Mit kíván a magyar nemzet? – Lackfi János verse
Mit kíván a magyar nemzet?
Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon…
Kép: 123RF
Petőfi Sándor: Arany Lacinak
Képforrás: 123RF
Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.
…
Kép: 123RF
Petőfi Sándor Arany Lacinak c. ikonikus verse a mindenkori gyereket megszólító üzenetté vált irodalmunkban, aligha van olyan magyar ember, aki ne ismerné. S bár kötelező iskolai tananyagként bő másfél évtized múltán biztosan más hatást vált ki, mint eredeti nyelvi közegében, azért még ma is eleven, az „élőbeszéd” frissességével tud megszólítani minket. Főleg, ha vesszük a lapot, és belemegyünk a játékba. Arany János fia belement, és azóta is, számtalan verselő, mesélő, grafikus, animátor folytatta a nyelvjátékot, a gyerekekkel való párbeszédet. Érdemes megnézni a Cinemon Stúdió rajzfilmfeldolgozását, amiben Szabó Gyula színművész mesél.
Vakok érzékelése és művészete
Képforrás: 123RF
„Nekünk a mosolyt a hang közvetíti, nem az arc…”
„…egy vak térlátása is lehet jó …a tapintott képet mi is képesek vagyunk térben elforgatni.”
„Nem tudom a ház színét, gőzöm sincs, hány kéménye van… de ez nem olyan információ, ami fontos volna a számomra…”
A fenti idézetek az Építészeti térképzet, a vakok építészeti „térlátása” c. cikkből való, amit érdemes elolvasni, ha jobban meg akarjuk érteni, hogyan is működnek a vak ember érzékei.
A képen vak férfi olvas
kép: 123RF
Egy vak ember is élhet harmonikus, kiteljesedett életet, ha megtanul bánni a képességeivel. Még művész is lehet belőle. Weszely Ernő harmonikaművész 1953. április 10-én született, és gyerekként került a budapesti Vakok Állami Intézetébe. Itt kezdte zenei tanulmányait, tizenkét évig tanult zongorázni és kilenc évig harmonikázni. Tizenegy éves korára teljesen megvakult, ez mégsem akadályozta meg őt abban, hogy zenei pályára lépjen.
Weszely Ernő a ráckevei harmonikás találkozón (kattints a névre)
Buborékkristályok, avagy a mínuszok dicsérete
Képforrás: 123RF
Gondoltad volna, hogy ilyen hidegben a buborék is megfagy? És hogy ilyen csodákra képes?
Próbáljátok ki. Vagy csak gyönyörködjetek a képekben itt: Szappanbuborékok fagyasztása
Hallelujah – Dicsérjétek az Urat!
Képforrás: 123RF
2016 novemberében, 82 évesen hunyt el Leonard Cohen,
akinek Hallelujah című dala örökké szóló dicséretként hangzik,
hisszük, még sokáig (kattints a címre).
Az ő hangjával búcsúzunk ettől az évtől,
és kívánunk áldott, Istendicséretben gazdag Új Évet.
„Mennyei szép hajnal”
Képforrás: 123RF
Makám & Lovász Irén: Mennyei szép hajnal (kattints a címre)
Mennyei szép hajnal,
termő ékes águnk,
földre szállt fiadat
réges régtől vártuk.
Teljes dalszöveg (Krulik Zoltán)
Isten hívja… – Miklya Zsolt verse, Fábián Emese grafikája
grafika © Fábián Emese
Isten hívja…
a gidát,
a barit,
a malacot,
a csacsit,
a bocit,
a csikót,
és a tevecsikót is –
legyenek a barátai.
Ennyi a kicsik kezébe való lapozgató-füzetünk szövege, melynek képei a megnevezett állatokat ábrázolják. A lapozgató kitalálós játékként is használható: „Kinek a farkincája?” – teheted fel a kérdést a gyerekeknek a színes faroksor láttán.
Utána pedig jöhet egy farkinca-fogó az udvaron.
És egy jól kapcsolható vers, ami így kezdődik:
Talál a gyík is házat,
talál a csacsi is,
talál a kutya,
a medve,
a borz,
a sirály,
a csiga,
(naná, pont a csiga ne találna?)
Forrás: Ami nekünk a ház
Megtalálható a Végtelen sál c. kötetben.
Kortársak tükörben – írások mai szerzőktől
Képforrás: 123RF
Az Író Cimborák blogon egész gyűjteményt találtok versekből, mesékből és történetekből a Tükör témához.
Részlet Jankovics Emília Néma ketyegő című verséből (a teljes vershez kattints címre):
Sokat nézegettem magam régebben a tükörben;
kíváncsi voltam, milyen is vagyok.
Ismertem jól a vonásaimat:
ÉN voltam a tükörben, mikor belenéztem.
Aztán elkapott az élet, két ujjával megragadta a tarkómat,
felültetett a hátára és vágtázott egy kört a nagyvilágban velem.
[…]
Mire visszaértem, s belenéztem újra,
meglepődve láttam,
hogy már nem is én vagyok benne:
úgy tűnt, mintha helyettem az ott édesanyám lenne!
Kép: 123RF
József Attila – Sebő Ferenc: Rejtelmek ha zengenek
Képforrás: 123RF
„Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.”
József Attila: Rejtelmek, ha zengenek
Sebő Ferenc előadásában (kattints a címre és a névre)