Neh 2,1–15

Nem tudom, próbáltál-e már egy bimbónak „segíteni” a kinyílásban? Én igen, s nagyon megszomorodtam az eredménytől: a szirmok lehullottak!

Nehémiás tud várni. Négy hónapig csak imádkozik, s vár. Szeretne tenni valamit, de még nem tudja, hogy rá van-e szükség. Kivárja, míg választ kap Istentől. A válasz a királyon keresztül érkezik, akinek Nehémiás Perzsiában a pohárnoka. Engedélye nélkül egy lépést sem tehet. Még a kérés sem lehetséges, míg a király meg nem kérdezi.

Nehémiás kész elvetni is a tervet – mint saját ötletét –, ha az nem Istentől van. De imádságban hordozza, s mire kiderül a válasz, már tudja, mit kell tennie. Isten érleli meg benne a döntést.

Nem számít senki másra, de kész bárkit bevonni, ha szükséges. Akár éjszaka is utánanéz a dolgoknak: tudja, hogy megérett a helyzet a cselekvésre, nem lehet halogatni tovább.

Ha Isten parancsol valamit, tudnom kell, hogy Ő soha nem a törvény betűjének megfelelő engedelmességet követel, hanem csak egyet akar tőlem, mégpedig azt, hogy higgyek. Az ember a tényleges engedelmességben lesz szabad a hitre.

D. Bonhoeffer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Neh 1

Akinek az Úr az Istene, sokaknak lehet példává életében. Ilyen ember Nehémiás is. Nevének jelentése: Isten fellélegeztet. Ő a „nagy sóhajtás” a fogság, a hazatérés minden csüggedésében.

Az embernek életében sokféle leckét kell megtanulnia. S a számonkérések ideje is eljön. Izráel népe már sokat tanult Istenről, de eljött a fogság ideje, s kiderült, hogy még mindig keveset tudnak a tanultakból. Sok mindent újra kell kezdeni.

Nehémiás már a fogságban nőtt fel, de ismerte az előző évtizedek minden szenvedését. Úgy érezte, hogy a nép megtanulta a leckét, jöhet a fellélegzés ideje a nagy „dolgozat”, a nagy próbatétel után. Ezért megvallja Isten előtt népe minden nemzedékének vétkét, vállalva a sorsközösséget. Böjtöl és imádkozik, hogy jól érthesse Isten szavát, s lehessen népének segítsége az újrakezdésben.

Amikor Isten várakoztat, akkor felkészít. Ne tegyünk semmit első felindulásból! A türelem a cselekvés idejének meglátásában is segít.

Egy előadásban hangzott el: „Mit tud egy csibe, s mit egy gólyafióka néhány naposan? A csibe már szalad anyja után vidáman a baromfiudvarban, a gólyafióka csak ül a fészekben, még hetekig, s csak szép lassan kezd el repülni tanulni. A csibe »felkészítése« rövid, mert feladata is kicsiny. A gólyának azonban sok ezer kilométert kell tudni repülni, felkészítése tehát hosszabb.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mk 10,28–31

A parancsolat tiltása tehát azt is jelenti, hogy ha Isten van az első helyen, mindenki mást szerethetünk és tisztelhetünk. Az Ő elsősége az életünkben nem kizárja a többit, hanem magában foglalja, sőt kiteljesíti.

Nélküle minden törékeny, esendő, oly könnyen elveszíthető. Benne, általa a dolgok és személyek más értéket nyernek. Nem velük fogunk kínlódni, hanem értük és velük tudunk élni. A „lemondás” csak első hallásra nehéz. Ha látom a következményét, már hálás leszek érte.

Jézus nem azért mondja, hogy „aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37) – mert azt akarná, hogy gyűlöljem meg őket. Azt akarja, hogy másként szeressem őket. Ne tőlük várjam életem jobbrafordulását, s ne csak őket okoljam, ha valamit nem úgy tettek, ahogy kellett volna. Hiszen nem tőlük függök, hanem Isten szeretetétől, aki Atyám lehet, s mindent megadhat nekem, amire szüleim soha nem lettek volna képesek, mert ők is csak esendő emberek, hibákkal és gyengeségekkel.

A „százannyi” ígérete valóság: a gyülekezet közösségében több testvéri szeretetet ajándékoz nekünk a mi Urunk, mint amennyit gondoltunk.

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.

B. Pascal

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 44,6–11. 21–23

Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha Isten megtiltotta más istenek tiszteletét, akkor azok vannak. Más isteneket tisztelnek más kultúrák, más népek. A zsidóság a magáét, de a hinduk is a magukét. Ne bántsuk emiatt egymást, mindenki válassza azt, amelyiket akarja.

A Biblia azonban folyamatosan arról tesz bizonyságot, hogy más istenek nincsenek. Ezek csak az ember készítményei, „istenpótlékok”, melyekkel azt az űrt próbálja megtölteni, ami az Istentől való elszakítottság miatt maradt meg bennünk. Mert az ember „vallásos” lény. Nem tud anélkül élni, hogy ne nézzen fel valakire, ne imádjon valamit, ne próbálja meg a titkokat megnevezni, ne legyen kultusza, ceremóniái, ünnepségei.

Tisztelet, imádat, félelem. Minden, ami Isten helyébe lép, minden, amit ilyen kultikus tisztelettel veszünk körül, „más” vagy „idegen” istenné lesz. Nincs igazán helye a szívünkben, legfeljebb hasonlít rá. Nem adja meg ugyanis azt, amit csak az Istentől várhatunk: a végtelen elfogadó szeretetet, az igazságot, a mértéket, a feloldozást bűneinkből, a jogot, hogy emberként éljünk – méghozzá egyformán, mert Isten előtt eltűnik minden társadalmi, nemi, faji, korbeli különbség! Mindezt hiába várjuk egy vezetőtől, egy eszmétől, egy rendszertől, vagy bármely más istennek nevezett elképzeléstől. Ezek nem adhatják meg, mert megbuknak egy ponton, s csalódást okoznak. Idegen istenek.

Imádlak én is téged, Teremtőmet,

Gondviselőmet és Idvezítőmet.

Megszentelőmet s erősítőmet:

Én Istenemet, egy Segítőmet.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 6,14–18

Csüggedésünk oka sokszor a felemás élet. Ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi. Nem tudunk, s nem is akarunk dönteni, mert semmire sem merjük kimondani, hogy: NEM. Ezért a felemás élet elfárad, elcsügged, mert egyiket sem fogja birtokolni. Aki Isten parancsai szerint kíván élni, de közben hívogatja a világ minden kincse is, az nagyon fog szenvedni. Egy valódi igenhez kell egy nem is. „Minden nem nélküli igen, nemtelen igen.” (Gyökössy Endre)

Akkor lehetek biztos döntésemben, s az akkor teljesedhet ki életemben, ha nem hagytam kiskapukat a visszavonásra. Hát nem vesszük észre, hogy folyamatosan veszítünk?

Aki nem előre lépked, hanem először egy kicsit jobbra, azután egy kicsit balra, az nagyon lassan fog céljához elérni. Az táncol, és nem halad.

Felelős előregondolás, imaharcok, a következmények vállalása. Ez az igazi felnőtt szabadság. Az „igent-mondás” (Henry Boulad) szabadsága.

Minden helyzetben

egy Igen szólít,

s várja a választ:

igent bólintó életedet.

Így lesz a kettő

termékeny eggyé,

így lesz ámenné,

egy pólusúvá

akaratod.

Miklya Zsolt

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024