2Tim 4,6–8
A harc vérre megy. Nem egy kis vívásról vagy birkózásról van itt szó, hanem élet-halál küzdelemről. Arról a csatáról, amit élete utolsó perceiben él át az ember, amikor végiggondolja tetteit, s elszámol mindennel (agónia).
Hányan gondolják, hogy a hitben járás egyszerű dolog, ezért már az első akadálynál megtorpannak, s megbántódva, hogy ők nem „ilyen lovat akartak”, fel is adják. Pedig Jézus sohasem ígérte senkinek, hogy menni fog minden, mint a karikacsapás! Harcot ígért, s Pál sem tehetett mást.
Olyan ez a levél, mint egy végrendelet. Benne az apostol életének summázata, a legfontosabbak: a küzdelem megérte, győzelem vár. Jó, ha valaki el tudja mondani ezt, amikor végignézi életének „filmjét”, s megáll a Bíró előtt.
Timótheus együtt dolgozott Pállal, látta példáját, így a felszólítás sem érte váratlanul. Megszokta, hogy azt hallja, amit láthat is. Hiteles, harcos, hitvallásos életet, sokaknak üdvösségére: Isten nevében bizonyságot tenni mások előtt. Erővel szólni róla akkor is, amikor úgy tűnik, hogy nincs azonnali eredmény. Reménységgel segítségül hívni börtönben, sőt másokat is bátorítani levélben. Pál ismerte Isten nevének helyes kiejtését!
Így, hónap végén megállhatunk néhány percre, s végiggondolhatjuk: Mi az, ami ebben a hónapban igazán fontos volt? Mi az, ami nem zárult le, pedig nagyon szerettem volna? Mi az, amit elkezdhettem? Mi az, amiben vannak már győzelmek a nyelvemmel, indulataimmal való küzdelemben? Tudom-e úgy használni Isten nevét, hogy az mindenkinek áldást jelentsen? Vagy éppen miattam átkozzák Őt sokan?
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A hét első napján
/Kategória: Napi áhítatJn 20,19
Milyen jó átélni, hogy a hetünk ünnepnappal kezdődik! A közfelfogás szerint a szombat-vasárnap a hétvégét jelenti, de sok külföldi naptár, és Bibliaolvasó kalauzunk is jelzi, hogy a vasárnap az első nap! Az első keresztyénekről is azt olvassuk, hogy a hét első napján, azaz vasárnap gyűltek össze. Az ünnepek az erőnyerés, az indulás előkészítését jelentik, s milyen jó, hogy így indulhatunk neki minden hétnek.
Ezzel kapcsolatban sokan nem értik, hogy ha a Biblia a szombatot jelölte ki pihenőnapnak (a sabbat szó, melyből a mi szombat szavunk is származik, azt jelenti), akkor mi keresztyének miért ünnepeljük mégis a vasárnapot? A válasz egyszerű: Jézus Krisztus betöltötte a törvényt, eljövetelével eltörölte a tételes parancsolatokat, s feltámadásával mutatta meg Isten végtelen hatalmát, mellyel még a halál felett is úr. Mi ezzel az Úrral vagyunk együtt, aki vasárnap hajnalban támadt fel. Kálvin hozzáteszi, hogy ez a parancsolat a mi megszentelődésünkért van. Az Institúcióban így ír: „Az nem lehet kétséges, hogy az Úr Krisztus eljöttével a parancsolat szertartási része eltöröltetett. Mert ő maga az igazság, akinek jelenlétében az összes előképek eltűnnek. Ő a test, akinek láttán az ember az árnyékot otthagyja. Ő, mondom, a szombat igaz betöltése (Kol 2,16–17).” Ezért mi a vasárnapot, a hét első napját ünnepeljük, hiszen – a költővel együtt valljuk: Christus resurrexit tertia die – feltámadt a harmadik napon.
Mit jelent számomra Jézus Krisztus feltámadása?
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Pilinszky János
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Ezek az Úr ünnepei
/Kategória: Napi áhítat3Móz 23,4
Ma ünnep van. Munkaszüneti nap. Nem is olyan régen úgy mondták: a munka ünnepe. Ma nincs tanítás az iskolákban, nem kell bemenni a munkahelyre, így jobban átérezhetjük: mit is jelent az ünnep. Nagy kérdés, vajon hányan töltik ma is munkával a munka ünnepét? Munkával ünnepelünk – volt gyakori jelszó a 80-as években.
Mit jelent nekünk ez a szó: ünnep? Megkülönböztetjük a hétköznapoktól? A naptárban is piros színnel van jelölve. Vajon bennünk is színesek az ünnepnapok? Ha eseményekre kell emlékeznünk, vagy ha visszagondolunk korábbi iskoláinkra, sok száz szürke, egyforma napot töltöttünk el, melyek közül a legtöbbet elfelejtettük, de az ünnepekre emlékezünk.
Ebben a hónapban a negyedik parancsolat kapcsán az ünnepekről lesz szó. Sokféle ünnepünk van. Vannak, amelyek személyesek, szűk körre tartoznak, családi jellegűek. Vannak, amelyekben nemzeti hovatartozásunk a hangsúlyos, ezek a nemzeti ünnepeink. S vannak egyházi ünnepek, melyek az üdvtörténet nagyobb eseményeihez, vagy az Egyház történéseihez kapcsolódnak. Szinte minden ünnepünk bibliai eredetű. Hiszen Istennek gondja volt már a teremtésnél is az ünnepekre. Ezt olvassuk az 1Móz 1,14-ben: „Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.”
Istennek már a világ tervezésénél gondja volt az ünnepekre, vajon mi is kellően figyelünk rájuk?
A hétköznapok jönnek-mennek, de századok se mozdulnak az ünnepek állócsillaga alatt.
Pilinszky János
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
08-4. Annyi áldás…
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Már anyaölben is (Verbális-nyelvi, kapcsolati)
Az egyik legnagyobb áldás (és áldáshordozó) az édesanyánk.
Idézzük fel a gyerekekkel: Mi mindent kaptál az anyukádtól? Mi mindent kapsz rajta keresztül?
Előzetesen egy papírcsíkra írjuk fel csupa nagy betűvel a szót: ANYUKÁM. Mutassuk fel a szóképet, majd kérjük meg a gyerekeket, hogy mondjanak egy-egy mondatot, ami így kezdődik: Anyukám…
A stafétaszerű mondatalkotás után olvassuk fel Bertóti Johanna versét, aminek a címe: Anyukám (elérhető a címre kattintva), és az alábbi sorpárral kezdődik:
Kihűti forró kakaóm,
kisimítja a takaróm…
A versbeszélő gyerek mi mindent mond el az édesanyjáról? Van-e köztük olyan, amit közületek is mondott valaki? Melyik a legérdekesebb állítása?
Mit jelent az, hogy „jó barátja a Mikulás”? Szerintetek tavasszal is lehet egy anyuka a Mikulás barátja? Ha igen, hogyan?
Aki szeretne, elmesélhet egy anyatörténetet.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Harcold meg!
/Kategória: Napi áhítat2Tim 4,6–8
A harc vérre megy. Nem egy kis vívásról vagy birkózásról van itt szó, hanem élet-halál küzdelemről. Arról a csatáról, amit élete utolsó perceiben él át az ember, amikor végiggondolja tetteit, s elszámol mindennel (agónia).
Hányan gondolják, hogy a hitben járás egyszerű dolog, ezért már az első akadálynál megtorpannak, s megbántódva, hogy ők nem „ilyen lovat akartak”, fel is adják. Pedig Jézus sohasem ígérte senkinek, hogy menni fog minden, mint a karikacsapás! Harcot ígért, s Pál sem tehetett mást.
Olyan ez a levél, mint egy végrendelet. Benne az apostol életének summázata, a legfontosabbak: a küzdelem megérte, győzelem vár. Jó, ha valaki el tudja mondani ezt, amikor végignézi életének „filmjét”, s megáll a Bíró előtt.
Timótheus együtt dolgozott Pállal, látta példáját, így a felszólítás sem érte váratlanul. Megszokta, hogy azt hallja, amit láthat is. Hiteles, harcos, hitvallásos életet, sokaknak üdvösségére: Isten nevében bizonyságot tenni mások előtt. Erővel szólni róla akkor is, amikor úgy tűnik, hogy nincs azonnali eredmény. Reménységgel segítségül hívni börtönben, sőt másokat is bátorítani levélben. Pál ismerte Isten nevének helyes kiejtését!
Így, hónap végén megállhatunk néhány percre, s végiggondolhatjuk: Mi az, ami ebben a hónapban igazán fontos volt? Mi az, ami nem zárult le, pedig nagyon szerettem volna? Mi az, amit elkezdhettem? Mi az, amiben vannak már győzelmek a nyelvemmel, indulataimmal való küzdelemben? Tudom-e úgy használni Isten nevét, hogy az mindenkinek áldást jelentsen? Vagy éppen miattam átkozzák Őt sokan?
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
08-3. Csodás játék áldással
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Bárányka, kelj fel! (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli)
Idézzük fel bárányos történetünk szomorú záróeseményét, amikor Csillag, a kis ikerbárány meghal, és Avi megpróbálja feltámasztani. Jésua/Jézus szavaival próbálkozik, amit a hírmondóktól hallott. Avi pontosan idézi Jésua szavait, amivel Jairus lányát feltámasztotta, mégsem sikerül neki a csoda. Csillag nem kel fel, nem mozdul többé. Vajon miért?
Sablonok, ötletek a báránykészítéshez:
Kép: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika: Csodás játék – Az áldás
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Törekedj szelídlelkűségre!
/Kategória: Napi áhítatMt 11,28–30
A praüpathia – szelídlelkűség, egyfajta kisugárzást jelent. Ráhangolódást egy másik emberre, az ő hullámhosszára. Ismerős talán az apátia – kedvetlenség; szimpátia – kedvesség; empátia – beleérzőképesség. Ezek mind olyan lelki fogalmak, melyeknek látható jeleik vannak, s egy emberi magatartásformát jelölnek. Ilyen a szelídség is.
„Tanuljátok meg tőlem!” – mondja Jézus, tehát tanulható. Ahogyan az alázat az Isten felé, úgy a szelídség az emberek felé. Lehet számolni tízig, ha valami ér, de lehet komolyan végiggondolni, hogy mikor a másik kiállhatatlan, az egyáltalán nem biztos, hogy nekem szól – valószínűleg önmagára haragszik, több megértésre van szüksége, rossz napja volt, stb. Ha el tudom különíteni magam a másik embertől, s nem gondolom, hogy mindig mindenki rólam beszél, nekem célozza a megjegyzéseit, sokkal könnyebben fogok szelíd maradni. S csak a szelídek fognak hitelesen szólni Isten nevéről!
A szelídség hatalmas erő. Mert szelídnek maradni is csak erős emberek tudnak. Akinek igaza van, csendben is meg tudja mondani, akár még hallgatni is tud. Nem véletlen, hogy a Példabeszédek könyve így fogalmaz: „A szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.” (25,15)
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Törekedj állhatatosságra!
/Kategória: Napi áhítatZsid 12,1–15
Az állhatatosság azt jelenti, hogy megmaradok valami mellett, akkor is, ha nehéz. Ez különösen olyankor probléma, ha körülöttem mindenki másként gondolja. Itt az igében hatalmas biztatást kapnak a hívők azáltal, hogy láthatják maguk előtt hithősökként emlegetett elődök példáját. Az igében a „bizonyságtevők fellege” (Zsid 11) olyan tömeget jelez, akik a „lelátón szorongnak”, s szurkolnak azoknak, akik lenn a stadionban még a versenypályán küzdenek.
A rossz ellen való küzdelemben legnehezebb az állhatatosság, mert olyan könnyen válaszolunk a rosszra rosszal. Ha valaki lusta, kiabálva hozzuk tudtára, ha valaki csúnyán beszél, lehurrogjuk, ha valaki bánt, azt tervezzük, hogyan adhatnánk vissza. Elfelejtjük, hogy a „gonoszt jóval győzd meg” (Róma 12,21).
Az állhatatosság jelentése még: elhordozok valamit. Az eredeti szó „aláhajlást” is jelent, amit képben talán úgy lehet elképzelni, mint amikor valaki egy hátizsákot vesz fel. Odatartja a hátát a tehernek. Egy gyalogtúrán nagyon sokat lehet tanulni a teherhordozásból, pl. azt is, hogy a teher jelenti a létfenntartást. Abban vannak a hálóeszközök, az étel, a meleg ruha. Ha nincs teher, nincsenek tartalékok sem. Az állhatatosság is ilyen aranyfedezetet jelent.
A „malenkij-robot” idején, a büntetésből elvitt magyar emberek közül sokakat éheztettek, s volt, hogy nők hetekig dolgoztak csepegő bányában, ahol csuromvizesek lettek, szállásukon pedig nem volt fűtés, hajnalban rájuk fagyott a ruha. Ők imádkoztak és énekeltek. Hitték, hogy Isten ott is hallja. Abból a faluból, akik így összetartottak, csak egy ember nem tért haza.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Törekedj szeretetre!
/Kategória: Napi áhítat1Kor 13
Az agapé a képmutatás nélküli forró szeretet, melyről legrészletesebben a korinthusi levélben olvashatunk, mint az igaziról. Ott azt is megfogalmazza Pál, hogy törekedjünk erre a kiváltképpen való útra, mert oly sok fajta szeretet-fogalom forog közöttünk, hogy mindenki csak a saját értékrendjéhez tudja viszonyítani.
Van, akinek az a szeretet, ha teljesíti kötelességét. Sok szülő azt hiszi, hogy ő szereti gyermekét, mert ellátja, s áldozatokat vállal érte. Van, aki azt gondolja, hogy a szeretet az, ha őt szeretik. Az ilyen emberek csak várni, követelni tudják a szeretetet, s feneketlen kútként csak nyelik a másoktól kapott javakat, de sohasem elégednek meg. Van, aki azt gondolja, a szeretet az, ha mindig kijavítom a hibákat, s gondoskodom róla, hogy a környezetemben értékes emberek legyenek.
Sorolhatnánk vég nélkül, hogy mennyi félreértés van e fogalom körül. Hány ember mondja ki hiába Isten nevét, amikor csak önmagát akarja igazolni! Kegyes frázisok sokasága a szeretet nevében, imádságban, lelki beszélgetésekben!
Figyeljünk e héten erre a szóra! S gondolkozzunk el, hányszor őszinte, amikor kimondjuk vagy rá hivatkozunk? Esténként gondoljuk végig a napunkat, mi az, amit valóban szeretetből tettünk? Ne felejtsük el, hogy ezt a szeretetet nem kitermelni kell magunkból, hanem kapni lehet folyamatosan Attól, aki maga a szeretet!
Hogyha nem mutatják a szeretetet, gyakran nem is érzik.
W. Shakespeare
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Törekedj hitre!
/Kategória: Napi áhítatLk 8,22–25
Ha a tanítványok életét megnézzük az első három évben – ők sem mutatnak nagyon biztató képet! Mennyi mindent kellett megtanulniuk, hogy szívükben a kételkedés helyébe hit érjen! Mennyi tévhitet kellett megtagadniuk, hogy valódi hitük legyen! Hányszor kellett a félelmet átélni, hogy végre elhiggyék, a Mesternek van hatalma bármit megtenni! Meddig tanulták Jézus nevét, míg hittel mondták ki, ismerve jelentőségét (ApCsel 3,6)!
Ha az ő életüket nézzük, bizakodóak lehetünk, hiszen nagyon őszintén ír róluk a Szentírás. Nem tagadja le nyomorúságukat, túlzásaikat, kételkedésüket. Jézus mégsem adja fel, nem kergeti el őket, hanem megérleli bennük a kérést, hogy lehessen hitük, s így önmaguk helyett Istenbe vessék bizodalmukat.
Tehát törekedjünk a hitre! A valódira, ami hegyeket mozdíthat, mert hegynél biztosabb az alapja. A magvető féle négy föld közül háromban növekedésnek indul az elvetett magocska, de csak egyben hoz termést. Egy szív eleve kemény volt, kettő „útközben” romlott el, s egy maradt győztes a hétköznapok harcában is.
A „hitre jutás” alkalma még nem a cél. Az csak a kezdet. Olyan, mintha valaki megtanulja, hogyan kell hurkolni a kötésnél a szemeket. Mennyi gyakorlás kell, hogy felvehető pulcsi legyen belőle?! S mennyit kell még tanulni, hogy a leszaladt szemet is fel tudja szedni valaki! Kitartás nélkül nem megy.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Törekedj kegyességre!
/Kategória: Napi áhítat1Tim 4,1–11
Eüszebeia = kegyesség, istenfélelem. A görögben az „eü” kezdetű szavak mindig valami örömmel vállalt vagy gyakorolt cselekedetre utalnak. Itt is a hálából Istennek szentelt élet megnyilvánulásáról van szó, ahogyan a Heidelbergi Káté 2. kérdés-felelete mondja: „Hány dolgot kell tudnod avégből, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul hallhass meg? Hármat: először, hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom, másodszor, hogy mimódon szabadíttatom meg minden bűnömből és nyomorúságomból, harmadszor, hogy mily nagy hálával tartozom Istennek ezért a szabadításért.”
Az igazi kegyességben Isten nevének használata a helyére kerül! Nem hiábavaló lesz, hanem szívet betöltő gazdagság, hiszen ismerhetjük valódi értékét és használatát!
A kegyességben van önismeret, istenismeret és hála. Többet tud magáról az, aki megpróbál böjtölni – mert önmegtagadása elő fogja hozni a belső kívánságokat; többet tud meg Istenről az, aki elkezd imádkozni – mert ezáltal olyan kapcsolatban lehet vele, amit semmilyen más módon elérni nem lehet; s többet tud meg a háláról az, aki elkezd adakozni – mert így ismeri el, hogy mindenét csak kapta. Jelen és jövendő ígéreteit az nyerheti el, aki gyakorolja a kegyességet!
Nem az a kegyes, aki sokakon szánakozik, hanem aki nem bánt meg senkit.
Kempis Tamás
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024