Péld 3,1–18

A bibliai időkben nem voltak külön tanárok, hanem a szülők tanították gyermekeiket. Az apa volt a család papja, aki Isten előtt képviselte a családot, s a család előtt Isten bölcsességét. Ő tanítgatta fiait kicsiny koruktól kezdve, ő volt első tanáruk. Később, ha más foglalkozást választottak, oda küldték tanulni, ahol mesteremberek tanítottak.

Isten igéjének megtanítása is a szülő feladata volt tehát. Sokkal nagyobb felelősség volt rajtuk, mint ma, amikor ők is mindent a tanároktól, iskolától várnak – kicsit annak a rendbehozatalát is, amit ők elrontottak. Sokan pedig leszólják a tanárokat, véleményüket nem becsülik, s kivédik még azt a gyermeket is, aki megérdemelné a büntetést.

A pedagógus tehát a szülő helyébe lépett sok évre vonatkozóan. A gyerekek néha jobban szeretik tanáraikat, mint saját szüleiket, jobban is hallgatnak rájuk – s valljuk meg, sok pedagógus jobban is ismeri a gyereket, mint a saját szülei. Tisztelete tehát ugyanebbe a parancsolatba tartozik. Ő a kinyújtott kéz, a meghosszabbított közösségi felelős, aki szeretetével, nevelésével, tudásával az egész társadalom rendjének képviselője a diák előtt 3–23 éves kora között. Nem tudja ellátni a rábízott feladatot, ha nem kap tiszteletet szülőktől és diákoktól egyaránt.

„Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?” (Péld 5,13–14)

A tanítómester vonzalma és szeretete valami iránt nagyon könnyen bevésődik a tanítvány lelkébe is!

Keresztes Szent János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

5Móz 21,18–21

A mózesi törvény igen súlyos. Abban a korban a gyermeknek nem volt olyan kultusza, mint manapság, sőt nagyon keményen büntették, ha valaki a szülei ellen fellázadt. Nem volt szokatlan a verés sem. A fegyelmezésnek sokféle módja lehetséges, szavakkal is lehet legalább olyan mértékben bántalmazni. De ma sokkal érzékenyebbek is vagyunk. A szülőknek felelőssége, hogy jól, s jóra nevelje gyermekét. De saját életük nehézségeit, megoldatlanságait is továbbadhatják gyermekeiknek. Azt mondják, hogy 12 éves korig minden nehezen kezelhető gyermek valójában a szülők tükre. Hiszen minden rendetlen, engedetlen gyerek biztonságos határok és elegendő figyelem után kiált!

Az egyensúlyt ehhez a törvényhez a jézusi példázat magyarázata adja meg: Lk 15,11–32! Ez a történet jól szemlélteti a szülők és a gyermekek döntéseit, s annak következményeit is. S mindebben hogyan van jelen Isten szándéka. Az ötödik parancsolat tiszteletről beszél. Mert a szülői méltóság, s a szülők tisztelete valójában Isten atyai mivoltának tisztelete, aki nekem éppen ezeket a szülőket adta! Aki éppen rajtuk keresztül akar engem formálni.

Biztosak lehetünk benne, hogy mindig tudja a szülő is, mikor nem tette jól, amit tett – de sokszor nem tehetett másként! S minden gyermek is érzi, ha túllépte a határait. Feltételezzük a jót! Ha most beleképzeljük magunkat az ő helyükbe, mi sem biztos, hogy másként tudnánk tenni. De mindenképp arra nézzünk, amiért hálásak lehetünk nekik. Az minket is és őket is megerősíti a jóban. Talán valamikor el lehet jutni a szülőkkel való kapcsolatban is egy kölcsönös bocsánatkérésig, megbocsátásig, a kapcsolat rendezéséig, feldolgozásáig.

„Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,12)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Kol 3,18–25

Pál a „házi táblákon” elmondja a férfiak és nők, a gyermekek és a szülők feladatkörét is. Ezzel aktualizálja az 5. parancsolatot. A parancsolaton belüli sorrend ugyanis igen lényeges. Nem úgy szerepel: „anyádat és apádat”, hanem fordítva! Miért? Mert Isten komolyan veszi a maga által adott teremtési rendet:

A férfit illeti az első hely a családban, mert Isten rá bízta a család gondját. Tiszteletet érdemel feleségétől még akkor is, ha az adott helyzetben nem méltó rá – egy ember megbecsülése ugyanis rendkívüli változásokat eredményezhet a másikban!

Így az a gyermek is, aki tiszteli szüleit – magának tesz a legjobbat, mert a szülők rengeteget változnak attól, hogy tiszteljük őket. A világ egyik legnehezebb hivatása a szülői felelősség. Nem véletlen, hogy az emberi kapcsolatok sorában először ez kerül elő a Tízparancsolatban.

Szülőnek nem születünk, azt meg kell tanulni. Onnan kezdve tanulgatja mindenki, hogy él egy családban, s lát egy mintát maga előtt. Az igazi tanulás azonban élesben akkor történik, amikor valakinek megszületik az első gyermeke. Ám akkor már „vizsgaszituáció van”. Ha nem döntöttek a szülők sok kérdésben már előtte, akkor igen nehéz dolguk lesz összeegyeztetni a két családból „hozott szülői mintákat”. Tehát jó szülőnek lenni azzal kezdődik, hogy figyelmes gyerek vagyok…

Hallgatott s némán birkóztál vele.

Most már simulnál, mint a régi gyermek.

Lázadásodnak nincs ellenfele,

S tudod már: holt apák jobban nevelnek.

Áprily Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsid 5,1–10

A Zsidókhoz írt levél szerzője úgy ír Jézus Krisztusról, mint aki „megtanulta” az engedelmességet. S ez azért nagyon fontos, mert így van lehetőség arra, hogy akik még nem tudnak engedelmeskedni, azok megtanulják tőle.

Hogyan tanulta meg?

Első lecke: lemondott egyéni dicsőségéről. Ez rendkívül nehéz, mert mind sikeresek akarunk lenni, amiről lemondani a mai világban szinte azt jelenti, hogy mindenről lemondunk. Szinte szomjazzuk személyes elismerésünket, s mások dicséretét.

Második lecke: vállalta az erőtlenséget. Még a pillanatnyi erőtlenség is megijeszt minket. Aki egy kicsit is kiesik a versenyből, már eltapossák – vallja a tömeg. A második lecke semmivel sem könnyebb, mint az első. A mai emberideál a lelketlen erőszörnyeteg, a „taposó terminátor”, aki előtt semmi sem szent.

Harmadik lecke: vállalta a feladatot, amivel Isten bízta meg. Nem önmaga találgatott, nem a tehetsége szerint, nem csupán tudása alapján, hanem engedelmességből. Ahol hiány mutatkozott, abban. Éppen egy Megváltóra volt szükség… Látjuk már saját feladatunkat?

Negyedik lecke: vállalta a szenvedést a feladat tejesítése közben. Ahogy a történéseket ismerjük a Gecsemáné kertjében – azt a bizonyos háromszori imádságot –, ez sem lehetett olyan egyszerű. S akik végigjárták az engedelmesség útját, mind megtanulták ezt a négy leckét. Rajtunk a sor!

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 15,1–9

A szülők tisztelete Isten parancsának tisztelete. A parancs szerinti engedelmesség tehát a tisztelet kifejezése.

Vannak, akik azt gondolják, hogy ez a parancs csak a gyermekeknek szól, pedig a parancsolatok közül nem lehet korosztályonként válogatni, hanem mind a 10 együtt igaz minden korosztálynak.

A szülők tiszteletét a saját szüleitől tanulja az ember. Ahogyan látta a nagyszülők megbecsülését, az lesz mintája saját szüleinek tiszteletében is. Az idős szülőkről való gondoskodás a korábbi engedelmesség kifejezése, s ez alól semmilyen hivatkozás nem menthet fel.

Isten minden engedetlenségért haragszik! Bántásnak veszi, mellyel szeretetét semmibe vesszük. Minden parancsolat-szegés az Ő szövetségének megszegése, azaz hűtlenség.

A farizeusok álnok módon akarják Jézust az ősök hagyományainak megszegésével vádolni, mire Ő leleplezi előttük saját vétkeik súlyát, mellyel az emberek előtti megfeleléssel, a maguk haszna miatt szegik meg az eredeti isteni parancsot!

Az engedelmesség szerzője maga Jézus Krisztus, aki a maga engedelmességével áthidalta az ember engedetlensége által okozott szakadékot Isten szentsége, s az ember szentségtelensége között.

Hogyan tisztelhetem legjobban szüleimet? Valaki így fogalmazta meg a gyakorlatban: Addig vigyél virágot, amíg élnek! Addig szeresd őket, míg itt járnak közöttünk! Addig tanulj tőlük, míg el tudják mondani életük tanulságait!

Istennek jobban tetszik az engedelmesség, ha mégoly kicsi is benned, mint bármi más, amit neki adni kívánnál!

Keresztes Szent János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024