Üzenet – Téma:

* Ha az ember nem számol Istennel, egyre go­noszabb lesz.
* Becstelen hízelgésen nincs Isten áldása.
* A bölcs fiú örömet szerez apjának.

Előzmények:

Amnón Támáron, Absolon húgán, saját fél­testvérén erőszakot követett el. Absolon megö­lette Amnónt, és Gesúrba menekült. Három év múlva Dávid megengedte, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de a király nem akart vele találkozni.

Bevezetés:

2Sám 14,28–33: Absolon vétkezett az Úr ellen, amikor megölette testvérét, de nem bánta meg bűnét. Megkeményítette szívét, és ismét szörnyű tervet eszelt ki.

Visszatérése után Absolon két teljes évig lakott Jeruzsálemben anélkül, hogy apja, Dávid magához hívatta volna. Ez egyáltalán nem tetszett Absolonnak. Nem tudott belenyugodni abba, hogy élete végéig mellőzötten éljen.

Megkérte Jóábot, hogy menjen el hozzá, ám ő vonakodott attól, hogy elmenjen Absolonhoz. Nyilvánvalóan nem akart Dávid ellenére a kegyvesztett királyfival kapcsolatot tartani.

Absolon akkor megparancsolta szolgáinak, hogy Jóáb árpáját gyújtsák fel. Nem riadt vissza semmiféle eszköztől, hogy akaratát végrehajtsa. Szolgái megtették, amit mondott. Jóáb most már elment Absolonhoz, és megkérdezte, hogy miért gyújtatta fel az ő árpáját.

Absolon nem magyarázkodott, hanem így szólt: „Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg!”

Jóáb elment az üzenettel a királyhoz, de nem tudta, hogy milyen súlyos következményei lesznek még ennek. Dávid hallgatott Jóábra, és magához hívatta Absolont.

Absolon mélyen meghajolt a király előtt. A király pedig megcsókolta őt megbocsátása és megbékélése jeléül.

1. történet:

Most, hogy a király újból kegyébe fogadta, Absolon kezdett feltűnően viselkedni. Szerzett magának egy szép harci kocsit, lovakat. (Az 5Móz 17,16; az ún. királytörvény, épp az ellenkezőjét tanácsolja: „Csak sok lovat ne tartson.” Dávid nem lovon, hanem öszvéren ült; lásd 1Kir 1,33.) Amikor Absolon kikocsizott, ötven ember futott előtte. A népre nagy hatással volt ez a látvány. Absolon sokkal fejedelmibb lett, mint Dávid király!

Absolon megpróbálta magát behízelegni a nép szívébe. Reggelenként odaállt a kapun át vivő út mellé, ahol a király elé igyekeztek azok, akik Dávid elé akarták tárni peres ügyüket. Absolon megállította, és részletesen kikérdezte ezeket az embereket. Sajnálkozott, amiért hiába jöttek, mert a király biztosan nem hallgatja meg jogos panaszaikat. Éveken át gyűjtött magának híveket apja befeketítésével. Úgy tett, mintha szívén viselné a nép sorsát, amikor pedig elérkezettnek látta az időt, ravaszul a trónt is megpróbálta megszerezni.

Engedélyt kért a királytól, hogy Hebrónba mehessen – abba a városba, ahol Dávid uralkodni kezdett, és ahol Absolon született –, hogy teljesítse ígéretét, melyet az Úrnak tett. Amikor Szíriában Gesúrban lakott, megfogadta, ha egyszer visszaviszi őt az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak fog szolgálni. Látszólag hála- és áldozati ünnepre készült.

Dávid megengedte, hogy Absolon Hebrónba menjen. „Menj el békességgel!” – búcsúzott tőle.

Absolon közben titkos megbízottakat küldött szét az egész országban azzal az üzenettel: „Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban!” Ez volt az a város, ahol Dávid először lett királlyá.

Kétszáz meghívottal ment Absolon Hebrónba, akik nem gyanítottak semmit.

Amikor Absolon bemutatta az áldozatokat, magához hívatta Dávid legbölcsebb tanácsosát is Júda egyik városából, Gilóból. Ahitófel („az ostobaság testvére”) Betsabé nagyapja volt, és amióta az az eset Betsábéval megtörtént, nyilván nem volt őszinte barátja a királynak (lásd ezt a családi kapcsolatot: 2Sám 11,3 és 23,34). A Zsolt 41,10-ben Dávid erről panaszkodott: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.” (Lásd még a Zsolt 55,13–14-et.) A legszomorúbb dolog, amikor egy barát lesz árulóvá!

Egyre többen mentek Hebrónba, és álltak Absolon mellé az összeesküvésben.

2. történet:

Dávidnak jelentették, hogy lázadás készül Hebrónban Absolon vezetésével: „Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve!”

Dávidnak nem volt bátorsága, hogy a lázadást erőszakkal leverje. Azt mondta hűséges embereinek: „Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost.”

A király szolgái engedelmeskedtek, és hűséget esküdtek neki.

Gyalog hagyta el Dávid embereivel a várost. Feleségei és gyermekei vele mentek. Csak tíz másodrangú feleségét hagyta hátra, hogy őrizzék a palotát.

Jeruzsálemtől nem messze, a Kidrón-patak előtt, megállította Dávid a csapatát. Dávid testőrsége, a kerétiek, a pelétiek vele vonultak. Hatszázan, akik Gátból, egy filiszteus helységből valók voltak, a gáti Ittaj vezetésével szintén. A király megkérdezte Ittajt: „Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett (Absolonra célzott!), mert te idegen vagy. Térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is.”

Ittaj azt mondta a királynak: „Az élő Úrra, és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol lesz is az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva.”

Erre a válaszra számított Dávid. Hívta hát, tartson vele.

Amikor a jeruzsálemiek és a környékbeliek meglátták, hogy Dávid menekül, hangosan sírtak. Dávid átkelt a Kidrón-patakon, hogy a pusztába vonuljon.

Cádók és Ebjátár főpapok egy csapat lévitát vezettek, akik Isten szövetségládáját vitték. Ebjátár ment elöl.

Dávid azonban nem akarta, hogy a ládát vele vigyék. Azt mondta Cádóknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az Úr, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak lakóhelyét.” Dávid arra kérte Cádókot és Ebjátárt, hogy maradjanak a városban. Cádók a fiával, Ahimaaccal, és Ebjátár is a fiával, Jónátánnal. Dávid majd a pusztában várja, amíg Ahimaac és Jónátán hírt visz neki a városból. Tehát kémként kell a városban maradniuk, azzal az ürüggyel, hogy Absolon mellé álltak. Papi tisztük talán megvédi őket. Nehéz és veszélyes feladat!

Dávid akkor mezítláb, betakart fejjel és sírva ment fel az Olajfák-hegyére*. Mindazok, akik vele voltak, befedték a fejüket gyászuk és szégyenük jeléül, és sírtak. (Az Úr Jézus is az Olajfák-hegyére ment, és ott éjszakázott. De nem menekülőként, mint Dávid, hanem önként, minden idők hívőiért.)

Dávid hallotta, hogy bölcs tanácsosa is Absolonnál van. Ettől nagyon megijedt; jól tudta, hogy tanácsaival milyen nagy befolyása van Ahitófelnek. Ahitófel tanácsát éppen olyan nagyra becsülték, mint Isten igéjét. Dávid imádkozott: „Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát!” Az Olajfák hegyén egy férfi jött hozzá, Húsaj, aki szintén Dávid tanácsosai közé tartozott. Megtépte ruháját, és gyásza jeléül földet szórt a fejére. Azért jött, hogy részvétét nyilvánítsa Dávidnak, és fölajánlja szolgálatait.

Dávid nem akarta őt maga mellett tartani. Úgy gondolta, jobb, ha Húsaj Jeruzsálembe megy, és Absolonhoz csatlakozik. Mondja, hogy azelőtt Dávid szolgája volt, de most Absolont akarja szolgálni. Dávid remélte, hogy Húsaj meghiúsíthatja Ahitófel tanácsát. Elmondta, hogy Cádókot és Ebjátárt is visszaküldte a városba, fiaikkal együtt. Ha Húsaj megtud valamit, mondja meg nekik. Akkor Ahimaac és Jónátán megviszi a hírt Dávidnak.

Húsaj engedelmeskedett a királynak, és Jeruzsálembe ment.

Útközben szembe jött Dáviddal Cibá, Mefibóset szolgája, egy pár felszerszámozott szamárral. Azok kétszáz kenyeret, száz csomó szőlőt, száz adag érett gyümölcsöt és egy tömlő bort hoztak.

Dávid megkérdezte Cibát: „Mit akarsz ezzel?”

Cibá így felelt: „A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában.”

Ekkor megkérdezte Dávid: „Hol van uradnak a fia?” Mefibósetre célzott, Saul unokájára, aki sok éven át Dávid asztalánál étkezett (lásd 116. lecke).

Cibá így felelt a királynak: „Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát.” (Ez aljas gyanúsítás volt, amit Mefibóset egyáltalán nem mondott, hanem hű maradt Dávidhoz, amint az kitűnik a 2Sám 19,24–30-ból. Azonkívül Absolon maga akart király lenni, és Saul utódainak semmi esélye sem volt a trónra.)

Dávid elhitte Cibá szavait, és azt mondta: „Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt.” Cibá alázatosan válaszolt: „Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!”

Dávidnak keresztül kellett utaznia Benjámin területén. Amikor Bahúrimba érkezett, Saul egyik rokona, bizonyos Simei jött ki a városkából. Bár Dávidot eléggé védte hadinépe, Simei elkezdte kövekkel hajigálni és szidalmazni a királyt. „Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te királlyá lettél, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!”

Abisaj, Cerújának, Dávid nővérének a fia nem tudta magát türtőztetni. „Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”

Dávid azonban ezt mondta: „Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. (Dávid kétségtelenül Abnér meggyilkolására gondolt, amely Jóáb és Abisaj lelkiismeretét terhelte.) Mert ha ócsárol, és ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt?” Majd mindenki füle hallatára így szólt: „Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki. Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!”

Simei így büntetlenül elmehetett. Míg Dávid tovább haladt az úton, Simei egyre csak szidta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje.

Végre olyan helyre jutott a király a kíséretével, ahol kipihenhette magát.

3. történet:

Absolon közben megérkezett Hebrónból Jeruzsálembe. Felfedezte, hogy Dávid elmenekült. Húsaj azonnal tiszteletét tette Absolonnál, aki megkérdezte tőle: „Miért nem mentél el a barátoddal?”

Húsaj kész volt a válasszal: „Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.”

Absolon elégedett volt. Megkérdezte Ahitófeltől, hogy mit tanácsol neki.

Ahitófel azt tanácsolta, menjen be Absolon Dávid másodrangú feleségeihez, akik a palotában maradtak. Ha a nép ezt meglátja, még biztosabb lehet abban, hogy Dávid lemondott, és Absolon az új király. Sátrat vontak a palota lapos tetején. Ott Absolon nyíltan bement Dávid másodrangú feleségeihez.

Ezzel Absolon minden hidat felégetett maga mögött. Nem maradt számára visszaút. Ha a hatalomátvétel nem sikerül, soha többé nem nyerheti el Dávid kegyét. Azonkívül tette Isten törvényével is ellenkezett (lásd 1Móz 35,22; 49,4; 5Móz 23,1; 27,20).

Ahitófel azután azt tanácsolta, hogy legjobb Dávidot azonnal üldözőbe venni, s megtámadni őket, amíg fáradtak és erőtlenek. Akkor az egész nép, mely Dáviddal van, elmenekül. Egyedül Dávidot kell megölni, a többieket már könnyű lesz visszatéríteni Absolonhoz, s a hatalomátvétel csendben megy végbe. Ahitófel magára vállalta az üldözést, Absolon és követői is jónak látták a tervet.

Absolon azonban Húsaj tanácsát is ki akarta kérni. Elmondta neki Ahitófel tervét, hogy megtudja, mit szól hozzá.

Húsaj tanácsa így hangzott: „Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki.”

Absolon és segítői szinte már látták, amint Absolon hatalmas győztesként kerül ki a harcból! Milyen nagy dicsőség lesz a számára! Igen, Húsaj tudja, hogyan kell azt elérni!

„Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé” – mondták. Absolon nem tudta, hogy az Úr veszedelmet akar hozni rá. Az Úr akarata volt, hogy Ahitófel jó tanácsa meghiúsuljon.

4. történet:

Húsaj még nem tudta, hogy kinek a tanácsát követik majd. Ezért mindkét tervet közölte Cádók és Ebjátár papokkal. Ha Ahitófel tanácsát fogadják el, akkor Dávid nagy veszélyben van; még ezen az éjjelen megtámadja őt Ahitófel a pusztában!

A papok azonnal küldjék fiaikat Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép.”

Ahimaac és Jónátán a Rógél-forrásnál vártak a hírre, amit elvigyenek Dávidnak. Nem mutatkoztak a városban. Húsaj üzenetét egy szolgálóleánnyal küldték a forráshoz, ami nem volt feltűnő, mert a nők onnan hordták mindig a vizet.

Az ifjak elindultak, de meglátta őket egy szolga, aki jelentette Absolonnak. Absolon azonnal utánuk küldött néhány katonát.

Ahimaac és Jónátán észrevették, hogy üldözik őket. Bementek egy bahúrimi ember házába. Elrejtőztek egy kútban*, amely az udvarban volt. A ház asszonya betakarta a kutat, s árpát szórt rá, mintha szárítaná. Ez nem volt feltűnő.

Amikor Absolon katonái megérkeztek az asszonyhoz, megkérdezték: „Hol van Ahimaac és Jónátán?” Az asszony azt mondta: „Továbbmentek innen a vízhez!” (Hasonló ez a jerikói Ráháb kényszerhazugságához; lásd Józs 2,4–5; 67. lecke).

A szolgák sokáig keresték őket, de persze nem találták meg az ifjakat. Akkor visszatértek Jeruzsálembe.

Most kijöhetett a két hírnök a kútból, s elmentek Dávidhoz. Átadták Húsaj üzenetét: „Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel.”

Dávid gyorsan elindult egész népével a Jordánhoz, és átkeltek rajta. Virradatra mindenki biztonságban volt a túlsó parton.

Jeruzsálemben, mint tudjuk, Absolon és hívei elhatározták, hogy Húsaj tanácsát követik. Amikor Ahitófel meghallotta, hogy nem fogadták el a tanácsát, előre látta, hogy Absolon királysága kudarcba fullad. Ha Dávidot visszahelyezik tisztségébe, az számára nem sok jót jelent. Úgy döntött, hogy ezt nem várja meg. Megnyergelte szamarát, és hazament városába, Gilóba. Elrendezte ügyeit (végrendelkezett), és fölakasztotta magát. Apja sírjába temették el. Ahitófel is ugyanazt tette, mint Júdás, az Iskáriótes, aki Jézust elárulta. Akik a Sátán szolgálatába állnak, könnyen végzik így. (Gondoljunk Adolf Hitlerre, aki szintén öngyilkosságot követett el.)

Dávid közben Mahanaimba ment, ahol elsáncolta magát.

Absolon összehívta a fegyverfogható férfiakat Dántól Beérsebáig. Seregével ő is átkelt a Jordánon, és Gileád földjén ütött tábort, ahol Dávid is volt.

Absolon Amászát tette fővezérré. Jóáb Dáviddal maradt. Amászá unokatestvére volt Absolonnak, Dávid nővérének, Abigailnak a fia.

Dávidnak többen is segítettek. Először az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhás király fia. (Tudjuk, hogy az ammóniak Dávid adófizetői lettek.) Majd a Lódebárból való Mákír, akinél Mefibóset sokáig lakott. És a gileádi Rógelimből való Barzillaj, egy gazdag idős ember (19,33kk). Ágyneműt, edényeket és ennivalót vittek Dávidnak és a vele levő népnek.

Jegyzetek:

Olajfák hegye – „Az olaj felvezető útja” ösvény volt, mely a Kidrón-völgyből az Olajfák hegyére vezetett. Az Úr Jézus is gyakran ment fel ezen az ösvényen, legutoljára mennybemenetele előtt a tanítványaival (ApCsel 1,12). Egy szombatnapi járásnyira (2000 könyök; 4Mózes 35,5) volt Jeruzsálemtől. Kb. 70 méterrel magasabb, mint a templomhegy (Jeruzsálem legmagasabb pontja). Az Olajfák hegyéről belátható egész Jeruzsálem.

Kút – A kutak azon a vidéken felül szűkek voltak, lefelé pedig egyre szélesebbek és tágasabbak. Ez a kút száraz lehetett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–2; 42:1–3; 109:1–2; 263:1–3.15; 387:1–2; 389
Jertek, énekeljünk: 171; 173; 175:1–2
Harangszó: 43; 44:1.3; 48:1; 54:1–3 (a 2. vszakban Jákób helyett énekelhetünk Dávidot)
Dicsérjétek az Urat!: 68; 75; 87:1; 91:1–2
Erőm és énekem az Úr: 38; 63:1–2; 101; 106

Megjegyzések:

Hízelgéssel próbálni tekintélyt szerezni – Gyakran megtörténik, hogy emberek hízelgéssel próbálják feljebb küzdeni magukat. Ezzel a módszerrel találkozunk a politikában, pl. a választási kampányok során. De a munkahelyen, iskolában, egyházban, családban is találkozunk vele. Absolon viselkedése világos példája ennek. Óvjuk a gyermekeket a hízelgéstől, s attól, hogy ennek az utálatos eszköznek a felhasználásával akarjanak valamit elérni.

A fiú, aki nem tiszteli apját – Az ötödik parancsolat az édesapa és édesanya tiszteletéről szól. Absolon tette nem csupán politikai hatalomátvétel volt, hanem gyalázat, mivel apját illette. Dávid másodrangú feleségeivel elkövetett paráznasága azért volt olyan súlyos, mert abban az időben a férj nevét gyalázta meg örökre, ha valaki annak a feleségével hált. Hogy itt – Isten parancsa ellenére – másodrangú feleségekkel történt, semmit sem változtat a dolgon. Ez a lázadás valójában az Úr elleni lázadás volt.

Egy apagyilkos szíve – Absolon ugyan nem gyilkolta meg apját, de az a tény, hogy Ahitófel tanácsát elfogadta, szíve gonoszságát mutatja. Ha nem fogadja el Húsaj tanácsát, ezt a tervet végrehajtják.

Zsolt 3 és 4 – A Zsolt 3 abból az időből való, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült. A Zsolt 4 tartalma is erre utal. Olvassuk el ezeket a zsoltárokat a gyermekekkel együtt!

Sok (új) név, hosszú történet – Ebben a történetben sok név fordul elő: Absolon, Dávid, Jóáb, Ahitófel, Ittaj, kerétiek, pelétiek, gátiak, Húsaj, Cádók, Ebjátár, Ahimaac, Jónátán, Cibá, Mefibóset, Simei, Abisaj; helynevek: Hebrón, Jeruzsálem, Giló, Bahúrim, Mahanaim; továbbá Kidrón-patak, Olajfák hegye. Itt nagyon fontos egy vázlat. A kisiskolások számára nagy vonalakban kell a történetet előadni, a „mellékes” eseményeket hagyja el a tanító.

Másodrangú feleségekről szólni – Az Absolon és Dávid másodrangú feleségei közti epizódot a történet elmondásakor talán el lehet hagyni. Ahitófel tanácsából az tűnik ki, hogy nem volt istenfélő szívű tanácsos. Ha összehasonlítjuk tanácsát a Jónádábéval, melyet Amnónnak adott, ez éppen olyan rossz volt (lásd 2Sám 13,5; 118. lecke).

Absolon természete – Hogy Absolon Ahitófel tanácsát Dávid másodrangú feleségeit illetően meggondolatlanul követte, világosan mutatja aljas jellemét és istentelenségét. Ez többi tetteiből is kitűnik: ahogy meg akarta nyerni magának Jóábot, fölgyújtatva árpáját; Amnón meggyilkolása (2Sám 13,23kk; 118. lecke); ahogy hízelgett a népnek, apja tekintélyét aláásva; gőgje, amivel Húsaj tanácsát többre becsülte Ahitófelénél. Mindez azt mutatja, hogy Absolon lelkiismeretlen gazember volt, gőgös, beképzelt és önző. Még életében a Király-völgyben emlékoszlopot emeltetett magának (lásd 2Sám 18,18).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Kapcsolatainkban mit jelent a hízelgés, beképzeltség (**) és rágalmazás. A hízelgés és rágalmazás, mint politikai eszköz. (***)
• Mit jelent menekülni, menekültnek lenni? Segítségnyújtás a menekülőknek, menekülteknek. (**)
• Lázadás, puccs, felkelés, forradalom, szabadságharc, reformáció/reformálás fogalmai és történelmi példái. (***)
• Tiszteletadás, megbecsülés, figyelem kölcsönössége a családban. (**) Jó viszony kamasz gyermekeinkkel. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Gyermekperspektíva Miklya Zsolt: Csak az a baj c. versén keresztül. A szót fogadni, de mikor problémája. A szöveg kreatív kiegészítése, továbbírása (szóban vagy írásban) (**)
• Kreatív szövegalkotás írásban: Absolon jellemzése egy bibliai személy szemszögéből. (***)
• Kamaszkérdés Ágai Ágnes prózaversében (Kamaszságok) az erőszak eredetéről. (***)
• Részletek megismerése Kecskeméti Vég Mihály zsoltárparafrázisából (55. zsoltár). (***)

Ének-zene

• Részlet meghallgatása Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus c. zeneművéből. Zsoltáréneklés a főtéma dallamára (Ref. ékv. 263.). (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Karakterábrázolás: bibliai személy (Absolon) rajzi jellemzése. (***)

Vázlat:

1. történet

Absolon – hivalkodás és pompa

áldozati ünnep Hebrónban
Tanácsadó: Ahitófel
Absolon király

2. történet

Dávid elmenekül
testőrség – Ittaj
Kidrón-patak
Olajfák hegye

Cádók és Ebjátár
|                       |
Ahimaac Jónátán

Húsaj

Cibá – Mefibóset

Simei – szidalmazó
Abisaj

3. történet

Absolon Jeruzsálemben
– Ahitófel tanácsa: menj azonnal
– Húsaj tanácsa: nagy sereg

4. történet

Ahimaac és Jónátán
elrejtőzés a kútban

Dávid átkel a Jordánon
Mahanaim
Barzillaj: segítség Dávidnak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* A bűn kívánságból ered.
* Isten gyermekei is vétkezhetnek.
* Ha őszinte a bűnbánat, Isten megbocsát.

Előzmények:

Dávid a környező népekkel szemben meg­szilárdította országa helyzetét. Jónátánnak tett ígérete szellemében gondoskodott barátja fiáról, a sánta Mefibósetről, aki megbecsült vendég volt Jeruzsálemben, a király asztalánál.

1. történet:

Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, nehéz időkben mindig az Úrban bízott. Hű volt hozzá, szívből szolgálta Őt, és megtartotta parancsait. Az Úr gazdagon megáldotta őt olyan nagy országgal, amelyben a legteljesebb béke és nyugalom honolt. Csak néhány peremvidéken volt még nyugtalanság.

Az ammóniak* már korábban adófizetői voltak Dávidnak, de fellázadtak az arámokkal együtt. Az arámokat megverte Jóáb, mialatt Abisaj az ammóniakat féken tartotta. Az ammóniak visszavonultak fővárosukba, Rabbába*, egy csaknem bevehetetlen várba. Tavasszal, amikor az új háborús évad elkezdődött, Dávid parancsot adott fővezérének, Jóábnak, hogy Izráel seregével vonuljon az ammóniak ellen.

Jóáb körülzárta Rabbát, ami hosszú ostromot ígért (az ostrom körülbelül két évig tartott; közvetlenül Salamon születése után foglalták el a várost).

Dávid Jeruzsálemben maradt. Egyik este fölkelt fekhelyéről, és palotája tetején sétált. A palota magasan állt, így beláthatott más házak kertjébe. (Keleten abban az időben a jómódúak háza egy kertet fogott körül fürdőmedencével.) A tetőről egyik tisztje házában meglátott Dávid egy nagyon szép asszonyt, aki éppen fürdött. (Ez tisztálkodási szertartás volt a menstruáció után. Erre találunk utalást a 4. versben: „éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából”.) Dávidban fellángolt a vágy, hogy magáévá tegye az asszonyt, és engedett a kísértésnek. Nem ismerte az asszonyt, de egyik szolgájától megtudta, hogy Betsabénak hívják („eskü leánya”), Eliám leánya (vagy Ammiélé, lásd 1Krón 3,5; ahol Batsúa a neve), és a hettita Úriás* felesége.

Bár Dávid tudta, hogy Betsabé férjnél van, mégis a vágyára hallgatott (10. parancsolat). Magához vitette, és vele hált (a 7. parancsolat elleni bűn). Betsabé aztán hazament, és nemsokára üzenetet küldött Dávidnak. Gyermeket vár. Most ki fog derülni Dávid bűne, hisz abban az időben Úriás nem volt otthon. Mit tegyen? Bűnvallás és bocsánatkérés helyett követet küldött Jóábhoz, hogy küldje haza azonnal Úriást Jeruzsálembe.

Jóáb elküldte Úriást Dávidhoz, aki szívélyesen fogadta tisztjét a palotában. Megkérdezte tőle, hogy áll Rabbá ostroma, majd azt mondta Úriásnak, menjen haza, mosakodjék meg, és pihenje ki magát.

Úriás elbúcsúzott a királytól. Dávid ajándékot is vitetett neki. Remélte, hogy Úriás szeretkezni fog feleségével, Betsabéval. Ha majd később megszületik a gyermek, mindenki azt gondolja, hogy Úriástól való. Ravasz gondolat volt ez Dávidtól…

De Úriás nem ment haza! A palota bejáratánál aludt a király szolgáival.

Dávid meghallotta ezt, és megint magához rendelte Úriást. „Hiszen nehéz út áll mögötted! Miért nem mentél akkor haza?” Úriás Dávidot megszégyenítve válaszolt: „A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. (Ebből látszik, hogy a ládát magukkal vitték, amikor harcba mentek.) Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt!”

Dávid nem tudott semmit sem mondani erre. Mást kell kitalálnia…

„Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak!”

Dávid Úriást egészen másnapig váratta, abban a reményben, hogy megerősödik benne a vágy Betsabé után. Dávid akkor meghívta, hogy vele egyék, és leitatta őt. Talán most elfelejti Úriás a kötelességét, és mégiscsak hazamegy. De a hű katona megint a király szolgáival aludt, és nem ment haza.

Dávid tudott még egy megoldást, hogy megmeneküljön a házasságtörés szégyenétől. A lehető leggyorsabban hivatalosan feleségül kell vennie Betsabét. De ehhez először Úriásnak meg kell halnia…

Másnap reggel Dávid magához rendelte Úriást, és egy levelet adott át neki Jóáb számára. Akkor Úriás elindult Rabba felé a levéllel, mely a saját halálos ítéletét tartalmazta. (Az ilyen leveleket aztán a történelemben „Úriás-levél”-nek nevezték.)

Jóáb elolvasta Dávid parancsát: „Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon!” Dávid ezzel gyilkos lett! És Jóáb engedelmeskedett?

Igen, számára a parancs parancs volt, és ő is gyilkos volt már. Gondoljunk Abnérre, hogyan ölte meg őt Jóáb (lásd 2Sám 3,27; 112. lecke).

Úgy történt, ahogy előre látható volt: Úriást lelőtték Rabba faláról, s elesett a legénység több tagjával együtt, akiknek parancsnoka volt.

Jóáb követet küldött Dávidhoz Jeruzsálembe, akinek jelentést kellett tennie a háború kimeneteléről.

A követ elmondta Dávidnak, hogy az ammóniak kitörtek a várból, s akkor az izráeli katonák közel kerültek a várfalhoz. A várfalról azonban lőtték őket.

Akkor halt meg a hettita Úriás is.

Mikor Dávid ezt az utolsó hírt meghallotta, lakonikusan azt felelte: „Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le!”

Amikor Betsabé meghallotta, hogy a férje meghalt, elsiratta őt.

A gyászidő (három hónap?) letelte után Dávid magához hozatta az asszonyt. Most hivatalosan a felesége lett, és néhány hónap múlva fiút szült.

Ez mind az Úr akarata ellenére történt.

Dávid tudta jól, hogy vétkezett. Ismerte az Úr parancsolatait, ami kitűnik zsoltáraiból. De megkeményítette szívét, és saját kedve szerint cselekedett. Minden az ő kívánsága szerint történt, de az Úr nem hagyta a rosszat büntetlenül.

2. történet:

Az Úr elküldte Dávidhoz Nátán prófétát. Amikor bebocsátották, egy történetet mondott el a királynak.

Élt egy városban két ember, egy gazdag és egy szegény. A gazdagnak sok juha és marhája volt. A szegénynek viszont csak egy báránykája, azt is úgy vette. Együtt nőtt fel a gyermekeivel. A kezéből evett, poharából ivott, és az ölében aludt; mintha csak a lánya volna.

A gazdaghoz egyszer egy vendég érkezett, aki sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy levágja és elkészítse. Elvette hát a szegény ember bárányát, és azt készítette el vendége számára.

Amikor ezt hallotta, Dávid nagyon dühös lett. Azt mondta Nátánnak: „Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette (meg kell halnia, nem az ószövetségi törvény szerint)! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie (vö. 2Móz 22,3), mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.”

Akkor Nátán azt mondta Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól* (mindig harc lesz Dávid házában), mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen… Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom*… Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt!”

Dávid mélyen megrendült. „Vétkeztem az Úr ellen!” – mondta Nátánnak.

Kemény szíve megnyílt az Úr előtt, és mély bűnbánattal vallotta meg bűnét. Ezzel a Sátán kísérlete, hogy Dávidot elszakítsa Istentől, nem sikerült. Az Úr megbocsátott Dávidnak, és helyre állt a kapcsolat közöttük. Újszülött fiának viszont meg kell halnia, mert Dávid ezzel a dologgal okot adott az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra.

Amikor Nátán elment, Betsabé fiacskája súlyos beteg lett.

Dávid könyörgött Istennek, hogy gyógyítsa meg a gyermeket (Gondoljunk itt a Zsolt 51-re, melyben Dávid leírta az imádságát. Olvastassuk el a gyermekekkel!) Böjtölt, nem evett, nem ivott, és egész éjszaka a földön feküdt. Szolgái föl akarták állítani, hogy egyék, de Dávid nem akarta. Hét napig tartott ez így. Akkor meghalt a gyermek.

Dávid szolgái nem merték a királynak megmondani: „Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál!”

Dávid látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte: „Meghalt a gyermek?” „Meghalt” – felelték a szolgák.

Felkelt akkor Dávid, megfürdött, megkente magát, tiszta ruhát vett fel, bement a sátorba, melyet a szövetség ládája számára állíttatott, hogy imádkozzék. Amikor a palotába visszatért, enni kért.

A szolgák ezt nem értették. Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél.”

Dávid így felelt: „Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek. De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.” Dávid itt kijelentette, szilárdan hiszi, hogy a gyermek az Úrnál van, akihez majd ő is megy, ha meghal. (Ez egyike azon kevés helyeknek, ahol a halál után Istennél való életről van szó.)

Dávid megvigasztalta Betsabét, aki nemsokára egy fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. Dávid Salamonnak („béke”) nevezte el, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki (lásd 1Krón 22,9). Az Úr szerette a gyermeket. Nátán az Úr parancsára különleges nevet adott neki: Jedidja, akit az Úr szeret, vagy aki az Úr kedvence. Később mindig Salamonnak nevezték. Ez a név azt jelenti: „békefejedelem”.

Az Úr Dávid és Betsabé mindkét gyermekét szerette. A szülők bűnéért tehát nem a gyer­mekek bűnhődtek.

Kiegészítés:

Hogy fejeződött be Rabba ostroma? Jóáb értesítette Dávidot, hogy a királyi várost és a vízivárost (a palotát és a környékét csatornák vették körül?) elfoglalta. Jóáb kérte Dávidot, hogy gyorsan menjen Ammónba a sereg maradékával. Nem akarta, hogy a győzelem dicsősége az övé legyen. Az Dávidot illeti.

Dávid elment Ammónba, és bevette Rabbát. Az ammóniakat iszonyatosan megbüntették. Az értékes királyi koronát Dávid magához vette, s nagy zsákmánnyal, győztesként tért vissza Jeruzsálembe.

Jegyzetek:

Ammóniak – Lót és fiatalabbik leánya utódai (lásd 1Móz 19,38).

Rabba – Erős város, mely ellen Dávid többször is felvonult. A „királyi város” és amit Jóáb „víziváros”-nak nevezett (2Sám 12,26–27), valószínűleg a megerősített vár volt, amelyben a királyi palota állt.

Hettita Úriás – A hettiták eredetileg Kánaán lakói voltak. Ábrahám Het fiaitól egy sírt vásárolt (lásd 1Móz 23,7kk; 21. lecke). Úriás, éppúgy mint a kerétiek és a pelétiek, Dávid elitcsapatához tartozott. Az Úriás név azt jelenti: Jahve az én világosságom. Ez arra utal, hogy szülei (ősei) már zsidó hitre tértek.

Nem távozik soha a fegyver a te házadtól – Már Dávid életében valóra vált ez: Absolon, Dávid egyik fia, megölte testvérét, Amnónt (2Sám 13,23–39; 118. lecke); Absolon államcsínye és halála (2Sám 15 – 18; 119. és 120. lecke); Adónijjá, Dávid másik fia államcsínye és halála (1Kir 1; 123. lecke). Betsabé első gyermekével együtt tehát Dávid négy gyermeke halt meg.

Dávid feleségeit szeme láttára adják másnak – Absolon Dávid másodrangú feleségeit nyilvánosan (2Sám 16,20–23) megbecstelenítette.

Énekek:

Református énekeskönyv: 32:1–3; 51:1–6; 205:1–4; 220:1–7; 276:1.5
Jertek, énekeljünk: 98; 142:1; 228; 229:1–5
Harangszó: 39; 54:1–3 (szövegváltozat: 2. vszak, 3. sor: Dávid segítsége; 3. vszak, 3–4. sor: Te adsz bocsánatot, / hogyha kérjük tőled.)
Dicsérjétek az Urat!: 74:1.4; 85; 154:2; 161; 163
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56:1.4; 62:1–2; 98; 130

Megjegyzések:

A kívánság nagy bűnre visz – A tizedik parancsolat: „Ne kívánd felebarátod feleségét”, a Törvény záró része. Ez elgondolkoztató: sok bűn vezethető vissza a kívánásra. Származhat belőle gyilkosság, hazugság, paráznaság, lopás. Ebben az esetben paráznaság és gyilkosság történt. Figyelmeztessük a gyerekeket komolyan a bűnös kívánságok következményeire! Lásd a Jak 1,12–16-ot is.

A megbánást megbocsátás követi – Dávid megbánása őszinte volt. Isten akkor mindjárt meg is bocsátotta a bűnét. Ami nem azt jelenti, hogy a büntetést is elengedte. Sok úgynevezett megbánás célja a büntetés elkerülése. Arról van szó, hogy tudjuk, Isten ellen vétkeztünk, és ezzel az Ő dicsőségének kárt okoztunk. A büntetés megérdemelt, és végre is kell hajtani. Az Úr a megbocsátással néha el akarja engedni. Azzal, hogy az Úr Jézus a büntetést elhordozta, lehetővé vált, hogy aki hisz Őbenne, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen (Ján 3,16).

Házasságtörés – Ha egy nős férfival vagy férjes asszonnyal valaki ágyba bújik, az házasságtörés, bűn a 7. parancsolat ellen. Mondjuk el a gyermekeknek, hogy ennek kezdete a kívánság. Olvassuk el velük a Mt 5,27–28-ból, amit Jézus erről mondott! Mutassunk rá, hogy ez a mai világi erkölccsel ellentétes! Lásd a Zsid 13,4-et is.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Biológia és egészségtan

• Mozgatóink: a kívánságok. A kívánság pozitív és negatív oldala. Bűnre csábító kívánságok, és védekezés ellenük. (** ***)
• Szerelmi kívánság, szerelmi csábítás. Egészséges fiú-leány kapcsolat a kamaszkorban. (***)
• Vétkezés és a vétek megbánása. Bocsánatkérés és megbocsátás. A vétek következménye és a büntetés. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

• A példázat és története újrafogalmazása írásban, emlékezetből. Anyaggyűjtés: jellemző kifejezések. (**)
• Kívánság-mese: csoportfigyelmet felkeltő mesemondó játék a hamis kívánságok leleplezésére. (**)
• A zsoltár, mint tükör(szöveg): az 51. zsoltár olvasása, beszélgetés a személyesen legfontosabb zsoltárversekről. (***)
• Ajánlott olvasmány a szerelem, párkapcsolatok témakörében: Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regénye. (***)

Vázlat:

Dávid
Betsabé – Úriás
Rabba – Jóáb

Nátán – történet: „bárányka”
„Te vagy az az ember!”
„Vétkeztem az Úr ellen!”

Salamon/Jedidja

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Tehetsz valamit Isten dicsőségére.
* A Dávidnak tett ígéret: a Szabadító ígérete.

Előzmények:

Dávid el akarta hozni a szövetség ládáját Abinádáb házából Jeruzsálembe. Útközben Uzzá hozzányúlt a ládához és meghalt. A ládát akkor Óbéd-Edóm házába vitték. Dávid megértette, hogy a szent ládát csak a léviták vihetik. Három hónap múlva ünnepélyesen Jeruzsálembe vitték, és erre a célra készített sátorban helyezték el.

Történet:

Dávid a filiszteusokat egy időre legyőzte (lásd 2Sám 5,17–25; 113. lecke).

Most, hogy ellenségei nyugton hagyták, Dávid elgondolkodott azon, hogy ő szép, cédrusfából készült palotában lakik, az Úr ládája pedig sátorlapok között van. Ezt nem látta helyesnek. Magához hívta Nátán* prófétát, és elmondta neki, mi a gondja.

Nátán jónak találta a tervet, hogy az Úrnak templomot építsen Dávid: „Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr!”

De nem így volt! Éjszaka az Úr eljött Nátánhoz, és egészen mást mondott neki! Nátán másnap elment Dávidhoz Isten üzenetével.

Az Úr nem lakott házban – szilárd épületben – mióta Izráelt Egyiptomból kivezette. A Sínai-hegytől kezdve, a szövetség láda kerúbjai között, sátorban lakott. Kérdezte-e valaha is az Úr a törzs vezetőitől, hogy miért nem építenek neki cédrusfából házat? Ezt Dávidtól sem kérte.

Az Úr emlékeztette Dávidot arra, hogy őt a juhok mellől hozta el, hogy királyként kormányozza a népet. Mindig megsegítette őt az ellenséggel való harcban. Nagy nevet szerzett neki a körülöttük élő népek előtt.

Az Úr gondoskodott arról, hogy végre nyugalmuk legyen. Ellenségeik nem fogják többé Izráelt elnyomni, mint azelőtt.

Az Úr megígérte, hogy Dávid királyságát szilárddá teszi. Fia születik, aki utódja lesz – Salamon, Betsabé fia –, akinek trónját megerősíti örökre. Mi már tudjuk, hogy az Úr ezzel a szabadító Jézus Krisztusra célzott, aki Dávid utódai közül származott. Ő fog uralkodni örökké a népén, Krisztus gyülekezetén.

Dávid utódjáról azt mondta az Úr, hogy Atyja lesz neki, ő pedig fia lesz. Ha ez a király bűnt követ el, meg fogja büntetni, de nem veti el, mint Sault.

Az Úr még egyszer megismételte, megerősítve: „A te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.”

Amikor Nátán az Úr üzenetét Dávidnak átadta, Dávid elment a sátorhoz, amelyben a láda állt, és alázatosan meghajolt. Imádságában csodálkozott afölött, hogy az Úr őt választotta királlyá, mindenütt megsegítette, és utódait örökre uralkodni engedi. Dicsérte Istent nagy tetteiért, melyeket népével, Izráellel cselekedett. Végül tisztelettel áldást kért családja és utódai számára: „Mert te ígérted ezt Uram. Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!”

Nincs szó arról, miért nem építhetett Dávid templomot az Úrnak. Erről később Dávid maga ad kétszer rövid hírt (az 1Krón 22,7–10-ben és 28,3-ban): Dávid sok vért ontott háborúkban.

Később Dávid maga határozta meg, hogy hol épüljön föl a templom (Ornán szérűjén), és mindenféle építőanyagot összegyűjtött a templom számára.

Jegyzet:

Nátán – Próféta és történetíró (lásd 2Krón 9,29), aki Dávid idejében, de Salamon uralkodása idején is élt. Mindig szorosan kötődött a királyi házhoz, és mindig hű volt Dávidhoz, ahogy az 1Kir 1-ben látjuk. Nem mindig volt könnyű Nátán számára, hogy Isten Dávidhoz küldött speciális követe legyen. Gondoljunk csak arra az üzenetre, amelyet Dávidhoz kellett vinnie, amikor az Betsabét magához vette (2Sám 12,1–15; 117. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 21:1.5–7; 47:1; 84:1; 132:7–9; 150:1; 165:6; 260:11; 296:1; 308:1
Jertek, énekeljünk: 68:1–2.7; 163:1–4; 239
Harangszó: 40:6; 53:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 24:1; 40; 49; 82; 165
Erőm és énekem az Úr: 36:1; 71; 103; 129; 131:1–4

Megjegyzések:

Tenni valamit Isten dicsőségére – Isten jótetteiért – egészségért, szerencséért, jó barátokért, szép házért stb. – hálából mi is tehetünk valamit, akár Dávid. Milyen lehetőségek vannak erre? Nevét magasztaljuk, valamit teszünk az Ő szolgálatában, valamit teszünk más valakiért, aki azt nem tudja ügyesen és jól megtenni. Az Úr azt akarja, hogy hálával szolgáljuk.

A Szabadító ígérete – Dávid megkapta a legszebb ígéretet, melyet Isten a bűneset után valakinek adott: az Úr megígérte neki a Szabadítót, aki ellenségeskedést támaszt az asszony (Éva) utóda és a Sátán között (lásd 1Móz 3,15)! Általa nyerhetnek bocsánatot Dávid bűnei! Isten nekünk is ígérte a Szabadítót, az Üdvözítőt igéjében. Ha Őt, mint Üdvözítőnket megismertük, az a hála kell eltöltse a mi szívünket is, melyet Dávid ezért az ígéretért mutatott.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A Messiás megítélése, szerepe a keresztény és a zsidó hitben. (***)

Ének-zene / Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Zenehallgatás: Händel: Messiás, „Alleluja” kórus. (***)
• Kádár Ferenc: Dávid a király! c. énekes-verses összeállítása. Oratóriumszerű előadás, zenekísérettel. (***)

 

Vázlat:

filiszteusok
nyugalom

Isten háza (templom)
Nátán
Dávid nem építhet templomot
ígéret: királyság örökké

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az Úr Dávidnak előkelő és erős fővárost ad: Jeruzsálemet.

Előzmények:

Abnér tette Isbósetet királlyá Mahanaimban. Harci játékban mérték össze erejüket Abnér és Jóáb katonái, és a résztvevők közül mindenki elesett. Abnér megölte Aszáélt, aki a harcban üldözte őt. Abnér Izráel maradék részét Dávid kezére akarta játszani, de Jóáb bosszúból és féltékenységből megölte. Dávid gyászolta Abnért, majd Isbósetet is, akit Baaná és Rékáb ölt meg. Dávid ezért halálra ítélte őket.

Történet:

Izráel törzseinek a vénei, akiknek több mint hét évig volt királya Isbóset, halála után elmentek Dávidhoz Hebrónba. Tisztelettel és alázatosan ezt mondták: „Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráelnek a fejedelme!” Dávid az ajánlatot, hogy az egész nép királya legyen, szívesen elfogadta. Nem bolygatták többet a múltat, a vének elismerték az Úrral és Dáviddal szembeni vétküket.

Dávid és a vének szövetséget kötöttek az Úr előtt, majd Hebrónban fölkenték Dávidot egész Izráel királyává. 37 és fél éves volt ekkor. 30 évesen lett Júda királya, és összesen negyven évig uralkodott, ebből hét és fél évet Hebrónban Júda fölött.

Jeruzsálem városát* régen Sálemnek („béke”) hívták. Melkisédek, a pap-király, Ábrahám idejében volt Sálem királya (1Móz 14,18). Dávid tudott Melkisédekről, amint az a Zsolt 110,4-ből kitűnik. Józsué idejében a jebúszi Adónicedek volt Jeruzsálem királya. Adónicedek legyőzése után a városnak Izráel kezére kellett kerülnie. A város Benjámin területéhez tartozott (Józs 18,28; akkor a várost Jebúsznak hívták), de a benjáminiak megengedték, hogy a jebúsziak továbbra is ott lakjanak. Júda aztán elfoglalta Jeruzsálemet, és a várost fölégette (Bír 1,8), de a jebúsziak később visszamentek, és a várost ismét Jebúsznak nevezték (Bírák 19,11). A bírák idejében és Saul uralkodása idején így is maradt.

Dávid szemében szálka volt, hogy Jeruzsálem még mindig a jebúsziaké. Most, hogy egész Izráel királya lett, Dávid nagyszerű alkalomnak tekintette, hogy Jeruzsálemet az ország fővárosává tegye. Ehhez először az erődöt kellett elfoglalnia. Mivel a terület Benjáminé volt, odamehetett.

Jeruzsálem jelenleg hét dombon áll. Abban az időben még nem volt olyan nagy, csak Sion várát lakták a jebúsziak.

Nem volt könnyű feladat a várat elfoglalni. Hogy a falakhoz jussanak, először azokat a sziklákat kellett megmászni, amelyeken a vár állt.

A jebúsziak tudták, hogy az erődjük bevehetetlen. Amikor Dávidot seregével a Kidrón-völgyben meglátták, gúnyolni kezdték őt. Azt kiáltották a falakról: „Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged!” Az is lehet, hogy a jebúsziak valóban vakokkal és sántákkal kiáltattak, hogy Dávidot megsértsék.

Dávid mint jó hadvezér látta, hogy a várnak van egy gyenge pontja. Azt mondta embereinek: „Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlölöm*. Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér!” A vizes csatorna, alagút* fontos volt, mert ez vezetett a városba. Aki ezt el tudta érni, könnyen bejutott.

Jóáb, Dávid nővérének, Cerújának a fia volt az első, aki elérte a várat. Ezért ő lett az új fővezér. Mivel meggyilkolta Abnért, eljátszotta Dávid rokonszenvét. Most, hogy Dávid egész Izráel királya lett, valaki mást állíthatott volna az egész sereg fölé fővezérként. Jóáb viszont megragadta az alkalmat, hogy az egész Izráel feletti fővezérséget biztosítsa magának. Sikerült is neki!

Miután Jeruzsálemet elfoglalták, Dávid az ország valódi fővárosává akarta tenni. Úgy gondolta, fejedelmi módon kell ott laknia, hogy mint valódi király uralkodjék. A népnek fel kell hagynia a katona-király eszmével, mint amilyen Saul volt. Izráelnek valódi nemzetté kell lennie, amely nyugalomban és jólétben él.

Sion várát* Dávid megerősítette, és „Dávid városának” nevezte el. Falat építettek az alsó város körül, amely gyorsan elkészült. A központ, a citadella vagy őrhely Milló volt a nyugati oldalon.

Nem sokkal azután Dávid elkezdte a palotáját építeni. Hírám, a tenger partján fekvő Tírusz* királya, segítséget nyújtott. Országában volt a Libánon hegység, ahol abban az időben sok cédrusfa nőtt. A város lakói kitűnő ácsok és kőművesek voltak. Hírám fát és munkásokat küldött, akik felépítették Dávid palotáját.

Az Úr megerősítette Dávidot, mint Izráel királyát, és királyságát nagyrabecsültté tette. Így mutatta meg a környező népeknek, hogy Izráel az Ő népe.

Tájékoztatásképpen: Dávid Jeruzsálemben még több nőt vett feleségül és másodrendű feleségül. Ebben Dávid kora szokását követte. Aki gazdag és hatalmas volt, annak sok felesége lehetett. Fiai és leányai születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán, és Salamon, Jibhár, Elisúa, Nefeg és Jáfia, Elisámá, Eljádá és Elifelet. Közülük ketten voltak jelentősek: Salamon, Dávid utóda, és Nátán. Nátán neve benne van Jézus nemzetségi táblázatában (Lk 3,31). Salamon neve pedig abban a nemzetségi táblázatban, melyet Máté állított össze (Mt 1,6–7). Úgy gondolják, hogy József Salamontól származott, Mária pedig Nátántól.

Kiegészítés:

A két országrész egyesülése, Jeruzsálem elfoglalása harcra késztette a filiszteusokat. Hadat indítottak Dávid ellen, ellepték a Refáim-völgyet*. Dávid az Úrtól kért tanácsot. Miután a kedvező választ megkapta, mint pusztító ár zúdult a filiszteusokra. Fényes győzelmet aratott, a filiszteusok bálványaikat eldobálva menekültek. Dávid az Úrnak adott dicsőséget.

Később a filiszteusok újabb támadásba fogtak. Dávid ismét az Úrtól kért tanácsot. Most mást kellett tennie, mint korábban, de újra megtapasztalhatta, előtte jár „az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát”.

Jegyzetek:

Jeruzsálem – Jerusalaim annyit jelent: „biztonságra alapozva”, vagy „békéltetés”. A város északnyugatról délkeletre nézve 789–644 méter magasan fekszik. Három oldalról völgyek veszik körül. A város leggyöngébb pontja a vízellátás volt. Csak egy forrás, a Gihón látta el vízzel. Innen kellett Jóábnak és embereinek a vizes árkon(alagúton) fölfelé kapaszkodniuk. Ezékiás király később új alagutat készíttetett a Gihón felé (2Krón 32,30). Voltak földalatti üregek is, ahol fölfogták az esővizet (lásd Jer 37,16).
Jeruzsálem később a templom városa volt, ahova a kegyes izráeliták évenként fölmentek, hogy a nagy ünnepeket, a húsvétot, pünkösdöt, lombsátor ünnepét, és más ünnepeket is ott ünnepeljék.

A sántákat szívből gyűlölöm – Ez a mellékmondat a bálványok iránti gyűlöletre vonatkozhat, akiket a jebúsziak „vakoknak és sántáknak” neveztek.

Vizes csatorna vagy alagút – 1867-ben egy folyosót találtak, amely Gihón barlangjából (ma Mária-kútja) fölfelé a sziklákon keresztül Ofel dombjának a tetejére vezet.

Sion vára – „Fellegvár”. A próféták könyveiben Sion főként a templomhegyet jelentette (Ézs 24,23); az is előfordul, hogy Sion az egész Jeruzsálem (Ézs 10,24), vagy annak lakói. „Sion” a gyűjtőneve az Úrhoz hű maradt népnek is (Ézs 40,9 és a Zsoltárokban).

Tírusz – „Szikla”; évszázadokon át Tírusz Fönícia híres kikötő- és kereskedővárosa volt. A város a part közelében levő néhány sziklás kis szigeten feküdt. Ismeretes Tírusz egyik későbbi királyának, Aháb apósának – Jezábel apjának, akit Etbaalnak hívtak – az Aséra tisztelete.

Refáim-völgy – Termékeny völgy Júda és Benjámin határán, nem messze Betlehemtől. Nevében az őslakók emléke maradt fenn (lásd 1Móz 14,5).

(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 21:1–7; 122; 132:1–3.9; 147:1.6; 236:1–2.6–7; 410:1; 450:5
Jertek, énekeljünk: 68:1; 172; 180:3; 239
Harangszó: 44; 49:1–2.6–7; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.4; 17; 35:1; 53:1.4; 69; 82; 157; 178
Erőm és énekem az Úr: 4; 17; 84:1; 100:1–2; 129

Megjegyzések:

Gúnyolódásra válasz – A jebúsziak Dávidot és Dávid Istenét gúnyolták. Tudták, hogy Izráel Istene ellen a legerősebb magas fal sem véd meg. Egyetlen fegyverük a gúnyolódás volt. Dávid a jebúsziak gúnyolódására tettel válaszolt. Mennyire más ez, mint mikor Góliát gúnyolta Isten népét. Akkor mindenki, még Saul is remegett a félelemtől.
Hit által, hitből fakadó tettel lehet a gúnyolódásra válaszolni. Ha hiányzik a tett, akkor a gúnyolódó túl erősnek tűnik. Érdemes ezen elgondolkodni.

Az Úr megáldotta Dávidot – Miután Dávid végre az egész nép királya lett, hamar kiderült, hogy az Úr megáldotta őt. Az Úr népe is nyugalomhoz jutott a bírák idejétől tartó harcok után. Dávid harcolt a megmaradt ellenség ellen és legyőzte őket. A filiszteusok újabb támadásait is visszaverte. Győzelmei Isten iránti hálát váltottak ki belőle. A nép ezek után valóban az Urat fogja szolgálni? És mi? Ha jól megy a sorunk, az közelebb visz minket Istenhez?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Milyen okai, indítékai lehetnek a gúnyolódásnak? Gúnyolódás a gyerekek között. (***)

Társadalmi ismeretek / Természetismeret / Történelem / Könyvtárhasználat

• A főváros szerepe egy ország életében. Magyarország fővárosa: Budapest. Képek, adatok gyűjtése a fővárosról. Néhány, a budai várhoz kapcsolódó történeti monda, esemény felidézése. (**)
• Hogyan zajlott egy korabeli várostrom? Harcászati eszközök; stratégia és taktika; nevezetes várostromok, ill. várbevételek. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Vizuális kultúra (Rajz)

• Ismert bibliai történetek szóbeli megfogalmazása képek segítségével. (* **)
• Bibliai társasjáték szabályának, játékleírásának megfogalmazása közös munkával. (**)
• Városnézés Csukás István és Gaál Éva: Vakkancs szétnéz Budapesten c. mesekönyve segítségével. (**)
• Hír, tudósítás fogalmazása írásban Jeruzsálem ostromáról, a királyi palota építéséről. (***)

Ének-zene

• 16. századi magyar dallamra írott zsoltárátköltés éneklése. (***)

Matematika / Vizuális kultúra (Rajz)

• Dobókockás játék: lépések számlálása. Számjegyek felismerése 1–55-ig. (* **)
• Szabályosan ismétlődő színsorozatok színezése. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Csillagmakett készítése papírból: nyírás, hajtogatás, ragasztás. (**)
• Pajzs- és címertervek készítése csillag-, várfal-, városmotívumok felhasználásával. (**)
• Városmakett készítése homokból, vagy gyurmából, agyagból. (**)
• Rajzolás, festés vagy formázás: a királyi palota képe elképzelés alapján. (***)

Vázlat:

Dávid – egész Izráel királya

Jeruzsálem (Sálem)
– jebúsziak
Jóáb (vízi alagút) – fővezér
építkezések

harc a filiszteusok ellen

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A szeretett halott iránti őszinte gyász fontos dolog.
* Egy királynak igazságosan kell ítélnie.
* Döntéseinkben hallgassunk Istenre!

Előzmények:

Saul és fiai, köztük Jónátán, meghaltak Gilbóa hegyvidékén. Saul a saját kardjába dőlt. A jábésiek Saul és fiai holttestét eltemették.

Történet:

Dávid és emberei feleségeik és gyermekeik kiszabadítása után még három napig a felégetett Ciklágban maradtak, amikor Saul seregéből egy hírnök érkezett Dávidhoz.

Látszott rajta, hogy gyászol, mert ruháját megszaggatta, fejére pedig port hintett. Amikor Dávidhoz ért, leborult előtte.

Dávid kérdéseire elmondta, hogy Izráel táborából menekült el. A sereg megfutamodott, sokan elestek; Saul és fia, Jónátán is meghaltak.

Dávid tovább kérdezett: „Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?”

A hírnök így válaszolt: „Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodott. A filiszteusok hadi szekerei és lovasai feléje nyomultak. Ekkor hátra fordult Saul, meglátott, és kiáltott nekem: Ki vagy? Én így feleltem: Egy amáléki. Akkor ezt mondta nekem: Állj ide, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. Akkor en­gedelmeskedtem Saulnak, és megöltem. Aztán levettem fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.”

Az amáléki, aki gyászoló hírnöknek mutatta magát, nyilvánvalóan hazudott. Arra számított, hogy Dávid örül majd Saul halálának, és megjutalmazza őt.

Dávid megszaggatta ruháját gyásza jeléül. Emberei ugyanezt tették. Mindnyájan zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt, meg az Úr népe miatt, mert fegyver által hullottak el. Az amáléki ezt a gyászt aggódva és remegve figyelte. Az ilyesmi az ő népénél nem volt szokás. Ott ujjongtak és ünnepeltek, amikor egy gyűlölt ellenség meghalt.

Dávid este megint a hírnökre gondolt, arra az emberre, aki Sault megölte. Még egyszer kikérdezte, hogy biztos legyen abban, nem tévedett-e.

„Hova való vagy?”

„Egy amáléki jövevény fia vagyok.”

Dávid tudta, hogy az Úr parancsára minden amálékit ki kellett volna irtani. Ez az ember ráadásul azzal dicsekszik, hogy az Úr felkentjét ölte meg. Felháborodva kiáltotta:

„Hogy merted kezedet az Úr felkentjére emelni, és elpusztítani őt? Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert te magad tettél bizonyságot, hogy megölted az Úr felkentjét!”

Aztán odahívta Dávid az egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy ölje meg a hírnököt. A feltételezett gyilkos megérdemelte sorsát.

Dávid gyászéneket szerzett Sault és Jónátánt siratva. Ez a költemény megtalálható Jásár könyvében*. Sault és Jónátánt bátor hősöknek nevezte, akik kedvesek voltak neki. Nyoma sincs benne a gyűlöletnek Saul iránt. Ebből is látszik, hogy Dávid szerette őt, s hogy mennyire szomorú volt barátja, Jónátán halála miatt.

(Olvassuk el ezt a gyászéneket a gyerekeknek!)

Dávid az Úrtól kért tanácsot: „Elmenjek-e Júda egyik városába?” Saját törzsével ugyanis jó volt a viszonya.

Az Úr azt felelte, hogy menjen Hebrónba, a Júda hegységében fekvő papi városba. Abban az időben Hebrón volt Júdában a legfontosabb város.

Dávid otthagyta a felégetett várost, Ciklágot. Feleségeivel, a jezréeli Ahinóammal, és Abigaillal, s mind a hatszáz emberével Hebrónba mentek, és ott letelepedtek.

Amikor Júda férfiai meghallották, hogy Dávid Hebrónban van, odajöttek hozzá. Ünnepé­lyesen királlyá kenték föl Júda háza fölött. Még nem lett egész Izráel királya, de mégis ez volt királyságának a kezdete.

Ezekben a napokban jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek Sault és fiait elhozták Bétseánból, és eltemették Jábésban (lásd 1Sámuel 31,11–13; 110. lecke). Dávid kö­veteket küldött Jábésba, hogy köszönetet mondjon nekik. „Az Úr áldottai vagytok, mert ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt. Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek.” Azt is megüzente, hogy Saul ugyan meghalt, de legyenek bátrak. Most, hogy ő lett a király, számíthatnak a védelmére.

Jó volt, hogy a jábésiek hallották Dávidtól, mennyire hálás nekik. Ők ugyanis tudtak Saul Dáviddal szembeni ellenségeskedéséről. Arra gondolhattak, hogy Dávid rossz néven veszi, hogy Sault és fiait tisztességben részesítettek. Dávid megpróbálta ezzel biztosítani a jábésiek hűségét, s vele minden gileádiét is. Ez mégsem sikerült, mert Abnér Isbósetet, Saul utolsó fiát királlyá tette Mahanaimban. Isbóset uralkodott többek közt Gileád fölött is (lásd 2Sám 2,9; 112. lecke).

Jegyzetek:

Jásár könyve – A Józsué 10,13-ban van először szó erről az emlékkönyvről, Jásár könyvéről. A 4Móz 21,14 így említi: „az Úr harcainak könyve”. Régtől fogva szokás volt, hogy különleges eseményeket megörökítettek az utókor számára. Dávid Saul és Jónátán fölötti gyászénekét is fölvették e könyvbe, annak bizonyságául, hogy milyen értékes.

Énekek:

Református énekeskönyv: 21:1–2; 25:2; 90:2–3; 91:4–5; 265:1–2; 404:1–4; 412:1–9
Jertek, énekeljünk: 163:1–2; 248
Harangszó: 43:2; 44
Dicsérjétek az Urat!: 27:2; 75
Erőm és énekem az Úr: 31:1; 131:1–2

Megjegyzések:

Gyász egy szeretett halott miatt – Dávid őszintén gyászolta Sault és Jónátánt. Sault is! Ebből megtanulhatjuk, hogy a halál a szeretett halott minden tettének kellemetlen emlékét legtöbbször feledteti: „A halottakról vagy jót, vagy semmit!”
Dávid és emberei gyásza mély volt. A gyász napjaiban ne próbáljunk magunkon túlságosan uralkodni. Ezek az izráeliták tudtak még sírni. Sajnos korunkban ez érvényes: „Férfiak (fiúk) nem sírnak.” Manapság már a nők is szégyellik könnyeiket. A lelkünknek ártunk, ha fájdalmunkat elfojtva úgy teszünk, mintha semmit sem éreznénk. Szabad zokogni, szomorúnak lenni. Jézus is siratta Lázárt (Jn 11,35) és Jeruzsálemet (Lukács 19,41).

Csak azt tenni, ami Istennek tetszik – Dávid ezt a leckét jól megtanulta. Amikor élete fordulópontjához érkezett, megkérdezte az Urat, hogy mit tegyen, melyik városba költözzék. Jakab apostol azt tanácsolja (4,13–17), ne hozzunk döntéseket az Úr nélkül. „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”
Beszélgessünk a gyerekekkel, hogy miként döntsenek nehéz helyzetekben:

1. Kérdezzük meg, mit mond erről az Úr a Bibliában!
2. Imádságban kérjünk tanácsot az Úrtól!
3. Hallgassunk a Szentlélek, a lelkiismeret szavára!
4. Keresztyénektől és szülőktől kérjünk tanácsot!

Becstelenséget elkövetni, hogy jobb sorsunk legyen – Gyakorta minket is megkísért a becstelenség, csakhogy magunkat mentsük, vagy jobban menjen a sorunk. Mutassunk rá, hogy a becsületesség épen tartja a lelkiismeretet, és azt az Úr megáldja.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Gyászszokások régen és ma, hazánkban és más országokban. A siratás szokása. (***)
• Mi alapján hozzuk meg döntéseinket? Kitől kérünk tanácsot? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Történelem

• Szubjektív nézőpontú írásbeli fogalmazás: Dávid emlékezik Saulra és Jónátánra. (***)
• Egy szigorú és igazságos ítélet az István kiráy ítélete c. monda alapján. Összehasonlítás Dávid ítéletével. (***)
• Hírközlés régen és ma. Híradás a vesztes ütközetről, Saul és fiai haláláról a mai hírközlő eszközök nyelvén (szóban, írásban). (***)

Ének-zene

• Gyászzene hallgatása; részletek Csajkovszkij, Mozart, Erkel műveiből. (***)

Vázlat:

Dávid – Ciklág
egy amáléki
Gilbóa – Saul – Jónátán
Dávid ítélete
„Ó, hogy elhulltak a hősök!”

Júda
Hebrón – király
követek Jábés-Gileádba

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!