Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: Zsoltárok 126,1–3; Lukács 24,1–11; 1Korinthus 9,25
- Intelligenciatípus: Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, verbális-nyelvi, egzisztenciális, vizuális térbeli, természeti
- Tevékenység: Énekes körjáték, beszélgetés, énektanulás, éneklés ritmikus hangszerkísérettel; koszorú készítése papírból, élő virágból, tojásokból
Koszorú, koszorú (Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, verbális-nyelvi, egzisztenciális)
Ezt az énekes játékot inkább lányok játszották régen, de mi nyugodtan játszhatjuk vegyes csoporttal is. Egy valaki középre áll, a többiek körülötte kört alkotnak kézfogással vagy a karokat felemelve és összefonva. A kör lassan forogni kezd, miközben énekelnek:
Koszorú, koszorú,
Mért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú,
Mert a nevem koszorú.
A dal végén a kör megáll, a középen álló pedig kiválaszt valakit, akivel helyet cserél.
Játék forrása, kottával
Vajon miért lehet szomorú egy koszorú? – Hallgassuk meg erről a gyerekek gondolatait!
Majd kérdezzük meg, mikor szoktak koszorút készíteni, koszorút kötni?
Az életünket végigköveti a koszorú:
- gyerekkorban a virágkoszorú kötése még játék
- házasságkötéskor a virágkoszorú a szeretetkapcsolat és szövetség jelképe
- szülőként, nagyszülőként újra virágkoszorút kötünk a gyerekeknek, és meg is tanítjuk őket erre
- ha versenypályán futunk vagy küzdünk, a győzelem jelképe a koszorú (1Kor 9,25)
- utolsó koszorúnk a halottak búcsúztatásához kapcsolódik, ám a virágkoszorú (és a „hervadhatatlan” győzelmi koszorú) a feltámadás reménységére is utal
Hogy lehet a szomorúságból öröm? Ki az, aki átélte már, hogy nagy szomorúságot még nagyobb öröm követ? Aki szeretné, el is mesélheti ezt az élményt.
Isten népe is többször átélhette ezt. A babiloni fogságból való szabadulás a bánatot örömre fordította, amit a 126. zsoltár így énekel meg (1–3. v.):
Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
és örömkiáltás volt nyelvünkön.
Ezt mondták akkor a népek:
Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!
Hatalmas dolgot tett velünk az Úr,
ezért örvendezünk.
Hasonló volt ehhez Jézus tanítványainak az öröme, ami a kereszthalála utáni gyászt és fájdalmat váltotta ujjongó örömre, majd adta tovább a népeknek. Erről szól Örvendezz, örvendezz, minden nép! című húsvéti énekünk (kottával együtt elérhető a címre kattintva):
Örvendezz, örvendezz, minden nép!
Vidd a hírt, vidd a hírt szerteszét:
Jézus legyőzte a sírok éjjelét!
Sziklakő, sziklakő nincsen ott,
szólanak, szólanak angyalok:
Jézus húsvét hajnalán feltámadott!
Tanuljuk meg a dalt, és énekeljük valóban ujjongó örömmel és hangszeres ritmuskísérettel.
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Böjtölve és imádkozva
/Kategória: Napi áhítatApCsel 14,21–23
Az első keresztyének életgyakorlatában a böjt arra is lehetőséget adott, hogy valamilyen kérdésben választ, útmutatást kapjanak Istentől. Így választották ki nagy felelősséggel, böjttel és imádsággal az első missziói útra Barnabást és Sault (ApCsel 13,1–3). Vagy mai igénkben a vezetőket.
Életünk nagy kérdéseiben igen körültekintően kell eljárnunk. Szükségünk van tisztánlátásra, Isten vezetésére, hogy biztonsággal dönthessünk.
Isten ügyében járni nem kis dolog, ezért vannak lelkészek, akik vasárnap reggel mindig böjtölnek, hogy lelki táplálékkal töltődhessenek, s azt adhassák tovább a rájuk bízottaknak. Vannak hívek, akik az úrvacsorai istentiszteletre készülnek hasonlóképpen.
A test kívánságainak, indulatainak megtagadása, megfékezése csak akkor ér célhoz, ha figyelmünk valóban a lelki erőforrásokra irányul. Önmagában nem az „éhezés”, vagy önsanyargatás kedves Isten előtt, hanem a lelki dolgokra való teljes odaszánás. Erre válaszol Ő áldással: vezetésben, üzenetének megértésében, békesség-adásban.
Sokszor előfordult, hogy küzdöttem valamiért, mindenáron meg akartam nyerni, s nem sikerült. Ám ahogy elengedtem, s szabad kezet adtam Istennek, hogy adhatja, de akár el is veheti, általában nagyon hamar eldőltek az ügyek. Érdemes mindig „nyitott tenyérrel” imádkozni, s nem szorongatni kéréseinket, hanem úgy odaállni, hogy Isten azt vehessen ki belőle, s azt tehessen bele, amit akar. Így tud minket egyenes úton vezetni.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A böjt, mint közbenjárás
/Kategória: Napi áhítatMt 17,14–21
Másokért böjtölni? Lehetséges ez? Igen, ez a böjtnek egy sokak által gyakorolt formája. Főképp az Ószövetségben olvashatunk erről (pl. Eszter 4).
Az ember lelke üres. Tölthető. Ezért nem mindegy, hogy kit enged be gondolataiba, mivel foglalkozik egész nap, mit őrizget a szívében. Nem mindegy, hogy ki mit olvas, mit enged meg magának fantáziálásában, véleménynyilvánításában, mit hallgat meg a pletykákból, mert ez mind „töltögetés”.
Amikor az ember böjtöl, akkor kiönti szívét, „mint a vizet az Úr színe előtt” (JSir 2,19), s engedi, hogy a benne lévő összevisszaságból rend legyen. Mert ha Isten Lelke tölt be, akkor minden lehetségessé válik. Amíg magammal vagyok tele, vagy mindenféle egyéb töltögetéssel, addig csak hitetlenül tudok szemlélni minden ügyet, s nem tudok másokon segíteni sem.
Így néztek a tanítványok az igében szereplő emberre és fiára. Jézus ezért világosan megmondja nekik, hogy ha van hely hitnek a szívükben, akkor tudnak segíteni.
A böjt egyfajta lehetőség, hogy átadjam Istennek a terepet, még nagyobb erővel töltse meg életemet – mások javára.
Ne fordíts semmi időt arra, amihez Isten áldását nem kérheted!
Lavater
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A kegyesség gyakorlása
/Kategória: Napi áhítatMt 6,1–18
Isten előtt kedves kegyesség: adakozás, imádság, böjt. Együtt a három. Nem egyik, vagy másik csupán, hanem így láncra fűzve, hármasban.
Mindegyik titokban, Isten, s nem mások szeme előtt gyakorolva.
Mi, reformátusok nem nagyon szoktunk böjtölni. Az adakozás és az imádság talán megkapja a megfelelő hangsúlyt istentiszteleteinken, de a böjtről nemigen szólunk. Pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Hegyi beszédben együtt szerepel e három. Lehet, hogy meg kellene tanulnunk böjtölni? Hogyan kezdjük el?
Kezdjük úgy, hogy étkezés előtt hosszabban imádkozunk. Már ez is komoly önfegyelmet igényel. Egy másik alkalommal csak folyadékot vegyünk magunkhoz egész nap, pl. tejet vagy gyümölcslevet, s minden étkezési időben imádkozzunk. Nagyon vigyázzunk, nehogy rögtön ne együnk semmit, mert könnyen rosszul leszünk. Lényeges, hogy örömmel tegyük. Ha csak a korgó gyomrunkra tudunk figyelni, jobb, ha azonnal abbahagyjuk.
Urunk tanítása szerint a böjt olyan, mint egy „ünnep”. A Vele való közösség megélésének alkalma, melyből mindig gyümölcsök születnek. Ezért a böjtre lelkileg is fel kell készülni, előre végiggondolni mindazt, amiért gyakorolni kívánjuk.
Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem.
Pál apostol
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek?
/Kategória: Napi áhítatÉzs 58,1–11
Az rögzült meg az emberekben, hogy az a böjt, ha visszavonulva éhezünk, s legfeljebb kenyéren és vízen élünk. Kétségtelen, hogy ez az egyik leggyakoribb formája, de a böjt lényege szerint sokkal több ennél a külsőségnél!
Aki elolvassa a fenti igét, meggyőződhet róla, hogy a böjt: „szabaddá lenni valamire”. Megszabadulok egy rossz szokásomtól, hogy helyette Istennek tetszőbben élhessek. Megszabadulok csavaros gondolkodásom önmentegetésétől, hogy a bűnvallásban megtisztulhassak. Megszabadulok… megszabadulok… megszabadítok…
„Akkor felragyog világosságod” – azaz a böjt belülről fog fényleni. Nem azért nem ragyog bennünk, mert nincs böjtünk? Az ige szerint a böjt áldásai egészen különlegesek! Isten azért parancsolta, hogy magunkat megtagadva hozzá kerülhessünk közelebb!
Böjtöt kell tartanunk, hogy Isten előtt kedvesek lehessünk. Önimádatból, mások imádatából, bálványoktól szabadulni, hogy az élő Isten szavát megérthessük. Kezdjük el még ma!
Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe, csak magamtól a másik felé fordulásba: egy jó szót szólni, egy beteget felvidítani, valakinek kezet nyújtani, megköszönni az ételt, óvatosan csukni az ajtót, nem megsértődni szíre-szóra, becsületesen elismerni a hibát, szelíden szólni, együtt sírni, együtt örülni, mindenre kellő időt fordítani…
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Meghasonlás támadt
/Kategória: Napi áhítatMeghasonlás támadt
ApCsel 15,36–41
Szinte hihetetlen, hogy ennyi év közös szolgálata után a két ember összekülönbözik. Barnabás meg tud bocsátani János Márknak, aki az első missziói útról visszafordult, Pál nem. Megszakad tehát a hatalmas közös munka, külön útra indulnak: Barnabás magával viszi Márkot (aki egyben az unokaöccse is – Kol 4,10!); Pál pedig új munkatársat kap, Szilászt. Pálék kapnak felhatalmazást a gyülekezettől, Barnabásék nem várják azt meg.
Ki hibázott? Pál volt túl makacs, vagy Barnabás volt engedékeny? A továbbiakban semmit sem hallunk Barnabás szolgálatáról, csak annyit, hogy Péterrel együtt Pál őt is meginti képmutatásáért (Gal 2,11–14). Visszavonatott tőle a Szentlélek világossága? A családi kapcsolat erősebb volt, mint Isten Lelkének vezetése? Bálvánnyá lett a családi kötelék, s eltérítette Isten szolgálatától?
Az ember könnyebben megbocsát családtagjainak, vagy olyan munkára hatalmazza fel őket, melyre nem alkalmasak. Sok vezető kerül ebbe a visszás helyzetbe, s romlik meg emiatt szolgálatuk. A családi kötelék nem kerülhet Isten vezetése elé! Istennek csak gyermekei vannak, unokái (unokaöccsei) nincsenek!
A küldetés abban különbözik minden más egyéb formájától életfeladatunk végbemenetelének, hogy Isten szabja meg, Isten „finanszírozza” és Isten irányítja. El is ő juttatja a jó végre.
Karácsony Sándor
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
06-6. Bánatból öröm
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Koszorú, koszorú (Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, verbális-nyelvi, egzisztenciális)
Ezt az énekes játékot inkább lányok játszották régen, de mi nyugodtan játszhatjuk vegyes csoporttal is. Egy valaki középre áll, a többiek körülötte kört alkotnak kézfogással vagy a karokat felemelve és összefonva. A kör lassan forogni kezd, miközben énekelnek:
Koszorú, koszorú,
Mért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú,
Mert a nevem koszorú.
A dal végén a kör megáll, a középen álló pedig kiválaszt valakit, akivel helyet cserél.
Játék forrása, kottával
Vajon miért lehet szomorú egy koszorú? – Hallgassuk meg erről a gyerekek gondolatait!
Majd kérdezzük meg, mikor szoktak koszorút készíteni, koszorút kötni?
Az életünket végigköveti a koszorú:
Hogy lehet a szomorúságból öröm? Ki az, aki átélte már, hogy nagy szomorúságot még nagyobb öröm követ? Aki szeretné, el is mesélheti ezt az élményt.
Isten népe is többször átélhette ezt. A babiloni fogságból való szabadulás a bánatot örömre fordította, amit a 126. zsoltár így énekel meg (1–3. v.):
Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
és örömkiáltás volt nyelvünkön.
Ezt mondták akkor a népek:
Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!
Hatalmas dolgot tett velünk az Úr,
ezért örvendezünk.
Hasonló volt ehhez Jézus tanítványainak az öröme, ami a kereszthalála utáni gyászt és fájdalmat váltotta ujjongó örömre, majd adta tovább a népeknek. Erről szól Örvendezz, örvendezz, minden nép! című húsvéti énekünk (kottával együtt elérhető a címre kattintva):
Örvendezz, örvendezz, minden nép!
Vidd a hírt, vidd a hírt szerteszét:
Jézus legyőzte a sírok éjjelét!
Sziklakő, sziklakő nincsen ott,
szólanak, szólanak angyalok:
Jézus húsvét hajnalán feltámadott!
Tanuljuk meg a dalt, és énekeljük valóban ujjongó örömmel és hangszeres ritmuskísérettel.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
A mi szeretett Barnabásunk
/Kategória: Napi áhítatApCsel 15,23–29
Az első apostoli zsinaton, amikor a zsidó-, és pogány-keresztyénség kérdéskörét tárgyalták, ott volt Pál és Barnabás is. Vallották, hogy Isten megnyitotta az utat mindenki felé. Nemcsak azok lehetnek Jézus követői, akik előtte zsidóvá lettek, hanem mindenki, aki megtér, s hisz Krisztus nevében. A zsinat döntése nem volt könnyű, hiszen később is sok gondot okozott az ószövetségi kijelentés magyarázata, követése a keresztyéneknek. Isten Lelkének azonban nem lehetett ellenállni.
Sok gyülekezetben azért volt ez probléma, mert a zsidók kisebbségbe kerültek, s jelentőségük csökkent. Úgy akarták a maguk tekintélyét megőrizni, hogy visszamentek a „kiválasztottsághoz”, a törvény megtartásához (pl. a galaták). Pál és Barnabás együtt vitték a levelet a döntésről, hogy Isten adta a nyitott ajtót. Azóta is sokan vannak, akik a törvény megtartásával kívánnak kedvesebbek lenni Isten előtt, „zsidóbbak a zsidóknál”, holott a mózesi hagyomány csak árnyéka az eljövendő Krisztusnak (Kol 2,16–17)! A törvényből sem szabad bálványt csinálni!
A szektaveszély ismertetőjegyei:
a/ „csak mi vagyunk az igazi egyház”, az összes többi felekezet tagjai elvesznek;
b/ a Bibliával egyenrangúak lesznek különböző emberek írásai, írásmagyarázatai;
c/ egy vezető abszolút magabiztossága, uralma a többiek, s a tanítás birtoklása felett, akinek neve lassan már Jézus Krisztus neve mellé (esetleg helyére!) kerül!
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
06-5. Leányka, ébredj
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Szomorú – vidám (Verbális-nyelvi, kapcsolati, logikai-matematikai)
Készítsenek a gyerekek kartonból vagy hosszában kettéhajtott írólapból/rajzlapból egy-egy kétoldalas emoji-táblát. Egyik oldalára vidám, másik oldalára szomorú jelentésű hangulatjelet rajzoljanak, ami felmutatva is jól látható.
Felismerték-e a gyerekek, melyik gondolat születhetett Néea fejében, és melyik Bítia fejében?
Képek: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika: Egy szomorú nap – Egy csodálatos nap
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
A második helyen…
/Kategória: Napi áhítatApCsel 13,42–52
Az első missziói út hatalmas vállalkozásában vállt vállnak vetve dolgozik együtt Barnabás és Pál (13–14. fejezetek). Ám a nevek sorrendje megfordul. Eddig Barnabás neve szerepelt első helyen, innentől kezdve Pálé. Eddig ő volt a jelentősebb, akinek véleményét elfogadták, s miatta másokat is, és most az általa felkarolt, gyámolított ember megelőzi őt. Isten innentől kezdve hangsúlyosabbá teszi Pál szolgálatát, mint az övét. Nem lehetett könnyű Barnabásnak második helyre kerülni. Ezt senki sem viseli könnyen. Barnabás azonban tudott második is lenni, mert nem magát nézte, hanem az ügyet! Valójában első is csak az tud lenni, akinek az ügy fontos, és nem a maga személye!
Ez jelzi Barnabás nagyságát. Felismerte Pálban Isten eszközét, már akkor, amikor még senki sem látta, s át tudta neki adni a helyet, amikor erre volt szükség. Nem akarta úgy kezelni, mint aki „őáltala lett naggyá”, s nem akart ebből hasznot húzni, vagy tekintélyt kicsikarni!
Hány és hány ember képtelen erre! Megosztják a gyülekezeteket a maguk nevének dicsőségét keresve! A hiúság megrontja szinte minden közösségünket!
Ha egy ügyben többen is tettetek valamit, de a köszönetkor a te neved kimarad, mit teszel?
Alább szállni… De elhalaszthatatlan
program sokunknak mégis e világban!
Dicső, hatalmas KRISZTUS Úr, segíts, hogy
helyemre jussak, Arcod úgy csodáljam.
Füle Lajos
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A kiválasztott ember
/Kategória: Napi áhítatApCsel 13,1–3
Barnabás nevét úgy is lehetne fordítani: prófétálás fia, mert a „bar” előtag azt jelenti: v.kinek a fia, a „nábi” pedig az ószövetségi próféták elnevezése. Így nevezték Sámuelt is (1Sám 9,9).
Barnabás tehát próféta volt, Isten szavának hirdetője. Rendelkeztek ilyen felhatalmazással mások is az első gyülekezetekben. Ez nem azt jelentette, hogy „új kijelentéseket” kaptak, hanem hogy nagy erővel hirdették, amit megértettek az ószövetségi igék beteljesedéséből. Arra emlékeztettek, amit Isten előre megmondott. Ilyen „prófétálás” ma az igehirdetés is.
Barnabás kiválasztott lesz Saullal együtt. Ez igen nagy felelősség, de mivel a Szentlélek Isten segítette őket a döntésben, mindnyájan nagy várakozással tekintenek szolgálatuk felé.
Mindenkinek van felhatalmazása, aki befogadta Jézus Krisztust a szívébe (Jn 1,12). A gyülekezeti szolgálatban különböző lelki ajándékok vannak, de egyet munkálnak (Róm 12 és 1Kor 12). Ismered-e már a te lelki ajándékodat? Nélküled sem teljes a gyülekezet szolgálata, míg fel nem vállalod a saját részedet!
Isten kiválasztása az egyeseken áthat, de az egészre vonatkozik. Az építőmester házat akar építeni, s ennek a céljaira választja ki a tégladarabokat.
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024