A lecke bemutató képanyaga – tanári lapok és munkalapok – a bejegyzés végén mind megtekinthető, és a teljes anyag PDF formátumban letölthető!
Üzenet – Téma:
* Isten szeretetének jele, hogy egyszülött Fiát adta (Jn 3,16).
* Jézus Krisztus megalázkodása születésével kezdődött.
Előzmények:
Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze birodalma minden alattvalóját. Mindenkinek oda kellett mennie, ahonnan származott. József és Mária Betlehembe utaztak, mivel Dávid leszármazottai voltak, aki Betlehemben született, és ott volt családja birtoka.
Bevezetés:
Mindannál, ami Krisztus földre jövetelével kapcsolatos, az Ő megalázkodásából kell kiindulnunk. Az Atya Isten Fia emberként jött a földre. Ez már magában is a legnagyobb megalázkodás. Ehhez járulnak még különböző szempontok, melyek megalázkodását hangsúlyozzák. Az Isten képére teremtett ember önként alávetette magát a bűn által a halálnak. Az élet fájához vezető utat elzárta Isten (lásd 1Móz 3,24). A szent Isten elhatározta, az emberiségnek lehetőséget kell adni, hogy ismét kegyelembe fogadtassék, és ismét Ővele járhasson. Ezért kellett Jézus Krisztusnak emberekhez hasonlóvá lennie, kivéve a bűnt. Így alá kellett magát vetnie mindannak az emberi gyöngeségnek, ami a bűn következménye. Semmitől sem kíméltetett meg, úgyhogy végül a fájdalmak útján a keresztfáig kellett elmennie. A kereszt után azonban a halálon való diadal következett, ami által népe örök életet örökölhetett az üdvösségben.
A Fiú megalázkodása volt, amikor születése előtt felvette az emberi természetet. Milyen nagy szeretete volt Istennek, hogy ezt az emberekért vállalta! Egy másik megalázkodás, hogy József és Mária egy földi uralkodó, Augustus római császár rendeletének kellett engedelmeskedjen. Egy ember parancsára kellett, hogy útnak induljon az ég és föld még meg nem született Királya. Emberré lételével Krisztus dicsőségét az Atyánál hagyta. Pál erről a Fil 2,7-ben azt írja, hogy szolgai formát vett fel, és emberekhez hasonlóvá lett.
Az Úr Jézus mégis teljesen Isten maradt. Ugyanakkor emberi testet vett fel, annak minden gyöngeségével. Éhezett, elfáradt és meghalt.
Miért vállalta Krisztus mindezt? Hogy népe helyett, szeretetből, elszenvedje a bűn büntetését. Ő a második Ádám, egy új emberiség feje, ezért helyreállította az Istennel való megszakadt közösséget. Földre jövetelével, mely halálával végződött, de a feltámadással folytatódott, legyőzte a halált és az ördögöt. Az embernek, aki a bűn szolgájává lett, Általa, ha hit által Krisztus tulajdona lesz, nem kell többé a Sátánnak szolgálnia, hanem közösségben élhet Istennel. Ez már itt a földön elkezdődhet, s a halál után örök és tökéletes lesz.
Karácsony és pünkösd között akkor nem lesz különbség.
Történet:
József Dávid király leszármazottja. Dávid Betlehemben született Isai legkisebb fiaként. Augustus császár népszámlálást rendelt el. Nagy birodalma („az egész föld”) minden lakosának a maga városába kellett mennie, hogy ott írják össze (lásd a 209.leckét). József engedelmeskedett Augustus császár parancsának. Jegyesével*, Máriával a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe utazott. Ez kb. 100 km-nyi út*. Máriának valószínűleg gyalog kellett megtenni az utat, pedig a Gyermeket várta.
József és Mária végre megérkezett Betlehembe. Nagy volt ott a forgalom. Mindenki, aki Betlehemből származott, odautazott. Szállást* kerestek. Amikor József és Mária a fogadóban hálóhelyet kértek, kitűnt, hogy az már tele van. A 7. versben jászolról, az állatok etetővályújáról olvasunk. Örökre tisztázatlan marad, hogy a fogadós volt-e, aki a hálóhelyet felkínálta nekik az istállójában. Az „istálló” szó nincs megemlítve. Nagyon is lehetséges, hogy a fogadónak abban a részében találtak helyet, ahol az állatokat helyezték el. Van még egy másik lehetőség is: az az istálló, ahol a pásztorok, akikről a 8. vers szól, a nyájukat szállásolták el. Az ilyen istálló egy fallal körülkerített hely volt ajtó nélküli ajtónyílással ellátva. A pásztor az ajtóban feküdt. Gondoljunk Jézus szavaira: „én vagyok a juhok ajtaja” (Jn 10,7). A pásztorok ugyanis azonnal tudták, hogy melyik jászolról szólt az angyal! A történet elmondásakor nyugodtan lehet „istálló”-ról beszélni.
Azután Jézus megszületett. 6. vers: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”. Vajon mindjárt az első éjszaka történt-e, nem tudjuk. Nem látszik valószínűnek. Csak azt olvassuk: „amíg ott voltak”. Viszont a 8. versből tudjuk, hogy éjszaka volt: a pásztorok éjszaka őrködtek a nyájuk mellett. Az idők teljessége, a történelem nagy pillanata elérkezett! Az Üdvözítő megjelent a földön.
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (lásd Jn 1,14). Az Ézsaiás 53,2-ben levő prófécia beteljesedett: „Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.” Egyúttal valóra vált a Mikeás 5,2-ben (az új fordítás szerint 5,1-ben) levő prófécia is: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (itt a Károli Bibliából vettem az idézetet, mivel az illik ahhoz, amit a leckében Evert Kuijt erről mond. A fordító). Az abban az időben nem sokat számító Betlehemben született meg Isten Fia. Mária újszülött Fia uralkodó lesz Izráelben népe fölött, minden hívő fölött. Nagyszerű textusunkban ez a szó szerepel: „nekem”. Nekem, az Úrnak, a Szövetség Istenének származik, azaz születik Ő. Az Atya magáévá fogadta a Fiút, a Szabadítót. Gondoljunk arra, hogy Isten a megszületett Megtartó által népével is megbékélt! Nem hiába hirdetik majd az angyalok ujjongva a Megtartó eljövetelét! Csak az Ő eljövetele által lehetséges a nagy öröm a mennyben minden megtérő bűnösön (Lk 15,7)! Mária újszülött Gyermeke elsőszülött Fiú. Ez, világos, arra céloz, hogy a gyermek Mária elsőszülött fia. Miért van ez ilyen egyértelműen leírva? Nos, mindenkinek, aki Krisztusról hall, tudnia kell, hogy amikor Mária Jézust megszülte, még szűz volt, még nem hált Józseffel, a férjével (Mt 1,25). Hogy Jézus Mária elsőszülött fia volt, arra is utal, hogy más fiai (leányai is) születtek (lásd Mk 6,3).
Ézs 53,2–3: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt és emberektől elhagyatott.”
Úgy van: A Megtartó a legeslegszegényebb körülmények közt jött a világra. Egy jászol, egy etetővályú volt az első fekvőhelye. Mária bepólyálta. De ne a ma is használatos pólyára gondoljunk! Abban az időben keskeny vászoncsíkokba csavarták be a gyermeket. Mária gondosan magával hozta ezeket. (Lásd Ez 16,4) Gondolkodjunk el azon a tényen, hogy a bűn nélkül való Üdvözítőt felöltöztették. Ennek a megaláztatásnak is alávetette magát népéért. Ugyanis a ruha viselése a bűn egyik következménye volt. Ebben is hasonló lett a Megtartó az emberekhez. Joggal nevezte magát „Emberfiá”-nak.
Az egész születéstörténet az Isten Fia megaláztatásáról beszél. És mindez szeretetből történt, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Jegyzetek:
Jegyese – (Lásd ehhez a 206. és 209. leckében levő jegyzetet) Az Úr angyala Józsefnek álmában megparancsolta, hogy vegye magához jegyesét (Mt 1,20). Ő engedelmeskedett a parancsnak (Mt 1,24), de nem „érintette” (Károli: „ismerte”) őt (Mt 1,25). A Lk 2,5 még mindig „jegyes”-ének nevezi Máriát. Ebből arra következtethetünk, hogy József és Mária még nem éltek házaséletet.
Az utazás Názáretből Betlehembe – Mivel Galilea és Júdea között Samária terült el, a galileaiak a Jordánon túl utaztak Júdeába (többek közt Jeruzsálembe). Kétszer keltek át a Jordánon (lásd a leckét).
Szállás (Károli: vendégfogadó ház) – Úgynevezett karavánszeráj: fallal körülkerített térség, a falak mentén egyszerű hálóhelyekkel. A tevék, szamarak és lovak az udvaron maradtak. A nagyobb szállások emeletesek voltak: alul voltak az állatok, az emeleten az emberek.
Kapcsolódó igehelyek: Ézsaiás 53; Mikeás 5,1; János 1,14
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–2; 117; 296:1–2; 303:1–3.6–7; 318; 319:1–3.6; 320:1
Jertek, énekeljünk!: 7; 8; 9; 20; 21:1; 24; 28
Harangszó: 2; 5:1–2; 7; 51
Dicsérjétek az Urat!: 103; 105; 106; 111; 114:1–2
Erőm és énekem az Úr: 42; 108
Megjegyzések:
Közismert történet – Melyik tanító nem ismeri Jézus születésének történetét?… Éppen azért, mert ilyen közismert ez a történet, írtuk le még egyszer mélyrehatóan, mit foglal magában a Megtartó testben eljövetele. Reméljük, hogy ez a leírás sok mindent megvilágít. Különösen a nagyobb gyermekekkel beszélhetünk ezekről a tényekről behatóbban. Vetessük elő velük a Bibliát ehhez! Visszatekintés a bűnesetre, az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretekre, a Messiás eljöveteléről szóló próféciákra, segíti a dolgok jobb megértését.
Mit kapnak a gyermekek ebből a bibliai részből? – A karácsonyi történet gyakori ismétlése – otthon, könyvben, folyóiratban, iskolában, gyermekistentiszteleten, templomban – bizonyos közömbösséghez vezethet. A gyermekeket azonban állandóan emlékeztetni kell arra, hogy ezzel a művével Isten mit tett a bűnös emberért. A Megtartó a gyermekekért is jött a földre!
Ne tegyük regényes történetté – Természetesen nem ismerjük minden tanító elbeszélő stílusát. De gyakran megtörténik, hogy a Lukács 2-t meseként mondják el. Figyeljünk a karácsonyi énekekre is! Kicsinyítő szavak, mint istállócska, jászolka, pásztorocskák, angyalkák gyakran előfordulnak. Pedig itt az Isten Fia, a Megtartó születésének hatalmas üdvtényéről van szó! Ez a régi magyar ének emlékeztessen erre bennünket (Ref. ék: 318. dics.):
(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
- A Római Birodalom előnyeivel és hátrányaival. Róma és a provinciák. Világuralom. A császárok istenekké magasztalták fel magukat. Augustus császár rendelete. (***)
- Tájékozódás a térképen: a Római Birodalom kiterjedése („az egész föld”), Júdea provincia, Názáret, Betlehem. (***)
- Jézus születéstörténete. Időszámításunk kezdete. (***)
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
- Gyermek születése a családban. A kisbaba gondozása. (*)
- A helyi hagyományok ápolása: betlehemes, ill. pásztorjáték vagy karácsonyi műsor készítése. (** ***)
Dráma / Magyar irodalom
- Improvizatív játék: a kisbaba gondozása, pólyázása, ringatása altatódalokkal. (*)
- Dramatikus játék: hagyományos betlehemes, ill. pásztorjáték feldolgozása, vagy a bibliai elbeszélés dramatizálása. (** ***)
- Karácsonyi műsor összeállítása versek, énekek segítségével. Verstanulás, versmondás. (***)
- Párbeszédek írása a dramatikus játékhoz. (***)
Ének-zene
- Karácsonyi dalok éneklése, válogatás népszokásdalainkból. (* ** ***)
- Részletek meghallgatása
– eredeti betlehemes, ill. pásztorjátékokból (** ***)
– klasszikus karácsonyi zeneművekből (pl. Händel: Messiás, Bach: Karácsonyi oratórium, karácsonyi orgonazene) (***)
Egy-egy részletet a karácsonyi műsorba is beépíthetünk.
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
- Képalkotás síkban különböző anyagok (színes papír, textil, vatta, gyapjú, szalma stb.) segítségével. Betlehemi istálló, gyermekszoba berendezési tárgyakkal. (*)
- Modellkészítés papírból: betlehemi istálló emberalakokkal. (**)
- Kézművesmunka vessző, szalma, gyékény vagy agyag felhasználásával. Betlehemi istálló ember- és állatalakokkal, karácsonyfadíszek. (***)
Vázlat:
Augusztus császár – népszámlálás
Betlehem – szállás: nincs hely
jászol – pólya – megaláztatás
Ez egy bemutató lecke. Az ezutáni részek a többi leckénél már csak az előfizetőink számára lesznek elérhetőek!
Az előfizetéshez kattints ide!
Feldolgozás ***
Munkalap:
A feladat textusa: „…emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 7b–8) Az Isten Fia maga Isten. Mint ember jött a földre. Ez megalázkodás volt részéről. A mennyei Atya akaratának engedelmeskedve Krisztus meghalt a kereszten, hogy megszabadítson mindenkit, aki hisz benne.
Aranymondás:
Megtanulásra a fenti igeszakasz aláhúzott részét javasoljuk, de kiegészíthető a második részével is: Fil 7b–8
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
A Gyermek:
- Jézusról Gábriel angyal azt mondta Máriának, hogy Isten Fia. Erre Jézus születésének elmondásakor és az arról való beszélgetés alkalmával világosan rá kell mutatnunk. Hiba lenne, ha csak mint „gyermek”-ről, és kevésbé „a Gyermekről” beszélnénk és beszélgetnénk, ha Isten Fiáról van szó. Az isteni születés titka: az Isten Fia, maga is Isten, csecsemőként jött a világra.
Nem látható tehát különbség közte és más újszülött fiúcska között. Mégis van különbség:
– Jézus földi apa nélkül jött a földre. Isten maga az Ő Atyja.
– Jézus nem fog vétkezni.
– Jézus nem bűnösként hal meg.
– Jézus önként hal meg.
– Jézus meghal mindenkiért, aki hisz benne.
Nagyszerű, ha erről a csoporttal tanulságos beszélgetés alakulhat ki.
- Hasonlítsuk össze a munkalapon található verset az alábbi igehelyekkel: Lk 2,1–7; Mik 5,1; Fil 2,6–8! Beszélgessünk arról, milyen megaláztatást jelentettek Isten Fia számára születésének körülményei! Milyen megaláztatásokat szenvedett még el életében azáltal, hogy „magatartásában is embernek bizonyult”? Miért jelent ez vigasztalást, biztatást a mi számunkra? (lásd még a 209. lecke *** munkalapját)
Egyéb ötletek:
Karácsonyi műsor, játék:
- Készítsünk a gyermekekkel karácsonyi műsort, melybe beépíthetjük a munkalap versét, akár dramatikus formában is! Válogassunk hozzá énekeket a felsorolt és közölt karácsonyi énekek közül! (Lásd még a 211., 212. leckét.)
- Feldolgozhatunk egy hagyományos betlehemes vagy pásztorjátékot is, különösen akkor, ha lakóhelyünkön is játszottak ilyet. Összegyűjthetjük a gyerekekkel, milyen énekes, dramatikus hagyományai voltak lakóhelyünkön a karácsony ünneplésének.
- Harmadik lehetőség, hogy a gyermekek alkotják meg a dramatikus játék szövegét is. Ebben az esetben bontsuk mozzanatokra a születéstörténetet (segít a kisiskolások ** munkalapján közölt vázlat), játsszák el a gyerekek spontán szövegalkotással, majd írjanak jelenetenként párbeszédeket, az elbeszélő (narrátor) szövegével együtt! Így tudjuk leghatékonyabban feldolgozni velük a bibliai szöveget, történetet.
Kézművesmunka:
A nagyobb gyerekek is szívesen barkácsolnak, különösen karácsony előtt, ne hagyjuk őket feladatok nélkül!
Elkészíthetik ők is a betlehemi istállót jászollal, ember- és állatalakokkal. Alapanyagként a vesszőt, szalmát, gyékényt vagy az agyagot javasoljuk. Ezek utalnak leginkább Jézus megalázott voltára, arra az emberi környezetre, amelybe megszületett. Szalmából és gyékényből nagyon szép karácsonyfadíszeket is készíthetünk.
A megvalósításban segíthet a „Menjünk mi is Betlehembe” című könyv (Háttér Lap- és Könyvkiadó, Bp, 1990).
Feldolgozás **
Munkalap:
Nem az istálló a történet középpontja, hanem a Gyermek Jézus. Ezt észrevehették a gyermekek a történetből. Mária és József Jézus születése fölötti öröme most láthatóvá lesz.
Aranymondás:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
Jézus jövetelének célja:
Jézus földre jövetele a legelső üdvtény. De nem az egyetlen! Húsvét és pünkösd követi…
Okos dolog minderre rámutatni a gyermekeknek. Ezért néhány kérdés több bepillantást enged abba, miért volt szükség rá, hogy Krisztus emberként jöjjön a földre, mi volt a célja.
Ki az Úr Jézus Atyja? Az Úr Jézus is Isten?
Miért jött az Úr Jézus a földre?
Kikért jött az Úr Jézus a földre?
Milyen munkához kezdett, amikor felnőtt?
Mi történt azután, hogy az Úr Jézus meghalt a kereszten?
Kikért halt meg?
Hol van most az Úr Jézus? Mit csinál ott?
Egyéb ötletek:
Dramatizálás:
- Hazánkban kedvelt karácsonyi népszokás volt a betlehemezés, a pásztorjáték. A fennmaradt első szövegek a 17. századból iskolai előadás céljára készültek. Mi is készülhetünk karácsony ünnepére dramatikus játékkal (lásd még: 211, 212. lecke), melynek első része lehet:
1. A császári rendelet kihirdetése
2. József és Mária készülődése és útja Betlehembe
3. Szálláskeresés
4. A gyermek születése
A jeleneteket eljátszhatják a gyerekek többször, spontán szövegalkotással, de kötött szövegeket is kereshetünk hozzá gazdag népszokás-anyagunkból, vagy magunk is írhatunk párbeszédeket a Biblia és hagyományos szövegek segítségével. (Ne féljünk együtt játszani, együtt alkotni a gyerekekkel!)
- A játékot egészítsük ki a megfelelő énekekkel, melyhez bőven találunk választékot a felsorolt énekek között, de még közlünk néhány értékeset, melyek nem találhatók meg felhasznált énekeskönyveinkben. Az itt közölt dal az evangélikus énekeskönyvből való (169.) Weöres Sándor szövegével:
(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)
Feldolgozás *
Munkalap:
Induljunk ki a gyermek élményvilágából, és hasonlítsuk össze tapasztalatait az Úr Jézus születésével! A téma egészen jól kapcsolódik a gyermeknek azokhoz a tapasztalataihoz, amikor öccse vagy húga született, vagy a nagynénjének, esetleg a baráti körben valakinek kisbabája lett.
Aranymondás:
(Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette. (Lukács 2,7)
Üzenet elmélyítése / egyéb ötletek:
A baba születése:
- Ehhez a tárgyhoz számos ajánlatot találhatunk a 19. leckében: „Izsák születése”, és a 41. leckében: „Mózes születése”.
- A témát szemléletessé lehet tenni azzal, ha valamelyik gyermeknek az édesanyja, akinek kisbabája van, meghívja a gyermekeket. Nagyon érdekes számukra, ha látják, hogyan fürdetik a kisbabát, vagy hogyan etetik a cumisüvegből.
Ha erre nincs lehetőség, akkor a tanító vagy a gyerekek mindezt egy játék babával is eljátszhatják, pl. megfürdetik a babát, bepelenkázzák, cumisüvegből itatják stb. Bepólyázhatják a babát egy ma is használatos pólyába; majd bepólyálhatják úgy, ahogy Mária tehette és a rajzon is látható: egy puha vászonba vagy kendőbe.
Kitalálós játékot is játszhatunk: egy gyermek mutatja, hogy mit csinál egy képzeletbeli babával, a többiek pedig megpróbálják kitalálni azt (különösen érdekes ez azok számára, akiknek otthon nincs kis testvére).
- Beszéljük meg a gyermekekkel, mi van most, amikor egy baba születik, és mi volt akkor, amikor az Úr Jézus született. Az összehasonlítás nagyon elgondolkoztathatja az óvodást azon, hogy az Úr Jézus milyen nyomorúságos körülmények közt jött a földre. Felhasználhatjuk ehhez a munkalap tárgyait. Beszéljük meg velük, mire valók, mire lehet használni ezeket.
Altatódalok:
Tegyenek a gyermekek úgy, mintha egy kis babát tartanának a karjukon, és ringassák! Énekeljenek ehhez bölcsődalt: „Tente baba, tente”, „Csicsija babája”! Mondjuk meg nekik, hogy szépen és halkan énekeljenek! Énekeljük el hasonló módon, altatódalként a „Kirje, kirje…” kezdetű éneket (Jertek, énekeljünk! 20), mintha Mária ringatná a gyermeket és énekelné hozzá a dalt! Énekelhetjük az alábbi, betlehemes népszokásaink között fennmaradt változatot is ugyanazzal a dallammal:
Szűz Mária várja, várja,
Aludjon el Jézuskája,
Átöleli két karjával,
Melengeti szép ajkával.
Aludj, aludj én szentségem,
Csillag villan széles égen,
Fényes útját bölcsen járja,
Áldásodat várja, várja.
Barkácsolás:
4–6 gyermekből álló csoport készítsen nagy ív (barna) papírból istállót! (Az istálló ne térben, hanem síkban készüljön el!) Adjunk nekik egy dobozban különféle színű papírt, valódi gyapjút vagy vattát, hogy abból juhokat készítsenek, szalmát, ruhaanyag darabokat József és Mária ruhái számára, és fehér vásznat, amibe az Úr Jézust pólyálják stb! A gyerekek beszéljék meg egymással, ki mit készít az istállóba!
- Egy másik csoport gyerekszobát „rendezhet be” egy nagy ív papíron. Adjunk tapétát nekik a gyermekszobához, szép függönydarabokat, csipkéket a bölcsőhöz, talán egy szövetdarabot a padlót befedni, puha ruhaanyagot játékállatok készítésére stb!
Az istálló és gyerekszoba lapját akasszuk a falra a teremben egymás mellé, és a gyerekek beszéljenek arról, hogy mi van azokon!
- Ismét egy másik csoport vágjon ki olyan tárgyakat, melyekre a kis babáknak szükségük van! Illesszük egymáshoz a különböző darabokat!
A teljes letölthető PDF – mintaként
216. A tizenkét éves Jézus a templomban
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Atya dolgaival való foglalatosság.
* Engedelmesség a szülőknek.
Előzmények:
Lukács átsiklik a napkeleti bölcsek érkezése, József, Mária és a gyermek Jézus Egyiptomba menekülése és ott-tartózkodása fölött (Mt 2,13–23; 215. lecke). Ez látszik abból is, hogy ők Jézusnak a templomban való bemutatása, s ott Simeonnal és Annával való találkozásuk után egyenesen a galileai Názáretbe mentek. Ez azonban csak az Egyiptomból való visszatérés után történhetett (Mt 2,22–23).
Történet:
Lukács nagyon egyszerűen „szülei”-ről szól, holott József nem volt Jézus édesapja. Jézus szülei évenként felmentek Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék a húsvétot. Sok zsidó tette ezt. A Földközi-tenger körüli országokból is sokan mentek a nagy ünnepeken az ősi templomvárosba.
A Galileából Jeruzsálembe való utazás különlegesen hosszú volt, mivel a zsidók nem akartak az ország közepén át utazni. Ott ugyanis a samáriaiak laktak, akiket ki nem állhattak a Babilonból való visszatérés óta. „A zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal”, derül ki a samáriai asszony történetéből is (lásd Jn 4,9; 224. lecke). Az út a Jordánon-túl vezetett. Bét-Abaránál keltek át az utasok ismét a folyón. Ott találtak gázlót.
Amikor Jézus tizenkét éves* lett, József és Mária felment Vele Jeruzsálembe, hogy húsvétot ünnepeljen. (Ez nem jelenti egyébként azt, hogy először ment velük Jeruzsálembe, hanem tizenkét – tizenhárom éves korban az kötelező volt). Nagy sokasággal vonultak, köztük rokonokkal és ismerősökkel. Gondolhatjuk, hogy az ismerős zarándokokkal együtt énekelték a zarándokénekeket (Zsolt 120–134).
Lukács semmit sem mond a hét napos ott-tartózkodásról. A történtekből azonban feltételezhetjük, hogy Jézus nem mindig volt a szüleivel. A sok zsidónak a városban rokonoknál vagy ismerősöknél kellett megszállnia, ha pedig ez nem volt lehetséges, akkor egy vagy több szobát béreltek*, hogy az ünnepek alatt legyen szállásuk, s a páskát, a húsvéti bárányt megehessék. Az volt a szokás, hogy a húsvéti bárányt a kovásztalan kenyerek ünnepének* első napján ölték meg és fogyasztották el. A nyolcadik napon indultak haza ismét Jeruzsálemből. József és Mária is elindult. Nem tudták, hogy a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, hanem azt hitték, hogy az úti társaságban van valahol. József és Jézus anyja egy napi út után kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök közt. Megrémülve vették észre, hogy Jézus nem jött el Jeruzsálemből. Elhatározták, hogy visszamennek a városba. Amikor megérkeztek, keresték Jézust az egész városban, természetesen először annál a háznál, ahol az ünnepet töltötték, aztán az utcákon, valószínűleg ismerősöknél is. De nem találták.
A harmadik napon* elmentek a templomba*. Ott megtalálták Jézust, a tanítómesterek körében ült, akiket hallgatott és kérdezett. A tudósokon látszott, hogy nagyon hatott rájuk Jézus tudása és érdeklődése: „csodálkoztak értelmén és feleletein”.
József és Mária megdöbbentek, amikor Jézust meglátták. Nem értették, hogy hogyan tud olyan nyugodtan ülni, miközben ők annyira aggódnak. Anyja meg is mondta neki: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme apád és én nagy bánattal kerestünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (A Károli Biblia szerint: „Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?”). Ők nem értették ezt a választ, ami nem szemtelenség volt, hanem Mária és József szeretetteljes figyelmeztetése. Nekik mindig tudniuk és hinniük kell, hogy Jézus Isten Fia. Ő és az Atya egy. Jézus, mint ember, Atyjának a dolgaival akar foglalkozni. Ez buzdítás számunkra is, hogy mélyedjünk el a Bibliában, Isten igéjében.
Ezután József, Mária és Jézus elmentek a templomból és Jeruzsálemből. Visszatértek Názáretbe, de most nem a sokasággal. A Názáret felé vezető úton Mária ezen az eseményen gondolkodott, és megőrizte szívében.
Jézus alázatosan engedelmeskedett Józsefnek és anyjának. Ezt Lukács azért jegyezte föl, hogy rámutasson, Jézus nem engedetlenség miatt maradt a templomban.
Egy pillanatra betekinthettünk Krisztus dicsőségébe.
Jézus ifjúkoráról a továbbiakban semmit sem tudunk. Csak ennyit: Amíg harminc éves korában nyilvánosság elé nem lépett, Názáretben lakott, és „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten* és emberek előtt való kedvességben.”
Ez azt jelenti, hogy Ő, mint ember, emberi természetében*, emberek közt nőtt fel, akik nagyon szerették bűntelen viselkedése miatt.
A bölcsesség, melyben gyarapodott, nemcsak földi bölcsesség volt, hanem mennyei is. De a bölcsességben való gyarapodás azt is jelenti, hogy Jézusnak, mint kisgyermeknek, nem isteni bölcsessége volt, hanem az évek folyamán lett egyre bölcsebb. Neki is mindent meg kellett tanulnia, tanítás és a Szentlélek által, bár kérdéseiből és feleleteiből az írástudók a templomban észrevették, hogy Ő, gyermek létére, rendkívül otthonos az Írásokban.
Végül azt olvassuk, hogy gyarapodott Isten és emberek előtt való kedvességben. Mint ember, kedves volt Isten előtt. Ez is bizonyítéka megalázkodásának, mert minden embernek, minden bűnös embernek szüksége van, hogy kedvességet találjon Isten előtt. Hogy Krisztus, aki bűntelen volt, kedvességet talált Isten előtt, övéi bűneiért való önkéntes áldozatának a jele volt! Az pedig, hogy Jézus gyarapodott emberek előtt való kedvességben, arra utal, hogy az emberek kedvelték Őt, kétségtelenül azért, mert bűntelenül élt köztük. Egész biztosan barátságos és szelíd volt (lásd Gal 5,22). Ezért találták szimpatikusnak. Később a názáretiek megharagudtak rá (lásd Lk 4,16–30; 226. lecke). Az üdvözítő ifjúkori éveit a bűn nélküli élet jellemezte. Ezzel is üdvözítőként végezte munkáját. Ugyanis bűntelen, tiszta élete által Közbenjáró lehetett a bűnös ember és Isten között.
Jegyzetek:
Tizenkét év – A zsidó fiú tizenhárom éves koráig tanulta a Törvényt és a prófétákat. Majd „vizsgát” tett, amiután a „törvény fia” (Bar Mitsva = „kötelesség fia”) lett. A „vizsga” a törvénytekercs egy részének felolvasása volt a zsinagógában. Ezután a fiút „felnőtt”-nek tekintették, azaz elérte azt a kort, amikor megengedték, hogy teljesítse vallási kötelességeit. Arra is gondolnak, hogy Jézus utolsó leckéit a templomban folytatta, sőt, hogy az írástudóknál lett a „törvény fia”. Ez utóbbi valószínűtlennek látszik, mivel nem egyezik azzal a szokással, hogy egy fiú normális esetben tizenharmadik életévének a végén, tehát amikor tizennégy éves lett, vált Bar Mitsva-vá. Körülbelül a 14. század óta szokás a Bar Mitsva-t megünnepelni. Izráelben sok zsidó megy fiával a Siratófalhoz, ahol az a törvénytekercset (tórát) körbeviszi a családtagok kíséretében. Mindenki vele örül, és büszkék az új „törvény fiá”-ra.
A kovásztalan kenyerek ünnepe – A szerint a parancs szerint, melyet az izráeliták közvetlenül az Egyiptomból való kivonulás előtt kaptak az Úrtól, kellett a páskabárányt (a páskát) leölni, és állva megenni. Ehhez tartozott még szükségszerűen a kovásztalan kenyér és a keserű mártás is. Hét napig kellett az izráelitáknak kovásztalan kenyeret enniük (keletlen, lapos és eléggé kemény, tehát nehéz enni; „macesz”, „laska”). Látjuk, hogy az újtestamentumi korban az ünnepnek ezt a nevét és a parancsot megtartották. Lukács a Lk 22,1-ben írja: „Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, melyet páskának neveztek”, és „Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt” (Lk 22,7). Az ApCsel 12,4-ben ír Lukács a „páskaünnep”-ről, ahogy azt a 2Móz 34,25 nevezi. Lásd továbbá többek közt 2Móz 12,8; 34,25; 5Móz 16,3; Mt 26,17; Mk 14,1.12-t.
Bérelt – Ennek a szoba bérelésnek vagy használatnak, hogy ott egyék meg a páskát, példájával találkozunk abban a tudósításban, mely az Úr Jézusnak tanítványaival együtt ünnepelt utolsó vacsorájáról szól (lásd többek közt Mt 26,17–19; 302. lecke).
A harmadik napon – Ez hosszúnak tűnik. De gondoljunk arra, hogy egy nap kellett a visszautazásra. A második napon valószínűleg a volt szálláshelyük környékén keresték, és így lehetséges, hogy csak a harmadik napon jutottak a templomhoz és annak környékére.
A templomban – azaz az előcsarnokok egyikében, talán Salamon csarnokában, ahol az Úr Jézus később megnyilatkozott (lásd Jn 10,23). Az is lehet, hogy a templomhoz épített szobák egyikébe néztek be, ahol az írástudók jöttek össze az Írások tanulmányozására.
Emberi természet – Nehéz elképzelnünk, hogyan volt Jézus egyúttal Isten és ember, Isten Fia és mégis mindennapi ember, akinek nehézségei voltak, megkísértetett, éppen úgy, mint mi. Mégis világosan beszél nekünk erről a Szentírás (Mt 26,38; Mk 6,1–6; Zsid 2,17–18; 4,15). Tartsuk szem előtt, hogy értelmének fejlődése nem korlátozódott gyermekkora éveire; az erről szóló tudósítás kifejezetten az első páskaünnep utáni időszakra szól, melyet Jeruzsálemben ünnepelt.
Gyarapodott Isten előtti kedvességben – Természetesen Jézus mindig kedves volt az Atya előtt. Azt gondolják, ez arra vonatkozik, ahogyan Ő, mint Üdvözítő végezte a munkáját. Ebben gyarapodott valójában.
Énekek:
Református énekeskönyv: 119:7; 135:1.12; 162:1.4; 163:1–2
Jertek, énekeljünk!: 180; 184; 185; 208
Harangszó: 40,1.6; 41; 44; 55
Dícsérjétek az Urat!: 30; 47:1–2; 97
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 126
Megjegyzések:
Az Atya dolgaival való foglalkozás – A tizenkét éves Jézust nagyon érdekelték a vallásos dolgok. Ennek nála különleges oka volt: „Atyjának dolgai”-ról volt szó. A gyermekek mégis követhetik példáját. Az Istennel és az Ő szolgálatával kapcsolatos dolgok kell, hogy őket is érdekeljék. Hiszen az Úr Krisztus által az ő mennyei Atyjuk is. Mutassunk rá erre a gyermekeknek, s vele kapcsolatban arra is, hogy mennyire szükséges az érdeklődés a Biblia, a bibliai történetek, az istentiszteletek, a gyermekistentiszteletek, az ifjúsági bibliaórák, a vallásos olvasmányok, a konfirmáció, az igehirdetés és a templomi éneklés iránt!
Engedelmesség a szülőknek – Az Úr Jézus példát mutatott minden gyermeknek a szülőknek való engedelmességben. Jézus, mint ember, valóban engedelmességgel tartozott Józsefnek és Máriának. Ha ő ezt emberként megtette, a „közönséges” gyermekeknek is kötelességük, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek! (Lásd Kol 3,20; Ef 6,1)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Technika: Egészségtan
Hogyan foglalkozol, mint gyermek, a Bibliával? Olvasod-e minden nap?
Mit jelent az, hogy a szülőnek hatalma van a gyermeke fölött? Mit kell tenniük ezzel a hatalommal? (És mit nem szabad?) Azért kell, hogy a gyermek szüleinek engedelmeskedjék, mert az Úr mondja ezt, vagy más oka is van ennek?
Magyar nyelv és irodalom
Dráma
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Páska – Jeruzsálem – a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe
József, Mária – Jézus – 12 év – Názáret
visszatérés – Jézus elveszett
a templomban ( 3 nap után)
nagy bölcsesség
Názáret
bűntelen
30 év
365/216. A tizenkét éves Jézus a templomban – tanári segédlet és feladatlapok egyben
215. Menekülés Egyiptomba; a betlehemi gyermekek megölése; visszatérés
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Úr Jézus, mint menekült.
* Vállalni valamit az Úr Jézusért.
* Krisztust az ellenségei meg akarják ölni.
Előzmények:
Amikor a napkeleti bölcsek meglátták a zsidók újszülött királyának csillagát, Jeruzsálembe utaztak. A főpapok és írástudók megmondták Heródesnek, hogy Krisztusnak Betlehemben kell megszületnie. Heródes kérte a bölcseket, hogy amikor visszafelé jönnek, térjenek be hozzá, és számoljanak be neki. A csillag megmutatta a bölcseknek azt a helyet, ahol a gyermek volt. A bölcsek imádták Őt és megajándékozták. Isten figyelmeztetésére nem mentek vissza Heródeshez. Másik úton tértek vissza hazájukba.
Történet:
Mikor a napkeleti bölcsek eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában. Azt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” József engedelmeskedett. Még azon az éjszakán elment Jézussal és Máriával Egyiptomba*. Ott maradtak Heródes haláláig. Ezzel beteljesedett Hóseás (11,1) próféciája: „Egyiptomból hívtam ki fiamat”.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek becsapták, és nem jöttek vissza hozzá Betlehemből, nagyon dühös* lett. Parancsot adott egy szakasz katonának, hogy menjenek el Betlehembe és a környező falvakba, s öljenek meg minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket. Ezzel gondolta elérni, hogy Krisztust is megöleti, aki a bölcsek szerint Betlehemben született. A két évbe bőven belefért az az időpont, amit a bölcsektől megtudott a csillag megjelenésével kapcsolatban. De Heródes biztosra akart menni. Nem izgatta, hogy annyi ártatlan gyermek fog meghalni. Lelkiismeretlen gyilkos* volt.
Ezzel a borzalmas tettével Jeremiás próféciája teljesedett be (Jer 31,15*): „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” Ezek a gyermekek voltak az Úr Jézus első vértanúi.
Amikor Heródes meghalt, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában. Azt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” József engedelmeskedett, Jézussal és anyjával visszament Izráelbe.
De amikor meghallotta, hogy Arkhelaosz lett a király Júdeában apja, Nagy Heródes után, félt oda visszatérni. Ebből látszik, hogy József azt tervezte, megint Júdeába, valószínűleg Betlehembe megy lakni.
József álmában azt a parancsot kapta, hogy Galileába* menjen. Amikor odaért, megint Názáretben telepedett le (ezt olvassuk a Lk 2,39-ben is). Ezzel az a prófécia teljesedett be, hogy Krisztust názáretinek fogják nevezni*.
Itt, Názáretben töltötte Jézus ifjúságát. Valószínűleg Józsefnek, mostohaapjának mesterségét, az ácsmesterséget tanulta meg.
Jegyzetek:
Egyiptomba – Valószínűleg Beérsebán át utaztak, majd átkeltek Egyiptom folyóján és tovább a tengerparton, a régi karavánúton folytatták útjukat Egyiptomba. Ezen az úton mentek Ábrahám, József, Jákób fiai, és Jákób is, amikor Egyiptomba utaztak.
Feltehető, hogy József azoknak az ajándékoknak (arany, tömjén és mirha), melyeket Jézus a bölcsektől kapott, egy részén szamarat vásárolt. Az Egyiptomba való menekülést ábrázoló festményeken mindig szamár látható. Egyiptomban József, Mária és a gyermek viszonylag jólétben élhetett a bölcsek ajándékainak árából. Isten így gondoskodott róluk. József feltehetőleg ott is gyakorolhatta mesterségét. De azért az Egyiptomban töltött idő nem lehetett könnyű József és Mária számára. Mindig nehéz menekültként lakni idegen országban. Az Úr Jézusért kellett vállalniuk ezt a nehéz időszakot.
Nagyon dühös – Hogy Heródes gyakran nagyon (és ok nélkül) dühös tudott lenni, arról a zsidó történetíró, Flavius Josephus „Antiquitates Judaica” c. könyvében ír.
Lelkiismeretlen gyilkos – Heródest úgy ismerik, mint gyilkost. Meggyilkoltatta feleségét, Mariamnet, fiát, Antipatert, és sok mást is. Augustus császárt idézhetjük ezzel kapcsolatban: „Jobb Heródes disznójának, mint fiának lenni.”
Jer 31,15 – Nem szó szerinti idézet. Ráma Efraim hegyvidékén volt; Sámuel származott onnan. A betlehemi jajgatás tehát Rámáig elhallatszott. Ráhel, Jákób felesége az efrátai Betlehem közelében halt meg, és ott temették el (lásd 1Móz 35,16–20). Ő először akkor sírt, amikor Benjámin születésekor meghalt. Benóninak nevezte őt, ami annyit jelent „szomorúságom fia”. Jeremiás ezzel kapcsolatban arra céloz, hogy ő valójában sírjában siratta utódait. Ez a prófécia kétszer is beteljesedett: amikor a káldeus Nebuzaradán sok izráelitát fogságba vitt, hogy megöljék őket (lásd 2Kir 25,19–21), és a betlehemi gyermekgyilkosság idejében.
Galilea – „A partvidék”, Izráel északi része, melyet Jézus korában a samáriaiak földje (Samária) választott el Júdeától. „A pogányok Galileá”-jának is nevezték (Ézs 8,23; Károli Bibliában 9,1), mivel az évszázadok folyamán sok nem izráelita jött oda lakni. A galileaiak tájszólással beszéltek, melyről föl lehetett ismerni őket (lásd Mt 26,73).
Galilea magasan terült el a Libánon egyik nyúlványán. Názáret így 350–400 méter magasan feküdt. A Galileai-tenger felé a vidék erősen lejtett. A tó szintje 208 méterrel volt lejjebb a Földközi-tenger szintjénél. (Lásd még a 227. lecke jegyzetét)
Názáretinek fogják őt nevezni – Olyan textus, mely közvetlenül erre utal, nem található. Gondolnak arra, hogy az Ézs 11,1-re vezethető vissza, amely a Messiást „vesszőszál”-nak, „hajtás”-nak nevezi, és az Ézs 60,21-re, ahol Ő „facsemete”. Názáret a héber „Netzer” szóból származik, amelynek jelentése „hajtás, ág vagy gally”. Izráelben a názáretieket (Názáret lakóit) nem sokra becsülték. Gondoljunk csak arra, amit Nátánaél mondott: „Származhat-e valami jó Názáretből?”(Jn 1,46). Vagy a Jn 7,52-re: „Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta”.
Énekek:
Református énekeskönyv: 68:1; 80:3; 233:2–3; 311:1–2; 390:1.3
Jertek énekeljünk!: 163:2–3; 173
Harangszó: 42:1;43; 45; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 14:1; 75; 83:2
Erőm és énekem az Úr: 30; 131:2–4
Megjegyzések:
Az Úr Jézus, mint menekült – Menekülés ellenség elől, háború, természeti katasztrófák és éhínség idején, évszázadokon át szükséges volt, és láthatjuk ma is szomorú példáit. Az Úr Jézusnak is, bár még gyermek, menekülnie kellett. Tehát a menekültek is rábízhatják magukat, s az Ő nevében szabad értük imádkoznunk, és megpróbálnunk rajtuk segíteni.
Krisztus ellenségei megpróbálják Őt megölni – Luther így énekelt: „E világ ura / Gyúljon bosszúra: / Nincs ereje már, / Reá ítélet vár: / Az Ige porba dönti.” Heródes minden lehetőt megtett, hogy Krisztusnak, a zsidók királyának országát megdöntse. Krisztus ellenségei el akarták és akarják tenni Őt az útból. Az emberek gyakran meg akarták Jézust ölni, míg végül az a Golgotán meg is történt. A zsidók feltámadt királyáról (ez volt felírva a keresztre!) még most is sok országban hallgatni kell. Követőit évszázadokon át gyalázták, megalázóan megkülönböztették, fogságra vetették, meg is ölték.
Krisztus legnagyobb ellenségének, a Sátánnak vezetésével mindent megtesznek, hogy Őt elveszítsék (lásd Jel 12,1–6). Itt nemcsak az erőszakra kell gondolnunk, hanem más fegyverekre is, mint a gúny, agyonhallgatás, rossz fénybe állítás, meghamisítás (hamis krisztusok most is vannak!), vagy „dédelgetés”, amely mögött a fényűzés és az elvilágiasodás leselkedik. Ahogy Heródes nem tudott rá Betlehemben lesújtani, ugyanúgy nem fog sikerülni ellenségeinek sem most, sem a jövőben tőle megszabadulni.
Vállalni valamit az Úr Jézusért – Aki az Úr Jézust szereti, és így Isten gyermeke lesz, ne gondolja, hogy ezzel könnyű élet vár rá. Józsefnek és Máriának már röviddel Jézus születése után menekülnie kellett, és idegenként éltek egy pogány országban. Nekünk is hasonló nehézségeket kell vállalnunk néha.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)
Magyar nyelv és irodalom
– József naplójegyzetei: A menekülés és visszatérés mozzanatai leíró és elbeszélő részletekkel.
– Levélírás egy mai menekült nevében. (***)
Vázlat:
József – Mária – Jézus
Betlehem – álom – menekülés – Egyiptom
Heródes király – félelem – ellenségeskedés
2 éves és annál fiatalabb fiúgyermekek
Galilea – Názáret
365/215. Menekülés Egyiptomba; a betlehemi gyermekek megölése; visszatérés – tanári segédlet és feladatlapok egyben
214. A napkeleti bölcsek
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Isten Fia szegénnyé lett értünk.
* Tegyünk meg mindent, hogy Jézushoz menjünk!
Előzmények:
Jézus születése után a negyvenedik napon megtörtént bemutatása a templomban. Simeon karjába vette a Gyermeket, és énekelt, miközben Anna, a prófétaasszony is bizonyságot tett Jézus eljöveteléről.
Történet:
Amikor Jézus Betlehemben megszületett, néhány bölcs* érkezett napkeletről Júdeába. Azért keltek útra, hogy az újszülöttet imádják. Megérkeztek Jeruzsálembe, a fővárosba, és jelentkeztek (Nagy) Heródes királynál. Amikor bebocsátást nyertek hozzá, megkérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát*, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Hogy ők a kis királyt imádni akarták, azt mutatja, hogy többet láttak benne földi királynál. Ez a király isteni Gyermek kell hogy legyen…)
A hír Heródes királyt felkavarta. Egyébként Jeruzsálemben mindenkit izgalomba hozott, aki meghallotta. De ez az izgalom nem örömöt, hanem nyugtalanságot jelentett. Heródes jól tudta, hogy miről van szó. Ugyanis összehívatta a főpapokat és írástudókat, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Krisztusnak, a rég várt Messiásnak, akitől a zsidók szabadításukat várták. Ugyanis sokak véleménye szerint Ő lesz, aki Izráelt felszabadítja az idegen járom alól.
A tudósok azonnal készen voltak a válasszal: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai közül, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” (Figyeljük meg, hogy itt szabadon idézik a Mik 5,1-et.)
Heródes titokban hívatta a bölcseket. Megkérdezte tőlük, mikor látták meg a csillagot. Amikor azok megmondták az időpontot, elküldte őket Betlehembe. Kérte őket, hogy visszafelé jövet megint keressék föl, és számoljanak be az ifjú királynál tett látogatásukról. Azt mondta, ő is el akar menni, hogy imádja a gyermeket. Miután a bölcsek, gyanakvás nélkül, meghallgatták Heródest, elindultak Betlehembe. Az út Jeruzsálemtől Betlehemig csak 7 km. Megtörtént a csoda, hogy az a csillag, melyet Keleten láttak, megint feltűnt, és előttük ment Betlehemig, ahol megállt a fölött a hely fölött, ahol Jézus volt. Milyen nagy örömöt jelentett ez a bölcsek számára!
Bementek a házba*, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborulva imádták Őt. Aztán kinyitották kincsesládáikat, és előszedték ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát*. Odaadták azokat a gyermeknek. Valóban királyi ajándék volt.
Arról nincs szó, hogy József és Mária hogyan reagált erre.
Isten a bölcseket álmukban figyelmeztette, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek vissza hazájukba.
Jegyzetek:
Néhány bölcs – Nincs szó három emberről, de arról sem, hogy királyok lettek volna, vagy ismernénk a nevüket. Erről a római katolikus hagyomány beszél a három ajándék, az arany, a tömjén és a mirha alapján. Kik voltak ezek a férfiak? Napkeletről, vagy jobban mondva északkeleti irányból, nagy valószínűséggel Mezopotámiából jöttek, ahol a káldeusok laktak. A Dán 2,2 csillagjósoknak nevezi őket. Nagyon különös, hogy ők a csillag feltűnését kapcsolatba hozták egy királyról szóló régi történettel, aki majd Júdeában fog megszületni. Isten Lelke vezette rá őket e felismerésre.
Csillag – Nem világos, miért gondolták ezek a bölcsek azt, hogy egy új csillag feltűnése az égbolton királyfi születését jelenti. Talán ismerték Bálám próféciáját, amely arról szólt, hogy csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből, amely bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak koponyáját (4Móz 24,17). A csillag később megmutatta nekik az utat a betlehemi házig, és ott megállt. Ez azt jelentheti, hogy a csillag egy meteor volt, mely alacsonyabb légrétegben lebegett.
Ház – Jézus egy istállóban született. Máté pedig házról ír. Feltehető, hogy József és Mária Jézus születése után találtak egy lakást, ahova beköltözhettek. A gyermek Jézus már idősebb lehetett, mint ahogy mi gondoljuk. Amikor Heródes megkérdezte, mikor tűnt fel a csillag, 2 éves korig ölette meg a gyermekeket. Jézus már kisgyermek lett volna?
Arany, tömjén és mirha – Az ajándékok jelképesek voltak: az arany a királynak járt, a tömjén Istennek, a mirha a halottnak. A Gyermek, aki Isten Fia, a világ Ura és Megváltója, mindhármat megérdemelte.
Énekek:
Református énekeskönyv: 251:1.4; 296:1; 329:1.5; 398:1.3.5
Jertek, énekeljünk!: 18:2; 20:2; 31:7.8.9; 33:3
Harangszó: 6; 7; 40:1.6; 43
Dicsérjétek az Urat!: 24:1–2; 109:1; 111; 119; 122
Erőm és énekem az Úr: 41; 68:1.5; 78:1; 103; 108
Megjegyzés:
Tégy meg mindent, hogy az Úr Jézushoz juss! – A bölcsek példát adtak nekünk. Ők is otthon várhatták volna meg, hogy többet halljanak meg róla. Ők azonban azonnal elindultak egy sok napig tartó útra, mely nem volt veszélytelen a gazdag utasokra leselkedő rablók miatt. Útra keltek, hogy megkeressék a zsidók újszülött királyát! Mennyivel másként reagáltak Heródes és a zsidók. Az írástudók és farizeusok nem mentek Jeruzsálemből Betlehembe, csak az utat mutatták meg. Mi hogyan reagálunk?
Akire nem hat Krisztus eljövetelének híre, annak ellenére, hogy tud létezéséről, az nem várhatja, hogy Krisztus kijelenti magát neki. Egyszóval, nekünk kell elindulnunk hozzá!
„Idegen marad Isten szava, míg Isten fel nem fedi maga.”
(M. Nijhoff, „Kinderkruistocht”).
Kapcsolódás iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Földünk és környezetünk (Földrajz)
Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Sok gyermeknaptárban és különféle hetilapokban találunk horoszkópokat. Mutassunk rá ennek veszélyére, és mondjuk el a gyerekeknek, hogy Isten ezt tiltja!
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
– párbeszédes (felelgető) formában (*)
– József Attila: Betlehemi királyok c. versének feldolgozása. A karácsonyi műsor kiegészítése a verssel. (***)
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
József – Mária – Jézus
napkeleti bölcsek – csillag
Jeruzsálem
Heródes király nyugtalan
tudósok: Betlehemben
ajándékok: arany, tömjén, mirha
álom: másik út
365/214. A napkeleti bölcsek – tanári segédlet és feladatlapok egyben
213. Jézus bemutatása a templomban; Simeon és Anna
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus Krisztus minden nép világossága.
* Az ígéret beteljesedése feletti öröm.
Előzmények:
Az Úr Jézus megszületett. Az angyal elmondta ezt a pásztoroknak. Az angyalok énekeltek. A pásztorok elmentek Betlehembe, hogy megnézzék a Gyermeket. Elmondták mindenkinek, ami azon az éjszakán történt.
Történet:
A Gyermek nyolcnapos lett. Ezen a napon szokták a zsidó kisfiúkat körülmetélni. Jézust, az Isten Fiát is alávetették ennek a törvénynek (lásd Gal 4,4). Egészen emberré lett, kivéve a bűnt. Mégis végre kellett hajtani rajta a bűntől való megtisztulás, a körülmetélkedés jelét. Így Krisztus engedelmeskedett a törvénynek, mivel teljesen szenvedni akart Övéi bűnéért.
Aki körülmetéletlen volt, az idegen volt Isten számára. Jézusnak, az Isten Fiának meg kellett alázkodnia, ha nem akart idegen lenni Atyja számára. Azzal, hogy körülmetélték, fölvétetett az Isten és népe közti szövetségbe.
Nem történik említés arról, hogy ki metélte körül a Gyermeket. Betlehemben is lehetett egy férfi, egy rabbi, aki ezt a feladatot vállalta.
A körülmetélés napján kapta a Gyermek a Jézus nevet, ahogy azt az angyal Máriának (és Józsefnek is) megmondta.
A fia születése utáni negyvenedik napon jelenhetett meg a zsidó asszony megint a nyilvánosság előtt. Akkor nem volt már „tisztátalan” a szülés után (lásd 3Móz 12,2–4). A 3Móz 12,6–8 szerint: Ezen, a körülmetélés utáni harmincharmadik napon mehetett először a szent sátorhoz, később a templomba. Akkor áldozatot kellett vinnie a paphoz: egy esztendős bárányt és egy galambfiókát vagy gerlicét. Ha szegény embereknek nem telt bárányra, akkor az áldozat lehetett két gerlice vagy két galambfióka is. Az egyik galamb égőáldozat volt (hálából bemutatott), a másik pedig vétekáldozat (hogy kiengesztelést szerezzen). Az áldozat bemutatása után a pap az asszonyt tisztának nyilvánította.
Jézus édesanyjának is meg kellett tartania ezt a törvényt. Ő is tisztátalanná lett azzal, hogy szült, még ha az Üdvözítőt szülte is. Itt is újból Krisztus mély megalázottságát látjuk: Születése után az Ő anyjának is meg kellett tisztulnia*.
József és Mária az efrátai Betlehemből elmentek Jeruzsálembe. Ez kb. 7 km gyaloglást jelentett. Karjukon vihették az áldozatot: egy pár gerlicét vagy galambfiókát.
A gyermek Jézust „be kellett mutatni” az Úrnak. Izráelben minden elsőszülött fiút „meg kellett váltani”, mivel az Úrnak volt szentelve*. Hogy őt, mint örököst, meg lehessen tartani, öt sékelt kellett fizetni érte (4Móz 18,16). Így mutatták be, bár Isten Fia volt, Krisztust is Istennek, az ő Atyjának, és fizették meg érte a váltságdíjat.
Mielőtt a gyermek Jézust az Úrnak bemutatták volna, a templom egyik udvarán különös találkozás történt. Azt olvassuk, hogy élt Jeruzsálemben egy Simeon* nevű „igaz és kegyes ember”. „Várta Izráel vigasztalását”, azaz várta a Messiás eljövetelét, aki Izráelt meg fogja vigasztalni. Ez volt minden igaz izráelita reménye.
A Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta tőle, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Simeon tudta, hogy Krisztus eljövetelének ideje közel van.
A Szentlélek indítására a megfelelő időben ment a templomba: amikor József és Mária a gyermek Jézussal megérkezett az udvarba, ő is éppen ott tartózkodott.
Kétségtelen, hogy a Szentlélek által tudta meg Simeon, hogy a kisgyermek, akit bevittek, a megígért Messiás. Milyen csodálatos ugyanis az, hogy Simeon nem a szegényes körülményekre figyelt. Egy egyszerű, vagyontalan házaspár egy gyermekkel, a férj két galambot hoz, melyet lehet, hogy az imént vásárolt a galambárusoktól (lásd Jn 2,14; 222. lecke).
Simeon habozás nélkül Józsefhez és Máriához ment, s karjába vette a Gyermeket. Magasztalta és dicsőítette Istent.
Simeon énekének a magyarázata:
Simeon szavait, melyeket mondott, amikor karjában a gyermek Jézussal ott állt, joggal nevezhetjük éneknek. Éneke valójában csak egyetlen hosszú mondat, mellyel Simeon az Úrhoz fordult. Azt énekelte meg benne:
– hogy az Úr őt most békességgel bocsáthatja el, hogy meghaljon, amint megígérte;
– saját szemével látta Isten üdvösségét (az Üdvözítőt), a Gyermeket, akit karjában tartott; – ez olyan üdvösség, olyan megváltás, melyet Isten minden nép szeme láttára elkészített (tehát nemcsak Izráel számára);
– olyan világosság abban a sötétségben, melyben a pogányok élnek, mely által kapcsolatba kerülnek a világ Világosságával, Jézus Krisztussal. Üdvösség is, mely a Messiás eljövetelével elkezdődik, Isten népének Izráelnek dicsőségére, mert Izráelt tisztelik, mivel Krisztus ebből a népből származik.
Látjuk, hogy Simeon Krisztus eljövetelét „világraszóló”-nak találta. Más szóval: a Szentlélek tudtára adta, hogy az üdvösség, mely Krisztusban van, a föld minden népéé. Nemcsak Izráelt, hanem minden népet beragyog a világ Világossága, Jézus Krisztus. Ez a missziói parancsban teljesedik be, melyet az Úr Jézus később ad majd tanítványainak, és velük együtt mindazoknak, akik Őt szeretik.
József és Jézus anyja, Mária csodálkoztak azon, amit Simeon Róla beszélt.
Simeon megáldotta őket, és Máriának prófétai szavakat mondott: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben.” Az Üdvözítő eljövetele soha nem lesz eredmény nélkül. Izráelben lesznek, akik elutasítják Őt, azok számára Krisztus elesés és ítélet lesz. Mások Üdvözítőként ismerik el, és ezért az számukra felemelésül szolgál. Mint újjászületett emberek támadnak fel.
József és Mária számára ez a korlátok közé szorítás nehéz dolog volt, mert Simeon azt jövendölte, hogy a karjában tartott Gyermek által viszály és ellenségeskedés támad. Az Üdvözítő „jelül” lesz, „amelynek ellene mondanak”. Az emberek Izráelben – és később más országokban is – teljesen másképpen nyilatkoznak majd Krisztusról. Az egyik ördögtől megszállottnak fogja tartani, a másik csak csodái miatt követi, ismét más elárulja, lesznek akik halálra ítélik, ütik és leköpik, gúnyolják és megkorbácsolják, míg mások azt kiáltják: „Feszítsd meg, vidd el!”. De lesznek sokan olyanok is, akik szívből elfogadják Őt.
Simeon közben főként Máriához intéz prófétai szavakat: „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” Mária is részese lesz tehát annak, hogy Jézusnak „ellene mondanak”. Az ezzel járó szomorúság éles kardként járja át a lelkét. Gondoljunk csak Máriára, amint ott áll a Golgotán, miközben Fia, aki akkor még csak 33 éves, mint egy gonosztevő a kereszten függ.
Miért így fog történni? „Hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata”, azaz, Krisztus eljövetele által az emberek titkos gondolatai és véleményei ismertté legyenek: vagy vele vagy ellene (vö. Lk 9,49–50; 11,23).
Volt még valaki a templomban, akit nagyon érdekelt az a Gyermek, akit József és Mária be fog mutatni az Úrnak. Az öreg Anna, egy bizonyos Fánuel leánya, az Áser* törzséből, aki kb. nyolcvannégy éve élt özvegyen. Mindössze hét éve házasodtak össze, mikor a férje meghalt. Anna prófétanő volt. Több ilyennel is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Debórára és Huldára.
Annáról azt olvassuk, hogy éjjel és nappal a templomban tartózkodott, hogy Istent szolgálja böjtöléssel és imádkozással.
Anna látta, hogy Simeon ott áll a Gyermekkel a karjában. Azonnal megértette, hogy Ő a régóta várt Messiás! Akkor maga is odaállt, és megvallotta, hogy az a Gyermek az Üdvözítő. Anna ezt elmondta mindenkinek Jeruzsálemben, akik, éppen úgy mint ő és Simeon, a megváltást (mondhatjuk úgy is, hogy a Megváltót) várták.
József és Mária ezután a Jézussal és az áldozati galambokkal a paphoz mentek, aki bemutatta a Gyermeket az Úrnak, és elvégezte a kötelező égő- és vétekáldozatot.
Most Lukács időben egy óriási ugrást tesz: Visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. József és Mária azonban előbb Betlehembe mentek vissza (lásd Mt 2; 214. és 215. leckét).
Jegyzetek:
Szülés után való megtisztulás – Az Úr Jézus nem bűnben fogant és született, mivel Ő „a Szentlélektől fogantatott”. Mégis megtörtént a tisztulási és vétekáldozat.
Az elsőszülötteket az Úrnak szentelték – Ezt annak az emlékére kellett cselekedni, hogy az Egyiptomban töltött utolsó éjszakán Izráel elsőszülöttjei életben maradtak, amikor az angyal mind az emberek, mind az állatok elsőszülöttjét megölte, ha nem volt ott az ajtófélfán a páskabárány vére (lásd 2Móz 12,12–13.23.29; 49. lecke). Attól kezdve minden első fiút és állatot Istennek szenteltek. Az elsőszülött fiút és a tisztátalan állatokat (pl. a szamarat) meg lehetett váltani; az elsőszülött tiszta állatot (pl. juhot, kecskét, marhát) azonban meg kellett áldozni (lásd 4Móz 18,15–19).
Simeon – A zsidó tudósok könyveiben találkozunk egy Simeonnal, aki Nagy Heródes idejében nagy tekintélynek örvendett Jeruzsálemben. Hillélnek, a sanhedrin (zsidó nagytanács) alapítójának és elnökének a fia volt. Simeon apja utódaként szintén a nagytanács elnöke volt. Megkapta a rabban címet, melyet egyszerre csak hét tudós kaphatott meg. A zsidó tudósok azt mondták, hogy Simeonban prófétai lélek volt, és hogy megfosztották tisztségétől, mivel ellene mondott annak az uralkodó felfogásnak, hogy a Messiás országa csak időlegesen jön el. Úgy vélik, hogy Gamáliel rabbi, akit az ApCsel 5,34 és 22,3-ból ismerünk, az ő fia volt. Simeon, mint tudós, a próféciákat tanulmányozta. Amikor tanulmányai közben Dániel könyvéhez ért, abban bizonyára megtalálta azt az időt, amikor a Messiás el fog jönni.
Áser törzse – Kis törzs, mely Izráel (a tíz törzs országa) fogságra vitele előtt az ország északnyugati részén a Földközi-tenger partján lakott. Anna ősei már I. Jeroboám vagy egy későbbi király idejében Júdába (a két törzs országába) költözhettek, hogy ott az Úrnak szolgálhassanak. Lehet az is, hogy elődei a Babilonból visszatérő zsidókkal együtt jöttek Júdába.
Énekek:
Református énekeskönyv: 134; 301; 318; 447; 500:1
Jertek, énekeljünk!: 2; 27; 32:1.3; 72; 85; 161
Harangszó: 2; 3; 4:1; 47
Dicsérjétek az Urat!: 18; 40; 102; 103; 104:1
Erőm és énekem az Úr: 21; 78; 108; 112; 123; 143:1.4
Megjegyzések:
Jézus Krisztus világosság minden nép számára – Zakariás énekében szó van arról a szabadításról, melyet Isten népének, Izráelnek ajándékoz. Simeonnak ebben az énekében az öreg próféta világosan bevon minden népet a Jézus Krisztus által való szabadulásba: „világosságul a pogányoknak”. A Zsolt 87-et ismétli más szavakkal.
Az ígéret beteljesedése feletti öröm – Ahogy Simeon, úgy mi is várhatjuk Jézust a szívünkbe. Amint Anna, úgy mi is imádkozhatunk, hogy jöjjön el hozzánk. És ahogy Simeon, mi is kifejezhetjük és megénekelhetjük az üdvösség miatti örömünket és hálánkat, amely Jézus Krisztus eljövetelével érkezett el hozzánk. Karácsony az erre kiválasztott idő, de szívünkben minden nap lehet ünnep. Ő, a Békesség Fejedelme, eljött!
Simeon énekéről a felsősöknek – Éppen úgy, ahogy Mária és Zakariás énekét, ezt az éneket is el lehet olvasni ebben a csoportban. A magyarázat segíthet annak a megértésében, hogy miről van itt szó.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Magyar irodalom / Dráma
Kiegészíthetjük a karácsonyi műsort a „Mária” c. költeménnyel.
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
Jézus
8. nap – körülmetélés
40. nap – templom – „bemutatás”
égőáldozat és vétekáldozat
szegények – 2 galamb
Simeon – ének – prófécia
Anna – 84 év
365/213. Jézus bemutatása a templomban; Simeon és Anna – tanári segédlet és feladatlapok egyben
212. A pásztorok imádják a Gyermeket
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az üzenet átadása – bizonyságtétel.
* Imádás, magasztalás.
Előzmények:
Az efrátai mezőkön hallották a pásztorok az angyaltól az örömhírt: Krisztus megszületett! Az angyalok éneke megerősítette ezt számukra.
Történet:
Az angyalok visszatértek a mennybe. A pásztorok azt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”
A pásztorok egy pillanatig sem haboztak. Hitük csak meg akart győződni arról, amit az Úr az angyal és az angyalok kara által üzent. Mentek, hogy megnézzék, ami „történt”. Fenntartás nélkül hittek. De látni is akarták, amit az angyal mondott.
Sok ember valami láthatóban és kézzel foghatóban akar hinni: „Először látnom kell…” Csak a szónak nem hisznek. Ezzel nem is jutnak el a hívő látásig, a dolgok létéről való meggyőződésig, és egyáltalán nem a meggyőződés öröméig (gondoljunk a Zsid 11,1-re).
A pásztorok elindultak, miután elhitték azt, amit az Úr üzent, hogy meglássák, hogy történt mindaz.
Otthagyták a juhokat. Nincs szó arról, hogy egyikük ott maradt volna, hogy vigyázzon a jószágra. Ebből arra következtethetünk, hogy mind elmentek Betlehembe.
„Elmentek tehát sietve…” Siettek Betlehembe. Gondoljunk csak a gyermekekre, akiknek valami szépet ígértek. Nem lassan, óvatosan, vigyázva mentek. Futottak… A hit ismertető jele ez: „olyannak lenni, mint a kisgyermek” (Mt 18,4).
„…és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.” Első pillanatra nem tűnik jónak a sorrend: először Mária és József, csak aztán a kisgyermek. De képzeljük el a helyzetet! Az istállóban először a felnőttek tűnnek föl; a kisgyermek a jászolban fekszik. Igen: Krisztus eljövetele egészen emberi módon történt. Ugyanaz a helyzet, mint amit a pásztorok bármelyik fiatal családnál találtak volna. Egy apa és anya, akik hálásak és boldogok, a kisgyermek a bölcsőben (bár az itt csak egy jászol). Krisztus hozzánk mindenben hasonlóvá lett, kivéve a bűnt.
„Amikor meglátták…” Most látjuk, hogy a pásztorok végeredményben csak a kisgyermekkel törődtek. Továbbá: Istennek magának kell hitet ébresztenie a szívben, hogy elhiggye, az a jászolban fekvő kisgyermek a megígért Krisztus. Ézsaiás tömören megjövendölte: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna” (Ézs 53,2).
„…elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” A pásztorok távoztak az istállóból, de nem mentek vissza azonnal a nyájukhoz. Előbb másoknak is hallaniuk kellett az örvendetes újságot. Képzeletben látjuk, ahogy végigmennek a városon. Közben bizonyára megvirradt. A keleti nap* korán, reggel hatkor kezdődik. Az emberek kijönnek az utcára, hogy elkezdjék napi munkájukat. A pásztorok mindenkinek elhíresztelték, ami az éjszaka velük történt. Beszéltek az angyalról, a mennyei seregekről, a kisgyermekről, akit a jászolban fekve találtak. Ebben a textusban főleg arról az üzenetről van szó, „amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” Nem a külső dolog, a kétségtelen bizonyíték a fontos, hanem az üzenet, hogy az a kisgyermek a megígért Krisztus, az Írások Krisztusa. A kisgyermek eljövetele békét hoz mindenki számára, aki hisz benne, a kisgyermek eljövetele által lehetségessé válik Isten jótetszése a bűnös emberek számára. A pásztorok az üdvösség első hirdetői!
„És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott* azon, amit a pásztorok mondtak nekik.” A csodálkozás még nem hit. A „hogy is van az?” még nem jelenti, hogy „azt meg kell néznem.” Nem olvasunk arról, hogy az emberek özönlöttek volna a kisgyermekhez. Pedig pont a népszámlálás miatt sokan voltak Betlehemben, akik onnan származtak, vagy ott laktak, eszükbe kellett volna, hogy jusson Mikeás (5,1) próféciája. Betlehemben, az ő városukban fog megszületni a Messiás! Dávid városából származik az Uralkodó! Krisztus eljövetele elérkezett, mindenki megláthatta. De erről semmit sem olvasunk… Maradt a „csodálkozás.”
„Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte…” Hallotta, amint a pásztorok elbeszélték, hogy mi történt a mezőn az éjszaka… Most már tudott az üzenetről, melyet az angyal hirdetett, és az angyalok énekéről. Ezeket a szavakat Mária drága kincsként őrizte meg.
„…és forgatta szívében.” Mária többet tudott Fiáról. Gábriel angyal beszélt neki róla. Már énekelt az Ő üdvösségéről énekében, amikor Erzsébethez érkezett. Az, amiről a pásztorok beszámoltak, számára nagyszerű bizonyítéka volt annak, amit már tudott: újszülött Fia az Üdvözítő, a Szabadító. Hiszen Jézus a neve!
„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” Sokkal később a pásztorok visszamentek nyájukhoz. Boldog, egyébként hivatásuknál fogva nyugodt és hallgatag embercsoport hagyta el a várost. „Ahol a szív csordultig tele van, ott nem tud hallgatni a száj.” Ez szó szerint ráillett a pásztorokra. Minden, amit hallottak és láttak azon az éjszakán a mezőn és a jászol mellett, megegyezett. Ezáltal hitük erősödött. A hívő hálás Isten hűségének minden bizonyságáért. A pásztorok nem tudtak erről hallgatni!
Aki Jézus Krisztusban hit által Megváltóját látja, nem tud hallgatni erről. Nem hagyhat bennünket nyugodni. Meg kell nyilvánulnia szóban és tettben. Meg kell vallani a gyülekezetben (gondoljunk az úri szentvacsorára), és a gyülekezeten kívül is el kell mondani (gondoljunk az evangélizációra).
A pásztorok minden bizonnyal jó állapotban találták juhaikat.
Jegyzetek:
Keleti nap – Körülbelül hat órakor gyorsan világos lesz; este hat óra körül hirtelen alkonyodik. Fél órán belül besötétedik. Az emberek itt általában korán lefeküdnek, és korán kelnek, azért is, mivel délben nagyon meleg van.
Csodálkozni – Inkább, mint „álmélkodni”. Az ApCsel 2,7-ben azt olvassuk: „Megdöbbentek, és csodálkozva mondták”. Ez egy bibliai- stilisztikai forma: (csaknem) ugyanannak a szónak kétszeri használata. A „csodálkozni”-ban tehát nagyrészt benne van a „megdöbbeni” jelentése is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–4; 326:3–5; 327:1–4; 329:1–2.5
Jertek, énekeljünk!: 11:2; 15:1; 16; 22:1.4.5; 33; 35:1–4
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 109; 112; 114
Erőm és énekem az Úr: 39; 42; 49; 68; 143
Megjegyzések:
Az üdvösség hirdetése – Lelkipásztornak kell ahhoz lenned, hogy bizonyságot tégy az üdvösségről, mely Krisztusban jött el hozzánk? Nem, minden hívőnek a feladata, hogy beszéljen Királyáról. A pásztorok példájából láthatjuk, hogy ők azt nem tudták meg nem tenni. Kényszer hajtotta őket, hogy mindenkinek, aki hallani akarta, hirdessék, amit hallottak és láttak.
Beszélgessünk erről a gyermekekkel! Így jobban megértik, mit jelent keresztyénnek lenni.
Elbeszélés – A leckében olyan témáról van szó, melyről inkább beszélgetni kell, mint elbeszélni. Lehet gondolatban a jászolhoz menni a gyermekekkel. Milyen lenne a reakciójuk? Ők is örülnének? Csodálkoznának, mint a pásztorok?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Szép példákat találhatunk a külmisszió történetében férfiakról és nőkről, akik az örömhír (evangélium) hirdetésének szentelték életüket. A pásztorok hírmondásához kapcsolódva elmondhatunk vagy felolvashatunk egy-egy lenyűgöző történetet.
A játékot, műsort előadhatjuk a gyülekezetben, az iskolában, az osztályban szülők, családtagok előtt, vagy más helyi közösségek előtt, pl. az öregek otthonában, de elmehetünk vele egy‑ egy család vagy magányos öreg ember otthonába is. Így lehetnek a gyermekek, mint a pásztorok, Jézus születésének hirdetői lakóhelyükön.
Dráma / Magyar irodalom
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
pásztorok: „menjünk el”
Mária, József – gyermek a jászolban
üzenet – csodálkozás
Mária
dicsőítés
365/212. A pásztorok imádják a Gyermeket – tanári segédlet és feladatlapok egyben
211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az emberiség nagyon örülhet az Üdvözítőnek.
* Aki hisz Őbenne, örök élete lesz.
* Isten békességét ajándékozza az embereknek.
Előzmények:
Az Úr Jézus éjszaka megszületett Betlehemben. Az Üdvözítőt Mária bepólyálta, és a jászolba fektette. Józsefen és Márián kívül még senki sem tudta a földön, hogy az Üdvözítő világra jött.
Történet:
Az efrátai Betlehem körüli mezőkön pásztorok őrködtek a nyájuk mellett. „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Erre szükség volt, mert vadállatok* lopózhattak a nyáj közé, elrabolhatták s megölhették a juhokat. A pásztorok valószínűleg tüzet rakhattak, hogy a vadállatokat elriasszák, ők pedig melegedhessenek.
A pásztorokat évszázadokon át lenézték (lásd 1Móz 46,34). Izráelben másként lehetett, mert az izráeliták eredetileg pásztornép voltak. A pásztorok mégsem tartoztak a nép felsőbb köreihez. Jó erre a történet elmondása közben ügyelni.
Váratlanul az Úr angyala állt meg a pásztorok mellett. Azt látták, hogy isteni fény veszi őket körül: „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége.” Ez az angyal a menny isteni dicsőségét kapta útravalóul, hogy ezzel jobban meggyőzze a pásztorokat arról, hogy ő Isten követe. Ugyanezt olvassuk a Bibliában azokról az angyalokról is, akik az ószövetségi korban jelentek meg a földön.
Nem csoda, ha az angyaltól nagyon féltek! „És nagy félelem vett erőt rajtuk.” Az angyal nyugtatta a pásztorokat: „Ne féljetek!” Ezt mondta Gábriel angyal is Zakariásnak és Máriának. Érthető, hogy az emberek féltek, ha Isten követét meglátták.
Az angyal így szólt: „…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet!” Az örömhöz nem illik a félelem. Az evangélium, az örömhír, melyet az angyal hirdetett, nem félelmet kellett hogy okozzon, hanem örömet.
„…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép* öröme lesz.” Ez a legnagyszerűbb evangélium! Nagy öröm Isten minden népe számára (lásd Mt 1,21)! Mindenki számára lehetséges lesz a szabadulás, a megváltás, aki Jézus Krisztustól várja az üdvösségét.
Mi ez a nagy öröm? Az angyal folytatta: „Üdvözítő született ma nektek.” Az Úr tudta, hogy ezek a pásztorok várják az Üdvözítőt* , másként az angyal meg kellett volna magyarázza, hogy mi lesz a feladata. Ahogy Gábriel magyarázta meg Zakariásnak, mi lesz a fia feladata.
Az angyal tovább beszélt. Megmondta, ki az Üdvözítő: „aki az Úr Krisztus*”. Népe felkent Ura, Királya és Papja most megjelent, hogy üdvözítse azt, aki elveszett. Mindenki, aki hisz benne, a világ Világosságában, nem marad sötétségben (Jn 12,46).
A pásztorok tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni. A betlehemiek kétségtelenül ismerték a Mik 5,1-et. Hogy a pásztorok biztosak legyenek abban, hogy a megígért Messiás megszületett, az angyal azt mondta: „a Dávid városában”, azaz Betlehemben.
A pásztorok, anélkül, hogy kérték volna, még jelet is kaptak: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Az egyszerű pásztoroknak ezzel azt mondta meg az angyal, hogy az Üdvözítő nem gazdag királyfi, hanem egyszerű kisgyermek, olyan, mint az ő gyermekeik. Be van pólyálva, mint az ő csecsemőik, és jobb híján, egy etetővályúban fekszik. Hogy ez a pásztoroknak nem adott okot a megvetésre, kitűnik abból, hogy sietve elmentek a Gyermeket imádni.
Az angyal befejezte a beszédét. Az újszülött Üdvözítő evangéliuma ismertté lett a földön. A mag el van vetve, nem egy fejedelem, Nagy Heródes, Augustus császár, Cirénius, Sziria helytartója udvarában, hanem ezeknek az egyszerű pásztoroknak a szívében. „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek” (1Kor 1,28). És ezt azért teszi, hogy gondoskodjék arról, a világ hatalmasai ne dicsekedjenek magukkal (1Kor 1,29).
Mindjárt azután, hogy az angyal befejezte a beszédét, „mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”
Milyen nagyszerű látvány volt ez, az angyalok ezreit látták a pásztorok a sötét égbolton! Érthetetlen, hogy nem futott ki egész Betlehem megnézni a látványosságot. Vagy csak a pásztorok látták ezt? Csak ők hallották a hatalmas énekkart? Erre kell gondolnunk, annak a ténynek a láttán, hogy mindenki, akinek elmondták, mit hallottak és láttak, elcsodálkozott azon. Az angyalok Istent dicsérték énekükben. Ő ezt a dicsőítést kegyelméért kapta, mert megemlékezett arról az ígéretéről, melyet Évának, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Dávidnak és egész Izráelnek tett prófétái által, valamint Zakariásnak és Máriának is mondott!
Az angyalének így szólt: „a földön békesség”. Nem földi békességről jövendölt, mert a földön addig sohasem lesz békesség, amíg Krisztus egyszer vissza nem jön az ég felhőin. Lesz ugyan békéje azoknak, akik hit által megigazultak. Békességük lesz Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, írja Pál a rómaiaknak a Róm 5,1-ben. Természetesen, minden embernek arra kell törekednie, hogy békességben éljen felebarátjával. Annak a békének, melyet az angyal hirdetett, érezhetően ki kell sugároznia a földre. Aki azonban csak földi békességre törekszik, csalódni fog. Pál a Fil 4,7-ben azt írja: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez valóban meghaladja értelmünket. Erről a békességről szól az angyalok éneke.
„…az emberekhez jóakarat”. Ennek a jelentését a 2Thessz 1,11-ben találjuk, ahol Pál azért imádkozik, hogy Istenünk a gyülekezetet töltse meg „teljesen a jóban való gyönyörködéssel”. A gyönyörködés eszerint tehát: minden, amit Isten jóságában elhatározott, hogy azokat gyermekeinek adja.
Az angyali éneknek ezt a részét olvashatjuk másként is: „a jóakarat embereinek.” Az Ef 1,5 ad ehhez felvilágosítást: (Isten) „előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.” A jóakarat emberei azok, akiket Isten, kegyelemből fiaivá fogad Jézus Krisztus által. A békesség a földön Isten örökbefogadott gyermekeiben ölt testet!
Jegyzetek:
Vadállatok – Az 1Sám 17,34–36-ban azt olvassuk, hogy Dávid elmondta Saul királynak, egyszer a nyáj legeltetése közben megölt egy oroszlánt és egy medvét. Dávid ugyancsak az efrátai Betlehem mezőin legeltette juhait.
Az egész nép – Nem „minden nép” van itt. Krisztus által nem minden nép, és nem minden ember részesül általános megbékélésben. A megbékélés csak azoké lesz, „akik hisznek benne”. Az az angyal, aki Józsefet álmában figyelmeztette, ezt a Mt 1,21-ben így mondta: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. A „népe” tehát itt nem Izráel népét jelenti, ahogy feltételezik, hanem Krisztus követőit, mind a zsidók, mind a pogányok közül valókat. Gondoljunk a Zsolt 2,7–8-ra: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.” Itt nemcsak a zsidókról van szó, hanem a földkerekség népeiről.
Üdvözítő – Különféle szavak utalnak ugyanarra a fogalomra: Megtartó, többek közt ezt a szót találjuk a Károli Bibliában az Ézs 19,20-ban: „hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa” (az új fordítás nem a megtartó szót használja, hanem „vezetőt” ír). Az Ószövetség többször is használja a „Szabadító” szót. Ez ugyanazt jelenti, mint a Megtartó. Az „Üdvözítő” szó csak az Újszövetségben fordul elő, az evangéliumokban: Lk 2,11 és Jn 4,42. Az Apostolok Cselekedeteiben és az apostolok leveleiben többször is. Az „üdvösség” a héberben ugyanazt jelenti, mint a „megváltás”, mind az ideigvaló, mind az örökkévaló, vagy mind a kettő. Az Üdvözítő a Megváltó. (Lásd még a 209. leckét)
Krisztus – Héberül: „Messiás” (Dán 9,25.26) „Felkent”-et jelent. Jézus Krisztus a Közbenjáró, a Közvetítő övéi érdekében úgy, ahogy a főpap állt Isten és a nép között, amikor a Szentek szentjében szolgált. Az Úr Jézus Melkisédek rendje szerint való Főpap (Zsid 5,10; 6,20). Azaz Ő is népe Királya és Főpapja, mint ahogy Melkisédek, Sálem királya király is és főpap is volt (lásd 1Móz 14,18). Mint Király, uralkodik, mint Főpap, önmagát áldozta fel övéi bűnéért való engesztelésül. (Lásd még a 204. leckét)
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–4; 311:1–4; 315:1–5; 316:1–6; 317:1–2; 323:1–2; 326:1–3
Jertek, énekeljünk!: 5; 8; 10; 11; 14; 22:1–3; 32; 36
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 108; 109; 112; 113; 114
Erőm és énekem az Úr: 20; 42; 43; 71; 103; 142
Megjegyzések:
Egy nehéz bibliai rész – Első látásra az elbeszélés anyaga nem tűnik nehéznek. De amint a leírásából látható, sokat kell rajta gondolkodni, és sokat kell tanulmányozni. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a pásztorok az örömhírt hallották. Sokkal inkább azt kell a gyermekeknek megmagyaráznunk, hogy amit az angyal a pásztoroknak hirdetett, az magának Istennek a proklamációja. Krisztus megváltói munkáját hirdették az angyal és az angyalsereg. Csak a betlehemi Gyermek által lehetséges ez a békesség a földön: Isten jóakarata csak azé, aki benne hisz; annak lesz örök élete (Jn 3,16).
Egyszerű pásztorok – Egyszerű emberek hallják elsőként az evangéliumot az angyaltól. Nem szükséges tudósnak lenni, magas állást betölteni, hogy halljuk az evangéliumot. Jól mondják, hogy az Örömhír legjobb befogadói a gyermekek. Mondjuk el nekik, hogy az evangélium nekik is szól. Az Úr Jézus maga mondta ezt (Lk 18,16.17): „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Betlehem – pásztorok
angyal: „Ne féljetek”
öröm – Üdvözítő született
jel – bepólyálva jászolban
Mennyei seregek:
dicsőség – békesség – jóakarat
365/211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben
210. Jézus születése — Ingyenes bemutató anyag!
/Kategória: 365 bibliai történet, Ingyenes bemutató, ÚjszövetségA lecke bemutató képanyaga – tanári lapok és munkalapok – a bejegyzés végén mind megtekinthető, és a teljes anyag PDF formátumban letölthető!
Üzenet – Téma:
* Isten szeretetének jele, hogy egyszülött Fiát adta (Jn 3,16).
* Jézus Krisztus megalázkodása születésével kezdődött.
Előzmények:
Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze birodalma minden alattvalóját. Mindenkinek oda kellett mennie, ahonnan származott. József és Mária Betlehembe utaztak, mivel Dávid leszármazottai voltak, aki Betlehemben született, és ott volt családja birtoka.
Bevezetés:
Mindannál, ami Krisztus földre jövetelével kapcsolatos, az Ő megalázkodásából kell kiindulnunk. Az Atya Isten Fia emberként jött a földre. Ez már magában is a legnagyobb megalázkodás. Ehhez járulnak még különböző szempontok, melyek megalázkodását hangsúlyozzák. Az Isten képére teremtett ember önként alávetette magát a bűn által a halálnak. Az élet fájához vezető utat elzárta Isten (lásd 1Móz 3,24). A szent Isten elhatározta, az emberiségnek lehetőséget kell adni, hogy ismét kegyelembe fogadtassék, és ismét Ővele járhasson. Ezért kellett Jézus Krisztusnak emberekhez hasonlóvá lennie, kivéve a bűnt. Így alá kellett magát vetnie mindannak az emberi gyöngeségnek, ami a bűn következménye. Semmitől sem kíméltetett meg, úgyhogy végül a fájdalmak útján a keresztfáig kellett elmennie. A kereszt után azonban a halálon való diadal következett, ami által népe örök életet örökölhetett az üdvösségben.
A Fiú megalázkodása volt, amikor születése előtt felvette az emberi természetet. Milyen nagy szeretete volt Istennek, hogy ezt az emberekért vállalta! Egy másik megalázkodás, hogy József és Mária egy földi uralkodó, Augustus római császár rendeletének kellett engedelmeskedjen. Egy ember parancsára kellett, hogy útnak induljon az ég és föld még meg nem született Királya. Emberré lételével Krisztus dicsőségét az Atyánál hagyta. Pál erről a Fil 2,7-ben azt írja, hogy szolgai formát vett fel, és emberekhez hasonlóvá lett.
Az Úr Jézus mégis teljesen Isten maradt. Ugyanakkor emberi testet vett fel, annak minden gyöngeségével. Éhezett, elfáradt és meghalt.
Miért vállalta Krisztus mindezt? Hogy népe helyett, szeretetből, elszenvedje a bűn büntetését. Ő a második Ádám, egy új emberiség feje, ezért helyreállította az Istennel való megszakadt közösséget. Földre jövetelével, mely halálával végződött, de a feltámadással folytatódott, legyőzte a halált és az ördögöt. Az embernek, aki a bűn szolgájává lett, Általa, ha hit által Krisztus tulajdona lesz, nem kell többé a Sátánnak szolgálnia, hanem közösségben élhet Istennel. Ez már itt a földön elkezdődhet, s a halál után örök és tökéletes lesz.
Karácsony és pünkösd között akkor nem lesz különbség.
Történet:
József Dávid király leszármazottja. Dávid Betlehemben született Isai legkisebb fiaként. Augustus császár népszámlálást rendelt el. Nagy birodalma („az egész föld”) minden lakosának a maga városába kellett mennie, hogy ott írják össze (lásd a 209.leckét). József engedelmeskedett Augustus császár parancsának. Jegyesével*, Máriával a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe utazott. Ez kb. 100 km-nyi út*. Máriának valószínűleg gyalog kellett megtenni az utat, pedig a Gyermeket várta.
József és Mária végre megérkezett Betlehembe. Nagy volt ott a forgalom. Mindenki, aki Betlehemből származott, odautazott. Szállást* kerestek. Amikor József és Mária a fogadóban hálóhelyet kértek, kitűnt, hogy az már tele van. A 7. versben jászolról, az állatok etetővályújáról olvasunk. Örökre tisztázatlan marad, hogy a fogadós volt-e, aki a hálóhelyet felkínálta nekik az istállójában. Az „istálló” szó nincs megemlítve. Nagyon is lehetséges, hogy a fogadónak abban a részében találtak helyet, ahol az állatokat helyezték el. Van még egy másik lehetőség is: az az istálló, ahol a pásztorok, akikről a 8. vers szól, a nyájukat szállásolták el. Az ilyen istálló egy fallal körülkerített hely volt ajtó nélküli ajtónyílással ellátva. A pásztor az ajtóban feküdt. Gondoljunk Jézus szavaira: „én vagyok a juhok ajtaja” (Jn 10,7). A pásztorok ugyanis azonnal tudták, hogy melyik jászolról szólt az angyal! A történet elmondásakor nyugodtan lehet „istálló”-ról beszélni.
Azután Jézus megszületett. 6. vers: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”. Vajon mindjárt az első éjszaka történt-e, nem tudjuk. Nem látszik valószínűnek. Csak azt olvassuk: „amíg ott voltak”. Viszont a 8. versből tudjuk, hogy éjszaka volt: a pásztorok éjszaka őrködtek a nyájuk mellett. Az idők teljessége, a történelem nagy pillanata elérkezett! Az Üdvözítő megjelent a földön.
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (lásd Jn 1,14). Az Ézsaiás 53,2-ben levő prófécia beteljesedett: „Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.” Egyúttal valóra vált a Mikeás 5,2-ben (az új fordítás szerint 5,1-ben) levő prófécia is: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (itt a Károli Bibliából vettem az idézetet, mivel az illik ahhoz, amit a leckében Evert Kuijt erről mond. A fordító). Az abban az időben nem sokat számító Betlehemben született meg Isten Fia. Mária újszülött Fia uralkodó lesz Izráelben népe fölött, minden hívő fölött. Nagyszerű textusunkban ez a szó szerepel: „nekem”. Nekem, az Úrnak, a Szövetség Istenének származik, azaz születik Ő. Az Atya magáévá fogadta a Fiút, a Szabadítót. Gondoljunk arra, hogy Isten a megszületett Megtartó által népével is megbékélt! Nem hiába hirdetik majd az angyalok ujjongva a Megtartó eljövetelét! Csak az Ő eljövetele által lehetséges a nagy öröm a mennyben minden megtérő bűnösön (Lk 15,7)! Mária újszülött Gyermeke elsőszülött Fiú. Ez, világos, arra céloz, hogy a gyermek Mária elsőszülött fia. Miért van ez ilyen egyértelműen leírva? Nos, mindenkinek, aki Krisztusról hall, tudnia kell, hogy amikor Mária Jézust megszülte, még szűz volt, még nem hált Józseffel, a férjével (Mt 1,25). Hogy Jézus Mária elsőszülött fia volt, arra is utal, hogy más fiai (leányai is) születtek (lásd Mk 6,3).
Ézs 53,2–3: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt és emberektől elhagyatott.”
Úgy van: A Megtartó a legeslegszegényebb körülmények közt jött a világra. Egy jászol, egy etetővályú volt az első fekvőhelye. Mária bepólyálta. De ne a ma is használatos pólyára gondoljunk! Abban az időben keskeny vászoncsíkokba csavarták be a gyermeket. Mária gondosan magával hozta ezeket. (Lásd Ez 16,4) Gondolkodjunk el azon a tényen, hogy a bűn nélkül való Üdvözítőt felöltöztették. Ennek a megaláztatásnak is alávetette magát népéért. Ugyanis a ruha viselése a bűn egyik következménye volt. Ebben is hasonló lett a Megtartó az emberekhez. Joggal nevezte magát „Emberfiá”-nak.
Az egész születéstörténet az Isten Fia megaláztatásáról beszél. És mindez szeretetből történt, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Jegyzetek:
Jegyese – (Lásd ehhez a 206. és 209. leckében levő jegyzetet) Az Úr angyala Józsefnek álmában megparancsolta, hogy vegye magához jegyesét (Mt 1,20). Ő engedelmeskedett a parancsnak (Mt 1,24), de nem „érintette” (Károli: „ismerte”) őt (Mt 1,25). A Lk 2,5 még mindig „jegyes”-ének nevezi Máriát. Ebből arra következtethetünk, hogy József és Mária még nem éltek házaséletet.
Az utazás Názáretből Betlehembe – Mivel Galilea és Júdea között Samária terült el, a galileaiak a Jordánon túl utaztak Júdeába (többek közt Jeruzsálembe). Kétszer keltek át a Jordánon (lásd a leckét).
Szállás (Károli: vendégfogadó ház) – Úgynevezett karavánszeráj: fallal körülkerített térség, a falak mentén egyszerű hálóhelyekkel. A tevék, szamarak és lovak az udvaron maradtak. A nagyobb szállások emeletesek voltak: alul voltak az állatok, az emeleten az emberek.
Kapcsolódó igehelyek: Ézsaiás 53; Mikeás 5,1; János 1,14
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–2; 117; 296:1–2; 303:1–3.6–7; 318; 319:1–3.6; 320:1
Jertek, énekeljünk!: 7; 8; 9; 20; 21:1; 24; 28
Harangszó: 2; 5:1–2; 7; 51
Dicsérjétek az Urat!: 103; 105; 106; 111; 114:1–2
Erőm és énekem az Úr: 42; 108
Megjegyzések:
Közismert történet – Melyik tanító nem ismeri Jézus születésének történetét?… Éppen azért, mert ilyen közismert ez a történet, írtuk le még egyszer mélyrehatóan, mit foglal magában a Megtartó testben eljövetele. Reméljük, hogy ez a leírás sok mindent megvilágít. Különösen a nagyobb gyermekekkel beszélhetünk ezekről a tényekről behatóbban. Vetessük elő velük a Bibliát ehhez! Visszatekintés a bűnesetre, az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretekre, a Messiás eljöveteléről szóló próféciákra, segíti a dolgok jobb megértését.
Mit kapnak a gyermekek ebből a bibliai részből? – A karácsonyi történet gyakori ismétlése – otthon, könyvben, folyóiratban, iskolában, gyermekistentiszteleten, templomban – bizonyos közömbösséghez vezethet. A gyermekeket azonban állandóan emlékeztetni kell arra, hogy ezzel a művével Isten mit tett a bűnös emberért. A Megtartó a gyermekekért is jött a földre!
Ne tegyük regényes történetté – Természetesen nem ismerjük minden tanító elbeszélő stílusát. De gyakran megtörténik, hogy a Lukács 2-t meseként mondják el. Figyeljünk a karácsonyi énekekre is! Kicsinyítő szavak, mint istállócska, jászolka, pásztorocskák, angyalkák gyakran előfordulnak. Pedig itt az Isten Fia, a Megtartó születésének hatalmas üdvtényéről van szó! Ez a régi magyar ének emlékeztessen erre bennünket (Ref. ék: 318. dics.):
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Dráma / Magyar irodalom
Ének-zene
– eredeti betlehemes, ill. pásztorjátékokból (** ***)
– klasszikus karácsonyi zeneművekből (pl. Händel: Messiás, Bach: Karácsonyi oratórium, karácsonyi orgonazene) (***)
Egy-egy részletet a karácsonyi műsorba is beépíthetünk.
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Augusztus császár – népszámlálás
Betlehem – szállás: nincs hely
jászol – pólya – megaláztatás
Feldolgozás ***
Munkalap:
A feladat textusa: „…emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 7b–8) Az Isten Fia maga Isten. Mint ember jött a földre. Ez megalázkodás volt részéről. A mennyei Atya akaratának engedelmeskedve Krisztus meghalt a kereszten, hogy megszabadítson mindenkit, aki hisz benne.
Aranymondás:
Megtanulásra a fenti igeszakasz aláhúzott részét javasoljuk, de kiegészíthető a második részével is: Fil 7b–8
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
A Gyermek:
Nem látható tehát különbség közte és más újszülött fiúcska között. Mégis van különbség:
– Jézus földi apa nélkül jött a földre. Isten maga az Ő Atyja.
– Jézus nem fog vétkezni.
– Jézus nem bűnösként hal meg.
– Jézus önként hal meg.
– Jézus meghal mindenkiért, aki hisz benne.
Nagyszerű, ha erről a csoporttal tanulságos beszélgetés alakulhat ki.
Egyéb ötletek:
Karácsonyi műsor, játék:
Kézművesmunka:
A nagyobb gyerekek is szívesen barkácsolnak, különösen karácsony előtt, ne hagyjuk őket feladatok nélkül!
Elkészíthetik ők is a betlehemi istállót jászollal, ember- és állatalakokkal. Alapanyagként a vesszőt, szalmát, gyékényt vagy az agyagot javasoljuk. Ezek utalnak leginkább Jézus megalázott voltára, arra az emberi környezetre, amelybe megszületett. Szalmából és gyékényből nagyon szép karácsonyfadíszeket is készíthetünk.
A megvalósításban segíthet a „Menjünk mi is Betlehembe” című könyv (Háttér Lap- és Könyvkiadó, Bp, 1990).
Feldolgozás **
Munkalap:
Nem az istálló a történet középpontja, hanem a Gyermek Jézus. Ezt észrevehették a gyermekek a történetből. Mária és József Jézus születése fölötti öröme most láthatóvá lesz.
Aranymondás:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
Jézus jövetelének célja:
Jézus földre jövetele a legelső üdvtény. De nem az egyetlen! Húsvét és pünkösd követi…
Okos dolog minderre rámutatni a gyermekeknek. Ezért néhány kérdés több bepillantást enged abba, miért volt szükség rá, hogy Krisztus emberként jöjjön a földre, mi volt a célja.
Ki az Úr Jézus Atyja? Az Úr Jézus is Isten?
Miért jött az Úr Jézus a földre?
Kikért jött az Úr Jézus a földre?
Milyen munkához kezdett, amikor felnőtt?
Mi történt azután, hogy az Úr Jézus meghalt a kereszten?
Kikért halt meg?
Hol van most az Úr Jézus? Mit csinál ott?
Egyéb ötletek:
Dramatizálás:
1. A császári rendelet kihirdetése
2. József és Mária készülődése és útja Betlehembe
3. Szálláskeresés
4. A gyermek születése
A jeleneteket eljátszhatják a gyerekek többször, spontán szövegalkotással, de kötött szövegeket is kereshetünk hozzá gazdag népszokás-anyagunkból, vagy magunk is írhatunk párbeszédeket a Biblia és hagyományos szövegek segítségével. (Ne féljünk együtt játszani, együtt alkotni a gyerekekkel!)
Feldolgozás *
Munkalap:
Induljunk ki a gyermek élményvilágából, és hasonlítsuk össze tapasztalatait az Úr Jézus születésével! A téma egészen jól kapcsolódik a gyermeknek azokhoz a tapasztalataihoz, amikor öccse vagy húga született, vagy a nagynénjének, esetleg a baráti körben valakinek kisbabája lett.
Aranymondás:
(Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette. (Lukács 2,7)
Üzenet elmélyítése / egyéb ötletek:
A baba születése:
Ha erre nincs lehetőség, akkor a tanító vagy a gyerekek mindezt egy játék babával is eljátszhatják, pl. megfürdetik a babát, bepelenkázzák, cumisüvegből itatják stb. Bepólyázhatják a babát egy ma is használatos pólyába; majd bepólyálhatják úgy, ahogy Mária tehette és a rajzon is látható: egy puha vászonba vagy kendőbe.
Kitalálós játékot is játszhatunk: egy gyermek mutatja, hogy mit csinál egy képzeletbeli babával, a többiek pedig megpróbálják kitalálni azt (különösen érdekes ez azok számára, akiknek otthon nincs kis testvére).
Altatódalok:
Tegyenek a gyermekek úgy, mintha egy kis babát tartanának a karjukon, és ringassák! Énekeljenek ehhez bölcsődalt: „Tente baba, tente”, „Csicsija babája”! Mondjuk meg nekik, hogy szépen és halkan énekeljenek! Énekeljük el hasonló módon, altatódalként a „Kirje, kirje…” kezdetű éneket (Jertek, énekeljünk! 20), mintha Mária ringatná a gyermeket és énekelné hozzá a dalt! Énekelhetjük az alábbi, betlehemes népszokásaink között fennmaradt változatot is ugyanazzal a dallammal:
Szűz Mária várja, várja,
Aludjon el Jézuskája,
Átöleli két karjával,
Melengeti szép ajkával.
Aludj, aludj én szentségem,
Csillag villan széles égen,
Fényes útját bölcsen járja,
Áldásodat várja, várja.
Barkácsolás:
4–6 gyermekből álló csoport készítsen nagy ív (barna) papírból istállót! (Az istálló ne térben, hanem síkban készüljön el!) Adjunk nekik egy dobozban különféle színű papírt, valódi gyapjút vagy vattát, hogy abból juhokat készítsenek, szalmát, ruhaanyag darabokat József és Mária ruhái számára, és fehér vásznat, amibe az Úr Jézust pólyálják stb! A gyerekek beszéljék meg egymással, ki mit készít az istállóba!
Az istálló és gyerekszoba lapját akasszuk a falra a teremben egymás mellé, és a gyerekek beszéljenek arról, hogy mi van azokon!
A teljes letölthető PDF – mintaként
365/210. Jézus születése – tanári segédlet és feladatlapok egyben
209. József álma; utazás Betlehembe
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Úr megsegíti azt, aki Benne bízik.
* Az Úr Jézust állandóan megalázták.
* Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről.
Előzmények:
Mária Gábriel angyaltól meghallotta az Úr Jézus születésének hírét. Ő lesz az édesanyja. Azután Hebrónba ment Erzsébethez, és három hónapig ott maradt. Erzsébet fiút szült, akit Jánosnak neveztek el. Zakariás újra beszélt, és áldotta Istent.
Történet:
Mária József jegyese* volt (Lásd a Lk 2,5-öt is). József ácsként dolgozott Názáretben (lásd Mt 13,55 és Mk 6,3). Dávid király leszármazottja volt, amint az a Mt 1,1–16-ban levő nemzetségi táblázatból kitűnik.
Mária visszatért Hebrónból, áldott állapotban, holott még nem keltek egybe*. József észrevette ezt. Most mit tegyen? Becsülte Máriát, és sokkal jobban szerette annál, mintsem nyilvánosan megszégyenítse, ahogy az szokás volt Izráelben Mózes törvényei alapján. De milyen nehéz volt ez József számára! Mária nem mondta el neki, amit Gábriel angyaltól hallott. József így nem is tudta, hogy ez az áldott állapot az Úrtól van, és hogy az a Gyermek, aki majd megszületik, Isten Fia, a Messiás, akit Jézusnak fognak hívni. Házasság előtt, ahogy szokás volt, nem éltek egymással nemi kapcsolatot. József úgy vélte, hogy talált megoldást. Az volt a terve, hogy titokban bocsátja el jegyesét, akkor nem kell őt bevádolnia. A házassági ígéret ezzel megszűnik. Igaz, akkor Máriát rossz, parázna asszonynak tekintik, és egyedül kell felnevelnie gyermekét.
Aztán egy éjszaka József különös álmot látott, megjelent neki az Úr angyala, aki így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” Figyeljünk csak arra, hogy az angyal Józsefet Dávid fiának szólította, és ezzel arra az ígéretre emlékeztette, melyet az Úr Dávidnak tett, hogy a Messiás az ő családjából fog származni. Továbbá figyeljünk arra is, hogy Máriáról azt mondta: „feleségedet”. Ezzel kifejezetten megerősítette, Józsefnek nem kell arra gondolnia, hogy Máriát elbocsássa. A Gyermek, akit Mária várt, a Szentlélektől fogantatott*. Nincs semmi szégyellnivalója.
Majd azt közölte az angyal, hogy Mária fiút fog szülni, akit József Jézusnak nevezzen el. Neki tehát a gyermek apjaként kell szerepelnie. Első tette az lesz, hogy azt a nevet adja neki, melyet az Úr parancsolt. Mégpedig azért, mert a Jézus név Szabadítót, Üdvözítőt, Megváltót jelent. Ez ismert név volt Izráelben, bár nem így mondták, hanem Józsuénak* (Jesua, Jehosua) vagy Hóséának. Jézus a név görög változata volt. Az angyal tehát a Messiás eljövetelének örömhírét mondta el Józsefnek! Még azt is hozzátette, hogy Jézus fogja népét üdvözíteni (megszabadítani) bűneiből*. Azaz Ő fogja azt megtisztítani, meggyógyítani.
Majd az angyal arra az ismert ószövetségi ígéretre utalt, melyet Isten egykor Júda istentelen királyának, Aháznak, Ezékiás apjának tett (lásd Ézs 7,14). Hogy Jézus anyja egy szűz lesz, azt már akkor megmondta az Úr a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek.” – ami azt jelenti: „Velünk az Isten” – tehát hasonló a jelentése, mint a Jézus névnek.
Ez meggyőzte Józsefet! Amikor fölébredt, elhatározta, hogy engedelmesen megteszi azt, amit az angyal parancsolt neki. Feleségét, Máriát magához*, tehát házába vette. De nem érintette addig, amíg meg nem szülte elsőszülött fiát, akit József Jézusnak nevezett el.
Nem sokkal ezután József feleségével, Máriával útra kelt, hogy Augustus császár rendeletének, de egyben Isten üdvakaratának engedelmeskedjen. Gondoljunk itt arra, hogy ezt nem tehette volna, ha Mária nem a felesége (lásd a 210. lecke jegyzetében: „jegyese”).
A júdeai Betlehembe mentek. Erről a 210. leckében lesz majd szó részletesebben.
Jegyzetek:
Jegyesség – (Lásd a 206. leckében levő jegyzetben a „jegyes”-t is.) Mária József „jegyese” volt (Lk 2,5). A jegyesség ma is azt jelenti, majdnem biztos, hogy a fiatalok összeházasodnak. A jegyesség még felbomolhat, bár nem azzal a szándékkal kötötték.
A keleti jegyességnél elgondolhatatlan, hogy a fiatalok úgy éljenek együtt, mint férj és feleség. Az majd csak azután lehetséges, ha a hét napig tartó lakodalomnak vége. A menyasszonyt akkor a vőlegénynek „ajándékozzák”.
Izráelben nem volt (és nincs) polgári házasságkötés a városházán, a községházán vagy a házasságkötő teremben. A házasságkötés a családban történt. A vőlegény apja kötötte és áldotta meg a házasságot. Jelenleg rabbi is megáldja az egybekelteket.
Terhesség még a házasságkötés előtt – Izráel ceremoniális törvényei világosan megszabták, hogy fiatal lány nem hálhatott férfival, menyasszony pedig egyáltalán nem. Ha a férfi, aki feleségül vette, ezt észrevette, föl kellett jelentenie. Ha az bebizonyult, akkor a nőt meg kellett kövezni (Lásd 5Móz 22,21.23–24). József problémája tehát minden tekintetben érthető.
A Szentlélek által való fogantatás – Az Apostoli Hitvallásban ez áll: „aki fogantatott Szentlélektől, születetett Szűz Máriától.” A Niceai Hitvallás azt mondja: „Testté lett a Szentlélektől Szűz Máriából, és emberré lett.”
Józsué – Az Ószövetségben két ismert személy viselte ezt a nevet: Józsué, Izráel második vezetője, aki a népet bevitte Kánaánba, és vezére volt a kánaániak elleni harcoknak, akit előbb Hóséának (vagy héberül Jesua illetve Jehosua: „az Úr megszabadít”) hívtak, ami ugyanazt jelenti. A másik személy Jósua, a fogság utáni főpap (Zak 6,11).
Bűnből való szabadítás – Jelenleg úgy beszélnek Jézusról, mint aki megszabadít nyomorúságból, éhínségből stb., míg ebből a történetből és sok más bibliai helyből kitűnik, Ő elsősorban azért jött, hogy minket a bűn hatalmából szabadítson meg szenvedése és halála által.
Magához venni – Nagyon valószínű, hogy megünnepelték a szokásos hét napig tartó lakodalmat, ezzel megkötötték a házasságot, és aztán József Máriát hivatalosan magához vette, mint feleségét.
Énekek:
Református énekeskönyv: 42:3–5; 77:1; 254:1. 4–5; 272:1.4; 274:1.4
Jertek, énekeljünk!: 1; 74; 189; 198: 1–3.5
Harangszó: 3; 4; 42:1; 43; 52
Dicsérjétek az Urat!: 8; 40; 75; 101:1; 103; 104
Erőm és énekem az Úr: 54; 76; 131:1–2.4
Megjegyzések:
Az Úr megsegíti azt, aki benne bízik – Minél nagyobb a nyomorúság, annál közelebb a segítség, mondja a közmondás. Így van ez a hitéletben is. József teljesen tanácstalan volt. Amikor odaért, hogy valami helyrehozhatatlant tegyen, angyal jött segítségére.
Mindenki, aki hisz az Úrban, várhatja, hogy a kellő pillanatban megsegíti, és tanácsot ad neki.
Az Úr Jézust állandóan megalázták – Isten Fiát, Jézus Krisztust földi életében újra meg újra megalázták. Ez övéiért történt. Megaláztatása már akkor megkezdődött, amikor az anyaméhben megformáltatott. Hogy anyját, Máriát rossz nőnek tekinthették volna az emberek, aki nem tudta, hogyan kerül áldott állapotba, az is egy formája Jézus megalázásának.
Ha erre gondolunk, szégyelljük magunkat, hogy Isten Fia az övéiért így megalázta magát.
Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről – A történelmi események, melyek látszólag emberi szándékból, érdekből fakadnak, Isten eszközévé lehetnek üdvterve megvalósításában. Augustus császár rendelete nélkül József és Mária nem ment volna el Betlehembe, hogy ott szülessen meg a régen megígért Fiú: „Te pedig Efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” (Mik 5,1)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
József – jegyesség Máriával
Názáret – ács
Mária áldott állapotban
elbocsátani?
álom: ez a Szentlélektől van
út Betlehembe
365/209. József álma; utazás Betlehembe – tanári segédlet és feladatlapok egyben
208. Keresztelő János születése; Zakariás éneke
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* A hála dicsőítő éneket szül.
* Isten ígéretei mindig valóra válnak.
Előzmények:
Zakariás némán ment haza a templomból, ahol Gábriel angyal hírül adta neki János születését. Mária Názáretből Júdeába ment, ahol Erzsébet megáldotta, és csak három hónap múlva tért haza.
Történet:
Elérkezett az idő, hogy az idős Erzsébet, Zakariás pap felesége, Hebrónban* megszülje a nekik megígért gyermeket. Amikor a gyermek megszületett, eljöttek Erzsébethez a szomszédok és a rokonok. Együtt örültek vele, hogy ilyen különleges módon volt hozzá irgalmas az Úr.
A nyolcadik napon volt a körülmetélés ünnepe. Mindenki összesereglett Zakariás és Erzsébet házánál. Amikor a körülmetélés* megtörtént, a szomszédok és a rokonok a gyermeket édesapja nevéről Zakariásnak akarták nevezni*.
Erzsébet nem egyezett bele, és azt mondta, hogy a fiúnak János legyen a neve. Zakariás minden bizonnyal leírta neki Gábriel angyal parancsát.
Az emberek azonban ezt különösnek találták, ugyanis senkit sem hívtak így a rokonságban. Ekkor intettek az édesapának, hogy megtudják tőle, minek akarja a gyermeket neveztetni.
Zakariás táblát* kért. Arra fölírta: „János a neve.” Az emberek elcsodálkoztak ezen.
Mindjárt ezután megoldódott Zakariás nyelve, azaz ismét tudott beszélni. Az első, amit mondott, Istent dicsőítő ének volt. Az Úr megbocsátotta hitetlenségét. Amiről az angyal szólott, az most megtörtént: Zakariás megint tudott beszélni.
Júdea hegyvidékén mindenkit félelem szállt meg az ilyen különös események miatt: mint János születése, és az a tény, hogy Zakariás előbb néma volt, aztán amikor fia nevét leírta, ismét beszélni tudott. Egy ideig másról sem volt szó, joggal kérdezték egymástól az emberek, vajon mi lesz ebből a gyermekből. Zakariás megtelt Szentlélekkel, és prófétált. Amit mondott, Zakariás énekének nevezik.
János pedig növekedett és erősödött lélekben, a Szentlélek által. Amikor felnőtt, elvonult a pusztába. Ott készült fel szolgálatára.
Zakariás énekének magyarázata (felsősöknek):
Abban, amit Zakariás mondott, vagy inkább prófétált, nagy részben az Ószövetségből vett mondások, ígéretek és próféciák szerepelnek. Zakariás tulajdonképpen ezeket erősítette meg.
Jól tesszük, ha a hivatkozott textusokat elolvassuk. Ezzel a régi szavak újjá lesznek a mi életünk számára is, mint egykor Zakariás számára.
Gondoljunk arra is, hogy a Szentlélek sugallta ezeket a szavakat Zakariásnak! Ez az ének tehát nem csupán egy meghatott és hálás apa költői megnyilatkozása.
68.v. Zakariás magasztalja és dicsőíti az Urat, Izráel Istenét. Ő izráelita, és Istent népe Istenének vallja. Magasztalja az Urat, mivel kegyelmesen meglátogatta népét, nem feledkezett meg róla, hanem meg akarja váltani, szabadítani.
69.v. A szabadítás Dávid nemzetségéből jön el. Észrevesszük tehát, hogy Zakariás nem a fiáról mond dicsőítő éneket, hanem az eljövendő Messiásról, arról a Gyermekről, akit Mária hordoz méhében!
Az „erős üdvözítőt” (olvasd el ehhez a Zsolt 132,17-et) az Úr támasztja „nekünk”, azaz Izráel népének, de mindazoknak is, akik majd hisznek Benne. Az eredeti szövegben, úgy ahogy a Károli fordításban találjuk, az „üdvösség szarvá”-t olvashatjuk. A szarv az Ószövetségben a hatalom, az erő jelképe volt (lásd Zak 2,1–2 [Károli szerint 1,18–19]; 1Sám 2,1 [Károli szerint]; Zsolt 75,5–6.11 [Károli szerint]): az állatok ugyanis a szarvukkal küzdöttek. Az üdvösség hatalma felülmúlhatatlan! Zakariás is Istennek a Zsolt 132,17-ben tett ígéretére gondolhatott: „Ott növelem meg Dávid hatalmát”, egy Dávid házából való erős hatalmat, amit az Úr most támaszt nekünk.
70.v. A próféták, Isten Lelke által ihletve, állandóan erről szóltak (olvasd el ehhez a Zsolt 72,12; Ézs 40,10; Jer 30,10; Dán 9,27-et), a világ kezdetétől fogva. Sok mást is mondtak, amik nincsenek benne a Bibliában, de nyilvánvalóan tovább éltek az izráeliták között.
71.v. Ez is prófétai kijelentés: „megszabadít ellenségeinktől”, és Zakariás közelebbről is megmagyarázza: „mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket”. Izráel sok ellenséget ismert, de a legnagyobb ellenség a Sátán, aki ellen minden embernek küzdenie kell.
72.v. Zakariás azonban inkább csak arról az üdvösségről szól, mely Izráel népére vár. Isten irgalmasságáról beszél, melyet Izráel ősatyáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal gyakorolt az által, hogy állandóan megemlékezett a velük kötött szövetségről.
73.v. Zakariás különösen az Úrnak Ábrahámmal való szövetségkötésére irányítja a figyelmet: „az eskü, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak”. (Itt a következő textusokat keressük ki és olvassuk el: 1Móz 22,16; Zsolt 105,9; Jer 31,33; Zsid 6,13.17!)
74–75.v. Az ajándék, mellyel az Úr a népét megajándékozza, az ellenségek kezéből való megszabadulás, de ezenfelül az is, hogy félelem nélkül fognak szolgálni neki. Ugyanis a Messiás, a Krisztus eljövetele által – Zakariás tudta, Mária gyermekét Jézusnak, Megváltónak, Szabadítónak fogják hívni! – mindenki, aki hisz benne, üdvözül, és félelem, aggodalom nélkül szolgálja Istent, mivel az Úr Jézus a bűne adósságát kifizette. Így élhetünk „szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján”. A kegyelem gazdagsága, melyet Krisztus szerzett meg, ez: aki hittel követi Őt, szentül és igazként élhet Isten előtt. Hogy ebben az ideigvaló életben még sok minden hiányzik ebből, azt Zakariás a saját tapasztalatából tudta.
De az örök életben csak szentség és igazság, tehát zavartalan üdvösség lesz. (Olvasd el ehhez a Zsid 9,14; 1Pt 1,15-öt.)
76.v. Zakariás most fiacskájához fordul. El tudjuk képzelni, hogy a kis Jánost karjára veszi, és annak beszél. Elmondja, amit neki Gábriel angyal a füstölőáldozati oltár mellett Jánosról mondott. Így prófétálja, hogy a kisgyermeket a Magasságos prófétájának nevezik majd (olvasd el ehhez a Mal 3,23 [Károli szerint 4,5]; Lk 1,17-et). Mi lesz a feladata? Előkészíteni az utat Krisztus számára! Az út előkészítése volt a hírnök egyik feladata, hogy a király zavartalanul utazhasson. Azokat, akik az út mentén laktak, felszólította, hogy egyengessék az utat (olvasd: Zsolt 68,5; Ézs 40,3–4). Ez lesz János feladata az eljövendő Jézus Király előtt.
77.v. Még egy feladatot kap János. Elmondja a népnek, hogy hogyan üdvözülhet, és megkereszteli őket „a megtérés keresztségével a bűnök bocsánatára” (lásd Lk 3,3). A bűnök bocsánata csak Jézus Krisztus által lehetséges, Akinek János az előhírnöke.
78–79.v. Szinte halljuk, amint Zakariás hangosabban kezd beszélni. Amit mond, az dicsőítő ének: Ahogy az emberek elérzékenyednek, úgy indul könyörületre Isten is (olvasd el erről az 1Móz 43,30-at: József „öccsét látva elérzékenyedett”, és az 1Kir 3,26-ot). A „felkelő fény a magasságból” Krisztus, a Nap, mely felkel. Törődik velünk, mondja Zakariás (lásd Mal 3,20; a Károli fordításban Mal 4,2).
Jézus Krisztus jön, hogy mint Nap világítson a sötétségben. Azok, akik a sötétségben, a halál árnyékában vannak, ezentúl az Ő fényében sütkérezhetnek. Ennek az lesz az eredménye, hogy ezután a béke, az Istennel való béke útján kezdenek járni. (Lásd Ézs 9,1; 42,6; 49,9 és 60,1)
Jegyzetek:
Hebron – Júda egyik városa a hegyvidéken (39.v.), kétségtelenül papi város. Sok papi család lakott ott, Zakariás és Erzsébet rokonsága is. Jó tudni, hogy Hebrónban parancsolta meg Isten a körülmetélést. Izsák volt az első kisfiú, akit a nyolcadik napon metéltek körül, akkor kapta a nevét is (lásd 1Móz 21,3–4).
Körülmetélés – A nyolcadik napon kell a zsidó kisfiút körülmetélni. Késsel átmetszik vagy teljesen lemetszik az előbőrét. Nemcsak a zsidók teszik ezt, hanem sok más nép is ismeri ezt a szokást. Ez az izráeliták számára a szövetség Isten által elrendelt jele (lásd 1Móz 17,10–14): az előbőr lemetszése és eldobása a lélek tisztátalanságának az eltávolítását és elvetését jelképezi. De jele annak is, hogy Izráelnek külön kell élnie.
A körülmetélés helyére a szent keresztség sákramentuma lépett (lásd Kol 2,11–12), mint a bűn lemosásának a jele. Mintha a szívünket metéltetnénk körül. Az ún. történelmi egyházak (róm. kat., evangélikus, református) a gyermekkeresztséget gyakorolják. Valamikor fontos volt, hogy a keresztelés minél hamarabb megtörténjen, nehogy kereszteletlenül haljon meg a gyermek. S minthogy legtöbbször újszülötteket kereszteltek meg, hozzákapcsolódott a névadás szokása is (innen a keresztnév elnevezés), mint a körülmetélés esetében. Így a névadás sem a körülmetélésnek, sem a keresztségnek nem lényegi eleme (amely főleg a szövetségbe való felvétel), hanem az idők folyamán hozzá kapcsolódó emberi szokás.
Édesapja nevéről – A Bibliában sehol sem találunk utalást arra, hogy a legidősebb fiúnak édesapja nevét kellett kapnia. Talán az idők folyamán lett szokássá, hogy ezzel megtiszteljék az apát, bizonyára Zakariást is, akiről feltételezhető volt, hogy nem lesz második fia. Valamikor a magyar nép körében is a keresztnévadás fő rendezőelve volt az apaági leszármazás. Ez megkövetelte, hogy az újszülött keresztnevét az apa családjában ismert és szokásos nevekből válasszák ki. Az elsőszülött fiúgyermekek rendszerint az apjuk keresztnevét örökölték. De ez volt a helyzet a lányok esetében is, az elsőszülött általában az anyja nevét kapta.
Tábla – Viasszal bekent lap. Íróvesszővel lehetett rá írni. Ha az írásra már nem volt szükség, a viaszt megint el lehetett simítani.
Énekek:
Református énekeskönyv: 135:1–2; 136:1–4; 147:1; 150:1–2; 244:1–4; 264:1.5; 485:1–3
Jertek énekeljünk!: 66; 68; 70; 71; 87; 89
Harangszó: 3; 52; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 35:1; 40; 50:1–2.5; 53
Erőm és énekem az Úr: 9; 36; 103; 142; 143
Megjegyzések:
A hála dicsőítő éneket szül – Zakariás hálájának a jele, hogy Istent magasztalja és dicsőíti. Mi is szoktuk hálánkat Isten magasztalásával kifejezni? Sok keresztyén gyülekezetben szokás az, hogy az istentisztelet egy részét Isten magasztalásának szentelik. Ezt meg lehet tenni a gyerekekkel is csoportonként. Akkor azonban meg kell előbb mondani, hogy miért adunk hálát.
Ügyeljünk arra, hogy Isten magasztalása imádságunkban is benne legyen! Beszélgessünk erről a gyermekekkel, és próbáljuk meg, hogy ők maguk is imádságban és énekben magasztalják Istent! A zsoltárok nagy része magasztaló ének. Ezekben a „halleluja” hangzik fel, mely ezt jelenti: „Dicsérjétek az Urat!” (Lásd a 106.; 111–113.; 135.; 146–150. zsoltárok elejét és a 104–106.; 113.; 115–117.; 135.; 146–150. zsoltárok végét).
Isten ígéretei mindig valóra válnak – Világosan látjuk, hogy Zakariás éneke főként Isten ígéreteinek beteljesedéséről szól. Aki kételkedik Isten hűségében, hogy beteljesíti, amit ígért, az nem szentelte teljesen neki a szívét. Isten hű mindenben, amit tesz. Erről lehet beszélni a gyermekeknek, és ezzel mindannyiunkat bátorítani.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Dráma (Magyar irodalom)
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene
Vázlat:
Zakariás – Erzsébet
Hebrón
8. nap: körülmetélés
Nem Zakariás – „János a neve”
365/208. Keresztelő János születése; Zakariás éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben
207. Mária éneke
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Üdvözítő jövetele örömöt és hálát vált ki.
* Az Úr dicsőítése és magasztalása.
Előzmények:
Mária azután, hogy Gábriel angyaltól meghallotta, ő lesz az Üdvözítő édesanyja, útra kelt, és elment unokanővéréhez, Erzsébethez Júdea hegyvidékére. Amikor odaérkezett, üdvözölte a magzat Erzsébet méhében a Mária méhében levő még egészen kicsiny Gyermeket. Erzsébet Szentlélekkel megtelve áldotta érte Máriát.
Bevezetés:
Ennél az „elbeszélés”-nél legyen minden gyermek előtt Biblia az asztalon! Rövid magyarázattal vezessük be az éneket, majd minden versét magyarázzuk meg!
Mária éneke nagyon különleges. Először is azért, mert egy fiatal nő (talán 17 vagy 18 éves) mondja el. Másodszor azért, mert sok prófétai csengésű kijelentést tesz. És végül, mivel rendkívül szép a nyelvezete.
Különben egyáltalán nem biztos, hogy Mária ezt az éneket valóban énekelte. Nagyon valószínű, hogy csak elmondta, Erzsébet és Zakariás voltak a hallgatói. A Lk 1,46-ban is ezt olvassuk: „Mária pedig ezt mondta.”
Mária biztosan jó vallásos nevelést kapott, ugyanis énekének sok verse szó szerinti idézet Izráel népének ószövetségi könyveiből, míg mások ószövetségi textusokra vagy textusrészekre utalnak. Találunk benne textusokat az 1Mózesből, 2Mózesből, a Zsoltárok könyvéből, 1Sámuel 2-ből, Ézsaiásból és Jeremiásból. Ezeket azonban minden kétséget kizáróan nemcsak úgy ötletszerűen használta, hanem nagyszerűen a „saját” szavaivá formálta.
Mária ezeket a szavakat csak azért mondhatta el, mert ő is, mint Erzsébet, megtelt Szentlélekkel. A távoli múltból ugyanaz a hang szólal meg a zsoltárokban, melyeket Mária őse, Dávid szerzett, mint pl. a Zsolt 111, melynek a tartalma majdnem Mária énekéhez hasonló.
Az ének magyarázata:
46.v. Mária magasztalja az Urat. Teljes szívből dicsőíti Őt. Minden oka megvan rá… Hasonlítsuk össze Mária énekének a kezdő szavait Anna énekének kezdő versével (1Sám 2,1): „Örvendez szívem az Úrban, mert örülhetek szabadításodnak.”
47.v. Lelke, azaz értelme és érzése együtt … ujjong Isten, az ő Megtartója előtt. Mária megtudta Gábriel angyaltól, hogy születendő Gyermeke Isten Fia (35.v). Most, hit által, azt mondhatja róla: „Isten, az én Megtartóm”. Tudja tehát már azt is, hogy a Gyermek a Megtartó, a Szabadító lesz? Igen, mert az angyal már megmondta a nevét: Jézus, ami azt jelenti, Megmentő, Szabadító, Megtartó. Mária tehát hit által többet tud a szabadításról, mint a legtöbb zsidó, akik a Messiásra ( ez a szó is Szabadítót jelent) úgy gondoltak, mint olyan királyra, aki meg fogja őket szabadítani a megszálló hatalomtól, és visszaállítja majd Dávid és Salamon birodalmát annak teljes dicsőségével.
Mária azt is nagyon jól tudja, hogy neki is, aki az Üdvözítő édesanyja lesz, szüksége van rá, mint személyes Üdvözítőjére, épp úgy, mint nekünk, mindnyájunknak.
48.v. Itt arról van szó, hogy Mária miért örült Üdvözítőjének. Ugyanis Ő Máriát, mint alázatos szolgálóleányát választotta ki, hogy édesanyja legyen. Itt ismét az a tudat jelenik meg, hogy neki is szüksége van rá, mint személyes Szabadítójára. Ezért mondják majd őt évszázadokon át a hívők boldognak. (A „boldognak mondani” itt egészen mást jelent, mint amit a római katolikus egyház abból alkotott. Mária boldog lesz, mivel elhitte Isten ígéretét. Az emberek csak akkor lehetnek boldogok, ha hisznek Isten ígéreteiben! A róm. kat egyház Máriát a szentség talapzatára állította, miközben ő csak egy egyszerű asszony volt, és az is maradt, aki éppen úgy vétkezett, mint mások, és ezért Fiára, Jézusra neki is szüksége volt, mint Üdvözítőjére.)
49.v. Mária nem hallgathat azokról a nagy dolgokról, melyeket az Úr, a Hatalmas, akinek szent a neve, vele tett. Itt is találó az Anna énekével való összehasonlítás: 1Sám 2,2: „Nincsen olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen…”
50.v. Mária itt a 2Móz 20,6-ból idéz, a Tízparancsolat második parancsolatából: „De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ő ezeket a szavakat, mint fiatal lány, a zsinagógában a rabbitól tanulta. Itt arra használja a tanultakat, hogy rávilágítson az eljövendő Üdvözítő szabadításának az üzenetére. Hát nem egyedül Istennek az emberi nemzetség iránti irgalma az, hogy Fiát el akarta küldeni a világra? Az üdvösség feltétele benne van Mária szavaiban: A „nemzedékről nemzedékre az őt félőkön”. Tudja, hogy nem lehet általános megbékélés. Csak azoknak, akik az Urat félik, ajándékozza irgalmasságát, hogy üdvözüljenek. „nemzedékről nemzedékre” gazdag ígéretet tartalmaz a gyermekek számára: Minden nemzedékből lesznek hívők!
51.v. A „hatalmas dolog”, melyet az Úr „karjával” cselekedett, két textusra utal Ézsaiás könyvéből: 51,9 és 52,10. Ott van szó „az Úr karjá”-ról és „szent karjá”-ról, mellyel megmutatja szabadítását az egész földnek. Gondolhatunk a Zsolt 33,10-re is, ahol ez áll: „Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” Szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat, mondja Mária. Itt a felfuvalkodottak a hatalmasok, akik azt gondolják, hogy szándékukat az ég és föld Istene és a Szabadító nélkül is megvalósíthatják. Szétszórja őket, mint a polyvát!
52.v. Mária valóban látja az Úr szabadítását az egész világra kiterjedően: Ahogy a babiloni Nebukadneccar álmában (lásd Dán 2; 185. lecke) a különféle birodalmakat jelentő szobrot egy kő, mely a hegyről zuhant le, megsemmisítette, úgy fogja az Úr a hatalmasokat ledönteni a trónról. Megalázottakat fog felemelni. Micsoda ellentét: hatalmasok buknak el, alázatosakat emel fel, akik egyszer királyként uralkodnak majd vele (lásd 2Tim 2,12; Jel 22,5).
53.v. Mária ismeri a „Bibliá”-ját: a Zsolt 34,11 így szól: „de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót”. Ő pedig azt mondja: „Éhezőket látott el javakkal.” Fia, az Úr Jézus, több mint harminc év múlva szól majd eképpen: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (a Mt 5,6-ban levő boldogmondás). A bővölködőket – nem annyira azokat, akiknek sok földi birtokuk van, mert köztük igazak is lehetnek, mint pl. Jób – Ő üres kézzel küldte el. Azokat, akik azt hiszik, hogy nincs rá szükségük, elküldi az Úr, anélkül, hogy részesülnének a Fiában nyújtott szabadításban.
54–55.v. Azt, aki elbukott, többnyire ismét fölsegítik. Így cselekedett az Úr Izráellel is, az Ő szolgájával. Az Ézs 30,18; 41,9 és 54,5-ben, valamint a Jer 31,2.20-ban találkozunk ezzel a gondolattal: Az Úr nem hagyja népét sorsára, hanem megígéri, hogy törődik vele. Állandóan szövetségére gondol, melyet egykor Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal (1Móz 17,19; 22,18; gondoljunk a Zsolt 105,6–10-re is) és Dáviddal kötött (lásd többek közt Zsolt 132,11). Mária ezzel a szóval fejezi be: „mindörökké”. Arra utal vele, hogy az Úr örök szövetséget kötött népével. Jézus Krisztus ezt a szövetséget valóban örökké fenntartja, mert Ő, mint Király, állandóan uralkodik (lásd többek közt Zsolt 111,5).
Énekek:
Református énekeskönyv: 105:2–3; 111:1–6; 167:1–3; 255:1.5–8; 286:1–2
Jertek, énekeljünk!: 3:1–3; 72; 74; 79; 89; 91
Harangszó: 3; 51; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 26; 40; 43; 48:1; 50:1–2.5; 55
Erőm és énekem az Úr: 41; 46; 75
Megjegyzések:
Öröm és hála, hogy eljön az Üdvözítő – Adventben és karácsonykor kétségtelenül ez a téma áll a középpontban, mint valami csillag, amely a sötét égen ragyog, mely mellett minden más csillag elhalványul. Mi vajon a karácsonynak azért örülünk-e, mert az kellemes ünnep és gyertyafényes, vagy az Üdvözítő eljövetelének örülünk, mint Mária?
Az Úr dicsőítése és magasztalása – Aki Jézus Krisztus eljövetelének egy elveszett világban és saját szívében örül, az elkezdi dicsőíteni és magasztalni Őt. Néha talán túlságosan is megszoktuk már annak a tudatát, hogy a Szabadító eljött, és ezért dicsérjük az Urat olyan ritkán? Valaki Közép-Afrikából, aki még sohasem hallott az üdvösségről, hirtelen sugárzó arccal azt mondta: „Ez értem is történt? Hogy lehet ez?” Ez a lelki irányultság nálunk is meg kell hogy maradjon: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt!” Hívjuk fel a gyermekek figyelmét erre, különösen adventben és karácsonykor, de húsvétkor és pünkösdkor is!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene
Vázlat:
Mária
meglátogatja Erzsébetet
ének
Jézus – Megváltó – Szabadító
Messiás – Üdvözítő – Szabadító
365/207. Mária éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben