Ézs 42,5–13
Az ember szemét, szívét betölti mindaz, ami körülötte van. Ezek alapján gondolkodik, viszonyít, értelmez. A körülöttünk levő világ valóban tele van csodákkal – elég mostanában egy krókuszra rácsodálkoznunk.
De mindezek az anyagi valósághoz tartoznak, s a világ mérhetetlenül több, mint a benne lévő anyagok összessége! Hiszen, ha az udvarra összehordunk egy teherautónyi téglát, cserepet, faanyagot, s veszünk néhány zsák cementet, meszet – attól az még nem lesz ház! S ha ház lesz belőle, az sem magából az anyagból következik, hanem az építőből, annak gondolatából, tervéből, tudásából, ötleteiből. És még mennyi variáció áll rendelkezésre, nagyságban, beosztásban, hasznosságban, szépségben…
Az égben, földön, vízben élő minden teremtmény anyagában ugyanaz, mint a körülötte lévő élettelen világ – mégis micsoda különbség!
Minden, ami körülöttünk van, emlékeztet a Teremtőre, de nem hordozza Isten képét, hogy azt imádhatnánk. A természetet Isten formálta, de az nem Ő maga! A teremtettség létezésének önmagában semmi értelme, csak ha a Teremtőre mutat, hiszen az anyag csak eszköz, sohasem cél!
Ha az ember az anyagban hisz, akkor Isten kiszolgáltatja őt az anyagnak, de ez szükségszerűen magával hozza a testiséget.
„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett.” (Róm 1,25)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Nem lesz közöttetek az Úr!
/Kategória: Napi áhítat4Móz 14,36–45
„Késő” – rettenetes szó ez. Egy ötven körüli férfit temettünk. Fia sírva állt a koporsó mellett. A koszorún nagybetűs felirat: „Apa, bocsáss meg!” Kinek mondta már akkor…
A nép megszomorodik, látva, hogy engedetlenségük miatt Isten türelmének vége szakadt. Ezért gyorsan cselekvéshez látnak. Korán reggel fölkelnek, felmennek a hegyre, hogy felajánlják magukat a bemenetelre, s bánkódnak amiatt, hogy eddig nem tették.
Mózes figyelmezteti őket, hogy most már késő! Már nincs velük Isten! A nép azonban már átlendült a másik oldalra, s képtelen változtatni; mennek lelkesen, felfegyverkezve, abban a biztos tudatban, hogy most engedelmeskednek. De megverik, s elkergetik őket a hegyen lakók.
Az engedelmesség lényege, hogy nem akkor, s nem abban engedelmeskedem, amiben s amikor kedvem van, hanem abban s akkor, amikor megmondja azt Isten! Nincs válogatás a parancsolatok közül sem!
A gyermek túl kicsi ahhoz, hogy Isten akarata szerint éljen,
…majd később,
A diák túl gondtalan, hogy Istent keresse,
…majd később,
Az ifjú túl szerelmes, hogy Isten dolgaival foglalkozzon,
…majd később,
A felnőttnek túl sok feladata van, hogy Istent megszólíthatná,
…majd később,
Az öreg túl van már azon, hogy Isten akaratát keresse,
…már késő.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Ne féljetek tőlük!
/Kategória: Napi áhítat4Móz 14,1–35
A templomot hosszú időn keresztül a helység legmagasabb pontjára építették. Tornya lett, hogy messzire hangozzon a harang szava. S legyen hova felnézni a nehéz napokban.
Ma városainkban eltörpülnek a templomok a hatalmas irodaházak, lakótelepek között. Nincs hova felnézni – s ha az ember megteszi, legfeljebb félelem ébred benne.
Izráel népe levette szemét Istenről, s már csak lázadni tudott. Egyedül Mózes tudta, hogy kicsoda az Úr, s azt is, hogy Ő el akarja pusztítani a népet hitetlensége miatt. De nem teszi azonnal, hanem megbünteti őket a pusztai vándorlás 40 évével. A reménytelen körbeforgással. Mert ha nem akarjuk, akkor Isten nem visz be minket valahová, kimaradunk valamiből, amit nekünk tervezett. Az Ő tervét nem hátráltatjuk vele, csak magunkat zárjuk ki belőle. Ahogy az engedelmességben kibontakoznak Isten hatalmának jelei, úgy az engedetlenség is meghozza a maga ítéletét!
Vajon nem a magunk teremtette pusztában kavargunk, mert hitetlenek voltunk egy bizonyos helyzetben? Az emberektől való félelem megerőtlenít minket, az Isten félelme minden akadályon átvisz!
Valaki mesélte: Ifiórát mentem tartani, s lekéstem a vonatot. Pont akkor indult ki az állomásról, amikor berohantam. A vasutas meglátott, s néhány szó után köröket kezdett rajzolni a levegőbe zöld lámpájával. A lehetetlen megtörtént: a vonat megállt. Felszállhattam!
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Olyannak láttuk magunkat
/Kategória: Napi áhítat4Móz 13,25–33
Ha valaki megkérne, hogy jellemezd magad öt jó és öt rossz tulajdonsággal, kevésnek éreznéd vagy soknak? Honnan ismeri meg az ember magát?
Hármas jelzőrendszerünk van: mások véleménye (szülők, nevelők megjegyzései, dicséretei, barátok jellemzései), önmegfigyelés és Isten kijelentése.
Az ember lassan beméri magát – jobb vagyok, mint ez, okosabb vagyok, mint az, csúnyább vagyok, mint… stb. Viszonylatokban gondolkodik önmagáról, s szinte csak olyan információkat hajlandó meghallani, melyek azt erősítik. Pedig talán épp ellenkezője lenne igaz, ha azt is elhinnénk, amit Isten mond rólunk. Mert Isten kijelentése sokszor szemben áll addigi ismereteinkkel!
Izráel fiai olyannak látták magukat, mint a sáskák, Anák fiaihoz képest, s ezért semmit sem mertek tenni. Nem vették figyelembe Isten „szorzószámát”, mely az Ő ígérete!
Nem az számít, hogy KI vagyok, hanem, hogy KIÉ vagyok – mondta egy XX. századi teológus, D. Bonhoeffer.
A hit nem nyugalmas birtoklás, hanem állandó döntés és előrehaladás az Isten útján.
Csanád Béla
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Isten szeretete félt minket
/Kategória: Napi áhítatPéld 16,1–9
Isten szeretete nem féltékeny, hanem féltőn szerető. A kettő között igen nagy a különbség. A féltékeny önmagát félti, hogy nem marad meg a másik szeretetében, hogy nincs helye már a másik szívében. A féltőn szerető a másikat félti, hogy az elrontja az életét. Elengedi, mert nem tehet mást, hiszen viszontszeretni sem lehet kényszerből. De kifejezi szeretetét, hogy a másik érezze, féltik.
Isten nem magát félti, hiszen minden az Övé. Minket félt, akik olykor igen ostobák vagyunk, s nem tanulunk a hibákból, következményekből. Akik inkább készítünk egy látható istent, akár aranyborjút is, csak hogy megfoghassuk, körbetáncolhassuk. Inkább hazudunk magunknak, hogy „ez a mi istenünk”, csak mi dönthessük el, mit mikor teszünk. Akkor imádjuk, amikor mi akarjuk, úgy imádjuk, ahogy mi akarjuk. Hiszen mi készítettük, tehát mi parancsolunk neki…
Az ember hatalomvágya az egeket veri. Ez sok félelmetes dologba belevitte már. Van mit féltenie Istennek bennünk!
Ha, miután bevetettek veled egy „igazság-tablettát”, megkérdeznék, hogy milyen ember vagy – vajon mit válaszolnál?
Igyekezzünk kijavítani hibáinkat, de ne akaratunkkal, hanem figyelmünkkel.
Simone Weil
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az ember imádatra termett
/Kategória: Napi áhítatZsolt 144
A „ne imádd”, úgy is fordítható: ne borulj le, a „ne tiszteld” pedig = ne szolgálj mást! Ezért Izráel népe sosem volt hajlandó leborulni egyetlen ember vagy szobor előtt sem, csak Isten előtt.
A leborulás mozdulata – a megadásé. Ha valaki előtt leborulok, az azt jelenti: „azt tehetsz velem, amit akarsz”. Ilyen átadás igen nagy mértékben megnöveli a másik hatalmát, s az én kiszolgáltatottságomat.
A szolgálat – alárendelés. Valaki más akarata szerint cselekszem. Pál szívesen használta magára nézve a „rabszolga” kifejezést, mert Jézus megvásárolta őt a bűn szolgaságából, hogy örök élete legyen. Ezért ő hálából felajánlotta neki életét, szolgává tette magát. Így szabadon és szeretettel szolgálta Urát.
Az ember imádatra, szolgálatra termett. Ám nem mindegy, hogy kinek szolgál. Magamat szolgálom, vagy másoknak rendelem alá magam: reklámok, divathajhászás befolyásolnak? Az ember – az egyéniség hangsúlyozása mellett – tömeggé vált a vizuális kultúrában, s ezzel befolyásolhatóvá is. Ne a láthatót imádjuk!
Atyám, Krisztus nevében add meg nekem, hogy testem egyedül a Te akaratoddal mozduljon, vagy váljék mozdulatlanná.
Hogy lelkem, világosságod fényében, gondolatait egyedül a Te igazságod szerint rendezze.
Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztő lángja legyen bennem, s egyedül Isten iránt lobogjon.
Simone Weil
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
05-6. Csak egy szót szólj
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
A százados mint „római jellem” (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)
A „római jellem” fogalommá vált. Jellemzői a gyakorlatiasság, katonás egyszerűség és szigorú életvitel, durvább ízlés, takarékosság, a fényűzés kerülése. Mindezekből több jellemvonást megtalálunk a kapernaumi századosnál, ám ő túltesz mindezeken.
Vizsgáljuk meg a százados jellemvonásait alaposabban a történet mindkét változatában (Máté 8,5–13; Lukács 7,1–10):
A százados a legnagyobb elismerést Jézustól kapta, ami többet ért minden kitüntetésnél. Mit mondott róla Jézus?
Kép: 123RF
Beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy a kapernaumi százados tulajdonságai közül melyik a legértékesebb? Melyik tulajdonságát lenne érdemes követni? Hogyan valósulhat ez meg a mi életünkben?
Írjanak a gyerekek rövid jellemzést: Mutassák be a századost az egyik barátja vagy tisztelője nevében, aki lehet római katona, zsidó férfi vagy nő vagy akár gyerek is.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Felcseréltük a sorrendet!
/Kategória: Napi áhítatZsolt 111
Vannak, akik azt állítják, hogy maga az anyag hordozza a benne munkálkodó törvényszerűségeket. Abban van benne a világ fejlődésének menete, s az embernek önmagára való visszakövetkeztetése, önreflexiója. Az anyag „hozta létre” az istenformációt is az emberben!
Hogy hiheti el bárki is, hogy akár csak egy DNS „csak úgy magától” létrejöhetett? Hiába számolunk évmilliárdokban, az anyagnak önmagában nincs esélye! Ha e logika szerint gondolkodunk, akkor hogy lehet, hogy azt az „egyszerű dolgot”, amit az ANYAG magától kinövesztett, a legokosabbak kutatják, mégsem értik a „titokzatos spirál” titkát. Az anyag okosabb lenne az embernél is?
Ez oly mértékű imádata az anyagi valóságnak, mely akár a parancsolat megszegését is magában foglalja! S mindez miért? Hogy ne kelljen Istent imádni! Inkább tiszteljük az anyagot, inkább mindent elhiszünk a kezdeti lehetetlenségekről, csak nehogy valami Isten betegye lábát a gondolatainkba, s nehogy meghatározzon minket…
Felcseréltük a sorrendet! Veszélyben vagyunk! Az ember belefullad a maga anyagi világába, s az istentelen állapot értelmetlenné tesz mindent. Hiszen akkor csak anyagi formáció vagyunk, egy sikeres egyed a sok közül, felelősség nélkül, véletlenszerűen, egy állat a sor végén! Valóban ennyi lennénk?
A tények magukban semmitmondóak, csupán az értelmezésük számít.
P. Mason
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
05-5. A római százados hite
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Ujjpárbaj (Testi-mozgásos, kapcsolati)
Kiindulóhelyzetben párban egymással szemben, támadóállásban állnak a gyerekek: egyik láb előrébb helyezkedik el. Kezet fognak a párjukkal úgy, hogy a mutatóujjuk kinyújtva, előre, kissé felfelé néz. Az összefogott kézzel azonos láb van elöl, és a lábaik nem mozdulhatnak el. Ebben a helyzetben kell a kinyújtott mutatóujjal megbökni a másikat. Az összefogott kéz csuklóján, alkarján nem érvényes, de könyöktől már a teljes testfelületet érheti találat, a lábakat is. A fejre viszont vigyázni kell, ahogy a durvulásra is. Mindkét kézzel lehet játszani, mondjuk három nyert menetig. Majd lehet párokat cserélni!
Vigyázzunk, az ujjvívás nem veszélytelen, a szkanderhez hasonló dinamizáló erőgyakorlat. Nagyobb gyerekeknek való.
Szempárbaj, farkasszem (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi, önismereti, egzisztenciális)
Szintén párban helyezkednek el a gyerekek, néhány lépés távolságra, és szemrebbenés nélkül néznek egymás szemébe. Csak a tekintetek találkoznak, arcjáték, fintor stb. nem ér, lehetőleg rezzenéstelen arccal kell állni a másik tekintetét. Ha valaki pislant vagy elneveti magát, akkor elvesztette a párbajt. Ilyenkor párt lehet cserélni.
Variáció: A páros távolabbról, de látótávolságból kezdi a szempárbajt, majd lassan, lépésről lépésre közelednek, végül megállnak egymással szemben kb. egy lépésre a felek.
Játék után beszélgessünk:
Ki hogyan érezte magát a szempárbaj során? Kinek hogy sikerült? Min múlik a tekintet „állóképessége”?
Képzeljétek el, hogy a harcmezőn néztek farkasszemet az ellenféllel. Aki meg is ölhet akár. Vajon ott hogy sikerülne állni a másik tekintetét?
Képzeljétek el, hogy az ellenfél nem egy másik harcos, hanem egy súlyos betegség. Hogy tudnánk ilyen helyzetben „farkasszemet nézni” a halállal? (Lásd ezt a képet)
Miklya Luzsányi Mónika: Istentől istenig – Parancsszó
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Nem adom dicsőségemet másnak
/Kategória: Napi áhítatÉzs 42,5–13
Az ember szemét, szívét betölti mindaz, ami körülötte van. Ezek alapján gondolkodik, viszonyít, értelmez. A körülöttünk levő világ valóban tele van csodákkal – elég mostanában egy krókuszra rácsodálkoznunk.
De mindezek az anyagi valósághoz tartoznak, s a világ mérhetetlenül több, mint a benne lévő anyagok összessége! Hiszen, ha az udvarra összehordunk egy teherautónyi téglát, cserepet, faanyagot, s veszünk néhány zsák cementet, meszet – attól az még nem lesz ház! S ha ház lesz belőle, az sem magából az anyagból következik, hanem az építőből, annak gondolatából, tervéből, tudásából, ötleteiből. És még mennyi variáció áll rendelkezésre, nagyságban, beosztásban, hasznosságban, szépségben…
Az égben, földön, vízben élő minden teremtmény anyagában ugyanaz, mint a körülötte lévő élettelen világ – mégis micsoda különbség!
Minden, ami körülöttünk van, emlékeztet a Teremtőre, de nem hordozza Isten képét, hogy azt imádhatnánk. A természetet Isten formálta, de az nem Ő maga! A teremtettség létezésének önmagában semmi értelme, csak ha a Teremtőre mutat, hiszen az anyag csak eszköz, sohasem cél!
Ha az ember az anyagban hisz, akkor Isten kiszolgáltatja őt az anyagnak, de ez szükségszerűen magával hozza a testiséget.
„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett.” (Róm 1,25)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A láthatatlan Isten nem fér bele a láthatókba!
/Kategória: Napi áhítatZsolt 115,1–11
Ebben a parancsolatban nem csupán arról van szó, hogy ne próbáljuk meg kiábrázolni valamilyen szobor formájában a láthatatlan Istent, hanem hogy semmiféle „kezünkcsinálmányát” ne tekintsük imádat tárgyának! Mindezek csak általunk élnek, félelmeinket vagy épp reménységünket ábrázolják ki, de nincs közük az élő Istenhez!
Ha elővesszük egy öt éves korunkból való fényképünket – egy aranyos, vagy épp csintalan gyermeket láthatunk. Tudjuk, hogy ott a képen mi vagyunk, mégsem gondoljuk, hogy az az egyetlen pillanat vagyunk csupán. Még a magunk létét sem tudjuk felfogni, nemhogy Isten nagyságát. Hogy is gondolhatja valaki, hogy egy kőszobor vagy más „kultusztárgy” lehet Isten képe, amely előtt leborulunk! Hogyan is ábrázolhatná ki egy szobor, amikor az egész teremtettség sem képes teljességgel befogadni ŐT!
Vannak népek, akiknél tilos a fényképkészítés, mert azt mondják, megkötözi az ember lelkét. Foglyul akar ejteni egy pillanatot az örökkévalóból. Ők talán megéreztek valamit a parancsolat lényegéből…
El kell fogadnunk, hogy Isten végképp nem fér el sem fantáziánkban, sem képeinkben, sem ismeretünkben, mert mérhetetlenül több azoknál. Mindnyájan „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (ApCsel 17,28).
Kedves Isten!
Mérges leszel, amikor művirágot látsz? Én a helyedben az volnék, ha igazikat teremtettem volna.
Hanna
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024