Képforrás: 123RF

Ha ma tesszük fel ezt a kérdést, hogyan utazott Pál, ilyenekre gondolunk: a repülő vagy vonat nem késett-e, rendben volt-e a lekötött szállása. Mindezek annak idején ismeretlen dolgok voltak. Pál apostol több ezer km-t tett meg gyalog, a térképek jól megmutatják útvonalait. Ha hajóval ment, nem volt menetrend, a teherszállító hajók elvittek egy-két utast is, a széltől függött a hajózás, így nem volt késés sem. A mai embernek az utazás kaland, kikapcsolódás. Pálnak a misszió része volt. Mivel nem volt nyomtatás és posta, internet és telefon végképp nem, csak úgy tudta az evangéliumot terjeszteni, ha elutazott sokfelé, és elmondta az embereknek. Inkább a városokat kereste fel, ahol több embert elért, ahol voltak zsidók, a zsinagógában prédikált, máshol a piacon, ami minden városban a fő találkozóhely volt. A gyülekezetekkel és munkatársakkal való kapcsolattartás is hasonlóan történt, jó példa erre a Timóteusnak küldött személyes üzenete: „Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.” (2Tim 4,13)

Akkori szokás szerint az utazók egy takarót vittek magukkal, azon aludtak a földön, és a felsőruhájukkal takaróztak. Ennyi volt Pál vagyona. Kéri a könyvtekercseit és a pergameneket is, amik talán térképek lehettek, a görögök jó térképeket készítettek a hajózáshoz, a körzőhöz hasonló eszközzel tudták a térképeket másolni. Feltüntették a tengerpart vonalát, a szigeteket, a magasabb hegyeket, ez segítette a tájékozódást.

A Szent Pál-öböl Rodosz szigetén, háttérben az akropolisz, Lindosz fellegvára. A szigetet Pál apostol is érintette 3. missziói útján, útban Jeruzsálem felé – képforrás: 123RF

Ahol nem voltak kiépített utak, pl. Ázsiában, a települések közti ösvényeket a helyiektől kellett megkérdezni. Ahol volt épített út, ott Pál is ezt használta kísérőivel együtt. A második missziói útra Tróászból hajóval kelt át a tengerszoroson, a hajó Neápoliszban kötött ki, innen az akkori egyik legjobb úton, a Via Egnatián folytatta az útját. Ezt az utat az építőjéről nevezték el, Egnatius konzul célja az volt, hogy a főváros és a meghódított keleti provinciák között kapcsolatot teremtsen. Az út az Adriát kötötte össze a Fekete-tengerrel, a mai Albániától a mai Isztambulig, az akkori Büzantionig tartott, és a Balkán-félsziget északi részét járta be. Jellemző a római útépítő mérnökök tudására, hogy a hegyes terepen annyira megtalálták az optimális vonalvezetést, hogy a mai főutak sok helyen pár száz méterre az ókori út nyomát követik. A szépen kikövezett úton főleg kereskedők jártak, a legtöbb csak gyalog, esetleg teherhordó szamárral. Elképzelhető, hogy Pál és Szilász is hozzájuk csatlakozva haladtak nyugat felé.

Via Egnatia Filippi közelében – fotó © Jaap Doedens

Az akkori utazók sok csomagot nem vittek, ennivalóként kenyeret és aszalt fügét ettek, valószínűleg Pál is így élt, ahogy ő maga írja: „fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2Kor 11,27). Ezek ismeretében még jobban megértjük, amit idős korában visszatekintve mondott magáról: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,7).

Kilátás a rodoszi akropoliszból – képforrás: 123RF

Közzéteszi: Dr. Győri István, református lelkész, egyetemi tanár

Fotó © Jaap Doedens

A bibliai Thesszalonika, mai nevén Thesszaloniki érdekes hely, Görögország második legnagyobb városa. Mivel Szegedtől 850 km, autóval egy nap alatt elérhető, és sok magyar turista van ott nyáron, akik nem is gondolják, milyen bibliai esemény történt a városban. A római kori piac és a végéhez épült színház a város központjában, magas házak közt található, és feltűnően jó állapotban megmaradt. Lukács így írja le, mi történt itt:

„Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy »ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek«. Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost, felvonultak Jászón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. Amikor nem találták ott őket, Jászónt néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. Amikor azonban kezességet kaptak Jászóntól és a többiektől, elbocsátották őket” (ApCsel 17,4–9)

A thesszalonikai régi piac – fotó © Jaap Doedens

Végül is Pált nem vitték el a színházba város vezetői elé, de az éppen keresztyénné lett testvérek itt álltak. Nem lehetett könnyű, képzeljük el, előttünk a színház lépcsőin a város vezetői, hátunk mögött a piactér a felizgatott csőcselékkel. A hely ma is félelmet kelt, mert a színházban látszik a nézőtér alá vezető kijárat, a most üveglapokkal lefedett helyen egy lépcsőfeljáró volt, ami szintén a nézőtér alatti kamrákhoz vezetett, itt jöttek be a gladiátorok, vagy a kiéheztetett vadállatok a cirkuszi játékoknál. Az éppen megalakult kicsiny thesszalonikai gyülekezet ezt is túlélte. Erre emlékeztet, hogy Pál két levelet is írt az itteni gyülekezetnek. A másik dolog a piactértől fél óra sétányira található katakomba, amit az itteni keresztyének a 2-3. században építettek, aztán a török megszállás idején újra használták.

Színház Thesszalonika piacán, ahol Pált bevádolták – fotó © Jaap Doedens

Közzéteszi: Dr. Győri István, református lelkész, egyetemi tanár