Lk 16,19–31
Titokzatos módon engedi látni Jézus, hogy mi következik a halál után a gazdagra, és arra a Lázárra, aki ajtaja előtt koldult, s nem adott neki egy falatot sem. A gazdagnak neve sincs, a szegénynek igen – ez a megbecsülése az Úr Jézus részéről azoknak, akik a világ szemében senkik, mert nincsen semmijük.
Az elégtétel nyilvánvaló a példázatból, az egyensúly helyreáll. Aki ebből nem érti, hogy merre kell nézni, s mit kell tenni, annak valóban hiába támadna fel a halálból bárki is. A gazdagság csillogása vakká teszi az embert.
Korunk nagy SZEGÉNYE, Kalkuttai Teréz anya, úgy járt-kelt Kalkuttában, hogy nem volt neki semmije. De ezt a semmit oly ügyesen osztogatta szét, hogy milliók részesedtek belőle. Volt, aki már csak halála előtt találkozott vele, amikor férgektől megrágottan kihúzták a csatornából s megmosdatták, mégis szépen halt meg, köszönettel ajkán. Volt, akitől Teréz anya tanult adni: egy családnak enni vittek, mert hallották, hogy napok óta a nyolc gyermek nem evett. S az asszony, aki a segélyt kapta, mielőtt nekilátott volna a főzésnek, a rizs felét átvitte a szomszédba. Mert ő tudta, hogy ott is éheznek. A szegénységben volt gondja arra, hogy mások még szegényebbek.
Érdemes megfigyelni, hogy akik gyülekezeteinkben a legtöbbet adakoznak, azok épp a szegényebb emberek. Akik megtanulták mi a szükség, azok képesek mások szükségét is meglátni.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
Rebreanu
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az ördögűzés hatalma
/Kategória: Napi áhítatApCsel 19,11–20
Hogy mennyire nem képzelődés az ellenséges szellemi hatalmasság, s hogy nem lehet játszani vele, ez a történet bizonyítja. Szkéva fiai „ellopják” Jézus nevét, hogy ördögűző technikájukban valami újat kipróbáljanak, ami már másnak működött.
Nem mondhatják: „Jézus nevében”, mert nincsenek „a névben”, azaz nem hisznek benne. Így csak áttételesen mondhatják: „Jézusra, akit Pál hirdet!” A gonosz lélek pedig visszafelel, ami nem a beteg tudása szerint mondott szó! Majd rátámad a hét férfira, s azok meztelenül és sebesülten futnak ki. Egy ember héttel szemben, de démonikus erőkkel.
A Szentírás tanúságából kiderül az is, hogy az effajta tevékenység nem volt idegen Efezusban, mások is praktizáltak. Erre a hírre azonban minden közösséget megszakítottak e tudományokkal, s elégették könyveiket.
Jézus nevében kérni valamit csak az tud, aki Benne van, különben csak „ellopja” nevét, s csak úgy használja, mintha varázsszó lenne.
„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22–23)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Számolj meg, ha tudsz!
/Kategória: Ajánlások, KönyvajánlóHa felnézel a csillagos égre, meg tudod számolni a csillagokat?
Ha ránézel egy virágoskertre, meg tudod mondani, hány virágszál van ott?
Ugye, nem könnyű?! A számolást is kicsiben kell kezdeni, például ezzel a játékkal.
A dobozban 48 számkártyát találsz, 1-től 12-ig, számonként 4 darabot. A bibliai történetekből ismert jelenségek, élőlények és tárgyak jelennek meg egy-egy kártyalapon. Talán első ránézésre is meg tudod mondani, hogy mennyi. Ha túl sok, megszámolhatod. És mint a memóriajátékokban szokott lenni, megjegyezheted, hol láttál valamiből mondjuk 4-et vagy 7-et.
Párokat vagy kvartetteket gyűjthetsz azonos számosság szerint. Sorozatokat állíthatsz össze növekvő vagy csökkenő sorrendben. S a kettőt keresztezve számráccsá rendezheted a kártyakészletet. Mindebben a figyelmed és a memóriád segít. Meg a társaid, akikkel jót tudsz játszani. És ha kedvetek van, nemcsak számolni lehet, hanem beszélgetni a képekről, felidézni bibliai szerepüket, elhelyezni őket egy-egy történetben.
Jó számolást és jókedvű játékot!
Jellemzők:
Fejlesztési területek:
03-2. Haragtól a bocsánatig
/Kategória: Ószövetség, Történetmesélő BibliaKépforrás: 123RF
Hangulatváltások (Önismereti, kapcsolati, verbális-nyelvi)
Milyen hangulatú lehetett az Édenkert után a mezőre kerülni, és ott új életet kezdeni? Ádám, Éva és fiaik története tele van hangulatváltásokkal, érzelmi hullámzással. Keressük a gyerekekkel, milyen érzelmi állapotok kísérhették a történet eseményeit, fordulópontjait. Az egyes fázisokat arcjátékkal, mimikával is követhetik, ami az adott szereplő(k) érzelmeit fejezi ki.
Mit érzett Ádám és Éva, amikor
Mit érzett Kain, amikor
Mit érzett Ábel, amikor
Mit érezhetett Isten, amikor
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Simon mágus
/Kategória: Napi áhítatApCsel 8,18–24
Egy keresztyénné lett ember, aki megőrizte régi önmagát. Megkeresztelkedett ugyan ez a varázsló, de csak kibukott belőle, hogy kicsoda valójában. Kiderült rejtett szándéka, hogy megszerezze azt a hatalmat, amivel az apostolok és diakónusok gyógyítottak, a Szentlélek ajándékát. Mi ez, ha nem lopási szándék? Bár ő „fizetni akar érte” – azaz üzletet ajánl –, s a pénzből lehetne adakozni a híveknek… (akár Júdás érvelése is kísérthetne: Jn 12,1–7)
Péter nagyon határozottan utasítja el, s leplezi le önmaga s mások előtt is a tisztátalan szándékot. Lopás lenne, ha pénzért adna olyat, amit Isten ingyen kegyelméből adott!
Hányan járnak templomba ilyen lélekkel? Akik eljönnek adakozni, imádkozni, s ezt üzletként fogják fel: Isten része ebből az, hogy „do ut des” (adok, hogy adj – latin kifejezés) alapon megáldja munkájukat, életüket, családjukat. Ők megtették a magukét. Most Isten következik. Pedig Ő nem így akar adni! Mindent ad, amit kérünk, de egyetlen adománya sem vásári áru!
Micsoda hamisság lopózott a szívünkbe? Hát tényleg azt hisszük, hogy be lehet csapni az Istent? Ő vajon mit gondol rólunk?
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
Dsida Jenő
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
03-1. Kain és Ábel
/Kategória: Ószövetség, Történetmesélő BibliaKépforrás: 123RF
Nem vagyunk egyformák (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, logikai-matematikai)
A gyerekek szabadon válasszanak párt, és üljenek le párban egymás mellett vagy egymással szemben. Valószínűleg azokból alakulnak a párok, akik barátok, akik szeretnek együtt lenni, és elég jól ismerik egymást. De vajon mennyire gondolkodnak hasonlóan? Mennyire vannak egymásra hangolódva? Próbáljuk ki ezt egy kis játékkal, ami tíz próbából áll.
Próbánként mond a játékot vezető pedagógus egy-egy szópárt, amelyből a párok mindkét tagjának választani kell. Pl.: Széna vagy szalma? Magában mindenki eldönti, majd egy-kettő-háromra kimondja a választott szót. Ha mindketten ugyanazt mondják, írólapon egy pluszjellel jelölik. Ha mást mondanak, a jelölés egy mínuszjel.
Szópárok lehetnek pl. (a teremtéstörténethez, az Édenhez és az új történethez kapcsolódva):
Kép: 123RF
Végül értékeljük, milyen erősen vannak egymásra hangolódva a párok: Melyik pár hány pluszjelet szerzett? Emeljék fel sorban a kezüket a 6-os, 7-es, 8-as, 9-es, 10-es erősségű párok!
A barátok, játszótársak szeretnek együtt lenni és jól megértik egymást, de azért vannak közöttük különbségek. Vajon a testvérek között is így van? Azt gondoljuk, ők biztosan jobban hasonlítanak egymásra, és jól megértik egymást. Figyeljék meg a gyerekek, hogy is van ez a mai bibliai történetben.
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Hiteles keresztyének
/Kategória: Napi áhítatApCsel 2,42–47
„Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” – bizonyára könnyebb lenne a gyülekezetekben a közösség megélése, ha nem lennének vagyonkülönbségek. Sokkal vonzóbbak lennénk, ha szeretettel vennénk körül egymást találkozásainkkor. Ha napról-napra együtt lennénk, s otthonainkban mind hálaadással törhetnénk meg a kenyeret. Ha sokkal jobban ismernénk és értenénk egymást, s nem lennének irigységek, őrzött haragok, hanem az egész gyülekezet együtt részesülne az úrvacsorában.
Kezdjük el! Ott, ahol vagyunk, abban a gyülekezetben. Szólítsunk meg valakit minden vasárnap, mindig mást! Menjünk negyedórával előbb, s imádsággal töltsünk el 15 percet az istentisztelet előtt, a közösségért! Ha halljuk, hogy valaki egyedül van, látogassuk meg! Kérjünk imádságunkban társakat, akikkel lehet együtt hordozni a gyülekezetet! Beszéljünk ezekről a lelkipásztorral is! Kezdjünk el komolyan adakozni abból, amink van! Ha lehetséges, vendégeljünk meg szűkölködőket otthonunkban! Vegyük észre a jótékonykodás lehetőségeit! Kezdjük el a harcot rossz szokásainkkal, kérjük Isten Szentlelkét, hogy leplezzen le magunk előtt, s könyörögjünk a formálódásért!
Mindig előttem lesz Victor Hugo: Nyomorultak c. regényének papja. Aki csak szamárháton volt hajlandó ülni, mert Jézusnak is csak az jutott. Aki sajnálta a pókot, hogy milyen csúf. Aki vendégszeretetét úgy gyakorolta, hogy a bekéredzkedő útonállónak ezüstkészletével terített, s mikor az kirabolta, ráadásul nekiadta a hozzá tartozó gyertyatartókat is.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Minden rossznak gyökere a pénz szerelme
/Kategória: Napi áhítatLk 22,1–6
A tanítványok között is volt egy, aki a pénzt kezelte, Júdás. A többiek akkor ettek, ha volt mit, s maga Jézus is rászorult a gondoskodásra. Júdás azonban szerette is a pénzt. Azok, akik kimentik őt, s árulását úgy magyarázzák, azt akarta, hogy Jézus színt valljon a nagytanács előtt – nem olvasták még ezeket a pénzről szóló sorokat.
Júdás megkapta az árulásért a maga pénzét. Ezzel meglopta a templomot – hiszen a főpapok nem saját pénzükből fizettek –, s öngyilkossága után ezért kell e pénzt elkölteni, mert nem kerülhet vissza egy árulásért kifizetett összeg a szent pénzek közé (Mt 27,3–10). Amikor rádöbbent tettének súlyosságára, önmagán hajtotta végre az ítéletet – mert nem találta meg a „megbánás helyét”.
Nehéz szükségben lenni, nehéz szegénynek lenni. Nyilván sokszor volt ő is zavarban, hiszen a három év alatt a tizenhárom férfinek nem volt saját keresete, s enniük, élniük kellett. A körülöttük szolgáló asszonyok ellátták a főzést, de nem voltak mindig vendégségbe hivatalosak. Júdás szerette volna a pénz „biztonságát”. Nem lehetett az övé.
A csábítás nagy. Valóban úgy tűnik, hogy a pénz biztonságot ad. A vagyonnak azonban nagyobb ára van! Sokan veszítettek már ezen házasságot, családot, vagy a lelkük üdvét veszélyeztették miatta…
„Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1Tim 6,9)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az özvegyasszony két fillérje
/Kategória: Napi áhítatLk 21,1–4
Vannak, akik a templomban kikerülik a perselyt, s fennhangon hirdetik, hogy a papok kihasználják a népet. Vannak, akik mutogatva adakoznak, de ez az összes, amit Isten ügyében tenni kívánnak, a többi nem tartozik rájuk.
Egy gyülekezetben általában az adakozás mértékéből szoktak arra következtetni, hogy milyen volt az igehirdetés. A legtöbbet azonban mindig a szegény özvegyasszonyok adják azóta is. Illés sareptai özvegye óta (1Kir 17) ők a leginkább Istenre szorulók, s leginkább Isten ügyeire „fordítók”. Jézus meglátja az özvegyasszony két fillérjét, s tudja, hogy neki ezt több volt odaadni, mint akik feleslegéből egy zacskó arany is futotta.
Sokszor foglalkoztatott, hogy az asszony vajon miért adta oda mindenét? Szerette Istent, és hálás volt neki szegénységéért is? Volt egy gazdag gyermeke, aki semmit sem adott, s helyette vállalta ezt a nagy áldozatot? Vagy arra gondolt, hogy ebből már egy szelet kenyérre sem futja, nyugodtan odaadhatja Istennek, majd Ő gondoskodik róla, ahogy akar? Nem lehet tudni.
Ha a parancsolat ígéret jellegére figyelünk, akkor úgy hangzik: „Nem fogsz lopni!”, vagy másként: „Nem lesz szükséged rá, hogy lopj!” Adhatsz is! Mert Isten mindenben gondoskodik rólad!
Az „adás kultúrája” (Kalkuttai Teréz anya kifejezése) az, ami ma leginkább hiányzik az emberekből. Újra fel kellene eleveníteni, s megtanulni megtörni a kenyeret, megosztani a javakat. Hogy adni és elfogadni nem szégyen, hanem szeretetközösségünk kifejezése. Ez „lelki kultúránk” egyik mai nagy kérdése!
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A gazdag és Lázár
/Kategória: Napi áhítatLk 16,19–31
Titokzatos módon engedi látni Jézus, hogy mi következik a halál után a gazdagra, és arra a Lázárra, aki ajtaja előtt koldult, s nem adott neki egy falatot sem. A gazdagnak neve sincs, a szegénynek igen – ez a megbecsülése az Úr Jézus részéről azoknak, akik a világ szemében senkik, mert nincsen semmijük.
Az elégtétel nyilvánvaló a példázatból, az egyensúly helyreáll. Aki ebből nem érti, hogy merre kell nézni, s mit kell tenni, annak valóban hiába támadna fel a halálból bárki is. A gazdagság csillogása vakká teszi az embert.
Korunk nagy SZEGÉNYE, Kalkuttai Teréz anya, úgy járt-kelt Kalkuttában, hogy nem volt neki semmije. De ezt a semmit oly ügyesen osztogatta szét, hogy milliók részesedtek belőle. Volt, aki már csak halála előtt találkozott vele, amikor férgektől megrágottan kihúzták a csatornából s megmosdatták, mégis szépen halt meg, köszönettel ajkán. Volt, akitől Teréz anya tanult adni: egy családnak enni vittek, mert hallották, hogy napok óta a nyolc gyermek nem evett. S az asszony, aki a segélyt kapta, mielőtt nekilátott volna a főzésnek, a rizs felét átvitte a szomszédba. Mert ő tudta, hogy ott is éheznek. A szegénységben volt gondja arra, hogy mások még szegényebbek.
Érdemes megfigyelni, hogy akik gyülekezeteinkben a legtöbbet adakoznak, azok épp a szegényebb emberek. Akik megtanulták mi a szükség, azok képesek mások szükségét is meglátni.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
Rebreanu
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A hamis sáfár
/Kategória: Napi áhítatLk 16,1–12
Elég meglepő ennek az embernek például állítása, de Jézus nem is az embert dicséri, akit ő is hamisnak tart, hanem annak helyzetfelismerő képességét. Sáfár, aki tudja, hogy nemsokára elszámoltatja ura – s gyorsan cselekszik. Nem késlekedik „barátokat szerezni”, mert helyzete egészen megrémíti.
Jézus ezt becsüli benne, s hasonló realizmust várna el tanítványaitól is. Ismerjék fel, melyik helyzetben mit érdemes tenni, hogy majd lehessenek „barátaik”, akik közbenjárnak értük. Adják oda mindenüket, mutassák meg szeretetüket, hogy gazdagok lehessenek a mennyei hajlékokban.
Mert most csak sáfárok – de ha azzal nem bánnak jól, ami rájuk bízatott, nem lesz semmijük, ami sajátjuk lehetne. Nagyon hasonló a talentumok példázatának kicsengése is (Máté 25), hiszen először a gazdáé a talentum, amivel kereskedni kell, de a végén nekiadja a szolgáknak!
Számolunk mi azzal, hogy mi lesz a mennyben? Milyen szempontokat veszünk figyelembe döntéseinknél? Hányszor döntünk Isten szorzószámával szorozva, s hányszor a magunk szűklátókörűségével?
Gyémánthegyen állunk,
de zsebünkben kavicsok vannak,
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
kövér vánkosokká tömtük fehér szárnyaink.
József Attila
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024