Weöres Sándor: Ha vihar jő a magasból című verse Gryllus Vilmos feldolgozásában.

A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt:

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el kicsi bátyám!
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám!

Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

Vajon milyen képzetet kelt a gyerekekben a küszöbre röppenő és ott vacsorázó angyal?
Mi teszi védettebbé a házat: ha a testvérek vigyáznak egymásra, vagy ha angyal van jelen?
Vagy ez a kettő, a testvéri békesség és isteni jelenlét párhuzamos (kellene hogy legyen)?
(Vö.: 133. zsoltár)