Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: 2Mózes 15,20; Zsoltárok 136,1–4; 149,3; 150,4; Jeremiás 9,16–17; Máté 9,23–24; Márk 5,38–39
- Intelligenciatípus: Testi-mozgásos, kapcsolati, zenei-ritmikus, verbális-nyelvi, egzisztenciális, önismereti
- Tevékenység: Ügyességi labdastaféta mondókaritmusban; mímes-mozgásos mesterségkitaláló játék; történetolvasás, beszélgetés: egy korabeli zenészcsalád élete; ismerkedés ritmus- és egyéb hangszerekkel, hangszerjáték, éneklés táncmozgással; egy különös foglalkozás: a siratóasszony
Mesterségátadás (Testi-mozgásos, kapcsolati, zenei-ritmikus)
Népi gyermekjáték, amit többnyire lányok játszottak, hárman-négyen. Játszhatjuk most is kis körökben (3-5 fő), külön lánykörök, fiúkörök alakíthatók. A játék elején megegyeznek a játékosok egy sorrendben, amely szerint egymás után ütögetik a földhöz a labdát. Egy-egy játékos az alábbi mondóka ritmusára ütöget, egészen addig, míg a mondóka végére nem ér. Akkor a soron következő játékos veszi át tőle a labdát, úgy, hogy az ütögetés folyamatos maradjon. Aki hibázik, kiáll a játékból. Ha hiba nélkül körbemegy az ütögetés, akkor a játékoskör „kiváló” minősítést kap. Három hiba nélküli kör után adható ki a „mesterkör” fokozat.
Ki-ki maga mesterségét
folytatja, folytatja,
a másiknak átadja,
átadja,
egy, kettő, három!
Forrás: Megy a gyűrű vándorútra (Gondolat, 1982, 399-400. o.)
Amerikából jöttünk (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi)
A népszerű „Amerikából jöttünk” című játékot 6-tól 12 éves korig ajánljuk. A kisebbek nyilván egyszerűbb, a nagyobbak érdekesebb, ritkább foglalkozásokat fognak választani. 4-5 fővel már nyugodtan játszható, de nagyobb létszámmal is jól működik közösen a játék.
Kiválasztunk két gyereket, akik kimennek a teremből, és kitalálnak egy foglalkozást (pl. cukrász). Majd visszatérnek, és így kezdik a játékot: „Amerikából jöttünk, híres mesterségünk címere: cé, esz (a foglalkozásnév első és utolsó betűje). Ezután elmutogatják a foglalkozást, a többiek pedig megpróbálják kitalálni.
Aki kitalálta, szabadon választhat magának egy párt, vagy az alábbi játékkal választ párt a korábbi játékosok közül:
A játékosok visszahúzódnak, és kitalálnak maguknak egy-egy nevet, tetszés szerint, pl. „alma” és „csoki”. Visszajönnek, és megkérdezik: „Mit szeretsz jobban, az almát vagy a csokit?” A kérdezett játékos tetszés szerint válaszol, és akit választott, azzal folytatja a játékot.
A játék bibliai változattal is játszható: Itt a teremből kilépő két gyerek valamilyen bibliai foglalkozást vagy tevékenységet választ (pl. katona), és visszatérve így folytatja: „A Bibliából jöttünk, híres mesterségünk címere: ká, a.” Minden másban megegyezik az előbbi játékkal.
A játék során figyeljünk arra, hogy lehetőleg mindenki sorra kerüljön. Nagyobb létszám esetén ezért érdemes a kitalálónak új párt választani.
Játék után megkérdezhetjük a gyerekektől:
Ki hogyan érezte magát játék közben?
Te mi szeretnél lenni felnőtt korodban? Mutogasd el!
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
06-1. Mesterségem címere…
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Mesterségátadás (Testi-mozgásos, kapcsolati, zenei-ritmikus)
Népi gyermekjáték, amit többnyire lányok játszottak, hárman-négyen. Játszhatjuk most is kis körökben (3-5 fő), külön lánykörök, fiúkörök alakíthatók. A játék elején megegyeznek a játékosok egy sorrendben, amely szerint egymás után ütögetik a földhöz a labdát. Egy-egy játékos az alábbi mondóka ritmusára ütöget, egészen addig, míg a mondóka végére nem ér. Akkor a soron következő játékos veszi át tőle a labdát, úgy, hogy az ütögetés folyamatos maradjon. Aki hibázik, kiáll a játékból. Ha hiba nélkül körbemegy az ütögetés, akkor a játékoskör „kiváló” minősítést kap. Három hiba nélküli kör után adható ki a „mesterkör” fokozat.
Ki-ki maga mesterségét
folytatja, folytatja,
a másiknak átadja,
átadja,
egy, kettő, három!
Forrás: Megy a gyűrű vándorútra (Gondolat, 1982, 399-400. o.)
Amerikából jöttünk (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi)
A népszerű „Amerikából jöttünk” című játékot 6-tól 12 éves korig ajánljuk. A kisebbek nyilván egyszerűbb, a nagyobbak érdekesebb, ritkább foglalkozásokat fognak választani. 4-5 fővel már nyugodtan játszható, de nagyobb létszámmal is jól működik közösen a játék.
Kiválasztunk két gyereket, akik kimennek a teremből, és kitalálnak egy foglalkozást (pl. cukrász). Majd visszatérnek, és így kezdik a játékot: „Amerikából jöttünk, híres mesterségünk címere: cé, esz (a foglalkozásnév első és utolsó betűje). Ezután elmutogatják a foglalkozást, a többiek pedig megpróbálják kitalálni.
Aki kitalálta, szabadon választhat magának egy párt, vagy az alábbi játékkal választ párt a korábbi játékosok közül:
A játékosok visszahúzódnak, és kitalálnak maguknak egy-egy nevet, tetszés szerint, pl. „alma” és „csoki”. Visszajönnek, és megkérdezik: „Mit szeretsz jobban, az almát vagy a csokit?” A kérdezett játékos tetszés szerint válaszol, és akit választott, azzal folytatja a játékot.
A játék bibliai változattal is játszható: Itt a teremből kilépő két gyerek valamilyen bibliai foglalkozást vagy tevékenységet választ (pl. katona), és visszatérve így folytatja: „A Bibliából jöttünk, híres mesterségünk címere: ká, a.” Minden másban megegyezik az előbbi játékkal.
A játék során figyeljünk arra, hogy lehetőleg mindenki sorra kerüljön. Nagyobb létszám esetén ezért érdemes a kitalálónak új párt választani.
Játék után megkérdezhetjük a gyerekektől:
Ki hogyan érezte magát játék közben?
Te mi szeretnél lenni felnőtt korodban? Mutogasd el!
Miklya Luzsányi Mónika: Lánysors
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
A ruhabojtok
/Kategória: Napi áhítat4Móz 15,37–41
A Szentírás egyik legfontosabb szava az EMLÉKEZTETÉS. Az ember ugyanis rendkívül feledékeny.
Isten nem mindig újat mond, sokszor csak emlékeztet. Arra, amit már egyszer, kétszer, hússzor megmondott. Mert ma pontosan ugyanúgy igaz, ahogyan akkor elhangzott. Ebben segítenek a „ruhabojtok”:
„Valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek.”
Ábrahám emlékköveket állított azon az úton, melyen Isten vezette őt. Józsué emlékköveket állított oda, ahol a nép megfogadta, hogy Isten szövetsége szerint jár majd az új földön is. Minden hetedik nap az emlékeztetésre adatott, hogy el ne feledkezzünk a mi Urunkról!
Téged mi emlékeztet a szeretet parancsára? Mi emlékeztet Isten akaratára? Ne szégyelljük az „eszközöket”, hiszen Isten parancsolta a „ruhabojtokat” is.
Sok apró tárgyat őrzök a szobámban. Köveket, igéslapokat, kicsiny ajándékokat. Emlékeztetnek. Amikor valamelyikre ránézek, megsajdul a szívem: „De régen imádkoztam érte!”; vagy meglátom a másikat: „Nem láttam már két éve, fel kell hívnom!” Szükségem van az emlékeztetésre!
Sorsunk emlékezetünkben van megírva: mondd meg nekem, mire emlékszel vissza, s én megmondom, ki vagy.
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hogyan rendezzük a bűnöket?
/Kategória: Napi áhítat4Móz 15,22–36
Isten következetes cselekvésében. Ha egyszer valamire azt mondta, hogy nem, akkor nincsenek kivételek. Aki mégis azt teszi, bűnt követ el. Isten azonban elkészítette a bűnből való szabadulás útját is: az áldozattal. Egy ember életével felel a vétekért. De hogy ne neki kelljen meghalnia, kiválthatja magát egy báránnyal. Élettel kell fizetnie a bűnért. Az embernek végig kell néznie: miattam, helyettem, értem ölik meg azt az ártatlan bárányt.
A mi számunkra Isten Báránya adatott, aki minden ember minden bűnéért megfizetett. Áldozata egyszeri és tökéletes.
Mi akkor a dolgunk? A bűnt komolyan venni, megvallani és elhagyni, s a bocsánatot elfogadva másként élni.
Egy király kihirdette birodalmában, hogy aki hazudik, azt nyilvánosan megostorozzák, mert a hazugság az ország megrontója. Egy alkalommal a király édesanyját kapták hazugságon. Odavitték a nép elé, hogy a törvény értelmében megbüntessék. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz. Megostorozza-e a király saját édesanyját? Lesz olyan kegyetlen? Vagy felmenti? Akkor viszont igazságtalanná válik. Az asszonyt odakötözték a póznához, s hátul megszaggatták ruháit, hogy jobban érezhesse a fájdalmat. A király parancsolt a szolgának: „Kezdj hozzá!” Majd lelépett trónjáról, odasietett anyjához, s hátulról átölelte. Az ütések őt érték.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Nem lesz közöttetek az Úr!
/Kategória: Napi áhítat4Móz 14,36–45
„Késő” – rettenetes szó ez. Egy ötven körüli férfit temettünk. Fia sírva állt a koporsó mellett. A koszorún nagybetűs felirat: „Apa, bocsáss meg!” Kinek mondta már akkor…
A nép megszomorodik, látva, hogy engedetlenségük miatt Isten türelmének vége szakadt. Ezért gyorsan cselekvéshez látnak. Korán reggel fölkelnek, felmennek a hegyre, hogy felajánlják magukat a bemenetelre, s bánkódnak amiatt, hogy eddig nem tették.
Mózes figyelmezteti őket, hogy most már késő! Már nincs velük Isten! A nép azonban már átlendült a másik oldalra, s képtelen változtatni; mennek lelkesen, felfegyverkezve, abban a biztos tudatban, hogy most engedelmeskednek. De megverik, s elkergetik őket a hegyen lakók.
Az engedelmesség lényege, hogy nem akkor, s nem abban engedelmeskedem, amiben s amikor kedvem van, hanem abban s akkor, amikor megmondja azt Isten! Nincs válogatás a parancsolatok közül sem!
A gyermek túl kicsi ahhoz, hogy Isten akarata szerint éljen,
…majd később,
A diák túl gondtalan, hogy Istent keresse,
…majd később,
Az ifjú túl szerelmes, hogy Isten dolgaival foglalkozzon,
…majd később,
A felnőttnek túl sok feladata van, hogy Istent megszólíthatná,
…majd később,
Az öreg túl van már azon, hogy Isten akaratát keresse,
…már késő.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Ne féljetek tőlük!
/Kategória: Napi áhítat4Móz 14,1–35
A templomot hosszú időn keresztül a helység legmagasabb pontjára építették. Tornya lett, hogy messzire hangozzon a harang szava. S legyen hova felnézni a nehéz napokban.
Ma városainkban eltörpülnek a templomok a hatalmas irodaházak, lakótelepek között. Nincs hova felnézni – s ha az ember megteszi, legfeljebb félelem ébred benne.
Izráel népe levette szemét Istenről, s már csak lázadni tudott. Egyedül Mózes tudta, hogy kicsoda az Úr, s azt is, hogy Ő el akarja pusztítani a népet hitetlensége miatt. De nem teszi azonnal, hanem megbünteti őket a pusztai vándorlás 40 évével. A reménytelen körbeforgással. Mert ha nem akarjuk, akkor Isten nem visz be minket valahová, kimaradunk valamiből, amit nekünk tervezett. Az Ő tervét nem hátráltatjuk vele, csak magunkat zárjuk ki belőle. Ahogy az engedelmességben kibontakoznak Isten hatalmának jelei, úgy az engedetlenség is meghozza a maga ítéletét!
Vajon nem a magunk teremtette pusztában kavargunk, mert hitetlenek voltunk egy bizonyos helyzetben? Az emberektől való félelem megerőtlenít minket, az Isten félelme minden akadályon átvisz!
Valaki mesélte: Ifiórát mentem tartani, s lekéstem a vonatot. Pont akkor indult ki az állomásról, amikor berohantam. A vasutas meglátott, s néhány szó után köröket kezdett rajzolni a levegőbe zöld lámpájával. A lehetetlen megtörtént: a vonat megállt. Felszállhattam!
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Olyannak láttuk magunkat
/Kategória: Napi áhítat4Móz 13,25–33
Ha valaki megkérne, hogy jellemezd magad öt jó és öt rossz tulajdonsággal, kevésnek éreznéd vagy soknak? Honnan ismeri meg az ember magát?
Hármas jelzőrendszerünk van: mások véleménye (szülők, nevelők megjegyzései, dicséretei, barátok jellemzései), önmegfigyelés és Isten kijelentése.
Az ember lassan beméri magát – jobb vagyok, mint ez, okosabb vagyok, mint az, csúnyább vagyok, mint… stb. Viszonylatokban gondolkodik önmagáról, s szinte csak olyan információkat hajlandó meghallani, melyek azt erősítik. Pedig talán épp ellenkezője lenne igaz, ha azt is elhinnénk, amit Isten mond rólunk. Mert Isten kijelentése sokszor szemben áll addigi ismereteinkkel!
Izráel fiai olyannak látták magukat, mint a sáskák, Anák fiaihoz képest, s ezért semmit sem mertek tenni. Nem vették figyelembe Isten „szorzószámát”, mely az Ő ígérete!
Nem az számít, hogy KI vagyok, hanem, hogy KIÉ vagyok – mondta egy XX. századi teológus, D. Bonhoeffer.
A hit nem nyugalmas birtoklás, hanem állandó döntés és előrehaladás az Isten útján.
Csanád Béla
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Isten szeretete félt minket
/Kategória: Napi áhítatPéld 16,1–9
Isten szeretete nem féltékeny, hanem féltőn szerető. A kettő között igen nagy a különbség. A féltékeny önmagát félti, hogy nem marad meg a másik szeretetében, hogy nincs helye már a másik szívében. A féltőn szerető a másikat félti, hogy az elrontja az életét. Elengedi, mert nem tehet mást, hiszen viszontszeretni sem lehet kényszerből. De kifejezi szeretetét, hogy a másik érezze, féltik.
Isten nem magát félti, hiszen minden az Övé. Minket félt, akik olykor igen ostobák vagyunk, s nem tanulunk a hibákból, következményekből. Akik inkább készítünk egy látható istent, akár aranyborjút is, csak hogy megfoghassuk, körbetáncolhassuk. Inkább hazudunk magunknak, hogy „ez a mi istenünk”, csak mi dönthessük el, mit mikor teszünk. Akkor imádjuk, amikor mi akarjuk, úgy imádjuk, ahogy mi akarjuk. Hiszen mi készítettük, tehát mi parancsolunk neki…
Az ember hatalomvágya az egeket veri. Ez sok félelmetes dologba belevitte már. Van mit féltenie Istennek bennünk!
Ha, miután bevetettek veled egy „igazság-tablettát”, megkérdeznék, hogy milyen ember vagy – vajon mit válaszolnál?
Igyekezzünk kijavítani hibáinkat, de ne akaratunkkal, hanem figyelmünkkel.
Simone Weil
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az ember imádatra termett
/Kategória: Napi áhítatZsolt 144
A „ne imádd”, úgy is fordítható: ne borulj le, a „ne tiszteld” pedig = ne szolgálj mást! Ezért Izráel népe sosem volt hajlandó leborulni egyetlen ember vagy szobor előtt sem, csak Isten előtt.
A leborulás mozdulata – a megadásé. Ha valaki előtt leborulok, az azt jelenti: „azt tehetsz velem, amit akarsz”. Ilyen átadás igen nagy mértékben megnöveli a másik hatalmát, s az én kiszolgáltatottságomat.
A szolgálat – alárendelés. Valaki más akarata szerint cselekszem. Pál szívesen használta magára nézve a „rabszolga” kifejezést, mert Jézus megvásárolta őt a bűn szolgaságából, hogy örök élete legyen. Ezért ő hálából felajánlotta neki életét, szolgává tette magát. Így szabadon és szeretettel szolgálta Urát.
Az ember imádatra, szolgálatra termett. Ám nem mindegy, hogy kinek szolgál. Magamat szolgálom, vagy másoknak rendelem alá magam: reklámok, divathajhászás befolyásolnak? Az ember – az egyéniség hangsúlyozása mellett – tömeggé vált a vizuális kultúrában, s ezzel befolyásolhatóvá is. Ne a láthatót imádjuk!
Atyám, Krisztus nevében add meg nekem, hogy testem egyedül a Te akaratoddal mozduljon, vagy váljék mozdulatlanná.
Hogy lelkem, világosságod fényében, gondolatait egyedül a Te igazságod szerint rendezze.
Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztő lángja legyen bennem, s egyedül Isten iránt lobogjon.
Simone Weil
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
05-6. Csak egy szót szólj
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
A százados mint „római jellem” (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)
A „római jellem” fogalommá vált. Jellemzői a gyakorlatiasság, katonás egyszerűség és szigorú életvitel, durvább ízlés, takarékosság, a fényűzés kerülése. Mindezekből több jellemvonást megtalálunk a kapernaumi századosnál, ám ő túltesz mindezeken.
Vizsgáljuk meg a százados jellemvonásait alaposabban a történet mindkét változatában (Máté 8,5–13; Lukács 7,1–10):
A százados a legnagyobb elismerést Jézustól kapta, ami többet ért minden kitüntetésnél. Mit mondott róla Jézus?
Kép: 123RF
Beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy a kapernaumi százados tulajdonságai közül melyik a legértékesebb? Melyik tulajdonságát lenne érdemes követni? Hogyan valósulhat ez meg a mi életünkben?
Írjanak a gyerekek rövid jellemzést: Mutassák be a századost az egyik barátja vagy tisztelője nevében, aki lehet római katona, zsidó férfi vagy nő vagy akár gyerek is.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Felcseréltük a sorrendet!
/Kategória: Napi áhítatZsolt 111
Vannak, akik azt állítják, hogy maga az anyag hordozza a benne munkálkodó törvényszerűségeket. Abban van benne a világ fejlődésének menete, s az embernek önmagára való visszakövetkeztetése, önreflexiója. Az anyag „hozta létre” az istenformációt is az emberben!
Hogy hiheti el bárki is, hogy akár csak egy DNS „csak úgy magától” létrejöhetett? Hiába számolunk évmilliárdokban, az anyagnak önmagában nincs esélye! Ha e logika szerint gondolkodunk, akkor hogy lehet, hogy azt az „egyszerű dolgot”, amit az ANYAG magától kinövesztett, a legokosabbak kutatják, mégsem értik a „titokzatos spirál” titkát. Az anyag okosabb lenne az embernél is?
Ez oly mértékű imádata az anyagi valóságnak, mely akár a parancsolat megszegését is magában foglalja! S mindez miért? Hogy ne kelljen Istent imádni! Inkább tiszteljük az anyagot, inkább mindent elhiszünk a kezdeti lehetetlenségekről, csak nehogy valami Isten betegye lábát a gondolatainkba, s nehogy meghatározzon minket…
Felcseréltük a sorrendet! Veszélyben vagyunk! Az ember belefullad a maga anyagi világába, s az istentelen állapot értelmetlenné tesz mindent. Hiszen akkor csak anyagi formáció vagyunk, egy sikeres egyed a sok közül, felelősség nélkül, véletlenszerűen, egy állat a sor végén! Valóban ennyi lennénk?
A tények magukban semmitmondóak, csupán az értelmezésük számít.
P. Mason
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024