Üzenet – Téma:

* A betegség, mint a bűn következménye.
* A Biblia olvasása által ismerjük meg Jézust.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus hívta Lévit, a vám­szedőt, hogy kövesse Őt.

Első történet:

Zsidó ünnep volt Jeruzsálemben. Az Úr Jézus engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a nagy ünnepeken részt kell venni, és ezért fölment a fővárosba, ahol a templom volt. Melyik ünnepet ülték? Valószínűleg a húsvétot, mivel leginkább ezt szokták megünnepelni.

A tanítványokról nem történik említés, de feltehető, hogy Mesterükkel együtt utaztak.

Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Úr Jézus a medencéhez ment, melyet héberül Betesdának* („Irgalmasság háza”) neveztek. A Juh-kapunál volt, a templomtértől nem messze. Ennek a medencének öt oszlopcsarnoka volt. Gyógyfürdőnek nevezhetnénk. Betesdában akkor nagyon sok beteg tartózkodott. A Biblia három csoportot említ: vakok, sánták, sorvadásosak (a Károli fordítás szerint: aszkórosok), tehát olyanok, akik nehezen tudtak gyorsan helyet változtatni. Mindnyájan a víz megmozdulását várták.

Miért? Egy meghatározott pillanatban (vagy: időnként) egy angyal jött Betesdába. Felkavarta a vizet. Aki a betegek közül elsőnek lépett a vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben is szenvedett. Arra is gondolnak, hogy az angyalt pont az ünnepnapokon küldte Isten, hogy ezt a munkát elvégezze. Ez persze csak feltevés. Erről a jelenségről különfélék a vélemények: Időszakosan felbuzgó gyógyforrásról van szó; gyógyító erejűvé vált a víz, miután az angyal felkavarta; vagy abban a pillanatban isteni erő volt ott jelen? Mindenesetre a víz gyógyított, miután az angyal felkavarta. De mindig csak egy valaki gyógyult meg, éspedig az, aki elsőnek lépett a vízbe. Az angyalok, Isten megbízásából, állandóan tevékenykednek az emberek között. Nem sokat tudunk a munkájukról. Talán többet tesznek a betegek gyógyulása érdekében, mint ahogy mi gyanítjuk? Mindenesetre tudnunk kell, hogy Krisztus visszajövetele után nem lesz többé semmiféle betegség.

Megjegyzés: Látták a betegek az angyalt? Hiszen, akik Istent igazán félik, nem tudnák elviselni, ha megpillantanának egy angyalt. Vagy csak a víz megmozdulását látták?

Szombat volt. Jézus egy a sok közül, akik ott jártak a Betesda csarnokaiban. A látogatók, nyilván a betegek hozzátartozói vagy barátai azok, akik arra használták fel a nyugalom napját, hogy betegeiket meglátogassák.

Jézus odalépett egy emberhez, aki, amint megtudta, már harmincnyolc éve beteg. Valószínűleg csaknem teljesen béna volt, amint a következőkből kitűnik.

Jézus megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”

Az Úr Jézus kérdése első pillanatra sablonosnak látszik. Úgy is mondhatnánk, hogy nem valami tapintatos. De akkor megfeledkezünk arról, kicsoda Jézus: Isten Fia! Isteni célja volt ezzel a kérdéssel. Hiszen szíve mindig tele volt irgalommal és szeretettel a bűnösök iránt: „Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik 7,18).

Így vonta a figyelmet a gyógyító eszközről (az angyal által felkavart vízről) az Orvosra, saját magára! A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amint felzavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Ennek az embernek tehát segítségre volt szüksége, bár láthatólag még tudott, ha lassan is, mozogni. Ez mutatja, hogy béna volt. (Ezért adtuk ennek történetnek ezt a címet: „A béna meggyógyítása a Betesda tavánál”.)

Meglepő, hogy a beteg nem beszélt csúnyán az emberekről. Szelíden jelentette ki, hogy senki sem segített rajta az elmúlt évek folyamán. De az is kitűnik, már föladta a reményt, hogy ez valaha is még megtörténik. Vagy talán ez az idegen tenni akar érte valamit?

Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

Azonnal fel tudott állni. Fölvette az ágyát, és elment vele. Nincs szó arról, hogy köszönetet mondott-e jótevőjének. Viszont az kitűnik, hogy Jézus ennek az embernek a meggyógyítása után gyorsan elment, és eltűnt a tömegben. Így nyílván nem is volt alkalma köszönetet mondani.

De… szombat volt azon a napon. És a frissen meggyógyult ember az ágyát viszi! Ebből baj lesz…

A zsidók (gondoljunk itt a főtanács tagjaira) látták, hogy ez az ember az ágyát viszi. Nem tudjuk, vajon felismerték-e, hogy ő az, aki annyi éve feküdt már a Betesdában. Szigorúan rendreutasították: „Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Azok szerint a szabályok szerint, melyeket a szombattörvényekre hivatkozva a népre ráróttak, teljesen igazuk volt (vö. Jer 17,21).

A meggyógyult ember azt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Ezzel nem arra akarta hárítani a felelősséget, aki őt meggyógyította, hanem azt akarta bizonyítani, hogy jótevője iránti tiszteletből engedelmeskedett a parancsának.

Furcsa, hogy a zsidók nem is csodálkoztak azon, hogy ez az ember meggyógyult. Csak az érdekelte őket, hogy ki az, aki szombaton gyógyított, mert azt kérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel, és járj?” Számukra a szombat parancsának megszegése fontosabb volt, mint a gyógyulás.

Az embernek be kellett vallania, hogy nem tudja, ki gyógyította meg. Jézus ugyanis rögtön azután elment, és eltűnt a tömegben.

A meggyógyult ember a templomba ment. Lehet, hogy az ágyát valahol letette. Érthető, hogy első útja a templomba vezetett. Oly sok évig nem tehette! Most a megfelelő helyen adott hálát Istennek a gyógyulásáért. (Így kell nekünk is legelőször Istennek hálát adni a gyógyulásunkért.)

Jézus is elment a templomba. Ott találta a meggyógyult embert. Azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled!” Mit jelent ez? Ennek az embernek a betegsége valami bűn büntetése volt? És most vigyáznia kellett, hogy ne vétkezzék, nehogy újból még betegebb legyen, vagy egy másik sokkal nagyobb baj ne érje?

Az Úr Jézus már kétszer említette beteg embernek a bűnt: itt és annak a bénának, akit négy barátja vitt Jézushoz. Annak azt mondta: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid” (lásd többek között Márk 2,5; 229. lecke), de ebből nem lehet azt feltételezni, hogy a bénaság valami bűn következménye volt. Itt azonban világosan összekapcsolta Jézus a betegséget és a bűnt. (Lásd a megjegyzésben: „A betegség, mint a bűn büntetése”.)

Jézus rá akart mutatni ennek az embernek arra, hogy valami módon vétkezett. Ismerte a szívét. Tudta, hogy hamar hajlandó a bűnre. Az a figyelmeztetés, hogy „valami rosszabb ne történjék veled”, a bűn örök büntetésére: az örök halálra céloz. Az ember most megtudta – honnan, arról nincs szó –, hogy Jézus gyógyította meg őt. Elsietett, hogy megmondja ezt a zsidóknak.

Ezzel kapcsolatban sokfélére lehet gondolni. Így akarta a zsidók vádját, hogy megszegte a szombatnapi parancsot, magáról Jézusra hárítani. Természetesen az is lehet, hogy Jézust akarta dicsérni, de arra nem gondolt, hogy ez jótevője számára veszélyes lehet. Mi ez utóbbit fogadjuk el inkább. Itt ügyelnünk kell arra, hogy természetesen jó az az igyekezet, hogy Jézust dicsőítsük, de néha óvatosan kell ezt tenni. Buzgóságunkkal rosszat is tehetünk.

Ennek a híradásnak a következményét könnyű kitalálni. A zsidók most Jézusra haragszanak. Ő, a rabbi vétett a szombatnapi törvények ellen azzal, hogy valakit szombaton gyógyított meg, és ezt még azzal is tetézte, hogy más valakivel is azt tetette, amikor azt mondta neki, hogy vigye a nyoszolyáját. Azt tervezték, hogy ezért megölik!

Amikor a zsidók megtalálták Jézust, kérdőre vonták bűnéért. Lehet, hogy a főtanács elé vitték, hogy ott nyilvánosan bevádolják, de ezt nem tudjuk biztosan.

Jézus arra a vádra, hogy megszentségtelenítette a szombatot, azt felelte: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jézus nyíltan kijelentette, hogy Ő Isten Fia, Istent most Atyjának nevezte. (Ezt a kijelentését később Kajafás és a főtanács előtt még szemére vetik – lásd többek közt Lk 22,70; 307. lecke).

Hiszen: ha Isten szombaton a teremtett világról és teremtményeiről nem gondoskodnék, nem lehetne élet. Ezért munkálkodott a Fiú is. Az Ő munkássága ebben az esetben az, hogy meggyógyította azt az embert, aki már harmincnyolc éve beteg volt. Ez a munka Isten dicsőségére történt. Ilyen tevékenységet minden időben lehet a nyugalom napján végezni. Mivel Jézus maga is Isten, Ő is mindig munkálkodik. Azt is meg kell tehát említenünk, hogy Isten a világot Fia által teremtette (lásd Zsid 1,1–2).

A zsidók Jézus szavait súlyos istenkáromlásnak tekintették. Nemcsak a szombatot gyalázta meg, hanem azt is mondta, hogy Isten az Atyja, ezzel magát Istennel egyenlővé tette! Ezért még szilárdabb az elhatározásuk, hogy meg kell Őt ölni.

Második történet: (felsősöknek)

Jn 5,19–47: Ez Jézus tanításának egyik részlete. A gyermekek számára nagyon fontos rész, mivel ezáltal megismerik, milyen viszony van az Atya és a Fiú között.

Ezt a részt úgy próbálhatjuk meg legjobban tolmácsolni, ha olvassuk és magyarázzuk az igét.

19. v. Jézus az Atyához való viszonyáról beszél. A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya. Mert amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is. Azt is mondhatnánk, hogy az Atya és a Fiú egyformán cselekszik.

20–21. v. Hogy történik ez? Az Atya szereti a Fiút. Ez meglátszik abból, hogy az Atya mindent megmutat neki, amit Ő tesz. A Fiú mindent az Atya útmutatása szerint cselekszik. Az Atya a Fiúra még sokkal nagyobb dolgokat is rábíz, mint egy béna meggyógyítása. Az emberek csodálkozni fognak majd ezeken. Jézus egy példát mond: ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

22–23. v. Az Atya nem ítél senkit; az ítéletet a Fiúnak adta át. (Jól ismerjük ezt a mondást: „Krisztus ítélőszéke előtt” 2Kor 5,10.) Ezért mindenki, aki megjelenik a Fiú ítélőszéke előtt, úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem. Ez egyenesen a zsidóknak szóló figyelmeztetés! Óvakodjanak attól, hogy Jézust elítéljék, mert ha Őt nem tisztelik, az Atya Istent nem tisztelik. Az Atya és a Fiú egyek, azaz két személy, de egy Isten; a Szentlélekkel együtt Ők a Szentháromság Isten.

24. v. Ez a vers az evangélium lényegét foglalja magában. „Bizony, bizony, (azaz kétségbevonhatatlanul) mondom néktek, hogy aki hallja az én igémet, és hisz abban , aki elküldött engem, annak örök élete van…!” „Hallani” itt nemcsak „meghallgatni”. Ez alázatos tanítványként való hallás; ez engedelmesség, hittel és olyan szívvel való hallás, mely kész Krisztus akaratát cselekedni. Ezért nemcsak az a fontos, hogy meghallgassuk, amit a Biblia mond, hanem mindenekelőtt az is, hogy az Úr Jézusnak engedelmeskedjünk.

Ez sürgető felszólítás tehát, különösen, mivel így folytatódik: „…sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Ezt az ellentétet el kell fogadnunk. Senki számára sincs vége mindennek a halállal, mert utána vagy az örök élet, vagy az örök halál várja.

25–29. v. Az Úr Jézus most arról a hatalomról beszél, melyet az Atya azért adott neki, hogy a feltámadáskor a halottaknak visszaadja az életet, és ítéljen. Ő nemcsak Isten Fia, hanem „Emberfia” is. Ez arra utal, hogy Ő Közbenjáró Isten és az emberek között. Különválasztja azokat, akik a jót cselekedték, akik számára a feltámadás az élet lesz, és azokat, akik a rosszat cselekedték, akik számára a feltámadás a kárhozatot jelenti.

30–32. v. Jézus rámutat arra, hogy amikor ítél, mindig az Atya akaratára figyel, aki elküldte Őt. Továbbá rávilágít arra, hogy az Atya tesz róla bizonyságot, és nem Ő maga.

33–38. v. Keresztelő János is Jézusról tett bizonyságot a zsidóknak. Jézusnak ugyan nincs szüksége János bizonyságtételére, de azért említi ezt a zsidóknak, hogy üdvözüljenek. Ha olyan tiszteletre méltó ember, mint János, Krisztusnak nevezte Őt, azt nyugodtan elhihetik. És ez a hit meg fogja őket tartani. Az Atya bizonyságtétele sokkal értékesebb, mint Jánosé. Ezek a zsidók azonban nem hallgattak hittel Isten szavára, ezért nem hittek Jánosnak, sőt Jézus saját szavainak sem.

39. „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.” Ez az ismert vers arra mutat rá, hogy a zsidók, akikhez Jézus szól, hiszik, és joggal, hogy a szent Írásokban megtalálhatják az örök élet „titkát”. Ezért tanulmányozzák. De a bibliai iratok tanulmányozása ellenére sem akarnak ezek a zsidó vezetők Jézusban hinni. Pedig azok a szent iratok róla, a Messiásról, mint Isten Fiáról tesznek bizonyságot.

Ez a jó szándékú tanács minden embernek szól!

Tanulmányozzuk mi is az Írásokat, tehát az Ószövetséget is, mivel azok az Úr Jézusról tesznek bizonyságot!

40. v. Sajnos, az Írások tanulmányozása ellenére sem akarnak Jézushoz jönni a zsidók, hogy általa elnyerjék az örök életet. Ezzel Ő a hitetlenségüket ítéli el.

41–42. v. Az emberek dicsőítésére az Úr Jézusnak nincs szüksége. Azért nem dicsőítik Őt, mert nincs bennük az Isten szeretete. Nem akarnak megtérni, ezért a saját bűnük, hogy elkárhoznak. Aki azonban hitért imádkozva Krisztushoz menekül, biztosan megkapja a hitet (lásd Mt 7,7; Lk 11,9).

43. v. Az Úr Jézus panaszkodik, hogy ők inkább befogadnának olyat, aki a saját nevében jön Messiásként, mint Őt, aki az Atya nevében jött a földre.

44. v. De ez érthető: ezek a zsidó vezetők egymással is harcolnak földi, múló dicsőségért. Nincs se idejük, se kedvük arra, hogy azt a dicsőséget keressék, mely egyedül Istentől van.

45–47. v. Nincs szükség arra, hogy az Úr Jézus vádolja őket az Atyánál. Mózes, akit tisztelnek, megteszi azt, mivel nem hisznek igazán abban, amit ő az eljövendő Krisztusról írt. (Gondoljunk itt Mózes öt könyvének azokra a részeire, amelyek Ádám és Ábrahám, Izsák és Jákób nagy leszármazottjára, és azokra a róla szóló különféle ígéretekre vonatkoznak, melyeket Mózes feljegyzett. Továbbá a szent sátorban való minden ceremoniális cselekedetre, melyeket Mózes, az Úr utasítására, előírt.)

Ha a zsidó vezetők már Mózesnek sem hisznek, hogyan hinnének Jézus szavainak?

Jegyzet:

Betesda – „Az irgalmasság háza” jelentés arra utal, hogy az épületben levő betegekről irgalmas emberek, köztük természetesen családtagok és barátok gondoskodtak.
Sok keresztyén kórházat, gondozó-intézetet neveznek Betesdának. A magyar fővárosban is van Betesda nevű gyermekkórház a régi diakonissza-kórház épületében, melyet 1992-ben kapott vissza a református egyház.

(Nagyobb méretben való megtekintéshez, töltsd le a pdf-et!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 130:1–3; 172; 272:1–6; 301:1–2.5–6
Jertek, énekeljünk: 68:1.5; 127; 197; 198
Harangszó: 24:1.4–5; 37:1.3; 46; 50; 51
Dicsérjétek az Urat!: 35: 1.5–6; 45:1–2; 50:1.6; 51:1–2; 55:1–3; 64; 145:2
Erőm és énekem az Úr: 6:1; 18:1–2; 29

Megjegyzések:

A betegség, mint a bűn következménye – A betegség mindig az emberiség, tehát a beteg bűnének is a következménye. Azok közé a büntetések közé tartozik, melyet az ember kapott édenkertbeli bukásáért. Bűnös állapotunk természetes velejárója tehát. De a betegség lehet kimutathatóan is egy bizonyos bűn következménye. Gondoljunk a szenvedélybetegségekre! Továbbá: gyakran megtörténik, hogy a gyógyulásért való hála hamar elmúlik. Az ember újra felveszi régi, rossz, bűnös szokásait. Figyelnünk kell tehát, hogy újból ne essünk bűnbe! A betegség idején gyakran teszünk ígéreteket, melyeket a gyógyulás után gyorsan elfelejtünk. Az is előfordul, hogy az emberek egy betegség után azt hiszik, oly sok mindent kell még pótolniuk az életben, hogy kicsapongásba esnek. Ennek az eredménye sokkal rosszabb lehet, mint az a betegség, melyből meggyógyultak.

Úgy ismerjük meg az Úr Jézust, ha olvassuk a Bibliát – A Biblia tanulmányozásának eredménye Krisztus megismerése. A bibliatanulmányozás szükségessége és értéke fontos lecke volt, melyet az Úr Jézus a zsidó vezetőknek adott. Nem az ismeret vezet üdvösségre, de a Biblia ismerete, és az Evangéliumnak azon keresztülhúzódó „vörös fonal”-a nélkül sem történik meg. Aki megtér, „szomjazik” arra, hogy Jézus Krisztust egyre jobban megismerje. Ez a textus elegendő indítékot ad arra, hogy a gyermekekkel a bibliatanulmányozás óriási fontosságáról beszélgessünk. Gyakran mondják, hogy nehéz megérteni a Bibliát. Ez csak kifogás, hogy ne sokat olvassák és tanulmányozzák. „Ti azért kutatjátok az Írásokat…” ösztönzés lehet arra, hogy mégis megtegyük.
Kálvin mondta egyszer: „A Biblia papírruha, melyben Krisztus hozzánk jön.”
Úgy olvassuk a Bibliát, mint ahogy egy madár issza a vizet! Csőrébe mindig csak egy kortynyit vesz, és aztán fölfelé tartja a fejét. Mi is gondolkodjunk el jól textusról textusra a Biblián, és a madárhoz hasonlóan, mindig emeljük fel a fejünket az ég felé, hogy kérjük, szívünkkel érthessük meg az igét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A testi-lelki egészség összefüggései. A bűn és a betegségek kapcsolata. (***)
• Hit, megismerés és tudás. A Biblia tanulmányozásának szükségessége. Az értelmes, gondolkozó, elmélyülő olvasási készség fontossága. (***)

Természetismeret / Biológia és egészségtan / Háztartástan / Technika / Emberismeret

• Az emberi test felépítése, a testrészek. A végtagok szerepe a mozgásban. Papírmodell készítése: emberalak mozgatható végtagokkal. (*)
• A testi fogyatékosság, és kialakulásának okai. Helyes viselkedés a fogyatékosokkal szemben. Segítségnyújtás a beteg embernek. (** ***)
• Balesetek megelőzése, balesetvédelem. (**)
• Egészségvédelem. Felelősség saját testünkkel szemben. (** ***)
• Korunk jellegzetes betegségei. A betegségek oka, tünetei, elterjedése, gyógymódja. (***)
• Egészségügyi intézmények. (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Magyarország (különösen lakóhelyünk környékének) jellegzetes gyógyvizei, gyógyfürdői. (***)

Dráma

• Utánozó mozgások: gyermekjátékok jellegzetes mozgásformái. (*)

Testnevelés

• Különböző, lábbal végezhető mozgásformák gyakorlása. Járások és futások versengéssel, játékos feladatokkal. (* **)
• Gimnasztikai gyakorlatok a különböző testrészek mozgásának megfigyelésével. (**)

Vázlat:

Jézus – Jeruzsálem – ünnep
szombat

Betesda – „Irgalmasság háza”
5 oszlopcsarnok
vakok – sánták – sorvadásosak
medence – angyal
elsőnek meggyógyulni
béna – 38 éve beteg

„Akarsz-e meggyógyulni?”
„Kelj fel… és járj!”
gyógyulás
Zsidók – szombat – meg nem engedett
„Többé ne vétkezz”

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik,  én is munkálkodom.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus megbocsátja a bűnöket.
* Hit Jézusban, mint Isten Fiában.

Előzmények:

Kapernaumban a zsinagógában az Úr Jézus szombaton kiűzött egy tisztátalan lelket, aztán meggyógyította Péter anyósát. A szombatot követő estén sok beteget meggyógyított, és sok tisztátalan lelket kiűzött.

1. történet:

Az Úr Jézus egy lakatlan helyen imádkozva egyedül töltötte az éjszakát. Másnap reggel Simon Péter és a többi tanítvány utána mentek. Megmondták neki, hogy mindenki Őt keresi. Jézus azt felelte, hogy most elmennek, és bejárják Galileát, hogy ott is hirdesse az igét. Ugyanis az a feladata, hogy másoknak is hirdesse az Isten országának evangéliumát. „Mert azért jöttem (küldettem)”, mondta.

Jézus egész Galileában prédikált a falusi zsinagógákban. Tanítványai vele voltak. Sok beteget meggyógyított. Holdkórosokat* és bénákat. Ördögöket is űzött ki.

Több nőt is meggyógyított. Lukács Magadalai Márián kívül megemlíti Johannát, Kuzának, Heródes (Antipás) egyik főemberének a feleségét, Zsuzsannát és még sok más asszonyt is. Ezek az asszonyok, akik nyilván gazdagok voltak, gyógyulásuk után vállalták, hogy Jézusról és tanítványairól gondoskodnak: „szolgáltak neki vagyonukból” (Lk 8,3).

Az egyik városban* volt egy leprával* teljesen beborított ember. A beteg arcra borult az Úr Jézus előtt, és könyörgött neki: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Ez a helyes módja az imádkozásnak: csak ha az Úr akarja. Az imádság meghallgatása az Ő kegyelmétől függ, és nem az imádkozó valamiféle érdemétől.

Az Úr Jézus meghallgatta ezt a kérést. Megérintette a leprást (amit senki sem tett, mert félt, hogy megkapja a leprát), és azt mondta: „Akarom, tisztulj meg!”

Azonnal letisztult róla a lepra. Egész teste ismét egészséges lett!

Jézus azt mondta neki, hogy senkinek se beszéljen a gyógyulásáról. Az embernek el kellett mennie, hogy megmutassa magát a papnak. Az fogja őt tisztának nyilvánítani. Aztán a megtisztultnak fel kell ajánlani a kötelező áldozatot* a megtisztulásáért, ahogyan azt Mózes a törvényben megparancsolta (3Móz 14,1–32). Bár az embernek nem volt szabad a gyógyulásáról beszélnie senkinek, mégis megtette. Nem tudott hallgatni arról a csodáról, mely vele történt. Ezáltal Jézus csodatevő hatalmának a híre még jobban elterjedt a környéken, és sokan jöttek hozzá mindenfelől, még Szíriából is*, hogy hallgassák, és meggyógyuljanak. Emiatt lehetetlenné vált az Úr Jézus számára, hogy tovább is ott maradjon. Elment hát a pusztába, hogy imádkozzék.

2. történet:

Néhány nap múlva az Úr Jézus megint Kaperneumba hajózott. Bement egy házba (lehet, hogy Simon és András házába). Amikor az emberek ezt megtudták, sokan jöttek oda a házba. Még az ajtó előtt is álltak. Voltak ott farizeusok és írástudók (törvénytudók) is Galileából, továbbá Jeruzsálemből. Jézus hirdette nekik az igét. Az Úr ereje gyógyításra is indította Őt.

Négy férfi ágyon egy gutaütött, béna embert hozott a házhoz. Igyekeztek bevinni, hogy letegyék Jézus elé. De a sokaság miatt nem tudtak bemenni a házba. Tanácskoztak, hogy mit tegyenek. (Az embereknek eszébe se jutott, hogy utat engedjenek ennek a bénának). Aztán a négy férfi fölvitte a külső lépcsőn a bénát a ház lapos tetejére*. Megbontották a tetőt. Az így keletkezett nyíláson át leeresztették (kötélen?) a bénát az Úr Jézus lába elé.

Jézus látta, milyen nagy a hitük (mind a négy baráté, mind a bénáé). Azt mondta a bénának: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” (Mt 9,2: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.”)

A bénát nem azért hozták Jézushoz, hogy a bűneit bocsássa meg. Számára azonban sokkal fontosabb volt, hogy a bűnei bocsánatot nyerjenek, mint a teste gyógyulása.

Az írástudók és farizeusok azon tanakodtak: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Tehát nem hitték, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia. Másként nem így reagáltak volna.

Jézus tudta, mit gondoltak. Ezért megkérdezte tőlük. „Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb (egyszerűbb): ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, – vagy pedig ezt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj?! Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”

A béna azonnal felállt, felvette az ágyát, és kiment a házból mindenki szeme láttára. (Most utat engedtek neki az emberek.) Dicsőítette Istent.

Mindenki csodálta azt, ami történt. Ők is dicsőítették Istent, aki ilyen nagy hatalmat adott az embereknek(!). Félelem fogta el őket, és azt mondták egymásnak: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!”. Sajnos nem hittek Jézusban, mint Isten Fiában, hanem csak olyan embert láttak benne, aki Istentől rendkívüli ajándékokat kapott.

Jegyzetek:

Holdkóros – Ez egy időnként, a holdfázisokkal visszatérő betegség, vagy a teleholdkor fellépő szenvedés. Ez még nem bizonyítja, hogy kapcsolatban van ez a betegség a holdváltozásokkal. A Mt 17-ben a holdkóros fiú betegsége epilepsziaként nyilvánul meg, és oka, hogy ördög szállta meg.

Az egyik városban – Nagyon valószínű, hogy ez a csoda is Kapernaumban történt. A Mk 2,1-ből következtethetünk erre: „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba…”

Teljesen beborította a lepra – A lepra ázsiai és afrikai országokban ma is előforduló gyógyíthatatlan betegség. Tünetei: kisebbedő daganatok lépnek fel, és terjednek tovább a testen vagy a végtagok sorvadnak el ízenként. A törvény szerint azt a leprást, akinek egész testét beborította a betegség, úgy, hogy a bőre teljesen fehér volt, a pap tisztának mondta ki (lásd 3Móz 13,12–13). De ha „vadhúst” talált rajta, akkor még tisztátalan volt (3Móz 13,14). Mivel ez a leprás gyógyulása után meg kellett, hogy mutassa magát a papnak, és áldozatot kellett felajánlania (lásd 3Móz 14), nagyon könnyen lehet, hogy a betegség továbbterjedésének a nyomait („vadhús”) hordozta magán, amikor Jézussal találkozott. Ezért tehát tisztátalan volt, és nem maradhatott a városban. A város elöljáróságának ki kellett őt tiltania a városból. A lepra kifejlődését ma már jobban kézben tartják az orvosok, de nem mindig tudják meggyógyítani teljesen. Különféle külmissziói és segélyszervezetek sok gondot fordítanak a lepra-betegek gondozására.

Áldozat – 3Móz 14,10: a jómódúaké: két hibátlan bárány meg egy egyesztendős hibátlan nőstény bárány, finomliszt és olaj; 3Móz 14,21–22: a szegényeké: egy bárány és két gerlice vagy két galambfióka, finomliszt és olaj.

Szíriából – Szíria itt azt a területet jelenti, mely régebben a Seleukidák országához tartozott. Gondoljunk csak a hírhedt IV. Antiochus Epiphanesre, aki kegyetlenül elnyomta a zsidókat. Közép-Keletnek ez a része később a rómaiaké lett. A Lk 2,1 is Szíría néven említi: „…Szíriában Cirénius volt a helytartó.”

Lapos tető – A keleti házak lapos tetőit különféle célokra használták: társalgásra, komoly ügyek megtárgyalására (1Sám 9,25: a háztetőn beszélgetett Sámuel Saullal), komoly helyzetekben (Ézs 15,3; 22,1), ünnepeken (többek közt a lombsátor ünnepén), imádkozásra (ApCsel 10,9: Péter Simon tímár házának a tetején imádkozott). Az is megtörtént, hogy az esős időszak után néhány kecskét tartottak ott. Ugyanis a tető vályogból volt. Ha sokáig esett, a vályog átnedvesedett és megpuhult úgy, hogy a magok, melyeket a szél odasodort, ki tudtak kelni. Az állatok a füvet stb. lelegelték. Nem volt nehéz a tetőre feljutni, mivel minden keleti háznak volt külső lépcsője. Tehát a négy férfinak a bénával nem kellett „falmászó”-vá lenni!

Énekek:

Református énekeskönyv: 32:1; 51:1; 217:1–2; 220:1; 226:1; 460:1–5; 465:1–3; 469:1–2; 470:1–2
Jertek, énekeljünk: 127:1–2; 174; 175:2; 241:1–3
Harangszó: 24:1.4–6; 36; 37; 50; 53:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 35:1.5; 38; 48:1–2; 51:1–2; 55:1–3; 62; 159:1–2
Erőm és énekem az Úr: 29; 82:1–3; 121:1–2; 130

Megjegyzések:

Az Úr Jézus megbocsátja a bűnöket – Az Úr Jézus a béna embert először bűnbocsánattal ajándékozta meg, és csak aztán a gyógyulással. Ezzel minden betegség gyökerére mutatott rá. Jól tesszük, ha itt ezt alaposabban megtárgyaljuk az 1Móz 3 útmutatása alapján, ahol ugyan nincs közvetlenül szó arról, hogy a betegség a bűn következménye, de arról igen, hogy a halál a bűn büntetése. Továbbá látjuk azt is, hogy következményeként sok nyomorúságról van itt szó.
Ezért fontosabb sokkal a bűnök megbocsátása, mint a test meggyógyulása. Ha veszélyben, betegségben és más nyomorúságban segítségért imádkozunk, sohasem szabad imádságunkból kifelejteni ezt a kérést: „bocsásd meg vétkeinket”.

Hit Jézusban, mint Isten Fiában – Az emberek ott, abban a kapernaumi házban, beleértve az írástudókat és a farizeusokat is, nem tudtak eljutni annak a hittel való felismerésére, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia. Ezért helytelenítették, hogy Jézus megbocsátotta a bűnöket. Ez istenkáromlás, mondták a tudósok.

Akik nem hiszik, hogy Jézus Isten Fia – Vannak napjainkban is sokan, akik ezt tagadják, soha nem jutnak el az igazi, üdvözítő hitre. Akkor ugyanis azt is tagadják, hogy Jézus bűnből Szabadító. Ezzel valójában megszakítják az Isten igéjében oly fontos „vörös fonal”-at. Ezért óvjunk komolyan minden olyan felfogástól, melyben nincs helye Krisztusnak, mint Üdvözítőnek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A vétek és a bűn. A bocsánatkérés és a megbocsátás szerepe, jelentősége az emberi közösségekben. Az emberi megbocsátás és az isteni bűnbocsánat közötti különbség. (** ***)
• Mit tehetnek a barátok egymásért? Segítségnyújtás baj, betegség idején. (** ***)
• A testi fogyatékosság. Előzékenység, tapintat, segítőkészség a fogyatékosokkal szemben. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Szituációs játékok: bocsánatkérés, megbocsátás különböző élethelyzetekben. (** ***)
• Szóbeli és írásbeli szövegalkotás: elbeszélés személyes tapasztalat vagy elképzelt élethelyzet alapján. (** ***)
• Beszélgetés Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényéhez kapcsolódva (A kis bice­bóca). Elbeszélő fogalmazás írása az olvasmányélmény alapján. (**)

Természetismeret / Földrajz / Társadalmi ismeretek / Történelem

• Gyógyíthatatlan fertőző betegségek a múltban és napjainkban. A lepra és elterjedése. Keletkezésének okai, védekezés ellene. (***)
• Lakásviszonyok Palesztinában az ókorban és napjainkban. A természeti környezet, éghajlat, az emberek életmódja, és a lakóház, otthon összefüggései. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz-művészettörténet) / Technika

• Építészettörténet: Jellegzetes keleti épületek, a palesztinai lakóház. A környezet, életmód és a ház szerkezete, formája közötti kapcsolat felismerése. (***)
• Az építők, a kőműves munkája. Építőanyagok, építési technikák. Téglák, kövek egymáshoz kötése. (** ***)
• Lakóház térbeli modelljének elkészítése. Alaprajz tervezése. Építés természetes (agyag, kő, fa, nád) és feldolgozott anyagokkal (gyurma, gipsz, papír). (** ***)

Vázlat:

Galilea
Betegek meggyógyulnak, többek közt Mária Magdaléna, Johanna, Zsuzsanna

lepra
„Akarom, tisztulj meg!”

Kapernaum
farizeusok és írástudók
béna
a barátok
nyílás a lapos tetőn
„Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.”
A farizeusok mérgesek: Ki bocsáthatja meg a bűnöket?
„Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Az emberek álmélkodnak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Hittel hallgatni Isten szavára és engedelmes­kedni annak.
* Az evangéliummal „embereket halászni”.

Előzmények:

Názáretben az Úr Jézus szombaton beszélt a zsinagógában. A názáretiek először egyetértőleg hallgatták, de később megharagudtak rá. Le akarták Jézust taszítani a hegyről, Ő azonban elment, anélkül, hogy tehettek volna vele valamit.
Kapernaumba ment, ahol lakott.

Bevezetés:

A tanítványok második elhívása:

Figyeljünk először a Mt 4,13–17-re! A Názáretből Kapernaumba vezető útja során az Úr Jézus sok helyen prédikált. Mindig ugyanazt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Jézus fellépésével betöltötte Galileában Ézsaiás próféciáját. Az Ézs 8,23-ban találjuk azt a próféciát, amit itt Máté idézett: „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van.” Ezzel a „pogányok Galileájá”-ra célzott. Az Üdvözítő odamenetele és ott-tartózkodása nagy jelentőségű volt annak a területnek a számára, amely valamikor Zebulon és Naftáli törzséé volt. A lakosság éveken át lelki sötétségben élt, távol Jeruzsálemtől, és megvetve a júdeaiaktól. Jézus idejében sokan voltak ördögöktől megszállottak. Rettentő sok volt a beteg: vakokat, bénákat, süketeket említenek később az evangéliumok. Krisztus éppen ezeket az embereket kereste föl, hogy az üdvösséget hirdesse nekik, és közülük sokat meggyógyítson.

Názáretből való elűzetése után az Üdvözítő Kapernaumot választotta lakhelyéül, vagy (a Jn 2,12 szerint) már ott is lakott.

Kapernaumban egy napon az Úr Jézus a Galileai-tenger partján járt. Látta, amint ott foglalatoskodnak tanítványai, Simon Péter, és testvére, András, akik halászok voltak. Ők, valamint Jakab és János, Zebedeus fiai, egész éjszaka halásztak. Most Simon és András hálójukat a tengerbe vetették, hogy megmossák. Jakab és János édesapjuk szolgáival a hálóikat javították.

Az Úr Jézus először Simonhoz és Andráshoz ment. Azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Ezzel tanítványai első elhívását szélesítette ki Jézus.

Most feladatot kaptak: emberhalászatot. Ahogy hálóikkal a halat próbálták a tengerből kifogni, úgy kell később az evangélium „háló”-jával az embereket megfogni, és az Isten országa „hajó”-jába „begyűjteni”.

Simon és András azonnal engedelmeskedtek neki, és követték Őt. Kissé távolabb az Úr Jézus megállt a két másik testvér, Jakab és János mellett. Őket is elhívta, nagyon valószínűleg ugyanazokkal a szavakkal. Ők is otthagyták munkájukat és édesapjuk szolgáit, s követték Jézust. János számára ez a második elhívás volt; Jakab számára az első.

Történet:

Az Úr Jézus egyszer a Genezáret-tó* (vagy Galileai-tenger) partján állt. Nagy sokaság vette körül. Hozzá tódultak, hogy Isten igéjét hallgassák.

Az Úr Jézus meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt. A halászok* a parton a hálóikat* mosták. Beszállt az egyik hajóba*. Az tanítványáé, Simoné volt. Jézus megkérte Simont, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól. Ez meg is történt.

Ebből a hajóból tanította az odasereglett sokaságot. Amikor Jézus befejezte a beszédet, azt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!”

Simon csodálkozva felelte: „Mester, egész éjszaka* fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”

Amikor ők (valószínűleg Simon és András) ezt megtették, nagyon sok hal nyüzsgött a hálóban (nagy tömeg halat* kerítettek be), úgy, hogy az majdnem elszakadt. Gyorsan intettek társaiknak (üzlettársaiknak?), Jakabnak és Jánosnak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Amikor hajójukkal Simon hajója mellé álltak, együttesen be tudták vonni a teli hálót. (Két férfi számára az túl nehéz és lehetetlen lett volna.) Mindkét hajó a pereméig megtelt hallal úgy, hogy majdnem elsüllyedtek. A tanítványok megtanulták ebből, hogy az Úr Jézus létfenntartásukról is tud és akar gondoskodni. Amikor Simon Péter ezt a csodát látta, leborult Jézus elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Arra célzott: Uram, nem vagyok méltó, hogy Veled legyek, mert bűnös ember vagyok. Nem tudjuk, vajon ezzel már azt ismerte-e fel, hogy az Úr Jézus Isten Fia.

A többiek, András, Jakab és János is nagyon csodálkoztak ezen a nagy fogáson. Mély tiszteletet éreztek Mesterük iránt.

Az Úr Jézus megnyugtatta őket: „Ne féljetek, ezentúl emberhalászok lesztek.” Ezzel a néhány nappal azelőtti elhívásukat ismételte meg. Ez a csodálatos halfogás ennek az elhívásnak különleges jele. Ha engedelmeskednek parancsának, az evangélium hirdetése által sokakat behoznak majd Isten országának „hajó”-jába.

A hajókat kivonták a partra. A tanítványok otthagytak mindent – tehát a gazdag halfogást is –, és követték Mesterüket. (A halakat nyilván Zebedeus, az apa és szolgái hordták partra, s dolgozták fel. A gazdag fogás egyelőre elég volt családjaik eltartására.)

Jegyzetek:

Genezáret-tava – Ótestamentumi neve Kinneret-tó volt (lásd 4Móz 34,11; 5Móz 3,17; Józs 13,27). A név az északnyugati termékeny földhöz kapcsolódik, vagy a tó szalagformájához (kinnor). Többi nevei: Galileai-tenger és Tibériász-tava. A tó egy meleg, termékeny völgyben, a hegyvidék lankái között terül el. 20 km hosszú és 10 km széles, s mintegy 50–250 m mély. (Lásd még a 215. lecke jegyzetét!)

Halászok – Az ókori Palesztina néhány folyója és a Genezáret-tó gazdag halállománnyal rendelkezett. Ez sok embert vonzott, akik részben halászattal, részben a hallal való kereskedéssel foglalkoztak. A tó nyugati oldalán egymáshoz közel fekvő városok (Kapernaum, Magdala, Tibériász) lakói főleg halászatból éltek.

Hálóikat mosták – A halászok egyik legfontosabb munkaeszköze a háló volt, melyet halászat után gondosan meg kellett tisztítani. Legegyszerűbb fajtája a kerek hajítóháló (Mk 1,16; Mt 4,18), peremén kőnehezékekkel. A part menti halászatban használták. Ügyes mozdulattal vetették a vízre, ott a kövek a háló szélét lehúzták a fenékre, majd kötéllel összevonva kiemelték a zsákmányt. A vontató- vagy kerítőhálóval kinn, a tó mély vizén halásztak. 200 m hosszú és 5 m széles is lehetett. Két hajó között feszítették ki és a partra vontatták, ahol kiválogatták a halakat (Mt 13,47–48). Mélyvízi halászatra használták a kivetőhálót is, mely kb. 15 m hosszú több részből álló hálóegyüttes volt. Alsó részét kövek húzták a mélybe. A halak beleakadtak az ív alakú hálóba, melyet a halászok a hajóba vontak, és ott válogatták ki a zsákmányt. Ilyennel fogták ki Péter és társai ezt a csodálatos zsákmányt.
Ismeretes volt ezenkívül a horoggal (Mt 17,27), és a szigonnyal való halászat is.

Hajó – Másik fontos munkaeszköze a halászoknak a hajó vagy bárka. Ezek formájáról nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. 1986-ban a tóparti iszapban felfedeztek egy feltehetően Jézus korabeli bárkát, mely 8×3 m-es volt, négy evezős, egy kormányos irányította, és 15–20 személyt vihetett.

Egész éjszaka – A tó körüli halászok főként éjszaka halásznak. Nappal a víz gyakran túl meleg; a halak egészen mélyen úsznak – a hideg vízben több az oxigén – így egyáltalán nem lehet kifogni őket. Annál nagyobb volt a csoda, hogy Simon és András nappal, az engedelmességnek e nagy iskolájában halakba ütköztek.

Nagy tömeg halat – Nemcsak mennyiségre, fajtára is szép számú hal élt a Genezáreti-tóban. Ma kb. 25 különböző faj létezik. Ezek között van, amit mi is ismerünk: pl. dévérkeszeg, ponty, sügér. Legnevezetesebb a fésűshal (Chromis niloticus), melyet Péter-halnak is neveznek (Mt 17,27 alapján). Jellegzetessége, hogy kicsinyei a ragadozó halak elől az apa szájában keresnek menedéket.

Énekek:

Református énekeskönyv: 47:1; 67:1; 165:1; 299:1–5
Jertek, énekeljünk: 103; 109; 118:1–3; 134:1–3; 170; 235
Harangszó: 34; 35; 43; 45; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 5; 56; 60; 64; 75; 146; 163
Erőm és énekem az Úr: 26:3; 81; 82; 83; 131:1–2

Megjegyzések:

Hittel hallgatni Isten szavára és engedelmeskedni annak – Amit Simon és a többiek az Úr Jézustól tanultak, számunkra is jó lecke. Ha hallgatunk arra a tanácsra, melyet Ő ad, áldottak leszünk. A tanítványok elhívásához hozzátartozott ez a hívő meghallgatás és azonnali engedelmesség. Csak amikor ezt megtanulták, akkor lettek készek az evangélista feladatának betöltésére. Ez a helyzet velünk is. Ne gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, mint Ő (nappal egyáltalán nem halásztak!), mert másképp nem kapjuk meg áldását.

Az evangéliummal „embereket halászni” – Nagyszerű képet használt itt az Úr Jézus az evangélium hirdetésére. A tanítványok (az evangélium) hálóját szakszerűen kivetik, aztán megvárják, vagy jobban mondva, elvárják, hogy Isten akarata által a halak beleússzanak és így meg lehessen őket fogni. Az Úr Jézus maga gondoskodik arról – a Szentlélek által –, hogy az emberek megtérjenek „halászai” prédikálására.
Az „emberhalász” feladata ránk is vonatkozik? Hogy tudjuk azt megtenni?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Viselkedésünk mozgatói. Megfogadjuk-e a felnőttek, társaink jó tanácsait, vagy pedig önfejűek vagyunk? Odafigyelünk-e, hallgatunk-e Isten szavára, igéjére, vagy a magunk feje után megyünk? Mit jelent az, hogy Jézust követni, szavának engedelmeskedni? (** ***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

• A halászat és munkaeszközei az ókori Izráelben és ma. A halászat módjai, halászhajók. A hal felhasználása táplálkozásunkban. (***) Megjegyzés: A halhús jelenleg egészségtelen a környezetszennyezés miatt.

Természetismeret / Földrajz / Biológia

• A Genezáreti-tó természeti adottságai, halállománya, jellegzetes halfajtái. Modellezés terepasztalon. (** ***)
• A vízpart, az édesvíz élővilága. Édesvízi halfajok. A hal testfelépítése, élete. Környezetszennyezés: halfajok pusztulása. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

• Verstanulás, versmondás. Rímpárok hiányzó betűinek kiegészítése szóban és írásban. (*)
• Összetett mondatok kiegészítése az utolsó tagmondattal. Összetett mondatok alkotása a „mégis” kötőszóval. (**)
• Szóbeli és írásbeli szövegalkotás. Élménybeszámoló. Elbeszélő fogalmazás vagy újsághír átélt vagy elképzelt élmény alapján. (** ***)

Matematika

• Számlálás húszon is túl. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Tanulmányrajz készítése: A hal testfelépítése, belső arányai. Különböző halfajokra jellemző forma és színvilág. (** ***)
• Ókori és mai hajóformák tanulmányozása. Jellemző forma, szerkezet, belső arányok. (***)
• Festés (rajzolás zsírkrétával: *): Halak természetes környezetükben és halászat közben. Halászat a tavon. Képalkotás elképzelés alapján. Érzelmek kifejezése a színek segítségével. (** ***)
• Modellezés: Hajómodell készítése papírdobozból, hajtogatással, fa- és textilmunkával. Halformák hajtogatása. Akvárium modellje papírdobozból. (* ** ***)
• Térrendezés: Halak a halászhálóban, hajók a tavon. Élőlények, tárgyak és környezetük viszonya. (* **)

Testnevelés

• Fogójátékok: Halászfogó (Halászháló), Halacskák. (* ** ***)

Vázlat:

Kapernaum
Galileai-tenger/Genezáret-tava (Kinneret-tó)

Péter és András
János és Jakab (Zebedeus fiai)
halászat – nappal
nagy fogás
„Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

a tanítványok követik Jézust

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Jézus hatalma számára nem léteznek távol­ságok.
* Hinni az Úr Jézus szavának.

Előzmények:

Az Úr Jézus Samárián ment át. Sikár mellett a forrásnál a samáriai asszonnyal beszélgetett. Jézus két napig maradt Sikárban, ahol sokan hittek benne.

Történet:

Az Úr Jézus elment a samáriai Sikár városkából. Sok hívőt hagyott ott. Galilea határához érve Kána felé vette az útját, ahol első csodáját tette: borrá változtatta a vizet. Miért ment az Üdvözítő Galileába, arra a vidékre, ahol felnőtt? Az ok: Egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában* (lásd a jegyzetet).

Most, hogy megérkezett Galileába, sok galileai szívből üdvözölte, akik Júdeában látták, mit cselekedett húsvét ünnepén: megtisztította a templomot.

Kánába érkezésekor az Úr Jézust megszólította egy előkelő úr, egy kaperneumi királyi tisztviselő. Ez az ember Heródes Antipás király szolgálatában állt, aki tetrarchaként a rómaiak nevében Galileát és a Jordán túlsó partján levő Pereát kormányozta. (Ilyen urak többnyire nagyon gazdagok voltak, és sok birtokkal rendelkeztek. A királyi tisztviselőség tiszteletbeli állás volt számukra.)

Csodálatos, hogy ez a királyi tisztviselő Kapernaumból elment a jelentéktelen Kánába, hogy Jézussal találkozzék! Heródes Antipás könnyelmű királyi udvarának legtöbb tagját nem nagyon érdekelte a názáreti Mester. (Ne felejtsük el, hogy akkor már Keresztelő János Heródes Antipás börtönében ült.)

Ez a királyi tisztviselő mégis eljött Kánába, amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett. Nagyon különleges oka volt rá: súlyosan megbetegedett a fia. Most minden reményét Jézusba vetette. Hallott a csodákról, melyeket Jézus Júdeában tett. Könyörgött Jézusnak, hogy jöjjön vele Kapernaumba, és gyógyítsa meg a fiát. Még nem tudta, hogy az Úr Jézus hatalma számára nem létezik távolság. Azt gondolta, hogy Jézusnak is el kell mennie a beteghez, úgy, ahogy az orvos teszi. Ez az ember hitt ugyan Jézus hatalmában, de nem isteni mindenhatóságában.

Az Úr Jézus szelíden megfeddte a királyi tisztviselőt: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Úgy látszik, a legtöbb ember csak akkor tud hinni Jézusban, ha csodákat lát. Hitük csodahit, és így időleges. Az Úr Jézusnak ez nem elég!

A királyi tisztviselő minden további nélkül elfogadta a dorgálást. Sokkal jobban aggódott a fiáért, mintsem, hogy megsértődött volna. „Uram”, kérte, „jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!”

Jézus ezúttal nem folytatta feddő szavait. Ennek az embernek az aggodalma nem szabad, hogy tovább tartson. Figyeljük csak meg, hogy az Úr Jézus sohasem engedett senkit tovább szenvedni vagy bizonytalanságban vergődni, mint ahogy szükséges volt. „Menj el, a te fiad él”, mondta az apának.

A királyi tisztviselő elhitte ezt? El! Jézus hatalmi szava elég volt számára. Most nem a csodában hitt, hanem annak a szavában, aki csodákat cselekedett! Ez a helyes. A királyi tisztviselő azonnal elindult. A visszaút sokkal könnyebb volt, mint az ide vezető: a Galileai-tenger felé lejtett, és a Jézus szavába vetett hit könnyűvé tette lépteit. Útközben szembejöttek vele a szolgái. „A gyermeked él!”, hozták neki a hírt. A királyi tisztviselő megkérdezte, mikor lett jobban a fia. A szolgák azt mondták: „Tegnap egy órakor (a Károli fordításban a régi időszámítás szerint: „hét órakor”) hagyta el a láz.” Az apa megállapította, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „A te fiad él.”

A fiú tehát nem lassanként lett jobban, hanem egyszerre! Az Úr Jézus sohasem végzett fél munkát!* Ez hatalmi szavára történt! A királyi tisztviselő egész háza népével együtt hitt Jézusban, mint Üdvözítőben.

Ez a második jel volt, melyet az Úr Jézus Galileában (és valójában Kánában is) tett.

Jegyzetek:

Nem kedves a maga hazájában – Ezt mondta Jézus is később lakóhelyének, Názáretnek a zsinagógájában (lásd Lk 4,16–30; 226. lecke). Jelentéséről sokféleképpen vélekednek:
a. A „hazája” Názáret városára utalna, ahol ifjúságát töltötte? Akkor jogosan gondolhatnánk, hogy többé nem ment volna Galileába.
b. Egy másik magyarázat: Igaz, hogy Jézust azelőtt nem tisztelték hazájában, Galileában, de júdeai fellépése után ez megváltozott. Ezért ment Galileába.
c. Harmadik vélemény az, hogy „hazájá”-val Júdeára célzott, ahol Betlehem, valódi szülővárosa volt. Júdeában nem kedvelték a zsidó vezető emberek.
Nem választunk ezek közül a vélemények közül, mivel mind a háromban van valami igazság.

Az Úr Jézus sohasem végzett fél munkát – Ez a megjegyzés arra késztet, hogy néhány olyan összejövetelre gondoljunk, ahol imádkozással gyógyítanak. Ott előfordul, hogy egy béna néhány ingadozó lépést tesz. Gondoljunk a róm. kat. búcsújárásokra, különösen Lourdesra, amikben az emberek annyira bíznak, de amik olyan keserű csalódást is okoznak. Isten hatalma nem így működik. A Bibliában a teljes gyógyulások sok példája bizonyítja ezt. Természetesen egy lassú gyógyulás is, pl. egy műtét után, Isten műve.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1; 107:10; 139:1; 172; 238:4–7; 479:3; 512:1.4.6
Jertek, énekeljünk: 79; 127:1; 149:1
Harangszó: 37; 53:1.5.7; 54
Dicsérjétek az Urat!: 50:1.5–6; 55:1–2; 62; 68; 76
Erőm és énekem az Úr: 53:3; 54; 111

Megjegyzések:

Jézus hatalma számára nem léteznek távolságok – Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának hatalmáról nagyon gyakran emberi módon gondolkodnak. Mit, hogyan, mivel tehet? – ezt kérdezik gyakran. Itt Krisztus Istenképéről van szó. Ha hiszünk Isten mindenhatóságában, és abban, hogy Lelke által mindenütt jelen van, akkor hit által sokkal jobban rá tudjuk bízni magunkat. Akkor nem követjük el azt a hibát, hogy elő akarjuk neki írni, hogyan, hol és mikor tegyen értünk valamit. Akkor a „Legyen meg a te akaratod”, ebben a tekintetben is érvényes; más szóval, hogy hogyan, hol és mikor teszi meg az Úr azt, amit hit által kérünk tőle, az nem a mi dolgunk, hanem az Övé. Ő bölcsen és szeretettel tudja, hogy adott esetben mi a legjobb számunkra.

Hinni az Úr Jézus szavának – Bízni az Úr szavában, valami más, mint tetteire várni. Biztosak szeretnénk lenni, hogy meglátjuk azt, amit tőle kívánunk. Bízni a szavában, a hit tette (Zsid 11,1). Próbáljuk meg ezt példákkal megmagyarázni a gyermekeknek!
Hogy értjük azt, hogy „bízni valaki szavában”? Bízhatunk egymás szavában? Vagy egyáltalán nem? Kinek a szavában bízhatunk? Melyik zsoltárfeldolgozásunkban áll joggal: „Ne légyen bizodalmatok / Földi fejedelmekben, / Egy emberben se bízzatok, / Kiben segítség nincsen!”? (146. dics. 2. v.) Az emberi szavaknak sokszor nem sok értéke van, de Isten szava sziklaszilárdan megáll! Fáj, ha nem hisznek a szavadnak.

Kapcsolódás iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján)

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Az emberi szó megbízhatósága. A bizalom szerepe emberi kapcsolatainkban. Az igaz beszéd jelentősége. Füllentések, hazugságok. (* ***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Földrajz / Technika

• Milyen félelmetes betegségek pusztították régen az emberiséget? Hogyan győzték le azokat? (***)
• Gyermekhalálozás az egész világon. Okai: fertőző betegségek, a higiénia hiánya, utcagyerekek, éghajlat, alultápláltság, gyermekmunka, háborúk, menekülések. (***) Mit teszünk a szegény gyerekekért? Folyik-e köztük misszió?
• Közlekedési és hírközlési eszközök, lehetőségek a Biblia korában és napjainkban. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bábjáték ujjbábokkal. Improvizatív szövegalkotás: egyszerű élethelyzet. Verses párbeszéd. (*)
• Szóbeli szövegalkotás: a bibliai történet elmondása vázlat segítségével. Írásbeli szövegalkotás: hír, beszámoló fogalmazása a bibliai történet alapján. (**)
• „Telefonálás”: párbeszédek improvizatív módon, különböző élethelyzetekben. (**)

Vázlat:

Kapernaum – Kána

királyi tisztviselő – Heródes Antipás
beteg fiú

Jézus nem megy el az apával
„Menj el, a te fiad él!”
hit
szolgák: a gyermek meggyógyult
tegnap – ugyanabban az órában

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* „Újonnan kell születnetek.”
* Csak a Jézus Krisztusban való hit szabadíthat meg bennünket.
* Örök élet hit által.

Előzmények:

Az Úr Jézus, miután húsvét előtt megérkezett Jeruzsálembe, megtisztította a templomot az állat-és galambkereskedőktől, valamint a pénzváltóktól. A méltatlankodó zsidóknak ezt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezzel magára célzott.

Történet:

A templom megtisztítása után az Úr Jézus Jeruzsálemben maradt, hogy megünnepelje a húsvétot. Azon a héten csodákat cselekedett. Nincs említés arról, hogy miket. Tettei olyan nagy hatással voltak, hogy sokan hittek az Ő nevében. Ez azt jelenti, hogy az emberek elismerték „Istentől jött tanító”-nak (ahogy Nikodémus mondja majd). De az emberek csak a csodákra figyeltek, melyeket tett. A szenzáció volt a fontos számukra az örök üdvük helyett. Olyan embernek te­kintették, aki Istentől kapott hatalmat arra, hogy ezeket a csodákat megtegye, prófétának (mint amilyen Mózes, Illés, Elizeus volt). Ezért nem bízta magát rájuk, mert tudta, mi lakik az emberben. Nem akarta, hogy úgy tiszteljék, mint valami különleges embert.

Azt is jól tudta, milyen az emberi lélek: bűnös, hajlandó a rosszra, idegenkedik Istentől, de gyönge, félénk és fegyelmezetlen is. Jézus feladata az volt, hogy az embereket benne, mint Messiásban, az elveszettek Üdvözítőjében való hitre vezesse.

Volt valaki Jeruzsálemben, aki személyesen meg akart ismerkedni Jézussal. Nikodémus*, egy farizeus*, a zsidók vezető embere, tehát a sanhedrinnek, a zsidó nagytanácsnak a tagja. Nikodémus éjjel* ment Jézushoz. Nappal nem merte Őt felkeresni vezető pozíciója miatt. Tekintélyes ember volt. Kollégái, a templom megtisztítása után, Jézus ellenségeivé lettek. Ezért kellett Nikodémusnak óvatosnak lenni, és a sötétség oltalmát keresni. (De azért is kereste fel éjszaka, mert a zsidó írástudók szívesen tanítottak és beszélgettek a késő éjszakába nyúló órákban.)

Nikodémus így szólt Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, melyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Ez szép bizonyságtételnek tűnik. Nikodémus, maga is tanító, elismerte Jézust rabbinak, mesternek. Valóban, ember magától, saját erejével, nem tud ilyen csodákat cselekedni, hanem ha Isten segíti őt. De Jézus nemcsak valóságos ember, hanem valóságos Isten is volt!

Jézus nem válaszolt azonnal arra, amit Nikodémus mondott. Nikodémusnak, mint a nagy Mester tanítványának még tanulnia kell.

1. Az embernek újonnan kell születnie*, másképpen nem láthatja meg Isten országát, mondta neki Jézus.
   Nikodémus nem értette, mit jelent „újonnan születni”. Bemehet-e az ember anyja méhébe, és megszülethetik ismét? Lehetséges az?

2. „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” – válaszolta Jézus. Majd megmagyarázta, mire célzott. „Ami testtől született, test az”: az ember emberből születik, tehát maga is ember. Ezért Nikodémus ne csodálkozzék azon, amit Jézus mondott, hogy neki is és mindenkinek újonnan kell születnie. Bűnös ember nem tudja magát megtisztítani a bűneitől. A farizeusok azt gondolják, képesek arra, hogy elnyerjék bűntelen élet által az örök életet az Isten országában. Ez sohasem sikerül, mert az ember bűnös, és az is marad. Teljes megújuláson kell átmennie. Újonnan kell születnie. Ez a születés víztől és Lélektől történik. A víz megtisztít, Isten Lelke pedig úgy tisztít, mint ahogy a tűz. (A gyermekeknek is „újonnan” kell születniük!)
   Senki sem tudja, honnan jön majd a szél*, és hova megy. A zúgását halljuk, de a szél arra fúj, amerre akar. Így van mindenki, aki a Lélektől („felülről”) született.

3. Nikodémus nem értette, hogyan történhet meg mindez.
   „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?” – kérdezte tőle Jézus. Hiszen ismerte az ószövetségi próféciákat. Azokban is erről van szó (Ézs 59,21; Jer 31,33–34; Ez 11,19–20; 36,26–27; Jóel 3,1). Nikodémusnak nem érteni kell megtanulnia, hanem hinni. Összes megszerzett bölcsessége nem ér semmit, ha az által akar bejutni az Isten országába. Akkor kiben kellett Nikodémusnak hinni megtanulni? Abban, amit Keresztelő János hirdetett, és az Úr Jézus szavaiban, sőt, magában Jézusban! Jézus ezt meg is magyarázta: „Amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el (a jeruzsálemiek, és köztük Nikodémus) a mi bizonyságté­telünket.” Sőt, amikor mindennapi földi dolgaikat magyarázta nekik, akkor sem akartak a zsidók (a farizeusok, írástudók, főpapok, nem pedig az „egyszerű nép”) Jézusnak hinni. Hogyan hinnének akkor a mennyei dolgoknak?

4. Most kezd el Jézus magáról mondani valamit. „Mert nem ment fel (vagy nem fog felmenni) a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.” Nemcsak Ő megy vissza a mennybe, hanem Istensége szerint van a menyben. Jézus szólt szenvedéséről és haláláról is. Ahogyan Mózes felemelte a kígyót* a pusztában (egy póznára tűzve; lásd 4Móz 21,8; 63. lecke), úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie! (A felemeltetés nem csak Jézus kereszthalálára, hanem felmagasztaltatására, megdicsőülésére is utal.)
5. Nikodémus ne gondolja, hogy az Emberfia, a Messiás azért jön, hogy Izráelben új világi birodalmat alapítson. Az Emberfia azért jött, hogy szenvedjen. Kikért? „Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” Aztán azok a szavak következtek, amelyek az egész beszélgetés központját képezik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

6. Az Úr Jézus aztán az ítéletről beszélt. Isten nem azért küldte el Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy üdvözüljön a világ általa! De… aki nem hisz benne, már ítélet alatt van, mert Isten bűn elleni haragja már rajta van, és rajta is marad.
   Éppen az a világ ítélete, hogy jobban szeret a hitetlenség sötétségében élni, mint a világosságban, mely eljött a világba, azaz az Isten Fiában! Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, mert fél, hogy elítéltetik, mivel rosszat cselekedett. Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy; azt akarja, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Kiegészítés:

Még kétszer olvasunk Nikodémusról, de csak János evangéliumában: a Jn 7,50–52-ben Nikodémus, mint a zsidó nagytanács tagja, azt tanácsolja társainak, hogy, amint a törvény előírja, a vádlottat előbb hallgassák ki, mielőtt elítélnék. Ezt Jézus érdekében mondta, akit a zsidó vezetők gyűlöltek, és valójában már halálra ítéltek. Akkor azok gúnyosan azt kérdezték Nikodémustól, hogy talán ő is galileai, mint Jézus? Hát nem tudja, hogy Galileából sohasem támadt próféta?

A Jn 19,38–42 arról tudósít, hogy Nikodémus, arimátiai Józseffel együtt gondoskodott az Úr Jézus holttestéről, és egy sírba helyezték. Akkor ő nyíltan meg merte mutatni, hogy szerette Jézust. Bár az Úr Jézus már halott volt, hitből, gondoskodott róla. Nikodémus, a „nép legyőzője”, hittel legyőzte a néptől való félelmét!

Jegyzetek:

Nikodémus – Görög név, mely azt jelenti: „a nép legyőzője”. Valószínűleg modern zsidó volt. Úgy képzeljük el, mint „teológiai professzor”-t!

Farizeusok – Kiemelkedően kegyes férfiak elkülönülő, zárt csoportja, egyfajta vallási párt Jézus idejében. Erőteljes nemzeti érzés és a törvényhez való feltétlen ragaszkodás jellemezte őket, mely sokszor szőrszálhasogatássá, a törvény betűjének merev betartásává torzult. Szembefordultak Jézussal és tanításával, s Ő is többször élesen bírálta őket, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Nikodémust, mint a többi embert is, szeresse.

Éjjel – Tanulhatunk abból, ahogyan az Úr Jézus Nikodémussal bánt. Bár az éjszaka kellős közepe volt, az Úrnak volt ideje számára. Azonfelül kedvesen beszélgetett vele. Nikodémusnak ez alatt a beszélgetés alatt sokat kellett megértenie, de az Úr Jézus azt fáradhatatlanul és barátságosan magyarázta meg neki. Soha ne lépjünk fel senkivel szemben, aki habozva és kételkedve teszi az első lépéseket az Isten országába vezető úton, azzal, hogy: úgy sem lesz belőle semmi!

Újjászületés – Az eredeti görög kifejezés felülről való születést és újonnan való születést jelent egyszerre. A felülről szó jobban kifejezi, hogy Isten munkájáról van szó, melyet Ő Lelke erejével végez el az emberben, amely ezért valóságos csoda. Nikodémus félreérti Jézus szavait. Nem a „felülről” születésre, hanem a testi, természeti folyamatra gondol.

Szél – Izráelben gyakran támadt éjszaka hűsítő szél. Lehet, hogy beszélgetés közben hallható volt ilyen szél. A szél áramló levegő, dinamikus, szélmalmokat, vitorlás hajókat hajt, fölkorbácsolja a tengert, fákat csavarhat ki, házakat dönthet romba stb. Így hozza mozgásba az embereket is a Szentlélek. Ennek görög kifejezése, a pneuma egyszerre jelent lelket (szellemet) és szelet.

Felemelt kígyó – Mindazok, akik hittel tekintettek az érckígyóra, meggyógyultak a mérges kígyók halálos marásából. Mindazok, akik hittel néznek Krisztusra, meggyógyulnak az „ősi kígyó”, a Sátán „marásá”-ból, és örökké élnek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 139:14; 209:5; 304:8; 323:6; 373:1
Jertek, énekeljünk!: 42 ; 96; 115; 133:1; 245
Harangszó: 35; 42
Dicsérjétek az Urat!: 20:1; 57; 59; 66; 69; 74:1; 89:1–2
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 21; 25:4; 50; 65; 130; 133

Megjegyzések:

Újjászületés – Az újjászületés azt jelenti, hogy az ember Isten segítségével mindent újra kezdhet. Szinte semmi sem nehezebb, mint elismerni, hogy valahol valamit elrontottunk, és teljesen újra kell kezdenünk. Ezt a leckét kell Nikodémusnak és vele együtt minden embernek megtanulnia. Sajnos, sokan élnek tovább a maguk módján, és egyre messzebb kerülnek az Isten országától.
A Bibliában gyakran szólíttatnak fel az emberek megtérésre. A Jn 3-ban olvasunk az újjászületésről. Hogy élhessünk, előbb meg kell születnünk. Hogy Isten országához tartozzunk, újonnan kell születnünk, azaz víztől és Lélektől, és többé nem emberből. A születés történik az emberrel, az újjászületés sem az ember tette, hanem Isten műve, a Szentlélek által. Az újjászületés tehát nem ugyanaz, mint a megtérés. A megtérés ugyanannak a lelkifolyamatnak emberi, az újjászületés isteni oldala.

Csak a Jézus Krisztusban való hit szabadíthat meg bennünket – Olyan könnyűnek tűnik, amit Pál és Szilász mondott a filippi börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31; 338.lecke). A hitet a Szentlélek munkálja szívünkben. Ezért kell szívünket kitárnunk. Aki inkább a sötétben marad, nem látja a világosságot. Az újjászületés – megtérés – titok, mint a szél, melyről nem tudjuk honnan jön és hová megy.

Örök élet hit által – Az aranymondás, melyet a gyermekekkel tanítsunk meg, egyike a Biblia legismertebb textusainak. Luther így nevezte: evangélium az evangéliumban. Nagyszerű ígéret az, amit az Úr Jézus ebben nyújt. Mindenki, aki Őbenne hisz, örökké élhet. Ezt nem lehet elégszer a gyermekeknek elmondani. Istennek milyen nagy szeretete szólal meg itt!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Testi születés – lelki születés („újjászületés”). A bűn és a bűnből való szabadulás hit által. (***)
• A hit és vállalása. (***)
  Ne szégyelld a hitedet! Ne szégyelld, hogy „Jézussal látnak”!

Magyar nyelv és irodalom

• Jellemzés: tulajdonságok gyűjtése szóban és írásban. Jellemzés írása különböző nézőpontból. (***)
• Párbeszéd és monológ. Párbeszéd kifejező olvasása, a szereplők szándékának érzékeltetése hangszínváltással. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• A színek kifejező ereje, jelentése. Sötét-világos, fény-árnyék kontraszt alkalmazása. (***)
• Könyvmodell készítése papírból. Kép és szöveg összeállítása. (***)

Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• A szél, mint légköri jelenség, és keletkezése. (***)
  Hogyan keletkezik a szél? Mit tudhatunk róla? Miért mondhatta róla Jézus: „nem tudod honnan jön, és hová megy”? Lehet-e százszázalékosan biztos egy meteorológiai jelentés? Elénekelhetjük ehhez a „Tudod-e, hogy kel föl a szél?” kezdetű éneket (Jertek, énekeljünk! 96.)

Vázlat:

Jézus – Jeruzsálem
„Újjászületés”
Nikodémus – farizeus
Mózes – kígyó
Zsidó nagytanács = sanhedrin
Messiás – szenvedés – örök élet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!