TÉMA CÍME: A ház padlata és ízei BIBLIAI TÖRTÉNET: Lábmosás, utolsó vacsora (Jn 13,1-30)   A lábmosás Jézus korában a rabszolgák dolga volt, a tanítványok tehát egy megvetett szolgálatra kaptak útmutatást a Mesterüktől. Számunkra is vannak feladatok, amelyeket nem szívesen végzünk el, mert úgy gondoljuk, nem „méltó” hozzánk. Gyakran még ki is mondjuk, hogy rabszolgamunkának tartjuk ezeket. Keressetek ilyen nemszeretem feladatokat a mindennapi életből, a gyerekek saját tapasztalatától kezdve a felnőttek világáig. (Pl. cipőpucolás, takarítás, rendrakás a szekrényben, kocsimosás, fűnyírás, kutyasétáltatás, adminisztráció, és bármi más, amit az ember tehernek érez.)

TÉMA CÍME: A ház padlata és ízei BIBLIAI TÖRTÉNET: Lábmosás, utolsó vacsora (Jn 13,1-30)   Fontos testrészünk a lábfejünk, annyira, hogy gondosan be is csomagoljuk, piszkos ne legyen, és meg ne fázzon. A mi éghajlatunkon és kultúránkban általában kell a zokni, harisnya és a cipő vagy csizma. Vagy legalább a szandi. Csak nyáron rúgunk le mindent a lábunkról, és járkálunk mezítláb az udvaron vagy a strandon. A bibliai időkben általában bőrszandálban, vagyis saruban jártak, de gyász esetén, szent helyre lépve vagy vendégségben levetették a sarut. Vendégfogadáskor az udvariasság jele volt megmosni a vendégek lábát (vö. Lk 7,44), amit a rabszolgák végeztek. Jól esett a hűsítő víz a poros és fáradt lábnak.

TÉMA CÍME: A ház illata BIBLIAI TÖRTÉNET: Mária megkeni Jézus lábát (Jn 12,1-8)   Az elkészült illatnévjegyeket írással lefelé fordítva helyezzétek vissza az asztalra. Így csak a színes és mintás hátoldaluk látszik. Mi van a másik oldalon? Mindenki húzzon egyet, de ne azt a színt és mintát, amire ő dolgozott, hogy véletlenül se a sajátját húzza. Írjon a névjegy hátoldalára három nevet, valószínűségi sorrendben, hogy szerinte a névjegyet ki írhatta.