Zsid 11,32–40

„A mártírok vére magvetés” – hangzott az apostoli korban, a keresztyénüldözések idején. Sajnos a világtörténelem során sok embert égettek el, nyilaztak le, köveztek meg Isten nevében. Sok katona övére volt írva: „Isten velünk”, sok háború indult „Isten nevében”, a fegyverek megáldásával. Ez mindmáig terheli az Egyház lelkiismeretét, s ezért találkozunk néha olyan esettel, amiről Németországban hallottam, hogy bűnbánati istentiszteletet tartottak a boszorkányperekben megölt nőkért. Sokan kérdezik: Isten miért nem lépett közbe akkor?

Ám a másik oldalon is nagy a veszteség. Hiszen sok embert üldöztek, sokakat börtönöztek be, és végeztek ki hitükért, Uruk melletti kiállásukért. Ez végigvonul a bibliai kortól egészen máig, hiszen számos országban üldözik ma is a keresztyéneket. Sőt hazánkban sem volt olyan régen, amikor valakinek akadályt, esetleg az egyetemi felvételi elutasítását jelentette, hogy hitt Istenben. Ennél többet jelentett a mártírok élete, s különösképpen a haláluk. Hiszen, amikor a császárok tövestől ki akarják irtani a keresztyénséget, növekszik az arénaporondok áldozatainak száma, de növekszenek a gyülekezetek, és növekszik Isten országa is.

A Zsidókhoz írott levél mártír-tablója emberileg borzalmas dolgokat mutat be. Mégis valahol általuk növekedett az Egyház, s általuk vagyunk mi is. Hiszen „Isten számunkra valami különbről gondoskodott”.

Ma nyugalom van, de ha egyszer újra üldözni fogják Isten népét, vajon ki tudunk-e állni Urunk mellett?

Ímhol vagyok, édes Uram, Istenem,

Kész vagyok mindenben néked engednem.

Szent nevedért szörnyű halált szenvednem,

Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem.

Szepetneki János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 2,16–18

Nem árnyékolja be a karácsony hangulatát, örömhírét, a Jézus megszületése fölötti örvendezést a betlehemi gyermekgyilkosság? A vér, a könny valósága, a kisgyermekek halálsikolya nem zavarja az örvendező angyalok énekét? Miért kellett nekik meghalniuk? Hiszen ők még nem sok mindent követhettek el. Egy lelkész számára legnehezebb temetés a néhány napos csecsemőé. Hiszen az emberek szemében ott a kérdés vagy a vád: miért?

Jézus Krisztus megszületése a Sátán vereségét jelenti. Nem csoda, ha kitombolja magát, hiszen kevés ideje marad… S ugye mindennapi tapasztalatunk is az, hogy ha valami jó kezdeményezés történik, rögtön ott terem a gonosz, és veti a maga konkolyát. Ha támadás ér bennünket, akkor tudhatjuk: Isten szeretne valamit kezdeni velünk.

Hány és hány kisgyermek esett áldozatul felnőttek háborúinak, ellentéteinek? A keresztes hadjáratoktól kezdve a gázkamrákig. És hány gyermek van ma is kiszolgáltatva annak, hogy a szülei elvessék maguktól, kukába tegyék, megöljék. Egy újsághírt olvasva két percre megálltam, s próbáltam felfogni a tartalmát, de nem sikerült. Egy férfi azért csapott agyon egy kétéves gyermeket, mert zavarta a sírása…

Jézus Krisztus azért született meg, hogy meghaljon. Értünk, értük…

Álltam némán, hírhozó katonájuk,

már azt forgatva, hogy én mit kapok,

nem is őtőlük magyarázatot:

a tettektől, melyek – akár a gyermek –

magukért csak felnőttsorban felelnek.

Illyés Gyula

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Sám 11,2–5.14–17.26–27

A Bibliában, s mondhatjuk nyugodtan, az üdvtörténet szereplőinek történetei közül ez az egyik legmegdöbbentőbb, mai szóval: nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. Szándékosan írtam így, hiszen a történet éppen arról szól, hogy Dávidnak „abszolút alibije” van az emberek előtt, ugyanakkor teljesen világos a szándéka Isten előtt. S Nátán próféta bölcs rávezetése után Dávid rádöbben: Én vagyok a gyilkos! És vezekel. A bűnben fogant gyermek meghal. Ám Isten kegyelme tovább tart ennél. Ő helyreállíthatja a megromlott kapcsolatot. Nem hagyja büntetés nélkül, hiszen meghal a gyermek, de a megbocsátás után, Dávid Betsabéval kötött szövetségéből származik az utód Salamon, és földi mérték szerint a Messiás is Dávid házából, Dávid törzséből való. (Ézs 11,1)

Valódi csoda, hogy Isten így állítja helyre Dávid életét. S ebben az az üzenet, hogy a miénket is helyreállíthatja. Nincs olyan dolog, amit Isten el ne rendezhetne, s újjá ne tehetne az életünkben. Mi talán feladjuk, és azt mondjuk: „ezt nem bocsátja meg nekem Isten”. Gondoljunk ilyenkor Dávidra: még ezt is megbocsátotta neki Isten. S Dávid elsírhatta az 51. zsoltárt. Mert én úgy hiszem, zokogva írta.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak tartasz. Ezért igazad van, ha szól, és jogos az ítéleted. Lásd én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

(ifjúsági ének az 51. zsoltár alapján)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Móz 34

Vérbosszú nélkül élni, sok családban elképzelhetetlen. Önmagukat szinte nem is tartják embernek, ha nem állhatnak bosszút. Mintha ősi ösztön lenne, mely mindent elpusztít inkább. Gabriel Garcia Marquez az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája” c. híres kisregényében éppen ezt a problémát veti fel a XX. század derekán. Az az indulat, melyet egyes népekhez, családokhoz és korokhoz kötünk, mennyire él ma is, köztünk is?

Hiszen nemcsak vadnyugati és maffia történetekben találkozunk a vérbosszúval, hanem a „soha meg nem bocsátok” kifejezésében és indulatában is. Marquez hősei húguk becsületét vélik megvédeni azzal, hogy megölik megrontóját, s jellemző a társadalomra, hogy a vizsgálóbíró egyetlen szemtanút sem talál, aki látta volna a gyilkosságot – az elbújó emberek képében valahol a társadalom rejtett egyetértése fejeződik ki.

Mondhatni, modern parafrázisa ez Sikem és Dina történetének. Dinát, Jákób Leától született egyetlen leányát megszereti az idegen Sikem, s elviszi magához. Dina testvérei a hazugság leple alatt, az Istennel kötött szövetség jelével, a körülmetélés okozta sebláz segítségével hajtják végre a véres bosszút: egész Sikem lakosságát kiirtják.

Sokan elborzadnak a történet olvastán, s hiszem, hogy ezért is került a Bibliába. A vérbosszú nem lehet a mi utunk még gondolatban sem, inkább a megbocsátó szeretet jézusi útja.

Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.

Ancsel Éva

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Móz 4,1–8

A gyilkosság a bűneset következménye. Erről szól Káin és Ábel története, a történelem első gyilkossága. Azóta sem sokat változott a világ. A délszláv háborúban a káini gyilkossághoz hasonló esetekről számoltak be a háborút átélt emberek, csak a fegyverek, a technikai eszközök lettek modernebbek, az indulat ugyanaz.

Hiszen ki gondolná, hogy a családban egymásra utalva élők egyszer csak egymás ellen fordulnak? Ki gondolná, hogy a békés szomszédok egyszer csak egymásnak esnek? S milyen figyelmeztető jel számunkra, hogy ez az első gyilkosság nem idegenek között lezajló, nem harci cselekményben történt halál, hanem testvérgyilkosság. Milyen felkiáltó jel számunkra, hogy mennyire nem tud az ember uralkodni az indulatain.

Sok művész ragadja meg az emberölés dilemmáját, akár az írók, akár a színházi vagy filmrendezők közül. Egy híres rendező filmje már címében is a káini indulatot sugallja: „Született gyilkosok”. Pedig Isten – látva Káin szívét – még figyelmezteti is: „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Isten már az Ószövetségben is felajánlja a „másik utat”, a békesség lehetőségének útját!

Hogyne inkább nekünk, akik Jézus Krisztus – maga az út – által kaphatunk békességet! S milyen szörnyű belegondolni, hogy ez a békesség is Jézus megölése által lett a miénk! Akkor lesz az enyém is, ha rálépek az Ő útjára!

„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Ef 2,14)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024