Szolga voltál Egyiptomban…

5Móz 5,15

„Mily jó, ha bűntől már szabad, az Úr szolgája vagy;

A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.”

– foglalja jól össze énekeskönyvünk szép éneke a szolgaság – szabadság kérdését (467. dicséret).

Egy vidéki város stúdiója készített egy filmet „Falak és falak” címmel. Párhuzamosan mutatta be két zárt intézmény életét: egy börtönét és egy apácakolostorét. Párhuzamosan nyilatkoztak a lakók arról, miért is vannak ott, és mit jelentenek nekik a falak, a rácsok. A börtönben lévők rabságban voltak, rabruhában, s csalódottan vagy egykedvűen beszéltek tetteikről, érzéseik­ről, a bezártságban megélt napjaikról. Egy nővér a kolostorból pedig boldogan beszélt hivatásáról, mindennapos munkáiról, a zárda védő falairól, a Krisztussal élt életről.

Nem mindegy, hogy a rabságot önként választjuk, vagy kényszerből. A bűn rabságában sokat lehet gyötrődni. A Krisztus szolgaságában pedig mindig lehet örvendezni.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1-1. Évszakok üzenetei

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 8,22; Zsoltárok 74,17; Példabeszédek 26,1; Ézsaiás 18,4; Jeremiás 5,24; Máté 24,32; Jakab 5,7
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, önismereti, kapcsolati, testi-mozgásos egzisztenciális, zenei-ritmikus
  • Tevékenység: Évszakválasztó játék, évszakpantomim; évszakváltó sorverseny utánzó mozgásokkal; évszakok üzenete, jelei, dicsérő ének körtánccal

 

Kedvenc évszakom (Verbális-nyelvi, természeti, önismereti, kapcsolati, testi-mozgásos)

Kérdezzük meg a gyerekektől: Hogyan folytatnátok ezt a mondatot:

Kedvenc évszakom…

Szólítsunk fel egy-egy vállalkozót, aki mondja ki hangosan, kiegészítve a mondatot. Majd kérdezzünk rá: Miért? Pl.:

Kedvenc évszakom a tavasz. – Miért? – Mert nyílnak a virágok, és lehet kint játszani.

A válaszok indoklással együtt valószínűleg különbözőek lesznek. Amíg van jelentkező, folytassuk a játékot, lehetőleg minden évszak kerüljön sorra. Vajon lesz-e a gyerekek között, aki több évszakot is megnevez? Ebben az esetben még érdekesebb lehet az indoklás.

Lesz-e, aki mind a négy évszakot megnevezi? Az ő indoklása különösen is érdekes.

Kép: 123RF

Ezután olvassuk fel Kiss Ottó Kedvenc évszakom című versét (elérhető a címre kattintva, a válogatás 3. verse).

Ő indoklás nélkül, röviden válaszol. Ha még nem hangzott el, indokoljuk meg együtt, miért gondolhatja, érezheti úgy a versbeszélő, hogy neki minden évszak a kedvence?

 

Alkossanak a gyerekek csoportokat aszerint, hogy kinek melyik a fő kedvenc évszaka. Tehát most csak egy évszakot lehet választani. Törekedjünk arra, hogy ne legyen túl aránytalan a csoportelosztás. Ilyen esetben megkérdezhetjük, hogy van-e, aki a kisebb létszámú csoport évszakát is kedveli, és lenne kedve hozzájuk csatlakozni.

Az évszakcsoportok elhelyezkedhetnek a terem egy-egy sarkában, ahol találjanak ki egy olyan mozdulatsort, pantomimjátékot, amivel be tudják mutatni az adott évszak számukra fontos jellemzőit.

Felkészülési idő után mutassák be egymásnak a csoportok az évszakpantomim-játékukat. Végül beszéljük meg, hogy az adott évszaknak milyen mozgásait, cselekvéseit, jeleit ismerték fel a nézők.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

Örök rendelkezés

3Móz 23,1–3.14

Ma nehéz egy teljesen átalakult, modern korban ilyen pontos szabályokat betartani. Mások azzal érvelnek: az Újszövetség fényében már egyáltalán nem kell a régi szabályokkal foglalkoznunk! Mégis fontos, hogy mindezt ne csak elméletben tudjuk, hanem fel tudjuk vállalni a gyakorlatban is.

Különösen nehéz ez akkor, amikor olyan rokonainkkal vagyunk együtt, akik nem vallják hitünket. Sokszor egy étkezési imádság is kényszeredett helyzeteket teremthet. De a parancsolatban ott vannak a jövevények is. Nem véletlenül. Ha éppen valaki a rokonságból, vagy az ismerősök, a „jövevények” közül nálunk van, szép bizonyságtétel részünkről, hogy bevonjuk őket családunk ünneplésébe. S ez nem könnyű feladat.

A parancsolatban külön rész rendelkezik arról, hogy az is ünnepeljen veletek, aki egyébként nem lenne részese, vagy talán nem is érti egészen, mi történik. Itt kifejezetten arról van szó, hogy ő is részesedhet abban a jóban, amit a szombat kínál.

Legyen vendégszeretetünk részese az ünnepünkön is a házunkban tartózkodó „idegen”.

Éjszaka kezdődik az ünnep,

éjszaka, hogy látni lehessen a napkeltét,

hogy látni kelljen az ünnepi nap keletét.

Szilágyi Domokos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A „szolgálókról”

5Móz 5,14

Nem anakronizmus ezt a parancsolatot századunkban értelmezni? Hát hol vannak ma „szolgák” és „szolgálólányok”? Senki nem gondolhatja, hogy ez csak azokra vonatkozik, akiknek bejárónőjük van. Vagy akik napszámost fogadnak. Rokonságunkban előfordult, hogy egy jó erdélyi mesterembert fogadtak lakásuk kifestéséhez, de a mesternek volt egy kikötése; mivel szombatos volt, ő szombaton nem dolgozott. Családunk viszont keresztyén, így ők vasárnap nem akartak mást dolgoztatni. Nehezen lehetett a napokat egyeztetni, de a munka egyéb napokon – igaz, bonyolult szervezéssel – mégis elvégződött, s a lelki békéje mindenkinek megmaradt.

Mit jelent tehát ma ez a parancsolat? Ma is vannak szolgák, csak őket gépeknek nevezik. Ők szolgálnak helyettünk, s elvégzik, amit rájuk bízunk. Nem kell átírni a parancsolatot, de lehet alkalmazni: se mosógéped, se porszívód, se tisztítógéped, se kocsimosó keféd, se műhelyedben a szerszámok, se kisgépek az udvarodon, se a kapáid, kaszáid, se kalapácsod! S ez nem törvényeskedést jelent, de külső dolgokban is ki kell fejeződnie az ünnepnek. Nem lehet nyugodtan élvezni a vasárnapot hangos centrifuga, vagy fűnyíró zöreje mellett. Vannak persze kivételek, mikor nem tudjuk kikerülni ezt, például ha vasárnap reggel esik haza gyermekünk a táborból, és hétfőn már megy a másikba. Vagy ha leveri az almát a vihar. De ilyenkor is a szándékunk a fontos. Ma is lehet hát a parancsolat ezen részét „szó szerint” érteni.

Ma egy vallásos zsidó családban amíg a férfiak a zsinagógákban imádkoznak, a nők előkészülnek az ünnepi vacsorához, miután már meggyújtották a gyertyát. A televízió, a rádió, a telefon természetesen ki van kapcsolva, sőt le is szokták őket takarni, hogy a hétköznapok profán világát még ily módon is kizárják.

Naftali Kraus

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Parancsoltam neked!

Jer 26,1–2

A Tízparancsolatban egyes szám második személyben fogalmazódtak a parancsok, ezért személyesen kell mindenkinek értelmeznie. Jeremiás először megpróbál kitérni Isten hívása elől, majd Isten mindig személyesen neki parancsol. Ha halljuk az Úr parancsát, először mindenkinek magának kell szembenézni vele, nem pedig a másikon számon kérni. Ezért kezdődik a felsorolás velem, mert a magam viszonyát kell előbb tisztázni. Csak utána fordulhatok a többiek felé. Ünnepelni nehéz egyedül, ezért adott nekünk a mi Urunk közösséget egymással.

Marc Chagall: „Ünnep” c. képén egy komor, imakendőt viselő férfi látható. A képen nem sok ünnepi van, a komor, szürke tónus, a mozdulatlanság az ünneplés mozdíthatatlanságára, merevségére utal. Ezért mozgalmas ellenpont, hogy a férfi fején kicsiben egy alak mozdul el az ellenkező irányba. Kifejeződik rajta a Törvénytől való tartás, maga a parancsolatok lényege. A művész egy másik képén, melynek címe: „A szombat”, hasonló rezignáltság érezhető, hiszen egy szegény család szombatját mutatja, az asztalon ott vannak a gyertyatartók, de üres az asztal, nincsenek az ünneplésnek igazi jelei. Mindenki megfáradva áll vagy ül a szobában, s az ágyban még egy beteg is fekszik. A kép szomorúságot áraszt, az ünnep hiányát.

Az ünnepet fontos megélnünk egyénileg is, de közösség nélkül nem tudjuk megosztani örömünket. „Megélni” – így fogalmaztuk, azt pedig igazán csak másokkal együtt lehet.

Éld! Te is!

Mert a játék szertartás, kultikus cselekvés, amikor a megszokás rendjéből átlépek az ünnepi rendbe.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Elfáradt test

Préd 12,12

Sok diák kérdezi tőlem (főleg vizsgaidőszakban), hogy szabad-e vasárnap tanulni?

Nehéz akár igennel – akár nemmel válaszolni. Ha nemet mondok, s valaki mégis tanul, lelkiismeretfurdalása lesz; ha igent mondok, azt mondják: milyen liberálisan kezeli a parancsolatot… (Hollandiai református atyafiak még azon is megbotránkoztak, hogy mi engedjük diákjainkat vasárnap visszautazni az internátusba.)

A vasárnap óráinak eltöltésével kapcsolatban nincs előírt tanításunk. Mit csináljunk egész nap? Azt tudjuk, hogy fontos megszentelnünk a napot, elmegyünk együtt a templomba, Bibliát olvashatunk, családi áhítaton vehetünk részt, együtt ünnepelhetünk. Ez semmiképpen nem hiányozhat a napunkból. Ha elmarad a templom, a csend vagy a közösség – az már nem igazi vasárnap többé.

Úgy gondolom, ha mindezt megtettük, szabadok vagyunk nehezebb időben (pl. vizsgaidőszak) a tanulásra is. De a tanuláshoz is szükséges a lelki erő, a nyugalom. Sok vizsgaidőszakot éltem meg én is úgy, hogy görcsösen hajoltam a könyv fölé, s azt vettem észre: három óra alatt csak 4–5 oldalt haladtam. Sokkal jobb lett volna egy felállás, séta, egy tea, egy rövid beszélgetés, mint akaratom csökönyös ragaszkodása a tanulnivalóhoz. Ilyen a vasárnapi tanulás is.

Meg kell állni időnként, erőgyűjtésre, tisztázásra, magunk összeszedésére.

A vasárnap ezt nyújtja nekünk, még vizsgaidőszakban is.

Noha szombat eltöröltetett, azért mégis alkalom ez ma is számunkra arra, hogy bizonyos meghatározott napon összejöjjünk az Ige hallgatására, a szent kenyér megtörésére és nyilvános könyörgésre, azután hogy a szolgáknak és a munkásoknak legyen idejük a pihenésre.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Csak vasárnap?

Kol 2,16–17

Sokan kérdezik tőlem, mi van azokkal, akiknek vasárnap dolgozniuk kell, például ügyeletben vannak? Nekik nem lehet vasárnapjuk? Úgy gondolom, ez nem esetenként igaz, vagy nem igaz, hanem arról van szó, hogy az illető beáll-e arra, hogy legyen a héten egy napja, amit megszentel. Nem véletlen, hogy ez éppen a vasárnap.

De ne misztifikáljuk a napot! Lehet valakinek a szerda is vasárnappá testi és lelki értelemben egyaránt. Gyakorlati probléma már sokkal több adódik, például nem tud elmenni istentiszteletre. Nem tudja családjával együtt ünnepelni. Pihenni lehet, de attól nem lesz az a nap vasárnappá.

Próbáltak egyes országokban más munkaritmust (12+2 nap) is kipróbálni, de nem ment, az emberek kifáradtak. Sokkal jobb megoldás, ha azt a bizonyos napomat úgy élem meg, mint vasárnapot. Sok minden nem lesz olyan, mint egy „rendes vasárnapon”, de még a munkánkat is oda lehet szánni okos istentiszteletként. Így nem érezzük elveszett napnak a munkával töltött időt, különösen, ha másokért vállaltunk szolgálatot. Az igazi pihenéshez azonban hozzátartozik szeretteink jelenléte is.

Törekedjünk közösen ünnepelni a vasárnapot!

Nem kötöm magam azonban a hetes számhoz annyira, hogy az egyházat annak megtartására kötelezzem. Még azokat az egyházakat sem ítélem el, amelyek más ünnepélyes napokat választanak összejöveteleik tartására, feltéve, hogy a babonaságot elkerülik.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Indulás az érettségire

Péld 1,7

Ha érettségizni indulsz a napokban, azért olvasd el az alábbi verset! Júniusban a szóbeli előtt azután lapozz majd vissza! Ha nem érettségizel éppen, értelmezd át saját helyzetedre (pl. vizsgaidőszak, dolgozat-, zárthelyi-írás)!

Uram, ki vagyok merülve.

Kár is elmennem, hiszen meg fogok bukni, pedig agyontanultam magam.

Bár az elején még túl könnyen vettem az egészet.

Nagyon félek.

Meg sem fogok tudni szólalni.

Remeg a kezem, a gyomrom, a hangom.

Egész valómban reszketek.

Éppen ezért is rád bízom magam, Uram, bölcsesség Istene.

Eddig is megsegítettél, ha nagy bajba kerültem.

Nem azt kérem, hogy olyan csodát tégy, amilyet

nem érdemlek meg,

hanem csak azt, hogy amit tudok,

azt képes legyek higgadtan elmondani,

hogy amit megtanultam, abba ne süljek bele.

Könyörgöm, legyenek a vizsgáztatók igazságosak.

Az érettségin ne csak énrám legyen gondod,

hanem osztálytársaimra is.

Uram, bölcsesség Istene: rád bízom magam.

Fabiny Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az alkalmas idő

Ef 5,15–17

„Sietek.

Nem érek rá leckét írni,

kivinni a szemetet,

kitakarítani.

Be kell majszolnom az egész világot,

mint egy paradicsomot,

mielőtt megöregszem,

mielőtt meghalok.”

Ugye ismerős szavak? Nem is lenne velük semmi gond, ha ez a vers nem a svéd gyermekversek között lenne. Hiszen felsóhajthatunk: Hát már a gyermekek is! Hát nemcsak a fiatalok, a középkorúak, az idősek panaszkodnak, hogy nincs idejük, már a gyermekek is? Milyen világ ez?

Ha ifjúsági órán előkerül ez a téma, mindig nagy vita támad róla. Úgy tűnik, az idő fogságában élünk, ami őröl minket a fogai között. Szorítanak határidők, rohanunk a munkahelyre, haza, intézkedünk, telefonálunk, s minden hét ugyanabban a hajtásban telik el.

Vajon azt csináljuk, amit valóban kell? Mindent tennünk kell, amiben most benne vagyunk? Mindent elvállalunk, hogy aztán majd a lelkiismeretünk vádoljon minket elhalasztott dolgainkért? Tényleg majszolunk?

Mi a mi „mindenféle munkánk?”

Egy alkalommal Luther azt mondta:

„Ma sok dolgom van, még többet kell imádkoznom.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

10-2. Pünkösdi nyelvek

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: ApCsel 1,8; 2,1–47
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, vizuális-térbeli, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Történetolvasás, beszélgetés a nyelvtanulásról és a pünkösdi nyelvcsodáról; a megtérés nyelve: önismereti játék; a játék nyelve: mozgásos labdajátékok, bújócska

 

Nyelvek ajándéka (Verbális-nyelvi, kapcsolati)

A pünkösdi nyelvcsodát megközelíthetjük egy mai történeten keresztül is, ami egy elsős kisfiúról, Baluról (Bálintról) szól, akinek problémát okoz a nyelvtanulás. Vajon miért? Figyeljék meg ezt a gyerekek, miközben felolvassuk Miklya Luzsányi Mónika Nyelvtanulás című történetét (lásd a csatolt mellékletben, eredetileg megjelent a szerző Balu a suliban című kötetében).

Beszélgessünk:

Mi az, ami nem ment jól a suliban Balunak? Miért nem tetszett neki az angol?
Hogyan tanulták az angol nyelvet? Hogyan tanulta anya?
Mit szeretett volna Balu, hogyan lenne jó tanulni az angolt (vagy más idegen nyelvet)? Létezik-e módszer a „hiperűrsebességű” nyelvtanulásra?
Mi gondolkodtatta el Balut, hogy mégis jó lenne angolul tanulni?
Milyen „nyelven” értették meg egymást azonnal a holland kislánnyal? (A labda, a játék nyelve.)

A történetben van egy másik történet: Anya elmeséli, hogyan történt meg egyszer a hiperűrsebességgel való nyelvtanulás. Ez Isten módszere, az Ő csodája. Ki az, aki el tudja mesélni, hogyan is történt az eset?

 

A megtérés „nyelve” (Önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli)

„Mit tegyünk?” – kérdezték az emberek a tanítványokat.
„Térjetek meg!” – mondta Péter. De mit jelent ez?

A megtérés Isten felé fordulás.

A megtérés olyan, mint bocsánatot kérni.

Egymástól mikor szoktunk bocsánatot kérni? Mikor kell bocsánatot kérni Istentől?

 

Adjunk a gyerekeknek egy-egy piros cédulát. Egyik oldalára mindenki írja fel, amiért bocsánatot szeretne kérni Istentől.

A megtérés olyan, mint odaadni a legkedvesebbet.

Kinek mi a legkedvesebb? Oda tudnád-e adni Istennek, rá mernéd-e bízni, hogy tegyen vele, amit akar? Ha igen, írd le a „legkedvesebb” nevét is a cédula másik oldalára.

Végül tűzzük vagy ragasszuk fel a cédulákat egy lapra úgy, hogy a cédulák együtt egy szívet formázzanak. – A gyülekezet is ilyen „szív alakú” közösség, ha megtért emberekből áll.

Kép: 123RF

A játék nyelve (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi)

Balut a holland kislány labdázni hívta. Mit játszottak a labdával?

Kiütőzzünk mi is az udvaron! A gyerekek milyen kiütőváltozatot ismernek?

A kiütőjátéknak több változata van, játsszuk először az egyszerű átadó kiütőt, majd egy angol és egy holland játékot ajánlunk, végül a magyar nemzetest:

Kép: 123RF 

Átadó kiütő

Jelöljük ki a játékteret, amin a játékosok szétszórtan helyezkednek el. Válasszunk egy kiütőt, aki kezébe fogja a labdát. Három lépést tehet bármilyen irányba, mielőtt eldobja. Ha eltalál valakit, átadja neki a kiütő szerepét, az eltalált játékos lesz az új kiütő. Ahol megfogja a labdát, onnan három lépést tehet ő is, majd dobnia kell. Ha a kiütő nem talál el senkit, ő marad a kiütő. Három sikertelen próbálkozás után érdemes új kiütőt választani.

 

„Csapd agyon a szúnyogot!” (Pack quat)

Tárgyas fogójáték, az üldözöttek közül valaki egy tárgyat (pl. labdát, babzsákot) visz magával. A fogó csak azt kergetheti, akinél a tárgy van. Ha az üldözött szorongatott helyzetbe kerül, a tárgyat átadhatja, odadobhatja valaki másnak. Attól kezdve azt kell üldözni, akihez a tárgy került.

 

Madárbújócska – Holland bújócska nyomán

A bújók madarak, akik elrejtőznek a vadász elől. Játék kezdetén kijelölünk egy fát, aminek a törzsét érintve megmenekülnek a madarak. A vadász huny, valameddig számol, közben a madarak elrejtőznek. Majd vadászni indul, és ha egy madarat meglát, kergetni kezdi. A madár szárnyával verdesve menekül, igyekszik a menedékfát elérni. Ha sikerül, megmenekül, ha nem, a vadász zsákmánya lesz. Amelyik madarat sokáig nem veszi észre a vadász, madárhangon, fütyüléssel adhat jelt magáról. Pl. olyankor, amikor jó eséllyel elér a menedékfához. Akit utolsóként talál meg a vadász, és megmenekül, az lesz a madarak közt a győztes. A vadász akkor győz, ha több madarat zsákmányolt, mint ahány megmenekült.

Forrás: Lukácsy András: Népek játékai (Móra, Bp., 1964, 75., 166. o.)

 

Nemzetes

Kedvelt magyar gyermekjáték a nemzetes, amely során játékosan ismerkedhetünk a népek, nemzetek neveivel:

A játékosok a bíró kivételével egy-egy országnevet választanak maguknak. Körülállják a labdát, egyik kezüket a labda fölé tartva. A bíró véletlenszerűen szólítja az egyiket, például: „Jöjjön az a híres-nevezetes… Lengyelország!” Aki a nevét hallja, felkapja a labdát, és gyorsan megpróbál valakit megdobni. A többiek már a nevet hallva szétrebbennek. Ha sikerül a dobás, az a játékos esik ki, akit eltalált a dobó. Ha nem sikerül, akkor a dobó esik ki. Az nyer, aki utoljára marad, ő lesz a következő játékban a bíró.

Forrás: Magyar néprajz / Eszközös ügyességi játékok

 

Játszhatjuk mindezt a pünkösdi történetben szereplő népnevekkel is: pártus, méd, elámi, perzsa, zsidó, római, krétai, arab, egyiptomi, pontuszi, szír, líbiai, fríg, görög. Elhelyezünk a játéktér közepén egy labdát, amit a gyerekek körbeállnak, egyenlő távolságra a labdától. A játékvezető kiáltására – pl. „Jöjjön az a híres, nevezetes… római!” – a szólított játékos odafut a labdához, felkapja, mialatt a többiek futva menekülnek. A labdát felkapó játékos igyekszik eltalálni egy menekülőt. Akit kidob, hibapontot kap, ha senkit sem talál el, a dobó kap hibapontot. A labdát a menekülő elkaphatja, ami a dobó számára jelent hibapontot. Hibapontot ér az is, ha a szólított játékos elfelejtette vagy nem ismeri fel a nevét. A pontokat a játékvezető jegyzi.

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.