• Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, egzisztenciális
  • Tevékenység: Bibliai földrajz és kortörténet: áradás, árvizek; ókori kép- és szövegforrások megfigyelése; interaktív multimédiás feladat: címadás képeknek; kreatív írás: személyes vagy objektív hangú árvízi beszámoló; aktuális cikkek keresése, tanulmányozása a klímaváltozásról, árvizekről

 

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!

Így sóhajt fel a zsoltáros, távol Isten templomától, Isten közelségére vágyva. Majd nem sokkal később a folyóvíz másik arcát is megmutatja:

Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

Zsoltárok 42,2.8

 

Palesztina mészkőhegyekből álló, vizekben szegény vidék. Csak az esős időszakban telik meg vízzel sok keskeny völgy és szakadék, ilyenkor nagy erővel rohan le a víz mélyebb területek felé, és az áradat mindent magával sodor, ami útjába akad. Az esős időszak végén azonban beköszönt a forró, aszályos nyár, és a völgyek kiszáradnak. A bővizű patakok helyén csak kőtörmelék és elperzselődött fű marad.

Palesztinának egyetlen nagyobb folyója van, a Jordán, ami északon a Hermón-hegy lejtőjén ered, majd a Húle-tavon keresztül a Genezáreti-tóba ömlik. Innen kanyargós folyással halad dél felé a Holt-tengerig. A Jordán szűk völgye sűrű bozóttal, erdőséggel van tele, ami sok állat számára nyújt és nyújtott természetes élőhelyet, búvóhelyet (egykor még oroszlánoknak is). A Jordánnak csak a bal partján van jelentősebb mellékfolyója, a Jármuk és a Jabbók. A Földközi-tengerbe ömlik a Kísón patak, amiben szintén csak az esős időszakban van teljes hosszában víz. Ám ha a völgye a hirtelen eső miatt megtelik vízzel, áradása végzetes lehet. Ennek volt köszönhető, hogy Sisera vas harci kocsikból álló serege megsemmisült (vö. Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22).

Nem csoda hát, ha a zsoltáros a víz képével ábrázolja ki az Istenkapcsolat életadó erejét, de az Istentől távol, válságok között élő ember életet veszélyeztető sodortatását is. Az árvíz, áradás halálos veszedelmet jelentő képe gyakran megjelenik a Bibliában. Isten az emberek gonoszsága miatt vízözönnel pusztította el a földet, a víz egyre áradt, és elborított mindent (1Mózes 7,18–19). Jób szerint úgy lesz semmivé az ember reménysége, ahogy a föld porát elsodorja az ár (Jób 14,19). A bajok, veszedelmek pusztító áradatként veszik körül az embert (2Sámuel 22,5), és ilyenkor tűnik ki, hogy ki milyen alapra építette a házát (Máté 7,24–27), milyen az Istenkapcsolata.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát,
a Felségesnek szent hajlékait.

Zsoltárok 46,2–5

 

Egyiptomban a Nílus évenkénti kellő mértékű áradása biztosította a jó termőföldet és bő termést, amit az istenek ajándékának tekintettek. Ámósz próféta Isten munkájának tartotta azt:

Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
majd leapad, mint Egyiptom folyója.

Ámósz 9,5

 

A Palestrinai Nemzeti Régészeti Múzeumban (Olaszország) egy különleges mozaik látható, amely az áradó Nílust ábrázolja. A mozaik a Kr. e. első századból származik, és a Nílus által elárasztott egyiptomi tájat ábrázol, amelyet valóságos és képzeletbeli állatok népesítenek be. Az állatokon és növényeken kívül láthatunk rajta többek között vadászjeleneteket, lakomázókat, halászokat és sokféle vízi járművet is. A mozaikot és néhány részletét megtekinthetjük egy tankockán, amin a gyerekek feladata az, hogy címet adjanak a teljes képnek és részleteinek.

A tankocka elérhető itt: Az áradó Nílus

Forrás

 

Az ókori árvizekről Plinius, Pál apostol római kortársa részletesen beszámol egyik levelében (Levelek, 8,17., ford.: Szepessy Tibor):

Kedves Macrinusom! Felétek is annyira zord, viharos az idő? Mifelénk folyton zuhog az eső és egymást érik az árvizek.
A Tiberis kilépett medréből, és öles hullámokban zúdul át az alacsonyabb töltések felett: bár vizéből sokat levezet a csatorna, amit oly előrelátóan építtetett a princeps, elönti a völgyeket, ott hömpölyög a mezőkön, s ahol síkföld volt, most a víz síkja látszik. Sőt: ez a folyam, mely máskor jó egynéhány folyócska vizét magába fogadja, és saját vizével elegyítve viszi lefelé, most valósággal útjukba áll, visszakozzt parancsol nekik, s azokat a földeket, ahová az ő habjai nem érnek el, idegen habokkal borítja be!
Az Anio, noha a világ legkedvesebb folyója, s ezért a part menti villákban mondhatni tárt kapukra és szíves fogadtatásra talál, javarészt letarolta és elsodorta a tükrének árnyat adó lugasokat; dombokat mos alá, úgyhogy a mélybe zuhanó földtömegek több helyt útját szegik, s míg eltűnt medrét keresi, házakat dönt össze, aztán átcsap, átözönlik a romok felett is. Szemtanúk szerint, akiket kiemelkedőbb pontokon ért utol az ítéletidő, egy helyt luxustárgyak és pompás bútorok, másutt meg paraszti holmik, emitt ekék, ökrök és hajtóik, amott meg szétszórt és gazdátlanul maradt nyájak, köztük fatörzsek, épületgerendák és tetők sodródtak szanaszét egymás hegyén-hátán az árban.
És még azok a területek sem menekedtek meg a vésztől, melyeket a folyó nem árasztott el. Ezeket árvíz helyett a szüntelen esőzés és a fellegekből lezúduló forgószél sújtotta: romba dőltek a gazdag birtokokat szegélyező építmények, megrongálódtak, sőt összeomlottak a síremlékek. Sokan meg is sebesültek, vízbe fúltak vagy halálra zúzódtak az elemi csapások közepett – egyszóval a károkat gyász is tetézte.
A katasztrófa méreteiből ítélve attól tartok, felétek is valami hasonló történhetett. Ha nem, kérlek, oszlasd el minél hamarabb aggodalmamat, de ha igen, azt is add hírül. Édeskevés a különbség, saját bőrödön érzed-e, vagy csupán várod a rosszat; annyi talán, hogy a szenvedésnek van határa, a félelemnek nincs. Elvégre a szenvedés csak olyasmire terjed ki, amiről tudod, hogy már a múlté, a félelem meg arra, ami még a jövőé. Minden jót!

 

Petőfi Sándor hasonlóképpen írja le a „szelíd” a Tisza váratlan kitörését közel 1800 év múlva, de még a folyó szabályozása előtt (A Tisza):

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

 

Képzeljék el a gyerekek, milyen lehetett egy árvíz az ókorban, a Biblia korában, és írjanak levelet vagy tudósítást egy árvízről:

    • Özönvíz Noé idejében: 1Mózes 7,17–24
    • Áradat a Kíson patakvölgyében: Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22
    • Az okos és bolond házépítő (Máté 7,24–27)
    • A Nílus áradása: a Palestrinai mozaik alapján
    • A Tiberis áradása: Plinius levele alapján

 

Manapság is gyakran érkeznek hírek árvizekről, ami a klímaváltozás miatt gyakran váratlanul és felkészületlenül éri az embereket. Keressünk híreket a rendkívüli esőzések miatt bekövetkező árvizekről. Keressünk megoldási lehetőségeket, javaslatokat a megelőzésre, védekezésre is. Lásd többek között:

Írjanak a gyerekek tudósítást, hírösszefoglalót vagy „személyes” beszámolót egy mai, „kortárs” árvízről.

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Bibliai növényismeret: füzek és nyárak; interaktív multimédiás feladat: csoportosítás; kirándulás, fák megfigyelése; mondóka mozgásos játékkal; mesehallgatás és -feldolgozás szöveg-kép párosítással

 

Ne félj, szolgám, Jákób,
Jesúrún, akit kiválasztottam!
Mert vizet árasztok a szomjas földre,
patakokat a száraz tájra.
Kiárasztom lelkemet utódaidra,
áldásomat sarjadékaidra.
Növekednek, mint fű a víz mellett,
mint csatornák mentén a fűzfák.

Ézsaiás 44,2–4

 

A babiloni fogságban élő zsidó nép egyik legszebb áldásígéretét olvashatjuk a fenti igében, ahol az áldottságot többek között a víz mellett növekedő fűzfa ábrázolja ki. Óhatatlanul is „áthallatszik” a jeremiási ige az Úrban bízó emberről, aki „olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit” (Jeremiás 17,8).

A fogságban élő nép egyedül Istenben találhatja meg a szabadulás útját, hiába vannak fűzfák bőven az Eufrátesz és folyótársai mellett is:

Amikor Babilon folyói mellett laktunk,
sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
Mert akik elhurcoltak minket,
énekszót követeltek tőlünk,
és akik sanyargattak, öröméneket:
Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
Hogyan énekelhetnénk
éneket az Úrról idegen földön?

Zsoltárok 137,1–4

 

Babilon és Izrael folyói, vizei mentén ugyanúgy virul a fűzfa, ebben nincs különbség. A fa élő vízzel való kapcsolata azonban az Istennel, mint egyetlen Úrral való kapcsolatot ábrázolja ki, ami döntően fontos, életforrás Izrael népe számára.

 

Füzek és nyárak

A vízparti növénytársulások, ligeterdők jól elkülönülnek a környező erdőktől, pusztáktól. Így volt ez Palesztina és Mezopotámia területén is. A vízparti ligeterdők jellegzetes lombhullató fái, cserjéi a füzek és nyárak, mindkét növénynemzetség a fűzfafélék családjába tartozik. Kétlaki, barkavirágzatú, szórt levélállású növények. A füzek levelei hosszúkásak, virágait rovarok porozzák be. A nyárak levelei hosszabb nyelűek, legtöbbször tojásdad alakúak, virágaikat szél porozza be.

A bibliai szóhasználat alapján nem lehet pontosan megkülönböztetni, melyik fűzfajról van szó a Bibliában, illetve a fűzre és nyárra vonatkozó kifejezések is könnyen felcserélődnek a közös élőhely és rokon vonások miatt.

 

Palesztin fűz (Salix acmophylla)

Palesztina területén a leggyakoribb fűzfaj, kisebb, 5-8 m magas fa vagy cserje, lándzsás levelekkel. Délkelet-Törökországtól Iránig őshonos, Babilónia folyói mentén is volt belőle bőven. Szubtrópusi, fagyérzékeny faj, barkáit tavasszal, lombfakadás előtt hozza. Jó mézelőnövény, vesszőit kosárfonásra használják, fájából csónak, bútor készül, és gyógyhatása is ismert.

 

Fehér fűz (Salix alba)

A fává növő fűzfajok közül a legnagyobb, 20-25 m magasra nő, vesszői a földig lehajolnak.

Jób könyve megemlíti, hogy a folyók partján, lótuszbokrok és fűzfák árnyékában szívesen tanyáznak a vízilovak (Jób 40,21–22). Lombsátrak ünnepén az ünnepi sátor és csokor készítéséhez fűzfagallyakat is használtak (3Mózes 23,40).

 

Eufráteszi nyár (Populus euphratica)

Nagy termetű, gyors növésű fa, barkái lombfakadás előtt nyílnak. Hosszú nyelű, kékes- vagy szürkészzöld levelei változatos méretűek és alakúak. Puha fájából különböző tárgyakat faragnak. Őshazája Észak-Afrikától Közép-Ázsiáig terjed, a Jordán alsó folyásánál ártéri erdőket alkot. Az Eufrátesz folyóparti növényzetének domináns faja, és a fűzhöz hasonlít, ezért a bibliakutatók arra is gondolnak, hogy a fogságban élő zsidók nem fűzfára, hanem eufráteszi nyárra akasztották hangszereiket (lásd feljebb, Zsolt 137).

 

Fehér nyár (Populus alba)

Hatalmas termetű, szürkésfehér kérgű, gyakran ferde törzsű, bókoló koronájú fa. Változatos alakú levelei színe fényeszöld, fonáka krétafehér. Porzós virágai nagy, vöröslő barkák, termős barkái kisebbek és sárgászöldek. Megnyúlt füzérben csoportosuló tokterméséből pehelyszerű, fehér szőrüstökkel ellátott magok bújnak ki. Európa középső és déli részén (hazánkban is), Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos, így a közel-keleti országokban is. Könnyű, jól megmunkálható fája szerszámok, háztetők készítésére szolgál, kérgének gyógyhatása is ismert.

Bár Hóseás próféta negatív, ítéletes igében említi, mint „kívánatos” fát, szépsége és méltósága figyelemre méltó:

 

Hegytetőkön áldoznak,
dombokon tömjéneznek,
cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt,
mert kellemes az árnyékuk.

Hóseás 4,13

 

Források:

  • Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 236–239.)
  • Keresztyén bibliai lexikon: Növények (Kálvin, Bp., 1993.)
  • A kép forrása a növény nevére kattintva elérhető

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, testi-mozgásos, vizuális-térbeli, zenei-ritmikus
  • Tevékenység: Szólások, közmondások vízparti növényekkel: szövegpárosítás; ismerkedés vízparti növényekkel: túra, játékkészítés; nádsíp készítése, közmondás és bibliai párhuzamok megismerése

 

Vizekben gazdag ország vagyunk, természetes, hogy nálunk is honos a Bibliában említett vízparti növények sok faja, amiről szólásaink, közmondásaink is tanúskodnak. Egy tankockafeladattal próbára tehetjük a gyerekek nyelvi-logikai képességeit, miközben felidézzük a vízi növények neveit:

Mit gondolsz, mit jelentenek a következő szólások, közmondások? Párosítsd őket a jelentésükkel!

A tankocka elérhető itt: Vízparti szólások, közmondások

Kép forrása

A tankockán szereplő szólások, közmondások:

  • Egy gyékényen árul valakivel = egyetértenek, ugyanaz a szándékuk
  • Ki tudja, mikor rántják ki alólunk a gyékényt = senki se tudja, mikor kell meghalnia
  • Kákán is csomót keres = ott is hibát keres, ahol nincs
  • Sohasem lesz kákából oszlop = hitvány anyagból nem készíthetünk értékes holmit
  • Nádhoz támaszkodik = megbízhatatlan emberben bízik
  • Gyönge a nád, mégis a szél hajtogatja = az alkalmazkodás is véd, nem csak az erő
  • Három élű a nyelve, mint a sásnak = rosszmájú, rossznyelvű
  • Sással födött házban bátorságos aludni = szegénynek nem kell a tolvajtól félni

Forrás: O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Gondolat, Bp., 1966)

 

Ismerkedés vízparti növényekkel

Mózest az édesanyja egy gyékénykosárban engedte a vízre, a sás közé. A bibliai korok növényvilágát kutató tudósok szerint azonban a kosár papiruszból, sásból vagy kákából is készülhetett. A bibliai szóhasználat ugyanis nem közli pontosan a növényfaj nevét.

De vajon mi felismerjük-e a vízi növények közül a gyékényt vagy a sást? A gyerekek nagy valószínűséggel nem tudnak különbséget tenni a nád, a sás, a káka és a gyékény között, de lehet, hogy mi magunk sem. Érdemes utánajárni ezeknek a növényeknek a természetben is, amihez szervezzünk egy vízparti túrát, kirándulást.

Előtte érdemes megnézni a Játékok vízparti növényekből című kisfilmet, amelyből nemcsak a vízparti növényeket ismerhetjük meg, hanem sokféle játék elkészítését is megtanulhatjuk.

 

A gyerekeknek a túra során mutassuk meg, melyik növény a nád, a sás, a gyékény, a káka.

Gyékénykosarat ugyan nem tudunk fonni, de egy kis nádlevélcsónakot készíthetünk a gyerekekkel. A filmen 2.24-től látható a csónak elkészítése. Itt késsel vágják el a nádlevelet, de nyugodtan elvághatják a gyerekek ollóval is.

A filmen sokféle játék elkészítési módját láthatjuk még, amik közül válogathatunk. De segítségünkre lehet Nagy Mari – Vidák István: Játékok vízparti növényekből című könyve is (Móra, Bp, 1980).

A játékokat végül próbáljuk ki: eresszük vízre a nádcsónakot, kákatutajt, fújjuk a nádsípot, vagy höppögessünk a höppögetővel.

 

Nádsípot csináltam

Elmentem én az erdőbe
Fát szedegetni,
Utánam jött édesanyám
Pofon veregetni.
Nád közé ugrottam,
Nádsípot csináltam,
Az én sípom így szólt:
Dí, dá, dú,
Te vagy az a nagyszájú!

 

Kiolvasó mondókánknak sokféle változata ismert, Gágyor József gyűjtése nyomán egy csokorra valót találunk e cím alatt: Elmentem én az erdőbe

Tanuljuk meg a mondókát, és játsszunk vele kiszámolót. Aztán próbáljuk ki a nádsíp készítését, amihez egy bemutató kisfilmet ajánlunk:

 

 

A nádsíp készítése néphagyományunkhoz tartozik, de nem magyar találmány, a bibliai hangszerek között is szerepel (héber: hálil). Egyszerűbb alakja volt a pásztorsíp vagy pásztorfurulya. Salamon koronázásakor a nép sípokkal ünnepelt:

Azután fölvonult mögötte az egész nép, sípokkal sípoltak, és olyan lelkesen ujjongtak, hogy majd meghasadt a föld a kiáltozásuktól.

1Királyok 1,40

Jézus idejében sem volt ismeretlen az ilyen sípoktól hangos örömünnep:

Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok;
siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

Máté 11,17 (Károli-fordítás)

 

Ezek után talán érthetőbb lesz az alábbi magyar közmondás, legalábbis az elsődleges (tárgyi) jelentése:

Könnyű nád között sípot csinálni.

 

De vajon mi az átvitt jelentése? Játszhatunk vele egy fele sem igaz-t:

A. Könnyű annak boldogulni, aki kedvező körülmények között él.

B. Könnyű anyagból könnyen megy a munka.

C. Könnyű helyzetben könnyen válik könnyelművé az ember.

(Megoldás: A; forrás: O. Nagy Gábor, idézett mű)

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, matematikai-logikai
  • Tevékenység: Bibliai növényismeret, kortörténet: vízparti növények; interaktív multimédiás feladat: párosítás, szövegkiegészítés, csoportosítás; mérőnád készítése, mérések

 

A Bibliában több helyen is találkozunk jellegzetes vízparti növényekkel, így a nád, a gyékény, a sás, a káka és a papirusz neve is előfordul. A botanikusok mégis nehéz helyzetben vannak egy-egy konkrét igehely esetén, mert a bibliai szóhasználat alapján nem lehet mindig pontosan beazonosítani, melyik növényfajról lehet szó. A héber suph (szuf) kifejezés a vízparti növények gyűjtőneve, és jelenthet nádat, kákát vagy gyékényt is. Jób könyvében Bildád, Jób barátja az Istenről elfeledkező ember életét példázza a víz nélkül maradt növények képével. De bármely más vízparti növény neve is szerepelne a nád vagy a sás helyett, a lényegen nem változtatna csöppet sem:

Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.

Jób 8,11-12

 

Ismerjünk meg néhány vízinövényt:

Papirusz vagy papiruszsás (Cyperus papyrus; héber: gome’, ’ébe; görög: pápürosz)

A Papiruszsás a palkafélék (sásfélék) családjába tartozó évelő növény, és mivel nem sás, hanem palka, inkább papiruszpalka lehetne a neve. Iszapban kúszó gyöktörzséből erős, rugalmas, tömött, háromélű szár fejlődik, ami 3-5 méter magasra is megnő. Levelei ernyőszerűen helyezkednek el a szár csúcsán, virágai is ernyőszerű virágzatot alkotnak. Sekély vizekben él, valamikor a Nílus-völgy jellegzetes növénye volt, de a Jordán völgyében, a Genezáreti-tó mocsaraiban is tömegesen élt. Természetes állománya szinte teljesen kipusztult, jobbára természetvédelmi területen, botanikus kertekben él.

A papiruszt sokoldalúan tudták használni. Szárának szivacsos beléből készült a papirusztekercs, amit évezredeken keresztül írásra szolgált, a kora középkorban vette át szerepét az állati bőrből készült pergamen. A papirusz erős rostjaiból kötelet, vitorlát fontak, szárából cipőt, kosarat készítettek, gyöktörzsét pedig élelmiszerként fogyasztották, és gyógyhatását is ismerték. Papiruszkötegekből csónak, hajótest készült, ahogy a prófétai ige is megmutatja:

Jaj a suhogó vitorlák országának Etiópia folyóin túl! Követeket küld a tengeren, papiruszhajókon a víz színén.

Ézsaiás 18,1-2

 

Káka (héber: ’agmón)

A kákafajok a palkafélék (sásfélék) családjába tartozó, mocsarakban, nádasokban élő, évelő növények. Kúszó gyöktörzse van, virágfüzérkéi ecsetvirágzatban egyesülnek. A tavi kákának sötétzöld, hengeres, 80-300 cm magas szára van, a tövénél 15 mm vastag is lehet. „Kákán is csomót keres”, mondják a kötözködő emberről, aki ott is hibát keres, ahol nincs. A káka víz fölé magasodó részén valóban nincsenek csomók, nem tagolódik ízekre, mint a nádszár. A káka csomói lent, földközelben helyezkednek el, ami nem szembetűnő. Ismertebb fajai többek között a Tavi káka (Schoenoplectus lacustris) vagy a Parti káka (Scirpus litoralis).

 

Sásfajok (Carex; héber: áhu, szuf, gome’)

Szintén a palkafélék (sásfélék) családjába tartozó növénynemzetség, több mint ezer faja ismert, a képen Sziklai sás (Carex halleriana) látható . Vizes, zsombékos, mocsaras helyeken élő évelő növény, gyakran rét- és legelőnövényzetet alkot. Szárát bél tölti ki, nem üreges, virágai külön termőszálon fejlődnek. A fáraó álmában a tehenek sás között legeltek:

Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között.

1Mózes 41,17-18

 

Déli gyékény (Typha domingensis)

A Déli gyékény a gyékényfélék családjába tartozó, sekély vizekben, nádasok tövében élő, hosszú, szálas levelű, évelő növény. Tömött, hengeres torzsavirágzata van, amit buzogánynak is neveznek. Könnyen munkálható leveleiből kosarakat, szőnyegeket fontak. A B-ban csak a 2Mózes 2,3-ban szerepel a héber gome’ fordításaként. Ám a szó fordítása bizonytalan, tehát Mózes „gyékénykosarát” fonhatták papiruszból, sásból vagy kákából is.

Amikor azonban nem tudta már tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.

2Mózes 2,3

 

Nád (héber: káne, szuf)

A Közönséges nád (Phragmites australis) és nagyobb növésű rokona, az Olasz nád (Arundo donax) kinézete, élőhelye és életmódja is hasonló, ezért a bibliai szövegekben nem lehet elkülöníteni, hogy éppen melyikről van szó. Mindkettő a perjefélék (pázsitfűfélék) családjába tartozó évelő növény. Belül üreges, szárcsomókkal tagolt szalmaszár jellemi, ami rugalmassá, teherbíróvá teszi, így a szélnek jól ellenáll.

Az Olasz nád Európában a legnagyobbra növő pázsitfűféle (3-6 méter magas), a Földközi-tenger mellékén mindenütt megtalálható vízfolyások partján, vízközeli területeken. Palesztina vidékén is gyakori, jól tűri a szárazságot. Az ókor óta fontos haszonnövény. Zöldesszürke, lapos levelei rendezett sorokban állnak a száron. Hatalmas, tömött bugavirágzata van, amiből kéziseprűt kötöttek. Üreges szára építkezések, könnyű csónakok alapanyaga, de kiválóan alkalmas fúvós hangszerek faragására is. Mérete alapján a mérőnád olasz nád lehetett, a mérőnád ókori hosszmérték volt: 6 könyök, vagyis 2,67 méter. Ezékielnél olvasunk róla, ám ott hosszabb mérték – 3,11 m – szerepel (Ez 40,5). Meg kell még említeni a nádpálcát, ami a kormányzás jelképe volt, ezért adtak Jézus kezébe nádszálat a gúnyolódó katonák (Máté 27,29)

Közönséges náddal a Földön mindenütt találkozunk vízpartokon, mocsaras, vizes réteken, ahol a töve gyakran a vízben áll. Erős szára 2-4 méter magas, hosszú levelei bókolók. Bugavirágzata felálló vagy kissé bókoló is lehet. A bibliai időkben nélkülözhetetlen építő- és tetőfedő, valamint tüzelőanyag anyag volt, de nyílvessző és fonott kosár is készült belőle. A Kr. e. 3. századtól az írótoll is hegyesre metszett nádból készült.

 

Források:

Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 59–69.)
Keresztyén bibliai lexikon: Növények (Kálvin, Bp., 1993.)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, egzisztenciális, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli
  • Tevékenység: Bibliaismeret, kortörténet: a len szerepe, felhasználása; interaktív multimédiás feladat: szövegkiegészítés; kézművesség: szalagszövés, fonal- és textilkollázs, batikolás növényi festéssel; süteménykészítés lenmaggal

 

Ha a len, lenvászon jelentőségét fel akarjuk ismerni a bibliai kor emberének életében, érdemes végigolvasni a Példabeszédek könyve záró szakaszát, a „derék asszonyt” dicsérő éneket (Péld 31,10–31). Ő az, aki „Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.” Minden tevékenysége az életet szolgálja, nem robot és gyötrelem, hanem öröm és bölcsesség forrása, amiért „boldognak mondják” őt az emberek. Feltűnő, hogy a dicséretbe, mint egy szövetbe, újra és újra beszálazódnak a textilmunka képei, váltakozva az élet más, egzisztenciális jelentőségű képeivel. Mintha a sorpárhuzamok is azt mutatnák, egyenértékű dolog helytállni az élet mindennapi dolgaiban:

Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót.
Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.
Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.
Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.

Példabeszédek 31,18–25

 

Szerezzünk lenfonalat és lenmagot. A fonalat tapintsuk meg, próbáljuk elszakítani. A magot kóstoljuk meg, rágcsáljuk el. Megtapasztalhatjuk a len kettős hasznát, ami rugalmas rostjainak és olajos magjainak köszönhető, és ősidők óta segíti az embert. A Közel-Keleten közel 9000 éve termesztik, őshazája a Perzsa-öböl környékén lehetett. Egyiptomban különösen fontos növény volt, a gabonával egyenértékű, és nagy területeken termesztették. A hetedik csapásban elpusztult növények között a len az árpa mellett szerepel (2Mózes 9,31).

A házilen (Linum usitatissimum) a lenfélék családjába tartozó, 40-90 cm magas, keskeny levelű, egynyári növény, égszínkék vagy fehér virágokkal. Toktermésében tíz fényes, barna, lapos, magas olajtartalmú mag van. Magját fogyasztották, és olajat is sajtoltak belőle. A növény rostja értékes textilalapanyag, ami a hosszú, egyenes szárból nyerhető.

Kép forrása

A földből kihúzott szárakról letisztították a termést, néhány napig áztatták, majd szárították, amire a lapos háztető kiválóan alkalmas volt. Ráháb lenkórót szárított a tetőn, a kémeket ez alá bújtatta el (Józsué 2,6). A lenkórót ezután törték és tilolták, majd fésülték, gerebenezték, aminek az a lényege, hogy a fellazult fás részeket eltávolították a rostok közül, és a szálakat előkészítették a fonásra.

 

 

Lenkévék Kovásznán, Háromszék megyében

 

 

 

A lenfonál rugalmas, erős, fényes és jól színezhető, ugyanakkor jól fehéríthető, amiből a legfinomabb ruhaanyag, de szőnyeg vagy sátor- és vitorlavászon is készülhet. A szent sátor munkálataival megbízott mesterek – Becalél és Oholiáb – a szövéshez, takácsmunkához is értettek:

Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle fa- és fémmunkát, művészi szövést és hímzést kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból meg a takácsmunkát: hogy elvégezzenek mindenféle munkát, és elkészítsék hozzájuk a terveket.

2Mózes 35,35

Az ószövetségi időkben a lenvászon – a gyolcs – drága és nemes anyagnak számított, Józsefet gyolcsruhába öltöztette a fáraó, amikor Egyiptom kormányzójává tette (1Mózes 41,42), fehér gyolcs volt a papok szent öltözéke (3Mózes 16,4), és a menyasszonyi pompához is illett a gyolcsruha (Ezékiel 16,13). Az újszövetségi időkben gyolcsból készült a közönségesen viselt alsóruha, a legfinomabb szövésű lenvászon, a patyolat viszont a gazdagok kiváltsága maradt (Lukács 16,19). A ragyogó, hófehér ruha a tisztaság és szentség kifejezője, ezt látjuk Jézus megdicsőülésekor (Márk 9,3), feltámadása és mennybemenetele után az angyalokon (Máté 28,3; ApCsel 1,10) vagy a mennyben a Bárány menyegzőjén (Jelenések 19,8).

A lenvászon jól festhető, a színes textil drága és méltóságjelző volt, a papi, főpapi ruha leírásában többek között így szerepel:

Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből takácsmunkával. A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

2Mózes 39,27–29

A karmazsinfonalat a karmazsintölgyön élő tetű testékanyagával festették. A bíbor festékanyagát a tüskés bíborcsiga (Bolinus brandaris), a kék színt pedig a sávos bíborcsiga (Hexaplex trunculus) mirigyváladékából nyerték. A bíbor a legdrágább textilfesték volt, értékét aranyban mérték. A Filippiben élő, kereszténnyé lett Lídia bíborárus volt (ApCsel 16,14).

Kelmefestéshez valószínűleg a Bibliában nem említett festőnövényeket is használtak, mint a festőcsülleng (Isatis tinctoria), festőbuzér (Rubia tinctoria), báránypirosító (Alkanna tinctoria) vagy az Indiából származó indigó (Indigofera-fajok).

Meg kell még említeni, hogy a később általánosan elterjedt, gyapotból készült pamutvászon a bibliai időkben nem volt általánosan használt Palesztina vidékén, a Biblia egyedül Eszter könyvében említi (Eszt 1,6; karpas). A kender szintén ismeretlen volt itt a bibliai időkben, a selyem is luxuscikként juthatott el ide kereskedelem révén (Ezékiel 16,13).

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2020, 266–271.)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, egzisztenciális, vizuális-térbeli
  • Tevékenység: Bibliaismeret, kortörténet: a só szerepe, jelentősége; interaktív multimédiás feladat: ige és közmondás párosítás; meseolvasás; mesealakok, formák mintázása sólisztgyurmával

 

„Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? – kérdezi Jézus az őt követni vágyó sokaságtól, akik közül mindenki jól tudja a választ: – …kidobják” (Lukács 14,34–35).” Jézus példázatában a só ízesítő szerepére utal, és mi is elsősorban erre gondolunk, ha sóról van szó. A fűszerek között tartjuk számon, és ott is tartjuk, a fűszeres polcon. Pedig a só, különösen a bibliai időkben, jóval több volt ennél. Az ízesítés mellett a tartósításban, a fertőtlenítésben és a kultuszban is fontos szerepe volt.

A köznyelvben a só a konyhasót, a nátriumkloridot (NaCl) jelenti, ami csak az egyik sófajta. A sók kémiai jellemzője, hogy kifelé semleges töltésű ionos vegyületek (pozitív kationokból és negatív anionokból állnak). A Biblia is a kősó (NaCl) értelemben használja a szót, így a továbbiakban mi is a nátriumkloridról beszélünk.

A só nélkülözhetetlen életfeltétel, szervezetünk sejtnedveinek sókoncentrációja közel egy százalék, amely fenntartásához napi 5-10 g sóra van szükségünk. Nagy mennyiségben, illetve nagy koncentrációban a só viszont méreg. Nem véletlen, hogy az ókorban egy város elpusztítását annak sóval való beszórása jelképezte, ahogy a történelmi emlékezet szerint Karthágóval történt, miután Róma legyőzte az észak-afrikai kereskedővárost. A Bibliában, a Bírák könyvében is megtaláljuk a sóval való beszórás nyomait, a királyságot erőszakosan megszerző Abímelek Síkem városát pusztítja el így: „A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval.” (Bírák 9,45)

A túl nagy, pusztító sókoncentráció ezen a vidéken elég látványosan jelen van, hiszen a Föld legsósabb beltengere a Holt-tenger, amit a Biblia többek között Sós-tenger néven említ (Józsué 3,16). A Holt-tenger vizében semmilyen élet nincs a sóssága miatt (sókoncentrációja eléri a 28%-ot), partján is csak olyan növények élnek, amelyek alkalmazkodni tudnak a körülményekhez, és szervezetükben felhalmozzák a sót. A Lót történetéből ismert motívum, amikor felesége a pusztuló Sodomára visszatekint, és sóbálvánnyá válik, a Holt-tenger déli partjainál található sóoszlopokra utal.

Kép forrása

 

A só jelentősége a bibliai kor zsidósága számára

Ízesítés

„Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? – kérdezi Jób, amikor példákkal akarja megmutatni, milyen állapotba került a betegsége miatt. – …olyan az, mint a romlott étel.” (Jób 6,6–7) Jób sóhasonlata arra utal, hogy az ízesítésben a sónak alapvetően fontos szerepe volt. Az ízesítésre használt sót elsősorban a Holt-tengerből nyerték, a tömény sóoldatból a kövekre kicsapódó kristályokat gyűjtötték. Ezekkel a kövekkel sóztak, és amikor a használat során kioldódott belőlük a só, értéktelenné váltak, s kidobták. Erre utal Jézus példázata.

Tartósítás

A bibliai időkben nem ismerték a modern tartósítási eljárásokat, így a só pótolhatatlan volt a húsok, halak konzerválásában. A tartósság értéke ezért is kapcsolódik szimbolikusan a sóhoz, és ezért jelképezi a só az Isten népével kötött szövetségének a tartósságát. Az „örökké megmaradó szövetség” igéje (újfordítás) Károli fordításában így hangzik: „sónak szövetsége ez, örökkévaló az Úr előtt” (4Mózes 18,19).

Fertőtlenítés

Ismerték a só fertőtlenítő hatását is, erre utal az újszülött sóval való megmosása, ami több népnél is szokás volt az ősidőkben. A zsidóknál ez a vértől való teljes tisztulást-megtisztítást is jelenti. Ezékielnél olvasunk az eljárásról, mikor népe elhagyatottságát példázza: „Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek.” (Ezékiel 16,4) Elizeus eljárása is, amikor sót dob a rossz vizű forrásba, a só tisztító hatására utal: „Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.” (2Királyok 2,19–22)

Kultusz

A „só szövetségéről” már volt szó. Ez a képzet állhat annak a hátterében is, hogy az ételáldozatot meg kellett sózni: „Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne hagyd le ételáldozatodról Istened szövetségének a sóját. Minden áldozatot sóval mutass be.” (3Mózes 2,13) Az áldozatul bemutatott állatot is megsózták (Ezékiel 43,23–24), és az Úrnak illatáldozatra szánt füstölőszer is „sózva, tisztán és szentül” készül (2Mózes 30,35).

 

Nem csoda ezek után, ha Jézus példázatában a tanítványi lét minőségét a só jelképezi:

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?

Máté 5,13

Forrás:

Fráter Erzsébet: A Biblia ételei (Scolar, Bp, 2020, 105–107.)

Keresztyén bibliai lexikon: Só

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Italok, ételek készítése zöld fűszernövényekből

 

A Bibliában is szereplő menta, kapor a nyár fűszerei, kánikulai napokra frissítő italokat, salátaöntetet készíthetünk velük. De jellegzetes nyári zöld fűszer vagy fűszerként is használt zöldségféle a bazsalikom, rozmaring és zeller is. Ezeket ugyan nem említi a Biblia, de feltehetően ismerték és használták a bibliai tájakon és korokban is.

Néhány egyszerű receptet válogattunk, ami családi vagy tábori körülmények között gyerekekkel is elkészíthető. A recept forrása az étel-ital nevére kattintva elérhető.

 

Italok kánikulai napokra

 

Mentás frissítő

Fél teáskanál citromsavat és két evőkanál cukrot összekeverünk 2,5 dl vízzel és egy szál menta leveleivel. Negyedóráig állni hagyjuk, és máris fogyasztható.

 

Mentás-citromos víz

Egy kancsóba tegyünk citromszeleteket (4 citrom) és mentaleveleket kissé összedörzsölve (1½ csokor friss menta). Öntsük fel kb. 6 bögre vízzel, és tegyük hűtőbe legalább egy órára. Jégkockákkal is hűthetjük.

 

Mentás limonádé

3 szál friss mentát megmosunk, leveleit letépkedjük, és beletesszük egy másfél literes ásványvizes palackba. Ízlés szerint ízesítjük (legalább egy evőkanál cukor és két citrom leve), a palackot feltöltjük vízzel, és jól összerázzuk. Hűtőben kellő hőmérsékletűre hűtjük.

 

Uborkás-fűszeres víz

Két citromszeletet és tíz szelet uborkát összekeverünk öt bögre vízzel. Három ág rozmaring és két ág menta leveleit apróra vágjuk, és hozzáadjuk a vízhez. Néhány órán át hűtjük, majd citromszeletekkel díszítve kínáljuk.

 

Uborkás-bazsalikomos limonádé

Három ág bazsalikom leveleit kevés cukorral összenyomkodjuk, hogy a bazsalikom aromája kijöjjön, hozzáfacsarjuk egy citrom levét, és hozzáadjuk egy uborka kinyomkodott levét. Felöntjük egy liter vízzel, kicsit hagyjuk állni, hogy összeérjenek az ízek.

 

Zellerjuice

A zellerszár nagy része víz, de tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal is. Ezért a belőle készült ital nemcsak a zöld színe miatt menő. Elkészítése egyszerű: a zellerszárat felaprítjuk, vízzel összeturmixoljuk, leszűrjük, majd néhány csepp citromlével ízesítjük.

 

Öntetek, krémek

 

Bazsalikomos pesto

Serpenyőben zsiradék nélkül megpirítunk 3 teáskanál fenyőmagot (vagy diót, mogyorót), vigyázva, hogy ne égjen meg. 3 bögrényi megmosott bazsalikomlevelet a fenyőmaggal és 1 gerezd fokhagymával krémesre mixelünk. Hozzáadunk fél bögrényi extra szűz olívaolajat, fél bögrényi reszelt parmezánt, sót, borsot ízlés szerint, és jól összekeverjük. Légmentesen zárható üvegben tároljuk, egy hétig fogyasztható. Szendvicsekhez, húsokhoz, levesekhez vagy pirítóshoz is kiváló.

 

Kapros Tzaziki-saláta

Egy kígyóuborkát lereszelünk, besózunk, és néhány órát hűtőben pihentetjük. Majd a levét kinyomkodjuk, leszűrjük. Két evőkanál olívaolajat, két gerezd zúzott fokhagymát összekeverünk 50 dkg görög joghurttal és egy csokor apróra vágott kaporral. Majd belekeverjük az uborkát is, és citromlével ízesítjük. Könnyű, frissítő hatású étel.

 

Kapros-fokhagymás krém

25 dkg krémsajtot és 20 dkg fetasajtot és egy gerezd zúzott fokhagymát botmixerrel pépesítünk, míg krémszerű állaga nem lesz. Két evőkanál tejföllel vagy joghurttal elkeverjük, majd hozzáadunk egy csokor apróra vágott kaprot is. Pirítósra kenve vagy friss zöldségek mellé kiváló.

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, logikai-matematikai
  • Tevékenység: Biblia- és növényismeret: fűszer- és gyógynövények; interaktív multimédiás feladatok: kép-igepárosítás, memóriajáték

 

Amikor Jákób az éhínség idején ismét útnak indítja fiait Egyiptomba, hogy az ország kormányzója – József – elé járuljanak, lehetősége szerinti gazdag ajándékot küld:

Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát.

1Mózes 43,11

Az újfordítású Biblia listáján szereplő gyógyfű a Károli-fordítás szerint fűszerszám. A Kánaánban termő fűszer- és gyógynövények a tudósítás szerint értékesek, ajándéknak valók voltak. Minden bizonnyal gyűjtőfogalomról van szó, többféle fűszer- és gyógynövényre gondolhatunk.

Ezékiel könyvében a 27. fejezet Tírusz, a föníciai kereskedőváros gazdagságáról szól, és feltárul előttünk a korabeli piac, ahol a fahéj és illatos nád vagy a balzsam is értékes árunak számított. Károlinál a balzsam helyén szintén fűszerszámot olvasunk:

Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fűszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak ők árúidért.

Ezékiel 27,22

Hasonló piackép tárul fel a Jelenések könyvében is, ahol az árulistán fahéj, balzsam, füstölőszerek, kenőcsök, tömjén is szerepel (Jelenések 18,13).

Kép forrása

 

Nézzük meg ezek után, miféle fűszerek, fűszerszámok teremtek Kánaán, Palesztina földjén, illetve fordultak meg a piacán.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Biblia- és növényismeret: zöldségfélék; interaktív multimédiás feladatok: párosítás, csoportosítás; ételkészítés

 

Ezékiel szükségkenyerébe a gabonafélék mellett bab és lencse is került (Ezékiel 4,9), pedig ezek hüvelyes növények. A szükséghelyzet – éhínség, ostrom – azonban megkívánta, hogy minden lehetséges őrleményből lepénykenyeret süssenek. Ám a zöldségfélék, konyhakerti növények nemcsak szükséghelyzetben váltak fontossá. A Biblia híradása szerint hozzátartoztak a mindennapi táplálkozáshoz. Jákób lencsét főzött, amikor bátyja fáradtan megérkezett a vadászatból (1Mózes 25,29–34). A pusztában vándorló zsidó nép, szintén szükséghelyzetben, így emlékezett vissza az egyiptomi kertek bőségére:

Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

4Mózes 11,5

Kép forrása

Dániel és társai, a Babilonba deportált zsidó ifjak vallási okokból nem fogadták el a király ételét, ezért „zöldségféléket” kértek és kaptak a főudvarmestertől. A héber kifejezés (zeroah, zeroim) vagy hüvelyesekre utal, vagy általános értelemben, gyűjtőfogalomként értendő. Nézzük meg sorban, mi minden tartozhatott a bibliai kor emberének zöldségféléi közé.

 

Hüvelyesek

A hüvelyesek, azon belül a pillangósvirágúak családjába sok élelmiszernövény tartozik. Ezek alapvető táplálékként és fehérjeforrásként szolgálnak. A bibliai időkben a borsó, lencse, lóbab és csicseriborsó volt jelentős. A borsót nem említi a Biblia, de szentföldi jelenléte a régészeti leletek alapján valószínű.

 

Lencse (Lens culinaris)

Az egyik legrégebben termesztett főzeléknövény, Kr. e. 8000 körül kezdték termeszteni a Közel-Keleten, innen terjedt el más földrészekre. A forró, száraz nyarú, téli-tavaszi bő csapadékú éghajlatot kedveli. Felálló vagy terpeszkedő, pillangós virágú egynyári növény, apró kacsokkal, párosan összetett keskeny, hosszú levélkékkel. Kicsi, lapos hüvelyterméseiben 1-2 korong alakú mag található. A lencse méretben és színben is változatos, magas fehérjetartalmú, sokoldalúan elkészíthető, ma is fontos főzeléknövény. Ézsau egy tál vörös lencséért adta el Jákóbnak elsőszülöttségi jogát (1Mózes 25,29–34).

 

Lóbab (Vicia faba)

Kb. 9000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni, Délnyugat-Ázsiából vagy a Földközi-tenger mellékéről származik, az ókori Egyiptomban nagyon kedvelt alapélelmiszer volt. A kenyérgabona megjelenése után veszített értékéből, és a szegények eledele lett. Európában is fontos babféle volt Amerika felfedezéséig, ahonnan a ma ismert közönséges bab származik. A lóbab felálló, vastag, üreges szárú, összetett levelű, pillangós fürtvirágzatú, egynyári növény. Hüvelytermése duzzadt, 2-5 szabálytalanul lapos magot rejt magában. A Biblia az alapélelmiszerek között sorolja fel a Dávid seregének hozott élelemadományban (2Sámuel 17,27–29).

 

Csicseriborsó (Cicer arietinum)

A Közel-Keleten kezdték termeszteni 7-8000 évvel ezelőtt, a babiloni függőkertekben is nevelték, hatalmas termőterületei voltak az ókori Egyiptomban. Szétterülő vagy felálló szárú, párosan összetett levelű, pillangós virágú, egynyári növény. Ujjperc méretű hüvelytermései gömbölyű, borsó alakú magokat rejtenek. Nyersen és szárítva is fogyasztható. Amikor a próféta arról beszél, hogy a megváltott nép körében az igavonó állatok is „sózott abrakot” fognak enni (Ézsaiás 30,24), akkor valójában csicseriborsóról van szó a kor mezőgazdaságát kutató tudósok szerint.

 

Tökfélék

A tökfélék többsége földön futó, kacsokkal felkapaszkodó, egynyári, lágyszárú növény. Jellegzetes kabaktermésük változatos méretű, színű és formájú, de mind vastag héjú, sokmagvú bogyótermés. Fontos táplálék- és gyógynövények a tökök, uborkák és dinnyék. A közönséges tök Észak-Amerikából származik, ezért nem szerepel a Bibliában.

 

Uborkák (Cucumis fajok)

A közönséges uborka (Cucumis sativus) a Himalája vidékéről származik, több ezer éve elterjedt a Közel-Keleten, de a kutatók szerint az ószövetségi időkben még nem ismerték. Rokona a sárgadinnye (Cucumis melo), amit már az ókortól termesztenek a Nílus völgyében. Virága halványsárga, termése ovális vagy gömb alakú. Gyümölcshúsa illatos, édes, lédús, leginkább frissen fogyasztható.

 

Az egyiptológusok véleménye szerint a Nílus völgyének uborkája a Kelet-Afrikából származó uborkadinnye (Cucumis melo var. chate) volt, aminek hosszúkás, az uborkánál nagyobb és lédúsabb, édesebb termése van. A zsidók Egyiptomban ismerhették meg, a pusztai vándorlás során a vágyott egyiptomi finomságok között szerepel (4Mózes 11,5). De Izráel földjén is termesztették, a Ézsaiás próféta uborkaföldről beszél (Ézsaiás 1,8).

 

Görögdinnye (Citrullus lanatus)

Egyiptomban közel 5000 éve termesztik a Kalahári-sivatagból származó futónövényt. Rózsaszín, piros vagy sárga húsú, zöld héjú termése a nagyobb fajtáknál 50 cm hosszú és 20 kg tömegű is lehet. Magas víztartalmú, üdítő, vitamindús nyári gyümölcs. A Bibliában a már említett egyiptomi finomságok között szerepel (4Mózes 11,5).

 

Hagymák

A hagymák a legősibb zöldségfélék közé tartoznak, közel 5000 éve használják őket. A Biblia egy helyen említi a fokhagymát, vöröshagymát és póréhagymát, a vágyott egyiptomi ételek között (4Mózes 11,5). Egyiptomban mindhárom hozzátartozott a piramiskészítők napi kosztjához. Biztosak lehetünk benne, hogy Izráel földjén is termesztették ezeket.

 

Fokhagyma (Allium sativum)

Közép-Ázsiából származó, 30-80 cm magas, gerezdes hagymájú növény, keskeny, kékeszöld levelekkel. Átható szagú hagymája elengedhetetlen fűszer és alapvetően fontos gyógynövény. Megtalálták Tutanhamon fáraó sírkamrájában is.

 

 

Vöröshagyma (Allium cepa)

Valószínűleg Közép-Ázsiában kezdték termeszteni évezredekkel ezelőtt. 30-60 cm magas, nagy, gömbölyű hagymájú, üreges, kékeszöld levelű növény. Fehér virágai gömbös virágzatba tömörülnek. Szintén jelentős a gyógyhatása, az ókori egyiptomiak a mumifikálásnál is használták.

 

 

Póréhagyma (Allium porrum)

A Közel-Keletről és a Földközi-tenger medencéjéből származik. 60-120 cm magas növény, hosszú, hengeres hagymája van, amiből lapos, egymásra boruló levelek fejlődnek. Egy 4000 éves babiloni kőtábla receptleírásában is szerepel, Egyiptomban ételként és gyógynövényként használták.

 

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2020, 142–157.)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

  • Intelligenciatípus: Természeti, egzisztenciális
  • Tevékenység: Biblia- és kenyérismeret; kovászpróba, kenyérsütés

 

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.

5Mózes 8,3

 

A Deuteronomium nevezetes igéje tagadó formában beszél a kenyérről, ami nem a kenyér jelentőségét kisebbíti, hanem inkább az Istennel való kapcsolatát hangsúlyozza. Amikor Ézsaiás próféta Isten igéjét a kenyérhez hasonlítja, annak (lelki) éhséget (is) csillapító, életre tápláló tartalmára utal, ami „nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55,11)

A kenyér és az ember szoros kapcsolatát, „sorsközösségét” fejezi ki Jézus gesztusa is, amivel megtöri és megáldja a kenyereket (Márk 6,41); ahogy az Úri imában a „legyen meg a te akaratod” után kéri a „mindennapi kenyerünket” (Máté 6,10-11); és ahogy az „Én vagyok az élet kenyere” kijelentéssel „mutatkozik be” (6,35).

A „régi” ember számára a kenyér = élet, élet = kenyér evidenciája ezzel a tétellel is egyenértékű volt: kenyér = élet = Isten (ajándéka). A magyar tájnyelv is őrzi az életadó kenyér szakralitását, hiszen több magyar vidéken a búza egyik neve, elnevezése „élet”. Hosszú évezredeken keresztül valóban a kenyérgabona termesztése és feldolgozása jelentette a mindennapi munka és tevékenység alapját, az ember életével, életfeltételeivel összefonódva.

 

Hiába keltek korán,
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az Úr szeret,
annak álmában is ad eleget.

Zsoltárok 126,2

 

Annak a fiúnak is elég lehetett ebédre öt árpakenyér és két hal, akitől Jézus elkérte az elemózsiáját, hogy megvendégeljen vele több mint ötezer embert (János 6,9). Árpából készült kenyeret a bibliai korban inkább a szegények fogyasztottak, mivel az árpaliszt kisebb gluténtartalmú, a belőle készült kenyér keményebb és nehezebben emészthető. Az árpát egy jó hónappal a búza előtt aratták, ezért a kora tavaszi időszak fő eledele volt az árpakenyér.

Ha a Bibliában kenyérről olvasunk, nem a mi cipókenyerünkre kell gondolni. A kenyérsütés legősibb módja az volt, hogy a sűrű árpa- vagy búzakását forró kőlapon megsütötték. Ez a lisztből, sóból és vízből gyúrt, kelesztés nélküli lepénykenyér bármilyen gabonából elkészíthető. Kelesztett tésztából is lehet lángost, kenyérlepényt készíteni, de a búzalisztből készült kelesztett tésztából már különféle péksütemények, magasabb kenyerek is süthetők. A kelesztést Kr. e. 2600 körül fedezték fel Egyiptomban, és már a 3. évezredben többféle pékterméket állítottak elő. József történetében szerepel a fáraó fűsütőmestere, aki kalácsot, „mindenféle” süteményt vitt kosaraiban (1Mózes 40,16–17). A régészeti leletek tanúsága szerint a kelesztett kenyeret formában sütötték.

 

Kenyeret nyújtó nő (Egyiptom, Kr. e. 1353-1336 körül) – Forrás

 

A kelesztést „végző” élesztő valójában élesztőgomba, amit a sörkészítésnél is használnak, ez indítja be az alkoholos erjedési folyamatot, ami során szén-dioxid szabadul fel. A kovász korpából vagy szőlőszármazékokból készül. Az ősi kenyérkészítéshez házilag készített élesztőt vagy úgynevezett kovászmagot használtak, amit az érett tésztából vagy teknőkaparékból tettek el szárítva a következő sütéshez. A kovászt az új tésztához vízben áztatták, majd ezzel kovászolták a következő tésztaadagot. A kelesztés időigényes folyamat, és azonnali sütést igényel. Ezért is kellett az Egyiptomból való kivonuláskor kovásztalan, keletlen kenyértésztát magukkal vinnie a zsidóknak, hiszen az hosszabb időn keresztül felhasználható. (2Mózes 12,34.39)

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia ételei (Scolar, Bp, 2020, 50–59.)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/