Napi áhítat Archívum

…a tiszta szívűek

Mt 5,8

A tisztaság bibliai fogalma azt jelenti: egyértelműség, elegyítetlenség.

Sokféle módon lehet valamit megtisztítani: az edényeket vízzel, a fémeket szidollal, a motort olajjal, a nemesfémeket tűzzel. Lényeg az, hogy az a „valami” létének céljához a legközelebb kerülhessen a tisztítás által. A szívben az egyértelműség = azt akarom, amit Isten akar. Az elegyítetlenség = nem keverem össze az Övét a magam akaratával.

Akik így élnek, azok boldogok, mert meglátják az Istent. Mit jelent Őt meglátni? A görögben három fogalmat is használnak a látásra: megpillantani, látni és következtetni, látni és részt venni valamiben. Itt nem a testi szem pillantja meg Istent, s nem csupán a dolgokból Istenre következtetni tudó ember van jelen, hanem aki minden dolgában Istennel jár.

A Példabeszédek könyve így fogalmaz: „Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (3,6)

Addig hevítik az aranyat, míg tiszta nem lesz. Akkor tiszta, ha a forró anyagban az aranyműves meglátja az arcát.

a pocsolya üres csak tükre van

az is csak akkor ha szél nem söpri

ha vihar nem veri szerteszét

ha átlátszóvá csendesül

akkor magára ölti szelíden a fényt

Ablonczy Ágnes

2024-12-07

…az irgalmasok

Napi áhítat

Mt 5,7

Ezen a kedves napon ne csak arra legyen gondunk, hogy apró ajándékokkal lepjük meg szeretteinket, hanem mi magunk legyünk az ajándék. Ahogy jelen vagyunk, ahogy szólunk, ahogy mozdulunk. Legyünk mi a kezdeményezők a szeretet kifejezésében.

Az irgalom nem az, hogy odaszánom a pénzem, és valami nagy ajándékot veszek a másiknak. Nem is az, hogy dobok a koldus perselyébe. Az irgalom az, hogy résztvevő leszek a másik szükségében, vagy örömében. Örülök az örülőkkel és sírok a sírókkal. Az összemosolygás valakivel, a közösségvállalás akár csak egy vállsimogatással – hússzor annyit ér, mint bármilyen pénzen vett ajándék. Vegyük komolyan, hogy amikor magunkat adjuk, akkor adjuk a legtöbbet, mert a másiknak sosem valamire, hanem mindig valakire van szüksége.

Az „eredeti Miklós püspök” hozományt adott a pénz nélkül férjhez menni nem tudó három szegény leánynak. Akkor épp az volt az irgalom, mert észrevette szükségüket, s azzal segített, amire lehetősége volt.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Hamvas Béla

2024-12-06

…akik éheznek és szomjaznak az igazságra

Napi áhítat

Mt 5,6

Vagy inkább szó szerint: a megigazulásra. Nem arra, hogy nekem legyen igazam, hanem arra, hogy ISTEN ELŐTT legyek igazzá. Aki arra vágyakozik, arra szomjazik, arra éhezik, hogy Isten mondja, tulajdonítsa, fogadja el őt igaznak.

Ez csak akkor mehet végbe, ha az ember a helyére kerül. Mert valójában nem nekünk hiányzik valami – ez már csak következmény. Alapvetően én hiányzom valahonnan. Ezt a helyet keresem, ennek a hiányát érzem. Mintha kallódó kis puzzle-darab lennék a világban.

Valaki több évtizedes távollét után egyszer a főtéren sétálva meghallotta a harang szavát. Régóta nem figyelt rá, de most ellenállhatatlanul hívogatta. Ahogy beült az esti csendben a rég nem látott padokba, hirtelen furcsa érzés fogta el: „Hazaértem.” S megszűnt minden feszültsége, minden görcse, úgy érezte, ezt az egyet kereste mindenütt.

A sötétbe merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? Semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magad. Ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött.

Weöres Sándor

2024-12-05

…a szelídek

Napi áhítat

Mt 5,5

Úgy tűnik, ebben a világban más törvény uralkodik. Mintha a föld azoké lenne, akik hatalmaskodnak, akik haraggal, erőszakossággal elvesznek másoktól javakat, akik addig harcolnak, míg övék nem lesz kívánságuk tárgya.

Ám az erőszakoskodók általában nem sokáig birtokolják, amit megszereztek. Vagy mert maguk is erőszakosság áldozatai lesznek, vagy mert újra valami más után vágynak, s a megszerzett dolgok nem teszik őket boldoggá. Ezért írja a Példabeszédek könyve: „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.” (15,16)

Sajnos többen is átélhették, hogy fiatal házasként nagy építkezésbe kezdtek, de a nagy vágyak, a pénzszerzés elidegenítette őket egymástól, s mire felépült a ház, a „lelki ház” összeomlott, és veszekedve, egymást marva váltak el. Kisebb házban, kevesebb birtoklási vággyal többre mehettek volna…

A bölcs emberek szelídek, mert tudják mi az igazán fontos. A valódi értékeket nem lehet megszerezni, azokat csak ingyen lehet magkapni.

„Kié a virág?” – Fésűs Éva egyik meséjében azon vesznek össze az állatok, vajon kié a réten nyíló virág. A nagy csetepatéban szinte letapossák a virágot. Végül egyikük – aki nem vett részt a vitában –, a többiek távozása után megöntözi, felkötözi megtördelt szárát, s körbekeríti, naponta nézegeti éledő szirmait. Kié is lett a virág?

2024-12-04

…akik sírnak

Napi áhítat

Mt 5,4

Aki csak nevet, vagy aki még csak sír, az hiányállapotban van. A nevetés elmúlik, a sírás elcsendesedik. Aki azonban sok nyugtalanság, izgalom után, vagy vészhelyzetből szabadulva éli át, hogy „van Istenem”, az valóban boldog ember.

Ehhez sokszor kell nevetni, s átélni, hogy a nevetés még nem öröm. Sokszor kell sírni, s megtapasztalni, hogy vágyaim betöltése még nem a boldogság, amiért sírtam, nem lett enyém azzal sem, ha netán megkaptam – dologi értelemben. Pl. attól, hogy valaki megkapja a társát, még nem lesz boldog, akkor sem, ha sokat sírt érte. Ugyanúgy lehet vele boldogtalan is, ha nem veszi komolyan, hogy nem önzése kielégítésére kapta, hanem csiszolódásra, Isten dicsőségének megélésére, s hogy megtanuljon végre igazán szeretni.

A bűneik felett síró, s megbocsátást megélő emberek már nagyon közel vannak a boldogsághoz, mert az örömében síró éli át a legnagyobb csodát. A befelé síró, aki kifelé mosolyog, miközben csorog a könnye.

Aki már tudja, hogy végtelen szomját csak Isten töltheti be, végtelen szomorúságát – az övét és a világét is –, csak Isten vigasztalhatja meg. Aki szívvel vallja, s mondja a H.K. első kérdés-feleletét.

Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly.

Weöres Sándor

2024-12-03

..a lelki szegények

Napi áhítat

Mt 5,3

Jézus boldogmondásai az advent előízét hordozzák mindazok számára, akik meghallják. Jézus prófétai jelen időben szólítja meg az embereket: „Boldogok vagytok.” Amiben közösségét ajánlja fel az embereknek. A „menet közben” átélhetőt, mely nem bizonyos körülményeken múlik, nem valaminek a birtoklása, hanem a BENNE VALÓ ÉLET. Ez maga a boldogság.

Mondják, hogy csak azok lesznek keresztyének, akik gyengék, tudatlanok, akik képtelenek önállóan boldogok lenni. Én azt mondom, azok lesznek keresztyének, akik ezt be merik vallani magukról. Mert senki sem lesz boldog Isten közösségén kívül – legfeljebb a végén bukik bele, vagy időközben adja fel.

Az a boldog – s ezt jelenti a lelki szegény –, aki ki meri mondani: semmim sincs Istenen kívül!. S az „övék a mennyek országa” sem jövő időben értendő, hanem jelenben: létvalóságként, már most ott élhetnek értelemben. Nem a szeretett lény birtoklása, hanem a szeretett lénnyel való életközösség értelmében.

Ez a boldogság tehát nem teljesítmény-, hanem kegyelem-centrikus. Ott van előttünk már készen, senkinek sem kell rohanni, hogy megragadhassa, hanem mindenki átélheti: „már benne vagyok”.

Nem is lehet lelkében szegény más, csak az, akié a mennyek országa.

Karácsony Sándor

2024-12-02

Boldogok…

Napi áhítat

Zsolt 1

Adventi időben mindenki készülődik. A második nagy parancsolat szeretetre buzdítása legyen vezérfonalunk most, az év utolsó hónapjában. Ahogyan év elején Istenre figyeléssel kezdtük, úgy ez ünnepi hónapban csendesedjünk a másik szeretetére, annak helyes kifejezésére.

A bibliai boldogság fogalma azt a tökéletes harmóniát, hiánytalan állapotot jelzi, amelyben minden szükség megszűnik. Ez az állapot az ember számára csak Istenben érhető el, mert Ő a „boldog Isten” (1Tim 1,11). Az Istennel való közösség megélése ünnepet jelent, feltöltődést, kisimulást, a dolgok jórafordulását, tehát áldott állapotot. Ezt várjuk adventben is.

E világban az ember számára ez csak ritka pillanat, inkább előízét érezzük a mennyei boldogságnak, amire várunk. Az advent tehát nem a karácsony ünnepére való várakozásunkat jelenti, hiszen a Jézusban megélhető közösség teljességét várjuk, az Ő második visszajövetelét. Ahogyan az elsőt megígérték a próféták, s beteljesedett, úgy hihetjük, hogy a második eljövetel is bekövetkezik.

Hogyan készülődjünk? A fenti zsoltár vezessen minket gondolatainkban.

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel.

Simon András

2024-12-01

Szabadulni az irigységtől…

Napi áhítat

Préd 4,4–6

A hónap végén lássuk újra mindazt, amiről szó volt ígéretként, a Tízparancsolat úrvacsorát előkészítő mondataival:

Szabad lehetsz minden irigységtől, és szabad lehetsz a harmonikus életre!

Nem ácsingózol a másik tulajdona után, nem akarod az ő öltözködését vagy viselkedését majmolni.

Elismered, ha valaki többet tud nálad, sőt szívesen tanulsz is tőle.

Nem fáj neked mások sikere, hanem együtt tudsz örülni mindenkivel.

El tudod fogadni magad, s nem akarsz többnek látszani annál, ami vagy.

Nem versengsz senkivel abban, hogy kinek van szebb kertje, gyorsabb autója, modernebb telefonja, számítógépe.

Felismered, hogy a másik boldogulása a te érdeked is, ezért közös az örömötök és közös a gondotok.

Fel sem merül benned a gondolat, hogy valaki házastársát elcsábítsd, hiszen tudod, hogy ők összetartoznak.

Nem kell örökös vágyódásban és görcsben élned, hanem megelégszel azzal, ami a tied, s hálával fogadod azt, amit adok neked.

Ha engem szeretsz, akkor szabad lehetsz a harmonikus életre!

Fabiny Tamás

2024-11-30

A fáklya

Napi áhítat

Mt 5,16

A magyar és külföldi irodalomban több olyan regény is van, amely lelkészek életéről, küzdelmeiről, szolgálatáról szól. (Giertz Bo: Házát kősziklára építette, Makkai Sándor: Holttenger, Sükös Pál: A keskeny úton)

Az egyik legismertebb mű Móricz Zsigmond: A fáklya c. regénye. Egy fiatal lelkészről szól, aki a teológiai stúdiumok barátságos világa után találkozik a rideg valósággal, a gyülekezetekben meglévő szinte képtelen elvárásokkal, a szolgálat emberi nehézségeivel, a saját hite, kitartása végességével. A „valóság” fel is őrli erejét, eltávolítja a teológia szépen felépített rendszerétől, kiveszi maradék energiáját. Mindaz, amire elhivatást nyert, amivel a gyülekezetet megajándékozhatta, valahol elvész, ellaposodik. A világítani vágyás, amivel megérkezik a faluba, lassan más értelmet nyer, hiszen képtelen szembenézni saját és a gyülekezete tehetetlenségével. A faluban kitörő hatalmas tűzvészben aztán mégis betölti hivatását, hiszen a mentésben, a falu életének, értékeinek, embereinek védelmében, mint világító fáklya, mint hatalmas lángoló felkiáltójel hal meg másokért.

Móricz saját tapasztalatai alapján írta meg a pesszimista, de valóságos helyzetelemzést úgy, hogy nem volt tőle idegen a regény légköre. (Beiratkozott a Debreceni Teológiára, ám sohasem járt ténylegesen oda.)

Ez a regény példázhatja életünket a mi feladataink felől: Jézus ma is azt mondja, ami a legfőbb adományunk másoknak:

„Ti vagyok a világ világossága!” (Mt 5,14)

2024-11-29

A tizedről

Napi áhítat

5Móz 14,22–29

Van-e ma a tizednek valami jelentősége, vagy ez csak valami régi ószövetségi törvény volt a zsidó nép számára?

Az Ószövetségben fontos rendelkezés volt a tizedfizetés, ami nem pénzösszeget jelentett, hanem a termény tizedének felajánlását, beszolgáltatását az Úr számára. „Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor.”

Az Újszövetség nem rendelkezik erről külön, Jézus a Hegyi beszédben az adakozás önkéntességét, alázatosságát és őszinteségét hangsúlyozza (Mt 6,1.4).

Az Egyház sem írja elő, hogy ki mennyit adakozzon; az egyházfenntartói járuléknál a jövedelem század (!) része is sokak szerint túlzás…

Jövedelmünk, fizetésünk, ösztöndíjunk tíz százalékának elkülönítése teljesen önkéntes dolog. Ez benne a jó. Senki nem kéri, senki nem követeli. Ez az én ügyem és az Úré. Ha hálás vagyok neki mindazért, amit nekem Krisztusban adott, és mindazért, amit naponta ad, akkor hálásan, szívesen és jó kedvvel tudom felajánlani ezt az összeget. Ami megtanít beosztani a pénzem. Sok jó kezdeményezés van, amire lehet adni: templomépítés, alapítványok, gyűjtések, szegényeknek, gyülekezetünk szükségben lévőinek, diákoknak, stb. S aki szívből ad, megtapasztalhatja, hogy ezáltal nem kevesebb lesz a pénze, hanem áldás az Úr ügyeire áldozni. (5Móz 14,29)

„Van aki bőven osztogat, mégis gyarapszik.” (Péld 11,24)

2024-11-28