Véget ért a tanulmányi verseny és a feladatok közlése, ám az Időkapu nyitva marad. A feladatok és a megoldások a későbbiekben is megtalálhatók lesznek, ötleteket adva, mintát nyújtva a sokrétű intelligencia kreatív fejlesztéséhez hittanos vonatkozásokban is. Hiszen a hit nem mond ellent sem a gondolkodásnak, sem az alkotókedvnek. Sőt együtt csodákra is képes.

Búcsúlevél az Időkapu-blogon

A képen a versenyt szervező Parakletos Csapat

Áldott Reformáció 501-et kívánunk minden Olvasónknak!

 

 

Ha nyomorúságban járunk,
Isten mindenben gondviselőnk,
Ezért nem félünk semmitől,
seregek Ura van velünk.
Inoghat a föld, Isten nem inog,
Nagy és erős ő, Harcinkban győző,
Mindeneket ő igazgat.

 

„Isten a mi erősségünk” – dalok és dalszövegek az Időkapu a hithez reformációi csapatverseny alkotásaiból

 

Kép: 123RF

 

 

Képforrás: 123RF

A reformáció 500. évfordulója alkalmából a Reformációi Emlékbizottság támogatásával megjelent a Luther – A kártyajáték című társasjáték, amely a stratégiai társasok játékstílusában ismerteti meg a reformátor Luther Márton élettörténetét. A fiatal játékfejlesztő-csapat olyan társast alkotott, amely taktikus és ötletes szabályainak köszönhetően szórakoztató és izgalmas időtöltést kínál családi vagy baráti körben éppúgy, mint hittanórai vagy gyülekezeti közösségben. 10 éves kortól, 2–10 játékos számára ajánljuk.

A játék során egy-egy ilyen írnok bőrébe bújhatunk, akik a reformátor életének fontos eseményeit jegyzik fel az utókor számára. Történeteiket egyre bővítik, ám ez nem megy olyan simán. A közös munka, ahogy az lenni szokott, ezúttal is versengéssel jár: ki aratja le a babért, amely az egyes életszakaszok megörökítésével jár? Ki viszi a legtöbb kéziratot a nyomdába? Az írnokok szorgos munkáját olyan események is félbeszakíthatják, amelyekre nem számítanak: a gondosan teleírt papírlap eléghet vagy gazdát cserélhet, írását az írnok kezéből is ellophatják, vagy üres fecsegés, szóbeszéd kerülhet a hiteles iratok közé. A játékmenet is változatos: A Melanchthon-játékmódban lassabb és kiérleltebb, sokszínűbb játékstratégiára számíthatunk. A Müntzer-játékmód pörgősebb és harcosabb, akár fél óra alatt is lejátszható.

 

„De mégis miért kezd valaki társasjáték-fejlesztésbe 2016-ban?” – teszi fel a kérdést a Kötőszó c. evangélikus közéleti blog szerkesztője a Luther-társas készítőinek. Az egyik játékfejlesztő, Bencze Domokos válasza így hangzik: „Szakmai kihívás volt számomra! Egyrészt oktatási segédeszközt is akartunk, másrészt egy új és izgalmas játékot is.”

A válasz bővebben, pontokba szedve is kifejthető:

1. A reformáció 500. évfordulójára készülve 2016-ban már igencsak el kellett kezdeni az előkészítő munkát.

2. A reformációt is a jó kezdet tette hatékonnyá. Szakértők szerint ez nem volt más, mint egy hatékony médiaesemény: a lutheri 95 pont elterjesztése a könyvnyomtatás eszközeivel.

3. Az egykori médiaeseményt is a mai kor médiaeszközeivel lehetne hatékonyan közvetíteni. (Ezért született meg a Luther életét feldolgozó animációs filmsorozat is.)

4. Korunk egyik leghatékonyabb médiuma a játék, és nemcsak a számítógépes. A társasjátéknak is reneszánsza van.

5. A „digitális” nemzedékek információfeldolgozása megváltozott, amihez a vizualitás, az interakciók, a gyors üzenetváltások, a kis egységekben adagolt verbális információk, az élményszerűség is hozzátartozik.

6. Mindennek kiváló eszköze a társasjáték, ahol a megfelelő játékelvet megtalálva úgy aktivizálható az ismeretanyag, hogy egyben élményforrás is legyen.

7. Ez az informális tanulás és a játék funkcióörömének együttes működésmódja.

8. Már nem kell más, mint egy-két jó ötlet a játékot működtető alapelvekre, ami egyszerre informatív és vizuális feladat: Az információk vizuális és dinamikus szerkezeti elrendezése, beleágyazva egy kerettörténetbe. Itt kezdődik a játékfejlesztők munkája.

9. Persze még nincs kész a játék, most jön a kidolgozás: Meg kell írni az információs blokkokat, mozgalmas és figyelemfelkeltő képi világot kell alkotni, és világosan, követhetően megfogalmazni a szabályokat.

10. A szabályok és a játékmenet csiszolásához elengedhetetlen a próbajátékok sorozata, és a szakmai lektor, aki jelen esetben az avatott egyháztörténész személye.

11. Végül meg kell csinálni. Ami nemcsak a nyomdai előkészítés sziszifuszi munkálatait igényli, hanem a finanszírozás kérdését is.

12. S ha mindez megvan, már csak az a kérdés: Ki fog vele játszani? És hogy jut el a közönségéhez?

 

Ez így együtt valóban „szakmai kihívás” – de hát a „digitális nemzedék” 2016-17-ben is a kihívások idejét éli. Miért ne fejleszthetnénk hát játékot a reformáció kezdeteiről? És miért ne próbálhatnánk ki ezt a játékot egy interaktív egyháztörténet-órán akár? Ahova unalommal ülnek be a „gyerekek”, de izgalommal és nyitott kérdésekkel távoznak. És persze azzal az örömmel, hogy de jó volt együtt játszani. Mert a játék nem az élet ellen való. Hanem az életelvek egyik elemi megnyilvánulása.

Ezért is jó szívvel ajánljuk a fiatal játékfejlesztő csapat Luther-társasát, és azért is, mert a fenti pontok mindegyikén sikerrel haladtak végig. Csak az utolsó pont van hátra, és az már rajtunk is múlik.

 

Képforrás: 123RF

 

 

A Luther Kiadó kiadásában megjelent a Luther Márton életét feldolgozó 10 részes rajzfilmsorozat. A Luther-rajzfilm Richly Zsolt rendezésében, Lackfi János forgatókönyve alapján készült a reformáció kezdetének 500. évfordulójára (elérhető a címre kattintva).

 

Riport a film rendezőjével, Richly Zsolttal.

Interjú a forgatókönyvíróval, Lackfi Jánossal.

 

Dinamikus képi és gondolati világú animációs filmsorozat született, ami emberközelbe hozza az időben és teológiában távoli eseményeket, problémákat és gondolkodásmódot. A filmepizódok, mint egy-egy filmnovella, történetbe ágyazottan mesélnek és tanítanak. Nem szájbarágósan, inkább bevonva a képek és a történet által egy vívódó fiatalember lelkébe, akit nem hagy addig nyugton Isten kegyelme, míg be nem fogadja, és szószólójává, követévé nem válik. A vívódások és próbatételek öt fázisát mutatja be a sorozat első öt része. Hogy kiknek? A korhatár-besorolás alapján – „Hat éven aluliak számára nem ajánlott” – arra gondolhatunk, hogy hat éven felülieknek szól a sorozat. Ám ez a meghatározás csalóka, hisz még az első, gyermekkorról szóló rész is inkább csak iskolásoknak ajánlható, úgy kilenc éves kortól. A további részek pedig már komolyabb problémák és gondolkodási műveletek elé állítják a nézőt, ezért jó szívvel inkább a középiskolás, egyetemista diákoknak és felnőtteknek ajánljuk. Ám mindenkinek, aki nem átall vívódások árán közeledni az Úrhoz. Akinek a lelkében nyugtalanság lakik, ha az ember gyarlóságait és kegyelemben való szükségét látja. És aki nem átallja mindezt a modern animációs filmtechnika eszközei által teremtett képi világon keresztül szemlélni.

A film első öt része dióhéjban, néhány feladatötlettel a feldolgozásra:

 

1. Miből lesz a cserebogár? – gyermekkor és első találkozás a Bibliával

Luther Márton, a bányász fia diót csen, ami büntetést, verést von maga után. A kisfiú jogos sérelmet érez apja iránt, és duhogása közben találkozik a koldussal, egy kolduló baráttal. Tőle tudja meg, hogy Isten szeretet, hogy az ember számára sincs más esély, mint hogy szeret, és hogy a szeretet könyve nem a szentek élete, hanem az evangélium. A döntés mindig személyes, az okos és egyben az angyali minőséget választó kisfiú számára is.

Milyen bibliai igék rejlenek a kolduló barát szavaiban, amivel Isten szeretetéről beszél? Nézzetek utána, és gyűjtsetek még ilyeneket.

 

2. Szópárbajok – A fiatal magiszter fogadalma

Luther már az erfurti egyetem bölcsészkarán pallérozza tudását. Különösen is kitűnik a vitákban éles logikájával és problémalátó képességével. „Két érv közül melyiket válasszuk?” – teszi fel a kérdést a professzora. „A tömörebbet és világosabbat. A szükségtelen többlet összezavarja a gondolatok megfelelő áramlását” – hangzik az ifjú Luther válasza. Szócsatái és a kísértésekkel való csatái mind ilyenek: tömörek és célirányosak. És Isten színe elé vezetnek: Luther viharba, életveszélybe kerül, és leborulva imádkozik: „Bocsáss meg, uram, és tárd fel előttem a te utadat. Igazítsd lépteimet a te ösvényedre.” Az út a Corpus Juris tanulmányozása helyett a kolostorba vezet.

Luther diáktársának vitakérdése így szól: „Vajon világunk dolgainak a világán túl létezik-e a megnevezések világa?” Vagyis a tapasztalat és a nevek világa elválik-e egymástól? Te mit válaszolnál erre a kérdésre?
Rendezzetek vitát valamilyen etikai-filozófiai kérdésben. Ehhez először gyűjtsetek kérdéseket, majd ezek közül választva készüljetek fel két csapatban a nyílt vitára.

 

3. Isten tenyerén – A szerzetes és teológus

Luther testvér az Ágoston-rendi kolostor szerzetesei között sem lel nyugalmat, bár nagyon próbálkozik. Vívódásai közben szüntelen fellobban benne a kétség. Elöljárója és gyóntatóatyja, Johann von Staupitz türelemmel feddi: „Kedves Márton testvér, te mindig harcolsz. Pedig az Úrtól való a békesség.” „Isten nem haragszik rád, te haragszol Istenre.” Staupitztól egy Bibliát és egy megbízatást kap: morálteológiát kell tanítania Wittenbergben. A rendfőnök áldásával és a Szentírással indul útnak.

Luther szerzetestársa teljesen kiakad a test bűnei miatt, és Márton testvér bátorítani próbálja. Márton testvér is sok mindentől erősen kiakad, őt Staupitz atya bátorítja. Szükségünk van egymás segítségére. Te mivel bátorítottad volna Luther szerzetestársát, vagy az ifjú Luthert?
Egy hasonlóan kiborult vagy kétségek között vívódó barátodat/barátnődet mivel tudnád bátorítani? Drámajátékként is feldolgozhattok egy-egy ilyen helyzetet. Minden helyzetben figyeljetek a kiakadás okára.

 

4. Úton az Úr felé – Németország és Róma

„Milyen hatalmas a mi Atyánk kezének munkája!” – álmélkodik Márton testvér az Appenninek sziklás hegyi között, Róma felé tartva. Még jó, hogy ott a társa, aki megmenti, mikor majdnem szakadékba zuhan. Bizony, a sziklák között jobb, ha a lába elé néz, mintsem hogy az égre függeszti tekintetét. Rómában is „szakadékokkal” találkozik az ifjú szerzetes: mindent a pénz imádata és az élvezetek szerelme ural. Barátok helyett rablókra, angyalok helyett örömlányokra talál. Szegényes áhítata nem fér oda a bazilika oltárához. Úrvacsoráját a kék ég alatt, egy kövön mutatja be, ott veszi mgához Krisztus testét és vérét.

Mit várt Luther Rómától, mit csodált benne, míg a valósággal nem találkozott? Készítsd el vázlatos útitervét. Majd írd meg vázlatosan az útinaplóját is.

 

5. Minden eladó – Meghasonlás és a wittenbergi pontok

Wittenberg 1517. Vártemplom és denevérek. „Hová lettek az atyafiak?” – kong az üres templomban a kérdés. Majd egy kocsmai beszélgetésben derül ki, hogy Tetzel prédikátor búcsú-üzlete jelenti most az embereknek a megoldást. Nincs több bűntől való félelem, tisztítótűztől való rettegés, pénzen is megvásárolható a kegyelem. „Úgy véled, az Isten valami kereskedő, akivel üzletet köthetsz? – kérdezi Luther a beszélgetőtársától, majd hozzáteszi: – Félek, jóember, hogy te a Mammon istenével találkoztál.” Luther ezek után levelet ír a mainzi érseknek, amelyben elpanaszolja Tetzel tévtanait. A válasz: „Hallgass!” – Ám Luther nem hallgat el. Szögek és pontok – kalapácsütések és tételek következnek, az evangélium igazságai. „Solus Christus” „Egyedül Krisztus”

Fogalmazd meg a saját szavaiddal Luther egy-egy elhangzott tételét. Tömör és egyértelmű mondatok legyenek, mint a kalapácsütések. Magad is megfogalmazhatsz még néhány evangéliumi igazságot, hasonló tömörséggel és érvényességgel – a mai egyház számára.

 

 

Képforrás: 123RF

Dsida Jenő
PÜNKÖSDI VÁRAKOZÁS

Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!

1924

Képforrás: 123RF

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

 

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudtalak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbe esett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, és tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

 

József Attila: Isten

Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.

Ö sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

Ö vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem –
tetten értem az én szívemben.

Kép: 123RF

Szabó Lőrinc: Lóci verset ír

Ünnep előtt volt. Kint a kertben
húsvéti bárány bégetett,
most borult virágba az alma,
a barackfa már vetkezett,

én meg épp versbe igyekeztem
fogni életet és halált,
mikor egyszerre nyílt az ajtó,
jött Lóci és elémbe állt

s megszólalt: – Apu, verset írtam!   (A folytatáshoz kattints Lóci mondatára!)

 

A vers megszólal a Kaláka együttes feldogozásában is (kattints a névre).

 

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2014 decemberében pályázatot hirdetett énekszövegek írására két kategóriában: 1. Új énekszöveg írása egy ismert református, evangélikus vagy metodista dallamhoz. 2. A reformáció európai dalaénekszöveg írása dallam nélkül. Az első fordulóban kiválasztott énekszövegeket újabb pályázat keretében zenésíthették meg az arra vállalkozók.

Miklya Zsolt Zsoltárhang vízjelekben c. verse lett az 1. kategória győztese, melyet a 66. genfi zsoltár dallamára írt. A 2. kategóriában két első díjat is kiadtak, és a modern dal szövegíró–dalszerző győztese Miklya Zsolt és a Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Limesen égő című dala lett. Átfordul egyszer című daluk szintén bekerült abba a dalválogatásba, ami a GEKE kiadásában WE HYMN YOU címmel jelent meg.

Az ünnepélyes díjátadóra 2017. március 18-án került sor Wittenbergben a Luther-hotelben, másnap pedig a Stadtkirchében lettek „felavatva” a dalok az istentiszteleti liturgia részeként. A Limesen égő magyarul hangozhatott el a Hangraforgó-duó előadásában, az alábbi felvétel itt készült. A dal előtt Jochen Arnold, a zsűri elnöke mond néhány méltató szót.

A három dal versszövegeit és nyomtatható kottáit alább közöljük.

 

Miklya Zsolt

Limesen égő

Pilinszky János nyomán

Te győzz le inkább, virradat,
csillámló fényű kis halak
nyomába úgysem érek.
A felszín alvó tükreit
míg ébresztgetik fényeid,
a mély lenn egyre mélyebb.

A foszló álomszéleken
eltűnőben a kinn, a benn,
határon túli lét vagy.
Nem ér utol önkívület,
hisz nincsen semmi kívüled,
ami ébredni célt ad.

Limesen égő őrtüzek
a néma csillagképeket
nem tudják felidézni.
Csak bámulom a múltakat,
míg szívemet egy új lakat
markolja és igézi.

A lázadásom nem kötött
magához mást, csak füstködöt,
szemem azóta marja.
Már semmin sem csodálkozom,
a füsttel úszik el korom,
akarja, nem akarja.

Ne győzz le mégsem, virradat.
Csak hadd mossam meg arcomat
az ébredő tükörben.
Mélyedből, fel, ha bukkanok,
mint hazatérő angyalok,
hadd mondjam, visszajöttem.

 

Átfordul egyszer

Ézsaiás 40,28–31 verseire

Kezei által gyógyulunk meg,
sebesen átlót hajt fölénk,
madárból hal lesz, halból béka,
ugrálásból sosem elég.

Koszlott tapétatengerekről
hullámot tépked le a kéz,
hajóhad indult róla egykor,
papírtutajt sodor a víz.

Zörögve várod, egyszer úgyis
meghajtja életfeleződ,
mert szárnyra kelnek mind az ifjak,
szitáló papírrepülők.

Kezei által gyógyulunk meg,
átlóra átló, és a tér
átfordul egyszer mindenestül,
szél hajtogatta árpapír.

 

Zsoltárhang vízjelekben

a 66. zsoltár dallamára

Élő színekről álmodoztam,
gyerkőc, a papiros felett.
Táncost láttam a színdobozban
beszáradt vízfesték helyett.
Lapomat fény felé emeltem:
áttetsző minta vízjelén
hajó úszott fényes mederben,
nem tudtam, te vagy az, vagy én.

Azóta hány hajóban ültem,
hány új parton várt tévedés?
Hány hálót merítettem űrben,
hány jó szót rejtett feledés?
Porszemnyi léttel szembesültem,
part menti szél szemembe fújt,
hálóba én magam kerültem,
úgy éreztem, nincs már kiút.

Nem voltál több: az ismeretlen,
kitől reszketni, félni kell.
Nem voltál más: kimondhatatlan,
csendet átütő égi jel.
Régi írások rólad írtak,
rólad regéltek ezt meg azt,
én meg a papírt összegyűrtem,
nem leltem írásban vigaszt.

Ám kinn a parton, elfogottan,
vízjeled rajtam átütött:
papírhajó fölé hajoltam
egyszer, s két élhajtás között
láttam egy másik hajót úszni.
Azóta róla álmodom.
Már bennem úszik, nem hagy futni,
élő mederré változom.

 

 

 

Mit kíván a magyar nemzet?

Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon…

 

A folytatást elolvashatod itt

 

Kép: 123RF