Képforrás: 123RF
Ódor Fanna adventi és karácsonyi történeteinek újévi folytatása, a Szívöltöztetés című könyv nyomán.
Ódor Fanna: Újévi látogatók
– Papa, már új év van? – kérdezte Réka, miközben álmosan hunyorgott, amint a vakító téli napfény beragyogott az ablakon. A fénynyaláb mentén apró porszemek kezdtek táncba.
– Igen, Csillagom. Már hasadra süt a Nap! – csiklandozta meg Boldizsár a kis szöszkét. – Gyere, reggelizni! Édesanyádék hajnalban érkeztek meg a bálból, hadd aludjanak! Velünk maradsz ma?
– Örömmel, Papa, hogyne! – ugrott a nagyapja nyakába a kislány. – Te miattam nem mentél bálba a Nagyival?
– Dehogy miattad! Nem szeretem én már a bálokat. Fiataloknak való az.
– De Papa, te fiatal vagy!
– Sőt, túlságosan régóta vagyok fiatal – nevetett a férfi.
– Ha nem kellett volna rám vigyázni, elmentetek volna? – érdeklődött tovább.
– Nem. De elárulom neked: nincs jobb, mint veled szilveszterezni! – kacsintott a kisunokájára.
– Azért, mert szeretsz társasozni?
– Azért, mert szeretek veled lenni. Na, gyere, a Nagyi már vár. Sütött kalácsot is neked.
*
Pár perc múlva Réka felöltözve ült a konyhaasztalnál.
– Nagyi, ez a kalács nagyon finom! Papa, megkapom a mazsolát a tiédből is? – csacsogott teli szájjal.
– Persze, Kedves! Hiszen, nekem te vagy a mazsola életem kalácsában!
– Nana! – szólt közbe a nagymama. – Régebben ezt nekem mondtad! – mondta sértődöttséget mímelve.
– Az igaz – szólt a férfi – Végül is Réka még csak szőlőszem, te viszont már jó öreg, aszott mazsola! – és elhúzódott, hogy a suhanó konyharuha ne találja el, majd magához húzta feleségét, és nagy csókot cuppantott a durcásnak tűnő szájra. Réka nagyot kacagott, és pici ujjacskáival kivájt vagy három szem mazsolát az asztal közepén álló kalácsból.
Boldizsár készülődött.
– Papa, veled mehetek? – érdeklődött a kislány. A nagymama válaszolt:
– Ej, te, el nem mozdulnál a nagyapád mellől, mi? – mondta nevetve. – Ő most újévet köszönteni megy. A hagyomány szerint újévkor az első látogatónak férfinak kell lennie, különben nem lesz szerencsés a ház. A nők otthon maradnak ilyenkor. – Majd halkan morogta maga elé: – Ezt is csak férfi találhatta ki!
Boldizsár felkacagott.
– Akkor majd úgy csináljuk, hogy mindenhol a Papa lép be elsőnek, jó? Akkor mindenki szerencsés lesz – találta ki Réka a megoldást.
A két öreg jót nevetett.
– És nekem ki segít lencsét főzni? – érvelt a nagymama.
– Addigra hazaérünk – mondta Boldizsár, és Réka már szaladt is öltözni, mert tudta, hogy a nagyapja magával viszi.
– Szeretlek! – mondta a férfi a feleségének, és megcsókolta – Igyekszünk haza.
*
Kint vakítóan ragyogott a hó a tündöklő napfényben. Teteje vékony rétegben megfagyott, de alatta vastagon borította a földet. Az utakon keményre taposva, síkosan csillogott.
Réka megszólalt, a kiáramló meleg levegő nyomán finom pára keletkezett:
– Papa, ez már tényleg egy másik év? Tavaly is ilyen volt minden – nézett szét kissé csalódottan.
Boldizsár mosolyogva válaszolt: – Igen, igazából ugyanolyan. Tudod, ez csak nekünk fontos, hogy újév van. Mert ilyen a naptárunk. Vannak olyan népek, akik máskor ünneplik. Igazából ez is egy új nap, csak a dátumozás miatt fontos. Új év, új kezdet.
– De minden nap egy új kezdet! – szólt közbe a kislány.
– Pontosan!
– Akkor miért félnek sokan, hogy mit hoz az új év? Amikor az is csak egy új nap…
– Olyan ez, mint egy út – kezdte magyarázni a nagyapja – amikor elérsz egyik állomásához, megállsz, és végiggondolod, eddig milyen volt az utad. Jól sikerült? Mit értél el? Mit rontottál el esetleg? Mit viszel tovább, mire nincs már szükséged? Ilyesmi…
– Értem. Nekünk mi lesz az első állomás?
– A szomszédokat már végigjártam, míg te aludtál. Így most először a keresztapádékhoz megyünk.
– Elmegyünk a Morgós bácsihoz is?
– El bizony! És Veronka nénihez is. Ilyenkor mindig vicces, kismalac alakú, rózsaszín sütit süt. De csak újév napján.
– Jaj, de jó! Ez sok állomás lesz!
– Igen, de mindenhol csak pár percet maradunk. Így illik.
– És mindenhol te mész be előbb, Papa, el ne felejtsd!
*
– Most már hazamegyünk, igaz? Nincs több állomás – kérdezte Réka.
– Igen, a „Morgós bácsi” volt az utolsó.
– Láttad, hogy kitette a rajzunkat?
– Láttam, bizony. Nagyon szép az a rajz.
– És jól tettem, hogy nem fogadtam el a kiskosaramat tőle? Majd visszahozza, és akkor újra találkozunk, és megmutatom neki a postaládát… meg a madáretetőt, amit együtt csináltunk… és a kissámlimat is, amit nekem készítettél… És látod, mindenki örült nekem! Nem lesznek szerencsétlenek tőlem…
Boldizsár mosolyogva hallgatta a csacsogást, majd megkérdezte:
– Mondd csak, Kedves, nem féltél?
– A Morgós bácsitól? Csak amikor először látogattuk meg Lucával. Most nem, mert most itt vagy te!
– És az úton sem féltél semmitől? Meg a Bözsikéék nagy kutyáitól… – érdeklődött a férfi, de tudta jól a választ.
– Nem, dehogy! – mondta nagy büszkén a kislány. – Miért féltem volna? Velem vagy! Akkor én semmitől nem félek, mert te nagy és erős vagy, és szeretsz engem.
A férfi szíve megmelegett a kicsi szeretetétől. Megállt egy pillanatra, leguggolt a kislány mellé, hogy a szemük egy vonalban legyen, és mosolyogva kérdezte:
– És ki az, aki még nálam is nagyobb és erősebb, és még nálam is jobban szeret téged, pedig én aztán nagyon, de nagyon szeretlek?
– A Jóisten – vágta rá azonnal Réka.
– Pontosan. És Ő tényleg mindig veled van. Ugye, tudod?
– Tudom, Papa, tudom. Ezért nem kell félni semmitől, igaz?
– Igaz, bizony.
– És a felnőttek, akik félnek, nem tudják ezt?
– Szerintem már elfelejtették.
– Biztosan régen sétáltak a papájukkal vagy az apukájukkal… én sose akarom elfelejteni! – határozta el a kislány.
Továbbindultak. Kis ideig lépteik zaját hallgatták, ahogyan minden lépéssel feltörtek egy vékony jégréteget, majd csizmájuk a puha hóba süppedt.
Réka soha nem volt túl sokáig csendben, ezúttal is ő szólalt meg előbb:
– Papa, és azt honnan tudjuk, mi lesz velünk az új évben?
– Pontosan nem tudjuk. Minden nap egy meglepetés. Csak azt tudjuk, hogy jó lesz.
– Honnan tudjuk? – kérdezte a kislány, miközben már a kertkapujukat nyitotta.
– Gyere velem! Hátra megyünk a kertbe! – mondta Boldizsár.
A ház mögött nagy kert terült el. Most viszont semmi nem látszott belőle, csak egy hófehér takaró egészen a kerítésig.
– Meg tudod mondani nekem, mi lesz itt tavasszal? – mutatott egy területre a férfi.
– Persze. Tulipán. – érkezett a gyors válasz.
– Honnan tudod, Kedves?
– A mamával tulipánhagymákat dugdostunk ide. Furcsa lenne, ha krumpli nőne ki belőle, nem? – kacagott édesen.
– Az biztos! – erősítette meg a nagyapja. – Csakúgy, mint az életben: ahová virágot ültetsz, ott virág fog kibújni…ahol kedvességet, szeretetet ültetsz el, ott az fog kivirágozni. Érted, Kedves?
– Értem, Papa!
– És meg tudod mutatni, hol lesz majd gaz? – tanította tovább a nagypapa.
– Mindenhol – mutatott végig a kerten kicsiny karjait széttárva. – Pedig mi nem is ültettünk gazt! – tette hozzá lemondóan.
– Abban biztos vagyok. De tudod, én sosem látok gazt a kertben. Szerinted miért?
– Mert a mamával kiszedjük. Főleg ő.
– Miért szedi ki a Mama a gazt, mikor nem is ő ültette?
– Hogy szép legyen a kert, és hogy ne vegye el a földet az értékes növényektől, azt szokta mondani. Mindegy hogyan került oda, ki kell szedni.
– Pontosan. Ha szép dolgokat ültetsz, akkor is lesz gaz közötte, de ha neked fontos, amit ültettél, akkor kiszeded a gazokat, igaz?
– Igen! – helyeselt Réka.
– A te dolgod: szépeket ültetni, aztán örömmel locsolni és bosszankodás nélkül gyomlálni. Akkor lesz szép az új éved, meg minden napod.
Réka cseppet elgondolkodott:
– Értem, Papa. Köszönöm. Tényleg szép lesz az új év, szerintem is – kisvártatva hozzátette: – Azt hiszem, a Morgós bácsi szívébe sikerült szépet ültetni.
– Úgy láttam, igen. És a látogatással meg is locsoltuk…
Szívöltöztető történet újévre, receptekkel
/Kategória: Média, ÜnnepKépforrás: 123RF
Ódor Fanna adventi és karácsonyi történeteinek újévi folytatása, a Szívöltöztetés című könyv nyomán.
Ódor Fanna: Újévi látogatók
– Papa, már új év van? – kérdezte Réka, miközben álmosan hunyorgott, amint a vakító téli napfény beragyogott az ablakon. A fénynyaláb mentén apró porszemek kezdtek táncba.
– Igen, Csillagom. Már hasadra süt a Nap! – csiklandozta meg Boldizsár a kis szöszkét. – Gyere, reggelizni! Édesanyádék hajnalban érkeztek meg a bálból, hadd aludjanak! Velünk maradsz ma?
– Örömmel, Papa, hogyne! – ugrott a nagyapja nyakába a kislány. – Te miattam nem mentél bálba a Nagyival?
– Dehogy miattad! Nem szeretem én már a bálokat. Fiataloknak való az.
– De Papa, te fiatal vagy!
– Sőt, túlságosan régóta vagyok fiatal – nevetett a férfi.
– Ha nem kellett volna rám vigyázni, elmentetek volna? – érdeklődött tovább.
– Nem. De elárulom neked: nincs jobb, mint veled szilveszterezni! – kacsintott a kisunokájára.
– Azért, mert szeretsz társasozni?
– Azért, mert szeretek veled lenni. Na, gyere, a Nagyi már vár. Sütött kalácsot is neked.
*
Mazsolás kalács – kép: 123RF
Pár perc múlva Réka felöltözve ült a konyhaasztalnál.
– Nagyi, ez a kalács nagyon finom! Papa, megkapom a mazsolát a tiédből is? – csacsogott teli szájjal.
– Persze, Kedves! Hiszen, nekem te vagy a mazsola életem kalácsában!
– Nana! – szólt közbe a nagymama. – Régebben ezt nekem mondtad! – mondta sértődöttséget mímelve.
– Az igaz – szólt a férfi – Végül is Réka még csak szőlőszem, te viszont már jó öreg, aszott mazsola! – és elhúzódott, hogy a suhanó konyharuha ne találja el, majd magához húzta feleségét, és nagy csókot cuppantott a durcásnak tűnő szájra. Réka nagyot kacagott, és pici ujjacskáival kivájt vagy három szem mazsolát az asztal közepén álló kalácsból.
Boldizsár készülődött.
– Papa, veled mehetek? – érdeklődött a kislány. A nagymama válaszolt:
– Ej, te, el nem mozdulnál a nagyapád mellől, mi? – mondta nevetve. – Ő most újévet köszönteni megy. A hagyomány szerint újévkor az első látogatónak férfinak kell lennie, különben nem lesz szerencsés a ház. A nők otthon maradnak ilyenkor. – Majd halkan morogta maga elé: – Ezt is csak férfi találhatta ki!
Boldizsár felkacagott.
– Akkor majd úgy csináljuk, hogy mindenhol a Papa lép be elsőnek, jó? Akkor mindenki szerencsés lesz – találta ki Réka a megoldást.
A két öreg jót nevetett.
– És nekem ki segít lencsét főzni? – érvelt a nagymama.
– Addigra hazaérünk – mondta Boldizsár, és Réka már szaladt is öltözni, mert tudta, hogy a nagyapja magával viszi.
– Szeretlek! – mondta a férfi a feleségének, és megcsókolta – Igyekszünk haza.
*
Lencseleves – kép: 123RF
Kint vakítóan ragyogott a hó a tündöklő napfényben. Teteje vékony rétegben megfagyott, de alatta vastagon borította a földet. Az utakon keményre taposva, síkosan csillogott.
Réka megszólalt, a kiáramló meleg levegő nyomán finom pára keletkezett:
– Papa, ez már tényleg egy másik év? Tavaly is ilyen volt minden – nézett szét kissé csalódottan.
Boldizsár mosolyogva válaszolt: – Igen, igazából ugyanolyan. Tudod, ez csak nekünk fontos, hogy újév van. Mert ilyen a naptárunk. Vannak olyan népek, akik máskor ünneplik. Igazából ez is egy új nap, csak a dátumozás miatt fontos. Új év, új kezdet.
– De minden nap egy új kezdet! – szólt közbe a kislány.
– Pontosan!
– Akkor miért félnek sokan, hogy mit hoz az új év? Amikor az is csak egy új nap…
– Olyan ez, mint egy út – kezdte magyarázni a nagyapja – amikor elérsz egyik állomásához, megállsz, és végiggondolod, eddig milyen volt az utad. Jól sikerült? Mit értél el? Mit rontottál el esetleg? Mit viszel tovább, mire nincs már szükséged? Ilyesmi…
– Értem. Nekünk mi lesz az első állomás?
– A szomszédokat már végigjártam, míg te aludtál. Így most először a keresztapádékhoz megyünk.
– Elmegyünk a Morgós bácsihoz is?
– El bizony! És Veronka nénihez is. Ilyenkor mindig vicces, kismalac alakú, rózsaszín sütit süt. De csak újév napján.
– Jaj, de jó! Ez sok állomás lesz!
– Igen, de mindenhol csak pár percet maradunk. Így illik.
– És mindenhol te mész be előbb, Papa, el ne felejtsd!
*
Malacmuffin – kép: 123RF
– Most már hazamegyünk, igaz? Nincs több állomás – kérdezte Réka.
– Igen, a „Morgós bácsi” volt az utolsó.
– Láttad, hogy kitette a rajzunkat?
– Láttam, bizony. Nagyon szép az a rajz.
– És jól tettem, hogy nem fogadtam el a kiskosaramat tőle? Majd visszahozza, és akkor újra találkozunk, és megmutatom neki a postaládát… meg a madáretetőt, amit együtt csináltunk… és a kissámlimat is, amit nekem készítettél… És látod, mindenki örült nekem! Nem lesznek szerencsétlenek tőlem…
Boldizsár mosolyogva hallgatta a csacsogást, majd megkérdezte:
– Mondd csak, Kedves, nem féltél?
– A Morgós bácsitól? Csak amikor először látogattuk meg Lucával. Most nem, mert most itt vagy te!
– És az úton sem féltél semmitől? Meg a Bözsikéék nagy kutyáitól… – érdeklődött a férfi, de tudta jól a választ.
– Nem, dehogy! – mondta nagy büszkén a kislány. – Miért féltem volna? Velem vagy! Akkor én semmitől nem félek, mert te nagy és erős vagy, és szeretsz engem.
A férfi szíve megmelegett a kicsi szeretetétől. Megállt egy pillanatra, leguggolt a kislány mellé, hogy a szemük egy vonalban legyen, és mosolyogva kérdezte:
– És ki az, aki még nálam is nagyobb és erősebb, és még nálam is jobban szeret téged, pedig én aztán nagyon, de nagyon szeretlek?
– A Jóisten – vágta rá azonnal Réka.
– Pontosan. És Ő tényleg mindig veled van. Ugye, tudod?
– Tudom, Papa, tudom. Ezért nem kell félni semmitől, igaz?
– Igaz, bizony.
– És a felnőttek, akik félnek, nem tudják ezt?
– Szerintem már elfelejtették.
– Biztosan régen sétáltak a papájukkal vagy az apukájukkal… én sose akarom elfelejteni! – határozta el a kislány.
Továbbindultak. Kis ideig lépteik zaját hallgatták, ahogyan minden lépéssel feltörtek egy vékony jégréteget, majd csizmájuk a puha hóba süppedt.
Réka soha nem volt túl sokáig csendben, ezúttal is ő szólalt meg előbb:
– Papa, és azt honnan tudjuk, mi lesz velünk az új évben?
– Pontosan nem tudjuk. Minden nap egy meglepetés. Csak azt tudjuk, hogy jó lesz.
– Honnan tudjuk? – kérdezte a kislány, miközben már a kertkapujukat nyitotta.
– Gyere velem! Hátra megyünk a kertbe! – mondta Boldizsár.
A ház mögött nagy kert terült el. Most viszont semmi nem látszott belőle, csak egy hófehér takaró egészen a kerítésig.
– Meg tudod mondani nekem, mi lesz itt tavasszal? – mutatott egy területre a férfi.
– Persze. Tulipán. – érkezett a gyors válasz.
– Honnan tudod, Kedves?
– A mamával tulipánhagymákat dugdostunk ide. Furcsa lenne, ha krumpli nőne ki belőle, nem? – kacagott édesen.
– Az biztos! – erősítette meg a nagyapja. – Csakúgy, mint az életben: ahová virágot ültetsz, ott virág fog kibújni…ahol kedvességet, szeretetet ültetsz el, ott az fog kivirágozni. Érted, Kedves?
– Értem, Papa!
– És meg tudod mutatni, hol lesz majd gaz? – tanította tovább a nagypapa.
– Mindenhol – mutatott végig a kerten kicsiny karjait széttárva. – Pedig mi nem is ültettünk gazt! – tette hozzá lemondóan.
– Abban biztos vagyok. De tudod, én sosem látok gazt a kertben. Szerinted miért?
– Mert a mamával kiszedjük. Főleg ő.
– Miért szedi ki a Mama a gazt, mikor nem is ő ültette?
– Hogy szép legyen a kert, és hogy ne vegye el a földet az értékes növényektől, azt szokta mondani. Mindegy hogyan került oda, ki kell szedni.
– Pontosan. Ha szép dolgokat ültetsz, akkor is lesz gaz közötte, de ha neked fontos, amit ültettél, akkor kiszeded a gazokat, igaz?
– Igen! – helyeselt Réka.
– A te dolgod: szépeket ültetni, aztán örömmel locsolni és bosszankodás nélkül gyomlálni. Akkor lesz szép az új éved, meg minden napod.
Réka cseppet elgondolkodott:
– Értem, Papa. Köszönöm. Tényleg szép lesz az új év, szerintem is – kisvártatva hozzátette: – Azt hiszem, a Morgós bácsi szívébe sikerült szépet ültetni.
– Úgy láttam, igen. És a látogatással meg is locsoltuk…
04-8. Beszédes ablakszemek
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Az ablak a ház, az épület szeme és tükre. Nem mindegy, mit látunk rajta keresztül, illetve mit látnak rajta kívülről. Nem véletlen, hogy szakrális terek ablakait valamilyen ornamentika, színes berakás, üvegkép díszíti, képjellel látja el. Templomokba így került üvegablak, már a középkorban, fény által mesélve el a szemlélőnek a Biblia üzeneteit. Az üvegművészet mindig is drága volt, és komoly szakértelmet igényel a mai napig. De ma már sokféle minőségű és színű papír áll rendelkezésünkre, amivel hasonló hatást érhetünk el az üvegfelületen. A papír míves, mégis egyszerűbb kézi munkával alakítható, akár a kisgyerekek számára is. Sőt az üvegfestés sem lehetetlen.
A képen hópelyhek papírkivágással (forrás: 123RF).
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
04-7. Jászolkuckó-ajándékok
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Meseerdő ajándéka (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
Sokféle állattal találkoztunk már a történetekben, dalokban, versekben a jászol körül, amiben az újszülött Jézus feküdt. Volt szó arról, hogy milyen állatok éltek akkoriban Jézus szülőföldjén, és mesés módon is eljátszottunk egy Jézust köszöntő állatseregletet. Most ezt a játékformát folytathatjuk, az ajándékokra, ajándékozásra fókuszálva.
A gyerekek válasszanak egy-egy plüssállatot a játékkészletünkből. (Ha nem jut mindenkinek, megkérhetjük a gyerekeket, illetve a szülőket, hogy hozzanak be a foglalkozás idejére egy-egy kedves plüssállatot otthonról.)
Képzeljétek, az állatok a Meseerdőben megtudták, hogy a kis Jézus megszületett. Ő lesz a világ megváltója, ami az állatok számára is örömöt, békességet fog hozni. Nem kell rettegniük egymástól, békében élhetnek együtt, a farkas a báránnyal lakik, a tehén a medvével legel majd (Ézsaiás 11,6–7). Hát hogyne lenne öröm az állatok között is. El is határozzák, hogy Meseerdő küldöttsége is felkeresi a kis Jézust, és köszöntik, ajándékot is visznek neki. Vajon ki mit küld? Melyik állat mivel köszönti Jézust?
A gyerekek kis csoportokban kuckózzanak össze, és beszéljék meg az állataik nevében, ki mit küld ajándékba Jézusnak. (Pl. a mókus mogyorót, a süni fenyőtobozt, a nyuszi sárgarépát, a cica gombolyagot, hogy a kis Jézus is tudjon játszani stb.)
Miután a csoportok megbeszélték, meséljék is el, mi mindent küldenek az állatok a kis Jézusnak. Sorban játsszák el, hogy ajándékaikat beleteszik egy zsákba vagy dobozba.
Végül válasszanak az állatok küldöttséget (nem tódulhat oda az összes állat, a kisbaba megijedne), és a küldöttség tagjai keressék fel Meseerdő ajándékaival a jászolban fekvő gyermeket.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
04-6. Jászolkuckó a teremben
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Terembetlehem (Vizuális-térbeli, testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi)
Építsük át a teret a terem mozgatható bútoraival úgy, hogy a karácsonyi történet helyszíneit jelenítsék meg. A terem egyik felében lehet a város, szélén az istállóval. Másik felében a város környéki legelő, a juhnyájjal.
Istállóként lapjára fordított asztalokkal, egymásba tornyozott székekkel kiváló kuckót lehet építeni, aminek egyik oldala nyitott, így játékra jobban alkalmas. A bútorok tetejére lepeltakarót is tehetünk, így sátorszerű lesz az építmény. Az istálló közepére kerülhet a már korábban (vagy most) elkészített dobozjászol, benne és körülötte szalmával vagy a szalmát pótló leplekkel, takarókkal.
Házak is épüljenek az istálló köré, szintén asztalokkal és székekkel, valamint leplekkel. A térépítésbe szekrényt, polcot, is bevonhatunk, ráhelyezve egy-egy lepeltartó rudat.
A terem másik felében lehet a legelő, amin szőnyegek nyújtanak lehetőséget a nyáj letelepedésére, esetleg székek jelezhetnek egy-egy fát, bokrot, más tereptárgy nincs.
Ha elkészültünk a helyszínekkel, és be is rendeztük azokat, mindenki kaphat valamilyen szerepet: Mária, József, angyal, fogadós, városlakók, pásztorok, állatok a legelőn, az istállóban. A szereplők „jelmeze” egy-egy kendő, sál vagy sapka lehet. Az állatok számára készíthetünk papírfüleket is, amit a sapkára tűzünk vagy a felhajtott sapkaszélbe dugunk.
Ha mindenki elkészült és elhelyezkedett a szerepe szerint, kezdődhet a spontán szerepjáték a pedagógus moderálásával, nem betanult szerepek szerint.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
04-5. A fekete bárány kuckója
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Bárány-dal (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, testi-mozgásos)
A karácsonyi történetben szerepel egy nyáj, amit pásztorok őriztek Betlehem mellett a szabad ég alatt.
Mit csináltak a juhok, a bárányok egész nap a mezőn?
Nappal legelésztek, forrásvizet ittak, este lepihentek, elaludtak és álmodtak. Vajon miről?
Ti milyennek képzelitek egy bari álmát? Meséljetek róla. Le is rajzolhatjátok.
Olvassuk fel Miklya Zsolt Bárány-dal című versét. Kitalálhatunk egyszerű dallamot hozzá, és olvashatjuk dallamosan. Vagy meghallgathatjuk a Paulik Családi Zenekar dalfeldolgozását a Dúdoló című CD-ről.
Aluszik a báránynép,
bóbiskol a pásztor,
elhamvad a pásztortűz,
csillagrőzse lángol.
Álmodik a báránynép
pásztor erejéről,
vigyázó szem figyeli
csillag mezejéről.
Köszönget a napsugár,
fölserken a pásztor,
harmatgyöngyös fű között
bárány lépte táncol.
Felelgetve mondjuk vagy énekeljük a Bárány-dalt a gyerekekkel. Az első két szakaszt lassabban, ringatózva, mintha altató lenne. Énekelhetjük az Aludj, baba, aludjál kezdetű altatódal dallamára is (kotta elérhető a címre kattintva).
A harmadik szakaszt frissebben, táncritmussal. Akár fel is ugorhatnak és tánclépésekkel kísérhetik a dalt a gyerekek.
Báránytorna, báránytánc (Természeti, testi-mozgásos, zenei-ritmikus)
Az Ugrándozó bárányok című tankocka videórészletén megfigyelhetjük (elérhető a címre kattintva).
Kép: 123RF
Végezzünk a gyerekekkel mi is játékos mozgásokat:
Táncoljunk a Bárány-dal harmadik szakaszára, aminek a ritmusa:
Köszönget a napsugár, ti-ti-ti-ti ti-ti-tá
fölserken a pásztor, ti-ti-ti-ti tá-tá
harmatgyöngyös fű között ti-ti-ti-ti ti-ti-tá
bárány lépte táncol. ti-ti-ti-ti tá-tá
Körbe állunk kézfogással, és a dal szövegére/dallamára tánclépésekkel mozgunk: Negyed értékenként lépünk, jobbra jobb lábbal kezdve, soronként irányt váltva, utolsó szótagra a láb lendítve kirúg. Majd fordítva, bal lábbal ismételjük ugyanezt.
Fekete bárányka (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, vizuális-térbeli)
Vajon mi lett az ugrándozás, a báránytánc eredménye Döbrentey Ildikó
A fekete bárányka című meséjében? Figyeljenek erre a gyerekek, miközben felolvassuk a mesét (elérhető a címre kattintva). (A záró szakasz utolsó két bekezdését és a háromkirályokra utaló bekezdést nem fontos a kisgyerekeknek elolvasni. Befejezésként bőven elég, ahogy a bari békésen elszenderedik.)
A mesét megtaláljuk a Pehelyszárnyak című irodalmi szöveggyűjteményben is (Kálvin Kiadó, Bp, 2022, 36-38. o.)
Majd beszélgessünk a kérdések alapján:
Mit csinált a bárányka, mielőtt a többiek csúfolni kezdték volna?
Miért bántották őt valójában? Tehet-e arról egy kisbárány, hogy ugrándozik, jó kedve van? Tehet-e arról, hogy más a színe, mint a többieknek?
Mit tettek a társai? Mivel csúfolták? Volt-e alapja a csúfolódásnak?
Hol hagyták magára a többiek a fekete báránykát?
Mit tett a bari? Hova jutott? Ott kivel találkozott?
Egy napon kik érkeztek a rétre? Mit tett velük a bárányka?
Mi történt éjszaka? Mitől lett a báránykának jókedve? Mit tett örömében?
Hogyan viselkedett a fehér birkákkal, amikor az istállóhoz érkeztek?
Beszélgetés után a gyerekek rajzolják le a meséből azt a jelenetet, ami a legjobban tetszik nekik. Kollázsképet is készíthetnek színes és mintás papírokból. A kollázstechnikát, papírapplikációt rajzzal együtt is jól lehet alkalmazni. A színes papírfolttal kiemelhetünk, hangsúlyozhatunk formákat, a vonalas elemekkel pedig kiegészíthetjük, részletezhetjük azokat.
Fonalbárányok (Vizuális-térbeli, kapcsolati, verbális-nyelvi, zenei-ritmikus)
Készítsünk bárányfigurákat fonallal körültekerve. Elég a bárány fejét és testét megrajzolni és kartonból kivágni. A lábak helyére csíptessünk két csipeszt, majd a fonallal tekerjük körbe az állatot! A gyerekek dolgozhatnak fehér és nyers színű fonallal, de barna, drapp és fekete fonallal is. (Lásd a képet itt.)
Állítsunk össze az elkészült barikból egy nyájat, amiben mindenféle színű bari van. Válogassák szét a gyerekek a nyájat fehér és színes barikra. A fehérek közé válasszanak a színesek közül egy fekete bárányt, és játsszák el a figurákkal a mesét. Végül a békéltetés gesztusával tereljék össze megint a fehéreket és színeseket, és fektessék le őket pihenni.
Elmondhatjuk vagy elénekelhetjük felettük a Bárány-dal első két versszakát.
És mesélhetünk arról, hogy vajon most miről álmodhatnak a bárányok?
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
04-4. Látogatók Betlehemben
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévÁllatok Jézus körül (Verbális-nyelvi, természeti, zenei-ritmikus, kapcsolati, testi-mozgásos)
Hallgassuk meg a Kaláka együttes előadásában Az állatok Jézus előtt című karácsonyi dalt (elérhető a címre kattintva, szövege elérhető itt).
Figyeljék meg a gyerekek, a dal szerint milyen állatok mentek el Jézushoz, és melyik állat mit vitt neki!
A dalban szerepel nyuszi és kacsa is, olyan állatok, amelyek nem voltak Betlehemben. De az ünnepbe minden állat és ember belefér, ez benne az evangélium.
Kép: 123RF
Vegyünk elő a gyerekekkel plüssállatokat, mindenki válasszon egyet. Majd egyenként vagy párban, kis csoportokban menjenek oda az állatok a jászolhoz, és vigyenek valamit a kis Jézusnak, vagy csináljanak valamit a jászolbölcső körül, ami jókedvre deríti a gyermeket. Lehet ez ének, tánc vagy bármilyen mutatvány, amit az állatszereplő végez.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
04-3. Jézus születése napján
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Dorka és Tádé Betlehemben (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
Miklya Luzsányi Mónika adventi történetében egy testvérpár készül a kistestvérük fogadására. S miközben játékosan átélik a várakozás izgalmát és örömét, apával beszélgetve a betlehemi születéstörténet is megelevenedik.
Babaváró testvérek című anyagunkban (04-1.) már ajánlottuk a történetet, és közöltük első felét. Most felolvashatjuk a történet másik felét is, vagy felidézhetjük beszélgetés formájában, ha előző alkalommal felolvastuk a gyerekeknek a teljes történetet.
Miklya Luzsányi Mónika: Dorka és Tádé Betlehemben (részlet)
– Egy igazi angyal?
– Bizony! És ez az angyal azt mondta Máriának, hogy a fia lesz a világ legnagyobb királya.
– Hű, akkor biztos királyi palotában született meg! Bíborban, bársonyban!
– Vagy egy menő klinikán!
– Nem, nem. Nem királyi palotában, nem is kórházban. Hanem egy rozzant istállóban.
– De miért?
– Ez nem igazság!
– Azért, mert Jézus szülei, Mária és József nagyon szegények voltak. József csak egy egyszerű ács volt. Nem volt sok pénze. Amikor Jézus születését várták, Betlehembe kellett menniük, mert népszámlálást rendelt el a császár. És mire odaértek, a városban már minden szállás tele volt.
– És hova fektették a Kisjézust?
– Egy jászolba. Az állatok etetőjébe. Puha szalma volt a párnája. Mária a kendőjével takargatta be, hogy meg ne fázzon. A barik puha gyapjukkal melengették, bocik és csacsik vigyázták az álmát.
Karácsonynak éjszakáján (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus)
Hallgassuk meg a Karácsonynak éjszakáján kezdetű népéneket az Ovitévé oldaláról (kattints a címre), ami szintén a születéstörténetről szól:
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
A kis Jézus megszületett!
Jézus ágyán nincsen paplan,
Jaj, de fázik az ártatlan!
Hogy is lehetne bundája,
Elveszett a báránykája.
Vedd le pásztor a bundád!
Takard be a Jézuskát!
A népéneknek több változata is ismert, a Csongrád megyei Tápén gyűjtött változat néhány versszaka jól kiegészíti a képet:
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
A kis Jézus megszületett!
Nincs a Jézus ágyán paplan,
Jaj, de fázik az ártatlan!
Takargatja édesanyja
Dirib-darab posztókába.
Nincs a Jézusnak bundája,
Posztóba van bepólyázva.
Elveszett a báránykája,
Miből lett volna bundája?
Kirje, kirje, kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Azért nekünk jót szereztél,
A pokoltól megmentettél.
Énekeljük a gyerekekkel a dal egyszerű vagy bővebb változatát. Ha karácsonyi műsorral készülünk, a műsorba is beépíthetjük, akár párbeszédes, akár felelgető szóló-kórus formában.
Majd beszélgessünk: Mit tudtunk meg a dalból az újszülött kis Jézusról?
Kép: 123RF
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
Jön a Mikulás!
/Kategória: Média, ÜnnepA gyermekek számára fontos kérdés: hányat alszunk, még Mikulásig? – Régen úgy tartották, hogy a nap napnyugtával véget ér, onnantól már a másik nap jön, ezért a névnapokat is hagyományosan nem az adott naptári napon ünneplik, hanem az előestéjén. Miklós napját megelőző este jár a Mikulás is, a gyerekek kiteszik szépen kitisztított cipőjüket, és Miklós-nap reggelén lelik meg az ajándékot. Az óvodai és iskolai Mikulás-ünnepséget sokszor már hamarabb megtartják, persze a gyerekek számára oly fontos ajándékozás ezzel nem ér véget, mert mindjárt itt a karácsony, és jön a „Jézuska”. Eredetileg a német „Christkind”, de mára már igazi magyaros csengésű neve lett, a december így különleges idő a gyerekeknek és a gyerekes családoknak, tele van titokzatossággal és ajándékkal.
Sok gyerek fejében a Mikulás és a Jézuska összemosódik, hisz mind a kettő félig mesebeli lény, hasonló piros ruhában jár, és titokban ajándékot hoz. Ehhez jön még a télapó, akit a kommunizmus idején a túl vallásosnak tartott Mikulás és Jézuska mellé, azok ellensúlyozására vezettek be az óvodai, iskolai ünnepségek állandó szereplőjeként. Télapó, eredetileg „Tél Apó” – Gyed Maroz az orosz népmesékben a tél és a fagy ijesztő jelképe volt. Nálunk úgy tették elfogadhatóvá, hogy jóságos bácsikát csináltak belőle, még a Mikulást váró gyerekdalt is átírták a kedvéért. Nem is volt nehéz, mert jól rímel: „hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó” – a rím eredetileg: „kezdődik a havazás, érkezik s mikulás” volt.
A legtöbb gyerek képzeletében a három ajándékozó titokzatos lény, a Mikulás, a Télapó és a Jézuska teljesen egybemosódik és összekeveredik, sokszor még a felnőttek szóhasználatában is. Ezért kell odafigyelni, hogy mit mondunk ezekről a gyerekeknek, különösen a keresztyén családokban, hiszen minden gyerek életében eljön a pillanat, amikor megtudja, hogy a Mikulás nem egy élő személy, hanem a felnőttek játéka. Ez a felismerés legtöbbször a serdülőkorban jön el. Jó esetben még segít is a gyerek fejlődésében, hiszen így gondolkodik: „Amíg kisgyerek voltam, elhittem a Mikulás-mesét, de most már kinőttem ebből a korból.” – Tehát segít neki felnőtté válni, de ennek következményei is vannak, mert továbbgondolja, hogy már nem kell hinnie az ilyen gyerekmesékben. Épp itt lehet a gond, ha ezt a gyereket a szülei a keresztyén hitben nevelik, és a gyermek fejében nemcsak a Mikulás, a télapó és a Jézuska személye mosódik össze, hanem negyedikként a bibliai Jézus személye is, akkor a gyermek könnyen folytatja a sort: „Most már nem kell hinnem ezekben sem, mert ha az egyiknél eddig nem mondtak igazat, akkor Isten meg Jézus is biztosan ugyanilyen kitalált, kisgyerekeknek való figura.” – Ezzel a serdülőben mindaz megkérdőjeleződik, amit hittanórán, istentiszteleten vagy a szüleitől Jézus Krisztusról hallott, és ezzel az egyébként éppen ebben a korban még erősen formálódó keresztyén hitét veszélyeztetjük.
„De hiszen ez a DD Mikulás!”
Mi akkor a megoldás? Legjobb, ha a gyereknek az igazat mondjuk már négyéves korában is, akkor tizennégy éves korában sem kell mást mondani, ezzel a gyermek számára a szülő szavahihetősége sem kerül veszélybe. Fontos dolog, hogy a gyermek nevelésében résztvevő felnőttek ebben a kérdésben egyformán beszéljenek a gyerekkel, szülők, nagyszülők, felnőtt rokonok, pedagógusok, főleg, ha a gyerek egyházi óvodába vagy iskolába jár, jó ezt az ottani pedagógusokkal is egyeztetni, hogy ne okozzunk a gyerek fejében még nagyobb zavart. – Mit mondjunk akkor a gyerekeknek? – A karácsonyfáról és az ajándékokról mondjuk ezt: „Karácsonykor az ünnepeljük, hogy az Úr Jézus, Isten fia eljött ebbe a világba, és kisgyermekként megszületett. Isten ennyire szerette a világot, hogy ideadta érte a legnagyobb ajándékot, az ő egyszülött fiát. Ezért mondjuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, ezért adunk mi is ajándékot nektek, mert szeretünk benneteket, ezért állítunk karácsonyfát, ezzel is ünneplünk karácsonykor.” (Felesleges azt mondani, hogy a karácsonyfát a „Jézuska hozza”, hiszen tudjuk, hogy nem így van.)
A Mikulásról pedig ezt mondhatjuk: „A mikulás-ajándékozás a felnőttek játéka, hogy meglepjék a gyerekeket. Azért csinálják titokban, mert így izgalmasabb, ha a gyerekek nem tudják, hogy ki a Mikulás. Olyan ez, mint amikor egy orvossal találkozol a buszon vagy az utcán, ha nincs rajta fehér köpeny, nem ismered fel, hogy ő orvos, de ha bemégy a kórházba vagy a rendelőbe, ott van a doktor bácsi vagy néni, fehér köpenye van, erről rögtön tudod, hogy ő az orvos. A Mikulás is itt él a közeledben, de a piros kabátját csak Mikulás-napra veszi elő, hát éppen ez az érdekes benne.”
Közzéteszi: Győri István, református lelkész, egyetemi tanár
04-2. Názáreti életképek
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Fiú születik (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, testi-mozgásos, kapcsolati)
Az alábbi verses játék szakaszai egy-egy életképet jelenítenek meg a karácsonyi történetből. Előadhatjuk mozgásokkal, hangkísérettel, felnőtt felolvasás mellett. Ha a gyerekeknek van hozzá kedve, szerepet oszthatunk, és megtanulhatnak egy-egy szakaszt vagy néhány sort a versből. Majd előadhatjuk a játékot a gyerekek szövegmondásával is.
Miklya Zsolt: Fiú születik
József, az ács, deszkát gyalul, fúr és farag.
Mi lesz ebből? Ajtó? Szekér? Falburkolat?
Hogy mi jár fejében, bizony, nem tudja más,
csak az Úr, egy angyal, s tudta Ézsaiás.
Fiú fog születni, megmondta már régen.
Csodálatos Fiú. Várjátok őt szépen.
(József a műhelyében dolgozik. Szerszámhangok, fahangszerek – ritmusjáték)
Mária gyapjút fon, dúdolva dolgozik.
Hálát ad az Úrnak, amíg szorgoskodik.
Megtelik az orsó, egészen jól halad.
Valaki rúgkapál a köténye alatt.
Fonalból ruha lesz, jó meleg takaró.
Megszületik, mire leeshetne a hó.
(Mária dúdol, kézzel fon. Egy kötőtűvel átszúrt fonalgombolyaggal játszhatjuk el a fonást. Pocakját fehér kötény takarja – dúdoló hang, mindenki vele dúdol)
Ki a gyermek apja? Vajon József, az ács?
Vagy amit suttognak: Talán valaki más?
Ki tudhatná, ugyan? Csak az égi posta.
A híreket az Úr szent angyala hozta:
Üdvözlégy Mária, az Úr van teveled.
Fiút szülsz, akinek add a Jézus nevet.
Ő a Magasságos egyetlenegy Fia,
s te leszel az anyja. Örvendezz, Mária!
Ide figyelj, József! Az Úr van veletek,
szeresd hát még jobban a feleségedet!
Gyermeket fog szülni, az Úr Isten Fiát.
Nevezd őt Jézusnak! És mondj hálaimát!
(Szól a suttogókórus: „Ki tudhatná, ugyan!” Szól az örvendező kórus: „Te leszel az anyja!” Szól a hálaadó kórus: „Gyermeket fog szülni, az Úr Isten Fiát!”)
József deszkát gyalul, ácsol, fúr és farag.
Mi lesz ebből? Bölcső. Ringó az ég alatt.
Mária gyapjút fon, egészen jól halad.
Kis ruha, takaró. Hideg kívül marad.
(Fiúk: műhelyhangok, kopácsoló ritmusjáték; lányok: fonás, ruhavarrás, mozdulatjáték)
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
04-1. Várjuk a kistesót
/Kategória: Jászolkuckó, KuckóévKépforrás: 123RF
Babaváró testvérek (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Miklya Luzsányi Mónika adventi történetében egy testvérpár készül a kistestvérük fogadására. Hogyan, mi módon? Ők mivel töltik a várakozási időt? Mivel teszi őket még türelmesebbé és figyelmesebbé apa?
Olvassuk el a gyerekeknek a történet első részét az angyal híradásáig (folytatása és a kép elérhető a címre kattintva), majd beszélgessünk a fenti kérdések nyomán. Beszéljünk arról is, mi mindent készítenek ma elő a szülők a kisbaba születése előtt? Hogyan készülnek a baba fogadására? Hogyan készülhetnek erre a testvérek? Amelyik gyerek maga is átélte a kistestvérre való várakozást, meséljen az élményeiről.
Kép: 123RF
Dorka és Tádé Betlehemben (részlet)
– Babaruha! Kiskád! Hintőpor!
– Babaágy! Babakocsi! Pelenka!
– Mit csináltok, Tádé?
– Mit csináltok Dorka?
– Mit csinálnánk, mit csinálnánk? Pakolunk, mint ti is!
– És várjuk a kistesót… Csak olyan lassan érkezik…
– Ugyan már, ennyi kis várakozástól is megijedtek? Hiszen karácsonyra már itt lesz velünk a kistesó! Pont akkor fog születni, mint a Kisjézus! Rá is sokat vártak…
– Kik vártak rá?
– Mindenki. Az egész világ. Mert ez a kisbaba nem akármilyen kisgyerek volt ám, hanem Isten fia.
– Akkor Isten is nagyon várta már, hogy megszülessen, ugye, apa?
– Bizony, hogy várta. Miden apuka nagyon várja, hogy megszülessen a kisfia vagy a kislánya.
– De legeslegjobban az anyukák várják a babájukat. Ők, hordják a pocakjukban, nem igaz?
– De bizony, így van. Így volt ezzel Mária is, Jézus anyja. De ő nem csak úgy várta a babáját, mint a többi anyuka, hogy jaj, milyen lesz a szeme, a haja vagy a kezecskéje. Hanem egy kicsit jobban. Ugyanis neki egy angyal jelentette meg, hogy kisfia fog születni.
– Hűűűűűű…
– Egy igazi angyal?
– Bizony! És ez az angyal azt mondta Máriának, hogy a fia lesz a világ legnagyobb királya.
Vigyünk be a gyerekeknek a történetben említett, illetve egyéb, a babagondozáshoz szükséges tárgyakat, eszközöket. A gyerekek kis csoportokban játsszanak el a tárgyakkal egy-egy babaváró jelenetet.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.