2009 húsvétjára átírta: Szabó László
Szereplők:
- Követ
- Pilátus
- Zsidó főpap
- I.Katona
- II.Katona
- III.Katona
- I.Angyal
- II.Angyal
- Jézus
- Ádám
- Éva
- Lucifer
- I.Asszony
- II.Asszony
- Mária Magdolna
- Péter
- János
Ének:
Követ: Figyeljetek ide kérlek,
Ti gazdagok és szegények,
Ti ifjak és ti vének,?
Megmutatjuk néktek: Urunk fel – hogy támadt,
Bilincséből a keserű halálnak,
Az egész emberi nem vigaszára,
Kínhalálával mindünket megváltva?.
Pilátus: Előttetek Pilátus áll,
Zsidók földjén vagyok király.
Ítélkezem törvényt ülve,
S megizzad a zsidó csürhe.
Hogyha Jézus feltámad,
Martaléka leszünk mind a halálnak.
Követ: Uram, őrízni majd segítek én
Felelek érte, ott marad helyén.
A sírhoz pár katonát küldünk gyorsan,
A követ el nem hengerítik onnan.
A színpad másik oldalán tanakodnak a zsidó papok.
Zsidó főpap: Halljad hát Izráel népe,
Amit most mondok néked:
Jézus, ki istennek mondta magát,
És szent törvényünket hágta át,
Most már halott s nem botránkoztat minket.
Azt hiszem, most jószerivel
Pilátushoz menjünk, mivel
Azt a sírt majd őrízni kell.
Zsidók énekelve átvonulnak Pilátushoz: ének:
Jertek, dícsérjük együtt Izrael szentjét, mert Ő a megváltó 2x
Emeld fel kezedet, nyisd meg a szívedet, mert Ő a te szabadítód 2x
Jertek, jertek, menjünk fel az Úr hegyére, vígasságnak lakhelyére
Ujjongjunk Őelőtte, táncoljunk Őelőtte, ujjongjunk, táncoljunk: ott lakik az Úr.
Pilátus: Üdvözöllek titeket urak.
Mi hírt hoztok? Eszetek mit kutat?
Vagy talán valami viszály van köztetek,
Ilyen ricsajjal azért jöttetek?
Zsidó főpap: Pilátus király, hatalmas, nemes,
Az ég legyen hozzád mindig kegyes!
Nagy a mi gondunk, mellyel ide jöttünk:
Jézus, akit immár megöltünk,
Félünk, feltámad, és mi sose volt,
A sírból egyszerre kikél a holt.
Kérünk, jó tanácsot adj nekünk,
Rosszul áll a dolgunk, mit tegyünk?…
Követ: Nemes Pilátus király,
Három vitézed arra vár,
Hogy itt szolgálhasson neked,
Ahogy szólt az üzeneted.
Pilátus: Íme együtt vannak itt,
Kik híven őrzik majd a sírt.
Ti urak, ki zsoldot akar,
Ezüst, arany bőven akad.
Ha őrzitek a sírt, ti katonák,
Három nap, három éjen át,
Kaptok bért, jutalmat busásan ám,
Amit csak szemetek, szátok kíván.
I.Katona: Elfogadjuk az ajándékaid,
Híven őrízzük majd a sírt,
S oly buzgón szolgálunk mi majd tenéked,
Hogy mitőlünk számon azt sohase kéred.
II.Katona: Gyerünk most a sírhoz hamar,
Mert Jézus felkelni akar.
Ha kilép, ha kilép,
Nem kapunk bért semmiképp!
III.Katona: Bízzatok bajtársak, helyén az eszem.
Nyújtsátok lándzsámat, kezembe veszem.
Rossz hírét hallottuk ennek,
Jézus tanítványai jönnek
Porhüvelyét ellopni legott,
S hirdetni: halottaiból feltámadott?
Leülnek és elalszanak. Pilátus, papok, követ elmennek. Angyal odalép a halott Jézushoz és megszólítja:
I.Angyal: Kelj fel Jézus, vár Atyád,
Teljesítsd be akaratát.
Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet,
Békesség néktek!
Jézus kilép a sírból és lesétál a színről.
Ének: Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott;
Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk, Alleluja!
Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja!
Alleluja! Alleluja! Alleluja!
Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!
A katonák ijedten szöknek talpra. Látják az üres sírt:
I.Katona: Jaj nekünk most , a mindenit!
Elaludtunk jócskán mi itt.
II.Katona: Ellopták a Jézus holttestét.
Az ő tanítványai tették.
III.Katona: Az egésznek te voltál az oka.
Félek, ezt nem heverjük ki soha.
A katonák leülnek a színpad szélére és ott szomorkodnak, amíg majd jönnek a kegyes asszonyok. A színen megjelenik Jézus, Ádám és Éva és Lucifer.
II.Angyal: Ti urak, nyissatok kaput hamar,
Belépni a dicsőség királya akar!
Lucifer: Ki az a ti dicső királyotok,
Ki poklom kapuján keményen kopog?
Miféle zaj van kint, bejönni ki akar?
Ide ugyan be nem jut egyhamar!
I.Angyal: Sötétség urai, csúf ez a lárma
Ahogy kiáltoztok, ámde hiába!
Nyissatok már kaput hamar,
Belépni a dicsőség királya akar!
Fületekbe ő kiáltja:
Bizony mondom, ha úgy kívánja:
Bármilyen kaput kattanva kinyit,
Szenvedő lelkeket keres fel itt .
Ádám: Be jó, hogy oltalmaz most már örökké,
Be jó ez a hír, nem félek többé!
Eljöttél, jaj de nagyon sokára ám,
Köszöntünk édes Jézus Krisztus, Atyám!
Hogy elhozd irgalmadat nekünk,
Kik olyan régen szenvedünk!
Jézus: Ej, Ádám, édes gyermekem,
Mi történt veled, mondd el nekem?
A gonosz tanácsot ki adta,
Hogy ne hallgass az égi parancsra?
Éva: Édes Mesterem elmondom néked,
A gonosz ördög minket rászedett:
Odajött hozzám hízelegve,
Kígyó képében s így beszélt egyre:
„Ez a legjobb étek, ha ebből esztek
Mindent tudtok majd, menten bölcsek lesztek!”
Jézus: Jöjjetek gyermekeim valahára,
Kiket Atyám teremtett e világra.
Atyám országába beléptek,
Mely mindörökre a tiétek.
Ádám és Éva menni készül Jézus után, Lucifer igyekszik őket visszatartani. Jézus, Ádám és Éva beülnek a papiszékbe. Közben ének:
Jőjjetek Krisztust dícsérni,
bízó szívvel hozzá térni,
énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jőjjetek.
Bűn, pokol már búban éljen,
ördögöt hadd ölje szégyen,
üdvösségünk szent ölében
már levetjük mind a bút.
1. jelenet
Érkezik a sírhoz három asszony. Az ott álló angyalok megszólítják őket:
I.Angyal: Három asszony, kit kerestek
Íly harmatos kora reggel,
Itt e sírnál oly nagy gondban?
Mondjátok el nekünk nyomban!
I.Asszony: Nemes ifjak, elmondjuk néktek,
Isten bocsássa meg vétketek,
A szent férfiút siratjuk mi egyre,
Kit a zsidók feszítettek keresztre.
II.Asszony: Ide jöttünk Jézust keresve,
Kit a zsidók feszítettek keresztre,
Őt, kit megfeszítettek itt:
Krisztust, ama názáretit.
Ki hengeríti el nekünk a szent sírról a követ,
Hogy szemünk utolszór még Urunkra nézzen?
Nyögünk a szenvedésben.
II.Angyal: Akit kerestek, nincsen itt,
Vigyétek el hamar a hírt,
Péter, János tudja meg ott:
Halottaiból Ő feltámadott.
I.Angyal: Nincsen itt már, csak egy lepel,
Mely Jézus testét fedte el:
Halottaiból ő feltámadott
És Galileába visz útja most.
Mária Magdolna:
Vigasz, szenvedésemre nincsen,
Mert ő térítette meg a szívem,
Ő terelte az igaz útra,
Mikor lelkemet mélybe húzta –
Hét ördög, belém fészkelve magát,
Kiket, jaj, hurcoltam sok éven át.
Megjelenik Jézus és megkérdi:
Jézus: Asszony, mit sírsz, Kit keresel?
Mária Magdolna: Ó, jaj, ne is kérdezzed ,
A szent embert keresem,
Kit a zsidók megöltek itt,
Tudsz-e róla – mondd – valamit?
Jézus: Kedves lehet neked valóban,
Ha így gyötrődsz bánatodban.
Mária Magdolna: Jó kertész, szólj hát, kérve kérem,
Valamennyi asszony nevében:
Hallottál-e őróla bármit?
Mondd meg, dicséretedre válik.
Jézus: Mária!
Mária Magdolna: Rabbi! Rabbi!
Jézus: Béke veled és kegyelem,
Nem akartál elhagyni sohasem,
Ezért jutott az üdv neked,
Hogy elsőként láthattál engemet.
Mária Magdolna: Átmegy a színpad másik oldalára. Ott áll Péter és János.
Igaz, láttam, Urunk valóban él,
Nem engedte, lábát érintsem én.
A tanítványok higgyék el ma még:
Mennybe megy Atyánkhoz, várja az ég.
Péter: Örvendezzünk mindnyájan itt,
Mert a kárhozattól megváltattunk mind,
Krisztus hogy meghalt mihelyettünk,
Pokol kínjától megváltotta lelkünk.
Kezével kötözte meg az ördögöt,
És a pokol bilincse összetört.
János: Ezért ki itt van, rajta hát,
Kicsik és nagyok egyaránt,
Dicsérjük Krisztust, nyíljon szánk örömre,
Mert a halálból feltámadt örökre.
Ének:
Krisztus, virágunk,
Szép termő águnk,
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
Ki feküdt sírban,
Felkele vígan.
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
Felkele fényünk,
Krisztus, reményünk!
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
Jézus hogy felkelt,
Szentírás bételt.
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
A pokol elhült,
Halál elrémült.
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
Jézusnak éljünk,
Semmit ne féljünk!
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
Boldogság véled
Földön az élet.
Feltámadt Krisztus! vigadjunk!
A bűnből mink is támadjunk!
Jertek, dícsérjük együtt Izrael szentjét , mert Ő a megváltó 2x
Emeld fel kezedet, nyisd meg a szívedet, mert Ő a te szabadítód 2x
Jertek, jertek, menjünk fel az Úr hegyére, vígasságnak lakhelyére
Ujjongjunk Őelőtte, táncoljunk Őelőtte, ujjongjunk, táncoljunk: ott lakik az Úr.
Krisztus feltámadot t, Kit halál elragadott;
Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk, Alleluja!
Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja!
Alleluja! Alleluja! Alleluja!
Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!
Jőjjetek Krisztust dícsérni,
bízó szívvel hozzá térni,
énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jőjjetek.
Bűn, pokol már búban éljen,
ördögöt hadd ölje szégyen,
üdvösségünk szent ölében
már levetjük mind a bút.
