A karácsony lényegét János evangélista abban látja, hogy Jézus az igazi világosság, aki eljött a világba emberi testben: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (János 1,9)

A karácsony időpontja is ezt jelzi, ilyenkor már hosszabbodnak a nappalok, a fény győz a sötétség felett. Már a középkorban is fényekkel emlékeztek Jézusra, az igazi világosságra, ilyenkor gyertyákkal különösen kivilágították a templomokat. A reformátor Luther gyertyákkal díszített fenyőfát állított a családjának.

 

 

Betlehemi árnyképből szép világítós ablakdíszt és lámpást készíthetünk. Ha kimásoljuk egy nagyobb színes fóliára, az ablakra téve szép adventi ablakunk lesz, ha bent ég a lámpa, kintről nagyon szépen látszik. Szépen mutat az iskola vagy óvoda utcai ablakában. Ha bentről akarunk benne gyönyörködni, ragasszuk a belső ablaküvegre, és a két ablak közé tegyünk egy kisebb égőt, a képből szép adventi lámpást készíthetünk.

Üvegfestékkel ráfesthetjük a képet egy hengeres üvegtál külsejére, nagyobb üvegpohárra vagy egy befőttesüvegre is. Ha teamécsest gyújtunk benne, a színes képet kivetíti a közeli fehér falra. Az üvegedénybe tett mécses biztonságosabb, mint az asztalra tett gyertya.

 

 

Készíthetünk adventi koszorút is. A virágboltban kapható kész szalmakoszorú inkább asztali vagy fali dísznek való. Az első adventi koszorút a 19. században J. Wichern német evangélikus lelkész készítette az árvaházban élő gyerekeknek. Az asztal fölé láncra akasztva egy szekérkereket tett fel, a küllőkre fenyőágakat rakott, körben a kerékre pedig gyertyákat, innen terjedt el az adventi koszorú egyszerűbb formája. A koszorúhoz a kerék abroncsát függesztették fel, ezt díszítették fenyőtobozzal, színes termésekkel.

 

 

Ha hagyományos felfüggeszthető koszorút akarunk, legjobb egy legalább félméteres karikát feldíszíteni, ehhez gyűjtsünk arasznyi fenyő- és tujaágakat. A karika lehet egy régi vesszőkosár kávája, hordóabroncs, és erős, kétméteres mogyoróvesszőből vagy szőlővenyigéből is készíthetünk ilyen karikát. De egy tornakarika is megfelel. A karikát asztalra téve néhány fenyőággal vegyük körbe, vékony huzallal erősen kössük át, mint egy csokrot, a következő csokornyi ágat úgy tegyük rá, hogy az előző huzalkötést letakarja, így haladjunk körbe. A végén kössünk rá négy piros szalagot úgy, hogy legalább 80 centire túlérjen. Ezek végét középen felemelve csomózzuk össze, a csomóhoz akasztott kampóval vagy lánccal fogjuk a karikát felfüggeszteni. Díszítsük fenyőtobozzal, az ágak közé tűzött csipkebogyóval vagy magyalterméssel. Gyertya helyett inkább néhány karácsonyfaégőt tegyünk rá, ha fűtetlen helyen akasztjuk fel, pl. verandán, tornácon, akkor egészen karácsonyig, sőt újévig sem pereg le a fenyőtű, és emlékeztet Jézusra, a világ világosságára.

 

Közzéteszi: Dr. Győri István, református lelkész, egyetemi tanár

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .