01-2. Parittya- és labdapróbák

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsolt 23,1–4; 1Sámuel 17,40–50
  • Intelligenciatípus: Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi, egzisztenciális
  • Tevékenység: Farkas-bárány fogó; történetolvasás, beszélgetés, parittya használatának megfigyelése; célbadobó-gyakorlatok, labdaterelés kislabdadobással, csapatjáték

 

Kint a farkas, bent a bárány (Testi-mozgásos, kapcsolati)

Kint a szabadban vagy tágas teremben játszhatjuk a közismert farkas-bárány fogót. A gyerekek közül kiválasztunk egy farkast és egy bárányt (kiolvashatjuk az egyik halandzsamondókánkkal). A többiek körbe állnak, megfogják egymás kezét, és a magasba emelik. A kör lesz a bárányokat óvó sövény vagy karám. A bárány a kör közepére áll, a farkas a körön kívül marad, innen próbál a körbe bejutni, hogy megfogja a bárányt. A sövényt alkotó játékosok a bárányt szabadon engedik ki-be futni felemelt karjuk alatt, a farkas előtt azonban mindig leengedik a karjukat, amin a farkas nem törhet át.

Ha a farkas megfogja a bárányt, a korábbi bárány lesz az új farkas, a korábbi farkas pedig helyet cserél valakivel a körben, akiből az új bárány lesz. A játék hasonlóan folytatódik tovább az új szereplőkkel.

 

Parittyások (Verbális-nyelvi, természeti, testi-mozgásos, egzisztenciális)

A farkas-bárány fogón keresztül megérthetjük, hogy a gyerekeknek milyen elemi igénye a mozgás. És akinek a mozgásos intelligenciája különösen fejlett, az könnyebben tanul cselekvő, mozgásos helyzetben, mint padban vagy a rabbi lábainál ülve. A történetben szereplő Jázon pásztorcsalád gyermeke, ahol könnyebben kommunikálnak és tanulnak a mozdulatok nyelvén, mint szóban vagy olvasással-írással. Erről szól a történet második része, ahol Jázont követjük az iskolából haza. Vajon mit tanul otthon? Erről szól Miklya Luzsányi Mónika Parittyások című története.

Olvassuk fel a történetet (megtaláljuk a csatolt mellékletben), majd beszélgessünk:

Miért érezte magát Jázon jobban a pásztorok közt, mint az iskolában? Miért jutott ki mégis ritkán a legelőre? Miért volt ez veszélyes hely?
Hogyan készült arra Jázon, hogy ő is pásztor lesz egyszer?
A történet alapján értitek-e, hogy működik a parittya? Ki tudná elmagyarázni? Ki tudná bemutatni egy kendő és egy marokba férő gumilabda segítségével?

Magunk is bemutathatjuk a következőképpen: A kendő egyik végét rákötjük a dobókéz középső ujjára. A kendő másik végét a dobókéz mutató- és hüvelykujja közé fogjuk. A kendő visszahajló, kiszélesedő végében elhelyezzük a kis labdát. A kendőt csuklómozgással egyszer-kétszer óvatosan megforgatjuk (vigyázva, hogy a labda ki ne essen), majd nagyobb lendülettel elhajítjuk a kendő szabad szárának elengedésével. Célirány lehet pl. az ajtó, ahol a labda nem okoz kárt. Ha a műveletet gyakorolni akarjuk, jobb, ha kimegyünk vele az udvarra, és ott keresünk céltárgyakat.

 

Ha megnézünk egy-két képet és belekukkantunk egy-egy videofilmbe, még inkább el tudják képzelni a gyerekek a parittya használatát:

 

Kép: 123RF

 

Célba dobó (Testi-mozgásos, kapcsolati)

Nem az a célunk, hogy a gyerekek megtanuljanak parittyázni, hiszen ők nem a pásztoréletre készülnek. Veszélyes is ez a játék, mert kőlövedékkel lőve éles fegyverről van szó. Elég most, ha megértik a parittya működését, és gumilabdával játékos próbákat tesznek.

A célba dobás viszont kevésbé veszélyes, ha ügyesen szervezzük, és szintén fejlesztő hatású, amit különböző helyzetben és tárgyakkal kipróbálhatunk.

Szabad téren fatörzset vagy faágra függesztett tárgyat célozhatunk kaviccsal, gesztenyével (télen hógolyóval). Földre helyezett vesszőkosárba dobhatunk szintén kavicsot, gesztenyét vagy bőr hajítólabdát (stukklabdát), babzsákot stb.

Tornateremben felfordított zsámolyba, tornaszekrénybe vagy hulahoppkarikába dobhatunk különböző méretű labdákat.

Osztályteremben pedig ott a szemeteskosár. Ki tud egy papírgalacsint, szivacslabdát, babzsákot pontos dobással beledobni? Ha sikerül néhány lépésről, a távolságot egy-egy lépéssel minden sikeres dobás után növelhetjük.

Sor- és csapatversenyt is rendezhetünk a célbadobó-gyakorlatokra.

Kép: 123RF

Labdaterelő (Testi-mozgásos, kapcsolati)

Vicces terelőversenyt rendezhetünk labdákkal csapatok között. Ha van elég hely, akár két csapat is játszhat egymás mellett. Szűkebb helyen a csapatok egymás után következhetnek, és mérjük az időt. A csapat tagjai kapnak mindkét kezükbe egy-egy kislabdát, és elhelyezkednek az alapvonal mögött. Néhány lépés távolságra a csapat elé helyezünk egy nagyobb labdát (pl. kosárlabdát). Ezt kell kislabdadobásokkal a szemben lévő falig vagy kijelölt akadályig terelni. Sikerül-e a csapatnak eljuttatni odáig? És ha igen, mennyi idő alatt?

 

A labdaterelő tornateremben játszható csapatjátékformája a Bombázó:

Két csapat játssza a pálya teljes vagy szűkített területén. A pálya alapvonala előtt két (vagy több) méterre elhelyezünk két-két tornapadot, ülőlappal a középvonal felé. Csapatonként kijelölünk két-két labdaszedőt. Ők a játéktéren belül tartózkodnak, és az oda kerülő kislabdákat adják majd vissza a csapattársaknak. A többi csapattag saját térfelén a padok mögött helyezkedik el, labdával a kézben. A játéktér közepén elhelyezünk egy kosárlabdát (vagy hajszalabdát). Sípjelre indul a játék: a „bombázás”. Minden tanuló a kislabdájával igyekszik eltalálni a középen lévő labdát, és terelgetni úgy, hogy az ellenfél padját megérintse. Ha sikerül, a csapat pontot szerez. Ha a kosárlabda elhagyja a pályát, síppal megállítjuk a játékot, és a labdát visszahelyezzük a pálya tengelyébe abban a magasságban, ahol kiment. Dobásnál ügyeljenek a gyerekek a labdaszedők és az ellenfél testi épségére, lehetőleg ne találják el egymást. A labdaszedők nem akadályozhatják a célzó játékosokat. A pad mögött elhelyezkedő játékosok nem léphetnek be a játékterületre. Pontszerzés után középkezdéssel folytatódik a játék. Győztes az a csapat, amelyik a játékidő alatt több pontot szerez.

Forrás: Mozgásos játékok (Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézet, Eger, 2015, 71.o.)

 

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

01-1. A Könyv Háza

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsolt 23,1–3(4); Ézsaiás 28,10.13; Máté 7,12
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, kapcsolati, egzisztenciális
  • Tevékenység: Zsoltártanulás memorizáló játékkal, szómagyarázat; történetolvasás, beszélgetés; türelempróba: a törvény aranyszabálya fejben és a gyakorlatban; kiszámoló halandzsamondókákkal

 

Pásztortémával kezdtük, pásztortémával folytatjuk az idei őszi sorozatot, így jutunk el a betlehemi legelőig. Az ősatyákkal foglalkozó sorozat a pásztorok életmódját elsősorban felsősök számára mutatta be. Most kiterjesztjük az életkort a 8-10 éves kisiskolások felé is. „Gyerekek a Bibliában” című sorozatunk első történetei pásztorfiúk életén keresztül mutatja be a Jézus születése körüli korszak pásztoréletét, illetve azt a zsidó kultúrát, amelyben a korabeli pásztorok is éltek. Témánként egy kis novellafüzérből áll össze az a történet, aminek egy-egy bibliai történet képezi a magját. A novellák eredetileg a Reformátusok Lapjában jelentek meg, hétről hétre 2021 folyamán. Most ezek köré kínálunk olyan feladatokat, játékokat, amelyekkel élményszerűen dolgozhatóak fel a történetek.

 

Pásztormemória (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus)

Ma az országoknak, nemzeteknek van himnusza, ahogy a seregeknek, nagy csapatoknak is van indulója. Egy olyan dal, ami bátorít, lelkesít, és kifejezi az adott közösség jellegét, karakterét. Az ősi héber imádságok, a zsoltárok között is van néhány, ami kiemelkedik a többi közül, és a közösség himnuszaként is felfogható. Ilyen a pásztor-király Dávid zsoltára a Jó pásztorról. Valószínű, hogy Jézus születése idején ezt minden zsidó ember ismerte, és már gyerekkorban megtanulta. A zsidó gyerekeknek sok bibliai verset kellett megtanulniuk és fejben megőrizniük. Nem volt még akkoriban számítógép, az ember memóriája őrizte meg a fontos információkat. A zsoltár Istenről, mint pásztorról közöl olyan tudnivalót, amit minden benne bízó embernek érdemes ismerni ma is. És nemcsak a memóriában (fejben), hanem szívben is megőrizni ezt a tudást.

Próbáljuk ki, hogy a gyerekek memóriája mennyire friss, mennyire terhelhető. Vetítsük ki, vagy csomagolópapírra/kartoncsíkokra írva mutassuk fel a zsoltár első három versének sorait (Zsolt 23,1–3):

 

Az Úr az én pásztorom,
nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

 

Olvassák el a gyerekek együtt, kórusban a zsoltárverseket. Majd olvassák/mondják úgy (szintén kórusban) többször egymás után a zsoltárt, hogy felülről lefelé mindig elveszünk/letakarunk belőle egy sort. Végül nem marad írott vers előttük, csak a fejükben, ha sikerült a memóriapróba.

Van-e, aki egyedül is el tudja már mondani? – Hallgassunk meg néhány bátor vállalkozót.

Majd kérdezzük meg, van-e olyan szó, kifejezés, ami nem teljesen érthető?

Mit jelent szűkölködni? (Szűken, szükségben élni.)

Mit jelent lélekben felüdülni? (Belső megnyugvást, békességet.)

Mit jelent az igaz ösvény? (Helyes út, ami célhoz vezet, nyíltan vállalható. Ami a nyáj javát, jólétét szolgálja.)

 

A Könyv Házában (Verbális-nyelvi, kapcsolati)

Jézus születése idején a zsidó gyerekek – pontosabban: a fiúk – már iskolába jártak. A zsinagógában vagy a zsinagóga melletti épületben a rabbi (tanítómester) körül a földön ültek, hallgatták és próbálták megjegyezni a mester szavait. Fejből tanultak meg részleteket a Tórából (Mózes könyveiből), a próféták könyveiből vagy a Példabeszédekből. A zsoltárokat valószínűleg énekelve tanulták, és persze olvasni, írni és számolni is megtanultak.

Egy ilyen zsinagógai iskolába vezet minket Miklya Luzsányi Mónika A Könyv Háza című története.

Olvassuk fel a történetet (megtaláljuk a csatolt mellékletben), majd beszélgessünk:

Miért okozott Jázonnak nehézséget a tanulás az iskolában? Mit tudtunk meg a családjáról?

Miért akadt ki Jázon viselkedésén Zakai? Mit tudunk meg az ő családjáról? Milyen tanító volt az édesapja?

Miért tartották tisztátalannak a pásztorokat? Egyáltalán, mi az, hogy „tisztátalan”? Talán nem mosakodtak eleget? (A Tórából származó tisztasági törvények nemcsak a tisztálkodásra vonatkoztak, hanem az Isten előtti tisztaságra is. Ezért sok olyan szabályt kellett pontosan betartani, ami a pásztorok számára szinte lehetetlen volt.)

A fiúk összeverekedtek. Hogyan tett köztük Betuél, a tanítójuk (Zakai apja) igazságot?

 

Rabbi-türelem (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

A rabbinak, a tanítómesternek nagy türelemre volt szüksége, hiszen nem minden gyerek tudta felfogni egyformán gyorsan a tanítás értelmét. Bizony, olyan tanítványuk is lehetett, akinek egy élet is kevés volt erre. Mert a tananyag fejben még könnyebben tárolható, a szívben viszont sokkal nehezebben. Tegyünk egy kísérletet azzal az igével, amit Betuél a fiúknak tanított.

Kép: 123RF

Élt akkoriban egy nevezetes rabbi, Hillél, aki a türelméről és szelídségéről volt híres. Ő a törvény (a Tóra) lényegét ebben a mondatban foglalta össze: „Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak.” Lényegében ugyanezt tanította pozitív megfogalmazásban Jézus is a Biblia aranyszabályában: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük.” (Máté 7,12)

A hagyomány megőrzött egy történetet Hillél tanításáról, a relief ezt ábrázolja. A történetet megtaláljuk itt: A zsidó történelem legbefolyásosabb rabbija

 

Próbálják ki a gyerekek, melyik a könnyebb:

  • Megtanulni a Tóra és a Biblia aranyszabályát pozitív és negatív formában:
    mit tegyél és mit ne tegyél;
  • vagy egy napon át mindenkivel (suliban, otthon, utcán stb.) az aranyszabály szerint cselekedni:
    úgy viselkedni másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek.

A kísérlet eredményéről a gyerekek iskolai keretek között másnap vagy a következő hittanórán tudnak beszámolni.

 

Tóra-kiolvasó (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus)

Jázon a számára érthetetlen szent szöveget csak halandzsázta, mintha egy halandzsamondókát mondogatna. (A szöveg bibliai eredetű, Ézsaiás ítéletes próféciájában csúfolóként szerepel: Ézsaiás 28,10.13; szó szerint megtaláljuk a római katolikus Szent István Társulati Biblia fordításában)

A magyar néphagyományban is ismertek a halandzsamondókák, amelyek sokszor úgy keletkeztek, ahogy a gyerekek értették a felnőttek más nyelven vagy érthetetlenül megfogalmazott szavait, és a jelentéstől megfosztva, csak a szavak hangzásával játszottak tovább. A halandzsamondókák azután kiváló kiolvasók lettek, amivel a „sorsvetés” logikája szerint (kire jut az utolsó ütem) lehet kiszámolni a játékban a fogót vagy más fontos szereplőt.

Az alábbi mondóka egyes feltételezések szerint latin szöveg félrehallásából keletkezett:

 

An-tan-té-nusz,
szó-raka-té-nusz,
Szó-raka-tiki-taka
bilin-balan-busz.

 

Hasonló félrehallás a történet szerint Jázon Tóra-mondókája:

 

Szav laszav, szav laszav,
kav lakav, kav lakav,
zeér sám, zeér sám.

 

Próbáljuk ki mindkettőt kiolvasóként. A gyerekek álljanak körbe (ha sokan vannak, több csoportban), és tegyék maguk elé mindkét kezüket. Egy vállalkozó álljon középre, és mondja ütemesen a kiolvasót, ütemenként sorban egy-egy kéz felé mutatva. Amelyik kézre jut a mondóka utolsó üteme, azt a gazdája visszahúzza. A kiolvasás hasonlóan folytatódik. Az utolsónak bent maradó kéz gazdája lesz a következő kiolvasó.

A Kint a farkas, bent a bárány fogójáték farkasát és bárányát is kiolvashatjuk így.

 

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.