Üzenet – Téma:
* Az Úr Jézus apostolai az Ő követei.
* Ő ma is keresi, kit küldhet el követeként az emberek közé.
Előzmények:
Kapernaumban az Úr Jézus először két vaknak adta vissza a szeme világát, azután egy némát szabadított meg egy tisztátalan lélektől, úgy, hogy a néma megszólalt.
Történet:
Az Úr Jézus tanítványaival bejárta Galileát. Mindenütt tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, melyben igazság és irgalmasság uralkodik. Meggyógyította a betegeket is. Látva a szegényeket és a nyomorultakat, megszánta* őket, könyörületességre indult irántuk. Elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Tudta, hogy rá, a jó Pásztorra van szükségük, hogy el ne vesszenek. Milyen tudatlanok és gondatlanok voltak, teljes bizonytalanságban éltek. Az írástudók és farizeusok nyújtottak ugyan nekik némi lelki segítséget, de megterhelték őket törvényeikkel, és nem tanították nekik, hogy csak a Messiásnál találnak oltalmat.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta az Úr Jézus a tanítványainak. A népnek szüksége van jó igehirdetőkre, akik betelve Szentlélekkel, megmutatják nekik a jó utat.
A tanítványok számára nagy bátorítás volt, hogy „az aratnivaló sok”. A földműves örül, ha a szántóföldeken bőven termett a gabona. A tanítványoknak, mint Jézus követeinek, apostolainak* sok lesz az aratnivalójuk.
Az Úr Jézus magához hívta tizenkét tanítványát. Kiküldte őket kettesével, hogy járják be az országot. Hatalmat adott nekik, hogy a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Felhatalmazta őket, hogy mindenféle betegséget és erőtlenséget gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, és leprásokat tisztítsanak meg. Hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelített a mennyek országa!
Megbízatásuk végleges, de most még csak tanulják az apostolságot. Igazi munkájuk majd csak pünkösd után kezdődik, amikor a Szentlélek eljön rájuk (lásd ApCsel 2; 321.lecke).
A tizenkét apostol neve pedig ez: Simon Péter és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia és testvére, János; Fülöp és Bertalan (Nátánáel); Tamás és Máté (az egykori vámszedő, Lévi); Jakab, az Alfeus fia és Taddeus; Simon, a Kananeus (vagy Zélóta) és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta Őt.
Ez a tizenkét ember most Jézus apostola. Mesterük utasításokkal látja el őket.
Nem szabad a pogányokhoz menniük, sem a samáriaiak városaiba betérniük, csak Izráel házának elveszett juhaihoz menjenek.
Az apostoloknak útközben nagyon egyszerűen kell élniük. Nem vihetnek magukkal az erszényükben se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt, se tarisznyát az ételnek, se két alsóruhát, se sarut, se botot. „Mert méltó a munkás a kenyerére”, azaz Isten gondoskodni fog róluk.
Azt is megmondja nekik Jézus, hogy hogyan viselkedjenek az emberekkel szemben. Ha bemennek egy városba vagy faluba, először tudják meg, hogy ki méltó ott arra, hogy annál megszálljanak. Ha elmennek ahhoz a házhoz, mondják azt: „Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5) Ha méltó rá a ház, békesség száll rá*, ha pedig nem méltó, a békesség visszatér a tanítványokra. Ott maradjanak, egyenek és igyanak velük. Ne menjenek házról házra!* Ha pedig valaki nem akarja befogadni őket, vagy nem hallgatja meg szavukat, menjenek ki a házból vagy városból, és még a port is verjék le a lábukról. Sodoma és Gomora földjének (lásd 1Móz 19; 17. lecke) elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Jézus úgy küldi el a tizenkettőt, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjanak az emberektől! Át fogják őket adni a törvényszékeknek, és megkorbácsolják a zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolják őket, mivel Jézus követői. Így lesznek Uruk tanúbizonyságai mind a föld nagyjai, mind a pogányok előtt.
De bátorítja is tanítványait: Amikor átadják őket a bíróknak, ne aggódjanak, hogy miképpen vagy mit mondjanak, mert megadatik nekik abban az órában. Ugyanis nem ők lesznek, akik beszélnek, hanem Atyjuk Lelke szól általuk. Sok gyűlölet és irigység támad majd amiatt, amit hirdetnek. Testvér a testvér ellen támad, az apa pedig a gyermeke ellen, a gyermekek a szüleik ellen, és megöletik őket. Az apostolokat is gyűlölni fogja majd mindenki Jézus nevéért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Még egy tanácsot kapnak: Ha az egyik városban üldözik őket, meneküljenek a másikba, mert még végig sem járják Izráel minden városát, mire eljön az embernek Fia.
A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere. Ugyanis, ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét. (Itt az Úr Jézus többek között azoknak az írástudóknak a szavaira céloz, akik azért jöttek Kapernaumba, hogy Őt letartóztassák, azt állítva, hogy Belzebub* a mestere (lásd Márk 3,22). Az apostoloknak nem kell rettegniük, mert nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit Jézus a sötétségben mond nekik, azt mondják el a világosságban; amit fülbe súgva hallanak, azt a háztetőkről hirdessék. Ne féljenek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljenek, aki a lelket is meg a testet is elvesztheti a pokolban.
„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Isten számára értékesek a tanítványok, és védelmébe veszi őket. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”
Jézus nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre. Azért jött, hogy kardot, azaz harcot hozzon. Hogyan? Miatta az emberek küzdeni és veszekedni fognak. A fiú szembeszáll apjával, a lány az anyjával, a meny az anyósával. Így az embernek ellensége lesz a háza népe, amikor az egyik követni akarja az Úr Jézust, a másik nem. Jézus azt mondja, hogy aki jobban szereti apját vagy anyját, fiát vagy lányát, mint Őt, nem méltó hozzá. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követi Őt, nem méltó hozzá. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt.” Ami annyit jelent: aki azt hiszi, hogy megtarthatja életét Krisztus nélkül, az ezért fog elveszni. „Aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
„Aki titeket befogad, engem fogad be” – mondja az Úr Jézus – „és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” Ha Krisztus által fogad be az ember valakit, az Atyát is befogadja. Aki „egynek e kicsinyek közül”, azaz az apostoloknak – és mindenkinek, aki az Ő nevében az evangéliumot hirdeti – csak egyetlen pohár friss vizet ad inni, mert az tanítvány, azt Jézus meg fogja jutalmazni.
A tanítványok útnak indultak, az Úr Jézus pedig a környékbeli városokban hirdette az igét. Az apostolok pontosan teljesítették Jézus parancsát. Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Gonosz lelkeket is űztek ki, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
Nincs szó arról, hogy az apostolok meddig voltak távol. Visszatérve beszámoltak Jézusnak körútjukról. (Márk 6,30)
Jegyzetek:
Szánalom – Az itt használt „megszánni” ige többet jelent a törődésnél. Azt jelenti: irgalmasságot gyakorolni valakivel, megkönyörülni valakin, szánalomból nyújtani segítséget és védelmet. Mindezt szeretetből, mely cselekedetekben nyilvánul meg. Dávid Fia irgalmasságáról már a Zsolt 72,12–13 is jövendölt.
Apostolok – Máté és Márk evangéliuma csak itt nevezi a tanítványokat „apostolok”-nak: Mt 10,2 és Mk 6,30. Lukács többször is használja ezt az elnevezést: Lk 6,13; 9,10; 11,49; 17,5; 22,14 és 24,10. Lukács a Lk 6,13-ban közbevetőlegesen azt írja, hogy Jézus a tizenkét tanítványt „apostolok”-nak is nevezte.
Az Apostolok Cselekedetei mindig „apostolok”-nak nevezi, és azóta is így említik őket. Amikor „tanítvány(ok)”-ról van szó, ő(k) mindig Jézus Krisztus (így az apostolok) új követője/követői, pl. az ApCsel 6,1.7-ben „nőtt a tanítványok száma”, és az ApCsel 19,1-ben: Pál Efézusban „néhány tanítványra talált”. Kedves, hogy egyszer az ApCsel 9,36-ban a „nőtanítvány” szó is előfordul: ő Tábita (Dorkász).
Az „apostol” szó azt jelenti: „küldött” vagy „követ”. Ez a szó az Újszövetségben főként a tizenkét apostolt jelenti, akik közül árulása és öngyilkossága miatt kivált Iskáriótes Júdás. Helyére Mátyás került (lásd ApCsel 1,26). Később Pál is Jézus Krisztus apostola lett, őt is az Úr Jézus Krisztus hívta el. Apostolnak nevezték még Barnabást is (lásd ApCsel 14,14). Másokat, mint pl. Epafrodituszt a Fil 2,25-ben „küldött”-ként említik. A görögben ez is „apostol” („apostolos”), egy kissé más jelentéssel, t.i. őket egy gyülekezet „küldi”, hogy üzenetet adjanak át. A Zsid 3,1 magát Krisztust is „apostol”-nak nevezi: „hitvallásunk apostola és főpapja”.
Látjuk tehát, hogy az „apostol” nem mindig címet jelent. Péter, amikor az Úr Jézus mennybemenetele után arról szólt, hogy ki kell egészíteni az apostolok számát, azt mondta, olyat válasszanak apostollá, aki egész idő alatt együtt járt velük, kezdve a János keresztségétől, és tanúja volt az Ő feltámadásának. Erre az utolsó feltételre hivatkozott Pál, amikor apostoli tekintélyét védte (1Kor 9,1). Ugyanis Saul a damaszkuszi úton a feltámadott Úr Jézust hallotta (lásd ApCsel 9,1–7; 332. lecke).
Békeüdvözlet – Általános izráelita köszöntés a Zsolt 134,3-ból: „Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”
Ne menjenek házról házra – Az első látogatás alkalmával a háziak általában a legjobb ételeket teszik az asztalra a vendég iránti tiszteletből. Ha az apostolok állandóan más családhoz mennének, ez mindig megismétlődnék. Ez nem felelne meg annak az egyszerű életmódnak, melyet Mesterük megparancsolt nekik.
Belzebub – Eredetileg Baál-Zebub, azaz a „ház ura” és a „legyek ura” is, a filiszteus Ekron istene (lásd 2Kir 1,2). Ez az isten védett a legyek ellen, és elő is hívhatta azokat. Belzebub a „ház ura” is, és azé a házé is, ahol a démonok laknak.
Énekek:
Református énekeskönyv: 78:1–2; 107:1.11; 378:6–7; 396; 397
Jertek, énekeljünk: 239
Harangszó: 45; 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 12:3; 78:1.3; 115; 128; 129
Megjegyzés:
Mit jelent az Úr Jézus apostolának lenni? – Hallhattuk, hogyan képzelte el az Úr Jézus az apostolságot. Kinek lenne hozzá kedve? Mégsem olvasunk arról, hogy az apostolok visszarettentek volna tőle. Bátran indultak útnak. A Szentlélek segítsége nélkül az nem lett volna lehetséges.
Bár nem vagyunk apostolok, mégis Jézus Krisztus gyülekezete minden tagjának feladata, hogy küldötteként bizonyságot tegyen róla. Hogy ez nehéz, azt már sokan megtapasztalták az elmúlt századok folyamán. Szó szerint beteljesedett, amit az Úr Jézus mondott: nem fogadják be, kigúnyolják, bebörtönzik, elítélik, sőt meg is ölik őket. De mégis, aki igazán keresztyén akar lenni, nem habozik bizonyságot tenni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban talált meg!
Gondoljunk itt különösen azokra a lelkipásztorokra, misszionáriusokra és evangelizátorokra, akiknek minden körülmények között el kell végezniük a munkájukat.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
- Jeles személyek az egyház- és missziótörténetből. Hozzájuk fűződő történetek. (***)
- Mit jelent ma az evangélium? Misszió ma. Kapcsolat keresztyének és nem keresztyének között. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Az evangélium üzenetének megfogalmazása újsághír formájában. (***)
- Dramatizálás a bibliai történethez vagy mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: a jó hír, az evangélium továbbadása. (***)
Vázlat:
Galilea
tanítványok: apostolok – kettesével
Jézusról bizonyságot tenni
hatalom
Péter és András
Jakab és János
Fülöp és Bertalan (Nátánáel)
Tamás és Máté (Lévi)
Jakab, az Alfeus fia és Taddeus
Simon, a Kananeus (Zélóta)
Júdás, az Iskáriótes
Jézusért elindulni
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
251. Ötezer ember megvendégelése
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Úr felhasználja a mindennapi dolgokat.
* A kisgyermekeket is használni tudja.
Előzmények:
Az Úr Jézus tanítványaival félrevonult a Galileai-tenger mellett fekvő Bétsaida közelében egy lakatlan helyre. A környékről tódultak hozzá az emberek.
Történet:
Nagy sokaság közeledett. Az emberek olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és Jézus megszánta őket. Segíteni akart rajtuk. Meggyógyította betegeiket és tanította őket. Beesteledett. A népnek enni kellett, és még a sötétség beállta előtt hazatérni.
A tanítványok emiatt aggódva fordultak Jézushoz: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.”
Jézus végignézett a sokaságon, és azt mondta tanítványainak: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” Majd Fülöphöz fordult, hogy próbára tegye: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” (Jézus ezt azért mondta, mert Ő már tudta, mit fog tenni.) A tanítványok csodálkoztak. Csak kétszáz dénárjuk* volt. Fülöp meg is mondta: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.”
Mintegy ötezer férfi volt ott az asszonyokon és gyermekeken kívül.
„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt Jézus. Nemsokára jött András és elmondta, hogy talált egy gyermeket, akinél van öt árpakenyér és két hal. „De” – tette hozzá – „mi ez ennyinek?”
Jézus akkor megparancsolta, hogy ültessék le az embereket százas és ötvenes csoportokban a fűre. Amikor már mindenki ült, Jézus vette a kenyereket és a halakat, s hálát adott Atyjának az ételért.
Aztán megáldotta* és megtörte* a kenyereket, majd a tanítványoknak adta, hogy osszák szét, ugyanígy a halakat is*.
Az emberek ettek és jóllaktak.
A maradékot össze kellett szedni, hogy semmi ne vesszen kárba. Tizenkét kosár telt meg velük. Az emberek nem győztek csodálkozni. „Ez valóban az a próféta*, akinek el kellett jönnie a világba.” – mondták lelkesülten egymásnak.
Az Úr Jézus tudta, mi a céljuk: magukkal akarják vinni, hogy királlyá tegyék. Ezért ismét felment a hegyre egymagában. Nem akart „kenyérkirály” lenni.
Jegyzetek:
Dénár – Egy római dénár egy szolga napi bére (Mt 20,2), mintegy négy gramm súlyú ezüstpénz volt. (A mai infláció mellett nehéz meghatározni az értékét). Valószínűleg éppen kétszáz dénárja volt a tanítványoknak. A Jn 12,6-ból tudjuk, hogy Iskáriótés Júdásnál volt az erszény.
Megáldotta a kenyereket – A Jn 6,11-ben azt olvassuk, hogy Jézus hálát adott a kenyerekért és a halakért. A Mt 26,26–27-ben az utolsó vacsora alkalmával Jézus megáldotta a kenyeret és hálát adott a borért. A Mt 14,19; Mk 6,41; Lk 9,16 és Mt 26,26 az „eulogeo” görög szót használja, amely egyaránt jelenti azt, hogy „áldani” és „hálát adni”.
A Mt 26,27-ben és a Jn 6,11-ben az „eucharisteo” szót találjuk, ami „hálát adni” jelentésű (gondoljunk a róm. kat. misében szereplő eucharistiára). Nálunk többnyire az a szokás, hogy evés előtt áldást kérünk az ételre, evés után pedig hálát adunk érte.
A kenyér megtörése – Izráelben általában a családapa, a társaság legidősebb tagja előbb megáldotta a kenyeret, majd megtörte és szétosztotta.
A kenyér és a hal kiosztása – Nem tudjuk megmagyarázni a kenyerek és halak megsokasításának csodáját. Hasonló csodáról olvasunk a 2Kir 4,5-ben (148. lecke) az özvegy olajával kapcsolatban: az olaj folyik mindaddig, amíg minden edény meg nem telik. Jobb, ha nem próbáljuk a csodákat megmagyarázni. Inkább csak csodálkozzunk rajtuk!
Próféta– Az 5Móz 18,15-ben Mózes azt jövendöli: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok!” Az 5Móz 18,18-ban az Úr ezt megerősíti: „Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.”
Énekek:
Református énekeskönyv: 23:1; 105:1–2; 136:3.25; 196:1.3; 379:1–2
Jertek, énekeljünk: 80; 145:1; 171; 218; 219; 255–257
Harangszó: 37:2; 51:1–2; 53:7
Dicsérjétek az Urat!: 7:1; 10–13; 44:1.3; 50:3.6
Erőm és énekem az Úr: 15:1; 48; 99:2
Megjegyzések:
Az Úr felhasználja a mindennapi dolgokat – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy Jézus nem különleges eszközökkel cselekedte ezt a csodát! Nem használt semmiféle „varázseszközt”. Az ott levő kenyerek és halak voltak az eszközök ehhez a csodához. Ő tehát a mindennapi dolgokat használja fel, hogy segítsen rajtunk.
Beszédes példája ennek: Corrie ten Boom és nővére Betsy koncentrációs táborban voltak. Corrie-nak volt egy üveg vitamincsöppje. A többi asszonnyal együtt mindennap bevettek pár csöppet. Mindaddig tartott a vitamin, míg egy napon vitamincsöppeket osztottak szét. Akkor kiderült, hogy az üvegecske kiürült.
Különbség van a kenyér és hal evése és egy jel észrevétele közt is (lásd Jn 6,26). Az emberek jóllaktak, s eszükbe sem jutott, hogy csodát láttak, Jézus isteni hatalmának a jelét. Így tekinthetünk mi is mindent, amit Istentől kapunk, „egészen mindennapi”-nak. Csodálkozunk-e azon, hogy mindennap ehetünk, tető van a fejünk fölött, van mibe öltöznünk stb.?
Az Úr és a kisgyermekek – A „nagyok”, a felnőttek gyakran átnéznek a gyerekeken, nem érnek rá, nem figyelnek igazán rájuk. Jézus különösen is szerette őket. Keményen rászólt a tanítványokra, mikor azok el akarták a gyerekeket távolítani a közeléből, s példaként állította eléjük őszinteségüket, bizalmukat. Itt is egy gyerek ajánlja fel bizalommal szegényes útravalóját Jézusnak ahelyett, hogy maga igyekezett volna belőle jóllakni csupán. Feltételezhetjük, hogy meglátta Jézusban a „prófétát”, akinek mindenre van hatalma. Milyen megtiszteltetés és öröm lehetett a számára, mikor látta, hogy az ő kevese hogy szaporodik. Bizony, a gyerekek is szolgálhatják az Urat (Tip és lámpása, Tom cédulái c. könyvek stb.).
A kísértés – Helyénvaló, hogy összehasonlítsuk az itt történteket Jézusnak a pusztai megkísértésével. Ott arra biztatta Őt a Sátán, változtassa a köveket kenyerekké, hogy éhségét csillapítsa. Jézus azonban elutasította a kísértőt. Az Ő küldetésének elsődleges célja lelki szükségünk kielégítése, de a testiről sem feledkezik meg.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Matematika
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika / Háztartástan (Technika)
Vázlat:
Úr Jézus – Galileai-tenger
nagy sokaság – betegek gyógyítása
5000 ember
Fülöp
200 dénár
András + fiú: 5 árpakenyér – 2 hal
hálaadás – áldás
a kenyér és hal megtörése
12 kosár maradék
„Ez valóban az a próféta.”
365/251. Ötezer ember megvendégelése – tanári segédlet és feladatlapok egyben
250. Keresztelő János elfogatása és halála
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Hűség mindhalálig. Az Úr segít ma is, hogy hűségesek legyünk hozzá.
Előzmények:
Az apostolokat az Úr Jézus kiküldte, hogy prédikáljanak, betegeket gyógyítsanak és tisztátalan lelkeket űzzenek ki.
A most következő eset valószínűleg akkor történt, amikor az apostolok úton voltak.
Történet:
Keresztelő János már valószínűleg egy éve Heródes Antipász* palotájának a börtönében volt Tibériásban*. Heródes azért vettette börtönbe, mivel János megdorgálta őt, mert meg nem engedett házasságban élt Heródiással, féltestvérének, Heródes Fülöpnek a feleségével, aki unokahúga volt. Heródiás leányával, Salóméval* együtt lakott most Heródes Antipásznál.
Heródiás uralkodni vágyó, bosszúszomjas asszony volt. Nem bocsátotta meg Jánosnak, hogy állandóan élesen bírálta Antipásszal való meg nem engedett kapcsolatát. Alkalmas pillanatra várt, hogy eltegye az útból. Heródes Antipász ezt nem merte megtenni, mert félt a néptől, amelyik Jánost nagy prófétának tartotta. Antipász sokszor kihozatta a börtönből Jánost, és szívesen hallgatta. Egyre jobban János hatása alá került, sőt félt tőle, mert tudta, hogy János szent és igaz ember. Így Heródiásnak nem volt rá lehetősége, hogy Jánost megölesse.
Heródes születésnapjára sok magas rangú vendéget hívott meg: tanácsosait („főembereit”, a (római) vezéreket, és Galilea előkelőit. A lakoma alatt Salómé táncolt előttük. Tisztességes nőnek ez eszébe se jutna, de Salómé nyilván nem maradt el feslettségben az anyja mögött.
Heródesnek annyira megtetszett a lány tánca, hogy meg akarta jutalmazni: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is!” (Heródes valójában semmit sem adhatott, mert csak névleges király volt a tartomány felett, egy „bábkirály”. A nagyot akarta játszani vendégei előtt.)
Salómé anyjához ment tanácsot kérni, és megkérdezte tőle: „Mit kérjek?”
Most itt volt a jó alkalom Heródiás számára! Habozás nélkül felelte: „Keresztelő János fejét.” Salómé megfogadta a borzalmas tanácsot. Sietve bement a terembe, és szemrebbenés nélkül
mondta Heródesnek: „Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” Heródest nagyon elszomorította a különös kérés. De mindenki hallotta esküjét, s ő túl gyáva és gyenge volt ahhoz, hogy megtagadja a kérést.
Parancsot adott a hóhérnak a kivégzésre, aki lefejezte Jánost, és elhozta a fejét egy tálon. Meghallva ezt János tanítványai elvitték a holttestét, és eltemették.
Heródes, mint Galilea negyedes fejedelme, hallotta, hogy a Názáreti Jézus mindenfelé prédikál, betegeket gyógyít, tisztátalan lelkeket űz ki, és halottakat támaszt fel. Nem tudta, mit is gondoljon minderről. Ugyanis némelyek azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és Jézus személyében megjelent. Mások meg azt mondták, hogy ő Illés, vagy valamelyik régi próféta.
„Jánost lefejeztettem, de ki lehet az, akiről ezeket hallom?” – töprengett Heródes, és nem csoda, hogy ettől kezdve igyekezett látni Jézust. (Tudjuk, hogy ez sikerült is neki, amikor Jézust elfogatása után Pilátus elküldte hozzá /lásd Lk 23,8–12/. Jézust meglátva aztán megnyugodott. Nem, ő nem János. Ezért kigúnyolta és visszaküldte Pilátushoz.)
Jegyzetek:
Heródes Antipász, Heródes Fülöp és Heródiás – Nagy Heródesnek, a betlehemi gyermekgyilkosnak tíz felesége és tizenöt gyermeke volt. A Biblia ezek közül négyet említ: Arkhelaosz (Mt 2,22) és Heródes Antipász, Galilea és Perea negyedes fejedelme (Mt 14,1; Lk 3,1; 9,7; 23,7), Malthace fiai; Fülöp, Kleopátra fia, Heródes Fülöp, Mariamnenak, Simon főpap leányának a fia (Mt 14,3; Mk 6,17; Lk 3,19). Egy másik fia, Arisztobulusz volt I. Heródes Agrippa és Heródiás apja (ApCsel 12).
Látjuk tehát, hogy Heródiás nagybátyjához („félnagybátyjá”-hoz) ment feleségül (a zsidó törvények szerint ez vérfertőzés volt).
Aztán Heródes Antipász elcsábította, hogy legyen az ő felesége. Emiatt feleségét, a petrai Arábia (fővárosa az Araba folyó mellett fekvő Petra, félúton a Holt-tenger és a Vörös-tenger között, tehát a régi Edóm területén) királyának, Aretásznak a leányát elzavarta (Aretászt a 2Kor 11,32 említi).
Heródes Antipász és Heródiás házassága három okból is elítélendő volt: a/ Heródes Antipász felesége még élt; b/ élt még Heródiás férje is; c/ Heródiás Heródes féltestvérének a gyermeke volt.
Heródes Antipásznak nem sok örömöt jelentett a Heródiással való házassága. Az asszony ugyanis hataloméhes volt, és irigykedett testvérére, Agrippára, aki a római császártól királyi címet kapott, míg Antipász csak tetrarkha (negyedes fejedelem) volt, és csupán udvariasságból nevezték „király”-nak. (A három evangélista is „király”-nak nevezi). Heródiás rávette hát Antipászt, hogy menjen el Rómába, és kérje Caligula császártól ugyanezt a kegyet. Agrippának azonban sikerült féltestvérét a császárnál gyanúba keverni, úgyhogy Antipászt megvádolták hazaárulással. Büntetésül a galliai (franciaországi) Lugdunumba (Lyonba) száműzték.
Tibériás – Ezt a várost Heródes Antipász kb. Kr. u. 26-ban építtette a Galileai-tenger nyugati partján. A legnevezetesebb épület a királyi palota volt. Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt elpusztítása után Tibériás lett a zsidó tudományos székhely. János evangélista a Galileai-tengert erről a városról Tibériás tavának nevezi (Jn 6,1).
Salómé – Az evangéliumok nem említik a nevét, de a világi történelemből ismert. Nem Heródes Fülöp és Heródiás leánya volt, hanem Heródiásnak egy korábbi házasságából származott. Később férjhez ment nagybátyjához, Fülöp negyedes fejedelemhez, még később pedig Aristobuluszhoz (természetesen nem a nagyapjához, hanem egy távoli vérrokonához).
Énekek:
Református énekeskönyv: 26; 59:1.10; 233; 272:1–6
Jertek, énekeljünk: 129; 227
Harangszó: 39; 44
Dicsérjétek az Urat!: 155:3; 160
Erőm és énekem az Úr: 96:4–5; 105:4–5; 136:1.4
Megjegyzések:
Hűség mindhalálig – A történet középpontjában ne a hatalmasok kegyetlensége, hanem Keresztelő János állhatatossága álljon!
Ő figyelmeztette Heródest bűnére, bár jól tudta, az életével játszik. Nehéz az igazságot gyűlölők között hűnek maradni Istenhez és parancsaihoz, s bizonyságot tenni róla. Isten segítsége nélkül ezt nem is lehet megtenni. Sokan, akik Krisztusért szenvedtek, bizonyságot tesznek arról, hogy átmentek ugyan a kételkedés mély völgyén, de állandóan tapasztalták Isten segítségét.
Ünnepi lakomák – A hatalmasok ünnepi lakomái az ókorban többnyire vad tivornyák és orgiák voltak, amiket féktelen erkölcstelenség jellemzett. (Hírhedtek voltak a római dorbézolások.) A politikusok arra használták fel ezeket a lakomákat, hogy mások titkait kilessék, politikai barátságokat kössenek, nem kívánt személyeket eltegyenek az útból pl. mérgezett ételekkel vagy borral.
A kommunikációnak ez a formája még ma is divatban van. Sok üzleti tranzakciót készítenek elő vagy kötnek meg partikon, éjszakai klubokban stb.
Mi hogyan ünnepelünk?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vázlat:
Keresztelő János
Heródes Antipász
Heródiás
Salómé
János elfogatása
születésnapi ünnepély
Salómé tánca
ajándék: János feje
Jánost eltemetik tanítványai
365/250. Keresztelő János elfogatása és halála – tanári segédlet és feladatlapok egyben
249. Jézus kiküldi tizenkét tanítványát
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Úr Jézus apostolai az Ő követei.
* Ő ma is keresi, kit küldhet el követeként az emberek közé.
Előzmények:
Kapernaumban az Úr Jézus először két vaknak adta vissza a szeme világát, azután egy némát szabadított meg egy tisztátalan lélektől, úgy, hogy a néma megszólalt.
Történet:
Az Úr Jézus tanítványaival bejárta Galileát. Mindenütt tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, melyben igazság és irgalmasság uralkodik. Meggyógyította a betegeket is. Látva a szegényeket és a nyomorultakat, megszánta* őket, könyörületességre indult irántuk. Elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Tudta, hogy rá, a jó Pásztorra van szükségük, hogy el ne vesszenek. Milyen tudatlanok és gondatlanok voltak, teljes bizonytalanságban éltek. Az írástudók és farizeusok nyújtottak ugyan nekik némi lelki segítséget, de megterhelték őket törvényeikkel, és nem tanították nekik, hogy csak a Messiásnál találnak oltalmat.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta az Úr Jézus a tanítványainak. A népnek szüksége van jó igehirdetőkre, akik betelve Szentlélekkel, megmutatják nekik a jó utat.
A tanítványok számára nagy bátorítás volt, hogy „az aratnivaló sok”. A földműves örül, ha a szántóföldeken bőven termett a gabona. A tanítványoknak, mint Jézus követeinek, apostolainak* sok lesz az aratnivalójuk.
Az Úr Jézus magához hívta tizenkét tanítványát. Kiküldte őket kettesével, hogy járják be az országot. Hatalmat adott nekik, hogy a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Felhatalmazta őket, hogy mindenféle betegséget és erőtlenséget gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, és leprásokat tisztítsanak meg. Hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelített a mennyek országa!
Megbízatásuk végleges, de most még csak tanulják az apostolságot. Igazi munkájuk majd csak pünkösd után kezdődik, amikor a Szentlélek eljön rájuk (lásd ApCsel 2; 321.lecke).
A tizenkét apostol neve pedig ez: Simon Péter és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia és testvére, János; Fülöp és Bertalan (Nátánáel); Tamás és Máté (az egykori vámszedő, Lévi); Jakab, az Alfeus fia és Taddeus; Simon, a Kananeus (vagy Zélóta) és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta Őt.
Ez a tizenkét ember most Jézus apostola. Mesterük utasításokkal látja el őket.
Nem szabad a pogányokhoz menniük, sem a samáriaiak városaiba betérniük, csak Izráel házának elveszett juhaihoz menjenek.
Az apostoloknak útközben nagyon egyszerűen kell élniük. Nem vihetnek magukkal az erszényükben se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt, se tarisznyát az ételnek, se két alsóruhát, se sarut, se botot. „Mert méltó a munkás a kenyerére”, azaz Isten gondoskodni fog róluk.
Azt is megmondja nekik Jézus, hogy hogyan viselkedjenek az emberekkel szemben. Ha bemennek egy városba vagy faluba, először tudják meg, hogy ki méltó ott arra, hogy annál megszálljanak. Ha elmennek ahhoz a házhoz, mondják azt: „Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5) Ha méltó rá a ház, békesség száll rá*, ha pedig nem méltó, a békesség visszatér a tanítványokra. Ott maradjanak, egyenek és igyanak velük. Ne menjenek házról házra!* Ha pedig valaki nem akarja befogadni őket, vagy nem hallgatja meg szavukat, menjenek ki a házból vagy városból, és még a port is verjék le a lábukról. Sodoma és Gomora földjének (lásd 1Móz 19; 17. lecke) elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Jézus úgy küldi el a tizenkettőt, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjanak az emberektől! Át fogják őket adni a törvényszékeknek, és megkorbácsolják a zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolják őket, mivel Jézus követői. Így lesznek Uruk tanúbizonyságai mind a föld nagyjai, mind a pogányok előtt.
De bátorítja is tanítványait: Amikor átadják őket a bíróknak, ne aggódjanak, hogy miképpen vagy mit mondjanak, mert megadatik nekik abban az órában. Ugyanis nem ők lesznek, akik beszélnek, hanem Atyjuk Lelke szól általuk. Sok gyűlölet és irigység támad majd amiatt, amit hirdetnek. Testvér a testvér ellen támad, az apa pedig a gyermeke ellen, a gyermekek a szüleik ellen, és megöletik őket. Az apostolokat is gyűlölni fogja majd mindenki Jézus nevéért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Még egy tanácsot kapnak: Ha az egyik városban üldözik őket, meneküljenek a másikba, mert még végig sem járják Izráel minden városát, mire eljön az embernek Fia.
A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere. Ugyanis, ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét. (Itt az Úr Jézus többek között azoknak az írástudóknak a szavaira céloz, akik azért jöttek Kapernaumba, hogy Őt letartóztassák, azt állítva, hogy Belzebub* a mestere (lásd Márk 3,22). Az apostoloknak nem kell rettegniük, mert nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit Jézus a sötétségben mond nekik, azt mondják el a világosságban; amit fülbe súgva hallanak, azt a háztetőkről hirdessék. Ne féljenek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljenek, aki a lelket is meg a testet is elvesztheti a pokolban.
„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Isten számára értékesek a tanítványok, és védelmébe veszi őket. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”
Jézus nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre. Azért jött, hogy kardot, azaz harcot hozzon. Hogyan? Miatta az emberek küzdeni és veszekedni fognak. A fiú szembeszáll apjával, a lány az anyjával, a meny az anyósával. Így az embernek ellensége lesz a háza népe, amikor az egyik követni akarja az Úr Jézust, a másik nem. Jézus azt mondja, hogy aki jobban szereti apját vagy anyját, fiát vagy lányát, mint Őt, nem méltó hozzá. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követi Őt, nem méltó hozzá. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt.” Ami annyit jelent: aki azt hiszi, hogy megtarthatja életét Krisztus nélkül, az ezért fog elveszni. „Aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
„Aki titeket befogad, engem fogad be” – mondja az Úr Jézus – „és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” Ha Krisztus által fogad be az ember valakit, az Atyát is befogadja. Aki „egynek e kicsinyek közül”, azaz az apostoloknak – és mindenkinek, aki az Ő nevében az evangéliumot hirdeti – csak egyetlen pohár friss vizet ad inni, mert az tanítvány, azt Jézus meg fogja jutalmazni.
A tanítványok útnak indultak, az Úr Jézus pedig a környékbeli városokban hirdette az igét. Az apostolok pontosan teljesítették Jézus parancsát. Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Gonosz lelkeket is űztek ki, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
Nincs szó arról, hogy az apostolok meddig voltak távol. Visszatérve beszámoltak Jézusnak körútjukról. (Márk 6,30)
Jegyzetek:
Szánalom – Az itt használt „megszánni” ige többet jelent a törődésnél. Azt jelenti: irgalmasságot gyakorolni valakivel, megkönyörülni valakin, szánalomból nyújtani segítséget és védelmet. Mindezt szeretetből, mely cselekedetekben nyilvánul meg. Dávid Fia irgalmasságáról már a Zsolt 72,12–13 is jövendölt.
Apostolok – Máté és Márk evangéliuma csak itt nevezi a tanítványokat „apostolok”-nak: Mt 10,2 és Mk 6,30. Lukács többször is használja ezt az elnevezést: Lk 6,13; 9,10; 11,49; 17,5; 22,14 és 24,10. Lukács a Lk 6,13-ban közbevetőlegesen azt írja, hogy Jézus a tizenkét tanítványt „apostolok”-nak is nevezte.
Az Apostolok Cselekedetei mindig „apostolok”-nak nevezi, és azóta is így említik őket. Amikor „tanítvány(ok)”-ról van szó, ő(k) mindig Jézus Krisztus (így az apostolok) új követője/követői, pl. az ApCsel 6,1.7-ben „nőtt a tanítványok száma”, és az ApCsel 19,1-ben: Pál Efézusban „néhány tanítványra talált”. Kedves, hogy egyszer az ApCsel 9,36-ban a „nőtanítvány” szó is előfordul: ő Tábita (Dorkász).
Az „apostol” szó azt jelenti: „küldött” vagy „követ”. Ez a szó az Újszövetségben főként a tizenkét apostolt jelenti, akik közül árulása és öngyilkossága miatt kivált Iskáriótes Júdás. Helyére Mátyás került (lásd ApCsel 1,26). Később Pál is Jézus Krisztus apostola lett, őt is az Úr Jézus Krisztus hívta el. Apostolnak nevezték még Barnabást is (lásd ApCsel 14,14). Másokat, mint pl. Epafrodituszt a Fil 2,25-ben „küldött”-ként említik. A görögben ez is „apostol” („apostolos”), egy kissé más jelentéssel, t.i. őket egy gyülekezet „küldi”, hogy üzenetet adjanak át. A Zsid 3,1 magát Krisztust is „apostol”-nak nevezi: „hitvallásunk apostola és főpapja”.
Látjuk tehát, hogy az „apostol” nem mindig címet jelent. Péter, amikor az Úr Jézus mennybemenetele után arról szólt, hogy ki kell egészíteni az apostolok számát, azt mondta, olyat válasszanak apostollá, aki egész idő alatt együtt járt velük, kezdve a János keresztségétől, és tanúja volt az Ő feltámadásának. Erre az utolsó feltételre hivatkozott Pál, amikor apostoli tekintélyét védte (1Kor 9,1). Ugyanis Saul a damaszkuszi úton a feltámadott Úr Jézust hallotta (lásd ApCsel 9,1–7; 332. lecke).
Békeüdvözlet – Általános izráelita köszöntés a Zsolt 134,3-ból: „Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”
Ne menjenek házról házra – Az első látogatás alkalmával a háziak általában a legjobb ételeket teszik az asztalra a vendég iránti tiszteletből. Ha az apostolok állandóan más családhoz mennének, ez mindig megismétlődnék. Ez nem felelne meg annak az egyszerű életmódnak, melyet Mesterük megparancsolt nekik.
Belzebub – Eredetileg Baál-Zebub, azaz a „ház ura” és a „legyek ura” is, a filiszteus Ekron istene (lásd 2Kir 1,2). Ez az isten védett a legyek ellen, és elő is hívhatta azokat. Belzebub a „ház ura” is, és azé a házé is, ahol a démonok laknak.
Énekek:
Református énekeskönyv: 78:1–2; 107:1.11; 378:6–7; 396; 397
Jertek, énekeljünk: 239
Harangszó: 45; 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 12:3; 78:1.3; 115; 128; 129
Megjegyzés:
Mit jelent az Úr Jézus apostolának lenni? – Hallhattuk, hogyan képzelte el az Úr Jézus az apostolságot. Kinek lenne hozzá kedve? Mégsem olvasunk arról, hogy az apostolok visszarettentek volna tőle. Bátran indultak útnak. A Szentlélek segítsége nélkül az nem lett volna lehetséges.
Bár nem vagyunk apostolok, mégis Jézus Krisztus gyülekezete minden tagjának feladata, hogy küldötteként bizonyságot tegyen róla. Hogy ez nehéz, azt már sokan megtapasztalták az elmúlt századok folyamán. Szó szerint beteljesedett, amit az Úr Jézus mondott: nem fogadják be, kigúnyolják, bebörtönzik, elítélik, sőt meg is ölik őket. De mégis, aki igazán keresztyén akar lenni, nem habozik bizonyságot tenni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban talált meg!
Gondoljunk itt különösen azokra a lelkipásztorokra, misszionáriusokra és evangelizátorokra, akiknek minden körülmények között el kell végezniük a munkájukat.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vázlat:
Galilea
tanítványok: apostolok – kettesével
Jézusról bizonyságot tenni
hatalom
Péter és András
Jakab és János
Fülöp és Bertalan (Nátánáel)
Tamás és Máté (Lévi)
Jakab, az Alfeus fia és Taddeus
Simon, a Kananeus (Zélóta)
Júdás, az Iskáriótes
Jézusért elindulni
365/249. Jézus kiküldi tizenkét tanítványát – tanári segédlet és feladatlapok egyben
248. Két vak és egy néma meggyógyítása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus könyörül a betegeken.
Előzmények:
Kapernaumban az Úr Jézus feltámasztotta a halálból Jairus leánykáját. Jairus háza felé tartva, útközben egy beteg asszony megérintette Jézus ruháját, és meggyógyult.
Történet:
Amikor az Úr Jézus eljött Jairus házából, két vak csatlakozott hozzá, és ezt kiáltotta: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!”
Ha egy zsidó Dávid Fiáról beszélt, mindig a Messiásra, a Szabadítóra gondolt, aki Dávid házából fog származni.
Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?”
Habozás nélkül azt felelték: „Igen, Uram!”
Az Úr Jézus ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük, és láttak.
Jézus erélyesen rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják el a történteket. De a vakok annyira hálásak voltak gyógyulásukért, hogy nem tudtak róla hallgatni. Elvitték Jézus csodatévő hatalmának a hírét az egész vidéken.
Itt megint azt látjuk, hogy a hit a kapocs a két vak nyomorúsága és Jézus hatalma között. Gyógyulásuk nem a hitük miatt történt, hanem válasz volt hitükre.
Amikor ezek mentek kifelé, egy embert hoztak be a házba, aki néma* volt, mivel megszállta az ördög.
Az Úr Jézus kiűzte, azaz megparancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki belőle. A néma megint tudott beszélni.
Itt valójában nem gyógyításról van szó. A hitnek sem volt benne szerepe. Itt Isten Fia és az ősellenség, a Sátán közti harcot látjuk. Az Úr Jézus mindig győztesként kerül ki ebből a harcból.
Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták egymásnak: „Sohasem láttak még ilyet Izráelben!”
De a farizeusok másként gondolkodtak erről. Megvetőleg azt mondták: „Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.” Szerintük tehát Jézus a Sátán hatalmát használta fel arra, hogy kiűzze az ördögöket. Ez természetesen nem lehet: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul” – mondta máskor Jézus (Mt 12,25). A farizeusok nem tagadhatták le a csodát, mégsem akarták Jézus hatalmát elismerni. Ezért követték el azt a bűnt, hogy Isten nagy munkáját ördögi műnek nevezték. Amit állítottak, az a Szentlélek munkájának káromlása volt.
Jegyzet:
Néma – A görög szövegben itt „kófos” áll, ami egyaránt jelent süketet, némát, de süketnémát is. Mindenesetre ez az ember nem tudott beszélni, és valószínűleg nem is hallott.
A gyermekeket fel kell világosítani arról, hogy a mai némák és süketnémák nem ördögtől megszállottak.
Énekek:
Református énekeskönyv: 107:1; 146:6; 157; 300:2; 460:4
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 75:1.3; 247:1
Harangszó: 24:1.4–6; 31; 37:1
Dicsérjétek az Urat!: 35:2.5; 87:1; 163:1
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 74:2; 110
Megjegyzés:
Az Úr Jézus könyörül – Jézus egyik tulajdonsága könyörületessége, szánalma. Lásd többek közt: Mt 9,36 (249. lecke); vagy ahogy a naini özvegyet megszánta, aki temetőbe kísérte a fiát (Lk 7,13 – 238. lecke)! Az Ószövetség is sokat szól Isten irgalmáról. Gondoljunk csak a Zsolt 103,13-ra: „Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.”
Jakab apostol pedig azt írja: „…igen irgalmas és könyörületes az Úr” (Jak 5,11).
Éppen ennek az isteni tulajdonságnak ismerete készteti a keresztyén embert arra, hogy nyomorúságában Istenhez kiáltson, aki őt Krisztusért meghallgatja és megsegíti. Ezért a Biblia Istene teljesen más, mint bármelyik vallás istene. Allah például nem ismer könyörületet. Cselekedeteid megméretnek, és ha a mérleg nyelve csak egy millimétert is rossz irányba billen, akkor a menny bezárul.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Testnevelés
Vázlat:
2 vak
„Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!”
kérdés: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?”
„Igen, Uram!”
gyógyulás
megszállott – süketnéma
farizeusok lebecsülése
365/248. Két vak és egy néma meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
247. Jairus leányának feltámasztása (a beteg asszony meggyógyítása)
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézusnak hatalma van a betegségeken és a halálon.
* A hit Isten ajándéka, mely Hozzá nyit utat.
Előzmények:
A gadaraiak földjén, a Galileai-tenger túlsó partján az Úr Jézus megszabadított egy megszállottat.
Történet:
Amikor Jézus kiszállt a hajóból, Kapernaumban már nagy sokaság várta.
Jairus*, az egyik zsinagógai elöljáró jött azonnal hozzá. Egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, nagyon beteg, haldoklik. Jairus mégis hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Hitt Jézus isteni hatalmában.
Leborult a lába elé, és esedezve kérte: „Kislányom halálán van*, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Jézus elindult Jairussal. A sokaság is követte Őt, és körülötte tolongott.
Volt köztük egy beteg asszony is, aki vérfolyástól szenvedett. (A törvény szerint ez tisztátalanságnak számított, úgyhogy nem mehetett sem a templomba, sem a zsinagógába!) Már tizenkét éve volt beteg. Sok doktornál járt, de csak elszegényedett, állapota pedig egyre romlott. Hallotta, hogy Jézus sok embert meggyógyított. Azt gondolta magában: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” Ilyen nagy hite volt.
Valóban meg is érintette hátulról Jézus ruháját, és azonnal érezte, hogy teljesen meggyógyult! Jézus is nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle. Megkérdezte: „Ki érintett engem?” A tanítványai így feleltek: „Látod, hogyan tolonganak körülötted, és ezt kérdezed?”
Jézus erre körülnézett, hogy lássa, ki tette. Tudta, ki volt az, mégis várt.
Az asszonyt nagyon megrendítette, ami vele történt. Remegve borult le Jézus előtt, és elmondott neki mindent. Jézus pedig így felelt: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélgettek, amikor szomorú hírrel jöttek Jairushoz: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!”
Jézus ezt hallva így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul!” S útnak indultak Jairus házához. Csak három tanítványa, Péter, Jakab és János mehettek be vele. Ők lesznek tanúi az eseményeknek.
A házban a siratóasszonyok* hangos jajveszékelése, és a gyászzenét fúvó fuvolások lármája fogadta. Így szólt a siránkozókhoz: „Miért csináltok ilyen zűrzavart és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik!”
Azok kinevették, mert tudták, hogy a leányka meghalt! Jézus mindenkit kiküldött, s a szülőkkel és a három tanítvánnyal bement a halottas szobába. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talitha* kúmi!”, ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!”
A leányka azonnal felkelt. Teljesen meggyógyult!
Jézus szigorúan megparancsolta a szülőknek, hogy ezt senki meg ne tudja. Adjanak most enni a leánykának, így láthatják, hogy teljesen egészséges. Mindazok, akik látták a csodát, nem tudtak hova lenni az ámulattól.
Jegyzetek:
Jairus – „Jáir” görög alakja, annyit jelent „Ő megvilágosít”.
…halálán van – A Mt 9,18-ban azt olvassuk, hogy a leányka már meghalt, amikor Jairus Jézushoz ment: „Az én leányom éppen most halt meg”. Márk azonban azt írja, hogy a gyermek „halálán van”, Lukács pedig szintén, hogy „halálán volt”. Az „arti” görög szót lehet „most”-nak, „éppen most”-nak, de „mindjárt”-nak is fordítani. Az látszik a leghelyesebbnek, ha „mindjárt”-tal fordítjuk. A hírt hozók különben nem jöttek volna Jairus házából, hogy hírül adják a leányka halálát! Amikor Jairus Jézussal találkozott, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a gyermeke még él. Leányát haldokolva hagyta ott, hogy Jézust hittel segítségül hívja.
Siratóasszonyok – A Bibliában csak egyszer van szó siratóasszonyokról: a Jer 9,16-ban. Tudott dolog, hogy Palesztinában és más közép-keleti országokban a gyászoló család siratóasszonyokat fogadott fel (és néhol fogad fel még ma is). Ez volt a foglalkozásuk. Kihullott könnyeiket korsócskákban megőrizték (gondoljunk csak a Zsolt 56,9-re: „…szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-e azoknak számát?” – Károli fordítás), hogy bizonyítsák, jól végezték munkájukat.
Elképzelhető hát, hogy Jairusnál is voltak siratóasszonyok. Talán a zenészekkel együtt ők is kinevették Jézust, ezzel is bizonyítva, hogy szomorúságuk nem igazi, hanem foglalkozásszerű. Ha a leány élne, akkor talán elesnének a fizetésüktől. Mindezt azonban nem tudjuk bizonyosan.
Talitha – Fiatal lány kedveskedő megszólítása arám népi dialektusban.
Énekek:
Református énekeskönyv: 27:7; 30:1–2; 226:1; 238:5–7
Jertek, énekeljünk: 127; 174; 217
Harangszó: 26:6; 36; 51:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 2:5; 51:1; 55:2; 87:1.5; 168
Erőm és énekem az Úr: 74:1–2; 83
Megjegyzések:
Minden lehetséges a hívőnek – Mind a beteg asszony, mind Jairus hittel ment az Úr Jézushoz. A hit nélkülözhetetlen kapocs, melyet csak Jézus adhat. Tőle jön a segítség, de a hit az az út, melyen hatalma a hívőhöz érkezik. Az evangéliumok gyakran írnak erről. Gondoljunk többek között a Mt 8,13-ra, ahol Jézus azt mondja a kapernaumi századosnak: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” A Mk 11,24-ben pedig azt mondja tanítványainak: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” Röviden összefoglalva: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23) Így gyógyult meg a beteg asszony, és kapta vissza Jairus élve leánykáját. Mindketten hit által kapták meg az áldást, melyet Krisztustól vártak.
Mutassunk rá arra, hogy imádságunkhoz hitre van szükség. Más szóval: hit nélkül nincs imádság-meghallgatás. A hit olyan, mint a kulcs, mellyel az ajtót kinyitjuk. De a hit Isten ajándéka, s Tőle függ az is, hogyan s mikor hallgatja meg kérésünket.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Természetismeret (Környezetismeret)
Biológia és egészségtan / Háztartástan (Technika)
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
Kapernaum
Jairus – a zsinagógai elöljáró
leánya – 12 éves – beteg
asszony – 12 éve beteg – megérinti Jézus ruháját
nagy hit
hírnökök – Jairus leánya meghalt
Péter, Jakab, János
siratóasszonyok
„Alszik”
„Talitha kúmi” – „Leányka, ébredj fel” evés
365/247. Jairus leányának feltámasztása (a beteg asszony meggyógyítása) – tanári segédlet és feladatlapok egyben
246. A gadarai megszállott
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus hatalma erősebb a Sátánénál.
* Jézus a Szabadító mindenféle megkötözöttségből.
* A megszabadítottak feladata a szabadulás örömhírének hirdetése.
Előzmények:
Az Úr Jézus tanítványaival este hajóra szállt a Galileai-tengeren, hogy átkeljen a túlsó partra. Heves vihar tört ki, a hajók majdnem elsüllyedtek. Jézus lecsendesítette a vihart, és tanítványai szemére vetette kicsinyhitűségüket.
Történet:
Megjegyzés: A Márk és Lukács írása szerinti evangéliumok alapján mondjuk el a történetet, s ezekben csak egy megszállottról van szó. Máté szerint azonban volt még egy másik is.
Miután a vihar elállt, a hajók átkeltek a Galileai-tenger túlsó partjára. Közben nappal lett. Decapolis* területén kötöttek ki, ott, ahol tíz város volt. Az egyik azok közül Gadara, lakóikat gadarénusoknak nevezték. Egy másik városka volt Geresa, az ott lakókat meg geresénusoknak hívták. (Károli fordítás)
Amikor az Úr Jézus kiszállt a hajóból, egyszer csak elé futott egy ember. Mezítelen volt, kiáltozott, és kővel vagdosta magát. Megszállott volt, akit a Sátán, az ördögök fejedelme kerített hatalmába egy tisztátalan lélek által. Látjuk, hogy ő milyen kegyetlen gazda! Az a szerencsétlen ember sírboltokban lakott, s olyan vad és erős volt, hogy összetörte a bilincseket, és szétszaggatta a láncokat, melyekkel többször is megkötözték. Senki sem tudta megfékezni, senki sem mert a közelébe menni.
A megszállott már messziről meglátta Jézust. Tisztelettel és félelemmel közeledett hozzá, nem úgy, mint egy közönséges halandóhoz.
Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, amely az embert fogva tartotta: „Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!” Ezért hajózott hát az Úr Jézus a tenger túlsó partjára! Hogy ezt a szerencsétlent megszabadítsa.
Az ember leborult Jézus előtt, és hangosan kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek (azaz kérlek mindenre, ami szent), ne gyötörj engem!” A Gonosz számára természetes, hogy kínozza az embert, de attól fél, hogy őt meggyötörjék. Retteg, hogy a gyötrelmek helyére kell jutnia.
Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Nem mintha nem tudta volna, kivel van dolga, de azt akarta, hogy szolgáltassa ki magát a tisztátalan lélek.
Az így felelt: „Légió* a nevem, mert sokan vagyunk.” Ebből kitűnik, hogy az ördögök olyanok, mint a katonák: állandóan hadat viselnek Isten, Isten Fia, az evangélium, s azok ellen, akik Istent őszintén szolgálják. Ellenük kell Isten gyermekeinek állandóan harcolniuk (Ef 6,12).
Alázatosan kérték tehát a tisztátalan lelkek, hogy Jézus ne űzze el őket arról a vidékről. A hegyoldalban, a víz mellett mintegy kétezer disznóból* álló nyáj legelt. Kérték, hadd menjenek a disznókba. Tehát nem egy másik emberbe, hanem tisztátalan állatokba. Jézus ugyanis sohasem engedte volna meg, hogy megint egy embert kerítsenek hatalmukba. S az, hogy a disznókba mennek, az ottani lakosságot kegyetlenül károsítja, amint látni fogjuk…
Jézus beleegyezett. Így a gadaraiak láthatták, hogy a gonosz hatalmak milyen kegyetlenek és könyörtelenek. A tisztátalan lelkek kijöttek az emberből, és beköltöztek a disznókba. Azok megvadultak, a meredekről a tengerbe rohantak, és belefulladtak a vízbe.
A disznópásztorok a városba futottak. Mindenfelé újságolták a hírt.
A város és a környék lakói, egész biztosan a disznók gazdái, kijöttek, hogy lássák, mi történt. Közben a tisztátalan lelkektől megszállott ember felöltözve ült Jézus lábánál, és eszénél volt. Amikor az emberek ezt meglátták, megteltek tisztelettel Jézus hatalma miatt. A pásztorok még egyszer elmondták, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.
A gadaraiak Jézust okolták a disznók elvesztése miatt, és tisztelettel bár, de kérték, hogy távozzék el a határukból. Talán attól is féltek, hogy még több büntetés éri őket bűnös életük miatt. Az ördögök pedig elégedettek lehettek, hogy az embereket távol tudják tartani Jézustól.
Az Úr Jézus engedett a kérésnek, és elindult a hajóhoz. A megszabadult ember kérlelte, hadd mehessen vele. Legszívesebben örökre Szabadítója mellett maradt volna. De Jézus mást tanácsolt: Menjen haza az övéihez, és vigye hírül nekik, milyen nagy dolgot tett vele az Úr, és hogyan könyörült meg rajta.
Az ember engedelmeskedett. Mindenkinek elmondta, hogyan szabadította meg őt Jézus a tisztátalan lelkektől. Nem a Sátán többé a gazdája – szereti Jézust, az Isten Fiát!
Az Úr Jézus pedig átkelt a hajón a túlsó partra, ahol Kapernaum városába ment.
Jegyzetek:
Decapolis – A Tízváros vidéke (deca = tíz; polis = város), görög városállamok, melyek együtt városszövetséget alkottak. Ezek a városok, északról dél felé, a következők voltak: Damaszkusz, Hipposz, Abíla, Canatha vagy Kenath, Gadara, Szkitopolisz, Dion, Pella, Geresa és Filadelfia. Damaszkusz kivételével részben Jezréel síkságán, részben a Jordánon túli vidéken voltak. (Lásd még a 256. lecke térképét!) Lakosságát, a régi szír várost kivéve, jórészt görögök alkották, így a vidék független terület volt.
Virágzott a hellénizmus, sok ott lakó zsidó később görög szokásokat vett át. A városok három fontos kereskedelmi út mellett feküdtek. Szövetséget alkottak, így erőteljesebben tudtak fellépni a sok rablóbanda ellen, melyek a vidéket fosztogatták. Heródes Antipász volt a terület negyedes fejedelme.
Légió – A római hadseregben egy légió kb. 6000 emberből állt. A Mt 26,53-ban tizenkét légió angyalról van szó.
Disznók – A zsidó étkezési törvény szerint a disznó tisztátalan állat, a többi olyan állattal együtt, amely hasított körmű ugyan, de nem kérődzik, mint pl. a teve, a nyúl és a hörcsög (lásd 5Móz 14). Hogy a gadaraiak földjén disznókat tenyésztettek, az azt mutatja, hogy ott pogány emberek éltek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 68:1; 210:1–2.4–5.9; 298:2.4; 461:1–5
Jertek, énekeljünk: 127; 153; 198
Harangszó: 24:1.5–6; 37; 47; 48
Dicsérjétek az Urat!: 51; 55; 83:2; 159:1.3
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 38; 65; 82; 128
Megjegyzések:
A Sátán hatalma korlátozott – Hatalmát ne becsüljük le, de túl se értékeljük! A megszállott viselkedéséből látjuk, mekkora ereje van, a légiónyi tisztátalan lélek kiűzéséből pedig Isten hatalma lesz nyilvánvaló. A gonosz hatalmakkal szemben Jézus nevét kell segítségül hívni. Nagy szükség van arra korunkban, hogy a Gonosz tevékenységére figyelmeztessük az embereket. Okkultizmussal és sátánizmussal naponta találkozunk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vázlat:
A Galileai-tenger
Tízváros
A gadaraiak földje – megszállott
– tisztátalan lélek (Sátán)
„Mi közöm hozzád, Jézus,
a magasságos Isten Fia?”
Légió
2000 disznó – tenger
szabadulás – „evangélista”
365/246. A gadarai megszállott – tanári segédlet és feladatlapok egyben
245. Jézus lecsendesíti a tengert
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus közelében nincs ok a félelemre.
* A tenger lecsendesítése messiási jel.
Előzmények:
Jézus több példázatot mondott el és magyarázott meg a tanítványoknak a mennyek országáról.
Bevezetés:
Máté 8,18–22: Jézus egy alkalommal Kaper-naumban tartózkodott. Sokan jöttek hozzá, hogy hallgassák, de még sokkal többen voltak, akikhez el kellett hogy jusson a tanítása. Ezért megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a Galileai-tenger túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá. Azt mondta, hogy követni akarja Jézust, akárhova megy. Ő így válaszolt neki: „A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Egy másik tanítvány pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.”
De Jézus így szólt hozzá: „Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Történet:
Közben beesteledett. Az Úr Jézus tanítványaival hajóra szállt, s elindultak a túlsó partra. Más hajók is követték őket. Jézus elaludt egy vánkoson a hajó hátsó részében.
Hirtelen nagy vihar támadt. Ez gyakran megtörtént a Galileai-tengeren* este és éjjel (gondoljunk csak a Mt 14,24–33-ban leírt tengeri viharra; 252. lecke). A vihar tombolt. A szél felkorbácsolta a vizet. A nagy hullámok becsaptak a hajóba úgy, hogy az megtelt vízzel. A kis hajók veszélybe kerültek!
Jézus közben nyugodtan aludt. De ott volt a hajón! Mihez kezdtek volna ebben a vészhelyzetben a tanítványok nélküle? Felébresztették. „Uram, ments meg minket!” – kiáltották. – „Nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”
Az Úr Jézus fölébredt. Nem a vihar vagy a víz tombolása ébresztette fel, hanem tanítványai könyörgése. Hallotta a szél zúgását, és látta a nagy hullámokat. Fölkelt, megdorgálta a szelet, és kurta parancsot adott a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” A szél azonnal elült, a hullámok lecsillapodtak. Nagy csend támadt. Az előbb még dühöngő tenger tükörsima lett. Ez teljesen szokatlan, hiszen a vihar egyébként lassan csendesedik el, és a víz is csak egy idő múlva nyugszik meg. Jézus a tanítványokhoz fordult: „Miért féltek ennyire, ti kicsinyhitűek? Hol van a ti hitetek?” Teljes hittel rá kellett volna bízniuk magukat Jézusra. Hiszen ővele biztonságban voltak! Kicsinyhitűségük elszomorította Jézust, mert a bajban bizalmuk elszállt, s elfeledték, milyen hatalmas a Mesterük.
Nagy félelemmel és csodálkozva mondták a tanítványok egymásnak: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” Szent ámulat csendül ki ezekből a szavakból. Valóban,
Krisztus tetteit csodálni kell! Ő a természet Istene. Hatalmas szavával le tudja csendesíteni a vihart. A tanítványok nagyon jól ismerték a tengert, s bámulva látták, hogy hátrálnak meg a természet erői Jézus szavára. Talán a Zsolt 107,29 szavai jutottak eszükbe: „Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.”
Jegyzet:
Vihar a Galileai-tengeren – A Galileai-tengert dombok veszik körül. A tenger vize napközben gyakran nagyon felmelegszik. Amikor este lehűl a levegő, csökken a légnyomás a tenger fölött, ettől feltámad a szél. Nagyon erős lehűlésnél vihar törhet ki.
Énekek:
Református énekeskönyv: 42:4–7; 107:12–16; 151; 294:1–2; 300:1–2
Jertek, énekeljünk: 92:2; 96; 146:1.3–5; 158:1; 171; 220
Harangszó: 1; 18; 36
Dicsérjétek az Urat!: 70; 75; 76
Erőm és énekem az Úr: 47:1–2; 54; 106; 119; 120
Megjegyzések:
Jézus közelében – Ha Jézus velünk van, nincs okunk a félelemre. Itt is látjuk, hogy idejében segít. Nemcsak a természet vihara törhet Isten gyermekeire. Jézus közelében azonban biztonságban vagyunk, és bár aggódhatunk, nem kell félnünk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Ének-zene / Tánc és dráma
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Kapernaum
Galileai-tenger
Jézus – az Ő követése
hajó
vihar
kicsiny hit
„Hallgass el, némulj meg!”
365/245. Jézus lecsendesíti a tengert – tanári segédlet és feladatlapok egyben
244. A halászháló
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
A gonoszok és igazak kiválogatása.
Előzmények:
A 243. leckében kettőt tárgyaltunk a mennyek országáról szóló hét példázat közül, melyeket az Úr Jézus a tanítványainak mondott: „Az elrejtett kincs” és „az igazgyöngy” példázatát.
Példázat és magyarázat:
A mennyek országát az Úr Jézus a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz* hasonlította, mely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, a halászok kivonják a partra. Aztán leülnek, és a jó halakat edényekbe (kosarakba, hordókba) gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
Így lesz a világ végén (azaz az utolsó napon, az ítélet napján) is; eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat (azokat, akik nem tisztelték Istent) az igazak (akik őszintén tisztelték Istent) közül, (azaz külön teszik). Az gonoszokat a tüzes kemencébe* (azaz a pokolba) dobják; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Ez a rövid példázat nagyon érthető volt a tanítványok számára. Egy részük ugyanis halász volt. Gondoljunk Péterre, Andrásra, Jakabra és Jánosra! Iskáriótes Júdás kivételével, aki Júdeából származott, a többiek a Galileai-tenger környékén laktak.
A példázat jelentése majdnem azonos „A búza és a konkoly”-éval (lásd Jézus arról szóló magyarázatát a Mt 13,36–43-ban; 241. lecke). Ez a példázat nem „emberhalászat”-ról szól, ahol az evangélium a „háló” és a tanítványok az „emberhalászok” (lásd Mt 4,19; Mk 1,17 és Lk 5,10; 227. lecke). Itt az ítéletnapról van szó.
A példázatbeli halászok munkája az angyalok ítéletnapi munkáját példázza. Az emberek utolsó napon való összegyűjtése az angyalok feladata. Ők válogatják ki azokat, akik őszintén tisztelik az Urat, és azokat, akik nem tisztelik.
A kerítőhálóban hitvány és jó halak vannak együtt. Ugyanígy az egyházban is az „igazak” (a hívő keresztyének) között vannak „gonoszok” (képmutatók, névleges keresztyének). Figyeljünk csak arra, hogy a gonoszokat válogatják ki „az igazak közül”! Tehát a gonoszok vannak az igazak között, és nem fordítva.
A kiválogatás a „világ végén” történik majd, és nem előbb. Tehát nem helyes már most ezt a kiválogatást a gyülekezetben végrehajtani. De ne reméljük, hogy a háló jó halakkal lesz majd tele! A kiválogatás után a hordók telnek meg majd jó halakkal. Azokban nem lesz már egyetlen hitvány sem.
A példázatban az Úr Jézus nem nevezte meg azt a helyet, ahova a gonoszokat dobják. Csak a magyarázatban szólt a „tüzes kemencé”-ről. Ez a poklot jelenti. Örök nyomorúság és kín lesz a része a gonoszoknak, akik az igazak közt élnek. Ott a „gonoszok” sírnak és a fogukat csikorgatják, de nem azért, mert bánják bűneiket, hisz akkor már az túl késő lenne, hanem kínjukban, s azért, mert gyűlölik Istent és az Ő Fiát.
Megjegyzés: Olvassuk el ezzel kapcsolatban a Jel 20,11–15-öt, mely az utolsó ítéletről szól!
Miután elmondta a példázatot és annak magyarázatát, az Úr Jézus megkérdezte tanítványaitól: „Megértettétek mindezt?” A „mindez”-zel Jézus nemcsak erre a példázatra célzott, hanem az előzőekre is, melyek a mennyek országáról szólnak. Ezzel a kérdéssel azt bizonyította, hogy számára sohasem volt túl terhes, hogy a tanítását közelebbről is megmagyarázza. Így kell nekünk is türelmesen megismertetni az evangéliumot a gyermekekkel.
A tanítványok azt felelték: „Igen.”
E válasz után az Úr Jézus egy rövid példázatot mondott a „gazdá”-ról. A tanítványok elegendő tanítást kaptak a témáról. Rabbijuk megdicsérte őket: „írástudók, akik tanítványaivá lettek a mennyek országának.”
Ezért hasonlította őket „gazdá”-hoz (birtokoshoz, akinek szántóföldjei, szőlője, jószága stb. van. Vö. többek közt a Mt 20,1-gyel, ahol szőlősgazdáról van szó.) A gazda „éléskamrájából” „újat és ót” hoz elő. Ennek és az előző évnek a termése (gondoljunk az élelem elraktározására, a bor tárolására) arra szolgál, hogy őt, családját és vendégeit ellássa. Nem lenne helyes, ha azok a csűrben vagy a borospincében maradnának. El kell fogyasztani azokat.
A tanítványok feladata: Jézus apostolaiként („küldötteiként”) tegyék hasznossá, amit tőle kaptak. Itt különösen arra a feladatra kell gondolnunk, melyet később bízott rájuk: hirdessék az evangéliumot az egész világon (Mk 16,15). Nemcsak az ószövetségi iratok alapján kell szólniuk, hanem főleg mindarról, amit Mesterüktől hallottak és láttak, és az ígéretek beteljesedéséről, ti., hogy Jézus Krisztus a Szabadító.
Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment „onnan”, valószínűleg Kapernaumból, a „házból” (lásd Mt 13,1.36).
Kiegészítés: (Lásd még a Lk 4,14–30-at: 226. lecke!)
Jézus azután elment „hazájába”, Názáretbe, ahol a zsinagógában tanította az embereket. Tanítása hatással volt rájuk, de nem pozitív módon. Azt kérdezték magukban, honnan van benne ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hiszen Ő az ácsnak (Józsefnek) a fia, mondták egymásnak, Mária az anyja, testvérei pedig Jakab, József, Simon és Júdás. És a nővérei is a városukban laknak. Ugyan honnan van akkor benne mindez? És megbotránkoztak benne. Az ugyanis lehetetlen, hogy ilyen alacsony származású valakinek ilyen különleges, Istentől származó tehetsége legyen, gondolták. Az Úr Jézus tudta, hogyan vélekednek róla, és azt mondta: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” Az Úr Jézus nem is tett Názáretben sok csodát a hitetlenségük miatt.
Jegyzetek:
Kerítőháló – A Genezáret-tó halászai többféle hálót használtak. Ezek részletes leírását lásd a 227. lecke (A csodálatos halfogás) Jegyzeteiben!
Tüzes kemence – A pokol más nevei „kénnel égő tűz tava” (többek közt Jel 19,20), „tüzes és kénes tó” (Jel 20,10) és a „tűzzel és kénnel égő tó” (Jel 21,8). A „pokol” szó a „gyehenna” szóból származik, ez pedig a Jeruzsálemtől délkeletre fekvő „Gé-Hinnóm”-ból – Hinnóm völgyéből. Itt áldozta fel Áház és Manassé király a gyermekeit Moloknak. Később odahordták a szemetet, és ott elégették. Szüntelenül égett benne a tűz.
Énekek:
Református énekeskönyv: 25:2; 40:2; 235:1–3; 236:1.3.5
Jertek, énekeljünk: 228; 253
Harangszó: 40:3; 48; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 9; 51:2–3; 53:1.4; 83:3; 158
Erőm és énekem az Úr: 52;121
Ó és Új 111 ének: 74:1 és 10
Megjegyzés:
A gonoszok és igazak kiválogatása – Helyes, ha rágondolunk, és elmondjuk, hogy a gonoszok az igazak közt élnek, sokszor anélkül, hogy fel lehetne ismerni őket. Majd csak az ítélet napján derül ki, kik Isten gyermekei és kik nem. A mennyek országában, sajnos, mindkét csoport megtalálható. Az igehirdetés a „Jézus Krisztus gyülekezetéhez” kell, hogy szóljon, tehát a gyülekezet minden tagjához, ezért nem szabad arra gondolni, hogy közöttük vannak olyanok, akiknek semmi közük Krisztushoz. Ebben a példázatban az Úr Jézus világosan megmondja, hogy a kiválogatás majd az ítélet napján fog megtörténni. Gyümölcséről lehet megismerni a fát; legtöbbször a hit és megtérés gyümölcseiről tudható meg, hogy valaki igaz-e vagy sem.
Isten mindenkinek felkínálja a kegyelmet, de nem mindenki üdvözül. Ezért kell, hogy minden igehirdetésben elhangozzék a megtérésre való felhívás.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Természetismeret / Földrajz / Biológia
Magyar nyelv és irodalom
Vizuális kultúra (Rajz)
Testnevelés
Vázlat:
példázat: a halászháló
az utolsó ítélet
kiválogatás
– angyalok
– igazak
– gonoszok
tanítványok – feladat: az evangélium hirdetése
365/244. A halászháló – tanári segédlet és feladatlapok egyben
243. Két példázat: az elrejtett kincs és az igazgyöngy
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Hogyan találjuk meg Jézust?
* Isten országáért mindent oda kell adni.
Előzmények:
Az Úr Jézus „A mustármag” és „A kovász” példázatát mondta el tanítványainak. Kérésükre megmagyarázta „A búza és a konkoly” példázatának értelmét is (lásd 241. lecke).
Példázat:
Az Úr Jézus tovább folytatta a mennyek országa különböző megjelenési formáinak magyarázatát. Ismét a tanítványok voltak hallgatói.
Jézus a következőket mondta a mennyek országáról: A szántóföldben kincs van elrejtve. Az ember, miután megtalálja, elrejti. Örömében hazamegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a helyzet a gyöngykereskedővel is, aki nagyon szép, tehát különleges gyöngyöket keres*. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál – talán egy kereskedőnél vagy gyöngyhalásznál –, ő is hazamegy, és eladja mindenét. A kapott pénzből megvásárolja a gyöngyöt.
Magyarázat:
Először a szántóföldben elrejtett kincs példázatának magyarázatára figyeljünk!
A kincs az Úr Jézus. Benne bőséges lelki gazdagságot találunk. Amikor Ő minket tulajdonának nevez, az azt jelenti, hogy mindez a gazdagság a mienk lesz. Gondoljunk csak a „bölcsesség és ismeret minden kincsé”-re (Kol 2,3), mely Krisztusban van elrejtve.
A szántóföld, melyben ez a kincs el van rejtve, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben levő evangélium. A szántóföld nyílt terület, ahova Izráelben szabadon be lehetett menni, mint nálunk is, és nem egy zárt, bekerített kert. Gondoljunk csak arra, amikor a tanítványok kalászt tépdestek (Lk 6,1; 232. lecke). Így az evangélium is nyitva van mindenki számára.
A kincs a szántóföldben volt elrejtve. Hogy azt megtalálja az ember, először ásnia kellett a földben. Így van szükség a Biblia tanulmányozására is, hogy a benne levő kincset meg lehessen találni. Ha közömbösen olvassuk a Bibliát, nem „ásunk” igazán bele, nem fogjuk megtalálni a kincset. Hiszen a példázatbeli kincset sem a szántóföld felszínén lehetett látni.
Aki az evangéliumban felfedezi a kincset, nem fog nyugodni, hanem eladja, odaadja érte mindenét.
A példázatbeli ember nagyon örült a talált kincsnek. Ezt az örömet mindenki ismeri, aki megtalálta Krisztust. De ez a kincs még nem a tulajdona! Ezért előbb mindenét, amije van, pénzzé kell tennie. Saját magától az ember az Úr Jézust sohasem találja meg. Azért útra kell kelnie. Ezt tette a példázatbeli ember is. Eladta mindenét, csak akkor tudta megvásárolni a szántóföldet és a kincset is, mely abban volt elrejtve.
Az igazgyöngy példázatában a hely, ahol megtalálták, nem fontos. Mégis egy különleges emberi tulajdonság rejlik benne. Az emberek ugyanis „igazgyöngyöket” keresnek. Ez jelentheti mindazt, amit ez az élet nekünk nyújthat: szerencse, gazdagság, fényűzés, dicsőség, tudás, és lehetne még sorolni tovább. De ezek a „gyöngyök”, bármilyen szépek és drágák is, csak múló értékűek. Az örök élet számára értéktelenek. Csak egy Igazgyöngy, az Úr Jézus, örök tulajdon, egyetlen tulajdon, ami lelkileg gazdaggá tesz. Ahogy az előző példázatbeli ember, úgy a kereskedő is eladja egész vagyonát. Így tudja megvenni a különlegesen értékes gyöngyöt. Ezt kell nekünk is tenni: mindent, ami kevesebbet ér, mint az Úr Jézus, fel kell áldozni, hogy Ő minket tulajdonának nevezhessen. Ahogyan Pál apostol is tette (lásd Fil 3,7–8). Ezt a „vásárt” sohasem bánjuk meg.
Ezek a hasonlatok még mást is tartalmaznak: Isten országának és ezzel Jézus Krisztusnak a meglepő felfedezését! Ez nagyon hirtelen történik, ugyanúgy, mint ahogy az az ember váratlanul akadt rá a kincsre, és a kereskedő meglepetésszerűen találta meg azt a különleges gyöngyöt. Az, hogy az ember a kincset elrejtette, a kereskedő pedig sietett, hogy a gyöngyöt megvegye, azt mutatja, milyen fontosak voltak ezek a számukra. E felfedezés után nem kímélték a fáradságot, hogy pénzzé tegyenek mindent, amit előbb gyűjtöttek. Ez magától értetődő volt számukra. Jézus Krisztus országának a felfedezése is ilyen magától értetődő cselekvésre késztet. Akkor minden, ami régi, elveszti vonzerejét.
Jegyzet:
Gyöngy – Gömb alakú vagy hosszúkás kalcium karbonát-rög, melyet néhány kagylófajta választ ki a köpeny alá kerülő idegen testecske (pl. homokszem) körül, és vékony gyöngyházzal von be. A szabályosan fejlődő igazgyöngy nagyon lassan növekszik. Értéke függ a nagyságától, színétől, finomságától, csillogásától. Régen a gyöngyöt díszként használták (lásd 1Tim 2,9; Jel 17,4; 18,12; 21,21). Hogy milyen értékesek voltak, kitűnik ebből a példázatból is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 19:5; 167:2; 289:3.8; 296:1–2.7; 449:4; 472:4
Jertek, énekeljünk: 177; 183
Harangszó: 29; 50:1–2; 51:2–3
Dicsérjétek az Urat!: 67; 92:3; 146; 158; 159
Erőm és énekem az Úr: 75; 77:1; 126
Ó és Új 111 ének: 39
Megjegyzések:
Hogyan találjuk meg Jézust? – Egyedül a Biblián keresztül találhatjuk meg Jézus Krisztust (Jn 5,39). Minden más könyvnek és írásnak, melyben Róla írtak, ha az jó, a Biblia a forrása. De sohasem helyettesíthetik a Bibliát.
Ezzel kapcsolatban mutassunk rá a bibliaolvasás és a bibliatanulmányozás fontosságára. A bibliai elbeszélésnek is mindig a Biblia alapján kell készülnie, és teljesen azon kell alapulnia. Nagyon fontos az elbeszélésekben a „vörös fonal”-at követni, azaz Krisztusra, mint egyetlen Kincsre és Gyöngyre mutatni. Ugyanis csak benne és általa nyerhetjük el az üdvösséget!
Isten országáért mindent oda kell adni – Mutassunk rá a gyermekeknek arra, hogy milyen nagyszerű dolog felfedezni az Isten országát és benne Jézus Krisztust! Akkor minden, ami mi magunktól van, értékét veszti, semmivé válik.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Magyar nyelv és irodalom
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
kincs = Jézus – mennyek országa – gyöngy = Jézus
Biblia: evangélium – szántóföld
365/243. Két példázat: az elrejtett kincs és az igazgyöngy – tanári segédlet és feladatlapok egyben
242. Két példázat: a mustármag és a kovász
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Isten országa lenyűgözően nagy lesz.
* Isten igéje, az evangélium erőteljesen munkálkodik.
Előzmények:
Az Úr Jézus a mennyek országáról (Isten országának is nevezik) szóló hét példázat közül kettőt mondott el: A magvető (lásd 240. lecke) és A konkoly a búza között (lásd 241. lecke) példázatát.
Példázat és magyarázat:
Az Úr Jézus az Isten országát mustármaghoz* és a három mérce lisztbe kevert kovászhoz* hasonlította.
Ezzel azt akarta megmagyarázni, hogyan terjed a mennyek országa az evangélium hirdetése által, és hogy az evangélium mindent áthat, amivel kapcsolatba kerül.
A mustármag nagyon kicsi. Jézus a legkisebb magnak nevezte. Alig egy milliméter átmérőjű. De ha valaki a kertjében elveti, fává lesz, nagyobb minden kerti veteménynél, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.
Az Úr Jézus ezzel azt akarta mondani, hogy Isten országa is ilyen kicsi kezdetben. De hatalmasan kiterjed, évszázadokon át mind az egész földön, mind abban a szívben, amelybe az evangéliumot elvetik.
Óriási bátorítás volt ez Jézus tanítványai számára, ugyanis a tanítványok még nagyon keveset láttak Jézus királyságának elterjedéséből. Ez súlyos próbára tette belé vetett hitüket és bizalmukat.
De még életükben meg fogják látni, hogy Mesterüknek ezek a szavai igazak voltak. Gondoljunk csak a gyülekezet gyors növekedésére pünkösdkor, és röviddel utána (lásd ApCsel 2; 321. lecke).
A mennyek országát az Úr Jézus kovászhoz is hasonlította, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe*, míg végül az egész megkel.
Ezzel a példázattal az Isten országának egy különleges tulajdonságára mutatott rá. Az evangélium hirdetése, mely Krisztusra, a mennyek országának Királyára mutat, csendben és láthatatlanul végzi munkáját, de jó eredménnyel. Gondoljunk itt a Szentlélek erejére és hatalmára.
Vigyázzunk: a kovászt nem száraz lisztbe keverik! A három mérce lisztet először vízzel vagy tejjel tésztává dagasztják. Azután tesznek bele egy darab kovászt. A kovász átjárja az egész tésztát, amíg az megkel. Az ember számára ez azt jelenti, hogy előbb neki is elő kell készíttetnie arra, hogy Isten országához tartozzék.
Az evangélium hirdetése Jézus parancsa, hogy ezzel az embert az Ő országába bevezessék. Ahogy a kovász egyre jobban átjárja a tésztát, ugyanez a hatása az evangélium hirdetésének is.
Újból látjuk, hogyan bátorította az Úr Jézus a tanítványait ezzel a példázattal. Igehirdetésük sohasem lesz hiábavaló. Az Ő országa, éppen úgy, mint a kovász, hosszú idő alatt hatja át a szíveket.
Amikor az asszony a kovászt belekeveri a tésztába, azt azért teszi, hogy ízt és illatot adjon annak. Így tesz az Isten igéje is, hogy egészen áthassa a szívet.
A kovász egyik tulajdonsága, hogy keleszt. A kelesztés élő folyamat. Ugyanígy az evangélium is „élő és ható”, írja Pál apostol a Zsid 4,12-ben.
A kovász is csendben és észrevétlenül működik. A Mk 4,26–29-ben olvasunk ugyan erről a magvetőről szóló (másik) példázatban. Szóljunk róla itt röviden: Az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag kicsírázik, sarjad és a növény nő, anélkül, hogy a magvető tudná, hogyan. A föld ugyanis magától terem, először zöld sarjat, azután kalászt, majd érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés érett, azonnal lesarlózza, mert itt az aratás.
Ugyanez az eset az Isten országának kovászával is. Hat, anélkül hogy bármit is észrevennénk belőle. De egyszer az egész tészta megkel, és kész arra, hogy kenyeret süssenek belőle: az az ember is, akit az evangélium megérintett, és „megdolgozott”, kész, hogy Isten és felebarátja szolgálatára legyen.
Figyeljünk még arra, hogy maga a tészta alapanyagában nem változik meg! Ugyanaz a szubsztancia marad. Csak a szerkezete alakul át: az erjedő kovászban keletkező gázok hatására megduzzad, megdagad. Új minőség keletkezik. Ugyanígy van az újjászületett emberrel is: ember volta nem változik meg, belül mégis átalakul, belső embere megújul (2Kor 4,16). A folyamat eredménye pedig az, hogy az emberből más „illat” árad. Ezt a környezete is észreveszi. És ő maga? Egészen más embernek érzi magát. Ettől kezdve szent örömét leli abban, hogy Krisztusé.
Kenyérnek lenni Isten előtt, mint amilyenek a szent kenyerek voltak a szent hajlékban és a templomban, ez az újjászületett ember célja. De kovászos kenyérnek lenni, amivel együtt járhat a tüzes kemencében való megpróbáltatás, a megtisztulás ideje is.
Megjegyzés: Látjuk, hogy egy példázat magyarázata nagyon megköveteli, hogy a tanító és a gyermekek képesek legyenek beleélni magukat abba. Ez csak úgy lehetséges, ha „szemléletesen” mondjuk el, és a képeknek helyes lelki tartalmat próbálunk adni. Ne gondoljuk, hogy a gyermekek még nem képesek arra! Hiszen játékukban az „elképzelt” mindig nagy szerepet játszik.
Jegyzetek:
Mustármag – A mustár a keresztesvirágúak („cruciferae”) családjába tartozik. A „sinapis”, meg a „brassica” neméhez sorolják. Termelik, de vadon is előfordul. Főleg a sárga és fehér mustárt termelik a „mustár”-ért. A magot megőrölik, és „mustárt”-t készítenek belőle ízéért és illatáért.
A növény 1,50–4 méterre is megnőhet.
Kovász – Az izráeliták általában kovászos kenyeret sütöttek, így tovább friss maradt. A kovász a kenyérsütéshez használt kelesztőanyag; nyers, erjesztett tészta, liszt és víz erjedésével készült. Ma élesztőt is tesznek bele, ami kissé más, mint a kovász.
Figyelem! A „kovász”-t a Biblia sokszor negatív értelemben használja, mint pl. a Mt 16,6-ban: a farizeusok és szadduceusok kovásza; lásd az 1Kor 5,6–7-et is.
Három mérce – Valószínűleg három ómer. A 2Móz 16,16 említi az ómert, amely egy személy manna-adagja. Egy ómer az éfa tizedrésze. Az éfa száraz áruk mérésekor használt űrmérték. Űrtartalma kb. 36 liter; tehát 3 ómer 3×3,6 liter = 10,8 liter; egy jó vödörnyi.
Énekek:
Református énekeskönyv : 65:1–4; 99:2–3.8; 165:4–5; 215:4; 379:1–2
Jertek, énekeljünk: 163; 171; 177; 184
Harangszó: 40:4; 52:2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 24:1; 26; 53:2
Erőm és énekem az Úr: 16; 18:1; 126
Ó és Új 111 ének: 84
Megjegyzések:
Az Isten országa lenyűgözően nagy lesz – A gyermekek nőnek. Ezt nagyszerűn fel lehet használni arra példaként, hogy hogyan növekedik az Isten országa.
A növekedés lehetősége Isten teremtett világának egyik nagy titka és csodája. A hitben való növekedés is kifürkészhetetlen titok, mely csak Isten Lelke által mehet végbe. Ebből a szempontból a mustármagról szóló példázat egyaránt vonatkozik az Isten országa növekedésére és az ember hitének növekedésére. Valójában a kettő ugyanaz, mivel a mennyek országát annak fiai alkotják, akik mind hitben növekedtek.
Az Isten országához való tartozás hatással van az egész életre és minden helyzetre. Nemcsak a vasárnapi vagy időnkénti bibliaórán, hanem a játékban, a barátokkal való érintkezésben, a pénzügyekben stb. is.
Isten igéje, az evangélium erőteljesen munkálkodik – A kovásznak a tésztában való hatása bizonyára beszélgetésre indít. Vizsgáljuk meg a gyermekekkel a kovász különféle tulajdonságait! Rá fognak jönni, hogy ebben is a hit kifejlődésének a magyarázata rejlik. Itt azonban olyan valamiről van szó, ami az ember szívébe, lelkébe jut, ti. Isten igéjéről, az evangéliumról. Az munkálkodik benne. Nagyon fontos tehát, hogy ne zárkózzunk el az ige elől, hanem engedjük be a szívünkbe! Beszélgethetünk minden olyan alkalomról, amikor az igét hallhatjuk vagy olvashatjuk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Természetismeret / Biológia
Háztartástan (Technika)
Vázlat:
Isten országa
– mustármag: kicsiből nagy lesz
– kovász: láthatalanul mindent áthat
365/242. Két példázat: a mustármag és a kovász – tanári segédlet és feladatlapok egyben