Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2014 decemberében pályázatot hirdetett énekszövegek írására két kategóriában: 1. Új énekszöveg írása egy ismert református, evangélikus vagy metodista dallamhoz. 2. A reformáció európai dalaénekszöveg írása dallam nélkül. Az első fordulóban kiválasztott énekszövegeket újabb pályázat keretében zenésíthették meg az arra vállalkozók.

We Hymn YouMiklya Zsolt Zsoltárhang vízjelekben c. verse lett az 1. kategória győztese, melyet a 66. genfi zsoltár dallamára írt. A 2. kategóriában két első díjat is kiadtak, és a modern dal szövegíró–dalszerző győztese Miklya Zsolt és a Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Limesen égő című dala lett. Átfordul egyszer című daluk szintén bekerült abba a dalválogatásba, ami a GEKE kiadásában WE HYMN YOU címmel jelent meg.

Az ünnepélyes díjátadóra 2017. március 18-án került sor Wittenbergben a Luther-hotelben, másnap pedig a Stadtkirchében lettek „felavatva” a dalok az istentiszteleti liturgia részeként. A Limesen égő magyarul hangozhatott el a Hangraforgó-duó előadásában, az alábbi felvétel itt készült. A dal előtt Jochen Arnold, a zsűri elnöke mond néhány méltató szót.

A három dal versszövegeit és nyomtatható kottáit alább közöljük.

 

Miklya Zsolt

Limesen égő

Pilinszky János nyomán

Te győzz le inkább, virradat,
csillámló fényű kis halak
nyomába úgysem érek.
A felszín alvó tükreit
míg ébresztgetik fényeid,
a mély lenn egyre mélyebb.

A foszló álomszéleken
eltűnőben a kinn, a benn,
határon túli lét vagy.
Nem ér utol önkívület,
hisz nincsen semmi kívüled,
ami ébredni célt ad.

Limesen égő őrtüzek
a néma csillagképeket
nem tudják felidézni.
Csak bámulom a múltakat,
míg szívemet egy új lakat
markolja és igézi.

A lázadásom nem kötött
magához mást, csak füstködöt,
szemem azóta marja.
Már semmin sem csodálkozom,
a füsttel úszik el korom,
akarja, nem akarja.

Ne győzz le mégsem, virradat.
Csak hadd mossam meg arcomat
az ébredő tükörben.
Mélyedből, fel, ha bukkanok,
mint hazatérő angyalok,
hadd mondjam, visszajöttem.

Átfordul egyszer

Ézsaiás 40,28–31 verseire

Kezei által gyógyulunk meg,
sebesen átlót hajt fölénk,
madárból hal lesz, halból béka,
ugrálásból sosem elég.

Koszlott tapétatengerekről
hullámot tépked le a kéz,
hajóhad indult róla egykor,
papírtutajt sodor a víz.

Zörögve várod, egyszer úgyis
meghajtja életfeleződ,
mert szárnyra kelnek mind az ifjak,
szitáló papírrepülők.

Kezei által gyógyulunk meg,
átlóra átló, és a tér
átfordul egyszer mindenestül,
szél hajtogatta árpapír.

Zsoltárhang vízjelekben

a 66. zsoltár dallamára

Élő színekről álmodoztam,
gyerkőc, a papiros felett.
Táncost láttam a színdobozban
beszáradt vízfesték helyett.
Lapomat fény felé emeltem:
áttetsző minta vízjelén
hajó úszott fényes mederben,
nem tudtam, te vagy az, vagy én.

Azóta hány hajóban ültem,
hány új parton várt tévedés?
Hány hálót merítettem űrben,
hány jó szót rejtett feledés?
Porszemnyi léttel szembesültem,
part menti szél szemembe fújt,
hálóba én magam kerültem,
úgy éreztem, nincs már kiút.

Nem voltál több: az ismeretlen,
kitől reszketni, félni kell.
Nem voltál más: kimondhatatlan,
csendet átütő égi jel.
Régi írások rólad írtak,
rólad regéltek ezt meg azt,
én meg a papírt összegyűrtem,
nem leltem írásban vigaszt.

Ám kinn a parton, elfogottan,
vízjeled rajtam átütött:
papírhajó fölé hajoltam
egyszer, s két élhajtás között
láttam egy másik hajót úszni.
Azóta róla álmodom.
Már bennem úszik, nem hagy futni,
élő mederré változom.

 

 

Vak harmonikás

 

“Nekünk a mosolyt a hang közvetíti, nem az arc…”
“…egy vak térlátása is lehet jó …a tapintott képet mi is képesek vagyunk térben elforgatni.”
“Nem tudom a ház színét, gőzöm sincs, hány kéménye van… de ez nem olyan információ, ami fontos volna a számomra…”

A kép és a fenti idézetek az Építészeti térképzet, a vakok építészeti “térlátása” c. cikkből való, amit érdemes elolvasni, ha jobban meg akarjuk érteni, hogyan is működnek egy vak ember érzékei.

Egy vak ember is élhet harmonikus, kiteljesedett életet, ha megtanul bánni a képességeivel. Még művész is lehet belőle. Weszely Ernő harmonikaművész 1953. április 10-én született, és gyerekként került a budapesti Vakok Állami Intézetébe. Itt kezdte zenei tanulmányait, tizenkét évig tanult zongorázni és kilenc évig harmonikázni. Tizenegy éves korára teljesen megvakult, ez mégsem akadályozta meg őt abban, hogy zenei pályára lépjen. Forrás

 

 

 

2016 novemberében, 82 évesen hunyt el Leonard Cohen, akinek Hallelulája
– ha tört is –, örökké szóló dicséretként hangzik, hisszük, még sokáig.

Az ő hangjával búcsúzunk ettől az évtől,
és kívánunk áldott, Istendicséretben gazdag Új Évet.

 

Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.

 

https://www.youtube.com/watch?v=hFe7eLwAXoc

Milyen csodálatos a világ – ha az árnyai is ilyen beszédesek tudnak lenni.

Luis Armstrong örökzöld dala árnyjátékkísérettel.

 

https://www.youtube.com/watch?v=klCF3GFWZuM

Weöres Sándor: Ha vihar jő a magasból című verse Gryllus Vilmos feldolgozásában.

A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt:

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el kicsi bátyám!
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám!

Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

Vajon milyen képzetet kelt a gyerekekben a küszöbre röppenő és ott vacsorázó angyal?
Mi teszi védettebbé a házat: ha a testvérek vigyáznak egymásra, vagy ha angyal van jelen?
Vagy ez a kettő, a testvéri békesség és isteni jelenlét párhuzamos (kellene hogy legyen)?
(Vö.: 133. zsoltár)

Régi evangélikus szokás a passióolvasás, ennek egy variációját próbáljuk meg feleleveníteni böjti sorozatunkban. A képek: Albrecht Dürrertől, Szita Istvántól, Udvardi Erzsébettől, Szántó Piroskától, a váci Hétkápolna kálvária stációiból, a természeti képek pedig nagytarcsai határból valók. Videó: Zákeus Média Centrum.
Zene: The Heidelber Chamber Orchestra & Chorus / The Ellenbeck Abel. Chorus
Vezényel: Wilfried Gottsche
szoprán: Christ- Sylvia Groschke
kontraalt: Ortrun Wenkel
tenor: Matti Juhani
basszus: Fernand Koening