Képforrás: 123RF

„Ami a szíveden… az a szádon.

Ugye jó lenne, ha mindig ki tudnánk mondani? Ám az lehetetlen, hogy mindent kimondjunk, ami a szívünket nyomja vagy foglalkoztatja. Ilyenkor magunkban hordjuk, és magunkban beszéljük ki. Sőt, akkor is magunkban beszélünk, ha van kinek elmondani különben. Ám nemcsak kimondani, hanem dúdolgatni, mondókázni és leírni is lehet. Próbáld csak ki! Ami a szíveden… mondd ki, mondókázd ki magadban, aztán írd le valamilyen formában. Lehet belőle mese, történet, levél, napló, gondolatbeszélgetés, de lehet mondóka, monológ, vers és dal, akár még énekelve, dúdolgatva is.

Szóval, ami a szíveden, az ne vesszen el, írd le nekünk, Író Cimboráknak, és mi igyekszünk válaszolni, akinek tudunk.”

Ezekkel a gondolatokkal hívták cimboráskodni a a kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola diákjait az Író Cimborák (kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalmi alkotóműhely) alkotói. A gyerekek pedig mondták, mondókázták gondolataikat az őket legjobban foglalkoztató kérdésekről. Ezek közül 41-et választottunk ki, és küldtünk el a Cimboráknak. Javítatlanul, hiszen az esetleges hibák szerves részei a gyermeki nyelvhasználatnak. Az írók alakították ki a központozás, sortördelés végleges formáját azokban a szövegekben, amelyekre válaszoltak saját írásaikkal. Ők is sokféleképpen szólaltak meg: versben és prózában, mesében és elbeszélésben, levélben, sőt a zene nyelvén is. A következő fázisban egy másik nyelvet hozott játékba a projekt, rajztanárok irányításával illusztrációk készültek az írásművekhez.

A több hónapos előkészítő munka után a közös gyerek-felnőtt írások és az illusztrációk az Író Cimborák blog Mesefolyamán jelentek meg 2018 tavaszán. Az alábbi tartalomjegyzéken keresztül a teljes anyag elérhető (címre kattintva), és mint egy gyermekantológia, böngészhető.

További böngészésre hív a suli-galéria, amelyben azok az írások is szerepelnek, illusztrációval együtt, amelyekre nem készült felnőtt válasz: https://amiasziveden.blogspot.com/

Tartalom

Család, példázatok:

Zoli és Acsai Roland: Miért kétnapos a hétvége?

Sinkó Emma és Békés Márta: Mért utálom a bátyámat?

Zoboki Botond és Várfalvy Emőke: Boti és a kívánságbaró

Téti Lili és Miklya Luzsányi Mónika: Egyetlen kívánság

Tacsi és Miklya Zsolt: Kutyahegyibeszéd

Cicamica 0648 és Kiss Lehel: A vízzel nem lesz gond

Pizza és Várfalvy Emőke: A marcona meggy

Vilmányi Hanna és Simon Réka Zsuzsanna: Nagypapa nyulai

Ladányi Dorina és Majoros Nóra: Dédipapi órái

Brimo Jasmin és Miklya Luzsányi Mónika: Yasmin

„Szív” és Széchey Rita: A szabálytalan szőnyeg

Kha’Zix és Tasi Katalin: Igazságmese

Suli, világ és titkok

Jankó Evelin Emese és Smelka Sándor: Szürke marhák és okostelók

Cseri Inez és Miklya Zsolt: Varrírónő

Juhász Dóra és Nagy Izabella: negyvenöt perc

Fekete Norbert és Csík Mónika: Spenótpuding

Horváth Emma és Békés Márta: Héderű

Barca fan és Miklya Zsolt: Felelős csend

Ábel Hanka és Csík Mónika: Nyári sós

„Kert” és Miklya Zsolt: Kerti tan

Phoenix és Nagy Izabella: egy világ

TonyPapPa és Magolcsay Nagy Gábor: Hangulatinga

Csertő Tímea és Szabó Imola Julianna: Titkos üzenet egy ki nem fogható haltól

Barátság, kapcsolatok, konfliktusok

Pillangó 2.0 és Békés Márta: Nyomasztó

Polgár Sándor és Nagy Izabella: légyszi monddmár!

Pizza és Turbuly Lilla: Volt egy…

Vándor és Mészöly Ágnes: A teszt

Balla Zsófia és Széchey Rita: Kintsugi

Brimo Minan – Tasi Katalin: Levél az Ismeretlen Hetedikeshez

Józsi bá medvéje és Békés Márta: Jegyzőkönyv

Pizza és Várfalvy Emőke: Barátbeszerző

Fodor Lili, Fodor Zita és Széchey Rita: Muffin és Senorita

Talárcsik Réka és Nattán-Angeli Nóra: CIDRI

Vándor és Németh Eszter: Vándornak

 

grafika © Bódi Kati

 

Az én Bibliám c. sorozatban az Író Cimborák alkotói osztották meg az olvasókkal legkedvesebb bibliai történeteiket és a hozzájuk fűződő gondolataikat. Hogyan? Hát ahogy az egy írótól-költőtől várható: mesében, versben, történetben. Az alábbiakban kicsit átcsoportosítva adjuk közre a tartalomjegyzéket, a címekre kattintva érhető el egy-egy írás.

A sorozat szerkesztője Miklya Luzsányi Mónika és Kiss Lehel volt. Megjelenési időszak: 2017. november 18. – 2018. január 26.

 

Beszédes Ószövetség

Ayhan Gökhan: Az Úrjézus és a meztelen csiga (mese a világteremtés széléről)

Csík Mónika: Állati limerickek (Noé bárkájának apokrif utaslistájáról)

Molnár Krisztina Rita: ÉGŐ CSIPKE

Kalas Zsuzsa: Bálám szamara

Kiss Lehel: A fák királyválasztása

Baker Ági: Vili és a foci (iskolai történet Mefibósettel)

Németh Eszter: Eszter könyve

Demény Péter: Hittanóra (az Énekek éneke vigasztaló igéi)

Hódi Veronika: Látogatás az oroszlánveremben

 

Csodás Újszövetség

Kiss Judit Ágnes: Áve Mária

Tasi Katalin: Átváltozás

Szabó György: Csillag Betlehem fölött

Mészöly Ági: Tázi és a csillag

Miklya Zsolt: A jerikói vak és a datolyák

Kiss Lehel: Élő víz

Smelka Sándor: A királyfi hazatér

Gombos Péter: Az utolsó vacsora

Zs. Nagy Izabella: Tamás

 

Isten népe – a Biblia olvasói

Cs. Szabó Sándor A bánya (történet Luther Márton gyerekkorából)

Miklya Luzsányi Mónika: Csillagfényes karácsonyfa (A karácsonyi fenyőág legendája)

Dávid Ádám: Állatkerti karácsony

Dávid Ádám: Angyali ajándék

Széchey Rita: A csodafa

Várfalvy Emőke: Korlátlan gondviselés, avagy a 3SZ hálózat

Hétvári Andrea: Rajzoltam

Kiss Ottó: A bárányember

Miklya Zsolt: Versimák gyerekhangon

 

Véget ért a tanulmányi verseny és a feladatok közlése, ám az Időkapu nyitva marad. A feladatok és a megoldások a későbbiekben is megtalálhatók lesznek, ötleteket adva, mintát nyújtva a sokrétű intelligencia kreatív fejlesztéséhez hittanos vonatkozásokban is. Hiszen a hit nem mond ellent sem a gondolkodásnak, sem az alkotókedvnek. Sőt együtt csodákra is képes.

Búcsúlevél az Időkapu-blogon

A képen a versenyt szervező Parakletos Csapat

Áldott Reformáció 501-et kívánunk minden Olvasónknak!

 

 

Ha nyomorúságban járunk,
Isten mindenben gondviselőnk,
Ezért nem félünk semmitől,
seregek Ura van velünk.
Inoghat a föld, Isten nem inog,
Nagy és erős ő, Harcinkban győző,
Mindeneket ő igazgat.

 

„Isten a mi erősségünk” – dalok és dalszövegek az Időkapu a hithez reformációi csapatverseny alkotásaiból

 

Kép: 123RF

 

 

Képforrás: 123RF

A reformáció 500. évfordulója alkalmából a Reformációi Emlékbizottság támogatásával megjelent a Luther – A kártyajáték című társasjáték, amely a stratégiai társasok játékstílusában ismerteti meg a reformátor Luther Márton élettörténetét. A fiatal játékfejlesztő-csapat olyan társast alkotott, amely taktikus és ötletes szabályainak köszönhetően szórakoztató és izgalmas időtöltést kínál családi vagy baráti körben éppúgy, mint hittanórai vagy gyülekezeti közösségben. 10 éves kortól, 2–10 játékos számára ajánljuk.

A játék során egy-egy ilyen írnok bőrébe bújhatunk, akik a reformátor életének fontos eseményeit jegyzik fel az utókor számára. Történeteiket egyre bővítik, ám ez nem megy olyan simán. A közös munka, ahogy az lenni szokott, ezúttal is versengéssel jár: ki aratja le a babért, amely az egyes életszakaszok megörökítésével jár? Ki viszi a legtöbb kéziratot a nyomdába? Az írnokok szorgos munkáját olyan események is félbeszakíthatják, amelyekre nem számítanak: a gondosan teleírt papírlap eléghet vagy gazdát cserélhet, írását az írnok kezéből is ellophatják, vagy üres fecsegés, szóbeszéd kerülhet a hiteles iratok közé. A játékmenet is változatos: A Melanchthon-játékmódban lassabb és kiérleltebb, sokszínűbb játékstratégiára számíthatunk. A Müntzer-játékmód pörgősebb és harcosabb, akár fél óra alatt is lejátszható.

 

„De mégis miért kezd valaki társasjáték-fejlesztésbe 2016-ban?” – teszi fel a kérdést a Kötőszó c. evangélikus közéleti blog szerkesztője a Luther-társas készítőinek. Az egyik játékfejlesztő, Bencze Domokos válasza így hangzik: „Szakmai kihívás volt számomra! Egyrészt oktatási segédeszközt is akartunk, másrészt egy új és izgalmas játékot is.”

A válasz bővebben, pontokba szedve is kifejthető:

1. A reformáció 500. évfordulójára készülve 2016-ban már igencsak el kellett kezdeni az előkészítő munkát.

2. A reformációt is a jó kezdet tette hatékonnyá. Szakértők szerint ez nem volt más, mint egy hatékony médiaesemény: a lutheri 95 pont elterjesztése a könyvnyomtatás eszközeivel.

3. Az egykori médiaeseményt is a mai kor médiaeszközeivel lehetne hatékonyan közvetíteni. (Ezért született meg a Luther életét feldolgozó animációs filmsorozat is.)

4. Korunk egyik leghatékonyabb médiuma a játék, és nemcsak a számítógépes. A társasjátéknak is reneszánsza van.

5. A „digitális” nemzedékek információfeldolgozása megváltozott, amihez a vizualitás, az interakciók, a gyors üzenetváltások, a kis egységekben adagolt verbális információk, az élményszerűség is hozzátartozik.

6. Mindennek kiváló eszköze a társasjáték, ahol a megfelelő játékelvet megtalálva úgy aktivizálható az ismeretanyag, hogy egyben élményforrás is legyen.

7. Ez az informális tanulás és a játék funkcióörömének együttes működésmódja.

8. Már nem kell más, mint egy-két jó ötlet a játékot működtető alapelvekre, ami egyszerre informatív és vizuális feladat: Az információk vizuális és dinamikus szerkezeti elrendezése, beleágyazva egy kerettörténetbe. Itt kezdődik a játékfejlesztők munkája.

9. Persze még nincs kész a játék, most jön a kidolgozás: Meg kell írni az információs blokkokat, mozgalmas és figyelemfelkeltő képi világot kell alkotni, és világosan, követhetően megfogalmazni a szabályokat.

10. A szabályok és a játékmenet csiszolásához elengedhetetlen a próbajátékok sorozata, és a szakmai lektor, aki jelen esetben az avatott egyháztörténész személye.

11. Végül meg kell csinálni. Ami nemcsak a nyomdai előkészítés sziszifuszi munkálatait igényli, hanem a finanszírozás kérdését is.

12. S ha mindez megvan, már csak az a kérdés: Ki fog vele játszani? És hogy jut el a közönségéhez?

 

Ez így együtt valóban „szakmai kihívás” – de hát a „digitális nemzedék” 2016-17-ben is a kihívások idejét éli. Miért ne fejleszthetnénk hát játékot a reformáció kezdeteiről? És miért ne próbálhatnánk ki ezt a játékot egy interaktív egyháztörténet-órán akár? Ahova unalommal ülnek be a „gyerekek”, de izgalommal és nyitott kérdésekkel távoznak. És persze azzal az örömmel, hogy de jó volt együtt játszani. Mert a játék nem az élet ellen való. Hanem az életelvek egyik elemi megnyilvánulása.

Ezért is jó szívvel ajánljuk a fiatal játékfejlesztő csapat Luther-társasát, és azért is, mert a fenti pontok mindegyikén sikerrel haladtak végig. Csak az utolsó pont van hátra, és az már rajtunk is múlik.

 

Képforrás: 123RF

 

 

A Luther Kiadó kiadásában megjelent a Luther Márton életét feldolgozó 10 részes rajzfilmsorozat. A Luther-rajzfilm Richly Zsolt rendezésében, Lackfi János forgatókönyve alapján készült a reformáció kezdetének 500. évfordulójára (elérhető a címre kattintva).

 

Riport a film rendezőjével, Richly Zsolttal.

Interjú a forgatókönyvíróval, Lackfi Jánossal.

 

Dinamikus képi és gondolati világú animációs filmsorozat született, ami emberközelbe hozza az időben és teológiában távoli eseményeket, problémákat és gondolkodásmódot. A filmepizódok, mint egy-egy filmnovella, történetbe ágyazottan mesélnek és tanítanak. Nem szájbarágósan, inkább bevonva a képek és a történet által egy vívódó fiatalember lelkébe, akit nem hagy addig nyugton Isten kegyelme, míg be nem fogadja, és szószólójává, követévé nem válik. A vívódások és próbatételek öt fázisát mutatja be a sorozat első öt része. Hogy kiknek? A korhatár-besorolás alapján – „Hat éven aluliak számára nem ajánlott” – arra gondolhatunk, hogy hat éven felülieknek szól a sorozat. Ám ez a meghatározás csalóka, hisz még az első, gyermekkorról szóló rész is inkább csak iskolásoknak ajánlható, úgy kilenc éves kortól. A további részek pedig már komolyabb problémák és gondolkodási műveletek elé állítják a nézőt, ezért jó szívvel inkább a középiskolás, egyetemista diákoknak és felnőtteknek ajánljuk. Ám mindenkinek, aki nem átall vívódások árán közeledni az Úrhoz. Akinek a lelkében nyugtalanság lakik, ha az ember gyarlóságait és kegyelemben való szükségét látja. És aki nem átallja mindezt a modern animációs filmtechnika eszközei által teremtett képi világon keresztül szemlélni.

A film első öt része dióhéjban, néhány feladatötlettel a feldolgozásra:

 

1. Miből lesz a cserebogár? – gyermekkor és első találkozás a Bibliával

Luther Márton, a bányász fia diót csen, ami büntetést, verést von maga után. A kisfiú jogos sérelmet érez apja iránt, és duhogása közben találkozik a koldussal, egy kolduló baráttal. Tőle tudja meg, hogy Isten szeretet, hogy az ember számára sincs más esély, mint hogy szeret, és hogy a szeretet könyve nem a szentek élete, hanem az evangélium. A döntés mindig személyes, az okos és egyben az angyali minőséget választó kisfiú számára is.

Milyen bibliai igék rejlenek a kolduló barát szavaiban, amivel Isten szeretetéről beszél? Nézzetek utána, és gyűjtsetek még ilyeneket.

 

2. Szópárbajok – A fiatal magiszter fogadalma

Luther már az erfurti egyetem bölcsészkarán pallérozza tudását. Különösen is kitűnik a vitákban éles logikájával és problémalátó képességével. „Két érv közül melyiket válasszuk?” – teszi fel a kérdést a professzora. „A tömörebbet és világosabbat. A szükségtelen többlet összezavarja a gondolatok megfelelő áramlását” – hangzik az ifjú Luther válasza. Szócsatái és a kísértésekkel való csatái mind ilyenek: tömörek és célirányosak. És Isten színe elé vezetnek: Luther viharba, életveszélybe kerül, és leborulva imádkozik: „Bocsáss meg, uram, és tárd fel előttem a te utadat. Igazítsd lépteimet a te ösvényedre.” Az út a Corpus Juris tanulmányozása helyett a kolostorba vezet.

Luther diáktársának vitakérdése így szól: „Vajon világunk dolgainak a világán túl létezik-e a megnevezések világa?” Vagyis a tapasztalat és a nevek világa elválik-e egymástól? Te mit válaszolnál erre a kérdésre?
Rendezzetek vitát valamilyen etikai-filozófiai kérdésben. Ehhez először gyűjtsetek kérdéseket, majd ezek közül választva készüljetek fel két csapatban a nyílt vitára.

 

3. Isten tenyerén – A szerzetes és teológus

Luther testvér az Ágoston-rendi kolostor szerzetesei között sem lel nyugalmat, bár nagyon próbálkozik. Vívódásai közben szüntelen fellobban benne a kétség. Elöljárója és gyóntatóatyja, Johann von Staupitz türelemmel feddi: „Kedves Márton testvér, te mindig harcolsz. Pedig az Úrtól való a békesség.” „Isten nem haragszik rád, te haragszol Istenre.” Staupitztól egy Bibliát és egy megbízatást kap: morálteológiát kell tanítania Wittenbergben. A rendfőnök áldásával és a Szentírással indul útnak.

Luther szerzetestársa teljesen kiakad a test bűnei miatt, és Márton testvér bátorítani próbálja. Márton testvér is sok mindentől erősen kiakad, őt Staupitz atya bátorítja. Szükségünk van egymás segítségére. Te mivel bátorítottad volna Luther szerzetestársát, vagy az ifjú Luthert?
Egy hasonlóan kiborult vagy kétségek között vívódó barátodat/barátnődet mivel tudnád bátorítani? Drámajátékként is feldolgozhattok egy-egy ilyen helyzetet. Minden helyzetben figyeljetek a kiakadás okára.

 

4. Úton az Úr felé – Németország és Róma

„Milyen hatalmas a mi Atyánk kezének munkája!” – álmélkodik Márton testvér az Appenninek sziklás hegyi között, Róma felé tartva. Még jó, hogy ott a társa, aki megmenti, mikor majdnem szakadékba zuhan. Bizony, a sziklák között jobb, ha a lába elé néz, mintsem hogy az égre függeszti tekintetét. Rómában is „szakadékokkal” találkozik az ifjú szerzetes: mindent a pénz imádata és az élvezetek szerelme ural. Barátok helyett rablókra, angyalok helyett örömlányokra talál. Szegényes áhítata nem fér oda a bazilika oltárához. Úrvacsoráját a kék ég alatt, egy kövön mutatja be, ott veszi mgához Krisztus testét és vérét.

Mit várt Luther Rómától, mit csodált benne, míg a valósággal nem találkozott? Készítsd el vázlatos útitervét. Majd írd meg vázlatosan az útinaplóját is.

 

5. Minden eladó – Meghasonlás és a wittenbergi pontok

Wittenberg 1517. Vártemplom és denevérek. „Hová lettek az atyafiak?” – kong az üres templomban a kérdés. Majd egy kocsmai beszélgetésben derül ki, hogy Tetzel prédikátor búcsú-üzlete jelenti most az embereknek a megoldást. Nincs több bűntől való félelem, tisztítótűztől való rettegés, pénzen is megvásárolható a kegyelem. „Úgy véled, az Isten valami kereskedő, akivel üzletet köthetsz? – kérdezi Luther a beszélgetőtársától, majd hozzáteszi: – Félek, jóember, hogy te a Mammon istenével találkoztál.” Luther ezek után levelet ír a mainzi érseknek, amelyben elpanaszolja Tetzel tévtanait. A válasz: „Hallgass!” – Ám Luther nem hallgat el. Szögek és pontok – kalapácsütések és tételek következnek, az evangélium igazságai. „Solus Christus” „Egyedül Krisztus”

Fogalmazd meg a saját szavaiddal Luther egy-egy elhangzott tételét. Tömör és egyértelmű mondatok legyenek, mint a kalapácsütések. Magad is megfogalmazhatsz még néhány evangéliumi igazságot, hasonló tömörséggel és érvényességgel – a mai egyház számára.

 

 

Képforrás: 123RF

Dsida Jenő
PÜNKÖSDI VÁRAKOZÁS

Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!

1924

Képforrás: 123RF

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

 

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudtalak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbe esett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, és tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

 

József Attila: Isten

Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.

Ö sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

Ö vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem –
tetten értem az én szívemben.

Kép: 123RF

Szabó Lőrinc: Lóci verset ír

Ünnep előtt volt. Kint a kertben
húsvéti bárány bégetett,
most borult virágba az alma,
a barackfa már vetkezett,

én meg épp versbe igyekeztem
fogni életet és halált,
mikor egyszerre nyílt az ajtó,
jött Lóci és elémbe állt

s megszólalt: – Apu, verset írtam!   (A folytatáshoz kattints Lóci mondatára!)

 

A vers megszólal a Kaláka együttes feldogozásában is (kattints a névre).