• Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi
• Tevékenység: Biblia- és növényismeret: nevezetes cserjék és fák a bibliai történetekben; interaktív multimédiás feladat: hiányos igék kiegészítése, növények csoportosítása, megfigyelése

Palesztina középső és északi részét a bibliai időkben összefüggő erdők borították, melyeket főleg tölgyek alkottak. Dél felé haladva azonban, ahogy fogy a csapadék, és egyre szárazabb és forróbb területre érünk, ahol megritkulnak és el is tűnnek a zárt erdők, és cserjések váltják fel őket. A bibliai történetek jó része ilyen területeken játszódik. A cserjésekből csak néhány növényfaj vált nevezetessé egy-egy bibliai történet által.

Cserjevegetáció akáciával a Negev-sivatagban

Illés próféta a Karmel-hegyen bemutatott áldozat és véres leszámolás után az őt üldöző Jezábel és Aháb király elől menekült. Dél felé indult, a Júda déli részén fekvő Beérsebáig jutott, majd onnan is egynapi járóföldre gyalogolt a pusztába, ahol lefeküdt egy rekettyebokor alá, és meghalni kívánt. Ám egy angyal keltette fel, lángoskenyérrel és vízzel kínálta, és ereje feletti útra küldte Isten hegyéig, a Hórebig. (1Királyok 19,1–8)

A rekettye többször is szerepel a Bibliában, de a kutatók szerint nem rekettyefajról, hanem egy másik cserjéről, a kákaborsóról van inkább szó.

Kákaborsó (Retama raetam)

Pillangós virágú, 1-3 méter magas cserje, a rekettye rokona, de attól különböző faj. Szárazsághoz alkalmazkodó, sivatagi növény, mélyre hatoló gyökereivel a legnagyobb szárazságot is kibírja, sok helyen az egyetlen árnyékvető növény. Lándzsás levelei néhány hét után lehullnak, csökkentve a párologtatást, és a fotoszintézist a zöld szárak végzik. Tavasszal nyíló fehér virágaiból kis hüvelytermések fejlődnek. Közel-Kelet és Észak-Afrika homokos, sivatagi tájain őshonos. Gyökeréből és szárából a sivatagi népek faszenet készítenek, erre utal a zsoltár: „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!” (Zsoltárok 120,3–4)

Illés eljutott Isten hegyéig, a Hórebig, ahol az Úr megszólította őt, és új feladatokkal bízta meg. Korábban Mózes is a Hóreb hegyénél találkozott Istennel, aki egy másik nevezetes cserje, a „csipkebokor” közepéből szólította meg őt. Mózes, a pásztor, juhait legeltetve vette észre a tűzben égő csipkebokrot, amely „ég, de mégsem ég el”. A jelenés vonzotta őt a bokor közelébe, ahol saruját levéve lépett Isten színe elé, és kapta megbízását az Úrtól. (2Mózes 3,1–10)

Nem vadrózsabokorról és a Sínai-hegyen előforduló, ritka arab rózsáról van itt szó. A kutatók feltételezése alapján három növényfaj jöhet szóba csipkebokorként:

Vérvörös szeder (Rubus sanguineus)

1-2 méter magas, változatos alakú cserje, a rózsafélék családjába tartozik. Fehér, rózsaszín, olykor piros virágú, tüskés ágú, szúrós bozótot alkot. Sokan emiatt azonosítják Mózes lángoló bokrával, egy idős példánya a Sínai-hegy lábánál lévő Szent Katalin-kolostorban található. Mediterrán vidékeken őshonos, gyakori növény.

Valódi szennacserje (Cassia senna)

Egy méter magasra növő, a lepényfafélék családjába tartozó cserje. Halványzöld, párosan összetett levelei, fürtökbe tömörülő, élénksárga virágai vannak, gyógyhatása is ismert. Trópusokon elterjedt, a Sínai-félszigeten őshonos növény, ezért is gondolhatnak rá egyes bibliakutatók mint „égő csipkebokorra”.

Akáciafakín (Loranthus acaciae)

Akáciafákon élősködő, a fakínfélék családjába tartozó, élénkvörös virágú növény, a sárga fagyöngy rokona. Fotoszintézisre képes, de a vizet és a benne lévő tápelemeket a gazdanövénytől szívja el.

Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Loranthus_acaciae.jpg

Amikor Mózes ismét a Hóreb-hegyhez érkezett, már vele volt Izráel népe is. A Hóreb lett a szövetségkötés és törvényadás helye, és itt készítették el Isten útmutatása alapján a szent sátrat és felszerelését is. A sátor oldalát képző deszkák, a szövetség ládája és az oltárok alapanyaga is akáciafa volt (2Mózes 25–27). (Károli Gáspár fordításában sittimfa szerepel, ami a héber kifejezés – shittah, többes számban shittim – átvétele. Az 1990-es újfordítású Bibliában helytelenül akácfa szerepel, ami azért zavaró, mert nem a nálunk ismert akácfáról vagy rokonáról van szó. A revideált új fordítású Bibliában már akáciafát találunk.)

Az akácia a hüvelyesek családjába tartozó változatos növénynemzetség, cserje vagy kisebb fa is lehet, kétszeresen összetett levelekkel. Közel ezer faja meleg égövi területeken él, Izraelben öt akáciafajt tartanak számon. A Biblia nem tesz különbséget az akáciafajok között, pedig nyilvánvalóan több fajt is használtak a különböző vidékeken. Az ősatyák és Mózes idejében a legfőbb építési faanyag volt, de tűzifának, szerszámnak és szent tárgyak készítésére is használták. Néhány jellemző faja:

Fehér akácia (Acacia albida)

A legmagasabb akáciafaj, Afrikában őshonos, de elterjedt Palesztina területén is, a Parti-síkságon és a Jordán völgyében, homokos és öntéstalajokon, vádikban él. Halványszürke törzse, fehér füzérvirágzata, vastag hüvelytermése van.

Ernyős akácia (Acacia tortilis)

Tövétől elágazó, 2-4 méter magas kis fa, koronája lapos, ernyő alakú. Halványsárga virágai fejecskevirágzatban nyílnak, hüvelytermése spirálisan csavarodott. Északkelet-Afrikában és az Arab-félszigeten őshonos, sivatagi növény, a Holt-tenger környékén is megtalálható.

Pusztai akácia (Acacia raddiana)

Kerekded koronájú, 4-6 méter magas kis fa, az ernyős akácia közeli rokona. Észak- és Kelet-Afrikában és az Arab-félszigeten őshonos, de a kevésbé forró sivatagokban él. A leggyakoribb akáciafaj Palesztina területén; a Negev-sivatagban, a Jordán völgyében, a Holt-tenger környékén, sivatagi vádikban és oázisokban is előfordul.

Források:

Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 226–228., 244–250.)

Képek forrása: a növény nevére kattintva

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

• Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, egzisztenciális
• Tevékenység: Bibliai földrajz és kortörténet: áradás, árvizek; ókori kép- és szövegforrások megfigyelése; interaktív multimédiás feladat: címadás képeknek; kreatív írás: személyes vagy objektív hangú árvízi beszámoló; aktuális cikkek keresése, tanulmányozása a klímaváltozásról, árvizekről

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!

Így sóhajt fel a zsoltáros, távol Isten templomától, Isten közelségére vágyva. Majd nem sokkal később a folyóvíz másik arcát is megmutatja:

Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

Zsoltárok 42,2.8

Palesztina mészkőhegyekből álló, vizekben szegény vidék. Csak az esős időszakban telik meg vízzel sok keskeny völgy és szakadék, ilyenkor nagy erővel rohan le a víz mélyebb területek felé, és az áradat mindent magával sodor, ami útjába akad. Az esős időszak végén azonban beköszönt a forró, aszályos nyár, és a völgyek kiszáradnak. A bővizű patakok helyén csak kőtörmelék és elperzselődött fű marad.

Palesztinának egyetlen nagyobb folyója van, a Jordán, ami északon a Hermón-hegy lejtőjén ered, majd a Húle-tavon keresztül a Genezáreti-tóba ömlik. Innen kanyargós folyással halad dél felé a Holt-tengerig. A Jordán szűk völgye sűrű bozóttal, erdőséggel van tele, ami sok állat számára nyújt és nyújtott természetes élőhelyet, búvóhelyet (egykor még oroszlánoknak is). A Jordánnak csak a bal partján van jelentősebb mellékfolyója, a Jármuk és a Jabbók. A Földközi-tengerbe ömlik a Kísón patak, amiben szintén csak az esős időszakban van teljes hosszában víz. Ám ha a völgye a hirtelen eső miatt megtelik vízzel, áradása végzetes lehet. Ennek volt köszönhető, hogy Sisera vas harci kocsikból álló serege megsemmisült (vö. Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22).

Nem csoda hát, ha a zsoltáros a víz képével ábrázolja ki az Istenkapcsolat életadó erejét, de az Istentől távol, válságok között élő ember életet veszélyeztető sodortatását is. Az árvíz, áradás halálos veszedelmet jelentő képe gyakran megjelenik a Bibliában. Isten az emberek gonoszsága miatt vízözönnel pusztította el a földet, a víz egyre áradt, és elborított mindent (1Mózes 7,18–19). Jób szerint úgy lesz semmivé az ember reménysége, ahogy a föld porát elsodorja az ár (Jób 14,19). A bajok, veszedelmek pusztító áradatként veszik körül az embert (2Sámuel 22,5), és ilyenkor tűnik ki, hogy ki milyen alapra építette a házát (Máté 7,24–27), milyen az Istenkapcsolata.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát,
a Felségesnek szent hajlékait.

Zsoltárok 46,2–5

Egyiptomban a Nílus évenkénti kellő mértékű áradása biztosította a jó termőföldet és bő termést, amit az istenek ajándékának tekintettek. Ámósz próféta Isten munkájának tartotta azt:

Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
majd leapad, mint Egyiptom folyója.

Ámósz 9,5

A Palestrinai Nemzeti Régészeti Múzeumban (Olaszország) egy különleges mozaik látható, amely az áradó Nílust ábrázolja. A mozaik a Kr. e. első századból származik, és a Nílus által elárasztott egyiptomi tájat ábrázol, amelyet valóságos és képzeletbeli állatok népesítenek be. Az állatokon és növényeken kívül láthatunk rajta többek között vadászjeleneteket, lakomázókat, halászokat és sokféle vízi járművet is. A mozaikot és néhány részletét megtekinthetjük egy tankockán, amin a gyerekek feladata az, hogy címet adjanak a teljes képnek és részleteinek.

A tankocka elérhető itt: Az áradó Nílus

Forrás

Az ókori árvizekről Plinius, Pál apostol római kortársa részletesen beszámol egyik levelében (Levelek, 8,17., ford.: Szepessy Tibor):

Kedves Macrinusom! Felétek is annyira zord, viharos az idő? Mifelénk folyton zuhog az eső és egymást érik az árvizek.
A Tiberis kilépett medréből, és öles hullámokban zúdul át az alacsonyabb töltések felett: bár vizéből sokat levezet a csatorna, amit oly előrelátóan építtetett a princeps, elönti a völgyeket, ott hömpölyög a mezőkön, s ahol síkföld volt, most a víz síkja látszik. Sőt: ez a folyam, mely máskor jó egynéhány folyócska vizét magába fogadja, és saját vizével elegyítve viszi lefelé, most valósággal útjukba áll, visszakozzt parancsol nekik, s azokat a földeket, ahová az ő habjai nem érnek el, idegen habokkal borítja be!
Az Anio, noha a világ legkedvesebb folyója, s ezért a part menti villákban mondhatni tárt kapukra és szíves fogadtatásra talál, javarészt letarolta és elsodorta a tükrének árnyat adó lugasokat; dombokat mos alá, úgyhogy a mélybe zuhanó földtömegek több helyt útját szegik, s míg eltűnt medrét keresi, házakat dönt össze, aztán átcsap, átözönlik a romok felett is. Szemtanúk szerint, akiket kiemelkedőbb pontokon ért utol az ítéletidő, egy helyt luxustárgyak és pompás bútorok, másutt meg paraszti holmik, emitt ekék, ökrök és hajtóik, amott meg szétszórt és gazdátlanul maradt nyájak, köztük fatörzsek, épületgerendák és tetők sodródtak szanaszét egymás hegyén-hátán az árban.
És még azok a területek sem menekedtek meg a vésztől, melyeket a folyó nem árasztott el. Ezeket árvíz helyett a szüntelen esőzés és a fellegekből lezúduló forgószél sújtotta: romba dőltek a gazdag birtokokat szegélyező építmények, megrongálódtak, sőt összeomlottak a síremlékek. Sokan meg is sebesültek, vízbe fúltak vagy halálra zúzódtak az elemi csapások közepett – egyszóval a károkat gyász is tetézte.
A katasztrófa méreteiből ítélve attól tartok, felétek is valami hasonló történhetett. Ha nem, kérlek, oszlasd el minél hamarabb aggodalmamat, de ha igen, azt is add hírül. Édeskevés a különbség, saját bőrödön érzed-e, vagy csupán várod a rosszat; annyi talán, hogy a szenvedésnek van határa, a félelemnek nincs. Elvégre a szenvedés csak olyasmire terjed ki, amiről tudod, hogy már a múlté, a félelem meg arra, ami még a jövőé. Minden jót!

Petőfi Sándor hasonlóképpen írja le a „szelíd” a Tisza váratlan kitörését közel 1800 év múlva, de még a folyó szabályozása előtt (A Tisza):

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Képzeljék el a gyerekek, milyen lehetett egy árvíz az ókorban, a Biblia korában, és írjanak levelet vagy tudósítást egy árvízről:

• • Özönvíz Noé idejében: 1Mózes 7,17–24
  • Áradat a Kíson patakvölgyében: Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22
  • Az okos és bolond házépítő (Máté 7,24–27)
  • A Nílus áradása: a Palestrinai mozaik alapján
  • A Tiberis áradása: Plinius levele alapján

Manapság is gyakran érkeznek hírek árvizekről, ami a klímaváltozás miatt gyakran váratlanul és felkészületlenül éri az embereket. Keressünk híreket a rendkívüli esőzések miatt bekövetkező árvizekről. Keressünk megoldási lehetőségeket, javaslatokat a megelőzésre, védekezésre is. Lásd többek között:

• • Ott is rendkívüli esőzésekre kell készülnünk, ahol eddig nem volt jellemző
  • Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban

Írjanak a gyerekek tudósítást, hírösszefoglalót vagy „személyes” beszámolót egy mai, „kortárs” árvízről.

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/