Kedves ünnepre készülődő nézőink! Köszöntöm Önöket a TÉRtől és IDŐtől FÜGGETLEN Televízió „Hazai tájakon barangoló” c. műsorában.

 

Rendkívüli közleményt olvasunk be!

 

Figyelem, figyelem!

A nagyságos ……………………… császár elrendelte az első birodalmi összeírást, vagyis vagyonösszeírást és népszámlálást. Ezen uralkodói rendelet célja pedig, hogy valamennyi város tényleges lélekszámát akarja számba venni a császár, de különösképpen a hadköteles és adóköteles személyeket. Az intézkedés kiterjed minden provinciára. Az összeírás során férfiaknak és nőknek egyaránt személyesen kell jelentkezni származási helyükön! Minden provinciában pontos megjelenéssel könnyíthetik az adatrögzítők munkáját. Ne késlekedjenek!

Az országutakon torlódásra, nagy forgalomra számítsanak.

Cirénius helytartó

 

A közlemény beolvasását ma minden páros órában megismételjük a pontos tájékoztatás érdekében.

 

REKLÁM!

A népszámlálás idejére jutányos áron szállást adok kényelmes, komfortos 2 személyes szobákban, teljes ellátással vagy anélkül. (Aki ételérzékenységben szenved, az sem marad éhen!) Előkészített szobáim korlátozott számban állnak rendelkezésre, ezért foglaljon szállást már most! Tel.: 0123456. Több nyelven is fogadjuk hívását! Az első 3 telefonon jelentkező vendégeknek 5%-os árengedmény! E-mail: komfortpanzio@aramia.com

 

Falusi turizmus a népszámlálás szolgálatában! Birtokomon saját sátrában alhat, szabadtűzön főzhet, este csillagot számlálhat! Állatainak a majorságban helyet adok, szakképzett állatápolók veszik gondjaikba. Nagyobb gyermekeknek játszótér áll rendelkezésre! Külön kérésre félpanzió! Érdeklődni lehet a 9876540 telefonon. Írhat elektronikus levelet is: falusi.romantika@aramia.com

 

A METEOROLÓGIAI SZOLGÁLAT JELENTKEZIK:

 

Ahogy ma tapasztalhatták a kedves nézőink, hideg, esős idő van. A záporesők gyakorivá válhatnak. Öltözzenek rétegesen! A pásztorok hideg éjszakára számítsanak, az állataikat hajtsák szélvédett helyre! A következő napokban enyhülés köszönt ránk, szép csillagos éjszakák következnek, ami ritka a ………i napforduló idején.

A csillagászok adatai szerint a Jupiter és a Szaturnusz további közeledése várható, ami szokatlan fényjelenséggel jár. Ráadásul a Halak csillagképben, ami már eddig is élénk vitákat váltott ki az asztrológusok körében. A vitáról az ünnepi „Tudományról éjféltájban” című magazinműsorunkban láthatnak majd bővebb beszámolót.

 

 

Az „Útinform” tájékoztatása következik:

Az útra kelők figyelmébe: élénk a forgalom az országutakon, mindenki igyekszik teljesíteni a népszámlálási rendeletben előírtakat. Szamárháton, gyalogosok kísérőkkel, málhákkal megrakott öszvérek, türelmetlen emberek láthatóak az elemzett filmfelvételen. Aki tud kerülő utat, lehet, hogy jobban jár, érdemes megpróbálni.

 

ORVOSI TANÁCSOK:

Vannak úti célok, amelyeknek eléréséhez nem elég egy nap. Ilyenkor vigyünk elég folyadékot magunkkal, kerüljük a romlandó élelmiszereket, csemegének a szárított, aszalt zöldségeket javaslom, mert kis helyigényűek a poggyászban, de táperőt adnak a gyalogláshoz, és felüdítenek. Saját teherbíró képességét minden ember maga ismeri, ennek határát ne feszegesse, mert bonyodalmat okozhat. Iktassunk be megfelelő időközönként pihenőt! Az időjárásnak megfelelően öltözködjünk! Bajba került társainknak legjobb tudásunk szerint segítsünk! Különös figyelemmel legyünk a kisgyerekekre, öregekre és kismamákra!

 

Helyszíni tudósítás az utakról:

  1. sz. tudósító

Kedves nézőink, egy tehetős családfőt kérdezek meg, hogyan készült fel az útra?

– Amikor a ………………….. rendeletet meghallottam, előre küldtem a leggyorsabb szolgámat, aki szállást foglalt egy panzióban. Az útra célszerűen csomagoltam, tömlőkben elegendő vizet hozok. Kiskorú gyermekeimet öszvérháton viszem, hogy túlontúl el ne fáradjanak. Füstölt bárányt eszünk ebédre, ami elég kalóriát ad. Názáretbe igyekszünk.

– Jó utat mindnyájuknak!

– Köszönjük, csak ne lenne ez a nagy tömeg!

 

  1. sz. tudósító

Én egy másik útvonalról tudósítok. Egy fiatal emberpárt tudtam szóra bírni.

– Bemutatkozna a nézőknek?

– A nevem ……………………, ács vagyok. Ez az asszony a feleségem, ……………………

Sietve el kellene érnünk ……………………… városát, mert amint látja, asszonyom babát vár, és megkezdődött a vajúdás. Nem állt módunkban szállást foglalni előre, de bízom az emberek jóakaratában, hogy valami egyszerű, tiszta hely adódik majd számunkra, ahol világra jöhet az első gyermekünk.

– Sok szerencsét ehhez, s később visszatérnék Önökhöz, hogy a családgyarapodás örvendetes eseményéről beszámoljak.

 

 

ZENÉS DIVATBEMUTATÓ

Kedves nézőink, hamarosan visszakapcsolunk az utakra, addig is hallgassanak egy kis muzsikát, mely aláfestése lesz egy közelmúltban lezajlott divattervezői megmérettetésnek, ahol éppen újszerű úti kosztümöket, kiegészítőket, lábbeliket mutattak be! Merítsenek ötleteket!

Remélem, tetszettek a legújabb, „újragondolt” úti ruhák!

 

*Tervezzetek ti is hasonló ruhadarabokat! Színes terveket várunk!

 

Most visszakapcsolunk kiküldött tudósítóinkhoz, hogy friss helyzetképet kapjunk az eseményekről. Szólítom a vonalba az 1. számú munkatársunkat… Hallasz engem?

 

  1. sz. tudósító

Igen, jó a kapcsolat. Újból köszöntöm a kedves nézőket. Ha körülnézünk a kamera segítségével, látjuk, hogy közeleg az este, de élénk a forgalom Názáret város utcáin. Az emberek a szállásukra sietnek, hogy lemossák az út porát, de vannak, akik még reménykednek abban, hogy nekik is jut valami fedél az éjszaka beállta előtt a fejük fölé. Mellettem áll korábbi riportalanyom.

– Meg is kérdezem, hogyan sikerült elhelyezkedniük?

– Köszönöm, a szállásunk megfelelő, vacsorára szárított halból készült ételt és kenyérlepényt kaptunk. Szerencse, hogy a gyerekek kedvéért hoztunk magunkkal egy kis aszalt fügét is. Remélem, a Provinciális …………………… Hivatal hamar összeír minket, s visszafelé vehetjük utunkat.

– Köszönöm. A Stúdióé a szó.

 

  1. sz. riporter

Végighallgattam a kollégám riportját. Sajnos, itt Betlehemben nagy a tömeg, a tülekedés. Az előző blokkban megismert fiatal házaspár is egy istállóban kapott csak helyet, jobb híján a barmok között húzták meg magukat, pedig ketten tértek be, s már hárman vannak! Kukkantsunk be az ő engedélyükkel!

Igazi szenzáció! A fiatal párnak kis……….. született. Nézzék csak, a kényelmes bölcső helyett a …………………-ban alszik. A neve: ………………… Ha közeli felvételt csinálunk, látjuk bájos arcocskáját, s azt, hogy milyen boldog öröm sugárzik az édesanyja, ………………… arcáról.

Azt hiszem, nézőink és a stáb nevében is gratulálhatok a megszaporodott családnak! Most, mivel az édesanyának a babával teendői vannak, ideiglenesen elköszönök…

 

Stúdió…

 

Kedves Nézőink!

Kapcsoljuk ………………… király Sajtóirodáját.

Őfelségéhez Jeruzsálemből vendégek érkeztek, ….. napkeleti ………, akiket tudásuknak kijáró tisztelettel fogadott az uralkodó. Ők egy érdekes, értelmezhetetlen kérdést intéztek a császárhoz: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

Lám, lám, ilyen tájékozott tudósok is megtévedhetnek. Valaki félreinformálta őket, mert a palotában nincsenek újszülöttek jelenleg. A bölcsek a számukra kedvezőtlen választ meghallva útnak indultak, egyelőre nem tudjuk pontosan, hová tartanak.

Talán részt vesznek ők is „Tudományról éjféltájban” című magazinműsorunk felvételén, amit nyílt színen, a csillagos ég alatt szeretne megrendezni a csillaghír stáb?

 

 

Amíg a részletekre csillagfény nem derül, kukucskáljuk meg, mi történt a betlehemi istállóban. Kérjük, jelentkezzen a 2. sz. riporterünk.

Kedves nézőink! Ugye meglepődnek, hogy szinte nappali fényesség ragyogja be ezt a rozzant kis épületet! A Jupiter majdnem elérte a Szaturnuszt, és épp az istálló felett! A fényerő fokozódik, szinte glóriát von a kis család köré. Nicsak’, vendégek érkeznek. Egyszerű pásztorok. A saját vagyonkájukból hoztak ajándékot a kisdednek, és állításuk szerint angyali hírt kaptak, hogy itt született meg a világ …………………! Letérdelve imádkoznak az istálló küszöbén…

 

*Rajzoljátok le, milyen ajándékot vihettek a pásztorok!

 

Bocsánat, a stúdió visszaveszi a szót, mert ismét rendkívüli közleményt kell beolvasnunk!

 

Rendkívüli közlemény!

Adatik tudtára mindenkinek, akit illet, hogy az Uralkodó a holnapi nap napkeltére összehívatja a birodalom valamennyi főpapját és írástudóját. Fontos kérdésben kell tanácskozni újra, ezért indok nincs a hiányzásra, és felmentés sem a távolmaradásra!

 

A közlemény beolvasását későbbi időpontban megismételjük! Most újból a betlehemi istállóba kihelyezett tudósítónké a szó.

 

  1. sz. helyszín

Kedves Nézőink!

Szemtanúi lehetnek egy exkluzív eseménynek. Látják, ott, a Kisded közelében azt a 3 elegáns férfit? Velük már találkoztunk, ki gondolta volna, hogy itt bukkannak fel újra? Ők azok a bölcsek, akik napkeletről érkeztek, és mint láthatják, nagyon értékes jándékot hoztak: ………………….-t, ……………………-t, ……………………-t. Állításuk szerint a jászolban a zsidók királyát tisztelhetjük. Hódolatuk jeléül leborulnak a kis jövevény előtt. Mit gondolnak efelől? Őket is a csillagjelenés vezette ide az úton. Erre különösképpen felhívnám asztrológusaink figyelmét! Hírforrásaink szerint nem sokáig maradnak, és udvariasan, de visszautasítottak mindenféle nyilvános vitát a csillagjelenségről. Titkolózásuk bizonyos szempontból érthető, hiszen nagy horderejű felfedezésről lehet szó. Mindenesetre tény, hogy hazafelé kifürkészhetetlen okból más úton szándékoznak menni, mint amin érkeztek.

 

Stúdió

Köszönöm a figyelmet, a lebilincselő tudósítást.

Műsorszerkesztőnktől most érkezett a hír, hogy a Királyi Sajtóiroda diplomáciai okokból visszavonta a „Tudományról éjféltájban” magazin forgatási engedélyét. Beláthatatlan ideig a csillaghír stáb tudósításaira nem kerül sor, a további fejleményekről időben tájékoztatjuk majd Önöket.

 

Műsorzárás előtt rendkívüli közleményünket még egyszer megismételjük.

Nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindenkinek!

 

 

 

Közzéteszi: Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.

Az adventi gyertyák színe, de még a száma sem mindig azonos. Vajon miért?

 

Ha az adventi koszorúra gondolunk, négy gyertyaláng jut először eszünkbe. Pedig a legelső adventi koszorún – 1839-ben – sokkal több gyertya égett. A hamburgi árvaház gyermekeinek kocsikerékből készített adventi koszorúján 24 gyertya világított, 20 kis piros gyertya a hétköznapoknak, 4 nagy fehér pedig a vasárnapoknak megfelelően. A gyertyanaptár erősödő fényével jelezte a karácsony, és vele Jézus születésének közeledtét. Az adventi koszorú készítése gyorsan divatba jött, a 19. század végére (hazánkban a két világháború közötti időszakra) szinte minden családban általánossá vált a karácsony első négy hetét gyertyagyújtással ünnepelni.

 

 

Lila és rózsaszín

Bár az első adventi koszorú készítője Johann H. Wichern evangélikus lelkipásztor volt, az adventi gyertyák hagyományos színeit mégis a római katolikus liturgiából kölcsönözzük. Az advent ugyanis – a húsvéti előtti időszakhoz hasonlóan – nemcsak a várakozás, hanem a böjt és a bűnbánat időszaka is, amit a katolikus liturgiában lila színnel jelölnek. Ezért az adventi időszak és az adventi gyertyák színe általában lila, kivéve egyet. A gyertyagyújtás sorrendjében a harmadik gyertya színe rózsaszínű, mivel a (bűn)bánatba már egy kis öröm is keveredik, ahogy egyre közeledik a karácsony.

A katolikus népi vallásosságban minden gyertya szimbolizál valamit. Az első a hit gyertyája, Ádámot és Évát jelképezi, hiszen a bűneset után nekik ígérte meg Isten először, hogy elküldi a Megváltót. A második a remény gyertyája, amely a zsidó népet jelképezi, akik évezredeken keresztül várták a Messiást. A harmadik, a rózsaszín gyertya Szűz Máriáé, és azé az örömé, hogy a Fiú a földre jött. A negyedik Keresztelő Szent Jánosé, aki utat készített Jézusnak az emberek szívében, ez a szeretet gyertyája.

 

 

Piros és fehér

A protestáns családokban, főleg Nyugat-Európában nem a lila és a rózsaszín, hanem a piros/vörös és fehér gyertya szokása dívik. A gyertyák száma is más lehet, mivel sok helyütt (például az anglikán családokban és Németország egyes részein) a négy piros gyertya mellé, a koszorú közepére állítanak egy nagyobb fehér gyertyát. Ez a Krisztus-gyertya, amit csak karácsony este gyújtanak meg. Ám azokon a területeken is, ahol a három piros és egy fehér gyertya divatja van, Krisztusnak ajánlják az utolsónak meggyújtott fehér gyertyát.

A protestáns családokban is jelképi jelentéssel bírnak a gyertyák, s meggyújtásukkor egy-egy odaillő igét is felolvas a családfő. Az első gyertya a Fény megjelenését szimbolizálja. A második az Úté, amely egyszerre jelöli azt az utat, amit Jézus vállalt értünk, hogy a földre szállt, és azt a lelki utat is, amit nekünk kell megtennünk, hogy követhessük Őt. A harmadik gyertya az örömé, a negyedik pedig vagy Jézus személyét, vagy pedig azt a békét szimbolizálja, amit Isten az emberekkel kötött Jézus megszületésekor.

 

Advent angyalai

A hagyományos két gyertyaszín mellett gyakran látunk „tarka” koszorúkat is, amelyek nem feltétlenül csak a virágkötők mókás kedvéről árulkodnak. A New Age megjelenésével, a 20. század vége felé terjedt el szerte a világon az Advent angyalainak legendája, mely szerint a karácsonyt megelőző négy hétben négy angyal száll le a földre. Az első, kékbe öltözött angyal feladata az, hogy közelebb hozza az egymástól elidegenedett embereket. A második, piros palástba öltözött angyal aranyserleggel a kezében járja végig a házakat, hogy szeretetet öntsön az emberek szívébe. A harmadik, fehér ruhás fénylény aktívvá teszi az emberek szívébe töltött szeretetet, míg a negyedik, lila ruhás angyal a békesség dallamát hozza el az emberek közé.

 

Advent angyalainak meséje – illusztráció

 

Ez a történet ma már szájról szájra, pontosabban internetes oldalról internetes oldalra száll, és mint egykor a népmesék, különböző verzióban bukkan fel. Az angyalok színe azonban nem változik, talán azért sem, mert valahol a keresztény hagyomány hit-remény-szeretet hármasából táplálkozik, megtoldva egy kis fény-miszticizmussal. Így az adventi angyalok gyertyái is azonos színűek: az elsőé kék, a másodiké piros, a harmadiké fehér vagy arany, a negyediké pedig lila.

 

 

Közzéteszi: Miklya Luzsányi Mónika (első megjelenés)

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.

A betlehemépítés szokása onnan ered, hogy régen, amíg nem volt fényképezés, tv és vetítő, úgy tudták a templomban szemléltetni a karácsonyi történetet, hogy felállították a betlehemi istálló mását, innen került ki a templomon kívülre is. A betlehemi jelenet, az egyszerű istálló hangulata ma is megállítja a karácsony előtti bevásárlás forgatagában az embereket, elgondolkodnak egy pillanatra, hogy az, akit ma olcsó fényekkel és vásári reklámmal ünnepelnek, a valóságban ilyen egyszerű körülmények között született meg. Igazából az a jó betlehem, ahol csak üres jászolbölcső figyelmeztet arra, hogy karácsonykor Jézusnak a szívünkben kellene megszületnie.

 

 

A legegyszerűbb betlehem az ablakba ragasztható árnykép. Ha azt akarjuk, hogy kintről mutasson jól, a külső ablaküveg belső oldalára ragasszuk ki a fekete kartonból kivágott bölcsőt, és mellé néhány emberalakot, Mária, József és két pásztor, esetleg még egy bárány vagy tehén sziluettjét. A kép fölé tegyünk átlátszó papírból vagy fóliából egy sárga vagy bordó csillagot, ha szükséges, tegyünk egy kisebb lámpát a csillag mögé, elég egy elemmel működő izzó. Ha azt akarjuk, hogy bentről legyen jól látható, megfordítva tegyük a belső ablaküvegre kívülről.

 

 

A kültéri betlehem akkor szép, ha sokan látják, ezért keressünk neki olyan helyet, ahol a járdáról jól látható. Felépíthetjük pl. a templomkert bejárata mellett a belső oldalon. Ha a járdától kb. 3 méterre kerül, jól mutatnak a 30 cm magas emberalakok. Előbb készítsük el egyharmad méretben, tehát 10 centis figurákkal kartonból, itt még lehet akár ollóval igazítani az emberalakokon. Ezen kipróbálhatjuk az elrendezést, hogy ne takarják egymást, melyik szögből látható jól, milyen színeket alkalmazzunk. Ez a kicsinyített makett önmagában is szép betlehemi kép lehet egy asztalon.

 

Gyerekek által készített asztali betlehem Sóshartyáni Általános Iskola, 7. o.

 

A kültéri betlehem készülhet sokféle anyagból, akár lehet szalma vagy kukoricacsuhé bábokat is odatenni, de műanyagbabák nem illenek ide. Ha több évben gondolkodunk, legjobb, ha vékony deszkából fűrészeljük ki a figurákat, és lenolajjal lekenjük, ami megőrzi a fa erezetét, nem nedvesedik át, és évente más ruhával fel lehet az alakokat újítani. 30 centis figurák esetén szerezzünk be 30 cm hosszú, 15 cm széles, max. 20 mm vastag gyalult fenyődeszkákat egy asztalostól, a kartonról arányosan nagyítva másoljuk rá a figurákat, és fűrészeljük körbe. Annyi talp vagy támaszték kell hozzájuk, hogy szélben se boruljanak fel. A jászol is készülhet ugyanilyen deszkából, elég ha pár szál szénát teszünk bele, a frissen gyalult fa természetes anyaga a legszebb. Ne használjunk fahulladékot vagy bútorlapokat.

Ha állatokat is teszünk a betlehembe, a tehén lehet 20 cm, a bárány 10 cm magas. A korabeli hosszú felsőruhát utánozva az emberalakok vállára kisebb kendőt terítsünk, a pásztoroké legyen barna vagy festetlen zsákvászon, József ruhája lehet élénkebb, Máriáé inkább fehér vagy más világos szín. Az egész fölé építsünk egyszerű tetőt néhány fából, lécből, egyszerű keretet, amit elöl feltámasztunk. Mintha két oszlopa lenne, takarjuk le szalmával, esetleg kisebb fenyőággal díszítsük. Az egészet megvilágíthatjuk egy kültéri karácsonyfaégő-sorral úgy, hogy egy égő alul legyen, a többiből a tető fölé kereszt alakú csillagot formálunk.

 

 

 

Közzéteszi: Győri István, református lelkész, egyetemi tanár

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.

Elmeséli: Miklya Luzsányi Mónika – az 1Sámuel 18–20 alapján

 

Biztosan neked is van legeslegjobb barátod. Akire bármiben számíthatsz. Aki kiáll melletted még akkor is, amikor senki más. Aki talán még az életét is kockára tenné érted. És persze te is bármit megtennél érte.

Dávidnak, aki a juhok mellől került a királyi udvarba, volt egy ilyen barátja. De az ő barátja, Jónátán nem csak nagy szavakat mondott. Nem csak hősködött, hogy bármikor megvédelek. És veled vagyok mindhalálig. Hanem meg is tette. Pedig nem volt egyszerű a helyzet. Jónátán ugyanis Saul királynak volt a fia.

Emlékszel? Saul volt az a fiatalember, aki a szamarait kereste. Aztán Izráel királya lett. Eleinte jó király volt, szót fogadott Istennek. Hallgatott Isten emberére. De később fejébe szállt a dicsőség. És ment a saját feje után. Hiába figyelmeztette Sámuel. Saul csak azt tette, amit a fejébe vett. Még a próféta dolgába is belekontárkodott.

Isten akkor úgy döntött, hogy Sault le kell váltani. Kiválasztotta Dávidot, és elküldte Sámuelt, kenje fel őt olajjal, ahogy a királyokat szokták. De úgy, hogy meg ne tudja Saul király. Mert Saul maradt a trónon, és Dávidról még sokáig nem derült ki, hogy igazából már ő a király.

Jónátán akkor ismerte meg Dávidot, amikor legyőzte Góliátot. Azonnal összebarátkoztak. A küzdelem után Jónátán levette a köpenyét, és Dávidnak adta. Sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.

Ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt a király. Amikor egyszer egy győztes csatából értek haza, nagy ünneplést csaptak nekik Jeruzsálemben. Persze Saul vonult elöl, hiszen ő volt még a király. Dávid is úgy gondolta jónak, hogy majd Saul után fog a trónra kerülni. Majd ha Saul meghal. Az meg jó soká lesz. Úgyhogy Dávid szerényen meghúzódott Saul mögött. Jeruzsálem népe körtánccal és dobszóval ünnepelte őket. Az asszonyok így énekeltek:

Megölt Saul ezer embert,
Dávid meg tízezer embert!

„Micsoda?! – fortyant fel magában Saul. – Dávidot jobban éltetik, mint engem? Magasabbra helyezik nálam ezt a kis birkapásztort! Ez nem igazság!” – és éktelen haragra gerjedt. Olyan éktelen haragra, hogy elhatározta, megöli a fiút.

Egyszer, amikor Dávid a trónteremben a lantját pengette neki, Saul le akarta szúrni a dárdájával. Máskor meg az jutott eszébe, öljék meg inkább a filiszteusok. Dávidnak ígérte a lányát feleségül, ha levág érte száz filiszteus harcost. Majdcsak otthagyja a fogát – dörzsölte a markát a király. Dávid azonban kétszáz filiszteust vágott le a katonáival. Így mit volt mit tenni, Saul hozzáadta Dávidhoz a leányát, Míkalt. És féltékeny volt Saul Dávidra, egyre jobban. Ellensége lett egész életére.

Jónátán kitartott Dávid mellett, hiába változott meg az apja. Pedig Jónátán is joggal lehetett volna féltékeny. Hiszen ő volt a herceg, a trónörökös. Igazság szerint neki is jól jött volna, ha Saul megöli Dávidot. De Jónátán nem örült apja terveinek. Egyáltalán nem. Inkább figyelmeztette Dávidot, hogy Saul el akarja fogatni a katonáival. Dávid elrejtőzött, amíg Saul haragja lecsillapodik. Jónátán pedig felkereste az apját:

– Mondd, apám, miért haragszol annyira Dávidra, hogy az életére törsz? – kérdezte. – Dávid hűséges szolgád. A csatamezőn is kiállt érted. Rengeteg filiszteust megölt, és nem féltette az életét. Miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? Miért tenne ilyet a király?

Saul hallgatott Jónátán szavára, még meg is esküdött:

– Az élő Úrra mondom, hogy nem kell meghalnia!

Jónátán tehát elsőre meg tudta békíteni az apját. De Saul csak nem nyugodott. Újra és újra rátámadt Dávidra, míg végül Dávidnak el kellett menekülnie a városból.

– Nem tudom, mit tegyek – mondta a barátjának, amikor meglátogatta a rejtekhelyén. – Amíg nem vagyok benne biztos, hogy mit akar velem a király, addig nem hagyhatom el.

– Majd én megtudom, mit tervez – mondta Jónátán –, és jelet adok neked. Reggel kimegyek a mezőre, és úgy teszek, mintha célba lőnék az íjammal. Ha apám tervez valamit ellened, akkor azt mondom majd a nyílszedegető gyereknek: Messze előtted van a nyilam! Siess, fuss, meg ne állj!

A terv sikerült, de nem jót hozott. Saul az ünnepi asztalnál mondta ki, hogy meg akarja ölni Dávidot. Jónátán otthagyta a vacsorát, reggel pedig a megbeszélt módon figyelmeztette a barátját. Aztán hazaküldte a nyílszedő gyereket.

– Az Úr legyen veled – szólt búcsúzóul a barátjához Dávid. – Ha te nem lennél, talán már nem is élnék. Örökre a legjobb barátom maradsz.

– Te is nekem – mondta Jónátán –, mindhalálig.

 

Kép forrása

 

Elmeséli Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt
az 1Sámuel 17 alapján

Illusztráció: Kelemen Czakó Rita

 

 

Eredeti megjelenés:
Dávid és Góliát, Trixi-könyvek, 2010

 

 

Dávid testvérei katonák voltak. Bal-jobb. Ahová kellett, oda indultak. Bal-jobb. Bal-jobb.

– Sereg állj! Tábort verünk a völgyben, és csatarendbe állunk a hegyen.

 

Hadrendbe állt az izraeli sereg. No de miféle sereg ez? Nézd csak meg, mindenki fél, remeg… Mert jön az ellenség, páncéljuk csörög, lépésük dübög, fegyvereik élesek. És ki vezeti őket? Egy óóóóriás! A híres-neves filiszteus Góliát.

 

Dumm! Megrendül a föld, ahogy Góliát lép egyet. Dumm! Damm! Remeg a föld, ahogy Góliát lépeget. Dumm! Damm! Dumm! Az izraeliekkel szemben feláll a filiszteus sereg.

 

– Uáááááá!!!!!!! – lép ki a sereg elé Góliát, és ordít egy nagyot. – Hát senki se mer kiállni velem? Féltek ugye? – kérdi gúnyosan. – Hát hol van az Istenetek, aki megvéd titeket? Berezelt ő is, mint ti, mindannyian?

 

Zrim-zrum, ziriri-zum, zörög a rézpáncél, ahogy Góliát a mellét veri.

Va-va-va-vacognak az izraeliták fogai. Ne-ne-ne-nem mer kiállni senki a párviadalra.

 

Zim-zum, zilili-zum… Mi ez a furcsa zaj?

Zim-zum, zilili-zum… Ez nem vacogás. Se nem remegés. Ez valami más.

Zim-zum, zilili-zum… Lantot penget valaki.

 

Az Úr, az én pásztorom. Zim-zum

Füves mezők, várnak reám… Zilili-zum

Ez egy pásztordal. De kinek van kedve most énekelni?

Dávid jön ott, a pásztorfiú. Élelmet hoz a bátyjainak a táborba.

 

Zrim-zrum, ziriri-zum. Va-va-va-vacogók. Cidri-dri-cidrizők.

Dávid csodálkozva néz körül:

– Mit vacogtok, mit reszkettek itt? Hát nincs Istenetek, hogy ennyire féltek?

 

Zrim-zrum, ziriri-zum, zörög a rézpáncél. Góliát megint a mellét veri, és gúnyolódik.

Dávid hallja, de nem ijed meg. Harcra készül. Párviadalra készülődik.

 

Nincs más fegyvere Dávidnak, csak a botja meg a parittyája. Kiválaszt a patakból öt kis követ. Az lesz a lőszer. És hopp, máris Góliát előtt terem.

– Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? – ordít az óriás.

 

– Uáááááá!!!!!!! – harsogja Góliát.

Dávid pedig segítségül hívja Istenét. Megforgatja parittyáját, megcélozza, hipp-hopp, s eltalálja, kipp-kopp, Góliát fejét.

– Auuuuuu!!!!!!! – leheli Góliát.

 

– Góliááááááát… Go-go-go-góliááát… – iszkol a filiszteus sereg.

– Hurrá! Isten erős! – zeng a kiáltás. – Dávid legyőzte az óriást!

És az öröm, ami a győzelmet kíséri, óóóóóriás.

 

 

Elmeséli: Miklya Luzsányi Mónika – az 1Sámuel 8,1 – 10,8 alapján

Ugye milyen rossz, amikor keresel valamit, és nem találod? Emlékszel rá, hogy ide tetted, és nincs ott. És amott sem. Sehol, az egész házban. De még az udvaron sem. Néha képesek úgy eltűnni a dolgok, hogy szinte varázserő kellene ahhoz, hogy megtaláld. Vagy éppen egy látnok, aki megmondja, hogy oda menj, ott biztos meglesz. És persze az a legrosszabb, ha a kutyád vész el vagy a cicusod. Mert a labdának vagy a színes ceruzának nincs lába. Nem megy arrébb. Ha valahova letetted, ott marad, csak meg kell találni. De ha egy állat elkóborol, azt tényleg nehéz megtalálni.

Bizony, így volt ezzel egy Benjámin törzséből származó ember is. Egy napon eltűntek a szamarai. Nagy baj volt ám ez. Ha akkoriban elveszett valakinek a szamara, az olyan volt, mintha ma ellopnák a kocsiját. Vagy a teherautóját, amivel a munkáját végzi. Mert szamárháton utaztak akkoriban az emberek Izráel földjén. Szamár cipelte a terheket. Nagyon fontos jószág volt.

Szóval, ez a Benjámin törzséből származó ember nem hagyta csak úgy elveszni a szamarait. Szólt a fiának, Saulnak:

– Vigyél magaddal egy szolgát, és keressétek meg a szamarakat!

A két legény feltarisznyázott és nekiindult. Nem volt egyszerű a dolguk, hiszen a szamár megy a saját feje után. Ahol füvet lát, ott megáll. Aztán megy tovább hegyeken-dombokon keresztül. Saul és a szolga is kereste mindenütt a szamarakat. Éjt nappallá téve mentek, hogy megtalálják őket. Bejárták Efraim hegyvidékét. Átkutattak minden hegyet és völgyet. Bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg. Amikor Cúf földjére értek, ezt mondta Saul a szolgának:

– Gyere, menjünk vissza, különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért.

– Rendben – válaszolta a szolga –, de én úgy tudom, Isten embere itt él ebben a városban. Nem hallottál még Sámuelről? Tiszteli őt mindenki. Talán ő meg tudja mondani, hol lehetnek a szamarak. Kérdezzük meg tőle.

Saul beleegyezett a dologba, és elindultak a városba, ahol az Isten embere lakott. Sámuel, akit Isten még ifjúkorában szólított meg.

De éppen akkoriban nagy bajban volt. Sámuel Izráel bírája lett, aki igazságot tett és bátorította a népet a harcaiban. Amikor megöregedett, át kellett adnia a vezetést. A fiai lettek Izráel bírái. És nem voltak valami jó bírák. Nem nagyon kedvelték őket.

– Jobb lenne, ha király uralkodna felettünk – háborogtak az izraeliták. – Mi sem vagyunk rosszabbak, mint a többi nép. És mindenkinek van királya, csak nekünk nincs.

– Adj nekünk királyt – követelték Sámueltől az izraeliták. – Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!

– De hiszen nem én vagyok a bírátok – válaszolta Sámuel –, nem is fiaim. Isten bíráskodik felettünk.

– Ugyan – legyintettek a zsidók. – Istent nem látjuk. De a királyt igen. Királyt akarunk! Amint csak lehet!

Sámuelnek nagyon rossz érzése támadt. Isten elé vitte a dolgot. És Isten azt mondta, legyen. Ha ennyire ostobák, legyen csak királyuk. Tapasztalják csak meg, hogy mit jelent.

– A király uralkodni fog fölöttetek. Fiaitokat elviszi katonának – figyelmeztette Sámuel a népet.

– Nem baj! – felelték az izraeliták. – Királyt akarunk!

– Leányaitokat meg elviszi szolgálónak.

– Hadd vigye!

– Elveszi a legjobb földjeiteket.

– Hadd vegye!

– És tizedet szed a termésetekből meg a nyájaitokból.

– Nem baj! – makacsolták meg magukat az izraeliták. – Királyt akarunk!

– Rendben – fejezte be Sámuel –, ti akartátok. De aztán nekem ne panaszkodjatok! Ne siránkozzatok az Úr előtt sem, mert nem fog válaszolni.

– Nem baj! – kiáltották egy emberként az izraeliták. – Akkor is legyen királyunk!

„Jól van. Akkor legyen királyotok. Ha Isten is úgy akarja” – törődött bele Sámuel.

Nem kellett sokáig várnia. Isten egyszer csak azt mondta neki:

– Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt Izráel királyává. Ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből.

Pontosan így is lett, ahogy Isten megmondta. Másnap jött Saul a szolgájával, hpgy megtudják merre lehetnek a szamarak. Sámuel már messziről látta, hogy ez a Saul milyen szép szál legény.

– Ez az én emberem! – mondta Sámuelnek Isten.

„Te tudod, Uram. Ha úgy akarod, legyen ez a benjámini ifjú a király – bólogatott magában Sámuel. – Jó kiállású legénynek látszik. Magasabb mindenkinél. Jól mutat majd a trónon.”

De amikor Saul megérkezett Sámuelhez, nem a trón felől érdeklődött. A szamarai sorsa izgatta.

– Elvesztek az apám szamarai – mondta a prófétának. – Nem tudod véletlenül, merre keressük őket?

– Ugyan – legyintett Sámuel. – A szamarak miatt ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is, kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és a családodé!

Saul nem egészen értette dolgot.

„Biztos összekever valakivel a próféta” – gondolta, és magyarázkodni kezdett.

– Hogy lehetne minden az enyém? A kevesebbnél is kevesebb, amit magaménak mondhatok. Hiszen én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám?

– Azért, mert téged akar Izráel királyává tenni Isten – válaszolta Sámuel, de látta, hogy Saul szívét még mindig nyomja valami. – És nyugodj meg végre! Megkerültek a szamaraid. Apád már miattatok aggódik, fiam. Csak tedd azt, amit én mondok neked!

Kép forrása

Szamaras kép forrása

Elmeséli: Miklya Luzsányi Mónika – az 1Sámuel 1–3 alapján

Megjelent a Reformátusok lapja 2011. október 9-i és 16-i számában

 

Anna álma

 

Hunyd le a szemed! Most képzeld magad elé, amit a legjobban szeretnél a világon. Amire leginkább vágysz. Mit látsz? Lehet, hogy valami új játékot. Vagy egy számítógépet. Biciklit. De az is lehet, hogy valami egészen mást. Mondjuk egy kiskutyát vagy egy cicát. Valami kis állatot, amit dédelgetni tudsz. De az is lehet, hogy egy igazán hűséges, jó barátra vágysz leginkább. Akivel jókat lehet játszani. Nagyokat nevetni. Aki mindenben megért. Vagy éppen egy kistestvérre, aki mindig veled van.

Bizony, sokszor vágyunk valami olyasmire, amit nem lehet megvenni. Ami nem megfizethető, és megszerezni sem lehet. Amit csak Istentől kaphatunk ajándékba. Valami ilyenre vágyott Anna is. Ha lehunyta a szemét, nem új ruhát látott maga előtt. Nem is fényes ékszereket vagy szépséges szőnyegeket. Hanem egy kisbabát. Egy kisfiút, akinek ő lenne az édesanyja. Mert igazság szerint Anna családjában már voltak kisbabák. Akkoriban több felesége is lehetett egy férfinak, és Anna férjének, Elkánának volt egy másik felesége is.  Őt Penninának hívták, és már voltak gyermekei. Elkána nagyon szerette Annát, pedig nem lehetett közös gyermekük. Amikor Anna emiatt sírdogált az ünnepi asztalnál, a férje így vigasztalta:

– Miért sírsz, Anna, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?

„Nem…” – gondolta Anna, de nem mondta ki, hiszen ezzel nagyon megbántotta volna a férjét. Szerette ő Elkánát, hogyne szerette volna, de a világon legeslegjobban egy gyermeket szeretett volna. Mert hiába halmozta el a férje mindenfélével, Anna semmilyen ajándéknak nem tudott igazán örülni. Úgy érezte, élete legszebb ajándéka egy kisfiú lenne. Akit etethetne. Fürdethetne. Aki ott játszana körülötte, és ő hallgathatná a nevetését. Akinek szép kis ruhácskákat varrhatna. Anna mindent megadott volna egy kisgyermekért.

Ezért is ment el minden évben ő is Silóba, a szent sátorhoz. Ezért vett részt az ünnepi vacsorán, ahol persze Peninna rendesen kicsúfolta. De Anna nem törődött a csúfolódással. Igazság szerint az ünnepi asztallal sem törődött. Egyedül az érdekelte, hogy segítsen neki Isten.

Akkoriban Silóban tartották az istentiszteleteket. Ott mutatták be az áldozatokat a szent sátor udvarán. Az áldozattal pedig lakoma is járt, amint részt vett az egész család. De Anna alig várta, hogy vége legyen a lakomának. Miután ettek és ittak, felkelt, és már futott, szaladt is a sátortemplomhoz, hogy imádkozzon. Éli és két fia, Hofni és Fineás voltak akkor az Úr papjai. Éli ott ült egy széken a sátortemplom bejáratánál.

Anna, ahogy a templomba lépett, imádkozni és könyörögni kezdett Istenhez. Sírt és zokogott. Magában beszélt. De persze nem magának, hanem Istenhez szólt.

– Istenem, ha rám tekintesz, és fiúgyermeket kapok, odaadom neked. Téged fog szolgálni egész életében.

Éli gyanúsan szemlélte. Egyre gyanúsabban.

„Mit csinál ez az asszony? Mért rendez itt jelenetet? Ez nem templomba való viselkedés! Biztos berúgott az áldozati lakomán, és most botrányt rendez itt nekem” – háborodott fel magában Éli, és már ugrott is, hogy figyelmeztesse a rendbontó asszonyt.

– Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki, és viselkedj rendesen!

Anna csodálkozva nézte a papot. Miről beszél? Éli a főpap, nem? És még nem látott olyat, hogy valaki zokogva kérjen valamit az Úrtól? Hogy hosszasan beszéljen hozzá? De Anna nem gondolkodott el ezen fölöttébb, hanem elmondta Élinek, hogy milyen fogadalmat tett. Éli megnyugodott, és áldással engedte útjára az asszonyt:

– Menj el békével! Izráel Istene teljesítse a kérésedet!

Úgy is történt. Alig egy év múlva kisfia született Annának, és ő nem felejtette el, amit megfogadott. A gyermeket Sámuelnek nevezte el, ami azt jelenti: „Az Úrtól kértem őt”. Amikor pedig Sámuel nagyobbacska lett, elvitte Silóba, Éli főpaphoz, és felajánlotta Istennek egész életére. Attól kezdve Sámuel ott élt, és a szent sátornál szolgált, az Úr előtt.

Nem volt ez könnyű döntés Annának. És a férjének, Elkánának sem. Mert hiába látogatták rendszeresen Sámuelt, csak nem lehettek vele minden nap. Hiába varrt neki Anna szép kis ruhácskákat, nem láthatták, hogyan szaladgál bennük. Mégis boldogok voltak, mert tudták, hogy Sámuel jó helyen van. És Isten sem feledkezett meg Annáról és Elkánáról. Öt gyermeket kaptak még a felajánlott Sámuel helyett.

 

Anna és Sámuel

 

Ugrás, első szóra

 

„Neked hányszor kell szólni, kisfiam?” – Ugye jó néhányszor hallottad már ezt a kérdést? Meg azt is: „ezerszer megmondtam már, de te mégsem”. Vagy: „ezerszer megmondtam már, és mégis…” Bizony, előfordul nemegyszer, hogy hiába szólnak a felnőttek, nincs kedved szót fogadni. Főleg, ha segíteni kell. Akkor aztán minden fontosabb. Biztos, hogy akkor megy a legizgalmasabb jelenet a tévében, amikor szól anya, hogy légy szíves, szedd le az asztalt, vagy szaladj le a szeméttel. Vagy éppen akkor sikerül elérni az újabb szintet a játékban. De még az is előfordulhat, hogy segítenél te szívesen, csak pont akkor kezd el fájni a lábad. Esetleg a füled. És anya igazán megértheti, hogy fájós lábbal nem lehet csak úgy ugrálni.

Ismerek azonban egy fiút, akinek soha nem fájt a lába. Ugrott első szóra. És a fülei is olyan jó állapotban voltak, hogy azonnal meghallotta a hívó szót. Azonnal engedelmeskedett. Még akkor is, ha álmából riasztották fel.

Sámuelről beszélek, Anna és Elkána fiáról. Akinek a megszületéséért annyit imádkozott az édesanyja. Akit olyan nagyon várt, mégis, már kisgyermekként felajánlotta Istennek. Sámuel attól kezdve a silói sátortemplomban élt. Jó helyen volt az Úr közelében. Pedig Éli nem volt valami jó főpap. A fiai pedig egyáltalán nem voltak jó papok. Nem követték Isten parancsait. Oda se figyeltek rá, csak mentek a saját fejük után. De Sámuel ezzel nem foglalkozott. Ott segített, ahol tudott. És ugrott az első szóra, amikor szóltak neki. Így lett a kisfiúból nagyfiú, aki mindenkinek szívesen segít.

Sámuel a sátortemplomban aludt, közel az Úr ládájához. Egyszer egy hang ébresztette fel álmából.

– Sámuel! Sámuel!

„Ó, biztos Éli szólít” – gondolta magában, és ugrott azonnal, hogy teljesítse a főpap kérését.

– Én? – nézett rá álmosan Éli. – Én ugyan nem hívtalak! Menj vissza aludni!

Sámuel visszament. Biztosan csak álmodta, hogy szólították. De alig hunyta le a szemét, ismét a nevét hallotta:

– Sámuel! Sámuel!

„Ez már biztos Éli lesz!” – gondolta, és már futott is a főpaphoz.

– Hívtál engem, itt vagyok.

Éli azonban így felelt:

– Nem hívtalak, fiam, feküdj már le!

Sámuel értetlenül kullogott vissza a helyére. De amikor harmadszor is hallotta a hívást, és rohant Élihez, a főpap mélyen elgondolkodott.

„Én nem hívtam a fiút, az biztos. Lehet, hogy Isten szólította?”

– Menj csak vissza, fiam! – mondta Sámuelnek. – Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Sámuel ment, és lefeküdt a helyére. Alig telt el pár perc, és ismét a nevét hallotta.

– Sámuel! Sámuel!

– Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! – felelte, ahogy Élitől hallotta, és a szíve hevesen dobogott. Sejtette már, hogy Isten szólítja. És valóban. Az Úr akart beszélni vele. Sámuelnek mondta el, hogy most már büntetés következik. Meg fogja büntetni Élit és fiait, amiért nem hallgattak a parancsaira.

Sámuel ott feküdt az ágyán egész reggelig. Vacogott a félelemtől. Kicsoda ő, hogy Isten szól hozzá? Miért nem Élit szólította meg? Ő a főpap. Vagy a fiait. Vacogott a foga, ha arra gondolt, mit akar Isten tenni velük. Figyelmeztetni kéne őket… De hogyan?

Éli már korán reggel hívta a fiút:

– Fiam! Sámuel!

– Itt vagyok.

– Mit mondott neked Isten? – kérdezte Éli. – Ne titkolj el előlem semmit!

Elmondott hát Sámuel mindent. Semmit sem titkolt el. Éli pedig így szólt:

– Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát – és lehajtotta a fejét, mert tudta, hogy Isten betartja az ígéretét, büntetés következik. De a lelke mélyén meg is nyugodott. Mert végre megint van valaki, akihez szól az Úr. Akin keresztül üzen. Aki Isten első szavára ugrik, mindegy, hogy éjszaka van, vagy nappal. Isten a prófétájává tette Sámuelt.

 

Nemcsak a Múzeumok éjszakáján hangosak a kiállítótermek, hanem a játék kedvéért a benne lévők is szóra bírhatók!

 

  1. Elcsípett hangok az éterből

Pszt! Légy csendben! Ez a bibliai hangok terme. Kinek a hangját hallod? Milyen helyzetben?

  • ●   Hol egy fésű! Tűrhetetlen ez a kócos hajtömeg! Így nem mehetek sehová! ………………………………………
  • ●   Ezt a fügefalevelet akarod a ruhatáram fő darabjává kinevezni?? Fogalmad sincs a női divatról! ………………………………………
  • ●   De szép az én pici babám! S József is milyen szeretettel tekint rá! Csak jó étkes legyen! ………………………………………
  • ●   Milyen életlen ez a szekerce! S nézd, ez a másik balta is tompa! Mikor lesz kész így a bárka? ………………………………………
  • ●   Jaj, de izgulok! Hogy sikerül majd a vacsora Hámánnal és a királlyal? Mi lesz, ha az igazat megtudják a származásomról? ………………………………………
  • ●   Csodálkoznak rajta a barátaim, hogy szeretem a vizet, s még kosarat fonni is megtanultam, mert érdekelt, miért marad fenn a víz felszínén. Egyszer elmesélem nekik a történetemet. ………………………………………

 

  1. Filmforgatókönyv

Kiről van szó? Ki készítette róla a híres szobrot? Hol látható?

Képzeljétek, tegnap két múzeumlátogató beszélgetett a szobrom előtt!

– Ki ez a nagyszakállú ürge? Milyen karakteres feje van! Valami tekintélyes fickó, azt sugallja az arckifejezése!

– Találd ki! Elmesélem neked dióhéjban a történetét!

– Jó, hátha beépítem a következő szappanoperámba….

– Megszületett, de éppen akkor volt egy gyermeküldözés, így beletették egy kosárba, és a folyóra bízták az életét, asszem a Nílusra.

A fáraó lánya megtalálta, és egy szolgálóval (a gyerek saját anyjával) szoptatta. Már abban az időben is fifikásak voltak a nők. De aztán a fáraó lánya nevelte fel a gyereket.

Felnőtt korában kinyírt egy egyiptomi felügyelőt, ezért továbbállt. Na, de Isten megjelent neki egy égő csipkebokor képében, és megbízta őt, hogy hozza ki Egyiptomból a népét.

Mivel a fickó nem bízott magában, segítséget kért Istentől, aki hatalmat adott neki különböző „csodák” elvégzésére.

Majd amikor a fáraót nem igazán érdekelték a csodák, Egyiptomra küldött 10 csapást. A fáraónak más választása nem lévén, elengedte a zsidókat a pusztába. Kész túlélőtúra lehetett, nem?

Miután elindult a nép, a fáraó utánuk küldte a seregét, hogy zavarják őket vissza, de a mi emberünk a botjával ráütött a Vörös-tengerre, és az kettévált, így át tudtak menni rajta. Nyilván amikor a fáraó serege próbálkozott, a víz ismét összecsapott, elmosva azokat. Úgy látszik, már akkor is voltak vízi katasztrófák…

Később a nép nyavalyogni kezdett, mert kajásak voltak, de a vezetésre termett fickó imája után Isten fürjeket és mannát adott nekik, hogy egyenek. Szuper, mi?

Amikor szomjasak voltak, akkor a tengerhasító botjával vizet fakasztott egy sziklából. Nyugodtan ihattak, még vegyi szennyezés sehol…

Egy hegyen Istennel találkozott, és kapott tőle vagy tíz parancsolatot, ami egy kőtáblába lett vésve.

Ennek a szállításához később készítettek egy ládát.

Mivel elég sokáig elmaradt, a többiek beolvasztották az ékszereiket, és bálványokat csináltak maguknak, amire a Főnök bepipult. Leteremtette a népet!

Később, 40 évi vándorlás után eljutottak Kánaánhoz, de már nélküle…

Ha jól tudom, 800 valahány évig élt.

Ugye milyen jó filmötlet? Még sorozat is lehetne belőle…

 

Michelangelo Mózes-szobra Rómában, a San Pietro in Vincoliban

 

Meséld el / írd le ugyanilyen módon a tékozló fiú történetét!

(Mai szóhasználattal, szófordulatokkal, de a lényeget megőrizve.)

 

  1. Jószolgálati nagykövet

A múzeumban található bibliai személyek téged választottak jószolgálati nagykövetnek. Az lenne a dolgod, hogy titkon segítsd a főhőst, hogy jobb legyen a sorsa. (A név mellé írd oda, kinek hogy segítenél. Pl.: NOÉ → karbantartanám a szerszámait, hogy hamarabb kész legyen a bárkával.)

Sámson …….…………………………………………………………………

Zákeus ………………………………………………………………………

József …….…………………………………………………………………..

Pál ……..……………………………………………………………………..

Ruth …….……………………………………………………………………

Dániel ……..…………………………………………………………………

a samáriai asszony ………………………………………………………

 

  1. Átvételi elismervény

Az alábbi múzeumi szereplők jogos tulajdonukat kapták vissza átvételi elismervény ellenében. Segíts, mert pont az aláírásuk nem látható a tárgyak mellett!

Alulírott elismerem, hogy az alábbi tárgy, használati eszköz saját tulajdonom, s engem megillet. Mindezt büntetés terhe mellett is vallom.

arany, tömjén, mirha = …………………………………………

bor = ……………………………………………………………..

vizes korsó = ………………………………………………………

teli halászháló = ……………………………………………………

öt árpakenyér, két hal = …………………………………………..

szamár = ……………………………………………………………

sófár = ……………………………………………………………

 

  1. Sikeres márkaépítés

Milyen termékeket gyártanátok/adnátok el az alábbi nevekkel, amik az elnevezés miatt máris bizalmat építenének a vásárlókban? A nevek a bibliai múzeumból valók.

„KÁNA”

„SÁMSON”

„BÁBEL”

„BETESDA”

Válassz egy márkanevet, s írj hozzá reklámot és hirdetést!

Kereshetsz további márkaneveket is.

 

Közzéteszi: Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, on-line és/vagy nyomtatásban publikálható.

Versek, versek, történetek a Howard Gardner-i intelligenciatípusok szerint csoportosítva.

Játék és feladatötletek, kapcsolódó bibliai témák, történetek – vázlatos megfogalmazásban.

A táblázatot összeállította – nem a teljesség, csupán az ötletadás igényével:

Miklya Zsolt, pedagógus, szerkesztő, költő

Kép forrása

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.