Népi mondókáink között a hónapsorolók sokféle változata ismert. Az alábbi két változat azonos mondatszerkezettel, mégis más jelentésváltozattal él. Figyeljük meg, mi a különbség, mi az azonosság? A hónapok milyen tulajdonságait emelik ki a mondókák?
A képek a természet változásait tükrözik, néhol a hagyományos földművelő életmódra utalva (kendernyűvő = kendertépő, kaszasuhintó = arató).
Számotokra milyenek a hónapok? Milyen tulajdonságait emelhetnénk ki a hónapoknak? – Soroljunk a hónapokra jellemző tulajdonságokat egy-egy szókapcsolattal!
A felsorolt tulajdonságok segítségével alkossunk közösen egy új mondókaváltozatot!
Évkörmese
Kuckózzunk be a mesehallgatáshoz, és olvassuk fel a gyerekeknek Gazdag Erzsi: Szűkesztendő – Bőesztendő c. verses meséjét (kattints a címre).
Miért mentek el a hónapok otthonról? Hogyan távoztak a hónap-gyerekek?
Melyik hónap fiú, és melyik lány? Melyik lehetne mindkettő?
Hogyan tértek vissza a hónap-gyerekek? Kik az Év unokái?
Mit jelent a cím? Mikor volt szűkiben, és mikor volt bőviben az Esztendő? Mi volt számára szűken, és mi volt bőven?
És a mi számunkra? Mindenki gondolja végig, hogy neki miből jutott szűken, és miből jutott bőven ebben az évben?
Mit kívánunk a jövő évre? Miből legyen szűkség, és miből legyen bőség?
Születéskör, születésnaptár
Alakítsunk tizenkét székből egy kört. Minden szék egy hónapot jelöl az évben. Mindenki álljon a mögé a szék mögé, amelyik hónapban született!
Melyik hónapban születtek a legtöbben? – Ez a legbővebb hónapunk.
Melyik hónapban születtek legkevesebben (vagy nem született senki)? – Ez a legszűkebb hónapunk.
Készítsünk kör alakú naptárt tizenkét körcikkre osztva, amelyek a hónapokat jelentik. A megfelelő hónap sávjába írjuk be a gyerekek nevét és szülinapjának dátumát. (A névnapokat is jelölhetjük.)
Képesség területek:
nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, képalkotás, vizualitás, Szervezési formák:
családi alkalmak, ünnepi műsorok, programok, Tudomány területek:
művészetek, Multimédia:
online szöveg, animáció, hangoskönyv,
Képforrás: 123RF
A kisbojtár ajándéka – magyar legendamese
Abban a régi időben a pásztorok kint legeltették a nyájakat a mezőkön, és maguk is ott aludtak a szabad ég alatt az állatokkal. Egy szép, csillagfényes éjszakán Betlehemtől nem messze megfényesedett az ég, és a pásztoroknak megjelent egy ragyogó angyal. Annyira megijedtek ezek a szegény pásztorok, hogy ijedtükben mind a földre borultak. De az angyal vigasztalta őket, és így szólt hozzájuk:
– Ne féljetek, nagy örömhírt hozok most nektek! Megszületett az üdvözítő Úr, Krisztus! Menjetek Betlehem városába, ott találjátok egy szegény istállóban, jászolban fekszik, barmok közt nyugszik.
Akkor nagyon megörültek a pásztorok, így hát mindjárt fölkerekedtek, hogy menjenek imádni a kis Jézust. Volt köztük egy szegény kisbojtár. Gyerek volt még, nem volt semmije, nemrég állott be a szolgálatba. Könyörgött a juhászgazdának:
– Gazduram, vigyél el engem is, nagyon szeretném látni a kis Jézust!
– Hát, jól van, gyere! De nem tudom, mit hozol magaddal, mert tenéked nincsen semmid. No, nem baj, meghúzódsz hátul, azért lássad te is a Megváltónkat!
Képesség területek:
nyelvi feladat, játék, természetismeret, ön- és társismeret, kapcsolat, barkácsolás, kézművesség, képalkotás, vizualitás, Szervezési formák:
családi alkalmak, ünnepi műsorok, programok, Tudomány területek:
történelem, egyháztörténet, módszertani segédanyag, Multimédia:
kézműves oldal,
Képforrás: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika Csillagfényes karácsonyfa
Kép: 123RF
A vándor fázósan húzta össze magán a köpenyét. Hidegen fújtak a szelek, a hóesés is feltámadt. Nem csoda, decemberben jártak már, közeledett a karácsony. Akkoriban, az ezerötszázas években még nem voltak hókotrók, autópályák, de még betonozott utak sem. Tavasztól őszig csak az merészkedett ki a városból, akinek nagyon muszáj volt. Hogy azon a téli éjszakán mit keresett Luther Márton Wittenberg falain kívül, ma már nem tudjuk. De a hagyomány úgy tartja, hogy egy viharos, téli éjszakán éppen hazafelé tartott. Az erős szélben alig tudott haladni, a hóvihar úgy ráncigálta, mintha az életét követelné. Luther éppen egy erdőn vágott keresztül, amikor a vihar hirtelen elcsitult. Hipp-hopp, eltűnt, mintha ott sem lett volna. A reformátor felfohászkodott Istenhez, hálát adva, hogy megmentette az életét. Míg imádkozott, az ég felé fordította a tekintetét, és úgy tűnt neki, hogy talán soha nem világítottak ilyen szépen a csillagok. Mikor befejezte az imádságot, körbenézett, és mit látott? A fenyőfák ágain úgy szikrázott a hó, mintha a csillagok leszálltak volna a földre. Luther elgondolkodva nézte a hófödte fenyőket. Majd gondolt egyet, levágott néhány terebélyesebb ágat, és elindult hazafelé.
Wittenbergben már izgatottan várta haza a családja.
– Jaj, azt hittem, odaveszel a hóviharban – szaladt elé Katalin asszony, és sorjáztak elő mind a csemeték is.
– Nézzétek, gyerekek, mit hoztam nektek – vette elő a fenyőágakat az apjuk.
– Fenyőgallyakat – húzta el a száját Johannes, aki már nagyobbacska fiú volt.
– Igen ám, de nem akármilyen fenyőgallyak ezek. Mesélő gallyak. Mégpedig a világ legeslegszebb történetét mesélik el. Katalin, hozz nekem gyertyát. Minél többet.
Katalin asszony összeráncolta a homlokát.
– Nem elég kiednek a mécses, ami az asztalon világít? Drága mulatság a gyertya, nem pazarolhatjuk. Kell az, ha majd olvasni akarnak.
– Nem is pazaroljuk! – nevetett Luther. – Hidd el, Katám, ma többet tanítunk meg a gyerekeknek, mintha akárhány könyvet elolvasnának.
Az asztalon a mécses halványan pislákolt. Luther lefektette a fenyőágakat az asztalra, és mesélni kezdett. Elmesélte mindazt, amit az erdőben átélt.
– Féltem és rettegtem – mesélt a gyerekeinek –, olyan sötét volt, hogy az orrom hegyéig sem láttam. Féltem, hogy meghalok, hogy sohasem jutok ki a rengetegből. Így van ez a bűneinkkel is. Amikor rosszat teszünk, olyan, mintha egy sötét erdőben bolyonganánk. Sötétség vesz körbe minket, és a lelkünk is sötét, mint most itt ez a szoba. De azután Istenhez kiáltottam, és ő meghallgatott engem. Kitisztult az ég, és felragyogtak a csillagok. Körülöttem a fákon pedig úgy ragyogott a hó, mintha csillagok szálltak volna le a földre. Ez történt az első karácsonykor is. Isten megbocsátotta a mi bűneinket, és az ég a földre jött. Isten Fia, Jézus Krisztus elhozta nekünk a világosságot. Ezt ünnepeljük karácsonykor – fejezte be a történetet Luther.
A hagyomány így őrizte meg, de hogy pontosan így történt-e a dolog, nem tudhatjuk. Az viszont bizonyos, hogy a karácsonyfa állításának szokása Németországból érkezett hozzánk.
Egyszerű, mégis látványos asztali mécses- vagy gyertyatartót készíthetünk kisméretű befőttesüvegekből. Alul egy sóréteg a „hó”, amire a mécsest vagy alacsony gyertyát állítjuk, az üveg szájára pedig kendermadzagot kötünk. Az üveget egyéb kiegészítőkkel – pl. ágak, termések, gömbdíszek, szalagok, csipke – is díszíthetjük.
A befőttesüveg oldalát körbevehetjük lyukacsos papírformával, amit egyszerűen elkészíthetünk fehér, világos vagy sötét alapszínű papírból. A papírból vágjunk ki akkora méretű lapot, hogy hengerformára hajtva a befőttesüvegre illeszkedjen. Mielőtt összeragasztanánk, vagdossunk bele csillagformákat ollóval vagy csillag alakú formanyomóval. Ezután a lyukacsos papírt ráragaszthatjuk vagy rákötözhetjük az üvegre. Megoldás az is, ha a papírlapból az üvegre illeszthető hengerformát állítunk össze.
Ráhel nagyon boldog volt, hogy ők is felmennek az ünnepre a templomba. Talán ez lesz az utolsó, hogy a szüleivel mehet, jövőre már biztosan férjhez adják. Utoljára lehet a gyermekek között. Persze, a nagylányok között fog menni, és tudja, hogy a fiúk figyelni fogják őket, de úgy érezte, ez még gondtalan zarándoklat lesz. Édesapja nagyon féltette őt, mióta majdnem elveszítette, de sokáig nem várhat a férjhezmenetellel.
Jeruzsálemben előkelő szállást kaptak, hiszen édesapja mégiscsak egy zsinagógai elöljáró volt, még ha messzi kis városé is.
Ráhelt, aki a kicsi vidéki zsinagógához szokott, mindig lenyűgözte a templom pompája. Mégis távolabbinak érezte a Mindenhatót itt, mint otthon. Túl sok volt itt az ember, és túl nagy a zsivaj. Az áldozatbemutatásokat sem szerette. Kisebb korában el is ájult, amikor látta, ahogy a bárányokat levágják. Azt gondolta, hogy Isten egy kegyetlen gyilkos, és félt Tőle. Ezt persze senkinek nem merte elmondani. Nem értette, miért kell bárány az Istennek, hiszen minden az Övé. Nekik, embereknek, kell a hús, mert enniük kell, de Isten nem eszik.
A páskavacsorát viszont szerette. Igyekezett nem gondolni a hús eredetére. Szerette a szabadulás történetét, a finom ételeket, és hogy együtt van a család és a rokonok. A főváros zaját is szerette, csak Istent nem érezte.
Őt otthon érezte, Kapernaumban. Legjobban azt szerette, amikor hajnalban kiment a Galileai-tó partjára, és nézte a végtelenbe nyúló vizet. Mindig azt gondolta, hogy kicsiny életének búját, bánatát egy-egy hullám messzire sodorja tőle, és a távolban kisimítja. Bárhogyan is háborgott a szíve, mindig békességgel ment tovább. Hitte, hogy a Mindenhatóval találkozott. Azt képzelte, hogy egyszer ő is felfekszik a vízre a part közelében, becsukja a szemét, aztán a hullámok lassan beljebb viszik, és mikor újra kinyitja szemét, a hatalmas Isten ölelésében találja magát. Ilyenkor nem félt az Istentől.
Egyszer majdnem megtörtént. Beteg lett. Nagyon beteg. Mindenki kétségbeesett körülötte, de ő nem félt. Becsukta a szemét, és úgy érezte, a hullámokon fekszik… olyan békességes volt minden… aztán kinyitotta a szemét, és egy olyan szemet látott meg, amiben benne volt a végtelen. Azt érezte, hogy megérkezett. Aztán hallotta a hangot, érezte a kezekből belé áradó erőt, és tudta, hogy mindez valóság, hogy mindig is jól tudta, csak még nem most van az ideje. Nem ő ment az Istenhez, hanem az Isten jött el hozzá.
Most viszont teljesen összezavarodott. Édesapja, Jairus mesélte, hogy borzasztó dolog történt: azt a Jézus nevű rabbit, aki őt visszahozta a halálból, istenkáromlás vádjával elítélték. Már végre is hajtották az ítéletet, átadták Őt a rómaiaknak, akik keresztre feszítették.
Ráhel kirohant. Egyedül akart maradni a gondolataival. Szombat volt, messzire nem mehetett. És különben is hová menjen itt? Hol érezheti itt az Istent?
Korán lefeküdt, és amikor lehunyta szemét, megint azt képzelte, hogy a hullámokon fekszik, és egyre beljebb, beljebb viszi a víz. Minden olyan békességes volt, mint édesanyja ringatása gyermekkorában.
Amikor kinyitotta a szemét, még sötét volt, de a madarak már készülődtek az új nap köszöntésére. Hirtelen felpattant fekhelyéről, és kiosont a házból. Mennie kell. Kell találnia egy helyet, ahol ugyanezt érezheti. Itt sajnos nincsen tópart, de kicsi szíve húzta valahová.
A hűvös miatt magára kerítette felsőruháját, és elindult a néptelen városban. Úgy tervezte, visszaér, mire a családja felébred. Itt nem kellett korán kelni, mint otthon, hiszen nem volt semmi dolguk.
Tópart híján csendes ligetet vagy kertet keresett. Arrafelé vette útját, amerre ilyet látott.
Szívében a békességet meg-megzavarta a kétségbeesés egy-egy hulláma: ha Jézus meghalt, akkor semmi sem igaz abból, amit érez. Akkor ki fogja várni őt? Maguk alá fogják temetni a hullámok?
Még a könnye is kicsordult erre a gondolatra.
A következő hullám az értetlenségé volt: hogyan halhatna meg az, aki másokat visszahoz a halálból? Márpedig őt visszahozta. Már ott voltak a siratóasszonyok. Ő halott volt.
Arra eszmélt, hogy lábai a temetőkert felé viszik őt. Lassan jött fel a Nap. A távolban pár árny vált kivehetővé, asszonyoknak látszottak. Megnyugtatta a gondolat, hogy nincs teljesen egyedül, de nem akart csatlakozni senkihez.
Az út feletti kis dombon a pálmafák alatt pár fügefa virított. Ráhel gyomra nagyot kordult. Felkapaszkodott hát a dombra, óvatosan, hiszen a még harmatos füvön kissé csúszott a könnyed saru. Letépett egy fügét, letelepedett a fa alá, és nézte maga alatt az utat. Aztán elnézett a messzeségbe, látta megcsillanni a napot a templom arany tetején.
Beleharapott a fügébe. Szemét lehunyta, és arcán a Nap melegét érezte. A nyers, édes gyümölcshús jólesően áradt szét szájában, és valami különös örömmel töltötte el.
Kinyitotta szemét, hogy megnézze, milyen füge ez, és mi olyan különös ebben a napsütésben. Pillantása az útra esett, ahol egy fehér ruhás férfi állt. A ragyogás Tőle jött. A szeméből, amit Ráhel olyan jól ismert, hiszen egyszer nagyon közelről látta.
Amint a kislány felismerte, a férfi elmosolyodott. Szája nem mozdult, mégis hallatszott a hangja, éppen úgy, mint akkor:
– Leányka, kelj fel!
Majd áldásra emelve sebhelyes kezét, továbbment az úton.
Ráhel felpattant ültéből, és kacagva szaladt a szállásuk felé.
Ódor Fanna új könyvében is megszólalnak a Szívöltöztetés című adventi kötetből ismert Réka és Anya, Papa és Dédike. Rajtuk kívül még sok szereplő és nézőpont jelenik meg a böjti morzsaszedegetésben. A kötet önvizsgálatra és empátiára késztető írásai mindennapi olvasmányunkká válhatnak akár nagyböjt idején, akár más, elmélyülésre szolgáló, lelki csendességet kívánó időszakban. A gyereknézőpontot megszólaltató írások pedig alkalmasak otthon vagy hittanórán való felolvasásra is a gyerekek számára.
Alábbiakban a kötet két indító írását közöljük, ami a nagyböjti időszak indító egyházi hagyományához kapcsolódik.
Ódor Fanna: SZÍNE-VISSZÁJA Böjti morzsák Bódi Kati grafikáival
– Anya, mi az a húshagyó kedd?
– A böjt kezdete.
– És mi az a böjt?
– A húsvét előtti negyven nap, amikor igyekszünk még jobban Istenre figyelni.
– És ehhez el kell hagyni a húst?
– A böjt azt jelenti, hogy valami számunkra fontosat elhagyunk, lemondunk róla, hogy jobban tudjunk Istenre figyelni.
– Mert Isten nem figyel ránk, ha húst eszünk?
– De, Ő mindig figyel ránk. Inkább a mi figyelmünkről van szó.
– De én nem tudok jobban odafigyelni, ha nem eszem húst. És amikor éhes vagyok, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mikor eszünk már…
– Nem csak hússal lehet böjtölni. Régen ez volt a szokás. De bármit elhagyhatsz, amiről úgy érzed, hogy az segít közelebb kerülni Istenhez…
– Megvan!!!! Nekem ez hisztihagyó kedd lesz. Szerinted kibírom negyven napig, hogy ne hisztizzek meg ne nyafogjak?
– Ne tervezz olyan hosszan! Minden reggel határozd el, hogy MA nem teszem. Akkor naponta kibírhatod.
Szívező szerda
Kicsi Réka a lábát lógázva ült a kopott padon, és nézte, ahogyan nagyapja a hamarosan kezdődő kerti munkákhoz készíti elő a szerszámokat. Iskola után mindig Boldi papának mesélt először, hiszen a szülei estig dolgoztak.
– Képzeld, Papa, a katolikus hittanosokat ma elvitték a templomba, és mikor visszajöttek, maszatos volt a homlokuk. Szóltam Zsófinak, de azt mondta, hogy nem szabad lemosni. Hamuval rajzoltak a homlokukra keresztet, de nem tudta, hogy miért, csak azt, hogy még ne mossa le.
Boldizsár jóízűen mosolygott a megfogalmazáson, és letette az ásót, amit élezett, mert tudta, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz. A kislány mellé telepedve kezdte magyarázatát:
– Ma van hamvazó szerda. Tavalyi barka hamujával rajzolnak ilyenkor a katolikus papok.
– Hamuval? Miért nem csillámporral vagy liszttel? – kérdezte tágra nyitott szemmel a kislány.
– Hát a csillámpor elég furcsán venné ki magát – kacagott fel a férfi –, de a liszt nem rossz ötlet. Viszont a hamunak jelentése van. Ilyenkor ugyanis azt mondják: „Emlékezz rá, hogy porból lettél, és porrá leszel.”
– Az mit jelent?
– A Biblia azt írja, hogy Isten porból teremtette az első embert… és amikor meghalunk, a testünk elporlik – jött a magyarázat.
Réka egy kis időre elgondolkodott. A tavasz kezdete volt. A fák némelyike már rügyezett, a ház mögötti árnyékos részen hóvirágszőnyeg fehérlett, pár kismadár civódott hangosan a még csupasz ágak között. Nehéz volt a halálra gondolni, miközben az élettől pezsgő tájat nézte. Pár perc múlva megszólalt:
– Miért kell erre emlékezni? Azt szoktad mondani, hogy amikor meghalunk, az olyan, mint a tél, és utána jön az örök tavasz a Jóistennél. Akkor miért emlékezzünk a télre? Az szomorú lenne, ha nem lenne utána tavasz. Miért nem a tavaszra emlékezzünk?
– Te mire emlékeztetnéd az embereket, Kedves? – adta vissza a kérdést Boldizsár.
Réka szeme felcsillant. Úgy tűnik, már készen volt a válasz:
– Én szívecskét rajzolnék a kezükre, hogy mindig lássák. Arra emlékeztetné őket, hogy az Isten szeret minket.
– Remek ötlet! – mondta a férfi.
– Van is tetkós filcem, amivel a bőrünkre lehet írni – lelkesedett be a kislány.
– Kihozod? – kérdezte a nagyapja.
Réka eltátotta a száját, majd ujjongva mondta:
– Persze! És rajzolhatok rád szívet? Te meg nekem, jó?
– Naná! Hogy mindig emlékezzünk a legfontosabbra.
Közeledik vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe, amit a római katolikus, evangélikus keresztények január 6-án ünnepelnek. Három eseményre emlékeztet az ünnep: a napkeleti bölcsek imádására, Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn.
De kik is a háromkirályok, akiket a néphagyomány így tart számon, és inkább a karácsony ünnepéhez sorol? Elevenítsük fel a gyerekekkel közösen a napkeleti bölcsek történetét (Máté 2,1–12):
Honnan jöttek? Mit követtek? Hol keresték először a kis Jézust? Hol találták meg? Miért volt ez furcsa? Milyen ajándékokat hoztak neki?
Az evangélium nem említi a bölcsek nevét, hogy hányan voltak, pontosan honnan érkeztek. Azt sem, hogy királyok lettek volna. A drága, uralkodókhoz illő ajándék alapján feltételezték, hogy uralkodók voltak, a hármas szám is a három ajándékból ered. Nevük az 5-6. századtól tűnik fel, egy ravennai mozaikon, majd egy 8. századi kódexben: Gaspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Mágusok voltak, tudós emberek, akik a csillagok tudományához is értettek. Feltételezhető az is, hogy Babilonból érkeztek, ahol az évszázadokkal korábban fogságba hurcolt zsidók nagy számban éltek, és így az Izráel népének adott régi próféciát is ismerhették: „Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből.” (4Mózes 24,17)
Szélsodorta mágusok
Hogy jelennek meg a mágusok Kovács András Ferenc Vízkereszt című versében? (Kattints a címre.)
Olvassuk el, és idézzük fel a vers alapján a három mágus alakját. Vajon miért ilyen furcsák ezek az alakok? Milyen kifejezéseket használ a költő?
Milyen szerepe van a neveknek? Milyen kapcsolat van a név és a versszakban szereplő többi szó között?
Gáspár és Boldizsár esetében könnyen felfedezhetjük a gyakori alliterációt, illetve hangfestést (az adott hang/betű a szó elején vagy belsejében ismétlődik). Gáspár és Boldizsár után Menyhért szakaszában is felfedezhetjük a hangfestés nyomait.
Keressük meg együtt az ismétlődő hangokat/betűket a három mágus versszakában:
Gáspár gajdolgat magába…
Menyhért elmerengve battyog…
Boldizsár balgán botorkál…
Mivé alakítja a hangokkal való játék ezt a három figurát? Milyen üzenetet hordoz ez a számunkra?
Belegondolhatunk abba is, hogy a bölcsek igen hosszú, kb. 1200-1500 km-es utat tettek meg, ha Babilonból érkeztek, ami teveháton is több hetes út lehetett. Ezalatt volt idő a töprengésre, merengésre, gajdolásra (éneklésre). Bár a költő inkább gyalogos zarándokoknak mutatja be őket, akik a hosszú úton bizonnyal elfáradtak, mégis kitartóan haladnak a céljuk felé.
Kovács András Ferenc Betlehemes című versében már megérkeznek és „királyul” hódolnak a kisded előtt (kattints a címre):
Három perzsa bölcs királyul
érkezik, s elébe járul,
hogy palásttal bétakarja!
Gáspár, Menyhárt s Boldizsár is
térdre hull hódolni máris –
Isten is, ha úgy akarja.
Mágus-bábok
A versek lapján milyennek képzelik a gyerekek a mágusokat? Készítsenek papír- vagy műanyagpohárból asztali bábokat, ami a mágusokat ábrázolja. Használhatnak színes papírt, textilt, fonalat, zseníliadrótot a bábkarakter alakításához. Az alábbi bábok és a kép alapmintaként szolgálhatnak:
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2023/12/csillag-karacsony_web.jpg531800Miklya Zsolthttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngMiklya Zsolt2023-12-25 07:49:532024-12-26 16:19:16Ó, szép fényes hajnalcsillag
Karácsonynak éjszakáján mennyi változatban szólal meg a dicséret! Mindegyik változat ringat. Mindegyik változat jövőt ígér. Amiből megszülethet a mi reménységünk is. Áldott Születésünnepet!
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
A kis Jézus megszületett!
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja.
Lábaival ringázgatja,
Két kezével ápolgatja.
– Aludj, aludj, én kisdedem,
Aludj, aludj, én kisdedem!
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóból lettem anyád.
Nincs a Jézus ágyán paplan,
Jaj, de fázik az ártatlan!
Takargatja édesanyja
Dirib-darab posztókába.
Nincs a Jézusnak bundája,
Posztóba van bepólyázva.
Elveszett a báránykája,
Miből lett volna bundája?
Kirje, kirje, kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Azért nekünk jót szereztél,
A pokoltól megmentettél.
Játsszuk el a Süssük, süssünk valamit című vonuló gyermekjátékot a teremben. A gyerekek sorba állnak, megfogják egymás kezét. A sor elejére áll a pedagógus, aki vezeti a sort, miközben a gyerekek éneklik a dalt (kottával együtt elérhető a címre kattintva). Éneklés és vonulás közben a sor csiga alakúvá tekeredik össze.
Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:
Lisztből legyen kerekes,
tölteléke jó édes.
Sodorva, tekerve, túróval bélelve, csigabiga rétes, kóstoltam, jó édes.
A „Süssünk, süssünk valamit” mondatot alakítsuk át a tárgyat megnevezve sokféleképpen. A gyerekek sorban mondjanak egy-egy lehetőséget teljes mondattal. Pl.:
Saját tervezésű, illetve sablon segítségével kivágott mézesformákat is készíthetünk.
Érdemes sütőpapíron nyújtani a tésztát, így nem baj, ha letapad kicsit. A mintarajzot helyezzük a kinyújtott tésztára, majd éles késsel vágjuk körbe a formát. A felesleges tésztát távolítsuk el, a sütőpapírt a tésztaformákkal húzzuk át a tepsire, és már süthetjük is.
A mézeskalács mellé kiváló ital a tea. Tartsunk illatos teakóstolót.
Előbb vegyenek illatmintát a gyerekek az alapanyagokról, majd készítsünk néhány kancsónyi ízes teát fűszer- és gyógynövényekkel, gyümölccsel, mézzel ízesítve. Pl. (recepthez kattints a kiemelt névre):
We may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
Essential Website Cookies
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, refusing them will have impact how our site functions. You always can block or delete cookies by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website. But this will always prompt you to accept/refuse cookies when revisiting our site.
We fully respect if you want to refuse cookies but to avoid asking you again and again kindly allow us to store a cookie for that. You are free to opt out any time or opt in for other cookies to get a better experience. If you refuse cookies we will remove all set cookies in our domain.
We provide you with a list of stored cookies on your computer in our domain so you can check what we stored. Due to security reasons we are not able to show or modify cookies from other domains. You can check these in your browser security settings.
Other external services
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps, and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Google reCaptcha Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
Privacy Policy
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
Újulása víg örömet
