Innsbrucki húsvéti játék

2009 húsvétjára átírta: Szabó László

Szereplők:

Követ
Pilátus
Zsidó főpap
I.Katona
II.Katona
III.Katona
I.Angyal
II.Angyal
Jézus
Ádám
Éva
Lucifer
I.Asszony
II.Asszony
Mária Magdolna
Péter
János

Ének:

Követ: Figyeljetek ide kérlek,

Ti gazdagok és szegények,

Ti ifjak és ti vének,?

Megmutatjuk néktek: Urunk fel – hogy támadt,

Bilincséből a keserű halálnak,

Az egész emberi nem vigaszára,

Kínhalálával mindünket megváltva?.

Pilátus: Előttetek Pilátus áll,

Zsidók földjén vagyok király.

Ítélkezem törvényt ülve,

S megizzad a zsidó csürhe.

Hogyha Jézus feltámad,

Martaléka leszünk mind a halálnak.

Követ: Uram, őrízni majd segítek én

Felelek érte, ott marad helyén.

A sírhoz pár katonát küldünk gyorsan,

A követ el nem hengerítik onnan.

A színpad másik oldalán tanakodnak a zsidó papok.

Zsidó főpap: Halljad hát Izráel népe,

Amit most mondok néked:

Jézus, ki istennek mondta magát,

És szent törvényünket hágta át,

Most már halott s nem botránkoztat minket.

Azt hiszem, most jószerivel

Pilátushoz menjünk, mivel

Azt a sírt majd őrízni kell.

Zsidók énekelve átvonulnak Pilátushoz: ének:

Jertek, dícsérjük együtt Izrael szentjét, mert Ő a megváltó 2x

Emeld fel kezedet, nyisd meg a szívedet, mert Ő a te szabadítód 2x

Jertek, jertek, menjünk fel az Úr hegyére, vígasságnak lakhelyére

Ujjongjunk Őelőtte, táncoljunk Őelőtte, ujjongjunk, táncoljunk: ott lakik az Úr.

Pilátus: Üdvözöllek titeket urak.

Mi hírt hoztok? Eszetek mit kutat?

Vagy talán valami viszály van köztetek,

Ilyen ricsajjal azért jöttetek?

Zsidó főpap: Pilátus király, hatalmas, nemes,

Az ég legyen hozzád mindig kegyes!

Nagy a mi gondunk, mellyel ide jöttünk:

Jézus, akit immár megöltünk,

Félünk, feltámad, és mi sose volt,

A sírból egyszerre kikél a holt.

Kérünk, jó tanácsot adj nekünk,

Rosszul áll a dolgunk, mit tegyünk?…

Követ: Nemes Pilátus király,

Három vitézed arra vár,

Hogy itt szolgálhasson neked,

Ahogy szólt az üzeneted.

Pilátus: Íme együtt vannak itt,

Kik híven őrzik majd a sírt.

Ti urak, ki zsoldot akar,

Ezüst, arany bőven akad.

Ha őrzitek a sírt, ti katonák,

Három nap, három éjen át,

Kaptok bért, jutalmat busásan ám,

Amit csak szemetek, szátok kíván.

I.Katona: Elfogadjuk az ajándékaid,

Híven őrízzük majd a sírt,

S oly buzgón szolgálunk mi majd tenéked,

Hogy mitőlünk számon azt sohase kéred.

II.Katona: Gyerünk most a sírhoz hamar,

Mert Jézus felkelni akar.

Ha kilép, ha kilép,

Nem kapunk bért semmiképp!

III.Katona: Bízzatok bajtársak, helyén az eszem.

Nyújtsátok lándzsámat, kezembe veszem.

Rossz hírét hallottuk ennek,

Jézus tanítványai jönnek

Porhüvelyét ellopni legott,

S hirdetni: halottaiból feltámadott?

Leülnek és elalszanak. Pilátus, papok, követ elmennek. Angyal odalép a halott Jézushoz és megszólítja:

I.Angyal: Kelj fel Jézus, vár Atyád,

Teljesítsd be akaratát.

Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet,

Békesség néktek!

Jézus kilép a sírból és lesétál a színről.

Ének: Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott;

Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk, Alleluja!

Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat,

De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

A katonák ijedten szöknek talpra. Látják az üres sírt:

I.Katona: Jaj nekünk most , a mindenit!

Elaludtunk jócskán mi itt.

II.Katona: Ellopták a Jézus holttestét.

Az ő tanítványai tették.

III.Katona: Az egésznek te voltál az oka.

Félek, ezt nem heverjük ki soha.

A katonák leülnek a színpad szélére és ott szomorkodnak, amíg majd jönnek a kegyes asszonyok. A színen megjelenik Jézus, Ádám és Éva és Lucifer.

II.Angyal: Ti urak, nyissatok kaput hamar,

Belépni a dicsőség királya akar!

Lucifer: Ki az a ti dicső királyotok,

Ki poklom kapuján keményen kopog?

Miféle zaj van kint, bejönni ki akar?

Ide ugyan be nem jut egyhamar!

I.Angyal: Sötétség urai, csúf ez a lárma

Ahogy kiáltoztok, ámde hiába!

Nyissatok már kaput hamar,

Belépni a dicsőség királya akar!

Fületekbe ő kiáltja:

Bizony mondom, ha úgy kívánja:

Bármilyen kaput kattanva kinyit,

Szenvedő lelkeket keres fel itt .

Ádám: Be jó, hogy oltalmaz most már örökké,

Be jó ez a hír, nem félek többé!

Eljöttél, jaj de nagyon sokára ám,

Köszöntünk édes Jézus Krisztus, Atyám!

Hogy elhozd irgalmadat nekünk,

Kik olyan régen szenvedünk!

Jézus: Ej, Ádám, édes gyermekem,

Mi történt veled, mondd el nekem?

A gonosz tanácsot ki adta,

Hogy ne hallgass az égi parancsra?

Éva: Édes Mesterem elmondom néked,

A gonosz ördög minket rászedett:

Odajött hozzám hízelegve,

Kígyó képében s így beszélt egyre:

„Ez a legjobb étek, ha ebből esztek

Mindent tudtok majd, menten bölcsek lesztek!”

Jézus: Jöjjetek gyermekeim valahára,

Kiket Atyám teremtett e világra.

Atyám országába beléptek,

Mely mindörökre a tiétek.

Ádám és Éva menni készül Jézus után, Lucifer igyekszik őket visszatartani. Jézus, Ádám és Éva beülnek a papiszékbe. Közben ének:

Jőjjetek Krisztust dícsérni,
bízó szívvel hozzá térni,
énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jőjjetek.
Bűn, pokol már búban éljen,
ördögöt hadd ölje szégyen,
üdvösségünk szent ölében
már levetjük mind a bút.

1. jelenet

Érkezik a sírhoz három asszony. Az ott álló angyalok megszólítják őket:

I.Angyal: Három asszony, kit kerestek

Íly harmatos kora reggel,

Itt e sírnál oly nagy gondban?

Mondjátok el nekünk nyomban!

I.Asszony: Nemes ifjak, elmondjuk néktek,

Isten bocsássa meg vétketek,

A szent férfiút siratjuk mi egyre,

Kit a zsidók feszítettek keresztre.

II.Asszony: Ide jöttünk Jézust keresve,

Kit a zsidók feszítettek keresztre,

Őt, kit megfeszítettek itt:

Krisztust, ama názáretit.

Ki hengeríti el nekünk a szent sírról a követ,

Hogy szemünk utolszór még Urunkra nézzen?

Nyögünk a szenvedésben.

II.Angyal: Akit kerestek, nincsen itt,

Vigyétek el hamar a hírt,

Péter, János tudja meg ott:

Halottaiból Ő feltámadott.

I.Angyal: Nincsen itt már, csak egy lepel,

Mely Jézus testét fedte el:

Halottaiból ő feltámadott

És Galileába visz útja most.

Mária Magdolna:

Vigasz, szenvedésemre nincsen,

Mert ő térítette meg a szívem,

Ő terelte az igaz útra,

Mikor lelkemet mélybe húzta –

Hét ördög, belém fészkelve magát,

Kiket, jaj, hurcoltam sok éven át.

Megjelenik Jézus és megkérdi:

Jézus: Asszony, mit sírsz, Kit keresel?

Mária Magdolna: Ó, jaj, ne is kérdezzed ,

A szent embert keresem,

Kit a zsidók megöltek itt,

Tudsz-e róla – mondd – valamit?

Jézus: Kedves lehet neked valóban,

Ha így gyötrődsz bánatodban.

Mária Magdolna: Jó kertész, szólj hát, kérve kérem,

Valamennyi asszony nevében:

Hallottál-e őróla bármit?

Mondd meg, dicséretedre válik.

Jézus: Mária!

Mária Magdolna: Rabbi! Rabbi!

Jézus: Béke veled és kegyelem,

Nem akartál elhagyni sohasem,

Ezért jutott az üdv neked,

Hogy elsőként láthattál engemet.

Mária Magdolna: Átmegy a színpad másik oldalára. Ott áll Péter és János.

Igaz, láttam, Urunk valóban él,

Nem engedte, lábát érintsem én.

A tanítványok higgyék el ma még:

Mennybe megy Atyánkhoz, várja az ég.

Péter: Örvendezzünk mindnyájan itt,

Mert a kárhozattól megváltattunk mind,

Krisztus hogy meghalt mihelyettünk,

Pokol kínjától megváltotta lelkünk.

Kezével kötözte meg az ördögöt,

És a pokol bilincse összetört.

János: Ezért ki itt van, rajta hát,

Kicsik és nagyok egyaránt,

Dicsérjük Krisztust, nyíljon szánk örömre,

Mert a halálból feltámadt örökre.

Ének:

Krisztus, virágunk,

Szép termő águnk,