Üzenet – Téma:

* Az ördög cselfogásai.
* Isten gyermekeinek nagyszerű jövője.

Előzmények:

Jézus példázatokkal tanított. Elmondta és megmagyarázta tanítványainak a magvetőről szóló példázatot.

Példázat:

Egy másik példázatot is mondott az Úr Jézus. Ez ismét a mennyek országáról szólt, Isten országáról, melynek Királya Krisztus. Az ország alattvalója mindenki, aki hisz Őbenne, és akit Isten kegyelmébe fogadott. Az ország tehát már létezik.

A Sátán a mennyek országában is tevékenykedik, ne becsüljük hát le a hatalmát. Erről szól ez a példázat.

Az Úr Jézus a mennyek országát ahhoz az emberhez – egy földműveshez – hasonlította, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. Aztán, mikor az emberek aludtak, tehát éjszaka, eljött az ellensége, és konkolyt* vetett a búza közé, majd elment. Senki sem vette észre.

Később, amikor a mag kicsírázott, és a zöld vetés szárba szökött, s már magot hozott, a gazda és szolgái észrevették a búza között a konkolyt. Az tehát sokáig a búzára hasonlított (lásd a jegyzetben a „konkoly”-t).

A tulajdonos szolgái megkérdezték gazdájuktól: „Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?”

„Ellenség tette ezt!” – felelte nekik.

A szolgák megkérdezték tőle, hogy összeszedjék-e a konkolyt.

A gazda azonban így válaszolt: „Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. (A különbséget lehetett látni, de a növények gyökere és szára összefonódott egymással.) Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

A példázat magyarázata:

Miután az Úr Jézus a sokaságot elbocsátotta, hazament. Ott a tanítványok kérték Őt, hogy magyarázza meg nekik a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.

Figyeljünk erre a magyarázatra!

Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, az Úr Jézus. A szántóföld a világ. Tehát nem a mennyek országa, mint a magvetőről szóló példázatban.

Az Úr Jézus, a nagy Magvető, ebben a világban vet.

A jó mag a mennyek országának a fiai*. Azok, akik az Úr Jézust elfogadják és hisznek benne. Ők a gabona, ők az „igazak”, akik a hit és megtérés jó gyümölcseit termik.

A konkoly a Sátán fiai. Őket azért veti az ördög ebben a világba, hogy ott kárt okozzanak. Ők a „nem igazak”. Megvetik az Úr Jézust, és nem hisznek benne. Megpróbálnak másokat is hitetlenné tenni.

Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Ő az, aki állandóan károsan befolyásolja az embereket. Ezt Isten és az Ő Fia elleni gyűlöletből teszi. Mindent megtesz azért, hogy kárt okozzon a mennyek országának és fiainak.

Az aratás a világ vége, az ítélet (vö. Jel 14,14–16). Amíg a világ fennáll, lesz konkoly a búza között. De ha eljön a világ vége, végük lesz azonnal a gonosz fiainak is.

Az aratók az angyalok. Nekik, Isten szolgáinak lesz a feladatuk a világ végén, hogy összegyűjtsék, kévébe kössék, és a tüzes kemencébe dobják a konkolyt, a hitetleneket, a nem igazakat. A tüzes kemence a pokol. Tehát szörnyű végük lesz mindazoknak, akik gonoszt cselekszenek.

Ahogy a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy pusztulnak el a gonosztevők. Együtt nőttek fel a búzával, de mérges termést hoztak. „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?” – olvassuk a Zsid 2,3-ban. A hitetlenek nem vették komolyan a Jézus Krisztusban található üdvösséget. Ezért örök nyomorúság a sorsuk: „sírás és fogcsikorgatás”. Ez a kárhozat, az Istentől való teljes elszakadás állapota. Tehát nagyon fontos a Jézus Krisztusban található üdvösség hirdetése.

Szólni kell arról is, hogy a konkoly miért nem tűnik fel a gabona, a hívők között. A két „növény” között kevés a különbség. Az igazak, ahogy Pál a kolosséiaknak írta: „azokat keresik, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.” Azokkal törődnek és nem a földiekkel. (Kol 3,1–2) Erről lehet felismerni őket.

Másrészt a gonoszok, az ördög vezetésével, olyan jónak mutatkoznak, mint a mennyek országának fiai, úgyhogy a Magvető szolgái alig veszik észre a különbséget.

Végül a búzát csűrbe takarítják. A világ végén az aratók a hívőket Krisztus közvetlen közelébe viszik. Ott ők, az Ő gabonája, örökre vele lehetnek! Akkor majd ők fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.

Jegyzetek:

Konkoly – Latin neve: Lolium lemulentum. Termése mérgező, tehát veszélyes, ha a gabona közé keveredik. Palesztinában a konkolyt a búza megromlott fajtájának tekintették. A két növény ugyanis annyira hasonlít egymásra, hogy fejlődése közben sokáig meg sem lehet különböztetni. Sok konkoly található a Földközi-tenger körüli országokban.
Az ellenségnek, mielőtt a konkolyt elvetette a búzaföldbe, előbb össze kellett gyűjtenie ennek a vadnövénynek a termését, a magját. Jellemző ez a Sátán kártevő munkamódszerére!

A mennyek országának fiai – A Mt 8,12-ben ezt olvassuk : „akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat” (lásd a 237. leckét). Ők azok a zsidók, akik az Úr Jézust megvetették, és nem hittek benne úgy, ahogy a kapernaumi százados. Ebben van az ellentét az egész világon azok között, akik hitük által Isten országához tartoznak; s a zsidók, Ábrahám, Izsák és Jákób utódai között, akik születésük által tartoznak oda, de hitetlenségük miatt kivettetnek. Ez a példázat a hívők és hitetlenek közti különbségről szól.

Énekek:

Református énekeskönyv: 34:5–7; 235:1; 364:3; 366:3–5; 388:7; 393:2; 485:4
Jertek, énekeljünk: 124; 165; 226; 252
Harangszó: 37; 48; 50:1.3
Dicsérjétek az Urat!: 12; 83:2–3; 158
Erőm és énekem az Úr: 38; 79; 132

Megjegyzések:

Az ördög cselvetései – Nem szabad a gyermekeket az ördöggel és a pokollal ijeszteni. De meg kell nekik magyarázni, hogy komolyan vegyék a Sátán hatalmát. A példázat teljesen elég arra, hogy megértessük velük: Krisztus hatalma sokkal nagyobb az ördögnél. Biztos, hogy Ő győz.
A dolog másik oldala viszont az, hogy a Sátán hitetlen emberekkel minket is csábíthat. Az, hogy a konkoly, melyről Jézus beszélt, annyira hasonlít a búzára, óvatossá kell, hogy tegyen bennünket. Csak azt fogadhatjuk el, mint igazságot és helyes magatartást az életben, amely Isten igéjén alapul. Az őszintén hívőknek életük folyamán csak jó gyümölcsöket szabad teremniük. Végül: a humanista és a New Age eszmék, azok festészetben, zenében stb. való megnyilatkozásai felületesen nézve egészen jónak tűnhetnek. De óvakodjunk a „mérgező konkoly”-tól!

Isten országa gyermekeinek dicsőséges jövője – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy „Isten országának gyermeke” mindenki, aki hisz az Úr Jézusban, és Őt engedelmes szívvel szereti. Ezáltal lettek Isten gyermekei, és tartoznak az Ő országához. Főleg a mennyek országa fiainak dicsőséges jövőjéről beszéljünk a gyermekeknek: „Isten csűrébe takaríttatnak”. Ezt Jézus egy másik képpel „ünnepi lakomá”-nak mondja (Mt 25,21).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A tolerancia, türelem szerepe és szükségessége emberi kapcsolatainkban. Az előítéletek, ítélkezés kára és negatív hatása. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben c. versének feldolgozása. A vers és a példázat képeinek, mondanivalójának összehasonlítása. Versolvasás, verstanulás, versmondás. (**)
• Munkafolyamat bemutatása szóban és írásban képsorozat alapján. Elbeszélő fogalmazás írása az elképzelt munkavégzésről. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Technika

• A gabonatermesztés, különösen a betakarítás eszközei, módszerei az ókorban és ma, hazánkban és Palesztina területén. (** ***)

Természetismeret / Biológia

• A búza és egyéb gabonafélék testfelépítése, élete, termesztése. (** ***)
• Növénygyűjtemény készítése: gabonafélék, kalászos füvek és gyomnövények gyűjtése. Maggyűjtemény kiegészítése gyommagvakkal. (** ***)
• A gyomirtás, növényvédelem hagyományos és modern eszközei, módszerei. A vegyszeres gyomirtás környezetkárosító hatása. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Műalkotás megfigyelése: Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező. (**)
• Képzeletbeli táj festése: Pipacsok a búzamezőben – művészeti élmény (vers, festmény) alapján. A színek hangulati hatása, kifejező ereje. Kiegészítő színek ellentéte: piros-zöld. (**)
• Tanulmányrajzok a búza gyökérzetéről, különböző formájú kalászokról. (***)
• Vizuális kommunikáció: Plakett, kör formájú embléma tervezése változatos technikákkal. Szöveg és kép egybeépítése. (***)

Vázlat:

példázat: konkoly a búza között
szántóföld: a világ
jó mag: azok, akik a mennyek országába tartoznak
konkoly: a hitetlenek
ellenség: a Sátán
aratás: a jó és a rossz szétválasztása
kemence: a pokol
igazak: fénylenek, mint a nap

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus szeretetének megvetése megkeménye­dést eredményez.
* Az őszinte hit Jézus szolgálatára késztet.

Előzmények:

A naini ifjú feltámasztása még ismertebbé tette Jézust, mind Galileában, mind Júdeában. A nép nagy része elismerte, hogy Ő nagy próféta, akit Isten küldött. Mások kételkedtek küldetésében. Még Keresztelő János is elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg, Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak?

Bevezetés:

Lk 7,24–34: Miután Jézus elmondta válaszát Keresztelő János két tanítványának, azok távozása után a sokaságnak még arról szólt, hogy milyen fontos szerepet játszott Keresztelő János, mint Krisztus előfutára.

Megkérdezte az emberektől: Miért mentek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? (Olyan valakit, aki nem biztos a dolgában?) Vagy puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotában vannak. (János nem úgy nézett ki, mint aki előkelően él, hanem csak hivatásához illő módon.) Akkor miért mentek ki? Prófétát látni? „Sőt – mondom nektek – prófétánál is nagyobbat”, mondta az Úr Jézus. Meg is magyarázta: János az, akiről Malakiás próféta ezt mondta (Mal 3,1): „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” Itt világosan Krisztus előfutáráról van szó.

Aztán Jézus azt is mondta, hogy Keresztelő Jánosnál nagyobb, jelentősebb próféta nem született. De aki legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. Mire célzott ezzel Jézus? János meg fog halni, mielőtt kezdetét venné Krisztus királysága (az Ő feltámadása és mennybemenetele után). Krisztus legkisebb szolgája, aki akkor prédikálni fog majd, ezért nagyobb lesz, mint János.

Mindazok, még a vámszedők is, akiket János megkeresztelt, és meghallgatták Jézusnak e szavait, igazat adtak Istennek, aki olyan prófétát küldött, mint János.

De – a most következő történetből majd kitűnik – a jelen levő farizeusok és törvénytudók „elvetették Isten akaratát”, mivel akkor nem akartak megkeresztelkedni János által. Ezzel azt bizonyították, hogy nem bánták meg bűneiket. Úgy gondolták, hogy nincs szükségük Messiásra, aki megszabadítja őket bűneikből. Így Isten jótettét, akaratát nélkülözték. Valójában kizárták magukat Isten kegyelméből.

Jézus piacon játszó gyermekekhez hasonlítja őket, akik az ismert „éneket” kiáltják egymásnak: „Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem sírtatok.” (Ahogy a mai gyerekek, úgy játszottak az akkori izráelita gyerekek is ilyen fajta játékokat. Játékukkal a felnőtteket utánozták.) Így szólította fel János is ezeket a zsidó rabbikat, hogy örüljenek Krisztus eljövetelének, és szomorkodjanak bűneik miatt, de ezek a farizeusok és törvénytudók nem akartak rá hallgatni. Úgy tettek, mintha János hálára és megtérésre való felszólítása csak tréfa, játék volna.

Még az is megtörtént, mondta Jézus, hogy Keresztelő Jánosról azt mondták, ördög van benne, mert nem eszik kenyeret, és nem iszik bort, ugyanis nagyon egyszerűen sáskán és vadmézen élt. János számukra túlságosan komor volt; ezért nem kellett nekik. Az Emberfiáról, azaz Jézusról, aki eszik és iszik, – tehát úgy él, mint bárki más, – meg azt mondták, falánk és részeges ember. Azon is bosszankodtak, hogy a vámszedők és bűnösök barátja. Tehát mindig volt mit bíráljanak. A következő esemény megmutatja, hogyan bánt egy farizeus Jézussal, és azt is, hogy méltóságán alulinak tartotta, hogy egy bűnöst felebarátjának elfogadjon.

Történet:

Egy Simon nevű farizeus, aki hallgatta Jézus szavait, arra kérte Őt, hogy egyék vele. Lukács nem szól arról, hogy melyik városban. Jézus beleegyezett. Simon nem fogadta vendégét kellő tisztelettel*. Nem üdvözölte csókkal, nem mosatta meg lábát, és nem kente meg fejét olajjal.

Amikor Simon házánál asztalhoz telepedett, (egy kereveten, fekvő helyzetben, ahogy az szokás volt), egy asszony jött be. A városban úgy ismerték, hogy bűnös. Megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van. Merőben szokatlan, hogy egy nő csak úgy belépjen egy helyiségbe, ahol férfiak vannak. Tisztességes nő ezt sohasem tette volna. Ezt az asszonyt azonban feslettnek tartották. Ezen kívül meg nem is volt más lehetősége, hogy Jézussal találkozzék.

Az asszony egy alabástromtartóban mirhát* hozott magával. Célja volt ezzel. Mint valami alázatos rabnő, megállt az Úr Jézus mögött. Tehát nem nézett rá. Sírva kezdte könnyeivel öntözni a lábát. Aztán hosszú hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül a magával hozott kenettel megkente.

Az asszony, talán egy prostituált*, ezzel azt mutatta, hogy megtért bűnös életéből. Bizonyára Jézus prédikációjának hatására. Jézus valóban a vámszedők és bűnösök barátja volt, anélkül, hogy helyeselte volna tetteiket. Ez az asszony azonban többet is tett. Elismerte Jézust Mesterének, és szeretetből mindent megtett érte. Simon, a farizeus azt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” Simon tehát kételkedett abban, hogy Jézus próféta, akit Isten küldött. Valójában akkor abban is kételkedett, hogy Jézus Isten erejével gyógyított, és azzal támasztotta fel a naini ifjút is. Ez azt jelenti, hogy azt hitte, Jézus ezt a hatalmat a Sátántól, a Belzebubtól kapta, ahogy azt már előbb a jeruzsálemi írástudók állították (lásd Márk 3,22).

Másképp hogy tűrné, hogy ez a bűnös asszony hozzáérjen? Ő, Simon, még a közelébe sem engedné ezt az asszonyt! Az Úr Jézus tudta, mit gondol Simon. Azt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked”. Simon így szólt: „Mester, mondd!”

Erre azt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” A farizeus így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ezzel Simon magát ítélte el, de vajon tudta-e? Jézus pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” És az asszony felé fordulva, aki még mindig mögötte állt, beszélt tovább Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Az asszonynak pedig azt mondta az Úr Jézus: „Megbocsáttattak a te bűneid.”

Megjegyzés: Vigyázzunk! Nem az Úr Jézus iránti szeretete tartotta meg ezt az asszonyt, hanem a hite. A Jézus iránti szeretet és a szeretetből származó cselekedet a hitből ered!

A többi vendég ezt mondta magában: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” Nem jutott eszükbe, hogy akkor Jézus a Messiás, az Isten Fia, hanem nyakasan kitartottak amellett, hogy Ő közönséges ember, akinek nem szabad ilyet mondani.

Jézus azonban azt mondta az asszonynak: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”. Tehát tudta, hogy az asszony hitt benne. Nem fog többé vétkezni, és Krisztusnak fogja szentelni az életét. Így nyugodtan és békességgel elmehet.

Megjegyzés: Hasonlítsd össze ezt a megkenést azzal, amit Mária tett a Jn 12,3-ban.

Jegyzetek:

A vendég tisztelettel fogadása – A vendéget Keleten még mindig szertartásosan fogadják. Ez volt a szokás Izráelben is. A vendéget érkezéskor megcsókolták, hagyták, hogy megmossa a lábát, vagy egy szolgával mosatták meg. Illatos olajat adtak neki, hogy azzal dörzsölje be a fejét. Aztán a főhelyre vezették, és először mindig őt szolgálták ki. Természetesen a vendégnek alázatosan kellett viselkednie, és a vendéglátójának is meg kellett adnia minden tiszteletet. Simon szándékosan mulasztotta el vendéglátói kötelességét, hogy ezzel megmutassa, lenézi Jézust. Talán azért is hívta meg, hogy ezzel megsérthesse?

Mirha alabástromtartóban – Elképzelhetjük, hogy az asszony nem volt szegény, ha egy alabástromtartónyi mirhával jött Jézushoz. Az ilyen kenet drága volt. Gondoljunk csak arra a nárdus kenetre, mellyel Mária, Márta és Lázár nővére kente meg Jézust (lásd többek közt Mt 26,6–13; 290. lecke). Bűnös élete tehát jól jövedelmezett. Ezért mondhatjuk, hogy ez egy bűnért bemutatott olyan áldozat volt, mint amilyet a vámszedő Zákeus is hozott, amikor megígérte, hogy mindent, amit lopott, négyszeresen fog visszafizetni (lásd Lk 19,1–10; 288. lecke).

Prostituált – A nagyobb gyerekekkel talán lehet beszélni arról, mi az, hogy „prostituált” és „kurva”. Legtöbbjük bizonyára már tisztában van ezzel. (A „kurva” eléggé „kedvelt” szitkozódás!) Arra is rá lehet mutatni, hogy azok a férfiak, akik ilyen nőkkel érintkeznek, éppen olyan rosszak, mint azok a nők. És arra is, hogy az Úr férfit és nőt teremtett, s hogy csak a házasságban megengedett az, amit sokan lelkiismeretfurdalás nélkül tesznek. Nők és férfiak váltogatják a partnereiket, és így nem sokkal jobbak, mint a prostituáltak. Jó szólni ezzel kapcsolatban az ilyen élet higiéniai veszélyeiről is: nemibetegségek, aids!
Főleg arra mutassunk rá, hogy az Úr Jézus éppen ezzel az asszonnyal beszélt nagy szeretettel és komolyan, de arra is, hogy aztán megbocsátotta a bűneit!

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:1–2.4; 130:1–3; 460:1–6; 469:1–5
Jertek, énekeljünk: 132; 160; 174; 198:1–3
Harangszó: 36; 40:1.5–6; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 38; 55:1.3; 60; 63; 64; 67; 85; 159:1–3; 161; 163
Erőm és énekem az Úr: 8:1–3; 23; 98; 110; 130; 133

Megjegyzések:

Jézus szeretetének megvetése megkeményedést eredményez – Simon, a farizeus azoknak az embereknek a példája, akik közelről ismerik ugyan Jézust, de nem akarják hittel átölelni. Az Üdvözítőnek egy bűnbánó bűnös iránti szeretete bosszantja ezeket az embereket. Így szívük megkeményedik, és emberileg szólva, magukra vannak hagyatva. Kizárták magukat Krisztus szeretetéből. Jól jegyezzük meg, hogy Simon vallásos ember volt. A külső vallásosság nem garancia arra, hogy valakinek őszinte hite van! Gondoljunk csak arra az emberre, aki házát saját kegyessége homokjára építette! Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy sohase vessék meg Jézus szeretetét!

Az őszinte hit Jézus szolgálatára késztet – Hogy megváltozott ez a bűnös nő! Hitből jött Jézushoz. Miért szerette meg Őt? Mert hitte, hogy meg tud neki bocsátani! Annyira szerette és tisztelte Őt, hogy könnyeivel öntözte és hajával törölte meg a lábát, s aztán a magával hozott kenettel megkente. Az, hogy kenetet vitt magával, azt mutatja, nem véletlenül jutott Jézus közelébe, és ment oda hozzá. A kenetet készakarva hozta, hogy így mutassa meg tiszteletét. Ez hitből fakadó cselekedet volt, melyet Jézus is annak tartott és ismert el. Az ilyen alabástromtartó egy vagyonba került. Tehát nagyon sokat adott az Úr Jézusnak, talán mindenét, amije volt.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kicsi és nagy bűnök. A bűn, mint visszafizethetetlen tartozás. A bűnbocsánat szerepe és jelentősége. (**)
• Illemszabályok, konvencionális viselkedésformák szerepe az életünkben. Viselkedésünk, és belső mozgatói. (***)
• Szerelem és szexualitás. A szeretet (szerelem) kifejezésének árnyalt formái. Ismerkedés, barátkozás, udvarlás, együtt járás. A párválasztás bibliai alapjai. (***)
• Házasságon kívüli szerelem és prostitúció. Szexuális úton szerezhető betegségek (nemibetegségek, AIDS). Egyetlen hatékony védekezés a monogám házasság. (***)

Matematika

• A negatív szám fogalmának szemléleti alapozása: adósság-vagyon. Negatív számokkal végzett műveletek előkészítése tevékenységen keresztül. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bibliai példázat feldolgozása dramatizálással. Élethelyzet a Biblia korába és a mai korba helyezve. (**)
• Bibliai példázat kibővítése elbeszélő fogalmazássá vázlat segítségével. (**)
• Bibliai példázat átvitt jelentése. Beszélgetés konkrét példákon keresztül. (**)
• Élethelyzetek némajátékkal. Jellemábrázolás mozgással, viselkedéssel, metakommunikatív eszközökkel. (***)
• Írásbeli szövegalkotás: elbeszélő fogalmazás jellemzéssel. A szereplők viselkedése, mint a jellemábrázolás eszköze. (***)

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Viselkedésformák az emberi közösségekben. A vendéglátás és vendégfogadás szokásai, illemszabályai régen és ma; különböző társadalmi rétegeknél; különböző országokban és népeknél. (***)

Vázlat:

Jézus – Keresztelő János
Simon, a farizeus
étkezés

egy asszony
Jézus megkenetése

két adós: sok adósság, kevés adósság

„Megbocsáttattak a te bűneid.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

Jézus megdicsérte a százados nagy hitét.

Előzmények:

Az Úr Jézus tizenkét apostolt választott, és el­mondta a Hegyi Beszédet.

Bevezetés:

Mt 8,1–4: Jézus lejött a hegyről, hallgatói pedig követték. A Kapernaumba vezető úton egy leprás ment hozzá. Leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”

Jézus kinyújtotta a kezét, s – a körülötte állók csodálkozására – megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” A beteg azonnal meggyógyult.

Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”

Lehet, hogy a leprás távolról hallgatta az Úr Jézus beszédét, és hitte, hogy meg tudja gyógyítani őt. Hiszen úgy beszélt, mint akinek hatalma van! Hatalma volt a betegség felett, nem kellett félnie, hogy megfertőződik. Ezzel egyúttal azt is megmutatta, hogy senkit sem becsül le. Beszélgetett Ő a vámszedőkkel és a bűnösökkel is. Milyen vigasztalást és bátorítást jelent ez minden bűnösnek.

A gyógyulás nem fokozatosan történt, hanem azonnal és teljesen. Ha azokra a szörnyű eltorzulásokra gondolunk, melyeket a lepra előrehaladott állapotában okoz, akkor ez érthetetlen.

A meggyógyult embernek hallgatnia kellett a csodáról, és előbb el kellett mennie a paphoz, hogy az jelentse ki egészségesnek, és néhány galambot kellett vinnie, mint köteles áldozatot. A csodának azonban ki kellett tudódnia, hogy az emberek csodálkozzanak azon, és ismerjék el, van Valaki, aki tudja azt, amit a főpap sem tud, tudniillik gyógyítani a leprát.

Történet:

Az Úr Jézus Kapernaumba („Náhum faluja”) ment, abba a városkába, ahol lakott.

Egy római százados* elküldte a zsidók véneit Jézushoz azzal az üzenettel: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” (Máté szerint a százados ment oda hozzá.) Meglepő, hogy a százados semmit sem kért Jézustól, hanem csak közölte vele, hogy mi a helyzet. A százados nagyon szerette volna, ha szolgája meggyógyul, mivel nagyon becsülte és szerette hűségéért, szorgalmáért.

Csodálkozásra késztet bennünket, hogy a zsidók vénei vállalkoztak arra, hogy átadják ezt az üzenetet. Ők maguk magyarázták meg az okát. Könyörögtek, hogy Jézus gyorsan jöjjön a szolgát meggyógyítani. „Mert szereti (a százados) a népünket, ő építtette a zsinagógát* is nekünk!” Ez arra enged következtetni, hogy a római tiszt felvette a zsidó vallást, vagy legalábbis nagyon tisztelte azt.

Meglepő, hogy (Lukács szerint) nem maga a százados ment Jézushoz. Háttérben maradt, bár előkelő ember volt. Tudta, hogy pogány származású.

Jézus elindult a zsidók véneivel a római százados házához. Amikor már nem volt messze onnan, a százados néhány barátját küldte hozzá, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra*, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.” A százados ezzel arra célzott, hogy Jézusnak volt hatalma megparancsolni a betegségnek, távozzon a szolgából. Amikor Jézus ezt hallotta, az Őt követő sokasághoz fordult, és csodálkozva mondta: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És a szolga meggyógyult még abban az órában. Amikor a százados barátai visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Jegyzetek:

Százados – A rómaiak hadseregüket kis részlegekre, ún. „cohors”-okra osztották. Erre főleg azért volt szükség, hogy a sok leigázott országban levő helyőrségeket legénységgel lássák el. Minden száz emberből álló cohors élén egy „centurio”, „százados” állt („Cent” 1/100-ad rész), akit a legénységi állományból emeltek ki. Egy olyan tiszt, mint a kapernaumi helyőrség századosa, nem sok katonának parancsolt ugyan, de egyúttal a rómaiak ügyvivője volt a városban, és annak környékén (vö. a „helyőrségparancsnok” ranggal). Befolyása tehát nagyon nagy volt. Bőségesen lehetett pénze, hogy a zsidóknak zsinagógát építsen a városban.

Zsinagóga – Az egyik kapernaumi zsinagóga homlokzatán találtak egy követ, melybe a következő szavak voltak bevésve (szabadon fordítva): „Egy római tiszt Izráel Istene iránti hálából!” Arra gondolnak, hogy ezt a követ vagy a királyi tisztviselő (lásd Jn 4,46–54; 225. lecke) vagy a százados helyezte oda. Az utóbbi a legvalószínűbb, mivel ő építtetett zsinagógát Kapernaumban.

Nem méltó – A római százados tudta, a kegyes zsidó vonakodik attól, hogy bemenjen egy pogány házába. Ezzel el akarták kerülni, hogy rituálisan tisztátalanok legyenek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 72:1.10; 226:1; 238:5–7; 479:3
Jertek, énekeljünk: 79:1.3; 127:1; 146:1.4
Harangszó: 24:1.4–6; 37:1.3; 52:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 32:1–2.5; 53:1–3; 62
Erőm és énekem az Úr: 18:2–3; 29:1; 53:3; 54

Megjegyzés:

Az Úr dicsérte a százados nagy hitét – A legmeglepőbb ebben a történetben az, ahogy az Úr Jézus a százados nagy hitét dicsérte. Csodálkozott rajta. Jézus dicsérte a vérfolyásos asszony hitét is (Mt 9,22; 247. lecke). Vannak a hitnek fokozatai (lásd Róm 12,3). Az Úr Jézus beszélt olyan hitről is, amely „akkora … mint egy mustármag” (Mt 17,20 és Lk 17,6). A kis hit elegendő, de nem elég. A tanítványok azt kérték Jézustól: „Növeld a hitünket!” (Lk 17,5). A hit sebezhető, ahogy azt az Úr Jézus Péternek mondta, imádkozott Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite (Lk 22,32). A keresztyénnek növekednie kell a hitben (2Thessz 1,3). A hitet lehet erősíteni (lásd Róm 4,19–20). Nagyon fontos, hogy a keresztyén mindig tegye magát próbára, igazán hisz-e (lásd 2Kor 13,5).
A „hit” fogalmánál az „üdvözítő hitből” és „az ész-hitből” kell kiindulni. Az első meggyengülhet, de el nem múlhat, a második igen (lásd többek közt 1Tim 4,1).
Ha mindezt figyelembe vesszük, nem csoda, hogy az Úr Jézus dicsérte ennek a római századosnak a hitét, és csodálkozott azon. Beszélhetünk a gyermekeknek arról is, hogy harcolják meg „a hit nemes harcát” (1Tim 6,12). Az imádság, a Biblia olvasása és tanulmányozása, a hittanórákra, konfirmációi előkészítőre és az istentiszteletekre való hűséges járás ehhez a legfontosabb „fegyverek”.
Megjegyzés: Az Úr Jézus egyszer a názáretiek hitetlenségén is csodálkozott (lásd Mk 6,6).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem

• Térképhasználat: A Római Birodalom kiterjedése, határai, provinciái. (***)
• A római hadsereg felépítése. A római katonák fegyverzete és öltözéke. Katonai élet. Összehasonlítás a mai katonasággal. (** ***)
• Élet a provinciákban. A görög kultúra hatása. A görög, mint „világnyelv”; szerepe a keresztyénség elterjedésében. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers olvasása, verstanulás, versmondás. Rímpárok hiányzó betűinek kiegészítése szóban és írásban. (*)
• Bábjáték improvizatív elemekkel: párbeszéd a „bábu” és a gyerekek között. (*)
• Játék bábukkal és tárgyakkal: maci orvosi vizsgálata és ápolása. (*)
• Összetett mondatból az utolsó tagmondat leválasztása. Igék (mint szófaj) megfigyelése idő és mód szerint. Mondattranszformáció: jövő időből múlt időbe. (**)
• Jellemzés:
  – A kapernaumi százados tulajdonságainak megfigyelése, összegyűjtése. (** ***) – Jellemzés írásban, a százados egyik barátja nevében. (***)
• Szóbeli és írásbeli szövegalkotás: újsághír; élménybeszámoló, levél, elbeszélő fogalmazás a bibliai történet alapján, valamelyik szereplő nevében. (**)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Értékes emberi tulajdonságok, jellemvonások megfigyelése és követése. A kapernaumi százados, mint példakép. (** ***)

Rajz / Technika

• Papírmunka: kirakójáték készítése színezéssel, ragasztással, papírkivágással. (*)
• Rész és egész viszonya: részleteiből az egész kép összeállítása. (*)
• Képalkotás grafikai eszközökkel: Emberalak ábrázolása korhű öltözetben és fegyverzettel. Belső tulajdonságok kifejezése. (***)

Vázlat:                                            

lepra (bélpoklosság)
„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”
„Akarom. Tisztulj meg!”
pap – áldozati ajándék

Kapernaum
római százados
szeretett szolga – szörnyű kínok

„Elmegyek, és meggyógyítom.”
nem méltó – csak egy szót szólj
a megdicsért nagy hit
a szolga meggyógyult

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Imádkozás az Atyához.

Előzmények:

A hegyen ülve az Úr Jézus tanította a tizenkét apostolt. A tanítást Hegyi Beszédnek nevezték el.

Bevezetés:

A Hegyi Beszéd egyik legfontosabb része az, amely az imádkozásról szól. Az Úr Jézus már beszélt arról, hogy nem szabad képmutató módon imádkozni, úgy, ahogyan az Ő idejében tették némelyek, akik feltűnően a zsinagógákban vagy az utcasarkokon állva imádkoztak (lásd Mt 6,5; 234. lecke).

A Példabeszédek könyve 28,9-ben azt olvassuk: „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.” A képmutatás az imádkozásban utálatos Isten előtt.

Megjegyzés: A „Miatyánk” tárgyalásánál okos dolog a nagyok számára egyúttal a Heidelbergi Káté 45. úrnapi kérdéseit is megbeszélni. Ennek a leckének a magyarázata is többek között azon alapszik.

Történet:

Az Úr Jézus arra tanította az apostolokat, hogy belső szobájukban imádkozzanak. Ez a ház egyik ablaktalan helyisége. Biztonság okáért csukd be még az ajtót is, mert nincs arra szükség, hogy bárki is tudja, te imádkozol.

Imádkozz tehát titkon az Atya Istenhez, aki lát téged még akkor is, ha titkon imádkozol, és megfizet neked.

Szükség van itt némi magyarázatra. Természetesen nem mindig a „belső szobánkban” kell imádkozni. Minden hely jó erre. A legjobb, ha van egy hely, ahol semmi sem zavar. A magányos imádkozáskor nem tüntetsz az imádkozásoddal, mint ahogy azt a képmutatók tették Jézus idejében.

Néhány példa a Bibliából: Izsák a mezőre ment ki imádkozni (lásd 1Móz 24,63; 22. lecke). Az Úr Jézus gyakran keresett egy csendes helyet valamelyik hegyen, hogy ott imádkozzék (lásd többek között Lk 6,12; 234. lecke). Péter Joppéban Simon tímár házának tetején imádkozott (lásd ApCsel 10,9; 330. lecke).

Persze szükség van arra is, hogy olyan helyen imádkozzunk, ahol sokan vannak. De azt ne tegyük feltűnően és hosszan, hogy azzal másoknak bosszúságot okozzunk, vagy ezzel mutogassuk, milyen jók is vagyunk. Semmi esetre se mulasszuk el az étkezés előtti és utáni imádkozást, még ha az a hely nem is látszik alkalmasnak rá. Azzal ugyanis, hogy áldást kérünk ételünkre, arról teszünk bizonyságot, hogy elismerjük a Teremtőtől való függőségünket! Nem nélkülözhetjük áldását, még az egyszerű kenyérrel kapcsolatban sem.

A mennyei Atya is titkon van, olvassuk a Károli fordításban, azaz mindenütt ott van, csak az ember számára láthatatlanul. Tehát ott van még a legtitkosabb helyen is, ahol imádkozunk. Tudja mindig, hogy hol vagyunk, és mit imádkozunk.

Hogy a titkon mondott imádságot az Atya Isten nyilván fizeti meg (Károli szerint), az azt jelenti, hogy a legtitkosabb imádságainkat is meghallgatja úgy, hogy a körülöttünk levők azt észre sem veszik.

Amikor imádkozunk, ne legyünk „bőbeszédűek”. Ezt a pogányok teszik, amikor isteneikhez imádkoznak. Állandóan ugyanazokat a szavakat ismétlik, és hosszúra nyújtják az imádságukat, így megpróbálják magukra vonni istenük figyelmét, hogy hallgassa meg őket. Az Úr Istennél erre nincs szükség. Ő azonnal és tökéletesen meghallja az imádságot. Az kételkedés az Ő mindenhatóságában, ha túl bőbeszédűek vagyunk az imádságunkban, és ez azt bizonyítja, hogy nem tiszteljük eléggé az Ő isteni fenségét. Mi nem is kényszeríthetjük az Atya Istent nyomorúságos imádsággal valamire. Ő nem az imádságunkért hallgat meg.

Az Úr Jézus azt mondja, hogy ne úgy imádkozzunk, mint a pogányok, mert mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. Ezt gyakran tapasztaljuk is: Imádkozunk valamiért, mondjuk egy levélért, melyben fontos hír lesz a számunkra. Egy óra múlva megkapjuk a levelet. Ez azt jelenti, hogy azt a levelet már előbb elküldték, mint ahogy mi azért imádkoztunk. (Ézs 65,24: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”)

A zsidók imádsága általában nem volt őszintének mondható. Ezért tanítja az Úr Jézus tanítványainak és nekünk is a „Miatyánk”-ot, melyet a „legeslegtökéletesebb imádságnak” és „Úri imának” is neveznek. Jézus azt mondja, hogy a tanítványok így imádkozzanak, és aztán a „Miatyánk” következik, az az imádság, melyet minden igazi keresztyén elmondhat.

Először arról szólunk, hogyan kezdődik az imádság, aztán külön a hat kérésről.

Az első három kérés különösen Istenre és az Ő dicsőségére vonatkozik; a három utolsó a mi lelki és mulandó dolgainkról szól. Az imádság dicsőítéssel és „ámen”-nel végződik.

Az imádság így kezdődik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. Isten az Ő gyermekeinek Atyja. Az Úr Jézus Krisztus, az Isten Fia által nevezhetjük Istent Atyánknak. Ez egyúttal az igazi keresztyént megtanítja, hogy Istent, mint Atyát gyermekként félje. Úgy kell tisztelnie, mint gyermeknek az apját, de még nagyobb hódolattal is, mivel Isten nem követhet el hibát, sem bűnt. Ő szent és tiszta.

Végül az igazi keresztyén ezáltal megtanulja, hogy Isten olyan szeretettel gondoskodik gyermekeiről, mint ahogy egy földi apának kell gyermekeiről gondoskodnia, de még annál is tökéletesebben.

Az „aki a mennyekben vagy” szavak nagy jelentőségűek az imádságban, mert ez az imádkozót mindig arra figyelmezteti, hogy Isten mennyei Felség. Tehát soha sem szabad Istenről földi módon gondolkodni és beszélni. Az is kitűnik ezekből a szavakból, hogy Ő mindenható, aki a test és lélek minden szükségéről tud gondoskodni.

1. Az első kérés: „Szenteltessék meg a te neved.” Ez azt jelenti, hogy az Atya Istent az imádságban szent módon kell segítségül hívni. De nemcsak az imádságunkban kell tisztelettel említeni a nevét, hanem annak, aki hozzá jön, mindig. Minden tulajdonsága – mindenhatósága, bölcsessége, jósága, igazságossága és irgalmassága – arra kell, hogy emlékeztesse a keresztyéneket, amikor hozzá imádkoznak, róla beszélnek, és olvassák vagy hallgatják, ami róla szól.
   Gondolatai, szavai, és minden, amit a keresztyén tesz, Őt dicsérje és magasztalja. Ha nem így van, akkor szégyen éri az Ő szent nevét. Azok, akik azt hallják, hogy a keresztyén ember rosszul szól róla, ezen megbotránkoznak, vagy szavai és tettei által egyre jobban megvetik Őt.
   A keresztyén ember gondolatainak is szentnek kell lennie, mert azokkal is meggyalázhatja Isten nevét. Ez az első kérés tehát nagyon fontos, és jó éppen erre nagy gondot fordítani, ha hozzá imádkozunk.

2. A második kérés így hangzik: „Jöjjön el a te országod.” Először is a keresztyén ember ezzel aláveti magát Isten uralmának, aki országának Királya. Azt kéri, hogy Isten igéje és Lelke uralkodjék. Akkor egyre inkább alárendeli magát neki szeretettel.
   Másodszor Isten országának a megőrzését és terjedését kéri vele. Ez a kérés is világosan jelzi, hogy az Úrnak nagy jövője van.
   Továbbá az is benne foglaltatik ebben a kérésben, hogy az Atya Isten mindent, ami az Ő országát feldúlni akarja, semmisítsen meg. Különösen az ördög munkáját kell megakadályozni.
   Itt ezzel a keresztyén ember Isten egyházának, az Ő országának a tisztaságáért is imádkozik. Vagyis azért, hogy az Atya védje meg gyermekeit minden rossz, külső és belső befolyástól. Gondolunk itt a tévtanokra, a Biblia helytelen magyarázatára, s Istennek és igéjének a kigúnyolására.
   Ez a kérés a földi életre vonatkozólag azt kívánja, hogy ez a földi kor legyen rövid, és a mennyek országa jöjjön el minél előbb.
   Végül azt kéri a keresztyén ember ebben a kérésben, hogy megérhesse Isten országának a megvalósulását, melyben Istent, mint Atyát tiszteli mindenki mindenben.

3. A harmadik kérés: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez a kérés azt jelenti, hogy csak Isten akaratának, amely szent és jó, kell ellentmondás nélkül engedelmeskedni. Minden embernek meg kell az Ő akarata előtt hajolni.
   Mi már nagyon jól tudjuk, hogy még a jó keresztyének sem engedelmeskednek mindig Isten akaratának. Mennyivel inkább ellenszegülnek hát annak azok, akik Őt nem ismerik.
   Ez a kérés tehát könyörgés az emberek megtéréséért, s magának a keresztyén embernek és keresztyén társainak naponkénti megtéréséért is.
   Jó példa ennek a kérésnek az illusztrálására „Ábrahám áldozata a Mória hegyén” (1Móz 22,1–19; 20. lecke).
   Ennek az első három kérésnek eszkatológikus jellege van, azaz meghallgatása akkor lesz teljes, ha Isten országa eljön majd a maga dicsőségében.

4. A negyedik kérés: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Ebben azt kérjük, hogy az Atya Isten adja meg övéinek mindazt, amire a testnek szüksége van. A „kenyér” minden élelmet jelent, de minden mást is, ami szükséges ahhoz, hogy testünkről gondoskodjunk, és azt fenntartsuk. Ez a kérés egyúttal a munka megáldásáért való esedezés is.
   Továbbá ebben a kérésben nem bőséget kérünk, hanem Ágúrral szólva: „Adj annyi eledelt, amennyi szükséges” (Péld 30,8). Így értelmezhetjük Lukács evangéliumának eltérését is, ahol a „ma” helyett ez áll: „naponként”. Naponként, tehát minden napra annyit adj, amennyi elegendő.
   Végül, a keresztyén ember nemcsak a maga számára kér, hanem Isten minden gyermeke, tehát távoli testvérei számára is, mindent, ami a test fenntartásához kell.

5. Az ötödik kérés: „És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Olvassuk el ehhez a Mt 18,21–35-öt: „Példázat az adós szolgáról”.
   Istennel szemben végtelen nagy az adósságunk a bűn miatt. Mindennap növekszik az adósságunk. Azért olyan szükséges, hogy állandóan kérjük bűneink bocsánatát. A keresztyén ezt azért kérheti, mert az Úr Jézus szenvedett, meghalt és eltemettetett Övéi bűneiért! Másként sohasem közeledhetne egy keresztyén sem ezzel a kéréssel Istenhez.
   „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, azt jelenti, hogy a keresztyén is meg kell hogy tudjon és akarjon bocsátani felebarátjának.

6. A hatodik kérés: „És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Magától az ember olyan gyönge, hogy egy pillanatig sem tudna megállni a bűnre való kísértés (csábítás) elleni harcban. Ez a csábítás ős ellenségeinktől ér bennünket. Ezek: az ördög, a világ és a saját énünk. Ezek a csábítások szüntelenül támadják a keresztyént.
   Most e kérésben azért könyörgünk az Atyához, hogy Szentlelke által védelmezze és erősítse övéit ezen halálos ellenségek elleni küzdelemben. Kérjük azt is, hogy ebben a lelki küzdelemben ne maradjunk alul, tehát ne veszítsük azt el. Erőt is kérünk ahhoz, hogy a küzdelemben ellene tudjunk állni a kísértők nagy hatalmának. Ez a harc addig folyik, amíg a keresztyén élete végén Krisztusban győzelmet nem arat.

Az imádság befejezése így hangzik: „Mert tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen.” Ez azt jelenti, hogy egyedül Istené a dicsőség. Mindazt, amit ebben az imádságban kérünk, csak a mennyei Atya ajándékozhatja nekünk. Ő a Király az országában, ezért csak Ő adhat kegyelmet. Egyedül neki van hatalma arra, hogy mindazt a jót, amit az imádságban kérünk, nekünk ajándékozza. Tehát nem emberé a dicsőség, hanem Istené, akinek nevét örökké dicsőítjük.
Az „ámen” szó azt jelenti: „ez igazán és bizonyosan meglesz.” Amikor a keresztyén ember imádkozik, bizonyos lehet abban, hogy a mennyei Atya meghallotta. Ezzel az „ámen”-nel még egyszer az Atyának adja a dicsőséget, ami Őt megilleti, mert Isten azt akarja, hogy Őt imádják. Az Úr Jézus az egyik kérést, az ötödiket külön is megmagyarázta. Bizonyára azért, mert ismerte az embert; nem könnyen bocsátja meg a vétkeket, amiket a másik ellene elkövet.

Ha megbocsátjátok – ez elsősorban a tanítványoknak szól – az embereknek a vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a tiéteket. Ez keményen hangzik, de milyen egyszerű! Később az Úr Jézus ezt még egyszer megmagyarázta az adós szolgáról szóló példázatában (Mt 18,21–35; 263. lecke).

Kiegészítés:

A „Miatyánk” a Lk 11-ben.

Amikor az Úr Jézus egy helyen imádkozott, és azt befejezte, egyik tanítványa azt kérte tőle: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” Ő pedig mondta nékik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok…” Majd az „Úri imá”-val folytatta. Ez a változat több helyen eltér a Máté evangéliumában olvasható „Miatyánk”-tól:

– A megszólítás csak így hangzik: Atyánk.

– A harmadik kérés: „legyen meg a te akaratod”, hiányzik. Ez benne van a második kérésben: „jöjjön el a te országod”.

– A negyedik kérésben (Máté szerint) a „ma” szó helyett „naponként” áll, így egyértelmű, hogy egy napi táplálékról van szó.

– Az ötödik kérésben „vétkeink” helyett „bűneink” áll először.

– Az utolsó kérés második fele: „de szabadíts meg a gonosztól”, szintén hiányzik. Ez is benne foglaltatik ebben: „ne vígy minket kísértésbe”.

– A záró dicsőítés (doxológia) és az Ámen is hiányzik. Ez egy évszázados liturgikus forma (lásd 1Krón 29,11), melyet a gyülekezet mondott válaszképpen az imádságra. A legősibb kéziratok fel se jegyezték. A róm. kat. egyház ma is külön használja liturgiájában.

Amint láthatjuk, a „Miatyánk” két változata között csak formai eltérések vannak, tartalmában teljesen azonos a két imádság. Az Úr Jézus tehát nem liturgiai formát adott, hanem példát a helyes imádságra. Ezen a mintán érthetjük meg, hogy mit és hogyan kell kérnünk.

Utána az Úr Jézus két példázatot mondott el az imádkozásról, melyekről a 270. leckében szólunk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 141:1–2; 482:1–10; 483:1–18; 484:1–3
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 64; 80
Harangszó: 18; 40:1.5–6; 41; 42; 52:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 12; 30; 31:1–4; 33; 53:1.5; 71; 72; 76; 156
Erőm és énekem az Úr: 27:1; 38; 46; 48:1–3; 80:1; 111

Megjegyzés:

Imádkozás az Atyához – Nem mindenki mer Istenhez, mint „Mi Atyánk”-hoz szólni. Az igazi keresztyének ezt mégis megtehetik az Úr Jézus Krisztus, a Közbenjáró, az Isten Fia által. Más szóval: Az igazi hívő mondhatja, van menetelünk az Atyához, mivel Jézus Krisztus szószólónk az Atyánál. Ő imádkozik értünk. Ha bűnbánattal járulunk Istenhez, úgy tekinthetünk rá, mint Atyánkra, ahogy a tékozló fiú tette a róla szóló példázatban. Szabad és lehet kegyelmet kérni az Atyától, mivel Jézus Krisztus gondoskodott arról, hogy legyen megbékélés köztünk és az Ő Atyja között.
De nem ez a „legeslegtökéletesebb imádság” az egyetlen, amit imádkozni szabad. Ez egy „mintaimádság”, mely példa arra, hogyan kell imádkoznunk.
Feltűnő, hogy ebben az „Úri imá”-ban nem Jézus nevében imádkozunk. Pedig a Jn 16,23–24 azt tanítja a tanítványoknak és nekünk: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” A Jézus nevében való imádkozás „szabadon mondott imádság”-ot jelent, azt az imádságot, amit minden keresztyén rendkívüli nyomorúságában magáért mond, és olyan valakinek az imádságát, aki egy csoportért (családért, osztályért, összejövetelen stb.) imádkozik, és természetesen az egész gyülekezet imádságát, az úgynevezett liturgikus imádságot.
A „Miatyánk”-ot, ezt a „mintaimádság”-ot kívülről is mondhatjuk. Ezért vigyáznunk kell, hogy ez a különleges imádság ne legyen „megszokott imádság”, melyet ráfigyelés nélkül mondunk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Imádkozási szokások a helyi közösség, gyülekezet, család, egyén, különösen a gyermekek életében. Gyermekimádságok gyűjtése. (***)
• Az imádság kapcsolattartás Istennel. Lelki egyensúlyunk, egészségünk feltétele. (***)
• A megbocsátás szükségessége. Konfliktusok, problémák a gyerekek életéből. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Írásbeli szövegalkotás: elbeszélő fogalmazás a megbocsátásról megtörtént vagy elképzelt esemény alapján. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

• A „Miatyánk” története. Jelentősége a keresztyén egyházban, szerepe a különböző felekezetek életében, liturgiájában. (***)
  A „Miatyánk”-ot a keresztyén egyházban évszázadokon át imádkozzák, hivatalosan többé -kevésbé a harmadik század óta.

Élő idegen nyelv

• A „Miatyánk” teljes szövegének vagy egy részletének olvasása. (***)
  Idegen nyelvet tanuló 11-12 éves gyerekek számára hasznos lehet, ha ismerős bibliai részeket a tanult nyelven olvasnak.

Vázlat:

Imádkozás a belső szobában A „Miatyánk”:
– „Úri ima”
– „legtökéletesebb ima”

• Mi Atyánk
• szenteltessék meg a te neved
• jöjjön el a te országod
• legyen meg a te akaratod
• mindennapi kenyerünk
• a bűnök bocsánata
• Ne vígy minket kísértésbe / szabadíts meg a gonosztól
• tied az ország, a hatalom, a dicsőség
• Ámen

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Egyedül Jézus a Szabadító.
* A jó cselekedet Istentől van.

Előzmények:

Az Úr Jézus tanítványaival szombaton gabo­naföldeken ment át. A tanítványok tépdesték és ették a kalászokat. A farizeusok emiatt elítélőleg szóltak Jézusnak. Jézus két példát mondott el nekik válaszul.

Történet:

Jézus azon a szombaton (a Mt 12,9 szerint; Lukácsnál „egy másik szombaton”), a tanítványok kalásztépéséről folytatott beszélgetés után, bement a zsinagógába. Ebbe a zsinagógába jöttek a farizeusok is, akikkel beszélt.

Volt ott egy sorvadt kezű ember. A farizeusok, akiket Jézus megfeddett, mert hiányzott belőlük a felebaráti szeretet, és akik dühösek voltak a Jézustól kapott válasz miatt, azzal a céllal, hogy vádat emeljenek ellene, egy fogas kérdést tettek fel neki: szabad-e szombatnapon is gyógyítani? Természetesen erre a részben béna emberre gondoltak. Nem mintha részvétet éreztek volna iránta, hanem csak föl akarták használni, hogy Jézust zavarba hozzák.

Jézus egy kérdéssel válaszolt: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az a verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” A szombati nyugalom nem akadály, hogy felebarátunkkal jót cselekedjünk. Ekkor így szólt ahhoz az elszáradt kezű emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő megtette, amit Jézus mondott, és azonnal meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik.

Ez egyáltalán nem tetszett a farizeusoknak és az írástudóknak. Dühösek voltak Jézusra, és azon tanakodtak, hogy mi módon tudnák Őt megölni. (A zsidó törvény szerint a szombatrontót meg kellett ölni.)

Jézus tudta, mit terveznek ellene ellenségei. Még nem jött el az ideje, hogy meghaljon. Ezért eltávozott a zsinagógából.

Sok beteg követte Jézust, és Ő meggyógyította mindnyájukat azon a szombaton.

Szigorúan meghagyta nekik, hogy semmit se mondjanak róla, mert egyáltalán nem akarta ellenségeit felingerelni. Ezzel Ézsaiás próféciája teljesedett be, amelyik arról szól, hogy Isten szolgája, akit az Úr kiválasztott, Isten szerelmese, akiben lelke kedvét leli, meg fogja kapni Istentől az Ő Lelkét. Ezáltal tudja majd mindezeket a csodákat cselekedni.

Ez a prófécia természetesen az Úr Jézusról szólt. Őt nevezték Isten szolgájának, mivel megbízását az Úrtól kapta. Nagyon különös textus: „És igaz ítéletet hirdet a népeknek”. Az „ítélet”* itt az evangéliumot jelenti, és nem Jézus ítéletét az ítélet napján. Az evangélium, az

örömhír, nemcsak a zsidóknak, hanem más népeknek is hirdettetik. Az evangélium ugyanis a jó és rossz közti különbséget is tartalmazza.

Bár az Üdvözítő oly nagy hatalmat fog kapni, mégis alázatos marad. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Tehát azt akarja, hogy munkája lehetőleg titokban történjék.

Könyörül majd azokon, akik nyomorúságban vannak, és azokon, akiknek kicsi a hite: „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest (a nádszál belét) nem olt ki.” (A nád gyönge, bizonyára törött, és mégis meggyújtható. Nem lángol fel hirtelen, hanem csak parázslik, és úgy áraszt valami meleget.)

Addig nem fejeződik be Jézus alázatos szolgálata, míg diadalra nem viszi az ítéletet.

„És az ő nevében reménykednek majd a népek”, ez azt jelenti, hogy a népek vágyakoznak Jézus Krisztus neve után. Megtanulják hinni, hogy csak benne nyerik el a megváltást.

Kiegészítés (csak felsősök számára):

Máté 12,22–37: Ezt a részt nem mint különálló elbeszélést tárgyaljuk, hanem az előző rész folytatásaként beszélhetünk róla. Ugyanazon a szombaton egy ördögtől megszállott embert hoztak Jézushoz (a farizeusok, hogy Jézust próbára tegyék?). Az Úr Jézus meggyógyította őt, aki a megszállottság következtében vak és néma volt. Azokra, akik látták, ez nagy hatással volt, de a farizeusok azzal rágalmazták meg Jézust, hogy csak Belzebubnak*, az ördögök fejedelmének segítségével űzhette ki az ördögöt.

Jézus erre azt felelte, hogy ez nem lehetséges, mivel az az ország, amely önmagával meghasonlik (gondoljunk csak egy polgárháborúra), elpusztul. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzné ki, nem maradhatna fenn az országa.

Ezt a témát Jézus még tovább folytatta. A rágalmazó farizeusokat komolyan elítélte (31. és 32. v.). Minden bűnt és káromlást meg lehet bocsátani az embereknek, még azt is, amit káromolva mondanak az ember Fia ellen, de azt nem, ha valaki a Szentlélek ellen (aki által Jézus ebből az emberből az ördögöt kiűzte) szól. Ez a bűn sohasem bocsáttatik meg.

Jézus csípősen jellemezte ezeket a farizeusokat. Viperák fajzatai ők, azaz kívülről simának és ártalmatlannak látszanak, mint a vipera tojásai, de belülről mérges kígyók. Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, de ha rossz a fa, akkor csak rossz gyümölcsöt teremhet. Ilyenek ők is, és mindenki, aki gonosz: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat” (Károli fordítás).

Az Isten országa és a Sátáné tehát szemben állnak egymással. Az Úr Jézus figyelmeztetett, hogy minden haszontalan szóról számot kell adni az ítélet napján. Ügyelni kell minden szóra, amit kimondunk: „Mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”

Jegyzetek:

„Ítélet” – Jézus nem szószerint idézi az Ézs 42,1–4 textusát, hanem lényege szerint. Az eredeti szövegben ez áll: „törvényt hirdet a népeknek”. Majd később: „igazán hirdeti a törvényt”. Az igaz ítélet tehát az igazán hirdetett törvény, a megújított törvény, az evangélium.

Belzebub – „Bel” vagy „Baál” annyit jelent, hogy „úr”. „Zebub” „légy”, tehát Belzebub, a „légyisten” vagy a „legyek ura”, a filiszteus Ekron város istene (lásd 2Kir 1,2 kk.). A Mt 10,25-ben említett „a ház ura” ugyanaz. Az Újszövetség szerint tehát ő az ördögök fejedelme.

Énekek:

Református énekeskönyv: 89:1; 146:2–5; 200:1–6
Jertek, énekeljünk: 153; 166:1–3; 197
Harangszó: 37; 44; 53:1.5; 54
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 50:1.5; 51:1–2; 87
Erőm és énekem az Úr: 18; 29; 34

Megjegyzések:

Egyedül Jézus a Szabadító – A történet és a kiegészítés is arra mutatnak rá, hogy egyedül az Úr Jézusnál találjuk meg a betegségből és a bűnből való szabadulást. Ez mindig ellenkezést támaszt, itt a farizeusokban és az írástudókban, majd évszázadokon át mostanig számtalan tévtanítóban vallásos téren. Érthetetlen? Nem, mert az ember állandóan maga próbálja magát megtartani, és a trónra ültetni. Üdvözítő, Szabadító számára szívünkben természetünknél fogva nincs hely. Csak a Szentlélek nyithatja meg szívünket az Úr Jézus előtt. A farizeusok és írástudók ellenséges viselkedése valójában az emberiség Isten és Krisztus elleni általános magatartása. Vigyázzunk hát ezeknek az embereknek a megítélésével. Jó a saját szívünk mélyébe alászállni, hogy felfedezzük, mi is olyanok vagyunk. Ennél sokkal gazdagítóbb, ha, a Szentlélek által, az Úr Jézust Szabadítónkként elfogadhatjuk.
A kiskiskolásoknak csak a sorvadt kezű ember gyógyulásának történetét mondhatjuk el, de rámutathatunk még a farizeusoknak és írástudóknak az Úr Jézus elleni gyűlöletére is.

A jó cselekedet Istentől van – Jézus úgy lép fel, mint akinek hatalma van a szombat fölött. Új tartalmat ad a törvénynek, az irgalmasságot, a szeretetet helyezve a középpontba. Ahogy Pál apostol is mondja: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13,10) A szeretetből tehát jócselekedetek fakadnak, melyek világítanak (Mt 5,16); gyümölcsként ékesítik az embert (Mt 7,17kk), melyeket Isten előre elkészített az övéinek, hogy azok szerint éljenek (Ef 2,10).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (A NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A vasárnap, mint ünnep a család és a helyi közösség életében. (**)
• A szeretet, mint legfőbb érték. A szeretet parancsa fontosabb a vallási törvények, formák külső megtartásánál. (** ***)
• Segítségnyújtás a bajban. Kiindulás konkrét élethelyzetekből. (***)
• A jó és a rossz cselekedet. A szándék, mint cselekedeteink mozgatója. Rejtett szándékok, indulatok. Önvizsgálat. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

• Egyháztörténet: Keresztyén- és eretneküldözések. (***)
  Keressünk példákat az egyháztörténelemben, kik voltak azok, akik hevesen szembefordultak az Úr Jézussal és követőivel, a keresztyénekkel, az evangéliummal. Találunk ilyeneket a római katolikus egyházban, de a reformáció egyházaiban is.

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Párbeszéd kifejező olvasása a beszélő szándékának érzékeltetésével. (**)
• Bibliai történet dramatizálása írott párbeszéd felhasználásával, ill. spontán szövegalkotással. (**)
• Szólásmagyarázat. (***)
• Írásbeli szövegalkotás:
  – Élménybeszámoló valamelyik szereplő nevében. (**)
  – Elbeszélő fogalmazás a példabeszéd konkrét jelentéséhez kapcsolódva. (**)
  – Elbeszélő fogalmazás a példabeszéd (szólás) átvitt jelentéséhez kapcsolódva. (***)

Vázlat:

Jézus
zsinagóga
sorvadt kéz
farizeusok és írástudók
fogas kérdés
szombat: juh a veremben – abból való
kihúzás
„Nyújtsd ki a kezedet!”

Jézus csendben cselekszik
Ézsaiás

Kiegészítés:
ugyanaz a szombat
vak és néma megszállott
az ördög kiűzése

káromlás: Belzebub
ez a bűn nem bocsáttatik meg

a jó és rossz fa gyümölcse
farizeusok: viperák fajzatai

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!