111. Dávid király Hebrónban

Üzenet – Téma:

* A szeretett halott iránti őszinte gyász fontos dolog.
* Egy királynak igazságosan kell ítélnie.
* Döntéseinkben hallgassunk Istenre!

Előzmények:

Saul és fiai, köztük Jónátán, meghaltak Gilbóa hegyvidékén. Saul a saját kardjába dőlt. A jábésiek Saul és fiai holttestét eltemették.

Történet:

Dávid és emberei feleségeik és gyermekeik kiszabadítása után még három napig a felégetett Ciklágban maradtak, amikor Saul seregéből egy hírnök érkezett Dávidhoz.

Látszott rajta, hogy gyászol, mert ruháját megszaggatta, fejére pedig port hintett. Amikor Dávidhoz ért, leborult előtte.

Dávid kérdéseire elmondta, hogy Izráel táborából menekült el. A sereg megfutamodott, sokan elestek; Saul és fia, Jónátán is meghaltak.

Dávid tovább kérdezett: „Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?”

A hírnök így válaszolt: „Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodott. A filiszteusok hadi szekerei és lovasai feléje nyomultak. Ekkor hátra fordult Saul, meglátott, és kiáltott nekem: Ki vagy? Én így feleltem: Egy amáléki. Akkor ezt mondta nekem: Állj ide, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. Akkor en­gedelmeskedtem Saulnak, és megöltem. Aztán levettem fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.”

Az amáléki, aki gyászoló hírnöknek mutatta magát, nyilvánvalóan hazudott. Arra számított, hogy Dávid örül majd Saul halálának, és megjutalmazza őt.

Dávid megszaggatta ruháját gyásza jeléül. Emberei ugyanezt tették. Mindnyájan zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt, meg az Úr népe miatt, mert fegyver által hullottak el. Az amáléki ezt a gyászt aggódva és remegve figyelte. Az ilyesmi az ő népénél nem volt szokás. Ott ujjongtak és ünnepeltek, amikor egy gyűlölt ellenség meghalt.

Dávid este megint a hírnökre gondolt, arra az emberre, aki Sault megölte. Még egyszer kikérdezte, hogy biztos legyen abban, nem tévedett-e.

„Hova való vagy?”

„Egy amáléki jövevény fia vagyok.”

Dávid tudta, hogy az Úr parancsára minden amálékit ki kellett volna irtani. Ez az ember ráadásul azzal dicsekszik, hogy az Úr felkentjét ölte meg. Felháborodva kiáltotta:

„Hogy merted kezedet az Úr felkentjére emelni, és elpusztítani őt? Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert te magad tettél bizonyságot, hogy megölted az Úr felkentjét!”

Aztán odahívta Dávid az egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy ölje meg a hírnököt. A feltételezett gyilkos megérdemelte sorsát.

Dávid gyászéneket szerzett Sault és Jónátánt siratva. Ez a költemény megtalálható Jásár könyvében*. Sault és Jónátánt bátor hősöknek nevezte, akik kedvesek voltak neki. Nyoma sincs benne a gyűlöletnek Saul iránt. Ebből is látszik, hogy Dávid szerette őt, s hogy mennyire szomorú volt barátja, Jónátán halála miatt.

(Olvassuk el ezt a gyászéneket a gyerekeknek!)

Dávid az Úrtól kért tanácsot: „Elmenjek-e Júda egyik városába?” Saját törzsével ugyanis jó volt a viszonya.

Az Úr azt felelte, hogy menjen Hebrónba, a Júda hegységében fekvő papi városba. Abban az időben Hebrón volt Júdában a legfontosabb város.

Dávid otthagyta a felégetett várost, Ciklágot. Feleségeivel, a jezréeli Ahinóammal, és Abigaillal, s mind a hatszáz emberével Hebrónba mentek, és ott letelepedtek.

Amikor Júda férfiai meghallották, hogy Dávid Hebrónban van, odajöttek hozzá. Ünnepé­lyesen királlyá kenték föl Júda háza fölött. Még nem lett egész Izráel királya, de mégis ez volt királyságának a kezdete.

Ezekben a napokban jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek Sault és fiait elhozták Bétseánból, és eltemették Jábésban (lásd 1Sámuel 31,11–13; 110. lecke). Dávid kö­veteket küldött Jábésba, hogy köszönetet mondjon nekik. „Az Úr áldottai vagytok, mert ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt. Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek.” Azt is megüzente, hogy Saul ugyan meghalt, de legyenek bátrak. Most, hogy ő lett a király, számíthatnak a védelmére.

Jó volt, hogy a jábésiek hallották Dávidtól, mennyire hálás nekik. Ők ugyanis tudtak Saul Dáviddal szembeni ellenségeskedéséről. Arra gondolhattak, hogy Dávid rossz néven veszi, hogy Sault és fiait tisztességben részesítettek. Dávid megpróbálta ezzel biztosítani a jábésiek hűségét, s vele minden gileádiét is. Ez mégsem sikerült, mert Abnér Isbósetet, Saul utolsó fiát királlyá tette Mahanaimban. Isbóset uralkodott többek közt Gileád fölött is (lásd 2Sám 2,9; 112. lecke).

Jegyzetek:

Jásár könyve – A Józsué 10,13-ban van először szó erről az emlékkönyvről, Jásár könyvéről. A 4Móz 21,14 így említi: „az Úr harcainak könyve”. Régtől fogva szokás volt, hogy különleges eseményeket megörökítettek az utókor számára. Dávid Saul és Jónátán fölötti gyászénekét is fölvették e könyvbe, annak bizonyságául, hogy milyen értékes.

Énekek:

Református énekeskönyv: 21:1–2; 25:2; 90:2–3; 91:4–5; 265:1–2; 404:1–4; 412:1–9
Jertek, énekeljünk: 163:1–2; 248
Harangszó: 43:2; 44
Dicsérjétek az Urat!: 27:2; 75
Erőm és énekem az Úr: 31:1; 131:1–2

Megjegyzések:

Gyász egy szeretett halott miatt – Dávid őszintén gyászolta Sault és Jónátánt. Sault is! Ebből megtanulhatjuk, hogy a halál a szeretett halott minden tettének kellemetlen emlékét legtöbbször feledteti: „A halottakról vagy jót, vagy semmit!”
Dávid és emberei gyásza mély volt. A gyász napjaiban ne próbáljunk magunkon túlságosan uralkodni. Ezek az izráeliták tudtak még sírni. Sajnos korunkban ez érvényes: „Férfiak (fiúk) nem sírnak.” Manapság már a nők is szégyellik könnyeiket. A lelkünknek ártunk, ha fájdalmunkat elfojtva úgy teszünk, mintha semmit sem éreznénk. Szabad zokogni, szomorúnak lenni. Jézus is siratta Lázárt (Jn 11,35) és Jeruzsálemet (Lukács 19,41).

Csak azt tenni, ami Istennek tetszik – Dávid ezt a leckét jól megtanulta. Amikor élete fordulópontjához érkezett, megkérdezte az Urat, hogy mit tegyen, melyik városba költözzék. Jakab apostol azt tanácsolja (4,13–17), ne hozzunk döntéseket az Úr nélkül. „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”
Beszélgessünk a gyerekekkel, hogy miként döntsenek nehéz helyzetekben:

1. Kérdezzük meg, mit mond erről az Úr a Bibliában!
2. Imádságban kérjünk tanácsot az Úrtól!
3. Hallgassunk a Szentlélek, a lelkiismeret szavára!
4. Keresztyénektől és szülőktől kérjünk tanácsot!

Becstelenséget elkövetni, hogy jobb sorsunk legyen – Gyakorta minket is megkísért a becstelenség, csakhogy magunkat mentsük, vagy jobban menjen a sorunk. Mutassunk rá, hogy a becsületesség épen tartja a lelkiismeretet, és azt az Úr megáldja.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Gyászszokások régen és ma, hazánkban és más országokban. A siratás szokása. (***)
• Mi alapján hozzuk meg döntéseinket? Kitől kérünk tanácsot? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Történelem

• Szubjektív nézőpontú írásbeli fogalmazás: Dávid emlékezik Saulra és Jónátánra. (***)
• Egy szigorú és igazságos ítélet az István kiráy ítélete c. monda alapján. Összehasonlítás Dávid ítéletével. (***)
• Hírközlés régen és ma. Híradás a vesztes ütközetről, Saul és fiai haláláról a mai hírközlő eszközök nyelvén (szóban, írásban). (***)

Ének-zene

• Gyászzene hallgatása; részletek Csajkovszkij, Mozart, Erkel műveiből. (***)

Vázlat:

Dávid – Ciklág
egy amáléki
Gilbóa – Saul – Jónátán
Dávid ítélete
„Ó, hogy elhulltak a hősök!”

Júda
Hebrón – király
követek Jábés-Gileádba

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/111. Dávid király Hebrónban – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 107.82 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!