- Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, egzisztenciális
- Tevékenység: Bibliai földrajz és kortörténet: áradás, árvizek; ókori kép- és szövegforrások megfigyelése; interaktív multimédiás feladat: címadás képeknek; kreatív írás: személyes vagy objektív hangú árvízi beszámoló; aktuális cikkek keresése, tanulmányozása a klímaváltozásról, árvizekről
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Így sóhajt fel a zsoltáros, távol Isten templomától, Isten közelségére vágyva. Majd nem sokkal később a folyóvíz másik arcát is megmutatja:
Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Zsoltárok 42,2.8
Palesztina mészkőhegyekből álló, vizekben szegény vidék. Csak az esős időszakban telik meg vízzel sok keskeny völgy és szakadék, ilyenkor nagy erővel rohan le a víz mélyebb területek felé, és az áradat mindent magával sodor, ami útjába akad. Az esős időszak végén azonban beköszönt a forró, aszályos nyár, és a völgyek kiszáradnak. A bővizű patakok helyén csak kőtörmelék és elperzselődött fű marad.
Palesztinának egyetlen nagyobb folyója van, a Jordán, ami északon a Hermón-hegy lejtőjén ered, majd a Húle-tavon keresztül a Genezáreti-tóba ömlik. Innen kanyargós folyással halad dél felé a Holt-tengerig. A Jordán szűk völgye sűrű bozóttal, erdőséggel van tele, ami sok állat számára nyújt és nyújtott természetes élőhelyet, búvóhelyet (egykor még oroszlánoknak is).
Lásd a képen – képforrás: 123RF
A Jordánnak csak a bal partján van jelentősebb mellékfolyója, a Jármuk és a Jabbók. A Földközi-tengerbe ömlik a Kísón patak, amiben szintén csak az esős időszakban van teljes hosszában víz. Ám ha a völgye a hirtelen eső miatt megtelik vízzel, áradása végzetes lehet. Ennek volt köszönhető, hogy Sisera vas harci kocsikból álló serege megsemmisült (vö. Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22).
Nem csoda hát, ha a zsoltáros a víz képével ábrázolja ki az Istenkapcsolat életadó erejét, de az Istentől távol, válságok között élő ember életet veszélyeztető sodortatását is. Az árvíz, áradás halálos veszedelmet jelentő képe gyakran megjelenik a Bibliában. Isten az emberek gonoszsága miatt vízözönnel pusztította el a földet, a víz egyre áradt, és elborított mindent (1Mózes 7,18–19). Jób szerint úgy lesz semmivé az ember reménysége, ahogy a föld porát elsodorja az ár (Jób 14,19). A bajok, veszedelmek pusztító áradatként veszik körül az embert (2Sámuel 22,5), és ilyenkor tűnik ki, hogy ki milyen alapra építette a házát (Máté 7,24–27), milyen az Istenkapcsolata.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát,
a Felségesnek szent hajlékait.
Zsoltárok 46,2–5
Kép: 123RF
Egyiptomban a Nílus évenkénti kellő mértékű áradása biztosította a jó termőföldet és bő termést, amit az istenek ajándékának tekintettek. Ámósz próféta Isten munkájának tartotta azt:
Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
majd leapad, mint Egyiptom folyója.
Ámósz 9,5
A Palestrinai Nemzeti Régészeti Múzeumban (Olaszország) egy különleges mozaik látható, amely az áradó Nílust ábrázolja. A mozaik a Kr. e. első századból származik, és a Nílus által elárasztott egyiptomi tájat ábrázol, amelyet valóságos és képzeletbeli állatok népesítenek be. Az állatokon és növényeken kívül láthatunk rajta többek között vadászjeleneteket, lakomázókat, halászokat és sokféle vízi járművet is. A mozaikot és néhány részletét megtekinthetjük itt: Nílus-mozaik.
Böngésszük a gyerekekkel, és adjunk címet a teljes képnek és részleteinek.
Az ókori árvizekről Plinius, Pál apostol római kortársa részletesen beszámol egyik levelében (Levelek, 8,17., ford.: Szepessy Tibor):
Kedves Macrinusom! Felétek is annyira zord, viharos az idő? Mifelénk folyton zuhog az eső és egymást érik az árvizek.
A Tiberis kilépett medréből, és öles hullámokban zúdul át az alacsonyabb töltések felett: bár vizéből sokat levezet a csatorna, amit oly előrelátóan építtetett a princeps, elönti a völgyeket, ott hömpölyög a mezőkön, s ahol síkföld volt, most a víz síkja látszik. Sőt: ez a folyam, mely máskor jó egynéhány folyócska vizét magába fogadja, és saját vizével elegyítve viszi lefelé, most valósággal útjukba áll, visszakozzt parancsol nekik, s azokat a földeket, ahová az ő habjai nem érnek el, idegen habokkal borítja be!
Az Anio, noha a világ legkedvesebb folyója, s ezért a part menti villákban mondhatni tárt kapukra és szíves fogadtatásra talál, javarészt letarolta és elsodorta a tükrének árnyat adó lugasokat; dombokat mos alá, úgyhogy a mélybe zuhanó földtömegek több helyt útját szegik, s míg eltűnt medrét keresi, házakat dönt össze, aztán átcsap, átözönlik a romok felett is. Szemtanúk szerint, akiket kiemelkedőbb pontokon ért utol az ítéletidő, egy helyt luxustárgyak és pompás bútorok, másutt meg paraszti holmik, emitt ekék, ökrök és hajtóik, amott meg szétszórt és gazdátlanul maradt nyájak, köztük fatörzsek, épületgerendák és tetők sodródtak szanaszét egymás hegyén-hátán az árban.
És még azok a területek sem menekedtek meg a vésztől, melyeket a folyó nem árasztott el. Ezeket árvíz helyett a szüntelen esőzés és a fellegekből lezúduló forgószél sújtotta: romba dőltek a gazdag birtokokat szegélyező építmények, megrongálódtak, sőt összeomlottak a síremlékek. Sokan meg is sebesültek, vízbe fúltak vagy halálra zúzódtak az elemi csapások közepett – egyszóval a károkat gyász is tetézte.
A katasztrófa méreteiből ítélve attól tartok, felétek is valami hasonló történhetett. Ha nem, kérlek, oszlasd el minél hamarabb aggodalmamat, de ha igen, azt is add hírül. Édeskevés a különbség, saját bőrödön érzed-e, vagy csupán várod a rosszat; annyi talán, hogy a szenvedésnek van határa, a félelemnek nincs. Elvégre a szenvedés csak olyasmire terjed ki, amiről tudod, hogy már a múlté, a félelem meg arra, ami még a jövőé. Minden jót!
Petőfi Sándor hasonlóképpen írja le a „szelíd” a Tisza váratlan kitörését közel 1800 év múlva, de még a folyó szabályozása előtt (A Tisza):
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Képzeljék el a gyerekek, milyen lehetett egy árvíz az ókorban, a Biblia korában, és írjanak levelet vagy tudósítást egy árvízről:
-
- Özönvíz Noé idejében: 1Mózes 7,17–24
- Áradat a Kíson patakvölgyében: Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22
- Az okos és bolond házépítő (Máté 7,24–27)
- A Nílus áradása: a Palestrinai mozaik alapján
- A Tiberis áradása: Plinius levele alapján
Manapság is gyakran érkeznek hírek árvizekről, ami a klímaváltozás miatt gyakran váratlanul és felkészületlenül éri az embereket. Keressünk híreket a rendkívüli esőzések miatt bekövetkező árvizekről.
Árvíz Thaiföldön 2019 szeptemberében
képforrás: 123RF
Keressünk megoldási lehetőségeket, javaslatokat a megelőzésre, védekezésre is. Lásd többek között:
Írjanak a gyerekek tudósítást, hírösszefoglalót vagy „személyes” beszámolót egy mai, „kortárs” árvízről.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
26. Tanúságtevő tölgyek
/Kategória: felsős, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
A tölgyfák különös eseményeknek voltak tanúi a zsidó nép történelmében:
Amikor Abrám (Ábrahám) az övéivel megérkezett Kánaánba, „átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móre tölgyfájáig.” (1Mózes 12,6) Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
Amikor Abrám visszatért Egyiptomból, és az Úr újra neki ígérte Kánaán földjét, „letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak.” (1Mózes 13,18)
Később ugyanitt találkozott Ábrahám Isten angyalaival, akik azzal a hírrel érkeztek, hogy fia fog születni: „Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében… látta, hogy három férfi áll előtte. …Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá!” (1Mózes 18,1–4)
Amikor Jákób visszatért családjával Kánaán földjére, Isten parancsára összegyűjtötték bálványtárgyaikat, „Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá.” (1Mózes 35,4)
Bételhez érkeztek, ahol meghalt Debóra, Rebeka dajkája. „Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el.” (1Mózes 35,8)
A Kánaánba visszatérő izraelita törzsek elfoglalták az országot, és felosztották területét. Józsué, a nép vezetője akkor országgyűlést hívott össze Sikembe, szövetséget kötöttek az Úr előtt, és Józsué emlékkövet állított: „Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az Úr szentélyénél volt. …Ez a kő lesz majd a tanú ellenünk…” (Józsué 24,26–27)
A Kánaánban letelepedett izraelitákat időről időre megtámadták ellenségeik. Ilyenkor Isten elhívott és bírává (vezetővé) tett egy-egy embert, aki megszabadította a népet. Gedeont az Úr angyala hívta el, aki „leült Ofrában a cserfa alatt”, és itt fogadta Gedeon ételajándékát is: „A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje.” (Bírák 6,11.19)
Dávid jól megismerte az erdőket, amiket nagyrészt tölgyesek alkottak. Az erdőségek gyakran nyújtottak neki egérutat és menedéket bujdosása közben. Itt és ilyen helyzetben látogatta meg őt barátja, Jónátán is, hogy bátorítsa őt: „Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát.” (1Sámuel 23,1) A fák alatt újították meg szövetségüket.
Dávid később, már királyként, tragikus erejét tapasztalta meg az erdőségnek. Fia, Absolon fellázadt ellene, és az öreg királynak, Dávidnak menekülnie kellett. Az összecsapásra az efraimi erdőben került sor, „és a hadinépből sokkal többet pusztított el az erdő azon a napon, mint ahányan a csatatéren pusztultak el.” Absolon vesztét is egy tölgyfa okozta: „Absolon egy öszvéren nyargalt; az öszvér beszaladt egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, Absolon pedig hajánál fogva fennakadt a tölgyfán. Ott lógott ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla.” (2Sámuel 18,8–9)
Izrael népe gyakran elfordult Istenétől, és idegen isteneknek áldozott. A bálványkultusz gyakran szent fákhoz, köztük tölgyfákhoz, kötődött: „Hegytetőkön áldoznak, dombokon tömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az árnyékuk.” (Hóseás 4,13)
A prófétai igehirdetésben mégsem az ítéletes kép a hangsúlyosabb. Még az ítélet alá eső nép is bízhat Isten ígéretében, mert gyökere megmarad, mint a kivágott fának: „Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!” (Ézsaiás 6,13)
Egy próféciában pedig a „fa” törzsökéről sarjadó hajtás már messiási ígéretet hordoz: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” (Ézsaiás 11,1)
Hebrontól nem messze található egy többezer éves tölgy, amit Mamre-tölgynek vagy Ábrahám tölgyének neveznek. A zsidó hagyomány szerint Ábrahám itt találkozott Isten angyalaival, akiket vendégül látott a tölgyfa alatt. A fa törzse már elhalt, de új hajtások jelentek meg rajta. Jelenleg egy orosz ortodox kolostor kertjében található. Lásd itt
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
25. Áradó folyóvizek
/Kategória: felsős, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaAhogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Így sóhajt fel a zsoltáros, távol Isten templomától, Isten közelségére vágyva. Majd nem sokkal később a folyóvíz másik arcát is megmutatja:
Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Zsoltárok 42,2.8
Palesztina mészkőhegyekből álló, vizekben szegény vidék. Csak az esős időszakban telik meg vízzel sok keskeny völgy és szakadék, ilyenkor nagy erővel rohan le a víz mélyebb területek felé, és az áradat mindent magával sodor, ami útjába akad. Az esős időszak végén azonban beköszönt a forró, aszályos nyár, és a völgyek kiszáradnak. A bővizű patakok helyén csak kőtörmelék és elperzselődött fű marad.
Palesztinának egyetlen nagyobb folyója van, a Jordán, ami északon a Hermón-hegy lejtőjén ered, majd a Húle-tavon keresztül a Genezáreti-tóba ömlik. Innen kanyargós folyással halad dél felé a Holt-tengerig. A Jordán szűk völgye sűrű bozóttal, erdőséggel van tele, ami sok állat számára nyújt és nyújtott természetes élőhelyet, búvóhelyet (egykor még oroszlánoknak is).
Lásd a képen – képforrás: 123RF
A Jordánnak csak a bal partján van jelentősebb mellékfolyója, a Jármuk és a Jabbók. A Földközi-tengerbe ömlik a Kísón patak, amiben szintén csak az esős időszakban van teljes hosszában víz. Ám ha a völgye a hirtelen eső miatt megtelik vízzel, áradása végzetes lehet. Ennek volt köszönhető, hogy Sisera vas harci kocsikból álló serege megsemmisült (vö. Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22).
Nem csoda hát, ha a zsoltáros a víz képével ábrázolja ki az Istenkapcsolat életadó erejét, de az Istentől távol, válságok között élő ember életet veszélyeztető sodortatását is. Az árvíz, áradás halálos veszedelmet jelentő képe gyakran megjelenik a Bibliában. Isten az emberek gonoszsága miatt vízözönnel pusztította el a földet, a víz egyre áradt, és elborított mindent (1Mózes 7,18–19). Jób szerint úgy lesz semmivé az ember reménysége, ahogy a föld porát elsodorja az ár (Jób 14,19). A bajok, veszedelmek pusztító áradatként veszik körül az embert (2Sámuel 22,5), és ilyenkor tűnik ki, hogy ki milyen alapra építette a házát (Máté 7,24–27), milyen az Istenkapcsolata.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát,
a Felségesnek szent hajlékait.
Zsoltárok 46,2–5
Kép: 123RF
Egyiptomban a Nílus évenkénti kellő mértékű áradása biztosította a jó termőföldet és bő termést, amit az istenek ajándékának tekintettek. Ámósz próféta Isten munkájának tartotta azt:
Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
majd leapad, mint Egyiptom folyója.
Ámósz 9,5
A Palestrinai Nemzeti Régészeti Múzeumban (Olaszország) egy különleges mozaik látható, amely az áradó Nílust ábrázolja. A mozaik a Kr. e. első századból származik, és a Nílus által elárasztott egyiptomi tájat ábrázol, amelyet valóságos és képzeletbeli állatok népesítenek be. Az állatokon és növényeken kívül láthatunk rajta többek között vadászjeleneteket, lakomázókat, halászokat és sokféle vízi járművet is. A mozaikot és néhány részletét megtekinthetjük itt: Nílus-mozaik.
Böngésszük a gyerekekkel, és adjunk címet a teljes képnek és részleteinek.
Az ókori árvizekről Plinius, Pál apostol római kortársa részletesen beszámol egyik levelében (Levelek, 8,17., ford.: Szepessy Tibor):
Kedves Macrinusom! Felétek is annyira zord, viharos az idő? Mifelénk folyton zuhog az eső és egymást érik az árvizek.
A Tiberis kilépett medréből, és öles hullámokban zúdul át az alacsonyabb töltések felett: bár vizéből sokat levezet a csatorna, amit oly előrelátóan építtetett a princeps, elönti a völgyeket, ott hömpölyög a mezőkön, s ahol síkföld volt, most a víz síkja látszik. Sőt: ez a folyam, mely máskor jó egynéhány folyócska vizét magába fogadja, és saját vizével elegyítve viszi lefelé, most valósággal útjukba áll, visszakozzt parancsol nekik, s azokat a földeket, ahová az ő habjai nem érnek el, idegen habokkal borítja be!
Az Anio, noha a világ legkedvesebb folyója, s ezért a part menti villákban mondhatni tárt kapukra és szíves fogadtatásra talál, javarészt letarolta és elsodorta a tükrének árnyat adó lugasokat; dombokat mos alá, úgyhogy a mélybe zuhanó földtömegek több helyt útját szegik, s míg eltűnt medrét keresi, házakat dönt össze, aztán átcsap, átözönlik a romok felett is. Szemtanúk szerint, akiket kiemelkedőbb pontokon ért utol az ítéletidő, egy helyt luxustárgyak és pompás bútorok, másutt meg paraszti holmik, emitt ekék, ökrök és hajtóik, amott meg szétszórt és gazdátlanul maradt nyájak, köztük fatörzsek, épületgerendák és tetők sodródtak szanaszét egymás hegyén-hátán az árban.
És még azok a területek sem menekedtek meg a vésztől, melyeket a folyó nem árasztott el. Ezeket árvíz helyett a szüntelen esőzés és a fellegekből lezúduló forgószél sújtotta: romba dőltek a gazdag birtokokat szegélyező építmények, megrongálódtak, sőt összeomlottak a síremlékek. Sokan meg is sebesültek, vízbe fúltak vagy halálra zúzódtak az elemi csapások közepett – egyszóval a károkat gyász is tetézte.
A katasztrófa méreteiből ítélve attól tartok, felétek is valami hasonló történhetett. Ha nem, kérlek, oszlasd el minél hamarabb aggodalmamat, de ha igen, azt is add hírül. Édeskevés a különbség, saját bőrödön érzed-e, vagy csupán várod a rosszat; annyi talán, hogy a szenvedésnek van határa, a félelemnek nincs. Elvégre a szenvedés csak olyasmire terjed ki, amiről tudod, hogy már a múlté, a félelem meg arra, ami még a jövőé. Minden jót!
Petőfi Sándor hasonlóképpen írja le a „szelíd” a Tisza váratlan kitörését közel 1800 év múlva, de még a folyó szabályozása előtt (A Tisza):
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Képzeljék el a gyerekek, milyen lehetett egy árvíz az ókorban, a Biblia korában, és írjanak levelet vagy tudósítást egy árvízről:
Árvíz Thaiföldön 2019 szeptemberében
képforrás: 123RF
Keressünk megoldási lehetőségeket, javaslatokat a megelőzésre, védekezésre is. Lásd többek között:
Írjanak a gyerekek tudósítást, hírösszefoglalót vagy „személyes” beszámolót egy mai, „kortárs” árvízről.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
24. Mint a parti füzek…
/Kategória: alsós, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
Ne félj, szolgám, Jákób,
Jesúrún, akit kiválasztottam!
Mert vizet árasztok a szomjas földre,
patakokat a száraz tájra.
Kiárasztom lelkemet utódaidra,
áldásomat sarjadékaidra.
Növekednek, mint fű a víz mellett,
mint csatornák mentén a fűzfák.
Ézsaiás 44,2–4
A babiloni fogságban élő zsidó nép egyik legszebb áldásígéretét olvashatjuk a fenti igében, ahol az áldottságot többek között a víz mellett növekedő fűzfa ábrázolja ki. Óhatatlanul is „áthallatszik” a jeremiási ige az Úrban bízó emberről, aki „olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit” (Jeremiás 17,8).
A fogságban élő nép egyedül Istenben találhatja meg a szabadulás útját, hiába vannak fűzfák bőven az Eufrátesz és folyótársai mellett is:
Amikor Babilon folyói mellett laktunk,
sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
Mert akik elhurcoltak minket,
énekszót követeltek tőlünk,
és akik sanyargattak, öröméneket:
Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
Hogyan énekelhetnénk
éneket az Úrról idegen földön?
Zsoltárok 137,1–4
Babilon és Izrael folyói, vizei mentén ugyanúgy virul a fűzfa, ebben nincs különbség. A fa élő vízzel való kapcsolata azonban az Istennel, mint egyetlen Úrral való kapcsolatot ábrázolja ki, ami döntően fontos, életforrás Izrael népe számára.
Füzek és nyárak
A vízparti növénytársulások, ligeterdők jól elkülönülnek a környező erdőktől, pusztáktól. Így volt ez Palesztina és Mezopotámia területén is. A vízparti ligeterdők jellegzetes lombhullató fái, cserjéi a füzek és nyárak, mindkét növénynemzetség a fűzfafélék családjába tartozik. Kétlaki, barkavirágzatú, szórt levélállású növények. A füzek levelei hosszúkásak, virágait rovarok porozzák be. A nyárak levelei hosszabb nyelűek, legtöbbször tojásdad alakúak, virágaikat szél porozza be.
A bibliai szóhasználat alapján nem lehet pontosan megkülönböztetni, melyik fűzfajról van szó a Bibliában, illetve a fűzre és nyárra vonatkozó kifejezések is könnyen felcserélődnek a közös élőhely és rokon vonások miatt.
Palesztin fűz (Salix acmophylla)
Palesztina területén a leggyakoribb fűzfaj, kisebb, 5-8 m magas fa vagy cserje, lándzsás levelekkel. Délkelet-Törökországtól Iránig őshonos, Babilónia folyói mentén is volt belőle bőven. Szubtrópusi, fagyérzékeny faj, barkáit tavasszal, lombfakadás előtt hozza. Jó mézelőnövény, vesszőit kosárfonásra használják, fájából csónak, bútor készül, és gyógyhatása is ismert.
Fehér fűz (Salix alba)
A fává növő fűzfajok közül a legnagyobb, 20-25 m magasra nő, vesszői a földig lehajolnak.
Jób könyve megemlíti, hogy a folyók partján, lótuszbokrok és fűzfák árnyékában szívesen tanyáznak a vízilovak (Jób 40,21–22). Lombsátrak ünnepén az ünnepi sátor és csokor készítéséhez fűzfagallyakat is használtak (3Mózes 23,40).
Eufráteszi nyár (Populus euphratica)
Fehér nyár (Populus alba)
Bár Hóseás próféta negatív, ítéletes igében említi, mint „kívánatos” fát, szépsége és méltósága figyelemre méltó:
Hegytetőkön áldoznak,
dombokon tömjéneznek,
cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt,
mert kellemes az árnyékuk.
Hóseás 4,13
Források:
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
Találkozz Jézussal!
/Kategória: Ajánlások, hírek, Kateteka hírek, KönyvajánlóKemény lapú színes lapozó-könyv, ahol minden oldalpáron elrejtett kis képeket keresgélhetnek a kis olvasók. Hat képes oldalpáron képek, szóképek és egy-egy rövid szöveg meséli el a történetet. 2-3 éves kortól ajánljuk közös lapozgatásra, keresgélésre, beszélgetésre és mesélésre. Nagyobbaknak jó lehetőség a motivált olvasástanulásra, gyakorlásra is.
A félkör alakú fülecskék megkönnyítik a lapozást a pici kezeknek.
Jellemzők:
A könyvben szereplő bibliai történetek:
Kapható a keresztény könyvesboltokban vagy megrendelhető itt a webboltunkban.
23. Vízparti növényjáték
/Kategória: alsós, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
Kép: 123RF
Mit gondolsz, mit jelentenek a következő szólások, közmondások? Párosítsd őket a jelentésükkel!
A tankocka elérhető itt: Vízparti szólások, közmondások
A tankockán szereplő szólások, közmondások:
Forrás: O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Gondolat, Bp., 1966)
Ismerkedés vízparti növényekkel
Mózest az édesanyja egy gyékénykosárban engedte a vízre, a sás közé. A bibliai korok növényvilágát kutató tudósok szerint azonban a kosár papiruszból, sásból vagy kákából is készülhetett. A bibliai szóhasználat ugyanis nem közli pontosan a növényfaj nevét.
De vajon mi felismerjük-e a vízi növények közül a gyékényt vagy a sást? A gyerekek nagy valószínűséggel nem tudnak különbséget tenni a nád, a sás, a káka és a gyékény között, de lehet, hogy mi magunk sem. Érdemes utánajárni ezeknek a növényeknek a természetben is, amihez szervezzünk egy vízparti túrát, kirándulást.
Előtte érdemes megnézni a Játékok vízparti növényekből című kisfilmet, amelyből nemcsak a vízparti növényeket ismerhetjük meg, hanem sokféle játék elkészítését is megtanulhatjuk (kattints a címre).
A gyerekeknek a túra során mutassuk meg, melyik növény a nád, a sás, a gyékény, a káka.
Gyékénykosarat ugyan nem tudunk fonni, de egy kis nádlevélcsónakot készíthetünk a gyerekekkel. A filmen 2.24-től látható a csónak elkészítése. Itt késsel vágják el a nádlevelet, de nyugodtan elvághatják a gyerekek ollóval is.
A filmen sokféle játék elkészítési módját láthatjuk még, amik közül válogathatunk. De segítségünkre lehet Nagy Mari – Vidák István: Játékok vízparti növényekből című könyve is (Móra, Bp, 1980).
A játékokat végül próbáljuk ki: eresszük vízre a nádcsónakot, kákatutajt, fújjuk a nádsípot, vagy höppögessünk a höppögetővel.
Nádsípot csináltam
Elmentem én az erdőbe
Fát szedegetni,
Utánam jött édesanyám
Pofon veregetni.
Nád közé ugrottam,
Nádsípot csináltam,
Az én sípom így szólt:
Dí, dá, dú,
Te vagy az a nagyszájú!
Kiolvasó mondókánknak sokféle változata ismert, Gágyor József gyűjtése nyomán egy csokorra valót találunk e cím alatt: Elmentem én az erdőbe
Tanuljuk meg a mondókát, és játsszunk vele kiszámolót. Aztán próbáljuk ki a nádsíp készítését, amihez egy bemutató kisfilmet ajánlunk: Nádsíp készítés.
A nádsíp készítése néphagyományunkhoz tartozik, de nem magyar találmány, a bibliai hangszerek között is szerepel (héber: hálil). Egyszerűbb alakja volt a pásztorsíp vagy pásztorfurulya. Salamon koronázásakor a nép sípokkal ünnepelt:
Azután fölvonult mögötte az egész nép, sípokkal sípoltak, és olyan lelkesen ujjongtak, hogy majd meghasadt a föld a kiáltozásuktól.
1Királyok 1,40
Jézus idejében sem volt ismeretlen az ilyen sípoktól hangos örömünnep:
Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok;
siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Máté 11,17 (Károli-fordítás)
Ezek után talán érthetőbb lesz az alábbi magyar közmondás, legalábbis az elsődleges (tárgyi) jelentése:
Könnyű nád között sípot csinálni.
De vajon mi az átvitt jelentése? Játszhatunk vele egy fele sem igaz-t:
A. Könnyű annak boldogulni, aki kedvező körülmények között él.
B. Könnyű anyagból könnyen megy a munka.
C. Könnyű helyzetben könnyen válik könnyelművé az ember.
(Megoldás: A; forrás: O. Nagy Gábor, idézett mű)
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
22. Vízparti növények nyomában
/Kategória: alsós, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
A Bibliában több helyen is találkozunk jellegzetes vízparti növényekkel, így a nád, a gyékény, a sás, a káka és a papirusz neve is előfordul. A botanikusok mégis nehéz helyzetben vannak egy-egy konkrét igehely esetén, mert a bibliai szóhasználat alapján nem lehet mindig pontosan beazonosítani, melyik növényfajról lehet szó. A héber suph (szuf) kifejezés a vízparti növények gyűjtőneve, és jelenthet nádat, kákát vagy gyékényt is. Jób könyvében Bildád, Jób barátja az Istenről elfeledkező ember életét példázza a víz nélkül maradt növények képével. De bármely más vízparti növény neve is szerepelne a nád vagy a sás helyett, a lényegen nem változtatna csöppet sem:
Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.
Jób 8,11-12
Vadászat papiruszmocsárban Nebaum sírkamrájának falfestményén (Kr. e. 1350., Luxor) – képforrás: 123RF
Ismerjünk meg néhány vízinövényt:
Papirusz vagy papiruszsás (Cyperus papyrus; héber: gome’, ’ébe; görög: pápürosz)
Kép: 13RF
A papiruszt sokoldalúan tudták használni. Szárának szivacsos beléből készült a papirusztekercs, amit évezredeken keresztül írásra szolgált, a kora középkorban vette át szerepét az állati bőrből készült pergamen. A papirusz erős rostjaiból kötelet, vitorlát fontak, szárából cipőt, kosarat készítettek, gyöktörzsét pedig élelmiszerként fogyasztották, és gyógyhatását is ismerték. Papiruszkötegekből csónak, hajótest készült, ahogy a prófétai ige is megmutatja:
Jaj a suhogó vitorlák országának Etiópia folyóin túl! Követeket küld a tengeren, papiruszhajókon a víz színén.
Ézsaiás 18,1-2
Káka (héber: ’agmón)
Kép: 123RF
Sásfajok (Carex; héber: áhu, szuf, gome’)
Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között.
1Mózes 41,17-18
Kép: 123RF
Déli gyékény (Typha domingensis)
Amikor azonban nem tudta már tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 2Mózes 2,3
Kép: 123RF
Nád (héber: káne, szuf)
A Közönséges nád (Phragmites australis) és nagyobb növésű rokona, az Olasz nád (Arundo donax) kinézete, élőhelye és életmódja is hasonló, ezért a bibliai szövegekben nem lehet elkülöníteni, hogy éppen melyikről van szó. Mindkettő a perjefélék (pázsitfűfélék) családjába tartozó évelő növény. Belül üreges, szárcsomókkal tagolt szalmaszár jellemi, ami rugalmassá, teherbíróvá teszi, így a szélnek jól ellenáll.
Az Olasz nád Európában a legnagyobbra növő pázsitfűféle (3-6 méter magas), a Földközi-tenger mellékén mindenütt megtalálható vízfolyások partján, vízközeli területeken. Palesztina vidékén is gyakori, jól tűri a szárazságot. Az ókor óta fontos haszonnövény. Zöldesszürke, lapos levelei rendezett sorokban állnak a száron. Hatalmas, tömött bugavirágzata van, amiből kéziseprűt kötöttek. Üreges szára építkezések, könnyű csónakok alapanyaga, de kiválóan alkalmas fúvós hangszerek faragására is. Mérete alapján a mérőnád olasz nád lehetett, a mérőnád ókori hosszmérték volt: 6 könyök, vagyis 2,67 méter. Ezékielnél olvasunk róla, ám ott hosszabb mérték – 3,11 m – szerepel (Ez 40,5). Meg kell még említeni a nádpálcát, ami a kormányzás jelképe volt, ezért adtak Jézus kezébe nádszálat a gúnyolódó katonák (Máté 27,29)
Közönséges náddal a Földön mindenütt találkozunk vízpartokon, mocsaras, vizes réteken, ahol a töve gyakran a vízben áll. Erős szára 2-4 méter magas, hosszú levelei bókolók. Bugavirágzata felálló vagy kissé bókoló is lehet. A bibliai időkben nélkülözhetetlen építő- és tetőfedő, valamint tüzelőanyag anyag volt, de nyílvessző és fonott kosár is készült belőle. A Kr. e. 3. századtól az írótoll is hegyesre metszett nádból készült.
Kép: 123RF
Források:
Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 59–69.)
Keresztyén bibliai lexikon: Növények (Kálvin, Bp., 1993.)
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
21. Len, gyolcs, patyolat
/Kategória: alsós, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
Ha a len, lenvászon jelentőségét fel akarjuk ismerni a bibliai kor emberének életében, érdemes végigolvasni a Példabeszédek könyve záró szakaszát, a „derék asszonyt” dicsérő éneket (Péld 31,10–31). Ő az, aki „Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.” Minden tevékenysége az életet szolgálja, nem robot és gyötrelem, hanem öröm és bölcsesség forrása, amiért „boldognak mondják” őt az emberek. Feltűnő, hogy a dicséretbe, mint egy szövetbe, újra és újra beszálazódnak a textilmunka képei, váltakozva az élet más, egzisztenciális jelentőségű képeivel. Mintha a sorpárhuzamok is azt mutatnák, egyenértékű dolog helytállni az élet mindennapi dolgaiban:
Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót.
Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.
Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.
Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
Példabeszédek 31,18–25
Szerezzünk lenfonalat és lenmagot. A fonalat tapintsuk meg, próbáljuk elszakítani. A magot kóstoljuk meg, rágcsáljuk el. Megtapasztalhatjuk a len kettős hasznát, ami rugalmas rostjainak és olajos magjainak köszönhető, és ősidők óta segíti az embert. A Közel-Keleten közel 9000 éve termesztik, őshazája a Perzsa-öböl környékén lehetett. Egyiptomban különösen fontos növény volt, a gabonával egyenértékű, és nagy területeken termesztették. A hetedik csapásban elpusztult növények között a len az árpa mellett szerepel (2Mózes 9,31).
A házilen (Linum usitatissimum) a lenfélék családjába tartozó, 40-90 cm magas, keskeny levelű, egynyári növény, égszínkék vagy fehér virágokkal. Toktermésében tíz fényes, barna, lapos, magas olajtartalmú mag van. Magját fogyasztották, és olajat is sajtoltak belőle. A növény rostja értékes textilalapanyag, ami a hosszú, egyenes szárból nyerhető.
Kép: 123RF
A földből kihúzott szárakról letisztították a termést, néhány napig áztatták, majd szárították, amire a lapos háztető kiválóan alkalmas volt. Ráháb lenkórót szárított a tetőn, a kémeket ez alá bújtatta el (Józsué 2,6). A lenkórót ezután törték és tilolták, majd fésülték, gerebenezték, aminek az a lényege, hogy a fellazult fás részeket eltávolították a rostok közül, és a szálakat előkészítették a fonásra.
Lenkévék Kovásznán, Háromszék megyében
A lenfonál rugalmas, erős, fényes és jól színezhető, ugyanakkor jól fehéríthető, amiből a legfinomabb ruhaanyag, de szőnyeg vagy sátor- és vitorlavászon is készülhet. A szent sátor munkálataival megbízott mesterek – Becalél és Oholiáb – a szövéshez, takácsmunkához is értettek:
Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle fa- és fémmunkát, művészi szövést és hímzést kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból meg a takácsmunkát: hogy elvégezzenek mindenféle munkát, és elkészítsék hozzájuk a terveket.
2Mózes 35,35
Az ószövetségi időkben a lenvászon – a gyolcs – drága és nemes anyagnak számított, Józsefet gyolcsruhába öltöztette a fáraó, amikor Egyiptom kormányzójává tette (1Mózes 41,42), fehér gyolcs volt a papok szent öltözéke (3Mózes 16,4), és a menyasszonyi pompához is illett a gyolcsruha (Ezékiel 16,13). Az újszövetségi időkben gyolcsból készült a közönségesen viselt alsóruha, a legfinomabb szövésű lenvászon, a patyolat viszont a gazdagok kiváltsága maradt (Lukács 16,19). A ragyogó, hófehér ruha a tisztaság és szentség kifejezője, ezt látjuk Jézus megdicsőülésekor (Márk 9,3), feltámadása és mennybemenetele után az angyalokon (Máté 28,3; ApCsel 1,10) vagy a mennyben a Bárány menyegzőjén (Jelenések 19,8).
A lenvászon jól festhető, a színes textil drága és méltóságjelző volt, a papi, főpapi ruha leírásában többek között így szerepel:
Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből takácsmunkával. A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
2Mózes 39,27–29
A karmazsinfonalat a karmazsintölgyön élő tetű testékanyagával festették. A bíbor festékanyagát a tüskés bíborcsiga (Bolinus brandaris), a kék színt pedig a sávos bíborcsiga (Hexaplex trunculus) mirigyváladékából nyerték. A bíbor a legdrágább textilfesték volt, értékét aranyban mérték. A Filippiben élő, kereszténnyé lett Lídia bíborárus volt (ApCsel 16,14).
Kelmefestéshez valószínűleg a Bibliában nem említett festőnövényeket is használtak, mint a festőcsülleng (Isatis tinctoria), festőbuzér (Rubia tinctoria), báránypirosító (Alkanna tinctoria) vagy az Indiából származó indigó (Indigofera-fajok).
Meg kell még említeni, hogy a később általánosan elterjedt, gyapotból készült pamutvászon a bibliai időkben nem volt általánosan használt Palesztina vidékén, a Biblia egyedül Eszter könyvében említi (Eszt 1,6; karpas). A kender szintén ismeretlen volt itt a bibliai időkben, a selyem is luxuscikként juthatott el ide kereskedelem révén (Ezékiel 16,13).
Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2020, 266–271.)
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
20. Jó a só…
/Kategória: alsós, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
„Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? – kérdezi Jézus az őt követni vágyó sokaságtól, akik közül mindenki jól tudja a választ: – …kidobják” (Lukács 14,34–35).” Jézus példázatában a só ízesítő szerepére utal, és mi is elsősorban erre gondolunk, ha sóról van szó. A fűszerek között tartjuk számon, és ott is tartjuk, a fűszeres polcon. Pedig a só, különösen a bibliai időkben, jóval több volt ennél. Az ízesítés mellett a tartósításban, a fertőtlenítésben és a kultuszban is fontos szerepe volt.
A köznyelvben a só a konyhasót, a nátriumkloridot (NaCl) jelenti, ami csak az egyik sófajta. A sók kémiai jellemzője, hogy kifelé semleges töltésű ionos vegyületek (pozitív kationokból és negatív anionokból állnak). A Biblia is a kősó (NaCl) értelemben használja a szót, így a továbbiakban mi is a nátriumkloridról beszélünk.
A só nélkülözhetetlen életfeltétel, szervezetünk sejtnedveinek sókoncentrációja közel egy százalék, amely fenntartásához napi 5-10 g sóra van szükségünk. Nagy mennyiségben, illetve nagy koncentrációban a só viszont méreg. Nem véletlen, hogy az ókorban egy város elpusztítását annak sóval való beszórása jelképezte, ahogy a történelmi emlékezet szerint Karthágóval történt, miután Róma legyőzte az észak-afrikai kereskedővárost. A Bibliában, a Bírák könyvében is megtaláljuk a sóval való beszórás nyomait, a királyságot erőszakosan megszerző Abímelek Síkem városát pusztítja el így: „A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval.” (Bírák 9,45)
A túl nagy, pusztító sókoncentráció ezen a vidéken elég látványosan jelen van, hiszen a Föld legsósabb beltengere a Holt-tenger, amit a Biblia többek között Sós-tenger néven említ (Józsué 3,16). A Holt-tenger vizében semmilyen élet nincs a sóssága miatt (sókoncentrációja eléri a 28%-ot), partján is csak olyan növények élnek, amelyek alkalmazkodni tudnak a körülményekhez, és szervezetükben felhalmozzák a sót. A Lót történetéből ismert motívum, amikor felesége a pusztuló Sodomára visszatekint, és sóbálvánnyá válik, a Holt-tenger déli partjainál található sóoszlopokra utal.
Sólerakódás a Holt-tenger partján – kép: 123RF
A só jelentősége a bibliai kor zsidósága számára
Ízesítés
„Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? – kérdezi Jób, amikor példákkal akarja megmutatni, milyen állapotba került a betegsége miatt. – …olyan az, mint a romlott étel.” (Jób 6,6–7) Jób sóhasonlata arra utal, hogy az ízesítésben a sónak alapvetően fontos szerepe volt. Az ízesítésre használt sót elsősorban a Holt-tengerből nyerték, a tömény sóoldatból a kövekre kicsapódó kristályokat gyűjtötték. Ezekkel a kövekkel sóztak, és amikor a használat során kioldódott belőlük a só, értéktelenné váltak, s kidobták. Erre utal Jézus példázata.
Tartósítás
A bibliai időkben nem ismerték a modern tartósítási eljárásokat, így a só pótolhatatlan volt a húsok, halak konzerválásában. A tartósság értéke ezért is kapcsolódik szimbolikusan a sóhoz, és ezért jelképezi a só az Isten népével kötött szövetségének a tartósságát. Az „örökké megmaradó szövetség” igéje (újfordítás) Károli fordításában így hangzik: „sónak szövetsége ez, örökkévaló az Úr előtt” (4Mózes 18,19).
Fertőtlenítés
Ismerték a só fertőtlenítő hatását is, erre utal az újszülött sóval való megmosása, ami több népnél is szokás volt az ősidőkben. A zsidóknál ez a vértől való teljes tisztulást-megtisztítást is jelenti. Ezékielnél olvasunk az eljárásról, mikor népe elhagyatottságát példázza: „Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek.” (Ezékiel 16,4) Elizeus eljárása is, amikor sót dob a rossz vizű forrásba, a só tisztító hatására utal: „Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.” (2Királyok 2,19–22)
Kultusz
A „só szövetségéről” már volt szó. Ez a képzet állhat annak a hátterében is, hogy az ételáldozatot meg kellett sózni: „Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne hagyd le ételáldozatodról Istened szövetségének a sóját. Minden áldozatot sóval mutass be.” (3Mózes 2,13) Az áldozatul bemutatott állatot is megsózták (Ezékiel 43,23–24), és az Úrnak illatáldozatra szánt füstölőszer is „sózva, tisztán és szentül” készül (2Mózes 30,35).
Nem csoda ezek után, ha Jézus példázatában a tanítványi lét minőségét a só jelképezi:
Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?
Máté 5,13
Forrás:
Fráter Erzsébet: A Biblia ételei (Scolar, Bp, 2020, 105–107.)
Keresztyén bibliai lexikon: Só
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
19. A nyár fűszerei
/Kategória: alsós, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
A Bibliában is szereplő menta, kapor a nyár fűszerei, kánikulai napokra frissítő italokat, salátaöntetet készíthetünk velük. De jellegzetes nyári zöld fűszer vagy fűszerként is használt zöldségféle a bazsalikom, rozmaring és zeller is. Ezeket ugyan nem említi a Biblia, de feltehetően ismerték és használták a bibliai tájakon és korokban is.
Néhány egyszerű receptet válogattunk, ami családi vagy tábori körülmények között gyerekekkel is elkészíthető. A recept forrása az étel-ital nevére kattintva elérhető.
Képek: 123RF
Öntetek, krémek
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
18. Fűszerek, fűszerszámok
/Kategória: felsős, Sokrétű játékok, Természeti intelligenciaKépforrás: 123RF
Amikor Jákób az éhínség idején ismét útnak indítja fiait Egyiptomba, hogy az ország kormányzója – József – elé járuljanak, lehetősége szerinti gazdag ajándékot küld:
Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát.
1Mózes 43,11
Az újfordítású Biblia listáján szereplő gyógyfű a Károli-fordítás szerint fűszerszám. A Kánaánban termő fűszer- és gyógynövények a tudósítás szerint értékesek, ajándéknak valók voltak. Minden bizonnyal gyűjtőfogalomról van szó, többféle fűszer- és gyógynövényre gondolhatunk.
Ezékiel könyvében a 27. fejezet Tírusz, a föníciai kereskedőváros gazdagságáról szól, és feltárul előttünk a korabeli piac, ahol a fahéj és illatos nád vagy a balzsam is értékes árunak számított. Károlinál a balzsam helyén szintén fűszerszámot olvasunk:
Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fűszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak ők árúidért.
Ezékiel 27,22
Hasonló piackép tárul fel a Jelenések könyvében is, ahol az árulistán fahéj, balzsam, füstölőszerek, kenőcsök, tömjén is szerepel (Jelenések 18,13).
Nézzük meg ezek után, miféle fűszerek, fűszerszámok teremtek Kánaán, Palesztina földjén, illetve fordultak meg a piacán.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/