Üzenet —Téma:
* Jézus példája: a szolgáló élet.
* Az árulás: bűn.
Előzmények:
Júdás tudatta a nagytanáccsal, hogy pénzért kész a Mesterét elárulni. Megállapodtak a fizetségben, harminc ezüstben.
Történet:
Húsvét előtti csütörtök volt. A kovásztalan kenyerek ünnepe, a páska* elkezdődött. Eljött az ideje, hogy a Jeruzsálemben lévő ünnepi zarándokok elkészítsék a páskát. Az Úr Jézus tudta, eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyjához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket — írja János (Jn 13,1). Azzal is tisztában volt, hogy Júdás el fogja Őt árulni.
A páska elkészítése
Jézus előreküldte Jeruzsálembe Pétert és Jánost, hogy a páskát készítsék el. A városban egy férfit kell majd követniük, aki vizeskorsót visz. Ez eléggé feltűnő, hiszen a vízhordást Izráelben az asszonyok végezték. Ahová a férfi bemegy, ott találnak egy emeleti termet, amit a ház tulajdonosa mutat majd meg nekik. Ott készítsék el a páskát.
Úgy is történt minden, ahogyan Jézus megmondta. Elkészítették a húsvéti vacsorát.
Estére megérkezett Jézus a többi tanítvánnyal. Vágyott erre a közös vacsorára, a páskabárány elfogyasztására, mielőtt szenvednie kell. Több alkalom nem lesz erre. De nem is lesz rá szükség, hiszen helyettes áldozatával a páskabárány fogyasztásának szertartása fölöslegessé válik.
A lábmosás
Minden elkészült: a páskabárány, a kovásztalan kenyér, a keserű füvekből készített szósz az asztalon. És volt ott egy korsó víz is, tállal, vászonkendővel. A társaság leheveredett az odakészített heverőkre (a kor étkezési szokásai* szerint). Ám valami mégis kimaradt…
Mivel szolga nem voltjelen, valakinek magára kellett vállalnia a lábmosást. Ki szolgáljon a többieknek? Jézus korábban tanította őket erre (Mt 20,26; 286. lecke): „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” De ez eszükbe sem jutott.
Az Úr Jézus fölkelt az asztaltól, levette felsőruháját, a vászonkendővel körülkötötte magát, vizet öntött a tálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát. A kendővel pedig megtörölte.
Péter azonban hevesen tiltakozott: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Ez lehetetlen!
Jézus azt válaszolta, hogy Péter ezt most még nem értheti. Valóban, különösen Péter fogja nagyon hamar felfedezni, mennyire szükséges megtisztulnia: még ugyanezen az éjszakán megtagadja Mesterét!
Péter továbbra is tiltakozott: „Az én lábamat nem mosod meg soha!”
„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Jézus válasza azt jelenti, hogy éppen ez a megtisztítás köt minket hozzá.
„Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” — mondta akkor Péter. A maga hirtelen módján így akarta kifejezni feltétlen ragaszkodását az Úrhoz.
„Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” Jézus azt mondta ezzel: Ha bűneid megbocsáttattak, tiszta vagy, de ha érintkezel a tisztátalan világgal, a lábad beszennyeződhet, és azt újra meg újra meg kell mosni.
Jézus azzal folytatta, hogy minden tanítvány tiszta, egy kivételével. A kivétel Júdás, aki nem a szívével, csupán értelmével választotta Jézust.
A lábmosással Jézus alázatosságból és felebaráti szeretetből adott példát. „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” „Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.” Ha a tanítványok erre mindig figyelnek, és így cselekszenek, boldogok lesznek. Ami természetesen minden keresztyénre igaz.
Jézus jelzi árulóját
„Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.” (3/ő. Zsolt 41,10) Júdás tettét ahhoz az engedetlen igavonó állatéhoz hasonlította Jézus, mely váratlanul kirúg a hátsó lábával. Vajon ki gondolta a többi tanítvány közül, hogy a látszólag hű, gondos pénztáros hamisnak, árulónak bizonyul? De az Úr Jézus tudta, figyelmeztette is tanítványait. A Jn 6,70-ben olvassuk: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.”
Jézus megrendülten mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem!”
Az áruló hallotta… Vajon meggondolja magát és visszariad?
A tanítványok egymásra tekintgettek. Nem tudták, kiről beszél az Úr. Megkérdezték sorra: „Én vagyok az, Uram?”
Júdás is megkérdezte: „Én vagyok az, Mester?”
„Te mondtad” — válaszolt Jézus. Nem leplezte le, de a figyelmes hallgatónak fél szó is elég… János, aki legközelebb volt Jézushoz, külön megkérdezte, kiről beszél.
Még konkrétabb a következő válasz: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” S bemártva a falatot a keserű szószba, odaadta Júdásnak.
Megértette-e vajon Júdás, hogy Jézus ismeri a szándékát? És a tanítványok felfogták-e, kiről beszélt Uruk? Nem, inkább félreértették szavait. S amikor Júdás elhagyta a házat, úgy gondolták, vásárolni megy.
„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja: jobb lett volna annak, ha meg sem születik” — mondta ki Jézus az ítéletet.
Jegyzetek:
Páskaünnep — Arra emlékeztet, amikor Isten az egyiptomi tizedik csapás alkalmával minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban, ám a héberek otthonait, elsőszülötteit megkímélte. Kovásztalan kenyerek ünnepének is nevezték. Az ünnep első napján, miután a házból minden kovászt eltávolítottak, kovásztalan kenyeret sütöttek Izráel fiai az egyiptomi menekülés emlékére. Ezen a napon ették a páska-vacsorát, melyhez az áldozati bárányt a templomban vágták le.
Bővebben lásd: 2Móz 12,1-28; 48. lecke.
Étkezési szokások — A korabeli görög-római étkezési szokásoknak megfelelően egy heverőfélén a bal könyökükre támaszkodva feküdtek az étkezőasztal mellett, miközben a jobb kezükkel ettek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 23:1-2; 25:7; 51.1.4; 335:1-2; 435; 436
Jertek, énekeljünk: 116:1.4; 132; 196; 226; 239; 255 — 257
Harangszó: 9:1-2.7; 38; 40:5
Dicsérjétek az Urat!: 11; 32; 82; 87:4-5; 161
Erőm és énekem az Úr: 52; 77; 87; 106; 129; 130
Megjegyzések:
Megtartani Isten rendeléseit — Az Úr Jézus megtartotta a zsidó ünnepeket. Hű volt tehát Isten parancsaihoz, a zsidó szokásokhoz. A keresztyén ember is tartsa magát olyan rendelésekhez, minta templomlátogatás, a szegényekről való gondoskodás, bibliaolvasás, imádság, hálaadás stb.
Az árulás bűn — Júdás úgy viselkedett, mint a többi tanítvány. Ő is engedte, hogy Jézus megmossa a lábát. Amikor a Mester burkolt, de félre nem érthető szavakkal leleplezte, hallgatott.
Történelmi példa: King Kong legendás hősi ellenálló volt a német megszállás idején. Mégis ő volt az, aki a saját segítőtársait lelövette a németekkel, és aki végül a németeket felvilágosította a szövetségesek inváziójáról 1944 szeptemberében, Arnhem mellett. Egész időn át megbíztak benne; végül egy magánszemély tett kérdőjelet (ál)neve mellé.
Júdás Iskáriótes legyen figyelmeztetés mindannyiunknak: Sose engedj a pénz kísértésének. „A pénznek szerelme gonoszság gyökere” — mondja a magyar közmondás. (1Tim 6,9-10: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…”) A Sátán mindenkinek ismeri a gyönge oldalát, és azt veszi célba.
Aki az Úr szolgálatában a saját hasznát keresi, nagy veszedelmet jelenthet a gyülekezetnek. (Lásd a 301. lecke Megjegyzését is.)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Háztartástan (Technika)
- Mindennapi és ünnepi étkezési szokások. Terítés otthon. Tisztálkodás étkezés előtt. (*)
- A zsidó és a keresztyén húsvét ünnepének összehasonlítása. A páskához, húsvéthoz kapcsolódó szokások, és azok eredete. (** ***)
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
- Ki a te példaképed? Jó és rossz példák követése. Jézus példája: szolgálatkészen fordulni társaid felé. (**)
- Szolgálat a hétköznapokban: nemszeretem feladatok elvégzése. (**)
- Árulkodás a gyerekek között. Szituációs játékok. Az árulkodás megítélése. (**)
- Mikor bűn az árulás? Mikor szükséges bizonyítékot szolgáltatni a vétkessel szemben? Bibliai, történelmi, irodalmi és hétköznapi példák. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Ans de Boer: Asztalt teríthetek c. versének rajzos feldolgozása. Tájékozódás, irányok a papíron: jobb, bal, felett. (*)
- A bibliai történet vázlatának helyes sorrendbe állítása. Történetmondás a vázlat alapján. (**)
- Jelenetek dramatizálása a bibliai történet alapján. (** ***)
- Monológ fogalmazása írásban a bibliai történethez kapcsolódva (egy tanítvány nevében). (***)
- Kovács Tibor: Tanítványlábak c. versének összehasonlítása a lábmosás történetével. (***)
- A szolga-lét témája Weöres Sándor: „Én is világot hódítani jöttem…” kezdetű versében. (***)
Matematika
- Számfeladatok leolvasása, írása képről húszas számkörben és azon túl. (*)
Természetismeret (Környezetismeret)
Technika / Háztartástan (Technika)
- Kovásztalan kenyér készítése és elfogyasztása. Terítés egy jelképes páskavacsorához. (** ***)
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)
- Jézus és a tanítványok ábrázolása Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora c. képén.
Vázlat:
páskavacsora
Jézus
Péter — János
ember — cserépedény
emeleti szoba
vacsorakészítés
lábmosás — Jézus
Péter tiltakozása
szükség van lábmosásra
„ti is úgy tegyetek”
„közületek egy elárul engem”
utalás Júdásra
Júdás elindul
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
306. Jézus elfogatása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Csalás és hazugság az ördög eszközei.
* Krisztus példája: készen lenni a szenvedésre.
* Szeresd az ellenségedet!
Előzmények:
Az Úr Jézus tizenegy tanítványával az Olajfák hegyére ment. A Gecsemáné-kertben tusakodott imádságban. Tudta, hogy nemsokára kezdődik kínszenvedése.
Történet:
Júdás Iskáriótes felfegyverzett csapat élén közeledett. Társainak ezt az ismertetőjelet adta: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!”
Jézus nem menekült, nem próbált elbújni, hanem eléjük ment, s megszólította őket: „Kit kerestek?”
„A Názáreti Jézust” — válaszolták.
Erre Júdás odalépett, és a megbeszélt jel szerint megcsókolta*. Jézus megkérdezte tőle: „Barátom*, hát ezért jöttél? Csókkal árulod el az Emberfiát?”
Júdás nem válaszolt. Jézus a katonákhoz fordult: „Én vagyok (az).”
Szavában és fellépésében akkora erő volt, hogy azok „visszatántorodtak és a földre estek”. Jézus újra föltette a kérdést: „Kit kerestek?”
„A Názáreti Jézust” — hangzott mostmár kisebb önbizalommal.
„Mondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni.”
A legnehezebb óráiban is tanítványaira gondolt, őket kímélni akarta. János hozzáteszi: „Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” (Lásd a főpapi imádságban: Jn 17,12; 304. lecke.)
A főpap szolgái megragadták az Urat. Péter ezt már nem nézte tétlenül, kirántotta kardját*, és lecsapta Málkusnak, a főpap szolgájának a fülét.
Jézus megrótta heves tanítványát: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál* is többet (segítségül)?” Azzal meggyógyította Málkus fülét. Ennek bizonyára volt hatása a jelenlévőkre.
Azután így szólt a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.” „De ez a ti órátok, és a sötétség hatalmának ideje.” Mert különben „miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?”
A tanítványok megértették, hogy Mesterük elveszett. Megijedtek, hogy őket is elfogják. Félve menekültek el. Csak egy valaki követte Jézust, egy ifjú*, de azt is elfogták. Ő — hogy életét mentse — „ingét otthagyva meztelenül* elmenekült”.
Jegyzetek:
Csók —Zsidó férfiak között szokásos köszöntés. Sok keleti országban ma is él ez a szokás. Az Ószövetségben is fordul elő „áruló” köszöntés: az 1Móz 27,27-ben Jákób megcsókolta vak atyját, Izsákot; a 2Sám 15,5-ben Absolon megcsókolta a királyhoz jövő embereket, hogy jó lapot szerezzen náluk; a Péld 7,13-ban egy parázna nő csókol meg egy fiatalembert, hogy elcsábítsa; Péld 27,6: „csalárd a gyűlölködőnek a csókja”.
Barát — Az itt használt görög „hetéra” szót olyankor használták, amikor nem ismerték valakinek a nevét. Az Úr Jézus világosan mutatja meg, hogy Júdás nem tartozik már a tanítványi körhöz, a neve ki van törölve onnan.
Péter előrántja a kardját — Péter itt rosszul cselekedett, bár reakciója érthető. Elutasította ezzel Krisztus szenvedését, mint akkor is, amikor Jézus először jelentette ki, mi vár rá: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22)
Tizenkét sereg angyal — Egy angyal elegendő volt megölni 185.000 embert, olvassuk az Ézs 37,36-ban. Egy római légió 6.000 katonát jelentett, tehát a 12 légió 12 x 6.000 = 72.000. Ez beláthatatlanul nagy erőt jelent.
Félve menekültek el — Bár mindannyian bizonygatták, hogy Jézus sal akarnak meghalni, most mind menekülnek, Péter is. (Mt 26,35: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.”) Jézus jövendölése elhangzott (Mt 26,31: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán”)! Péter reakciója: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” (Mt 26,33; 303. lecke) Végül ő is megfutamodott, egyedül hagyva Mesterét.
Egy ifjú — Joggal gondolnak Márkra, hiszen az evangélisták közül egyedül ő írja le ezt az esetet.
Mezítelen test — A görög „gymnos” = meztelen szót használja. A „gimnasztika” szavunk is innen származik. A görögök mezítelenül sportoltak.
Énekek:
Református énekeskönyv: 35:1; 59:1-2; 142:5-7; 334:2-3; 335:1-2; 440:2-3
Jertek, énekeljünk: 129; 131; 199; 227:1-2
Harangszó: 9:1-2.7; 42; 50:3
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 67; 77:3; 162
Erőm és énekem az Úr: 38; 59; 114:2
Megjegyzések:
Hazugság és hazudozás az ördög eszközei — Júdás hazugsága Jézus és tanítványai ellenségeinek egyik módszerét mutatja: hamis, alattomos módon dolgoznak. Innen lehet felismerni őket. Az Úr Jézus követésében az ellenség elé nyíltan és rettegés nélkül kell lépni.
Szenvedésre készen — Az Ézs 53,7-ben olvassuk a próféciát: „Minta bárány, ha vágóhídra viszik.” Akármennyire is hangsúlyozott Jézus isteni hatalma a Gecsemáné-kertben, mégsem akart élni vele. Tudta, hogy elérkezett szenvedésének órája, ezért kiszolgáltatta magát. Ilyen nagy ára volt a bűnök bocsánatának.
Mint Jézus követőinek, nekünk is el kell készülnünk a szenvedésre. A jóléti társadalom szociális és egészségügyi gondoskodása miatt távolinak tűnik ez a probléma, mégis érdemes elgondolkozni rajta, milyen területen kell nekünk is számolni a szenvedéssel.
Menekülés vagy kitartás — Ne ítéljük el a tanítványokat! Mi vajon bátrabban kitartunk, amikor Krisztusért kell szenvednünk? Gondoljunk a sok vértanúra, úgy régebben, mint most. Helytállni az elnyomás idején senki sem tud Isten segítsége nélkül!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Testnevelés és sport
Vázlat:
Júdás (Iskáriótes) — katonai csapat
Gecsemáné-kert
Jézus — Péter, Jakab, János
áruló csók
Péter — kard
Málkus füle — Jézus gyógyítása
Jézust elfogják
tanítványok menekülése
365/306. Jézus elfogatása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
305. Jézus szenvedése a Gecsemáné-kertben
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus engedelmes volt az Atyának.
* Nehéz helyzetben is imádkozhatunk.
Előzmények:
Az utolsó vacsora után az Úr Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, és imádkozott értük.
Történet:
Az Úr Jézus tizenegy tanítványával elhagyta Jeruzsálemet, leereszkedtek a Kidrón* völgyébe, és az Olajfák hegyének lábánál betértek egy kertbe. Az olajfákkal beültetett kertet Gecsemánénak* nevezték. A tanítványok fáradtan letelepedtek, Jézus azonban Péterrel, Jakabbal és Jánossal beljebb vonult imádkozni.
Így szólt hozzájuk: „Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! Maradjatok itt, és vigyázatok énvelem.” (Károli) Ő, a mindenség Ura barátaitól együttérzést, támogatást kért gyötrődésében. Arcra borulva könyörgött:
„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Pontosan tudta, milyen szenvedések várnak rá. De még a legnagyobb nyomorúságában is teljesen alávetette magát Atyja akaratának: „…ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”
A három tanítvány közben elaludt. Jézus csalódottan keltette fel őket, és Péternek mondta (aki azt állította, hogy kész vele meghalni): „Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?” (Károli) Majd így szólt hozzájuk: „Vigyázgatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.” (Károli) Figyelmeztette őket a próbatételre, ami bizonyosan jönni fog.
Másodszor is elment Jézus, és tovább imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” Még inkább alávetette magát Atyja akaratának. Szörnyű gyötrődésében „verejtéke olyan volt, minta földre hulló nagy vércseppek”*. Imaharcában angyal erősítette.
A három tanítványt Jézus újra alva találta. Otthagyta őket, s megint imádkozott. Majd visszatért, és így szólt tanítványaihoz: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Ime, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.” Teljesen felkészült hát arra, amit az Atya várt tőle.
Végül csak felébresztette őket: „Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.”
Jézus önként ment szembe árulójával.
Jegyzetek:
Kidrón — „Nyugtalan.” A Kedrón vagy Kidrón patakja választja el az Olajfák hegyét Jeruzsálem óvárosának keleti részétől. A Kidrón völgyén át vezetett az út Betániába, és tovább Jerikóba. A 2Sám 15,23-ban olvassuk, hogy Dávid átkelt a Kidrónon, amikor Absolon elől menekült.
E völgyben régóta sok sírhely volt. Mutogatják itt Mária és Absolon sírját (bár Absolont Efraim erdejében egy „nagy gödörbe” dobták, és fölébe „nagy rakás követ” szórtak —2Sám 18,17).
Gecsemáné — E kert neve a héber „Gath-Sjamna” szövegromlásából származik, ami „olajprés”-t jelent, utalva arra az időre, amikor e dombon igen sok olajfa nőtt.
Betánia, ahol Mária, Márta és Lázár lakott, az Olajfák hegyének lábánál, Jeruzsálemmel átellenben feküdt. Betánia jelentése: „Nyomorúság háza”.
Az Olajfák hegyének lábánál található „Mária sírja”, és egy gyönyörű templom, a „Nemzetek temploma”. A templom homlokzata csodálatos színes mozaikkal van díszítve, és Krisztus képével, amint sír a szent város felett.
Kicsit magasabban találjuk az orosz templomot, amit III. Sándor orosz cár építtetett, és a kis ferences templomot, amit „Dominus flevit”-nek (az Úr sír) hívnak.
Vért verejtékezve — Görögül: „tombosis haimatos” (gondoljunk a „trombózis” szavunkra). Testi-lelki kínlódás ritka kísérőjelensége, hogy a verejték a pórusokon át kifelé préselődik, vér is jön vele, amitől a verejték vörösre színeződik.
Énekek:
Református énekeskönyv: 18,1; 40:4; 55:1-4; 334:1-3; 338; 440:2; 475; 478
Jertek, énekeljünk: 15:3; 55; 60
Harangszó: 36:1; 41; 42; 43
Dicsérjétek az Urat!: 3; 14:1.3; 162; 171
Erőm és énekem az Úr: 27:2; 38; 40; 111; 116; 134:3-4
Megjegyzések:
Atyjának engedelmeskedve — Jézus engedelmessége egészen különleges magatartás. Az Üdvözítő tudta, mi vár rá. Félt tőle. Kérte, ha lehetséges, ne kelljen végigjárni ezt az utat. Mégis teljesen engedelmes maradt Atyjának.
Ilyesfajta engedelmességre az ember önmagától nem képes. Hasonlót Izsáknál találunk, amikor Mórijjá hegyén engedte, hogy apja az oltárra kösse (1Móz 22; 20. lecke). De Izsák akkor még nem tudta, mi vár rá, csak eltűrte.
Szorultságban imádkozni — Az Úr Jézus félelemmel nézett szenvedése elé. Ebben az ínségben nem az Atyja akarata ellen tiltakozott, inkább imádságában elé tárta keservét. Isten nem hallgatta meg a kívánságot, hanem imádság közben elvégezte Jézusban, hogy az Atya akaratára igent mondjon teljes szívből. Ekkor tűnt el félelme és gyötrődése.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika / Könyvtárhasználat
Vázlat:
Kidrón
Olajfák hegye
Gecsemáné
Jézus — Péter — Jakab — János Jézus egyedül:
– imádság
– alvó tanítványok — „Virrasszatok”
– imádság
– szivárgó vér
– angyal
– alvó tanítványok
– imádság
„közel van, aki engem elárul”
365/305. Jézus szenvedése a Gecsemáné-kertben – tanári segédlet és feladatlapok egyben
304. Jézus búcsút vesz a tanítványaitól; főpapi imádság
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet -Téma:
* Krisztusban teremhetünk sok gyümölcsöt.
* Krisztus szeretete azt jelenti, életét adja övéiért.
* Krisztus követői egyek legyenek!
Előzmények:
Az Úr Jézus elrendelte az úrvacsorát. Majd figyelmeztette Pétert, hogy még azon az éjszakán meg fogja tagadni Őt.
Történet:
A Jn 14-17 részeiben olvassuk Jézus tanítványaihoz intézett búcsúszavait.
E beszédeket több kis szakaszra bontottuk. A válogatott szakaszok célja, hogy egy-egy tanítás jobban a gyerekek szívébe vésődjön. Kiemelten tárgyalhatjuk az igazi szőlőtő példázatát.
János 14
Jézus a visszamaradó tanítványokat bátorítja, és egy pillantást enged a jövőbe: meg fog halni, de fel is támad! (2-3. vers)
János 15
– Jézus: az igazi szőlőtő; az Atya Isten: a földműves, aki szüntelen munkálkodik (vö. Jn 5,17). (Az Ószövetségben a szőlő képe Izráelt jelenti. Lásd: Zsolt 80,9; Ézs 5,1-7; Jer 2,21; Ez 15,2; Hós 10,1. Újszövetségi példa: Mt 21,33-41 és párhuzamos helyei; 295. lecke.)
– Eltávolítani a nem-termő vesszőket, a termőket pedig megtisztítani (mindazzal, ami nem jó, ki vele).
– A Krisztus-szőlőtőn maradni, különben nincs gyümölcs. Belőle fakad minden éltető erő. Valójában Ő termi a gyümölcsöt, mely kedves Isten előtt.
– Aki hisz Krisztusban, aki hallgatja szavát, általa mindent megtehet.
– Az Atya dicsőíttetik, ha te Jézus követője vagy, mert akkor fogsz sok gyümölcsöt teremni.
– „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.”
– Jézus szeretetében maradni = megtartani parancsolatait: „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. (Vö. Jn 13,34; 303. lecke)
– Jézus szeretete: életét adja barátaiért.
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” „Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.”
János 16
„Jobb nektek, ha én elmegyek: mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (7. v.) Feladata: „amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (8. v.)
A tanítványság gyakran jár nyomorúsággal, de „bízzatok: én legyőztem a világot” (33. v.). Micsoda vigasztalás ez minden hívőnek!
János 17: a főpapi imádság
Az Úr Jézus ezután imádkozott mennyei Atyjához. Imádkozott a tanítványaiért is, ahogy egy apa a családjáért, s ahogyan egy főpap az illatáldozati oltárnál.
– „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Károli)
– őket az Atya a Fiúnak adta
– ők megőrizték Isten igéjét
– megvallották, hogy Ő az Atyától jött, és az Atya küldte
– Jézus értük imádkozik, nem a világért
– őrizze meg őket a gonosztól
– szentelje meg őket igazságával
– elküldte őket a világba, ahogyan az Atya küldte el a Fiút
– imádság azokért, akik a prédikálásukra hisznek Jézusban
– ima azért, hogy egyek legyenek, mint ahogy az Atya és a Fiú egy
– a világ így fogja elhinni, hogy az Atya küldte a Fiút
– meglássák Jézus dicsőségét a mennyben
– osztozzanak vele dicsőségében és szeretetében
Jegyzet:
Pártfogó — Görög eredetije: paraklétosz. Köznapi jelentése: szószóló, közbenjáró, ügyvéd. János evangéliuma minden esetben (Jn 14,16.26; 15,26; 16,7) Isten Szentlelkét jelöli vele. Károli Vigasztalóként fordítja.
Teljes összhangban áll Jézus Krisztussal, mintegy az Ő munkáját folytatja Jézus mennybemenetele után. Funkciói is jézusiak: az Atyától jön, bizonyságot tesz (Jézus kijelentését mondja tovább), megítéli a világot.
Énekek:
Református énekeskönyv: 1; 110:4; 133; 395; 411:1; 492:4
Jertek, énekeljünk 129; 141; 160; 182; 197
Harangszó: 38; 50
Dicsérjétek az Urat!: 52; 59; 67; 92:2; 150; 153:1-2
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 29; 34; 59; 67; 127
Megjegyzések:
Krisztusban maradni — Csak az igazi, életadó kapcsolat vezet „gyümölcsterméshez”. Ha Jézusból, a szőlőtőből táplálkozunk, nem szárad ki az életünk, s nem leszünk értéktelen, eldobandó venyige.
Krisztusnak övéi iránti szeretete — Hangsúlyos e részekben az Úr Jézus követői iránti szeretete. Jézus szeretete átfog ma is mindenkit, aki Őbenne hisz. Ugyanakkor az egymás iránti szeretetre is kötelez: csak így tudunk megmaradni az Ő szeretetében.
Eggyé lenni — Jézus egységet kér az övéi között, s Ő maga is egy akar velük lenni. Az igazi szeretet vágyakozik az egységre, ami meggyőző jel a világ számára. Ahol egység uralkodik, ott nincs a sátánnak zsákmánya Krisztus gyülekezetében.
Példaképül lenni — Tetteink, szavaink, egész gondolkodásunk Őrá mutasson! Vele, belőle erőt merítve lehetünk példaképek. A világ erről láthatja meg, hogy tőle vagyunk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Technika
Vázlat:
Jézus búcsúzik tanítványaitól
az igazi szőlőtő példázata
a Pártfogó = Szentlélek ígérete
főpapi imádság
365/304. Jézus búcsút vesz a tanítványaitól; főpapi imádság – tanári segédlet és feladatlapok egyben
303. Az úrvacsora szereztetése; Péter jövendő tagadása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Az úrvacsora Jézus áldozatára emlékeztet.
* „Egymást szeressétek.”
* Nem tagadhatom meg a barátomat.
Előzmények:
Az Úr Jézus és a tanítványok együtt fogyasztották a páskavacsorát. Jézus megmosta tanítványai lábát. Jelezte, hogy ki fogja elárulni. Júdás eltávozott.
Történet:
A páskavacsorát egy olyan esemény szakította félbe, ami a tanítványoknak és később minden hívőnek nagyon fontos lett.
Az Úr Jézus megáldotta a kenyeret, megtörte, és a tanítványainak adta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
A tanítványok később értették meg, mire utalt Mesterük. Teste szenvedésében értük — és minden hívőért — megtöretik, mint most e kenyér. („Pedig ami vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” — Ézs 53,5)
Aztán egy boroskelyhet emelt fel az asztalról, szintén hálát adva, s e szavakkal adta tovább: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában*.”
Jézus arról beszél itt, hogy szenvedése által lehet része övéinek az üdvösségben, csak így lehet sokaknak bűnbocsánata. Szenvedésével az ő büntetésüket hordozza. („0:5 bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” — Ézs 53,5; vö. Jer 31,31-34; 1Kor 11,25; 2Kor 3,6; Zsid 8,8-13).
Szenvedése már egészen közel van. Ezt világossá akarta tenni tanítványai előtt. Most fog megtörténni, ami a teremtés előtt már elhatároztatott: az ember Fia, Jézus Krisztus szenved és meghal az övéiért. Ezért mondja a tizenegynek: „Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték őbenne. Ha megdicsőítteték őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.” (Károli) Az az Atya akarata, hogy Ő szenvedjen és meghaljon. És az Úr Jézus azon az úton fog menni, még ha tudja is, hogy nehéz út lesz. De Ő és az Atya egy — hányszor is hallották ezt a tanítványok tőle! —, ezért nem habozik engedelmeskedni. A tanítványok viszont most nem követhetik oda, ahova Ő megy: a halálba.
Ezt követően a tanítványok arról tárgyaltak, ki a legnagyobb. Érthetetlen, hogy ebben a szent órában ilyennel foglalkoztak! Jézus így felelt erre: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, minta legkisebb… Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Én pedig olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál.”
Ezután a hatalmas jövendőről beszélt, ami a tanítványokra következik: „Én rátok hagyom a királyságot (tehát rendelkezik vele), ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.” (Vö. 1Kor 15,25 és Jel 11,15)
Jézus új feltételt szabott tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
A páskavacsorát dicséret éneklésével zárták le. Elénekelték a 115-118. zsoltárokat. (A második pohárnál a dicséret első részét, a Halleluját éneklik: Zsolt 113 és 114.)
Majd a tanítványokkal elindult Jézus az Olajfák hegyére.
Még a vacsora vége előtt így figyelmeztette Jézus Pétert: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Ez éppúgy figyelmeztetés volt, mint ígéret. Péter tiltakozott: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.
Ezután arra a jövendőre figyelmeztette Jézus a tanítványait, ami rájuk vár: „Akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. (Ézs 53,12) Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” A tanítványoknak számolniuk kell ami, hogy üldözéssel és meneküléssel teli élet következik. Támadóik ellen fel kell fegyverkezniük.
Az Olajfák hegyére vezető úton Péter elgondolkozhatott Jézus szavain, hogy nem mehetnek oda, ahová Jézus megy. Meg is kérdezte: „Hova mégy?”
Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.” Vagyis Péterre is szenvedések várnak*. Péter így válaszolt: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” Ám az Úr Jézus jobban tudta: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.* (Zak 13,7) De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”
Péter nem hallotta meg a feltámadás ígéretét. Méltatlankodva
mondta: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.”
Az Úr Jézus tudta, mi minden történik még ezen az éj szakán, és másodszor is figyelmeztette Pétert: „Bizony, mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Péter még mindig nem hitte. Egyre hajtogatta: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” S erről a többi tanítványok is így vélekedtek…
Jegyzetek:
Újra inni bort Isten Országában — Jézus valószínűleg a bárány vacsorájára célzott, mely a Jel 19,9-ben van leírva.
Péter szenvedései — Történelemírók tudósítanak róla, hogy Pétert Néró uralkodása idején Rómában megfeszítették; mégpedig a saját kérésére fejjel lefelé. Nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Megváltója.
Zakariás 13,7b — Szó szerint: „Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” S tovább: „Még a bojtárokra is kezet emelek!”
Énekek:
Református énekeskönyv: 116:7-8; 118:1; 133; 184; 335:1-2; 440:7-11; 442:3-8; 448; 492:4
Jertek, énekeljünk• 116:1-2.4; 129; 131; 153; 196; 198:1.4-5
Harangszó: 9:1-3.7; 34; 38; 47
Dicsérjétek az Urat!: 14:3; 57; 67; 150; 155
Erőm és énekem az Úr: 21; 34; 57:3; 59; 95:1; 127
Megjegyzések:
Egymást szeretni — Az Úr Jézus új parancsolata: „szeressétek egymást!” Ez egyszerű feladatnak látszik, de a gyakorlatban semmi sem nehezebb, minta testvéri (felebaráti) szeretet ápolása. János apostol megismétli többek között az Un 2,7-ben, és azt írja, hogy ez a parancs kezdettől fogva volt, azaz valójában régi parancsolat. Jézus ezt a nagy parancsolat második részének nevezte, a tízparancsolat második részének: szeresd felebarátodat, mint magadat. A zsidó szabályok és életkörülmények e parancsolatot nagyrészt elerőtlenítették. Ezért beszél az Üdvözítő új parancsolatról. Bár eddig így szólt: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Most pedig „egymást” szeressétek, vagyis a szeretet kölcsönös legyen! Mekkora baj, ha a keresztyének nem tudják ezt a gyakorlatba átültetni! Joggal gúnyolhatják őket a környezetükben élő emberek.
A szent úrvacsora — Az úrvacsora elsősorban emlékezés. Hálaadással gondolunk Jézus kínhalálára, amit az Úr értünk és helyettünk szenvedett el. Az úrvacsorában Jézus van a középpontban. Asztalhoz szólítja a hívőket szenvedése és áldozata alapján.
Másodsorban az úrvacsora közösségi alkalom, ezt fejezi ki a közös étkezés. Mindazok, akik őszintén hisznek az Úr Jézusban és Őt szeretik, testvérként egymáshoz tartoznak, és együtt ünneplik megváltásukat.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika / Könyvtárhasználat
– pecsét, könyvjelző készítése papírból;
– úrasztali terítő, tál, kehely, valamint egy Újszövetség könyvborítójának tervezése rajzzal;
– úrvacsorai kehely formázása agyagból, gyurmából. (***)
Vázlat:
Páskavacsora — Úrvacsora
Jézus
kenyér — teste — emlékezetére
bor — vére — bűnök bocsánatára
tanítványok: Ki a legelső?
új parancsolat: egymást szeretni
figyelmeztetés Péternek
365/303. Az úrvacsora szereztetése; Péter jövendő tagadása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
302. A páskavacsora; A lábmosás; Jézus jelzi árulóját
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus példája: a szolgáló élet.
* Az árulás: bűn.
Előzmények:
Júdás tudatta a nagytanáccsal, hogy pénzért kész a Mesterét elárulni. Megállapodtak a fizetségben, harminc ezüstben.
Történet:
Húsvét előtti csütörtök volt. A kovásztalan kenyerek ünnepe, a páska* elkezdődött. Eljött az ideje, hogy a Jeruzsálemben lévő ünnepi zarándokok elkészítsék a páskát. Az Úr Jézus tudta, eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyjához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket — írja János (Jn 13,1). Azzal is tisztában volt, hogy Júdás el fogja Őt árulni.
A páska elkészítése
Jézus előreküldte Jeruzsálembe Pétert és Jánost, hogy a páskát készítsék el. A városban egy férfit kell majd követniük, aki vizeskorsót visz. Ez eléggé feltűnő, hiszen a vízhordást Izráelben az asszonyok végezték. Ahová a férfi bemegy, ott találnak egy emeleti termet, amit a ház tulajdonosa mutat majd meg nekik. Ott készítsék el a páskát.
Úgy is történt minden, ahogyan Jézus megmondta. Elkészítették a húsvéti vacsorát.
Estére megérkezett Jézus a többi tanítvánnyal. Vágyott erre a közös vacsorára, a páskabárány elfogyasztására, mielőtt szenvednie kell. Több alkalom nem lesz erre. De nem is lesz rá szükség, hiszen helyettes áldozatával a páskabárány fogyasztásának szertartása fölöslegessé válik.
A lábmosás
Minden elkészült: a páskabárány, a kovásztalan kenyér, a keserű füvekből készített szósz az asztalon. És volt ott egy korsó víz is, tállal, vászonkendővel. A társaság leheveredett az odakészített heverőkre (a kor étkezési szokásai* szerint). Ám valami mégis kimaradt…
Mivel szolga nem voltjelen, valakinek magára kellett vállalnia a lábmosást. Ki szolgáljon a többieknek? Jézus korábban tanította őket erre (Mt 20,26; 286. lecke): „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” De ez eszükbe sem jutott.
Az Úr Jézus fölkelt az asztaltól, levette felsőruháját, a vászonkendővel körülkötötte magát, vizet öntött a tálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát. A kendővel pedig megtörölte.
Péter azonban hevesen tiltakozott: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Ez lehetetlen!
Jézus azt válaszolta, hogy Péter ezt most még nem értheti. Valóban, különösen Péter fogja nagyon hamar felfedezni, mennyire szükséges megtisztulnia: még ugyanezen az éjszakán megtagadja Mesterét!
Péter továbbra is tiltakozott: „Az én lábamat nem mosod meg soha!”
„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Jézus válasza azt jelenti, hogy éppen ez a megtisztítás köt minket hozzá.
„Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” — mondta akkor Péter. A maga hirtelen módján így akarta kifejezni feltétlen ragaszkodását az Úrhoz.
„Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” Jézus azt mondta ezzel: Ha bűneid megbocsáttattak, tiszta vagy, de ha érintkezel a tisztátalan világgal, a lábad beszennyeződhet, és azt újra meg újra meg kell mosni.
Jézus azzal folytatta, hogy minden tanítvány tiszta, egy kivételével. A kivétel Júdás, aki nem a szívével, csupán értelmével választotta Jézust.
A lábmosással Jézus alázatosságból és felebaráti szeretetből adott példát. „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” „Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.” Ha a tanítványok erre mindig figyelnek, és így cselekszenek, boldogok lesznek. Ami természetesen minden keresztyénre igaz.
Jézus jelzi árulóját
„Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.” (3/ő. Zsolt 41,10) Júdás tettét ahhoz az engedetlen igavonó állatéhoz hasonlította Jézus, mely váratlanul kirúg a hátsó lábával. Vajon ki gondolta a többi tanítvány közül, hogy a látszólag hű, gondos pénztáros hamisnak, árulónak bizonyul? De az Úr Jézus tudta, figyelmeztette is tanítványait. A Jn 6,70-ben olvassuk: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.”
Jézus megrendülten mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem!”
Az áruló hallotta… Vajon meggondolja magát és visszariad?
A tanítványok egymásra tekintgettek. Nem tudták, kiről beszél az Úr. Megkérdezték sorra: „Én vagyok az, Uram?”
Júdás is megkérdezte: „Én vagyok az, Mester?”
„Te mondtad” — válaszolt Jézus. Nem leplezte le, de a figyelmes hallgatónak fél szó is elég… János, aki legközelebb volt Jézushoz, külön megkérdezte, kiről beszél.
Még konkrétabb a következő válasz: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” S bemártva a falatot a keserű szószba, odaadta Júdásnak.
Megértette-e vajon Júdás, hogy Jézus ismeri a szándékát? És a tanítványok felfogták-e, kiről beszélt Uruk? Nem, inkább félreértették szavait. S amikor Júdás elhagyta a házat, úgy gondolták, vásárolni megy.
„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja: jobb lett volna annak, ha meg sem születik” — mondta ki Jézus az ítéletet.
Jegyzetek:
Páskaünnep — Arra emlékeztet, amikor Isten az egyiptomi tizedik csapás alkalmával minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban, ám a héberek otthonait, elsőszülötteit megkímélte. Kovásztalan kenyerek ünnepének is nevezték. Az ünnep első napján, miután a házból minden kovászt eltávolítottak, kovásztalan kenyeret sütöttek Izráel fiai az egyiptomi menekülés emlékére. Ezen a napon ették a páska-vacsorát, melyhez az áldozati bárányt a templomban vágták le.
Bővebben lásd: 2Móz 12,1-28; 48. lecke.
Étkezési szokások — A korabeli görög-római étkezési szokásoknak megfelelően egy heverőfélén a bal könyökükre támaszkodva feküdtek az étkezőasztal mellett, miközben a jobb kezükkel ettek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 23:1-2; 25:7; 51.1.4; 335:1-2; 435; 436
Jertek, énekeljünk: 116:1.4; 132; 196; 226; 239; 255 — 257
Harangszó: 9:1-2.7; 38; 40:5
Dicsérjétek az Urat!: 11; 32; 82; 87:4-5; 161
Erőm és énekem az Úr: 52; 77; 87; 106; 129; 130
Megjegyzések:
Megtartani Isten rendeléseit — Az Úr Jézus megtartotta a zsidó ünnepeket. Hű volt tehát Isten parancsaihoz, a zsidó szokásokhoz. A keresztyén ember is tartsa magát olyan rendelésekhez, minta templomlátogatás, a szegényekről való gondoskodás, bibliaolvasás, imádság, hálaadás stb.
Az árulás bűn — Júdás úgy viselkedett, mint a többi tanítvány. Ő is engedte, hogy Jézus megmossa a lábát. Amikor a Mester burkolt, de félre nem érthető szavakkal leleplezte, hallgatott.
Történelmi példa: King Kong legendás hősi ellenálló volt a német megszállás idején. Mégis ő volt az, aki a saját segítőtársait lelövette a németekkel, és aki végül a németeket felvilágosította a szövetségesek inváziójáról 1944 szeptemberében, Arnhem mellett. Egész időn át megbíztak benne; végül egy magánszemély tett kérdőjelet (ál)neve mellé.
Júdás Iskáriótes legyen figyelmeztetés mindannyiunknak: Sose engedj a pénz kísértésének. „A pénznek szerelme gonoszság gyökere” — mondja a magyar közmondás. (1Tim 6,9-10: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…”) A Sátán mindenkinek ismeri a gyönge oldalát, és azt veszi célba.
Aki az Úr szolgálatában a saját hasznát keresi, nagy veszedelmet jelenthet a gyülekezetnek. (Lásd a 301. lecke Megjegyzését is.)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Háztartástan (Technika)
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Matematika
Természetismeret (Környezetismeret)
Technika / Háztartástan (Technika)
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)
Vázlat:
páskavacsora
Jézus
Péter — János
ember — cserépedény
emeleti szoba
vacsorakészítés
lábmosás — Jézus
Péter tiltakozása
szükség van lábmosásra
„ti is úgy tegyetek”
„közületek egy elárul engem”
utalás Júdásra
Júdás elindul
365/302. A páskavacsora; A lábmosás; Jézus jelzi árulóját – tanári segédlet és feladatlapok egyben
301. Júdás árulása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Árulás vagy hűség?
Előzmények:
Az Úr Jézus „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be az utolsó időkről, visz-szajöveteléről szóló beszédeit. Két nappal voltak húsvét előtt akkor (Mt 26,2).
Történet:
A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás* főpap házában ülésezett. A tanács tagjai — főpapok, írástudók és a nép vénei — arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár föltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. (Már láttuk, maguk közt hogy vélekednek erről a kérdésről: Jn 11,47-53; 285. lecke.)
Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.)
Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Harminc ezüstért* kész volt Jézust a kezükbe adni.
Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének!
Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen —nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről —, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön.
Jegyzetek:
Kajafás —Kajafás Józsefet a római helytartó, Valerius Gratus tette főpappá Kr. u. 18-ban, s a római legátus, Vitellius váltotta le Kr. u. 36-ban. Az ApCsel 4,6 szerint Kajafás üldözte a tanítványokat Jeruzsálemben. Elődje az apósa, Annás volt Kr. u. 6-15 között. A Jn 18,13-ból és az ApCsel 4,6-ból az tűnik ki, hogy egyszerre voltak főpapok. Jézus idején Kajafás volt soron, Annás egy év múlva követte. Ám erre kevés a bizonyíték. Valószínűleg hivatala lejárta után is főpapnak nevezték Annást, s ő maradt a nagytanács legbefolyásosabb tagja.
A főpap rómaiak általi kinevezésével Isten törvényén tettek erőszakot. Ezeknek Áron családjából kellett származniuk, és az apát fia követte.
Kr e. 37 és Kr. u. 67 között 28 különböző főpap volt, mégpedig úgy, hogy hivatala a zsidó jog szerint élete végéig érvényben maradt.
30 ezüst — Egy ezüstpénz egy sékelnyi ezüstöt jelentett. Harminc ezüst igen alacsony ár volt egy rabszolgáért. Az árulás csekély bére mutatja, milyen kevésre értékelték Jézus személyét.
A Zakariás 11,12-ben a harminc ezüstről is olvashatunk: „Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.”
Énekek:
Református énekeskönyv: 56:2-3; 58:1; 263:9-10.19; 338:1-2
Jertek, énekeljünk: 116; 226:1; 227:1-2
Harangszó: 50:3
Dicsérjétek az Urat!: 74:2-3; 83:2; 162
Erőm és énekem az Úr: 56:2-3; 132:2; 136:4
Megjegyzések:
Árulás — Az áruló a másikat kiszolgáltatja az ellenségnek. Ez sokféleképpen történhet. Egyik módja a besúgás, árulkodás, ami a kisebb gyerekek csúnya szokása.
A pénz és birtok utáni vágy vitte rá Júdást, hogy Mesterét elárulja. Júdás megállapította magában, hogy a jézusi tanítványság nem jelent előnyt (hasznot). Hiszen Jézus megmondta, hogy meg fog halni. Jobban teszi, ha hátat fordít neki. Csalódott, mert Jézus nem vágyott földi királyságra, ahol ő, Júdás, fontos szerepet játszhatott volna. S hogy mégis legyen valami haszna a Jézussal való kapcsolatából, elhatározta, hogy pénzért átadja Őt a szanhedrinnek. Eladta Mesterét.
Olvassuk Júdásról, hogy tolvaj volt (Jn 12,6; 290. lecke). Nála volt az erszény, amiben a rabbinak és tanítványainak szóló adományokat őrizték. Az ő kötelessége volt a Jn 13,29 szerint bevásárolni a csoport számára. A pénztáros, aki rendszeresen lopkodott a közösből, nem riadt visza az árulástól sem.
Szörnyű, hogy az Úr Jézust, aki sosem tett rosszat senkinek, így elárulja az egyik tanítványa! Ám vegyük figyelembe, hogy Ő ezt mindig is tudta, mert jól ismerte az áruló szívét. („Egy közületek mégis ördög.” — Jn 6,70) Ez Jézus szenvedéseit még nehezebbé tette, mégis tanítványai közé fogadta Júdást. Máté Júdást a tizenkettő egyikeként nevezi meg, hogy ezzel is kiemelje vétke nagyságát (Mt 26,14).
Mutassunk rá, hogy az ördög volt az, aki Júdást erre a tettre rávette.
Júdás öngyilkos lett a tette után (vö. 308. lecke). De a Sátának most sem sikerült Jézussal leszámolnia, még ha úgy látszik is. Hisz éppen a halál vállalásával végezte el megváltó munkáját.
Júdás nem „tanúskodott” Jézus ellen. A főpapok és társaik találtak olyan vádakat, melyek Jézust bűnösnek tüntették föl. A hűtlen tanítvány az ártatlan Jézusban semmiféle bűnt nem talált, sem a zsidó törvény áthágását nem tudta volna bizonyítani.
(Lásd még a 302. lecke Megjegyzéseit.)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
Kajafás
zsidó nagytanács (szanhedrin — 70)
Júdás — áruló
30 ezüst
Júdás később visszacsinálná
365/301. Júdás árulása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
300. Az utolsó ítélet
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Előzmények:
Az Úr Jézus tanítványainak Jeruzsálem pusztulásáról, az utolsó idők megpróbáltatásairól, és az Ő visszajöveteléről beszélt. Az éber és hűséges várakozás szükségességét példázatokkal magyarázta meg. Elmondta „Az okos és gonosz szolga”, „A tíz szűz” és „A talentumok” példázatát. Gondolatait „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be.
Példázat:
Amikor az Emberfia az idők végén visszajön, már mint dicsőséges király, az angyalok serege kíséretében, leül ítélni trónusára. Akkor minden népet összegyűjtenek eléje, Ő pedig szétválasztja őket*: jobb keze felől állítja a juhokat*, bal keze felől a kecskéket*.
A jobb keze felől állókhoz így szól: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.”
Az igazak viszont megkérdezik a királytól, mikor látták őt éhezni, szomjazni, mikor látták őt mezítelennek, betegen vagy börtönben.
„Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” — hangzik a válasz.
Akkora királya bal keze felől állókhoz fordul: „Menjetek előlem, átkozottak, az örök tűzre*”. Indoklása az előző negatívja: mert nem adtak neki enni, inni, nem ruházták fel, nem látogatták meg szükségében. S amikor ők is megkérdik, mikor látták volna ilyen állapotban, a király így felel: „Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”
Ezek büntetése az örök kárhozat, amazok jutalma az örök élet.
Néhány megjegyzés a példázathoz:
A Emberfia Jézus, mint Király, s mint a világ Bírája jelenik meg. Ő az, akinek „hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott…, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje” (Dán 7,14). Ő az a Messiás, aki „igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában” (Ézs 11,4). Akinek az ítélőszéke elé nekünk is oda kell majd állnunk (2Kor 5,10).
Jézus itt már nem tesz különbséget a pogányok, Izráel és az egyház között; ítélete különbségtétel nélkül kiterjed az egész emberiségre.
Az ítéletet tartó király jól ismert ószövetségi kép szerint mint pásztor jelenik meg, s választja el a juhokat a kecskéktől. Az Ezékiel 34-ben olvashatunk róla, hogy Isten, a pásztor igazságot tesz juhai között, gyöngék és erősek, kiszolgáltatottak és erőszakosak között. S királyt tesz fölébük: a Messiást.
Az ítéletnek egyetlen alapja van: az embernek a másik ember iránt tanúsított (önzetlen) irgalmassága, mintegy válaszként Isten irgalmasságára ill. ennek hiánya. Jézus teljes közösséget vállal a nyomorúságban lévő, segítségre szoruló emberrel: legkisebb testvéreinek nevezi őket. Micsoda vigasztalás ez a számukra!
A Jézus Krisztushoz való reális életviszony nemcsak ismeret, az ajkak vallástétele, nemcsak külsődleges képmutatás (amiért annyit ostorozta Jézus a farizeusokat), hanem tettekben, életben megmutatkozó magatartás. A Hegyi Beszéd is erről tanít: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Vagy ahogy a szeretett tanítvány, János mondja: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,18)
Jegyzetek:
Szétválasztja őket — A pásztor az együtt legelő kétféle állatot a nap végeztével elkülönítette egymástól, méghozzá csalhatatlan biztonsággal.
Juhok — Izráel népét gyakran juhoknak nevezi a Biblia: „Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek.” (Ez 34,31) „…inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Mt 10,6)
Kecskék — A kecske a juhval szemben hitványabb, értéktelenebb állatnak számított (vö. Lk 15,29).
Örök tűz (büntetés) — ,Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel 20,15)
Énekek:
Református énekeskönyv: 72:1.7; 96:9; 97:1.6-7; 204:5; 367:1-2; 472:1-2
Jertek, énekeljünk: 3:3; 250:2-3; 253:1
Harangszó: 3; 38
Dicsérjétek az Urat!: 62:1; 99; 135:3; 150
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 29; 34; 51; 79; 143:1.4
Megjegyzések:
Irgalmasság — Miért kell nekünk irgalmasnak lenni? Mert Isten irgalmas hozzánk. Miért kell nekünk másokat szeretni? „Mert ő előbb szeretett minket.” (lJn 4,19)
Szeretetünk, irgalmas cselekedeteink tehát válaszok, melyek a hálás szívből fakadnak igazán. Hogyan élhetjük ezt meg a mindennapi gyakorlatban?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vázlat:
az Emberfia eljön:
király – trónus
minden nép
szétválasztás:
jobbról juhok – balról kecskék
áldottak:
– enni, inni adtatok
– felruháztatok
– meglátogattatok
„Mikor?”
megtettétek a legkisebbekkel
„velem tettétek meg”
átkozottak:
„velem nem tettétek meg”
örök élet – örök büntetés
365/300. Az utolsó ítélet – tanári segédlet és feladatlapok egyben
299. Jézus visszajövetele. A tíz szűz
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus visszajön. Te hogyan várod?
* Hiteddel állj készen (világíts)!
Előzmények:
Az Úr Jézus utoljára tanított a templomban a nép előtt.
Bevezetés:
Máté 24,1-51; Márk 13,1-37; Lukács 21,5-36: Az Úr Jézus tanítványaival eltávozott a templomból. Egyik tanítványa dicsérte a templom szépségét és nagyságát. Jézus válaszában a templom pusztulását jövendölte meg.
Péter, Jakab és János nem nyugodtak bele ebbe a feleletbe: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?”
Az Úr Jézus ekkor szólt a jövőről, mindenek előtt a zsidó nép és Jeruzsálem jövőjéről. Valamint arról, mi vár a követőire ebben a világban. Aztán a világ végéről és az Emberfia visszajöveteléről beszélt.
„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” — mondta Jézus, végül figyelmeztette a tanítványait: „Vigyázgatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”
Ezt néhány példázattal tette érthetőbbé. A Mt 24,43-51-ben olvasunk az okos és a gonosz szolga közti különbségről. (Ezt és Jézus utolsó időkről szóló beszédét részletesen tárgyaltuk és feldolgoztuk a Lk 12,43-48 kapcsán a 273. leckében. Lásd ott!)
Visszajöveteléről szólva mondta el az Úr Jézus az okos és balga szüzek példázatát is, valamint a talentumokról szóló példázatot, melyet együtt tárgyaltunk a minákról szólóval (lásd 289. lecke).
Mindhárom példabeszéd azt hangsúlyozza, hogyan kell az Urat visszavárni.
Példázat:
A mennyek országát az Úr Jézus tíz* szűzhöz* (leányhoz) hasonlította. Menyegző volt, és ezek a leányok a vőlegényt várták. Az volt a feladatuk, hogy a vőlegényt égő lámpással kísérjék be a díszterembe. Az volt a szokás, hogy a vőlegény este jött a menyasszonyához, hogy új otthonába vezesse. Útközben fiatal lányok várták, akiknek a házhoz vezető sötét úton világítaniuk kellett. Ez nagy megtiszteltetés volt, mert a lányok ott maradhattak a menyegzőn.
Öt lány okos volt, öt pedig balga, mert nem vitt magával korsócskában tartalék olajat, hogy megtöltse a lámpását, ha kifogy belőle az olaj. Az okosak viszont vittek magukkal.
A vőlegény azonban váratott magára, és mind a tízen elaludtak.
Éjfélkor kiáltás ébresztette föl a lányokat: „Íme a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!”
Akkor az öt balga lány látta, hogy lámpásaik kialudtak. Kérték a másik ötöt „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.”
Az okosak így válaszoltak: „Hátha nem lesz elég nekünk is, meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.”
Amíg távol voltak, megjött a vőlegény Akik készen álltak, bementek a vőlegénnyel a menyegzőre, majd bezárták az ajtót.
A balgák kívül maradtak. Kérésükre — „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” — így hangzott a válasz: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.”
„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” — fejezte be Jézus a példázatot. (Károli Biblia: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő!”)
Néhány megjegyzés a példázathoz:
Hangsúlyozzuk, hogy az Úr Jézus azért mondta el ezt a példázatot, hogy várjuk éberen eljövetelének napját. Mind a tíz szűz elaludt. Mind vigyázatlanok voltak.
A szüzeket azért hívták meg, hogy lámpásaikkal a vőlegényt kísérjék. Feladatukhoz tartozott tartalék olajról gondoskodni, ha igazán fontosnak tartották, hogy a díszmenet fényét ők is növeljék. Ne gondoljunk tehát arra, hogy a balga szüzek nem tehettek arról, hogy nem volt már olajuk.
Az olajat úgy tekintik, minta bölcsességet, melyet a Szentlélek az igaz hit ismertetőjeleként ad a szívbe. A balga szüzek ennek híjával voltak. Olyanok, mint azok az emberek, akik elegendőnek tartják a vallásos előírások betartását, külsődleges tejlesítését. Ezzel magukat szolgálják, nem az Úr dicsőségét.
Az öt okos szűz nem oszthatta meg olaját a másik öttel, mert akkor nem lett volna elég olaj a tíz lámpás számára. Ugyanígy Isten kegyelmét mindenkinek magának kell elfogadnia, és segítségével engedelmes életet élni. A készenlétet nem lehet megosztani.
A balgák elkéstek az olajvásárlás miatt. Azaz le lehet késni a „menyegzőt”.
Amikor az Úr Jézus visszajön, Övéit magához veszi dicsőségébe. Ebben a hitben élünk, vagy elaludtunk, mivel olyan hosszú ideig tart a várakozás?
Ne tegyük ezt, mert akkor a menny be lesz zárva előttünk. Az Úr Jézus nem ismer el minket követőinek, ha Lelke nem lakik bennünk.
Jegyzetek:
Tíz — A zsidóknál szokás volt, hogy ünnepélyes alkalmakkor tíz személy legyen jelen, mint például a zsinagógában az imádkozáskor, a halottról való megemlékezésnél, esküvőnél, szerződéskötésnél. Lehet, hogy ebben a példázatban is ezért szerepel a tízes szám. Nagyon szomorú, hogy csak öt leány volt készen, hogy a vőlegénnyel menjen. Ez ellenkezett a szokással.
Szüzek — Ez a fogalom a gyermekek számára kicsit nehéz, ezért „lányok”-ról beszélünk. Nevezhetjük őket „hajadonok”-nak is.
Gyakran úgy magyarázzák, hogy a példázatbeli szüzek a hitvallók. A 2Kor 11,2-ben Pál a korinthusi gyülekezetről azt mondja: „eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé”. A Jel 14,4 azokat, akik a Bárányt követik, szüzeknek nevezi.
Énekek:
Református énekeskönyv: 25:3; 130:3; 225:4-5.7; 226:2-3; 301:1-2; 304:1-2; 367; 512:1
Jertek, énekeljünk: 2; 3:3; 112; 222:1; 246:1; 254:1-3.9-10
Harangszó: 2; 3
Dicsérjétek az Urat!: 18; 62:1; 84; 99; 102; 168 („Téged kér” helyett énekelhetjük: „Téged vár”.)
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 39:3; 51; 74:1; 79; 143:1.4
Ó és Új 111 ének: 79:1
Megjegyzések:
Jézus jövetelét várni — Ébernek lenni Krisztus visszajöveteléig, nemcsak figyelmeztetés, hanem feladat is. Jézus azt várja tőlünk, hogy türelmesen várjunk rá, még ha soká jön is vissza.
Állandóan világítani — Ez azt jelenti, hogy napról napra megújulunk a Szentlélek által. Csak ha megvan nálunk a hit olaja, tudjuk a Vőlegényt, Jézus Krisztust várni. Nagyon fontos, hogy szeressük Őt, és mindenben ráhagyatkozzunk.
Az Úr Jézusra való várakozás közben ébren kell maradnunk és világítanunk. A vőlegény megbecsülését mutatta volna, ha mindegyik lány készen várja Őt.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Háztartástan (Technika)
Dráma / Magyar nyelv és irodalom
Matematika
Ének-zene
Technika / Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
prófécia: a templom elpuszítása
Jézus visszajövetele
„Vigyázzatok!”
példázat az éberségről
5 okos, 5 balga szűz
lámpások
5-nek van tartalékolaja, 5-nek nincs
tanács: a kereskedőkhöz menni
5 okos szűz – a vőlegénnyel együtt megy a menyegzőre
5 balga szűz – elkésnek – nem engedik be őket
365/299. Jézus visszajövetele. A tíz szűz – tanári segédlet és feladatlapok egyben
298. Jézus utolsó szavai a néphez
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Járjatok a világosságban!
* A búzaszem példája: halál, mely életet terem.
Előzmények:
Az Úr Jézus három példázattal válaszolt a főpapoknak és írástudóknak arra a kérdésére, hogy milyen hatalommal cselekszik, és kitől kapta ezt a hatalmat. A gazdagokkal szemben pedig a szegény özvegyasszony mindent odaadó hitét állította példának.
Történet:
Görögök* is mentek fel az ünnepre, hogy imádkozzanak. Néhányan a tanítványokhoz fordultak: „Jézust szeretnénk látni”.
Jézus az Emberfia megdicsőítéséről beszélt nekik (lásd Dán 7,14). Ez azt jelenti, hogy szenvedése után föl fog támadni, és fölmegy a mennybe, ahol Atyja jobbján fog ülni.
A földbeesett búzaszem példájával magyarázta szenvedése szükségességét. „Bizony, bizony mondom néktek*: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Ez elsősorban Jézusra vonatkozott, aki csak szenvedése és halála árán alkothatta meg gyülekezetét. De ránk is érvényes: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli (azaz nem akarja minden erővel megtartani) az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”
A szolga kiváltsága, hogy kövesse urát a szenvedésben, de a dicsőségben is. Része lesz a legnagyobb tisztességben: „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya”.
Jézust megrendítette a rá váró szenvedés. Kérje azt: „Atyám, ments meg ettől az órától (szenvedésem idejétől és szituációjától) engem?” De hisz épp ezért az óráért jut szenvedésre! Így imádkozott hát: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!”
Isten mennyből jövő válasza megerősítette Őt: „Már megdicsőítettem*, és ismét megdicsőítem!” Az emberek hallották, de nem ismerték fel benne Isten hangját. Némelyek azt mondták, hogy mennydörgés volt; mások szerint angyal beszélt Jézussal.
Az Úr Jézus tovább beszélt: most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki a világ fejedelme (a Sátán). Gondoljunk itt Isten Ádámnak tett ígéretére, miután ő és a felesége ettek a tiltott fa gyümölcséből: a kígyó feje szétmorzsoltatik (1Móz 3,15)! Ez az ígéret teljesedik most be Jézusnak a népért történő halálával, és az Ő halál feletti győzelmével.
„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” János szerint Jézus ezt azért mondta, hogy tudassa az emberekkel, milyen halállal fog meghalni. Akit keresztre feszítettek, azt először rászögezték a keresztre, aztán a kereszttel együtt fölemelték. Így mindenki láthatta.
A sokaság nem értette Őt most sem: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy Krisztus örökre megmarad.” Jól tudták, hogy az Emberfia a Krisztus, a Messiás. És hallották, hogy Jézus az Emberfia megnevezéssel önmagára mutatott. A Zsolt 110,4 kijelentette a Messiásról: „Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. ” Akkor hogy lehet, hogy az Emberfiát megölik?
Az Úr Jézus nem magyarázkodott. Tanácsa a jelenre érvényes, míg Ő velük van: „Még egy kis ideig köztetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!”
De kevesen hallgattak rá. Bár oly sok csodáját látták, mégsem hittek benne. Ezzel Ézsaiás próféciája (Ézs 53,1) teljesedett be: „Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?”
Pedig volt aki hitt benne, még a vezetők közül is, csak nem mertek színt vallani, mivel féltek a farizeusoktól, és attól, hogy kizárják őket a zsinagógából. „Többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét” — írja János.
Az Úr Jézus eltávozott a templomból, mennyei Atyja házából! Ő, a Melkisédek rendjéből való Főpap, a templomon kívül fogja bemutatni áldozatát.
Ám előbb elbúcsúzott. Utolsó szavaiban megerősítette, hogy Ő egy az Atyával. Amit tett és mondott, mind az Atyától vette. „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem (3/ő. Jn 3,17). Aki elvet engem és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”
Jegyzetek:
Görögök — Görögül beszélő zsidók vagy prozeliták (pogányok, akik elfogadták a zsidó hitet, és ugyanazok a jogaik és kötelességeik voltak, mint az igazi zsidóknak), a hellénista világ képviselői.
Az ApCsel 2,9-11 is fölsorol egész sereg külföldit. Amikor Pál később Görögországba ment, találkozott zsidókkal, mint pl. Korinthusban, ahol a zsinagógájukban prédikált. Pünkösd után görögök is csatlakoztak a gyülekezethez (ApCsel 6,1).
Bizony, bizony mondom néktek — A görög szövegben: „Amén, amén, legé”.
Már megdicsőítettem — Az Atya már előbb megdicsőítette magát a Fiában. Lásd ehhez: Mt 3,17; Mk 1,11; Lk 3,22; Mt 17,5; Mk 9,7; Lk 9,35.
Énekek:
Református énekeskönyv: 27:1; 81:13; 110:4; 225:5; 400:3; 485; 500:1
Jertek, énekeljünk: 236; 240
Harangszó: 9:1.7; 46
Dicsérjétek az Urat!: 2:2-4; 32:4; 67; 74:1; 77:1; 83:3; 136:1.6; 158:1-2
Erőm és énekem az Úr: 56:1; 77:4; 85:1-2; 132; 141:1
Megjegyzések:
Járjatok a világosságban! — Micsoda ajánlat! Miért van az, hogy az emberek mégis szívesebben maradnak a bűn sötétségében, mint hogy Jézussal a világosságban járjanak, és szavára figyeljenek?
A templomtéren egy csoport zsidó vezetőt, ma azt mondanánk, presbitert láttunk. Hittek ugyan Jézus szavában, mégsem követték Őt, mert féltek a következményektől. Mások szívesebben éltek Jézus nélkül, mivel elég jónak tartották magukat (gondoljunk a gazdag ifjúra). Azt gondolták, hogy világosságban járnak, és nem látták a körülöttük levő sötétséget. Gondoljunk Jézus Nikodémussal való beszélgetésére (Jn 3,1-20; 223. lecke). Abban Jézus lényegében ugyanezt mondta: „Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (20-21.v.) Ugyanebből a beszélgetésből tudjuk, hogy az embernek újonnan kell születnie. Másként nem láthatja meg az Isten országát (3.v.). Ezt a gyökeres változást az ember nem maga valósítja meg. Ahhoz Isten Lelkére van szükség. De kívánni kell a megtérést! Jézus búcsúszavaiból látjuk, nem követték Jézus felhívását, hogy neki szolgáljanak. Az embernek Lélektől kell születnie (Jn 3,8).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia
Vázlat:
Jézus
görögök – húsvét – imádkozás
Fülöp (Betsaida) – András
Jézust követni: a világosságban járni
– vele szenvedni
– vele feltámadni
– vele megdicsőíttetni
365/298. Jézus utolsó szavai a néphez – tanári segédlet és feladatlapok egyben
297. Az özvegyasszony két fillérje
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Hogyan adakozzunk?
* Isten az adakozó szándékát nézi.
Előzmények:
Az Úr Jézust a nép vezetői arról faggatták, hogy milyen hatalommal cselekszik, és ki adta neki ezt a hatalmat. Ő három példázattal válaszolt. Az utolsó a királyi menyegzőről szólt.
Bevezetés:
Az Úr Jézus a húsvét előtti napokat a templomban töltötte. Olvashatjuk, ellenségei hogyan faggatták és zaklatták.
Jézus óvta a népet az írástudóktól (lásd Mk 12,38-40; Lk 20,45-47), akik elvárták, hogy a nép tisztelje őket. Hosszú köntösben jártak az utcán, szerették, ha köszöntötték őket a tereken, szerettek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és a lakomákon. Közben rosszul bántak az özvegyekkel („felemésztették az özvegyek házát”), és színlelésből imádkoztak. Jézus azt mondta, hogy súlyosabb ítélet vár rájuk, mint másokra.
Történet:
Az Úr Jézus a templomtéren nézte, a mellette elmenők hogyan dobnak pénzt a perselybe*. Sok gazdag sokat dobott bele, s azt feltűnően tette.
Aztán egy szegény özvegyasszony két fillért*, azaz egy krajcárt* dobott a perselybe.
Jézus odahívta a tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”
Néhány megjegyzés a történethez:
A persely tartalma a templom és az istentisztelet célját szolgálta, és abból támogatták a szegényeket (lásd a Jegyzeteket). A szegény özvegyasszony is adott, pedig maga is segítségre szorult!
A gyülekezetnek kötelessége támogatni a szegényeket! Erre utalnak Jézus szavai: „a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük” (Jézus megkenetése Betániában — Mk 14,7; 290. lecke).
Jézus nem ítélte el a gazdagokat. De a hivalkodó adakozást kifogásolta: „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb*, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Mt 6,3-4; 234. lecke)
Ne büszkélkedjünk a jótékonyságunkkal! Ha Isten sokat ad, nekünk is kötelességünk sokat adni. Legyünk hálásak a lehetőségért, hogy adhatunk.
Lényeges különbség van a kétféle adomány közt. A szegény özvegyasszony egész vagyonát adta, és tudta, hogy azután nem lesz mit ennie. A gazdagok nem szenvedtek hiányt amiatt, hogy sokat adtak. Maradt nekik bőségesen. Ezért dicsérte meg Jézus az özvegyasszonyt. mindenét odaadta, amije csak volt, mivel szíve tele volt Isten iránti szeretettel és bizalommal.
Ostobának tartjuk-e őt ezért, vagy követjük a példáját?
Jegyzetek:
Persely — A templomban tizenhárom trombita alakú áldozati edény volt, melybe minden templomba menő beletehette az adományát. Az adományok a templom, az istentisztelet céljait és a szegények megsegítését szolgálták. A persely, amely mellett az Úr Jézus ült, a „korbán”, az asszonyok udvarán állt. Ez volt a „szegények perselye”.
Az apostolok is adományokat gyűjtöttek pünkösd után a szegény gyülekezeti tagoknak, és később néhány férfit, köztük Istvánt és Fülöpöt állították ebbe a munkába (lásd ApCsel 6,1-7; 326 lecke). Az egyházban ismert minden időben a szeretetszolgálat.
Két fillér — Itt csak a pénzérmére, és nem valódi két fillérre történik célzás.
Krajcár — Két fillér volt egy krajcár. Egy napszámos napi bére. A rabbinikus előírás szerint nem áldozhatott valaki két rézpénznél kevesebbet.
Jobb kéz — Egyes magyarázók szerint a „korbán” a templom bejáratának jobboldalán állt. Így a templomba menők jobb kezükkel dobták adományukat a perselybe.
Arra is gondolhatunk, hogy a legtöbb ember (a balkezeseket kivéve) mindent a jobb kezével végez, tehát a pénz bedobását is.
A bal kéz ebben az esetben nem tudja, mit tesz a jobb, tehát a szegények számára szánt adományt sem feltűnően, hanem titokban kell adni. Se magad, se mások előtt ne dicsekedj a jótékonykodásoddal!
Énekek:
Református énekeskönyv: 62:4,7; 267:4-7; 269:4-5; 276:4-5
Jertek, énekeljünk• 85:2; 177; 179; 239
Harangszó: 50:2; 52:1
Dicsérjétek az Urat!: 29; 53:1; 82
Erőm és énekem az Úr: 106; 123; 129
Megjegyzések:
Hálából adni — Mindent, amink van, Isten adott, ezért hálával kell adnunk. Ezzel kapcsolatban beszélgethetünk a gyermekekkel Jézus Mt 6,3-4-ben följegyzett szavairól (lásd a Jegyzetekben: „Jobb kéz”).
Magyarázzuk meg azt is, hogy mi az alamizsna (egy vagy több szegény ember megsegítésére nyújtott adomány).
Isten látja, milyen jót teszünk — Ahogy a jó édesapa mindig figyeli, mit tesz a gyermeke, ugyanúgy lát a mennyei Atya is mindent. Látja mind a jót, mind a rosszat. A megfizetés itt nem azt jelenti, hogy az Atya a jószívű adakozót nyilvánosan meg fogja dicsérni, hanem azt, hogy a hálás adakozót megjutalmazna szeretetével és gondoskodásával, ahogy azt az édesapa is teszi, ha gyermeke valami jót tett.
Az Úr nem az adott összeg nagyságát nézi, hanem az adakozó szívét.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
persely
az előkelőek sokat adtak (feltűnően)
szegény özvegyasszony
keveset adott (nem feltűnően)
Jézus: a gazdagok fölöslegükből adtak
a szegény özvegy egész vagyonát adta
365/297. Az özvegyasszony két fillérje – tanári segédlet és feladatlapok egyben