Képforrás: 123RF

• Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi
• Tevékenység: Biblia- és növényismeret: nevezetes cserjék és fák a bibliai történetekben; interaktív multimédiás feladat: hiányos igék kiegészítése, növények csoportosítása, megfigyelése

Kép: 123RF

Palesztina középső és északi részét a bibliai időkben összefüggő erdők borították, melyeket főleg tölgyek alkottak. Dél felé haladva azonban, ahogy fogy a csapadék, és egyre szárazabb és forróbb területre érünk, ahol megritkulnak és el is tűnnek a zárt erdők, és cserjések váltják fel őket. A bibliai történetek jó része ilyen területeken játszódik. A cserjésekből csak néhány növényfaj vált nevezetessé egy-egy bibliai történet által. A képen cserjevegetáció akáciával a Negev-sivatagban.

Illés próféta a Karmel-hegyen bemutatott áldozat és véres leszámolás után az őt üldöző Jezábel és Aháb király elől menekült. Dél felé indult, a Júda déli részén fekvő Beérsebáig jutott, majd onnan is egynapi járóföldre gyalogolt a pusztába, ahol lefeküdt egy rekettyebokor alá, és meghalni kívánt. Ám egy angyal keltette fel, lángoskenyérrel és vízzel kínálta, és ereje feletti útra küldte Isten hegyéig, a Hórebig. (1Királyok 19,1–8)

A rekettye többször is szerepel a Bibliában, de a kutatók szerint nem rekettyefajról, hanem egy másik cserjéről, a kákaborsóról van inkább szó.

Kákaborsó (Retama raetam)

Pillangós virágú, 1-3 méter magas cserje, a rekettye rokona, de attól különböző faj. Szárazsághoz alkalmazkodó, sivatagi növény, mélyre hatoló gyökereivel a legnagyobb szárazságot is kibírja, sok helyen az egyetlen árnyékvető növény. Lándzsás levelei néhány hét után lehullnak, csökkentve a párologtatást, és a fotoszintézist a zöld szárak végzik. Tavasszal nyíló fehér virágaiból kis hüvelytermések fejlődnek. Közel-Kelet és Észak-Afrika homokos, sivatagi tájain őshonos. Gyökeréből és szárából a sivatagi népek faszenet készítenek, erre utal a zsoltár: „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!” (Zsoltárok 120,3–4)

Illés eljutott Isten hegyéig, a Hórebig, ahol az Úr megszólította őt, és új feladatokkal bízta meg. Korábban Mózes is a Hóreb hegyénél találkozott Istennel, aki egy másik nevezetes cserje, a „csipkebokor” közepéből szólította meg őt. Mózes, a pásztor, juhait legeltetve vette észre a tűzben égő csipkebokrot, amely „ég, de mégsem ég el”. A jelenés vonzotta őt a bokor közelébe, ahol saruját levéve lépett Isten színe elé, és kapta megbízását az Úrtól. (2Mózes 3,1–10)

Nem vadrózsabokorról és a Sínai-hegyen előforduló, ritka arab rózsáról van itt szó. A kutatók feltételezése alapján három növényfaj jöhet szóba csipkebokorként:

Képek: 123RF

Vérvörös szeder (Rubus sanguineus)

1-2 méter magas, változatos alakú cserje, a rózsafélék családjába tartozik. Fehér, rózsaszín, olykor piros virágú, tüskés ágú, szúrós bozótot alkot. Sokan emiatt azonosítják Mózes lángoló bokrával, egy idős példánya a Sínai-hegy lábánál lévő Szent Katalin-kolostorban található. Mediterrán vidékeken őshonos, gyakori növény.

Valódi szennacserje (Cassia senna)

Egy méter magasra növő, a lepényfafélék családjába tartozó cserje. Halványzöld, párosan összetett levelei, fürtökbe tömörülő, élénksárga virágai vannak, gyógyhatása is ismert. Trópusokon elterjedt, a Sínai-félszigeten őshonos növény, ezért is gondolhatnak rá egyes bibliakutatók mint „égő csipkebokorra”.

Akáciafakín (Loranthus acaciae)

Akáciafákon élősködő, a fakínfélék családjába tartozó, élénkvörös virágú növény, a sárga fagyöngy rokona. Fotoszintézisre képes, de a vizet és a benne lévő tápelemeket a gazdanövénytől szívja el.

Amikor Mózes ismét a Hóreb-hegyhez érkezett, már vele volt Izráel népe is. A Hóreb lett a szövetségkötés és törvényadás helye, és itt készítették el Isten útmutatása alapján a szent sátrat és felszerelését is. A sátor oldalát képző deszkák, a szövetség ládája és az oltárok alapanyaga is akáciafa volt (2Mózes 25–27). (Károli Gáspár fordításában sittimfa szerepel, ami a héber kifejezés – shittah, többes számban shittim – átvétele. Az 1990-es újfordítású Bibliában helytelenül akácfa szerepel, ami azért zavaró, mert nem a nálunk ismert akácfáról vagy rokonáról van szó. A revideált új fordítású Bibliában már akáciafát találunk.)

Az akácia a hüvelyesek családjába tartozó változatos növénynemzetség, cserje vagy kisebb fa is lehet, kétszeresen összetett levelekkel. Közel ezer faja meleg égövi területeken él, Izraelben öt akáciafajt tartanak számon. A Biblia nem tesz különbséget az akáciafajok között, pedig nyilvánvalóan több fajt is használtak a különböző vidékeken. Az ősatyák és Mózes idejében a legfőbb építési faanyag volt, de tűzifának, szerszámnak és szent tárgyak készítésére is használták. Néhány jellemző faja:

Fehér akácia (Acacia albida)

A legmagasabb akáciafaj, Afrikában őshonos, de elterjedt Palesztina területén is, a Parti-síkságon és a Jordán völgyében, homokos és öntéstalajokon, vádikban él. Halványszürke törzse, fehér füzérvirágzata, vastag hüvelytermése van.

Ernyős akácia (Acacia tortilis)

Tövétől elágazó, 2-4 méter magas kis fa, koronája lapos, ernyő alakú. Halványsárga virágai fejecskevirágzatban nyílnak, hüvelytermése spirálisan csavarodott. Északkelet-Afrikában és az Arab-félszigeten őshonos, sivatagi növény, a Holt-tenger környékén is megtalálható.

Pusztai akácia (Acacia raddiana)

Kerekded koronájú, 4-6 méter magas kis fa, az ernyős akácia közeli rokona. Észak- és Kelet-Afrikában és az Arab-félszigeten őshonos, de a kevésbé forró sivatagokban él. A leggyakoribb akáciafaj Palesztina területén; a Negev-sivatagban, a Jordán völgyében, a Holt-tenger környékén, sivatagi vádikban és oázisokban is előfordul.

Források:

Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 226–228., 244–250.)

Képek forrása: a növény nevére kattintva

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/