● Készítsetek ruhaterveket rajzeszközök, színes és mintás papírok felhasználásával.
● A tervezett ruhák mutassanak meg egy-egy karaktert, tükrözzenek egy-egy személyiséget.
● A ruhamodelleknek adjatok nevet, a karaktereknek megfelelően.
● A kész modellekből rendezzetek egy kis kiállítást.
Eszköz: 10-20 db rajzlap, színes és mintás csomagolópapírok, 5-6 db ceruza, filctoll (12-es készlet), 4 db olló, 4 db ragasztó, alátétpapír, zsineg, csipeszek, gémkapcsok
2. Széköltöztető műhely – különböző karakterek megformálása:
● Öltöztessetek fel egy-egy széket a kendők-sálak és fejfedők segítségével.
● Több széket is egymásba lehet tenni, össze lehet építeni. Ebben az esetben a székeket együtt kell felöltöztetni.
● Minden szék, székegyüttes más karaktert formázzon, tehát tükrözzenek egy-egy személyiséget.
3. Drámaműhely – bibliai történet dramatizálása – jellemző karakterek formálása:
● Válasszatok egy „nevezetes ruhadarabot” a Bibliából, és keressétek meg a történetét.
● Olvassátok el a történetet, és keressetek benne drámai helyzeteket. Milyen karakterek alakítják a szituációkat?
● Dramatizáljatok egy-egy ilyen helyzetet, a szereplők karaktervonásainak kiemelésével.
● Ehhez kellékként vagy jelmezként egy-egy sál, kendő vagy fejfedő is használható. (Szereplőnként egy darab.)
Eszköz: Biblia, másolópapír, íróeszköz – egy-egy sál-kendő-fejfedő vagy más ruhadarab
4. Média nyelvműhely – kreatív írás, dramatizálás, nyelvi játék egy bibliai történet vagy mai párhuzama alapján:
● Válasszatok egy „nevezetes ruhadarabot” a Bibliából, és keressétek meg a történetét. Eszetekbe juthat róla egy hasonló mai történet is.
● Hogyan lehet belőle jó hírt csinálni? Készítsetek hírt vagy riportot a „nevezetesség” kapcsán (írásos, dramatikus feldolgozás, a riportot mobillal fel lehet venni).
● Alkossatok róla dalszöveget vagy írjátok meg egy kis novellában a „nevezetes ruhadarab” történetét.
● Készítsetek keresztrejtvényt, amiben szerepel a nevezetes ruhadarab, illetve a történet egyéb kulcsszavai, nevei.
A foglalkozás záró játéka lehet, ha a helyzet megkívánja, illetve megengedi:
A csoport szoros körben áll, és előre nyújtott kézzel mindenki megfogja valakinek a kezét, aki nem a szomszédja. Majd a kézfogás elengedése nélkül ki kell bogozni bújásokkal, fordulásokkal a csomót, úgy, hogy a kézfogást ne engedjék el.
Lehet kisebb csoporttal, nyitott szemmel kezdeni, hogy érthetőbb legyen.
Terem berendezése: négy asztal a terem sarkaiban, 30-40 szék a terem oldalfalainál elhelyezve. A középtér üres.
Névjegyek – bemutatkozás 5 p
Érkezéskor mindenki kap egy névjegyet, amire ráírja a teljes nevét vagy azt a nevet, amin szólítsuk, majd feltűzi.
Eszköz: 30-40 db névjegy (feltűzős) vagy kartonlap + biztostű, vastag filc
Kalap/sapka–sál/kendő próba 5 p
Asztalokon elhelyezve fejfedők és sálak-kendők. Mindenki választ egyet. Lehet próbálgatni, nézegetni, lehet csereberélni is. Lényeg, hogy mindenki találjon magának egy darabot, amit fel tud venni. Tükörben is nézegethetik magukat (ha van rá lehetőség, tükörfalú teremben is tarthatjuk a foglalkozást).
Eszköz: 20-20 db kalap-sapka és sál-kendő
Üdvözlések – köszöntések 10 p
Sétálgassatok a teremben, lazán, mintha egy sétatéren lennétek. A kalapot-sapkát viselők és a sálat-kendőt viselők is egy brancsba (baráti körbe) tartoznak. Amikor találkoznak, pacsival köszönnek egymásnak, összenevetnek, stb. A másik brancsba tartozókkal viszont kimértebbek, udvariasabbak: kézfogással, fejhajtással üdvözlik egymást.
A következő játékkörben hasonló a helyzet, de szavakkal is köszöntsétek egymást, és a szerephelyzetnek megfelelően váltsatok néhány szót.
Csapatjáték – próbatételek 20 p
A kalapot-sapkát, illetve sálat-kendőt választók egy-egy csapatot alkotnak. A csapatok egymásnak állítanak próbákat:
Térháló: Zsineggel térháló alakítása, amin a másik csapat tagjainak át kell majd kelni, anélkül, hogy a zsineghez hozzáérnének. A térhálóban minden résztvevő egy olyan pontot képez, ahol a zsineg irányt változtat, megfordul (testükkel, kezükkel tartják a zsineget) – mindenkinél csak egyszer. Valaki a csoportból alakítja a hálót, ő áll be utolsónak a térhálóba.
Textilkép: A kalapok-sapkák és sálak, kendők segítségével textilkép alakítása, amiről a másik csapatnak ki kell majd találni, hogy mit ábrázol. Helye valamelyik fal mellett a földön, hogy legyen rálátás. (Alátétnek lehet egy takarót, lepedőt használni.)
A próbatétel célja nem az, hogy megoldhatatlan feladatot állítsunk a másik csoport elé. Hanem az, hogy igazi kihívás legyen, aminek van tétje, mert megoldható a feladat.
A próbaállítást cserével is megoldják a csapatok, tehát mindkét csapat kitalálja és elvégzi ugyanazt a próbát.
Eszköz: egy gombolyag erős zsineg; fejfedők, sálak-kendők + egyszínű takaró vagy lepedő
A próbatételek után egy nagy csoportkört alakítunk székekkel, itt helyezkedünk el a beszélgetős játékokhoz. Az írást is meg lehet oldani a székeken ülve, ehhez kellenek alátét lapocskák.
Biztosan mindenki hozott magával a fejében valamit, amikor idejött. Egy kérdést, egy gondolatot, ami foglalkoztat. Talán elképzeltél valamit, vagy fogva tartott egy érzés. Írjál le ezekből legalább egy dolgot a cédulára, amit kapsz. Név nélkül, ezért nyugodtan lehetsz őszinte. Viszont olvashatóan írj, mert más fogja felolvasni. Ha megvagy, dobd bele a cédulát a kalapba.
A cédulák olyanok, mint a tükördarabkák – belőletek tükröznek valamit. Most mindenki húz egy tükördarabot, és felolvassa, mi van rajta. (Ha a sajátját húzta, újat húz.) Aztán hozzátesz valamit, ami eszébe jut arról, amit olvasott. Hogy ki írta, azt nem kell kitalálni vagy elárulni. Így az illető rejtve marad, a gondolata viszont szabadon megmutatkozik és valamilyen választ is kap.
Eszköz: 30-40 db cédula, alátétlap, íróeszköz (toll vagy ceruza)
Akinek nem inge… – beszélgetés 5 p
A beszélgetőkör frontálisan feltett kérdésekkel irányított beszélgetéssel folytatódik:
Akinek nem inge… – Hogy folytatódik a közmondás? Mit jelent? Tudtok olyan helyzeteket mondani, amire illik a mondás?
És azt hogy folytatnátok: Akinek inge…? Hányféleképpen tudnátok folytatni a mondatot?
Akinek inge… – megbeszélés, egyéni munka 10 p
Egyéni feladat ismertetése:
Akinek inge… vegye magára, és mutassa be, milyen az ő inge, milyen jellemzői vannak. Vagyis mutatkozzon be egy ingen keresztül. Az személyiség-ing részei egy-egy jellemzőt takarnak, mindenki írjon a lapra egy-egy szót vagy szókapcsolatot az alábbi (az ingen feltüntetett) szempontok szerint:
● Kedvenc színem
● Kedvenc időtöltésem
● A hely, ahol legjobban szeretek lenni
● Kedvenc ételem
● Ahova szívesen utaznék
Saját nevedet nem kell ráírni, csak a felsorolt tulajdonságokat.
A gallér egy extra hely, hiszen ha egy pulcsira kihajtod, az látszik a legjobban. A gallérhoz írhatsz még valami fontosat, ami rád jellemző, pár szóval vagy egy rövid mondattal. (Ez nem kötelező.)
Egyéni munka következik, mindenki írja rá a lapjára, amit gondol, aztán tegye bele a bőröndbe.
Eszköz: 30-40 db nyomtatott lap: rajta egy ing rajza a fenti feliratokkal (lásd a csatolt mellékletben), alátétlap, íróeszköz (toll vagy ceruza); bőrönd (középen)
Ingpróba – csoportkörben beszélgetés 20 p
Mindenki kivesz egy „inget” a bőröndből, olyat, amit nem ő írt. Körben egymás után következik az ingpróba (lehet innen-onnan, a vállalkozás sorrendjében is):
Mutasd be a személyiséginget: Milyennek látszik? Kihez (milyen emberhez) illik? Magadra vennéd-e ezt az inget teljesen? Melyik részét vennéd magadra? Stb.
A neveket, hogy ki írta, nem kell elárulni, az ing gazdája maradhat inkognitóban.
Kinek a mije? – bibliai barkochba játék 20 p
A bibliai történetekben is fontos szerepet játszhat egy-egy ruhadarab. Ilyen nevezetes ruhadarabokat kell kitalálnotok barkochba kérdésekkel. Egyszerre egy ruhadarabra gondolok valamelyik bibliai történetből. (A ruházat bármely része lehet, a lábbelitől a fejrevalóig.)
Kitaláljátok-e, mi az, és ki hordta? Aki nem ismeri a bibliai történetet, az is beszállhat a játékba, hiszen ha jó a logikája és jól kérdez, közelebb kerülünk a válaszhoz. Nem az egyéni teljesítmény számít, hanem az, hogy a csoport minél hatékonyabban tudjon együtt gondolkodni. Ehhez nagyon kell egymásra figyelni.
Ruhaválasztás az alábbiak közül, a helyzetnek megfelelően, a könnyebbektől a nehezebbek felé haladva (2-3 ruhadarab kitalálása már elég, de több is lehet):
● Ádám és Éva ágyékkötője, illetve bőrruhája – 1Mózes 3,7.21
● Ézsau (vadász)ruhája Jákóbon (illata mint a mező illata) – 1Mózes 27,27
● Rebeka fátyla – 1Mózes 24,65
● József tarka ruhája – 1Mózes 37,3
● József főemberi (kormányzói) ruhája Egyiptomban – 1Mózes 41,42
● Keresztelő János bőröve és teveszőr ruhája – Máté 3,4
● Jézus követőinek alsó és felső ruhája – Máté 5,40
● A Jézust ünneplő emberek felsőruhái – Máté 21,8
● A királyi menyegző menyegzői ruhái – Máté 22,11-12
● A Jézusra adott bíborszínű köpeny – Máté 27,28
● Az angyal fehér ruhája – Máté 28,3
● Az újszülött Jézus pólyája – Lukács 2,12
● Márk elhagyott inge – Márk 14,51-52
● Lázár halotti pólyái – János 11,43-44
● Jézus egybeszőtt köntöse – János 19,23-24
● A Dorkász készítette ingek és ruhák – ApCsel 9,39
● Lídia bíbor ruhakelméi – ApCsel 16,14
● Pál köpenye – 2Timóteus 4,13
● A hívő ember fehér ruhája – Jelenések 3,5; 7,13-14
Az Istentől kapott öltözet pedig így szól:
„Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kolossé 3,12-14)
Nyáron a menyegzőknek is szezonja van, ami nemcsak bulit, hanem találkozásokat és közös játékokat is jelent. Mindezt azért, hogy a rokoni, baráti közösség a jókedvével is megajándékozza az ifjú házasokat. Ezek között a játékok között ráismerhetünk több olyan érzékszervi, ügyességi, kreatív, ön- és társismereti játékra, amilyeneket a gyerekekkel is szoktunk játszani különböző foglalkozáshelyzetekben, táborokban. Oda-vissza alakíthatóak tehát ezek a játékok, alkalmazva a társaság, a csoport igényeihez.
Az alábbiakban néhány olyan népszerű esküvői játékot gyűjtöttünk össze, amelyek akár gyerek- és ifjúsági alkalmakra is „átkonvertálhatóak”, vagy egy nagy tábori „menyegző” játékai lehetnek. (A forrásokat a címre kattintva találod.)
Kiss Áron is leír gyermekjáték-gyűjteményében egy lakodalmi játékot: „Van, hogy több letakart leányt állítanak a vőlegény elibe s ki kell találnia, melyik az övé.”
A vőlegény és a menyasszony is lehet a főszereplő. Ha a vőlegényt választja a vőfély, akkor a násznépből néhány hölgyet (és a menyasszonyt) ültetnek egy széksorra, ahol mindenkinek szabaddá kell tennie a bokáját/vádliját. A vőlegény feladata, hogy bekötött szemmel felismerje kedvese lábát. Fordított szerepválasztással is játszható, akár egymás után is.
A menyasszony és a vőlegény egymásnak háttal ül úgy, hogy mindenki jól lássa őket, de ők nem látják egymást. Mindketten leveszik a cipőiket és egyet elcserélnek, hogy mindkettejüknél legyen egy férfi és egy női darab. A játékmester kérdéseket tesz fel, amikre a pár úgy válaszol, hogy azt a cipőt tartja fel, amelyikükre szerintük ez jellemző. Ezek lehetnek egyértelmű kérdések, de viccesek és nem feltétlenül egyértelműek is. Pl.:
A hölgyek/lányok kölcsönadják egyik cipőjüket, amit középen egy kupacban összegyűjtünk. A férfiak/fiúk választanak egy-egy cipőt, megkeresik a hozzá tartozó hölgyet, és táncolnak vele
Minden pár egy újságpapíron táncol, amit időnként – jelre – félbe kell hajtani. Egyre nehezebb a táncosok dolga, ha valaki lelép az újságról, kiesik. Végül csak egy táncos pár marad.
A barátok közösen összeállítanak egy újságot hírekkel, időjárás-jelentéssel, stb. Ezek a hírek azonban kizárólag a fiatal párra vonatkoznak. Minél eredetibb annál jobb. A „Ki kicsodától” kezdve a főzési és barkácsolási tanfolyamokról szóló hirdetésekig minden lehet az újságban. Érdekes lesz, milyen arcot vágnak, amikor szembetalálják magukat önmagukkal.
Néhány vendéget megkérünk, hogy legyenek a segítségünkre egy művészi feladatnál. Adunk nekik papírt, ceruzát és kemény alátétet, hogy használni tudják az eszközöket. Ezután fel kell írni a nevüket a lapra, és megfordítani azt. A feladat: le kell rajzolni a menyasszonyt, de nem akárhogyan: az alátétet a fejük tetejére vagy a homlokukra kell tenni, és itt kell a művet elkészíteniük. A műalkotások készítését is nevetés kíséri, de még nagyobb nevetést válthat ki, ha a feleség és a férj (akár külön-külön) kiválasztja a legjobban sikerült alkotást.
Adjunk egy-egy csoportnak szólistát, melyből egy levelet, verset kell írniuk a menyasszonynak vagy a vőlegénynek. A szavaknak természetesen viccesnek kell lenni, pl.: tisztítószerek nevei: Vanish, Dove, Bip; vagy egyéb környezetünkben található dolgok: méz, szaloncukor, jázmin; de bármilyen az élettel kapcsolatban álló szavak is lehetnek: élet, jövő, remény, megegyezés, élvezet, vidám stb. Legyünk ötletesek, kreatívak. A szövegek írására adjunk időt, esetleg előfeladat is lehet, de mindenképpen olvassa fel a pár, vagy olvassa fel a párnak az alkotó.
Ha Brueghel Gyermekjátékok című képén átlósan keresztbe fektetünk egy-egy fonalat, akkor a kép középpontjában egy esküvői menetet találunk. Koronával ékesített menyasszonyt kísérnek a templomba, két oldalán egy-egy nyoszolyólány, előttük virágokat hintő kislányok, mögöttük a vonuló násznép. A játék kapcsolódik a pünkösdikirálynő-választáshoz is, ami tavasz végi szokás, hazánkban is ismert.
„A pünkösdi királynőválasztás fővonásai a következők: néhány kislány még magánál is fiatalabb királynét választ. A királyné arcát többnyire fátyol borítja. A leánycsapat házról-házra jár és megkérdezi, szabad-e megmutatni a pünkösdi királynőt. Fellibbentik fátylát, ezután következik a köszöntő… A játék dunántúli változataihoz termékenység-varázslás is kapcsolódik. Felemelik a királynőt háromszor és azt kiáltják: ekkora legyen a kentek kendere. Ezután adománykérés következik. A Jászságban a kislányok »menyasszonyt és vőlegényt« személyesítenek meg. A dunántúli pünkösdi királyné feje fölé kendőből gyakran díszsátrat, baldachint terítenek, és ez alatt vezetik a kis királynét.”
A gyerekek gyakran játszottak lakodalmat: „A gyermeklakodalomban a lakodalom minden szereplője megtalálható: a vőlegény, menyasszony, vőfély, násznagy, pap stb. Az esküvő eljátszása után táncra perdülnek. A felnőttektől lakodalmi süteményt szereznek, de helyenként a gyermeklakodalomban azok is megjelennek, segítenek a rendezésben, ételeket kínálgatnak.”
De nemcsak a konkrét gyermeklakodalom, hanem számos párbeszédes, énekes gyermekjátékunk is a lakodalmi szokásokból ered. Ilyenek a várkörjáró játékok. Régen a lakodalmas ház neve „királyi ház” vagy „vár” volt, az örömanyát királynénak, a násznagyot tréfásan kapitánynak nevezték, a menyasszony pedig lehetett Szent Erzsébet is a játékban. A várkörjárás a lánykérést, a háztűznézést jelképezte. Az alábbiakban néhány kevésbé ismert játékra szeretnénk felhívni a figyelmet, amiket érdemes kipróbálni, akár leegyszerűsített formában (pl. rövidebb párbeszédekkel).
KÉRŐSDI
„A játszó sereg kétfelé oszlik, az egyik fél a szobából kimegy vagy a játszóhelytől eltávozik. Az eltávozók egyikének a lábaszárára egy kendőt kötnek, de úgy. hogy ki ne lássék. Most bemennek s egy közülök így szól:
Bemenők:
Kakas adjon jó napot!
Bennlevők:
Récze, rucza fogadja.
Kéretem asszonyát, leányát,
Kérem magasságát.
Az én lányom nem eladó,
Nem is kigyelmedhez való.
A kapuig sem eresztem
Fátyol, ingváll nélkül,
A kis ujját se mutatom
Aranygyűrű nélkül.
Már mi innen elmegyünk.
Többé vissza se jövünk,
Apátoknak, anyátoknak
Sári vári gyöngykoszorút se kötünk.
A hintóba hat ló legyen.
Mind a hatnak szőri legyen,
Akár nyerem, akár vesztem,
Adja ki Julcsa!
Itt egynek a nevét említi meg. a kinek a lábán gondolja a kendőt. Ha kitalálja, ők mennek ki és amazok mennek be; ha nem, ismét azok mennek ki.”
„A szabadban szokták játszani, tetszés szerint számban, fiúk és lányok vegyesen. Először is választanak egy »királynét« és egy »kérőt«. Ha ez megtörtént, a játékosok körbe fogódznak, a királyné beáll a kör közepébe, a kérő pedig kívül körbe jár. A tulajdonképpeni játék énekkel kezdődik. A körben állók az ének ütemére körbe lépegetnek, a kérő a körrel ellentétes irányban lépdel, a királyné pedig egy helyben áll. Mindenki énekel:
Járok egyedül, Csak magam egyedül,
Szépen kérem királynémat, Adja nékem ezt!
Az utolsó szó elhangzásakor a kérő valamelyik játékos vállára ráteszi a kezét, s kérdőleg a királyné felé fordul. A kör a válaszadásig megáll.
Ha a királyné elutasító választ ad (»Nem adom!«), az újra meginduló kör a következő szöveggel folytatja az éneket:
Nem kell nekem ez, Nem szeretem ezt,
Csúf ő maga, csúf ruhája, Csúf az ő járása.
A »csúf« szavak éneklése közben a kérő kivételével mindnyájan dobbantanak a lábukkal. A kikosarazott kérőnek a leírt módon egy másik játékos kezét kell megkérnie.
Ha a királyné beleegyezését adja (»Odaadom«), az ének szövege a következőképpen módosul:
Ez kell nekem, ez, Ezt szeretem, ezt,
Szép ő maga, szép ruhája, szép az ő járása.
Erre a kérő megfogja az illető játékos kezét, és most már ketten járnak a körön kívül, majd a játék ismétlésével egyre többen, míg végül az egész kör a kérő mögé kerül, s a királyné egyedül marad.”
Forrás: Gágyor József (szerk.): Megy a gyűrű vándorútra, Gyermekjátékok és mondókák, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982., 277–279. o.
HOPPON MARADT VŐLEGÉNY
„Páratlan számú játékos játssza. Például hét lány és nyolc fiú. A lányok összesúgnak, és a fiúk csoportjából választanak egyet maguknak, mindenki másvalakit, tehát egy fiú kimarad. Most a két csapat egymással szemben áll két vonalban. A fiú elindul, és egy kiválasztott lány előtt meghajol. Ha eltalálta a párját, a lány is meghajol, és karon fogva oldalra sétálnak. Ha nem ő a párja, akkor hátat fordítva jelzi, keressen máshol. Így próbálják, míg minden lány el nem kel. Természetesen egy fiúnak nem jut majd leány. Ő lesz a hoppon maradt vőlegény. A végén a párok egymásba karolva, körbe járva eléneklik a Menyasszony, vőlegény című dalocskát, s a játék kezdődhet elölről. Vidámabb lesz, ha a »hoppon maradt menyasszonyt« is eljátsszuk. Ez az előbbi játék fordítottja.”
„A Nagy Ugrás az egészséges folyók és vizes élőhelyek ünnepe, egy olyan figyelemfelhívó európai kezdeményezés, melynek során Európa számos pontján tömegek ugranak be valamilyen folyóba.” A természetes vizek fontosságára és védelmére hívja fel a figyelmet ez az akció, s a víz és az ember ősi kapcsolatára, amire nyugodtan rábízhatjuk magunkat és a gyerekeinket a családi és tábori alkalmakon is, persze kellő figyelemmel és elővigyázatossággal.
Jómagam egy vízi túra alkalmával találkoztam a „nagy ugrás” természetes változatával, egy Duna-parti település vízpartján: A magas parton álló fűzfa egyik víz fölé hajló ágára vastag kötelet erősítettek, és azon keresztül lódultak a víz fölé, majd csobbantak vízbe a gyerekek, fiatalok. Az ügyesebbek különböző játékos, akrobatikus mozdulatokat is tettek közben. De mindenki ugyanazzal az önfeledt örömmel ért a vízbe.
Egy üveg alma,
két üveg alma,
három üveg alma,
négy üveg alma,
öt üveg alma,
hat üveg alma
hét üveg alma
nyolc üveg alma
kilenc üveg alma
tíz üveg alma.
Tíz, tíz, tiszta víz,
ingem, gatyám csupa víz.
Vizes emlékeket idéz fel a VÍZIEMBER c. játék (Megy a gyűrű vándorútra, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982., 146–147. old.):
„Többnyire út menti árkokban, illetve árkok partján játsszák. Választanak egy „víziembert”. A víziember bemegy az árokba, a többiek az árok két partján helyezkednek el. A víziember célja az, hogy az árkon átugráló gyerekek közül valakit elkapjon. A gyerekek a következő dalocskával csúfolják őt:
Víziember házába,
béka ül az ágyába.
A víziember az árokból nem mehet ki. Akit sikerül elkapnia, az lesz a következő víziember a játék ismétlésekor. Ha túl hosszú ideig nem képes elcsípni senkit, a gyerekek új víziembert választanak.”
Kinek ne jutna erről eszébe Géczi Imre, aki a „nagy ugrással” egyben nagy családra is szert tesz:
Széles a Duna, keskeny a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Géczi Imre átugrotta, sáros lett a cipősarka,
ez ám a legény!
Ne gondold, Imre, hogy mindig így lesz.
Majd ha a kuckóban öt- hat gyerek lesz.
Csörög a sarkantyú, csipog a sok rajkó,
kenyér kell annak!
De ne csak a partról legyünk vizesek. A HALACSKÁZÁS olyan országosan régóta ismert játék, hogy még a Magyar néprajzi lexikonba is bekerült:
„Fiúk, leányok 4–8-an fürdés közben játsszák. Sekély vízben kézfogással kört alkotnak, majd a halacskát két szomszédos társa átcsúsztatja a szemben levők összefogott keze felett.”
9 játék a vízben címmel találsz itt egy jó kis gyűjteményt, olyan játékokkal, amiket ovis korú gyerekekkel is játszhattok (kép forrása). Pl. ezt:
BAKUGRÁS A VÍZBEN
„Talán már ki is próbáltátok a bakugrás vízi változatát, hiszen itt kevésbé kell félni attól, hogy a gyerekek megütik magukat. A résztvevők magasságától és életkorától függően kell megválasztani, hogy térdig, vagy csípőmagasságig érő vízben játszotok. Az első játékos terpeszállásban áll a vízben, és térdeire támaszkodik (felnőttek a térdüket is behajlíthatják). A gyerekek nekifutásból a hátára támaszkodnak és átlendülnek fölötte – zsupsz a vízbe! Vízbe érkezés után ők is felállhatnak térdükre támaszkodva, és várhatják a fölöttük átugró játékosokat.
Változat: csípőmagasságig érő víz esetén a játékos egy bakugrás után a víz alá bukik, és átúszik a következő résztvevő lábai között. Aztán megint ugrik, majd megint lebukik – attól függően, mennyi résztvevő van a sorban.”
Ha szakszerűbben szeretnénk alkalmazni a vízi játékokat, érdemes tanulmányozni az Eszterházy Károly Főiskola (ma már Egyetem) Sporttudományi Intézetének „Mozgásos játékok” c. kiadványát (Eger, 2015), ami külön fejezetet szentel a vízi játékoknak. Innen válogattunk néhány önállóan is játszható játékot:
„Vízbe ugrás hulahoppkarikába, úszógumiba.”
„Kincskeresés. Kincseket (merülő tárgyak, játékfigurák, gumilabdák, kulcsok, vízzel telt műanyag üvegek, konzerves doboz stb.) rejtünk a medence aljára, amit a tanulóknak meg kell keresni. Fontos, hogy mindenkinek jusson kincs!”
„Hajócsata. A gyermekek (4-5 fő) körben állnak, középen kis apró könnyű kupakok vagy labdák. Jelre mindenki egyszerre elkezdi fújni a tárgyakat úgy, hogy tőle minél távolabb kerüljön. Az nyer, akinek a közelébe nem kerül labda.”
„Lovagold meg a deszkát! Rá kell ülni a deszkára, és egyensúlyozva fennmaradni rajta! Végezhető labdával, vízi nudlival, és egyéb eszközzel is.”
„Tűz – víz – repülő. Tűznél le kell merülni a víz alá, víznél kimászni a partra, repülőnél pedig fedezékbe bújni valamelyik, víz tetején lebegő eszköz alatt.”
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2017/07/jatekok-a_vizben-e1499787842565.jpg299450Miklya Zsolthttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngMiklya Zsolt2017-07-13 03:51:512017-07-11 15:58:12Ugrás a vízbe – vizes játékok
Érdemes tovább pásztázni Id. Pieter Brueghel Gyermekjátékok című képét ismerős és kevésbé ismert játékokat keresve. A kép előterében feltűnő a VESSZŐPARIPA, amit a kisgyerekek boton vagy seprűnyélen lovagolva élvezhetnek, főleg, ha a „jószág” fejet is kap. Találékony apuka vagy anyuka egy-egy szalma- vagy rongycsomóból is könnyen készíthet ló vagy táltosfejet.
A lovagló gyermek fölött GÓLYA VISZI A FIÁT, ami a keretmesétől függetlenül – hogy gólya hozza a babát vagy sem – szintén örökéletű játéknak tűnik, hiszen ötszáz év alatt nem sokat változott. Két nagyobb vagy erősebb gyerek keresztezve összefogott kezükkel ma is könnyen felkaphat egy kisebbet, és cipelheti, majd leejtheti: „Gólya viszi a fiát, elejti a tojását.”
A gólyák fölött komolyabb erőpróbát láthatunk a képen, ami harcias nagyobb fiúk és lányok játéka lehet ma is. A LOVASCSATA a korabeli lovastornákat, lovagi párbajokat utánozta: Két gyerek úgy alkot lovat, hogy az egyik áll, a másik előrehajolva a derekába vagy az övébe kapaszkodik, és az ő hátára ül a lovas. A két mérkőző lovas egy összekötött kötélbe vagy szíjba kapaszkodva próbálja meg a másikat lebillenteni a ló hátáról, vagy áthúzni a földre rajzolt vonalon. Akinek ez sikerül, az a győztes.
Párviadal akkor is játszható, ha nincsenek hozzá olyan sokan. KAKASVIADAL ugyan nem szerepel Brueghel képén, de ez is ott van népi játékaink tárházában, már Kiss Áron játékgyűjteményében is olvashatjuk egyik változatát:
„Két gyermek egymástól három lépésre jobb lábra áll, a ballal meg addig taszítják egymást, míg az egyik legyőzi a másikat. De a bal lábát nem szabad leereszteni.”
További két változat található a Megy a gyűrű vándorútra c. gyűjteményben (Gondolat, Bp, 1982, 126–127.old.):
KOKASOK
„Ketten játsszák. A játékosok fél lábra állnak, kezüket mellükön keresztbe teszik, s testükkel egymásra támadnak. A lábat letenni tilos, cserélni azonban szabad. A játékban az a győztes, akinek ellenfelét sikerül testével úgy meglöknie, hogy az a továbbugráskor a másik lábát is kénytelen letenni a földre.”
KAKASVIADAL
„Ketten szokták játszani, de párokat alkotva bármennyien játszhatják. Húznak egy vonalat, s a párban állók egymással szemben leguggolnak úgy, hogy a vonal közöttük legyen. Ezután tenyerüket összeütögetve igyekeznek egymást guggoló helyzetükből kilökni. Közben-közben tenyerüket elkapják az ellenfél ütése elől, illetve támadásra valló mozdulatot tesznek, esetleg szándékosan melléütnek, hogy párjuk – egyensúlyát veszítve – kénytelen legyen kezét a földre tenni. Amelyik játékos a kezére támaszkodik, letérdel vagy leesik, az a vesztes.”
Mai küzdő sportjátékaink között is megtaláljuk ezeket az alapjátékokat, tehát a kakaskodás nem ment ki a divatból. Sőt sok új változata van még a különböző húzó-, toló- vagy lökő játékoknak.
Itt egész gyűjteményt találsz ezekből (kép forrása is): Morvay-Sey Kata: Küzdősportok, küzdőjátékok.
Az ugróiskola a világon mindenütt megtalálható játék, egész Európában, Magyarországon is régóta ismert. Rabelais az 1500-as évek közepén az egyik változatát Pantagruel játékai között sorolja fel. Egyes kutatók a spirális formát tekintik régebbinek, ami az ókori labirintusok (pl. Theseus labirintusa) emlékét őrzi, a halált és újjáéledést kifejezve. A keresztény kultúrában ezt felváltotta a bazilika- vagy keresztforma, és a játékban gyakran szerepel a mennyország–pokol, ahol az élet végső célja a mennyország. A középkor és a reformáció korának világképét is alapvetően meghatározta a félelem a pokoltól, a kárhozattól – ugyanakkor vágyakozás az üdvösségre. Mivel is játszottak volna a gyerekek – életre-halálra –, ha nem a pokol és menny „házai” között?
UGRÓISKOLA – háromféleképpen játsszák (a Magyar Néprajzi Lexikon alapján):
„1. A földre rajzolt rekeszekbe sorba dobják a dobót, ickakövet, majd féllábon végigugrálnak, visszafordulnak, s útközben felveszik. Ha így kijárták, tenyerükre, fejükre, térdközibe, lábfejre stb. illesztik a dobót, s így sántikálnak oda-vissza, ügyelve, hogy el ne ejtsék. Ezután házalnak, házat vagy várat dobnak csukott szemmel vagy az ábrának háttal állva. A házba csak a tulajdonos léphet be, ill. pihenhet ott meg.
2. Rugós változat: a dobót szintén sorra, kockáról kockára dobják, de úgy haladnak előre, hogy minden ugrással átpöckölik cipőjük orrával a követ. Játékszabályok: Sem vonalra lépni, sem vonalra dobni nem szabad, aki téveszt, az megbukott. Megvárja, míg rákerül a sor, elölről kezdi, ill. folytatja onnan, ahol elvétette a játékot. Az nyer, akinek a legtöbb háza van.
„A talajra a fenti ábrát karcoljuk. Fontos a négyszögek beszámozása is. A helyeket: Föld, pokol, mennyország elég csak megnevezni.
Az első ugráló a Földtől indul: páratlan számra egy, párosra két lábbal kell ugrani. A pokolba nem szabad beugrani. Aki akár ebbe, akár valamilyen vonalra lép, az kiáll a játékból, és csak akkor próbálkozik ismét, ha reá került a sor.
Változat: A Földtől az utat bekötött szemmel vagy hátrafelé fordulva kell megtenni.”
A modern, sportos változat új „színt” és motivációt adhat a játéknak, hiszen így maivá, sportossá válik. Hasonló ugróiskola-formákat alakíthatunk a karikákkal, mintha rajzolnánk. Előnye, hogy gyepen és teremben is jól és gyorsan alkalmazható. A gyerekek különböző ugrásformákkal haladhatnak végig: páros láb, fél láb, nyusziugrás, békaugrás, stb. „Házfoglaló” dobáshoz pedig használhatnak babzsákot is.
Változat: A karikákkal bonyolultabb formaszerkezetek is kirakhatók, pl. csillag, ház, hajó, ahol a haladás sorrendjét a csoport által kitalált szabályokkal irányíthatjuk.
Mit játszottak még a gyerekek a reformáció korában? Merthogy játszottak, az biztos, Luther is belefeledkezett olykor a játszó gyermek figyelésébe: „Nem tud róla, hogy él; magabiztosan és jókedvűen tölti az időt, ugrál és szökdel. Az ilyen gyerekek szívesen időznek tágas helyiségekben és termekben, ahol bőven van nekik tér.” (Asztali beszélgetések, 6099).
Idősebb Pieter Brueghel németalföldi festő Gyermekjátékok című képén közel kétszáz gyerek és ifjú mintegy nyolcvan játékot játszik. A korabeli kultúra tehát igencsak játékos lehetett, a játék hozzátartozott a mindennapokhoz. A képet Brueghel 1560-ban festette, egy évvel a genfi Akadémia alapítása után és a II. Helvét hitvallás születése előtt.
A nyolcvan játék egyike a „Bakugrás”, ami ma is kiváló mozgásfejlesztő játékaink közé tartozik:
BAKUGRÁS – A Magyar Néprajzi Lexikon a mozdulatutánzó játékok, azon belül is a fiúk nagy ügyességet és erőt kívánó játékai közé sorolja:
„Az egyik fiú kezét a földre téve vagy térdén megtámaszkodva, fejét lehajtva úgy áll meg, hogy a többiek hátát kezükkel megérintve terpesztett lábbal keresztülugorjanak rajta, közben egyik lábukkal kissé megrúgják a fenekét.”
UGRÓ BÉKA – Brueghel képe alapján, amit a magyar gyermekjátékok között „bakugrás” néven ismerünk.
„Két azonos létszámú csapat játssza. Egyik csapat a béka. A »békacsapat« minden tagja egyvonalban áll, és a térdüket vagy a bokájukat fogják. A másik csapat tagjai a békák mögött sorakoznak fel. Négy-öt méter a távolság közöttük. Gyors nekifutással megpróbálják átugrani az előttük levő békát. A béka nehezítheti ezt azzal, hogy a hátát domborítja, vagy helyzetet változtat. Annak jár a pont, aki átugrotta a békát. Pontlevonás jár azért, ha a játékos a békán »landol« vagy ellöki. Pontozás után szerepcsere van.”
HOSSZÚ BAKUGRÁS vagy HOSSZÚ LÓ – a középkori eredetű erőjátékot csak erős hátúaknak és idegzetűeknek ajánljuk. Szerepel Bruegel Gyermekjátékok c. festményén, de jóval korábban Kálvin tanítója is említi, és Rabelais is leírja a Gargantuában. (Lásd még: Pieter Brueghel: Gyermekjátékok, Móra Kiadó, Bp, 1981, 28. old.)
„Két csapat játssza: tartók és ugrók. A tartók közül egyik háttal egy falhoz vagy vastag fához támaszkodik, és kezét összekulcsolja. A következő tartó derékból vízszintesen előrehajol, kezével a földre vagy a térdére támaszkodik, fejével pedig az álló összekulcsolt kezébe. A csapat többi tagja sorban mögé áll, ők is előrehajolnak, fejüket az előttük álló lába közé dugva vállukkal támaszkodnak egymás fenekének: így biztosan tudják tartani majd a hátukra ugrókat (lásd az ábrát). Az ugró csapat első tagja nekifut: amikor a tartókhoz ér, két lábbal dobbant és lovaglóülésben ráugrik a hátukra. Ugrás közben két kezével támaszkodva segíti magát, hogy minél előbbre kerüljön, mert a többieknek is fel kell férniük mögé. Ha sikerül ugrani is, tartani is, és mindenki fölfért, a két csapat szerepet cserél. Szerepcsere van akkor is, ha az ugrók rontanak (ha nem férnek föl mind, illetve valaki úgy ugrik, hogy a lába leér a földre), ha viszont a tartók rontanak (pl. a lábuk megroggyan vagy éppen elesnek), akkor továbbra is ők maradnak a tartók.”
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2017/07/Ugró-béka.gif263276Miklya Zsolthttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngMiklya Zsolt2017-07-04 08:55:042017-07-05 07:22:03Bakugrás – az időben
Ami Istenből megismerhető, azt Ő nyilvánvalóvá tette. „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” Mégsem ezt teszi, hanem felcseréli Isten dicsőségét „halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával” – így szól Pál apostol diagnózisa az emberről (Róma 1,19–21).
Olyan ez, mint a szembekötősdi. Ezt a játékhasonlatot használta Luther Márton is a Jónás prófétáról írott magyarázatában, aminek címe: „Az értelem vaktehenet játszik Istennel”.
Lucas Cranach: Jónás próféta (1526)
„De hogy ki lenne [Isten], nem tudták; hiszen hogy a názáreti Jézus Krisztus lett volna, azt senki nem tudta kitalálni. Így játszik a józan ész vaktehenet [szembekötősdit] Istennel, és tesz sok melléfogást, és mindig mellétalál, úgy, hogy azt nevezi Istennek, ami nem Isten, és fordítva, nem Istennek nevezi, ami Isten. Amit egyáltalán nem tenne, ha tudná, hogy Isten létezik, vagy tudná, hogy ki vagy mi Isten. Ezért csap csak úgy bele, és ad nevet és isteni tiszteletet, és nevezi Istennek azt, amit gondol, és nem is találja el az igazi Istent, hanem mindenhol az ördögöt vagy a saját véleményét, amit az ördög irányít. Ezért nagyon nagy különbség tudni, hogy egy Isten van, és tudni, hogy ki vagy mi Isten.”
A „vaktehén” vagy szembekötősdi Brueghel: Gyermekjátékok c. képén is feltűnik. A világ minden táján régtől fogva ismert játék lényege mindenütt azonos: „Egy fiúnak vagy leánynak kendővel bekötik a szemét. Ő lesz a macska vagy cica. A többiek sürögnek körülötte, gyakran incselkedve mondogatják: „Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró”, tapsolgatnak, húzogatják a szoknyáját addig, míg valakit sikerül elkapnia és nevén neveznie.” (Néprajzi lexikon)
A magyar néphagyományban is többféle szembekötősdi ismert, címadásuk is változatos: Vasmacska, Vak macska, Vak zsidó, Ádám és Éva, Küldöm a levelem, stb.
„Kendővel bekötik egynek a szemét és a körülötte állók tapsikolnak s kiabálják: »Gyertek diót törni! Cziczka van tejfeled? Van kanalad ?« A macska azt mondja: »Van tejfelem, meg kanalam is!« Ekkor a gyermekeket kergeti, s a melyik gyermeket megfogja, az lesz a macska.”
ÁDÁM, ÉVA néven páros szembekötősdi játék található a Megy a gyűrű vándorútra c. gyermekjáték-gyűjteményben (Gondolat, Bp, 1982, 176.o.):
„Választanak egy »Ádámot« és egy »Évát«, s mindkettőnek sállal vagy kendővel bekötik a szemét. Mielőtt a két játékos egymás keresésére indulna, még jól megforgatják őket. Hogy könnyebben tájékozódhassanak, a keresők a következő kérdéseket ismételgetve tudakozódnak egymás holléte felől:
– Ádám, hol vagy?
– Éva, hol vagy?
A keresőket a szétszórtan álló gyerekek igyekeznek rossz irányba téríteni, megtéveszteni. Eléjük állnak, ők is kérdezősködnek, kissé félrehúzódnak, hagyják magukat megfogni, stb.
Ha a keresők egymásra találnak, szemükről leveszik a kendőt, s a játékosok új Ádámot és Évát választanak.”
(Deáki)
CSUKOTT SZEMMEL A LAKÁSBAN – És egy mai fejlesztő gyakorlat, ami az intelligenciát meglepi, próba elé állítja, és más érzékeket is bevon a problémamegoldásba:
„Járkáljunk csukott szemmel a lakásban, tapogatózzunk, keressük az utat a konyhában, szobában. Közben figyeljük, mit érzékelünk, milyennek érezzük a szőnyeget a talpunk alatt, a szoba melyik sarkából árad a virágillat, milyen bútorokat kell kikerülnünk?”
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2017/06/Brueghel_Szembekötősdi.jpg82100Miklya Zsolthttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngMiklya Zsolt2017-06-30 05:35:162017-06-30 12:42:41Szembekötősdi: Az értelem vaktehenet játszik Istennel
„Anyám addig vert, amíg ki nem serkent a vérem, mert elcsentem egy diót. Az ilyen szigorú fenyítések kergettek kolostorba, noha anyám jót akart.” – emlékszik gyerekkorára a felnőtt Luther Márton. (Erős vár a mi Istenünk – LUTHER MÁRTON füveskönyve. Lazi Könyvkiadó, 2017, 13.o.)
Mit lehet egy dióval kezdeni? A kis Martinra emlékezve játsszunk a dióval fejlesztő játékokat. Hiszen már az ő idejében is ismerték a dióval való játékot, amire Brueghel Gyermekjátékok c. képe a tanú. Itt láthatjuk azt a diópörgettyűt, ami más középkori ábrázoláson is feltűnik.
„A játékszert fából faragták, a lelke, ami a forgómozgást adta, a dió volt. Alul-felül fúrt lyukain ment át a tengely, és oldalt egy kisebb lyukon át lehetett a zsinórral pörgetni. A fölső kereszt adta a pörgettyű-hangot, és ha a felső részét domborúra faragták, légcsavarszerűen emelte is a szerkezetet, hogy ne essen azonnal a földre. Mert a diót kellett bal kézzel fogni, jobbal pedig a madzagot húzgálni ütemesen, lendületesen, hogy a madzag vissza is tekeredjen.” – Orosz Péter Diókönyvének Játék, sport, szabadidő c. részében bőséges áttekintést ad a dióval és dióból készült játékokról az ókortól napjainkig (képek és játékok forrása).
Itt egy középkori és egy mai dós játék következik:
Rontom-bontom
Tizenhárom diót kell egy kupacba szorosan egymás mellé tenni, és egy vonal mögül egy tizennegyedik, festékpöttyel megjelölt dióval kell rádobni. Vagy gurítani. A játék célja az összerakott diók szétlökése. A játékos annyi pontot kap, ahány diót tud egy dobással kilökni, úgy, hogy a többi dióval ne érintkezzen. Minden dobás előtt a tizenhárom diót szorosan egymás mellé kell rendezni.
Dióadogatás
Mindegyik sorban az első játékos egy diót fog a kezében. „Add!” vezényszóra tovább kell adnia a mögötte ülőnek, így vándorol a dió. A játékvezető 5 diót ad le egymás után. Amikor „Állj!”-t kiált, senkinek sem szabad mozdulnia.
Akinek két dió van a kezében (mert nem tudta gyorsan továbbadni a sebesen vándorló diót), az kiáll, leadja a két diót. Akinek egy sincs, az egy pontot kap. 5 pontért egy ajándék dió jár.
Tehát az a lényeg, hogy mindenki siessen gyorsan továbbadni a diókat, hogy üres legyen a keze, és nagyon vigyázzon, hogy ne legyen kettő nála.
Kiváló diós fejlesztő játékokat találunk aJátsszunk együtt! weboldalán is (játék forrása):
Diótorna
● A dió segítségével nagyon jól megtornáztathatjuk a talp, lábfej izmait. A gyakorlatokat természetesen mezítláb kell végezni.
● A dió segítségével nagyon jól megtornáztathatjuk a talp, lábfej izmait. A gyakorlatokat természetesen mezítláb kell végezni.
● A gyerekek görgessék a diókat a talpukkal körbe-körbe. Nagyon jó érzés, ahogyan csiklandozza a talp bőrét. Nehezebb feladat, ha leülve ezt egyszerre mindkét lábbal megpróbálják.
● Szórjátok szét a padlón a diókat és a gyerekek próbálják őket a lábujjaikkal megfogni és összegyűjteni egy tálcára.
● Jelöljetek ki egy célt – mondjuk két kisszékkel, vagy fakockákkal -, ebbe a kapuba kell lábbal begurítgatni a diókat. Ha többen játszanak, lehet mindenkinek egy külön kapuja. Az győz, aki többet tud bejuttatni a célba.
● Ha ugyanezt udvaron játsszátok, megpróbálhatjátok söprűvel beterelni a diókat a célba.
● Próbáljátok meg a diót egy fakanálon egyensúlyozva vinni. Lehet közben akadályokat is kerülgetni, például: megtöltött PET palackok között szlalomozni, két földre leterített ugrókötél között végigmenni, könyveket átlépegetni.
We may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
Essential Website Cookies
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, refusing them will have impact how our site functions. You always can block or delete cookies by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website. But this will always prompt you to accept/refuse cookies when revisiting our site.
We fully respect if you want to refuse cookies but to avoid asking you again and again kindly allow us to store a cookie for that. You are free to opt out any time or opt in for other cookies to get a better experience. If you refuse cookies we will remove all set cookies in our domain.
We provide you with a list of stored cookies on your computer in our domain so you can check what we stored. Due to security reasons we are not able to show or modify cookies from other domains. You can check these in your browser security settings.
Other external services
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps, and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Google reCaptcha Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
Privacy Policy
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
