Meghasonlás támadt

ApCsel 15,36–41

Szinte hihetetlen, hogy ennyi év közös szolgálata után a két ember összekülönbözik. Barnabás meg tud bocsátani János Márknak, aki az első missziói útról visszafordult, Pál nem. Megszakad tehát a hatalmas közös munka, külön útra indulnak: Barnabás magával viszi Márkot (aki egyben az unokaöccse is – Kol 4,10!); Pál pedig új munkatársat kap, Szilászt. Pálék kapnak felhatalmazást a gyülekezettől, Barnabásék nem várják azt meg.

Ki hibázott? Pál volt túl makacs, vagy Barnabás volt engedékeny? A továbbiakban semmit sem hallunk Barnabás szolgálatáról, csak annyit, hogy Péterrel együtt Pál őt is meginti képmutatásáért (Gal 2,11–14). Visszavonatott tőle a Szentlélek világossága? A családi kapcsolat erősebb volt, mint Isten Lelkének vezetése? Bálvánnyá lett a családi kötelék, s eltérítette Isten szolgálatától?

Az ember könnyebben megbocsát családtagjainak, vagy olyan munkára hatalmazza fel őket, melyre nem alkalmasak. Sok vezető kerül ebbe a visszás helyzetbe, s romlik meg emiatt szolgálatuk. A családi kötelék nem kerülhet Isten vezetése elé! Istennek csak gyermekei vannak, unokái (unokaöccsei) nincsenek!

A küldetés abban különbözik minden más egyéb formájától életfeladatunk végbemenetelének, hogy Isten szabja meg, Isten „finanszírozza” és Isten irányítja. El is ő juttatja a jó végre.

Karácsony Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

ApCsel 15,23–29

Az első apostoli zsinaton, amikor a zsidó-, és pogány-keresztyénség kérdéskörét tárgyalták, ott volt Pál és Barnabás is. Vallották, hogy Isten megnyitotta az utat mindenki felé. Nemcsak azok lehetnek Jézus követői, akik előtte zsidóvá lettek, hanem mindenki, aki megtér, s hisz Krisztus nevében. A zsinat döntése nem volt könnyű, hiszen később is sok gondot okozott az ószövetségi kijelentés magyarázata, követése a keresztyéneknek. Isten Lelkének azonban nem lehetett ellenállni.

Sok gyülekezetben azért volt ez probléma, mert a zsidók kisebbségbe kerültek, s jelentőségük csökkent. Úgy akarták a maguk tekintélyét megőrizni, hogy visszamentek a „kiválasztottsághoz”, a törvény megtartásához (pl. a galaták). Pál és Barnabás együtt vitték a levelet a döntésről, hogy Isten adta a nyitott ajtót. Azóta is sokan vannak, akik a törvény megtartásával kívánnak kedvesebbek lenni Isten előtt, „zsidóbbak a zsidóknál”, holott a mózesi hagyomány csak árnyéka az eljövendő Krisztusnak (Kol 2,16–17)! A törvényből sem szabad bálványt csinálni!

A szektaveszély ismertetőjegyei:

a/ „csak mi vagyunk az igazi egyház”, az összes többi felekezet tagjai elvesznek;

b/ a Bibliával egyenrangúak lesznek különböző emberek írásai, írásmagyarázatai;

c/ egy vezető abszolút magabiztossága, uralma a többiek, s a tanítás birtoklása felett, akinek neve lassan már Jézus Krisztus neve mellé (esetleg helyére!) kerül!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

ApCsel 13,42–52

Az első missziói út hatalmas vállalkozásában vállt vállnak vetve dolgozik együtt Barnabás és Pál (13–14. fejezetek). Ám a nevek sorrendje megfordul. Eddig Barnabás neve szerepelt első helyen, innentől kezdve Pálé. Eddig ő volt a jelentősebb, akinek véleményét elfogadták, s miatta másokat is, és most az általa felkarolt, gyámolított ember megelőzi őt. Isten innentől kezdve hangsúlyosabbá teszi Pál szolgálatát, mint az övét. Nem lehetett könnyű Barnabásnak második helyre kerülni. Ezt senki sem viseli könnyen. Barnabás azonban tudott második is lenni, mert nem magát nézte, hanem az ügyet! Valójában első is csak az tud lenni, akinek az ügy fontos, és nem a maga személye!

Ez jelzi Barnabás nagyságát. Felismerte Pálban Isten eszközét, már akkor, amikor még senki sem látta, s át tudta neki adni a helyet, amikor erre volt szükség. Nem akarta úgy kezelni, mint aki „őáltala lett naggyá”, s nem akart ebből hasznot húzni, vagy tekintélyt kicsikarni!

Hány és hány ember képtelen erre! Megosztják a gyülekezeteket a maguk nevének dicsőségét keresve! A hiúság megrontja szinte minden közösségünket!

Ha egy ügyben többen is tettetek valamit, de a köszönetkor a te neved kimarad, mit teszel?

Alább szállni… De elhalaszthatatlan

program sokunknak mégis e világban!

Dicső, hatalmas KRISZTUS Úr, segíts, hogy

helyemre jussak, Arcod úgy csodáljam.

Füle Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

ApCsel 11,19–26

Isten igéjének terjedésében nagy szerepet játszik, hogy a keresztyéneknek az üldözések miatt ki kell mozdulniuk Jeruzsálemből. Így jutnak el Antiókhiába is. Először csak a zsinagógai közösségben adják tovább az evangéliumot, de a ciprusiak nyitottak, sőt a görögök között is megindul a megtérés. Ez ott nem kevesebbet jelentett, mintha ma valaki cigánymisszóba menne, s be akarná őket építeni a gyülekezetekbe.

Sokan nem örültek ennek, bizalmatlanok voltak, és apostoli „felügyeletet” kívántak, hogy ellenőrizzék a megtéréseket! S Barnabás megy az apostolok nevében! Szolgálata, nyitott szíve megáldatik, pogányok sokasága tér meg igehirdetésére.

Ő keresi meg Sault, munkatársának választja, s egy évig dolgoznak együtt Antiókhiában! Csodálatos dolgokat tapasztalnak meg, pl. ott nevezik őket először a kívülállók krisztianoszoknak, azaz Krisztus-követőknek! Egészen különleges dolog, hogy nem Barnabás vagy Pál nevét kapta a mozgalom! Az új csoport neve nem Barnabás-követők, vagy Pál-követők lett! Ez annyit jelent, hogy soha sem magukról tettek bizonyságot, hanem mindig Krisztus neve volt a középpontban!

Ez azért is nagy dolog, mert előtte csak egy zsidó szektának tartották – s itt állt be a fordulat az ő szolgálatuk hitelessége miatt!

Amikor téged keresztyénnek neveznek, érzed mögötte a Krisztushoz tartozásod felelősségét?

Jeleket adni, jeleket hagyni,

ha elmegyünk is, jelnek maradni:

beszédes jelnek lenni a hitben,

mint akit j e l n e k rendelt az ISTEN.

Füle Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024