Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2014 decemberében pályázatot hirdetett énekszövegek írására két kategóriában: 1. Új énekszöveg írása egy ismert református, evangélikus vagy metodista dallamhoz. 2. A reformáció európai dalaénekszöveg írása dallam nélkül. Az első fordulóban kiválasztott énekszövegeket újabb pályázat keretében zenésíthették meg az arra vállalkozók.

Miklya Zsolt Zsoltárhang vízjelekben c. verse lett az 1. kategória győztese, melyet a 66. genfi zsoltár dallamára írt. A 2. kategóriában két első díjat is kiadtak, és a modern dal szövegíró–dalszerző győztese Miklya Zsolt és a Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Limesen égő című dala lett. Átfordul egyszer című daluk szintén bekerült abba a dalválogatásba, ami a GEKE kiadásában WE HYMN YOU címmel jelent meg.

Az ünnepélyes díjátadóra 2017. március 18-án került sor Wittenbergben a Luther-hotelben, másnap pedig a Stadtkirchében lettek „felavatva” a dalok az istentiszteleti liturgia részeként. A Limesen égő magyarul hangozhatott el a Hangraforgó-duó előadásában, az alábbi felvétel itt készült. A dal előtt Jochen Arnold, a zsűri elnöke mond néhány méltató szót.

A három dal versszövegeit és nyomtatható kottáit alább közöljük.

 

Miklya Zsolt

Limesen égő

Pilinszky János nyomán

Te győzz le inkább, virradat,
csillámló fényű kis halak
nyomába úgysem érek.
A felszín alvó tükreit
míg ébresztgetik fényeid,
a mély lenn egyre mélyebb.

A foszló álomszéleken
eltűnőben a kinn, a benn,
határon túli lét vagy.
Nem ér utol önkívület,
hisz nincsen semmi kívüled,
ami ébredni célt ad.

Limesen égő őrtüzek
a néma csillagképeket
nem tudják felidézni.
Csak bámulom a múltakat,
míg szívemet egy új lakat
markolja és igézi.

A lázadásom nem kötött
magához mást, csak füstködöt,
szemem azóta marja.
Már semmin sem csodálkozom,
a füsttel úszik el korom,
akarja, nem akarja.

Ne győzz le mégsem, virradat.
Csak hadd mossam meg arcomat
az ébredő tükörben.
Mélyedből, fel, ha bukkanok,
mint hazatérő angyalok,
hadd mondjam, visszajöttem.

 

Átfordul egyszer

Ézsaiás 40,28–31 verseire

Kezei által gyógyulunk meg,
sebesen átlót hajt fölénk,
madárból hal lesz, halból béka,
ugrálásból sosem elég.

Koszlott tapétatengerekről
hullámot tépked le a kéz,
hajóhad indult róla egykor,
papírtutajt sodor a víz.

Zörögve várod, egyszer úgyis
meghajtja életfeleződ,
mert szárnyra kelnek mind az ifjak,
szitáló papírrepülők.

Kezei által gyógyulunk meg,
átlóra átló, és a tér
átfordul egyszer mindenestül,
szél hajtogatta árpapír.

 

Zsoltárhang vízjelekben

a 66. zsoltár dallamára

Élő színekről álmodoztam,
gyerkőc, a papiros felett.
Táncost láttam a színdobozban
beszáradt vízfesték helyett.
Lapomat fény felé emeltem:
áttetsző minta vízjelén
hajó úszott fényes mederben,
nem tudtam, te vagy az, vagy én.

Azóta hány hajóban ültem,
hány új parton várt tévedés?
Hány hálót merítettem űrben,
hány jó szót rejtett feledés?
Porszemnyi léttel szembesültem,
part menti szél szemembe fújt,
hálóba én magam kerültem,
úgy éreztem, nincs már kiút.

Nem voltál több: az ismeretlen,
kitől reszketni, félni kell.
Nem voltál más: kimondhatatlan,
csendet átütő égi jel.
Régi írások rólad írtak,
rólad regéltek ezt meg azt,
én meg a papírt összegyűrtem,
nem leltem írásban vigaszt.

Ám kinn a parton, elfogottan,
vízjeled rajtam átütött:
papírhajó fölé hajoltam
egyszer, s két élhajtás között
láttam egy másik hajót úszni.
Azóta róla álmodom.
Már bennem úszik, nem hagy futni,
élő mederré változom.

 

 

 

Mit kíván a magyar nemzet?

Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon…

 

A folytatást elolvashatod itt

 

Kép: 123RF

 

Képforrás: 123RF

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.

Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Kép: 123RF

Petőfi Sándor Arany Lacinak c. ikonikus verse a mindenkori gyereket megszólító üzenetté vált irodalmunkban, aligha van olyan magyar ember, aki ne ismerné. S bár kötelező iskolai tananyagként bő másfél évtized múltán biztosan más hatást vált ki, mint eredeti nyelvi közegében, azért még ma is eleven, az „élőbeszéd” frissességével tud megszólítani minket. Főleg, ha vesszük a lapot, és belemegyünk a játékba. Arany János fia belement, és azóta is, számtalan verselő, mesélő, grafikus, animátor folytatta a nyelvjátékot, a gyerekekkel való párbeszédet. Érdemes megnézni a Cinemon Stúdió rajzfilmfeldolgozását, amiben Szabó Gyula színművész mesél.

 

 

Képforrás: 123RF

„Nekünk a mosolyt a hang közvetíti, nem az arc…”
„…egy vak térlátása is lehet jó …a tapintott képet mi is képesek vagyunk térben elforgatni.”
„Nem tudom a ház színét, gőzöm sincs, hány kéménye van… de ez nem olyan információ, ami fontos volna a számomra…”

A fenti idézetek az Építészeti térképzet, a vakok építészeti „térlátása” c. cikkből való, amit érdemes elolvasni, ha jobban meg akarjuk érteni, hogyan is működnek a vak ember érzékei.

A képen vak férfi olvas
kép: 123RF

 

Egy vak ember is élhet harmonikus, kiteljesedett életet, ha megtanul bánni a képességeivel. Még művész is lehet belőle. Weszely Ernő harmonikaművész 1953. április 10-én született, és gyerekként került a budapesti Vakok Állami Intézetébe. Itt kezdte zenei tanulmányait, tizenkét évig tanult zongorázni és kilenc évig harmonikázni. Tizenegy éves korára teljesen megvakult, ez mégsem akadályozta meg őt abban, hogy zenei pályára lépjen.

Weszely Ernő a ráckevei harmonikás találkozón (kattints a névre)

 

Képforrás: 123RF

 

 

Gondoltad volna, hogy ilyen hidegben a buborék is megfagy? És hogy ilyen csodákra képes?
Próbáljátok ki. Vagy csak gyönyörködjetek a képekben itt: Szappanbuborékok fagyasztása

Forrás

 

Képforrás: 123RF

2016 novemberében, 82 évesen hunyt el Leonard Cohen,
akinek Hallelujah című dala örökké szóló dicséretként hangzik,
hisszük, még sokáig (kattints a címre).

Az ő hangjával búcsúzunk ettől az évtől,
és kívánunk áldott, Istendicséretben gazdag Új Évet.

 

Képforrás: 123RF

 

Makám & Lovász Irén: Mennyei szép hajnal (kattints a címre)

 

Mennyei szép hajnal,
termő ékes águnk,
földre szállt fiadat
réges régtől vártuk.

 

Teljes dalszöveg (Krulik Zoltán)

 

 

grafika © Fábián Emese

Isten hívja…
a gidát,
a barit,
a malacot,
a csacsit,
a bocit,
a csikót,
és a tevecsikót is –
legyenek a barátai.

 

Ennyi a kicsik kezébe való lapozgató-füzetünk szövege, melynek képei a megnevezett állatokat ábrázolják. A lapozgató kitalálós játékként is használható: „Kinek a farkincája?” – teheted fel a kérdést a gyerekeknek a színes faroksor láttán.

Utána pedig jöhet egy farkinca-fogó az udvaron.

Forrás

 

És egy jól kapcsolható vers, ami így kezdődik:

Talál a gyík is házat,
talál a csacsi is,
talál a kutya,
a medve,
a borz,
a sirály,
a csiga,
(naná, pont a csiga ne találna?)

Forrás: Ami nekünk a ház

Megtalálható a Végtelen sál c. kötetben.

 

Képforrás: 123RF

Az Író Cimborák blogon egész gyűjteményt találtok versekből, mesékből és történetekből a Tükör témához.

Részlet Jankovics Emília Néma ketyegő című verséből (a teljes vershez kattints  címre):

 

Sokat nézegettem magam régebben a tükörben;
kíváncsi voltam, milyen is vagyok.
Ismertem jól a vonásaimat:
ÉN voltam a tükörben, mikor belenéztem.
Aztán elkapott az élet, két ujjával megragadta a tarkómat,
felültetett a hátára és vágtázott egy kört a nagyvilágban velem.

[…]

Mire visszaértem, s belenéztem újra,
meglepődve láttam,
hogy már nem is én vagyok benne:
úgy tűnt, mintha helyettem az ott édesanyám lenne!

Kép: 123RF