Józs 20,1–6

Az emberi élet értéke azon a tényen alapszik, hogy ő Isten teremtménye, sőt „Isten képmása”. Mivel az ember nem tud életet teremteni, az egyedül Isten privilégiuma, csak Ő veheti el. Emberek szándékos megölése törvényeink szerint is, és a Tízparancsolat tiltása szerint is a „legnagyobb” bűn. Különösen azért, mert hiába minden bűnbánat, a megölteket nem támaszthatja fel senki. Nem véletlen, hogy nagyon sok film, irodalmi és művészeti alkotás éppen a gyilkosságot teszi meg központi témájául.

A világ más-más részein számtalan felfogással találkozhatunk. A görögöknél a beteg vagy gyenge gyermekeket kitették egy magányos helyre, hogy elpusztuljanak. Némely törzsek családonként csak egy vagy két gyermeket engedélyeztek (hogy menekülni is tudjanak velük), a többit megölték. Máshol a már munkaképteleneknek vagy „túl” időseknek kellett önként egy hegyen meghalni. (Erről szól: Fukadzava Hicsiro: Zarándok­ének c. regénye, és Sánta Ferenc: Sokan voltunk c. írása.) Tehát nem mindenhol azonos a kérdés elbírálása, de minden társadalomban bűnnek számít a gyilkos szándékkal végrehajtott tett.

A hatodik parancsolat alapján is világosan megkülönböztethető a véletlen emberölés a gyilkossági szándéktól. Az Ószövetségben olvasunk menedékvárosokról, ahova azok menekülhettek, akik akaratlanul öltek meg valakit.

Az Újszövetség idején már nincsenek menedékvárosok. Isten más megoldást készített, hogy legyen hová menekülnünk. A mi menedékünk maga Krisztus.

Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül.

Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül.

Bár a föld mind romba dőlt, s ha pokol hada hány tőrt:

Jézus maga áll őrt!

Franck János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Móz 20,13–17

Az első öt parancsolat mindegyikének magyarázó függeléke van. A második öt ige határozott, rövid tiltó formájú mondatokból áll. Mindegyik elején ott találjuk a „ne” szócskát. Ez azért van, mert embertársainkhoz való viszonyunkat nem kell bővebben magyaráznunk. Mi is átéljük, mi esik nekünk rosszul, mi az, amit mások ellenünkre tesznek. Azt is világosan tudjuk, hogyan kellene nekünk viselkednünk másokkal szemben. Hillél, a híres rabbi így fogalmaz: „Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak sem.” Jézus Krisztus pedig ezt mondja a Hegyi beszéd aranyszabályában: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek velük.” (Mt 7,12)

Ebben a parancsolatban nem az ölésről van szó csupán, hanem erősebben fogalmazva magáról a gyilkolásról. A héber nyelvben kettős értelemben használják a szót: egyfelől a személyes ellenség megölését jelenti, másfelől tilos a törvénytelen, a közösségellenes gyilkolás is, mert ezzel az ember a Törvény fölé helyezi magát, és a közösség ellen vét. Ily módon megértjük azt is, hogy védelmül adatott ez a parancs egy olyan közösségben, mely ismerte a halálbüntetést, és gyakran háborúzott. A magyar nyelvben is érezzük a különbséget, hiszen egy szúnyogot nem „gyilkolok” meg, a disznóölést sem hívnánk „disznógyilkolásnak”. A szándék dönt, hiszen azért lett valaki gyilkossá, mert szándékában, indulatában ott volt az ölés.

Ezért hangsúlyozza Jézus a törvény betű szerinti megtartásával szemben szívünk tisztaságát, hiszen onnan indulnak ki a „paráznaságok, gyilkosságok”, stb.

„Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség.” (Mk 7,21–22)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ez 18,1–9

Egy alkalommal házasságra készülő fiatal párnak tartottam jegyesoktatást. A beszélgetés kezdetén megkérdeztem őket, miért szeretnének templomi esküvőt. Mondták: vallásosak és betartják a Tízparancsolatot. Elcsodálkoztam magamban: ilyennel még nem találkoztam. Kérdeztem, ez közelebbről mit jelent számukra, tudják-e hogyan kezdődik? Nem, azt nem tudták. Bátorkodtam tovább kérdezni: s kiderült, hogy a Tízparancsolat leegyszerűsödött változatban annyit jelent: ha nem ölök és nem lopok, akkor betartom Isten legfőbb törvényét!

Sokan gondolkodnak ma így. Ha nem vétek nagyot a parancsolatok ellen, akkor minden rendben. Pedig minden azon múlik, úr-e számomra Isten? Az én Istenem-e valóban? Ezékiel könyvében a törvény megtartásának egyéni felelősségéről olvasunk. A törvény megtartóinak Isten azt ígéri: aki aszerint él – élni fog.

Az írásmagyarázók egy része szerint a „Ne ölj!” parancsolat azért különösen fontos, mert bevezeti, meghatározza a többit is. Eszerint: A paráznaság ölés – megölöd a házasságot; a lopás ölés – hiszen elveszed, ami nem a tiéd; a hazug beszéd a szavak megölése; más javainak elkívánása a másik gondolatbeli halála. Ezért ha nem ölsz – kapcsolataid sértetlenek maradnak.

Sokan gondolják, hogy Isten törvénye nem is olyan nehéz. Be lehet tartani. Ebben a hónapban azt kutatjuk, mit jelent a legrövidebb, de talán legösszetettebb parancsolat: Ne ölj!

Milyen nyelv az, amelyen beszélsz, zsidó? A szent nyelv. Miféle szent nyelv? A Szentírás nyelve. Szentírás? Mi az a Szent­írás? Isten törvénye. Hát az meg micsoda? Hogy sem ölni, sem lopni, sem más feleségét megkívánni nem szabad.

Isaac Bashevis Singer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jel 3,14–22

Most, aratáskor nem is idegen, hogy az aratás az ítélet képe. Ami beérett, az most levágatik. A régi kép szerint a „kaszás” a halál, aki az életet learatja. Valóban lehet így is nézni az élet végét: nem szomorkodva, nem félve, hanem hálát adva mindazért a jóért, amit átélhettünk. Lehet úgy tekinteni, hogy akinek az élete véget ér, az egy magtárba gyűjtötte, ami megtermett. Hiszen a múlt nem vész el, azt itt hagyjuk magunk után, az a mi örökségünk (Viktor E. Frankl). Azt kitörölhetetlenül beleírtuk a történelem könyvébe. Legyen a nyár látogatások, hosszú beszélgetések alkalma családunkról, régi emlékekről, melyek a mi gyökereink is. Ne kényszerként, hanem hatalmas lehetőségként éljük meg a nagyszülők, régi rokonok felkeresését.

A laodiceiai gyülekezet legnagyobb bűne a büszkesége, dicsekvése: azt hiszi, hogy van valamije. Pedig valójában semmije sincsen, mindenben szükséget szenved, hiszen a gyülekezet Ura kiszorult, kopogtatnia kell, már nincs helye odabenn! Micsoda félelmetes, és lehetetlen dolog ez: mintha valaki arra érne haza, hogy a házán kicserélték a névtáblát és a zárat, s neki nincs hová fejét lehajtania… Miközben nyaralunk, ne zárjuk ki a család legfontosabb tagját: az Urat!

De amíg az ítélet szól, addig van esély. Az még az utolsó lehetőség. Aki azt meghallja, még változtathat!

Sosem áll más idő a rendelkezésünkre, mint a jelen idő.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jel 3,1–6

A látszat sokakat megtéveszt. A szárdiszi gyülekezet úgy jelenik meg, mint élő közösség, miközben halott. Van egy emberek számára megjelenő része, s van egy Isten előtti lelepleztetése. Milyen jó lenne, ha a látszat valósággá válna. S épp ez az, amit az Úr akar. Nem leégetni, megsemmisíteni azt, ami van, hanem esélyt adni, hogy a halófélben lévők is megéledhessenek.

Emlékezetes az a történet, mikor egy lelkipásztor megérte, hogy senki sem ment már templomba, csak egymaga. Ekkor ő is kiment a templomból, s ahogy végignézett a falun a dombtetőről, minden ház lakóiért elkezdett imádkozni. Néhány hónapig csak így „tartotta az istentiszteleteket”. Nem embereknek beszélt Istenről, hanem Istennek vallott az emberekről. S közben megváltozott a szíve, megértette, hogy eddig csak az Istent szerette. Egyik vasárnap eljöttek néhányan, azután egyre többen, s lassan újra megtelt a templom. A lelkész megkérdezte az egyik gyülekezeti tagját, hogy most miért járnak templomba? Az asszony így válaszolt: „Most úgy prédikál a tiszteletes úr, hogy megfényesedünk tőle!”

Lehet, hogy nyaralás közben is csak a templom mellé lehet leülni, vagy az erdő csendjében megpihenni, esetleg egy tengerparti naplementébe beleimádkozni – de mindenképpen hordozzuk a magunk nagy és kis családját, s gyülekezetét!

Aki nem akar, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024