25. Áradó folyóvizek

• Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, egzisztenciális
• Tevékenység: Bibliai földrajz és kortörténet: áradás, árvizek; ókori kép- és szövegforrások megfigyelése; interaktív multimédiás feladat: címadás képeknek; kreatív írás: személyes vagy objektív hangú árvízi beszámoló; aktuális cikkek keresése, tanulmányozása a klímaváltozásról, árvizekről

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!

Így sóhajt fel a zsoltáros, távol Isten templomától, Isten közelségére vágyva. Majd nem sokkal később a folyóvíz másik arcát is megmutatja:

Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

Zsoltárok 42,2.8

Palesztina mészkőhegyekből álló, vizekben szegény vidék. Csak az esős időszakban telik meg vízzel sok keskeny völgy és szakadék, ilyenkor nagy erővel rohan le a víz mélyebb területek felé, és az áradat mindent magával sodor, ami útjába akad. Az esős időszak végén azonban beköszönt a forró, aszályos nyár, és a völgyek kiszáradnak. A bővizű patakok helyén csak kőtörmelék és elperzselődött fű marad.

Palesztinának egyetlen nagyobb folyója van, a Jordán, ami északon a Hermón-hegy lejtőjén ered, majd a Húle-tavon keresztül a Genezáreti-tóba ömlik. Innen kanyargós folyással halad dél felé a Holt-tengerig. A Jordán szűk völgye sűrű bozóttal, erdőséggel van tele, ami sok állat számára nyújt és nyújtott természetes élőhelyet, búvóhelyet (egykor még oroszlánoknak is). A Jordánnak csak a bal partján van jelentősebb mellékfolyója, a Jármuk és a Jabbók. A Földközi-tengerbe ömlik a Kísón patak, amiben szintén csak az esős időszakban van teljes hosszában víz. Ám ha a völgye a hirtelen eső miatt megtelik vízzel, áradása végzetes lehet. Ennek volt köszönhető, hogy Sisera vas harci kocsikból álló serege megsemmisült (vö. Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22).

Nem csoda hát, ha a zsoltáros a víz képével ábrázolja ki az Istenkapcsolat életadó erejét, de az Istentől távol, válságok között élő ember életet veszélyeztető sodortatását is. Az árvíz, áradás halálos veszedelmet jelentő képe gyakran megjelenik a Bibliában. Isten az emberek gonoszsága miatt vízözönnel pusztította el a földet, a víz egyre áradt, és elborított mindent (1Mózes 7,18–19). Jób szerint úgy lesz semmivé az ember reménysége, ahogy a föld porát elsodorja az ár (Jób 14,19). A bajok, veszedelmek pusztító áradatként veszik körül az embert (2Sámuel 22,5), és ilyenkor tűnik ki, hogy ki milyen alapra építette a házát (Máté 7,24–27), milyen az Istenkapcsolata.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát,
a Felségesnek szent hajlékait.

Zsoltárok 46,2–5

Egyiptomban a Nílus évenkénti kellő mértékű áradása biztosította a jó termőföldet és bő termést, amit az istenek ajándékának tekintettek. Ámósz próféta Isten munkájának tartotta azt:

Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
majd leapad, mint Egyiptom folyója.

Ámósz 9,5

A Palestrinai Nemzeti Régészeti Múzeumban (Olaszország) egy különleges mozaik látható, amely az áradó Nílust ábrázolja. A mozaik a Kr. e. első századból származik, és a Nílus által elárasztott egyiptomi tájat ábrázol, amelyet valóságos és képzeletbeli állatok népesítenek be. Az állatokon és növényeken kívül láthatunk rajta többek között vadászjeleneteket, lakomázókat, halászokat és sokféle vízi járművet is. A mozaikot és néhány részletét megtekinthetjük egy tankockán, amin a gyerekek feladata az, hogy címet adjanak a teljes képnek és részleteinek.

A tankocka elérhető itt: Az áradó Nílus

Forrás

Az ókori árvizekről Plinius, Pál apostol római kortársa részletesen beszámol egyik levelében (Levelek, 8,17., ford.: Szepessy Tibor):

Kedves Macrinusom! Felétek is annyira zord, viharos az idő? Mifelénk folyton zuhog az eső és egymást érik az árvizek.
A Tiberis kilépett medréből, és öles hullámokban zúdul át az alacsonyabb töltések felett: bár vizéből sokat levezet a csatorna, amit oly előrelátóan építtetett a princeps, elönti a völgyeket, ott hömpölyög a mezőkön, s ahol síkföld volt, most a víz síkja látszik. Sőt: ez a folyam, mely máskor jó egynéhány folyócska vizét magába fogadja, és saját vizével elegyítve viszi lefelé, most valósággal útjukba áll, visszakozzt parancsol nekik, s azokat a földeket, ahová az ő habjai nem érnek el, idegen habokkal borítja be!
Az Anio, noha a világ legkedvesebb folyója, s ezért a part menti villákban mondhatni tárt kapukra és szíves fogadtatásra talál, javarészt letarolta és elsodorta a tükrének árnyat adó lugasokat; dombokat mos alá, úgyhogy a mélybe zuhanó földtömegek több helyt útját szegik, s míg eltűnt medrét keresi, házakat dönt össze, aztán átcsap, átözönlik a romok felett is. Szemtanúk szerint, akiket kiemelkedőbb pontokon ért utol az ítéletidő, egy helyt luxustárgyak és pompás bútorok, másutt meg paraszti holmik, emitt ekék, ökrök és hajtóik, amott meg szétszórt és gazdátlanul maradt nyájak, köztük fatörzsek, épületgerendák és tetők sodródtak szanaszét egymás hegyén-hátán az árban.
És még azok a területek sem menekedtek meg a vésztől, melyeket a folyó nem árasztott el. Ezeket árvíz helyett a szüntelen esőzés és a fellegekből lezúduló forgószél sújtotta: romba dőltek a gazdag birtokokat szegélyező építmények, megrongálódtak, sőt összeomlottak a síremlékek. Sokan meg is sebesültek, vízbe fúltak vagy halálra zúzódtak az elemi csapások közepett – egyszóval a károkat gyász is tetézte.
A katasztrófa méreteiből ítélve attól tartok, felétek is valami hasonló történhetett. Ha nem, kérlek, oszlasd el minél hamarabb aggodalmamat, de ha igen, azt is add hírül. Édeskevés a különbség, saját bőrödön érzed-e, vagy csupán várod a rosszat; annyi talán, hogy a szenvedésnek van határa, a félelemnek nincs. Elvégre a szenvedés csak olyasmire terjed ki, amiről tudod, hogy már a múlté, a félelem meg arra, ami még a jövőé. Minden jót!

Petőfi Sándor hasonlóképpen írja le a „szelíd” a Tisza váratlan kitörését közel 1800 év múlva, de még a folyó szabályozása előtt (A Tisza):

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Képzeljék el a gyerekek, milyen lehetett egy árvíz az ókorban, a Biblia korában, és írjanak levelet vagy tudósítást egy árvízről:

• • Özönvíz Noé idejében: 1Mózes 7,17–24
  • Áradat a Kíson patakvölgyében: Bírák 4,12–16; 5,4–5.20–22
  • Az okos és bolond házépítő (Máté 7,24–27)
  • A Nílus áradása: a Palestrinai mozaik alapján
  • A Tiberis áradása: Plinius levele alapján

Manapság is gyakran érkeznek hírek árvizekről, ami a klímaváltozás miatt gyakran váratlanul és felkészületlenül éri az embereket. Keressünk híreket a rendkívüli esőzések miatt bekövetkező árvizekről. Keressünk megoldási lehetőségeket, javaslatokat a megelőzésre, védekezésre is. Lásd többek között:

• • Ott is rendkívüli esőzésekre kell készülnünk, ahol eddig nem volt jellemző
  • Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban

Írjanak a gyerekek tudósítást, hírösszefoglalót vagy „személyes” beszámolót egy mai, „kortárs” árvízről.

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/