Jel 3,14–22 Most, aratáskor nem is idegen, hogy az aratás az ítélet képe. Ami beérett, az most levágatik. A régi kép szerint a „kaszás” a halál, aki az életet learatja. Valóban lehet így is nézni az élet végét: nem szomorkodva, nem félve, hanem hálát adva mindazért a jóért, amit átélhettünk. Lehet úgy tekinteni, hogy akinek […]

Jel 3,7–13 Van, akire többet lehet bízni. Egyik gyülekezet tönkremegy attól, hogy benne megjelennek máshonnan jövők, más gyülekezetekben pedig ez a legnagyobb ajándék. Van, ahol a tévtanítók megjelenése riadalmat okoz, van ahol épp a misszió eredménye, hogy ott még ők is megváltozhatnak. A testvérszeretet gyülekezetének megvallja a mennyei Úr, hogy szereti őket, s ezért kapták […]

Jel 3,1–6 A látszat sokakat megtéveszt. A szárdiszi gyülekezet úgy jelenik meg, mint élő közösség, miközben halott. Van egy emberek számára megjelenő része, s van egy Isten előtti lelepleztetése. Milyen jó lenne, ha a látszat valósággá válna. S épp ez az, amit az Úr akar. Nem leégetni, megsemmisíteni azt, ami van, hanem esélyt adni, hogy […]