Képforrás: 123RF
- Intelligenciatípus: Természeti, egzisztenciális, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli
- Tevékenység: Bibliaismeret, kortörténet: a len szerepe, felhasználása; interaktív multimédiás feladat: szövegkiegészítés; kézművesség: szalagszövés, fonal- és textilkollázs, batikolás növényi festéssel; süteménykészítés lenmaggal
Ha a len, lenvászon jelentőségét fel akarjuk ismerni a bibliai kor emberének életében, érdemes végigolvasni a Példabeszédek könyve záró szakaszát, a „derék asszonyt” dicsérő éneket (Péld 31,10–31). Ő az, aki „Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.” Minden tevékenysége az életet szolgálja, nem robot és gyötrelem, hanem öröm és bölcsesség forrása, amiért „boldognak mondják” őt az emberek. Feltűnő, hogy a dicséretbe, mint egy szövetbe, újra és újra beszálazódnak a textilmunka képei, váltakozva az élet más, egzisztenciális jelentőségű képeivel. Mintha a sorpárhuzamok is azt mutatnák, egyenértékű dolog helytállni az élet mindennapi dolgaiban:
Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót.
Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.
Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.
Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
Példabeszédek 31,18–25
Szerezzünk lenfonalat és lenmagot. A fonalat tapintsuk meg, próbáljuk elszakítani. A magot kóstoljuk meg, rágcsáljuk el. Megtapasztalhatjuk a len kettős hasznát, ami rugalmas rostjainak és olajos magjainak köszönhető, és ősidők óta segíti az embert. A Közel-Keleten közel 9000 éve termesztik, őshazája a Perzsa-öböl környékén lehetett. Egyiptomban különösen fontos növény volt, a gabonával egyenértékű, és nagy területeken termesztették. A hetedik csapásban elpusztult növények között a len az árpa mellett szerepel (2Mózes 9,31).
A házilen (Linum usitatissimum) a lenfélék családjába tartozó, 40-90 cm magas, keskeny levelű, egynyári növény, égszínkék vagy fehér virágokkal. Toktermésében tíz fényes, barna, lapos, magas olajtartalmú mag van. Magját fogyasztották, és olajat is sajtoltak belőle. A növény rostja értékes textilalapanyag, ami a hosszú, egyenes szárból nyerhető.
Kép: 123RF
A földből kihúzott szárakról letisztították a termést, néhány napig áztatták, majd szárították, amire a lapos háztető kiválóan alkalmas volt. Ráháb lenkórót szárított a tetőn, a kémeket ez alá bújtatta el (Józsué 2,6). A lenkórót ezután törték és tilolták, majd fésülték, gerebenezték, aminek az a lényege, hogy a fellazult fás részeket eltávolították a rostok közül, és a szálakat előkészítették a fonásra.
Lenkévék Kovásznán, Háromszék megyében
A lenfonál rugalmas, erős, fényes és jól színezhető, ugyanakkor jól fehéríthető, amiből a legfinomabb ruhaanyag, de szőnyeg vagy sátor- és vitorlavászon is készülhet. A szent sátor munkálataival megbízott mesterek – Becalél és Oholiáb – a szövéshez, takácsmunkához is értettek:
Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle fa- és fémmunkát, művészi szövést és hímzést kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból meg a takácsmunkát: hogy elvégezzenek mindenféle munkát, és elkészítsék hozzájuk a terveket.
2Mózes 35,35
Az ószövetségi időkben a lenvászon – a gyolcs – drága és nemes anyagnak számított, Józsefet gyolcsruhába öltöztette a fáraó, amikor Egyiptom kormányzójává tette (1Mózes 41,42), fehér gyolcs volt a papok szent öltözéke (3Mózes 16,4), és a menyasszonyi pompához is illett a gyolcsruha (Ezékiel 16,13). Az újszövetségi időkben gyolcsból készült a közönségesen viselt alsóruha, a legfinomabb szövésű lenvászon, a patyolat viszont a gazdagok kiváltsága maradt (Lukács 16,19). A ragyogó, hófehér ruha a tisztaság és szentség kifejezője, ezt látjuk Jézus megdicsőülésekor (Márk 9,3), feltámadása és mennybemenetele után az angyalokon (Máté 28,3; ApCsel 1,10) vagy a mennyben a Bárány menyegzőjén (Jelenések 19,8).
A lenvászon jól festhető, a színes textil drága és méltóságjelző volt, a papi, főpapi ruha leírásában többek között így szerepel:
Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből takácsmunkával. A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
2Mózes 39,27–29
A karmazsinfonalat a karmazsintölgyön élő tetű testékanyagával festették. A bíbor festékanyagát a tüskés bíborcsiga (Bolinus brandaris), a kék színt pedig a sávos bíborcsiga (Hexaplex trunculus) mirigyváladékából nyerték. A bíbor a legdrágább textilfesték volt, értékét aranyban mérték. A Filippiben élő, kereszténnyé lett Lídia bíborárus volt (ApCsel 16,14).
Kelmefestéshez valószínűleg a Bibliában nem említett festőnövényeket is használtak, mint a festőcsülleng (Isatis tinctoria), festőbuzér (Rubia tinctoria), báránypirosító (Alkanna tinctoria) vagy az Indiából származó indigó (Indigofera-fajok).
Meg kell még említeni, hogy a később általánosan elterjedt, gyapotból készült pamutvászon a bibliai időkben nem volt általánosan használt Palesztina vidékén, a Biblia egyedül Eszter könyvében említi (Eszt 1,6; karpas). A kender szintén ismeretlen volt itt a bibliai időkben, a selyem is luxuscikként juthatott el ide kereskedelem révén (Ezékiel 16,13).
Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2020, 266–271.)
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/
A kvízjáték végén feltehetjük a kérdést, amit Jób könyve így fogalmaz meg: „Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób 38,41)
