Üzenet — Téma:
* Jézus útmutatására hallgass!
* Semmiképpen se akadályozd az Ő munkáját!
Előzmények:
A farizeusok mennyei jelet kértek Jézustól. Szólt a tanítványok hitetlenségéről, és Bétsaidában meggyógyított egy vakot.
Bevezetés:
Máté 16,13-28; Márk 8,27-9,1; Lk 9,18-27: Először foglalkozzunk röviden az Úr Jézusnak tanítványaival folytatott fontos beszélgetésével Cézárea Filippiben*.
Amikor a tanítványoktól megkérdezte, kinek mondják Őt az emberek, azt felelték, hogy némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek és ismét mások egynek a próféták közül. Ebből is kitűnik, hogy az emberek Jézust nemcsak egy átlagos tanítónak látták.
Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?”
Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus!” Ezt azonban a tanítványok még nem mondhatták el senkinek. Az Úr Jézus tehát elismerte, hogy Ő a Krisztus.
Aztán Jézus először szólt arról, hogy szenvedés vár rá. Nyíltan beszélt róla.
Az Emberfiának (lásd Dániel 7,13) sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól (ők a sanhedrinnek, a zsidó nagytanácsnak tagjai voltak Jeruzsálemben), és végül meg kell öletnie (lásd Zsolt 118,22 és Ézs 53).
Péter félrevonta Mesterét és megdorgálta emiatt. De az Úr szigorúan rászólt Péterre: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Péter nem állhatott Krisztus munkájának az útjába. Jézus visszautasította ezt a sátáni gondolatot.
Ekkor Jézus magához hívta a sokaságot a tanítványaival együtt, és ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét*, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt! Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”
Aztán figyelmeztetett: „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
Végül arról beszélt, hogy lesznek néhányan a tanítványai közül, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. Úgy is történt: az apostolok közül némelyek megérték és átélhették az evangélium szétáradását.
Három tanítvány pedig megláthatott valamit abból a dicsőségből, melyben az Úr Jézusnak mennybemenetele után része lesz.
Történet:
Hat nappal a fenti beszélgetés után (Lukácsnál: „E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva”)* az Úr Jézus maga mellé vette Pétert, és a két testvért, Jakabot és Jánost, s felvitte őket egy magas hegyre*. Valószínűleg éjszaka* volt.
A hegyen a tanítványok elaludtak. Amikor fölébredtek, azt látták, hogy Jézus szemük láttára elváltozott (Lukács azt írja: „arca elváltozott”), a ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyent egy „ruhafestő”* sem tud fehéríteni a földön. Majd hirtelen két férfi jelent meg Jézus mellett, Illés és Mózes*.
Jézussal élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. Azaz: mint szenvedő közbenjárónak az utolsó tettéről, szenvedéséről és haláláról. (Hogy a tanítványok honnan tudták, hogy Mesterükkel Illés és Mózes volt, arról nincs szó. Lásd a jegyzetben: „Illés és Mózes”-t!)
Péter, Jakab és János nagyon megijedtek. Péter azt mondta: „Mester, jó nékünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” De nem tudta, mit beszél, annyira megrettent.
Fényes felhő * támadt, mely beárnyékolta a három alakot. A felhőből hang hallatszott, Isten hangja: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”
Amikor a tanítványok körülnéztek, senki mást nem láttak, csak az Úr Jézust.
Jézus azután három tanítványával lement a hegyről. Útközben megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak. Majd csak akkor, amikor az Emberfia feltámadt a halottak közül. Ha előbb elmondanák, fő/manna az a veszély, hogy a nép vezérének kiáltaná ki Jézust, mint Dávid király utódát. Ez elzárná a kereszthez vezető utat.
Tanítványai engedelmeskedtek, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent „feltámadni a halottak közül”.
Ezért megkérdezték Mesterüket: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” (Lásd Mal 3,23-24!)
Jézus így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”
Péter csak később értette meg ezt: lásd 2Pét 1,16.19.
Néhány megjegyzés a történethez:
A tanítványok most nem gondolták, hogy Mesterük kísértet, mint amikor a tengeren járt. Elváltozása nem volt hátborzongató, hanem nagyszerű élmény. János később azt írja (Jn
1,14): „és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. Milyen nehéz lehetett számukra később szenvedései közt látni!
A tanítványok tudták, hogy a két férfi Jézus mellett Mózes és Illés. Természetesen sohasem látták őket, ezt csak a Szentlélek által tudhatták. Vagy pedig a Jézus, Mózes és Illés közti beszélgetésből következtettek erre.
Mózes és Illés beszélt Jézussal. Ez azt jelenti, hogy a szentek, akik mára mennyben vannak, beszélnek egymással.
Bár az Úr Jézus megdicsőült állapotban volt, Péter mégis beszélhetett vele. Feltámadása után is sokat beszélgetett tanítványaival. Ez bátorítás a számunkra, hogy mi is megszólíthatjuk Őt, aki mosta mennyei Atya jobbján ül. A hívők általa mindig bizalommal járulhatnak „a kegyelem trónusához” (Zsid 4,16).
Péter szerette volna Mestere dicsőséges állapotát állandósítani azzal, hogy a hegyen sátrakat építenek. Ezt nem lehetett, mert Jézus munkájának folytatódnia kellett. Ahogy a tanítványoknak megmondta, előbb szenvednie kell és meghalnia az övéiért.
Isten Fiának ismerte el Jézust. Mózes és Illés voltak ennek a tanúi, és a három tanítvány is, akik később, mint Krisztus apostolai fognak róla bizonyságot tenni.
Nagy bátorítást jelentett a tanítványok számára, hogy Jézus velük maradt, miután a felhő, Mózes és Illés eltűntek. Az Úr Jézus mindig az övéivel van!
A tanítványok csak Jézus feltámadása után beszélhettek erről az élményről. Mint annyi mást, ezt a tiltást is később értették meg. Nehogy a csodálatos élmény miatt nagyobbnak tudják magukat! Sokat kell még tanulniuk, bár tanúi voltak a megdicsőülésnek.
A három tanítvány nem tudta elképzelni, hogy a Messiás meg fog halni, hát még azt, hogy a halálból föl fog támadni.
Mit jelent, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Az írástudók a Mal 3,23-ra (Károli fordításban Mal 4,5) utaltak: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Vagyis egy Illéshez hasonló próféta fog jönni. Ez az előhírnök Keresztelő János volt. Ő nemcsak Krisztus eljövetelét hirdette, de komolyan figyelmeztetett is, hogy bíróként jön, s az ítélet napján megítéli az élőket és halottakat: „Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét” (Mt 3,12).
Azt is megjövendölték az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és meg fogják vetni (lásd Ézs 53).
Jegyzetek:
Cézárea Filippi — Ez a helység a Hermon lábánál feküdt, Palesztina nyugati határán, és eredetileg Panearnak hívták. Ez a név Pánnak, a természetistennek nevéből származott, a várost neki szentelték. Később Cézárea Filippinek nevezték el, hogy ezzel különböztessék meg a Földközi-tenger mellett fekvő nagyobb Cézáreától.
Nagy Heródes egy templomot emelt Augustus császár tiszteletére. Jézus kétszer is volt ott.
Kereszt — A „kereszt” fogalma abban az időben sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint most, amikor csak átvitt értelemben használjuk. A zsidók jól ismerték a római keresztre feszítést. A római Varus, Flavius Josephus tudósítása szerint, például 2000 zsidót feszíttetett meg egyszerre.
Hat vagy mintegy nyolc nap — Egyszerűen kétféle számítás; az egyik pontosan megadja a napok számát, a másik csak körülbelüli időmeghatározást ad.
Hegy — A tradíció szerint a galileai Tábor-hegy volta megdicsőülés hegye. Ez azonban nem valószínű. A Cézárea Filippiben lezajlott beszélgetés után Jézus és tanítványai tovább folytatták az útjukat, a megdicsőülés után pedig arról olvasunk, hogy keresztülmentek Galileán (Mk 9,30). Inkább a Hermon-hegység egyik csúcsára kell gondolnunk.
Éjszaka— Valószínűleg éjszaka volt, erre Lukácsnak azon szavaiból (37.v.) következtethetünk, hogy másnap jöttek le a hegyről. Továbbá abból, hogy a tanítványok elaludtak. És Jézus éjszaka szokott imádkozni.
Ruhafestő — A vásznat, a gyapjút és a ruhákat tisztította. Ehhez „kallóföld”-et használt, mely különleges fehér színt adott. A vásznat (gyolcsot) taposták, sulykolták és szappanozták. Használták hozzá szóda, vizelet(!), kallóföld, hamu és lúgot tartalmazó növények kivonatának a keverékét is. (Lásd 2Kir 18,17; Ézs 7,3 és Mal 3,2!)
Illés és Mózes — Kétségtelenül Illést és Mózest látta a három tanítvány. Mindkettőjük élete különös módon végződött (lásd 5Móz 34,5-6; 66. lecke; 2Kir 2,1-13; 145. lecke).
Fényes felhő— A „fényes” szó görög eredetije a „phótos” = fény szóból származik. (Fotokémia a fény kémiai hatásának a tana.)
A felhő, mely Jézust, Mózest és Illést beárnyékolta, Isten dicsőségének árnyékképe volt. Így töltötte be Salamon idejében is templomszenteléskor a templomot egy felhő, a „sechina”, amely az Ószövetségben Isten jelenlétének jelképe volt (lásd többek közt 2Móz 14,19; 40,34; 1Kir 8,10).
Énekek:
Református énekeskönyv: 89:3; 164; 234:2-3; 240:1-2; 241:1-4
Jertek, énekeljünk: 63; 70; 86; 185; 226
Harangszó: 35; 42; 43; 48
Dicsérjétek az Urat!: 1; 33; 45:1.4; 71; 166:1
Erőm és énekem az Úr: 77:1.4; 78; 80; 110; 132:1-2
Megjegyzések:
Krisztus munkáját akadályozzák — Pétert ezért dorgálta meg az Úr Jézus. Különféle módon lehet itt a földön Krisztus munkáját akadályozni. Néhányat megemlítünk: tévtan, üldözés, tagadás, gyűlölet. Az egyház és a külmisszió történetéből való példákat a napi hírekből is felhozhatunk. Megtárgyalhatjuk például a reformáció után történteket is. Találkoztak a mindennapi életben is ilyen dolgokkal a gyerekek?
Aki Krisztusban hisz, az később mint megdicsőültet látja Őt — A három tanítvány a hegyen egy parányit láthatott Krisztus felmagasztalásából, megdicsőüléséből. Egyszer mindenki, aki hisz benne, megláthatja majd Őt megdicsőült alakjában. Ez reménység, bátorítás minden keresztyén számára. Mondjuk el ezt a gyerekeknek, bár még sok kérdés fog fölvetődni bennük.
Péter a hegyen átélt szent perceket a maga számára akarta megőrizni? Akinek életében ilyen különleges élményben van része, szeretné, ha maradandó lenne számára. Ez azonban ebben az életben nem lehetséges, csak az örök életben válik majd valóra.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
- Kinek a szavára hallgatsz? Milyen értékekre figyelsz? Milyen életelvek és -igazságok irányítják a mai ember életét? Összehasonlítás az evangéliumi életelvekkel. (***)
- Példák a történelemből (egyháztörténelemből) és a napi politikából a Krisztus és egyháza ellen folyó munkáról. (***)
Magyar nyelv és irodalom
- Hasonlatok, szóösszetételek gyűjtése a fehérség kifejezésére. (***)
Vizuális kultúra (Rajz)
- Melyik a legfehérebb fehér? Fehér anyagok, tárgyak és festékszínek összehasonlítása. (***)
- Mikor legfehérebb a fehér? A fehér s különböző színű és árnyalatú foltok kontrasztja. (***)
Vázlat:
Cézárea Filippi
Jézus kérdése: „Kinek mondanak engem?”
– Keresztelő János
– Illés
– egy a próféták közül
Péter: „Te vagy a Krisztus.”
Jézust követni = önmagunkat megtagadni
Péter — Jakab — János
magas hegy
Jézus ruhája tündöklő fehér
Illés — Mózes
Péter: három sátor
hang a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
264. A tíz leprás meggyógyítása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Mit jelent hálásnak lenni?
Előzmények:
Jézus a gonosz szolgáról szóló példázatban arra tanított, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, ahogy a mi bűneink is megbocsáttatnak.
Történet:
Jézus tanítványaival elindult Galileából Jeruzsálembe. Útja nem a Jordánon túl vezetett, mint ahogy a galileaiak szoktak Jeruzsálembe menni, hanem a zsidók által megvetett Samárián keresztül.
Egy faluban tíz leprással találkozott. Bizonyos távolságra* tőle megálltak, és kiáltozva kérték:
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
Amikor Jézus meglátta őket, azt mondta nekik: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak*.”
A leprások erre elindultak a papokhoz, és útközben megtisztultak.
Amikor egyikük látta, hogy meggyógyult, visszatért Jézushoz. Közben fennhangon dicsőítette Istent.
Jézushoz érve leborult lábainál, és hálát adott neki.
Ez a férfi samáriai volt.
Az Úr Jézus megkérdezte: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”
Aztán a meggyógyulthoz fordult: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”
Néhány megjegyzés a történethez:
A leprások távol álltak meg. Tudjuk, hogy ez kötelező volt számukra (lásd a jegyzetben).
A tíz leprás tudta, kicsoda Jézus, és mire képes. Hiszen már oly sok embert meggyógyított. Nem lenne csoda, ha rajtuk is segítene. A legmegfelelőbb módon kiáltottak, hogy segítségét kérjék: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
Meg kellett mutatni magukat Jeruzsálemben a papoknak. Készek voltak erre, ennyire bíztak Jézus szavában. Csak azokat nyilvánították a papok tisztának, akik teljesen meggyógyultak a leprából. És ebből a szörnyű betegségből való gyógyulás szinte sohasem fordult elő.
Már útközben megtisztultak. A kilencet ez sietésre sarkalta. Gyógyulás! Gyorsan a papokhoz és azután haza! Ugye, érthető? De megfeledkeztek jótevőjükről. Nem ez történik gyakran, ha egy beteg meggyógyul?
Az egyik meggyógyult leprás visszatért jótevőjéhez. Dicsőítette Istent, neki adott dicsőséget gyógyulásáért. Így kell hálásnak lenni a gyógyulásért, vagy Isten más jótettéért.
Megszégyenítő a kilenc számára, hogy az egyetlen hálás egy idegen, méghozzá samáriai volt. Ez kitűnik Jézus kérdéséből: „Hol van a többi kilenc?”
Jézus kijelenti, hogy a samáriait hite tartotta meg. Tehát nemcsak testi gyógyulásban részesült. A többiek is bíztak Jézus szavában, ezért indultak el a papokhoz, de csak a betegségükkel törődtek. Ez a samáriai viszont meggyógyult és megtartatott! Vagyis bűnei (a belső lepra) miatt is bocsánatot nyert. Örökre megtartatik. Rendkívüli jótéteményben részesült. A kilenc kimaradt ebből.
Tulajdonképpen mindnyájan „a bűn leprásai” vagyunk (lásd Zsolt 51). És ahogy az anya és apa igazi lepráját öröklik a gyermekek, ugyanígy a lelki leprát is. Csak egyvalaki gyógyíthat meg bennünket, az Üdvözítő, az Úr Jézus.
A görögben ugyanaz a szó jelenti a „gyógyulás”-t és „megtartás”-t. A gyógyulás és megtartás fedik egymást ebben a történetben is. Gyógyulás történt, de megtartatás is.
Jegyzetek:
Tőle távol – A 3Móz 13-ban megtaláljuk, hogyan kellett viselkedniük a leprásoknak. Nem lakhattak a falvakban vagy városokban (46.v). Nem mehettek közel az emberekhez, mivel betegségük fertőző volt. Ha megláttak valakit, azt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!”, és el kellett takarniuk bajuszukat egy kendővel (45.v.). A kendő arra szolgált, hogy a fertőzés ne terjedjen a szájukon keresztül (nyál), de egyúttal annak a jele is volt, hogy szégyellték magukat (lásd Mik 3,7).
A papoknak való megmutatás – A 3Móz 14-ben találjuk, hogyan történt egy meggyógyult leprás tisztának nyilvánítása. A kilenc zsidó leprásnak el kellett mennie a jeruzsálemi templomba. A samáriainak ezt nem kellett tennie. Mégis elment a többiekkel. Mit tehetett volna mást, mint hogy engedelmeskedett Jézusnak? Hitből való engedelmességéért útközben mégis meggyógyult.
Énekek:
Református énekeskönyv: 51:4; 86:5; 103:1–2; 167; 226; 460:2
Jertek, énekeljünk: 68; 79; 85:2; 127; 149
Harangszó: 37:1.3; 41; 50; 51; 52
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 35; 51:1–2; 53; 55; 134
Erőm és énekem az Úr: 6:1–2; 45; 46; 50; 123
Megjegyzés:
Hálásnak lenni – A samáriai hálás volt Jézus iránt. Mindenért, amit ajándékba kapunk, hálát kell adnunk az Úrnak. Ugyanis nincs semmink, amit ne úgy kaptunk volna.
A hála megmutatása a legnagyobb tisztelet a minden jó Adományozójával szemben.
A mindennapi életben is a hála az egyik legjobb „fizetség”, amelyet jótevőnknek adhatunk. Nem feledkezünk meg erről? Annyi mindent magától értetődőnek tartunk. Ez baj, mert a hála erős kapcsolatot teremt az adományozó és az elfogadó között. Az őszinte hála szerény elfogadása a felebaráti szeretet egyik formája. Természetesen annak, aki ad, nem kell elvárnia a hálát.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Természetismeret (Környezetismeret) / Társadalmi ismeretek
Biológia és egészségtan / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Úton Jeruzsálem felé
Samária
tíz leprás
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
tízen a papokhoz
gyógyulás
egy jön vissza hálásan (samáriai)
„Hol van a többi kilenc?”
„Hited megtartott téged.”
365/264. A tíz leprás meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
263. A gonosz szolga példázata
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Bocsássunk meg úgy, ahogy nekünk is megbocsátott Isten!
Előzmények:
A tanítványoknak arra a kérdésére, hogy ki a nagyobb a mennyek országában, Jézus egy gyermeket állított eléjük példaként. Ugyanakkor szóba került az is, hogyan kell bánni azzal az atyafival, aki vétkezett.
Történet:
Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?”
Előbb már hallhatta, hogyan kell bánni azzal, aki ellenünk vétkezett. Megértette, hogy meg kell bocsátani. De hányszor? Hétszer is? Ki kívánhat többet? (A hét a teljesség száma. Mintha a megbocsátás lelkületét, a felebarát iránti szeretetet számmal ki lehetne fejezni…)
Jézus azonban így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” Egy izráelita számára ez azt jelenti: mindig, újra és újra, ne számláld, hányszor! Illusztrációképpen pedig egy példázatot mondott el az Úr.
Példázat:
A mennyek országát Jézus egy királyhoz hasonlítja, aki számadást akar tartani szolgáival. Miközben ezt teszi, egy szolgát hoznak hozzá, aki óriási összeggel tartozik neki. Nem kevesebb, mint tízezer talentummal*.
Nincs pénze, hogy ezt a nagy összeget* visszafizesse. Ezért ura megparancsolja, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, hogy az adósságot kifizesse.
A szolga leborul a király előtt és esedezik: „Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.”
Az úr megszánja a szolgát. Elhatározza, hogy megkönyörül rajta. Visszaadja szabadságát, és elengedi minden adósságát.
Amikor a megkönnyebbült szolga kimegy, összetalálkozik egyik szolgatársával. Ez száz dénárral tartozik neki, jelentéktelen összeggel ahhoz képest, amit neki az imént elengedtek. Fojtogatni kezdi, és durván azt mondja: „Fizesd meg, amivel tartozol!”
Szolgatársa eléje borul és könyörög: „Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!”
De hitelezője nem hajlandó erre. Börtönbe záratja, amíg meg nem fizet neki mindent. (Nem könnyű a börtönben annyit keresni, hogy az adósságot ki lehessen egyenlíteni!)
A többi szolga felháborodik durva és hálátlan társuk viselkedése miatt. Elmennek a királyhoz, és elmondanak neki mindent.
A király magához hívatja a szolgát, és azt mondja neki: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”
A király felháborodottan, haraggal adja ki a parancsot: vessék börtönbe a méltatlan szolgát, amíg meg nem fizeti az egész tartozását. Ez persze sohasem fog sikerülni, hisz hatalmas adóssága van.
Az Úr Jézus ezzel fejezi be a példázatot: „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”
Jegyzetek:
Talentumok – Egy talentum ezüst súlya 59 kg; egy talentum arany 49 kg. Az ezüst és arany árfolyama nagyon változó, úgyhogy nagyon nehéz megállapítani egy talentum ezüst vagy arany értékét. A példázatban nincs szó arról, hogy a szolga arany vagy ezüst talentummal tartozott-e. Ha egy talentum ezüst vagy arany súlyát 10.000-rel megszorozzuk, könnyen elképzelhetjük, mekkora értékről van szó.
A példázatban a hangsúly azon van, hogyan viselkedik az, akinek nagy az adóssága, azzal szemben, aki neki kevéssel tartozik.
Nagy összeg – Ezt a nagy összeget megközelítőleg így számíthatjuk ki: 1 talentum = 6.000 dénár; 1 dénár – egy napi napszám. Tehát: 10.000 x 6.000 napszám – 60 millió napszám – 164.383 év! Ekkora összeget egy ember munkával megkeresni és kifizetni nem tud.
Énekek:
Református énekeskönyv: 51:1–2; 239:3; 337:12–13; 477; 482:7; 483:12–13
Jertek, énekeljünk: 64; 152:3
Harangszó: 38
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 55:1.3; 152:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 67
Megjegyzés:
Megbocsátani úgy, ahogy nekünk megbocsátanak – Gondoljunk a „Miatyánk”-nak erre a kérésére: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” (Mt 6,12) Később pedig azt olvassuk (Mt 6,14–15): Ha mi megbocsátjuk az embereknek vétkeiket, a mennyei Atya is megbocsát nekünk, de ha nem, Ő sem bocsátja meg vétkeinket.
A mindennapi életben gyakran megtörténik, hogy igazságtalanul bánnak velünk. Hogyan viselkedünk akkor? Bosszúra gondolunk? Meggyűlöljük a másikat? Vagy arra gondolunk, hogy Istennél sokkal nagyobb az adósságunk, mint amekkora sérelem bennünket ért? Ennek fényében nézzük ezt a példázatot! Istennel szembeni adósságunk égig érő. Krisztusért kegyelemből azonban bocsánatot nyerhet. Hogyan bánunk akkor mi azokkal, akik ellenünk vétkeztek?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Matematika
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
Péter: Hányszor kell megbocsátani? (7?) Jézus: 7 x 70 = mindig
király szolga
szolga szolgatárs
adósság adósság
10.000 talentum (sok) 100 dénár (kevés)
elengedés börtön
a király dühös
büntetés: börtön
365/263. A gonosz szolga példázata – tanári segédlet és feladatlapok egyben
262. Ki a nagyobb?
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Isten országában megfordul a földi értékrend.
* Isten számára különösen fontosak a gyermekek.
Előzmények:
Jézus csodálatos módon fizette ki a templomadót.
Történet:
A legnagyobb
Jézus tanítványaival Kapernaumba érkezett. Útközben a tanítványok vitatkoztak. Jézus megkérdezte tőlük, hogy miről volt szó. Először szégyenkezve hallgattak. Aztán mégiscsak feltették kérdésüket, bár másként, mint ahogy arról útközben beszéltek egymással. Akkor u.i. arról volt szó, ki közülük a legnagyobb. Most általánosságban kérdezték Mesterüktől: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Ez jobban foglalkoztatta őket, mint a Mesterükre váró szenvedés.
Jézus magához szólította a tizenkettőt. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” Tudta, hogy az alázatosság ellenkezik az emberi büszkeséggel. De ez az egyetlen mód, hogy valaki első legyen Isten szemében. Amíg magunkat fontosabbnak tartjuk másoknál, haszontalan szolgák vagyunk számára.
Akkor egy kisgyermeket állított közéjük. Átölelte és azt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A kisgyermekek tudják, hogy kicsik. A felnőtt társadalomban alig számítanak (legalábbis abban a korban így volt!). Ezért a gyermek rendkívül szemléletes példa volt a tanítványok számára – és számunkra is az. Aki nem viselkedik olyan alázatosan, mint egy kisgyermek, aki nem mondja hívő bizalommal Istennek: „Abbá”, azaz „Atya”, az nem mehet be soha Isten országába.
S még egy gyakorlati útmutatás is következik, vegyük ezt mi is a szívünkre: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” Ezzel Jézus még tovább megy. Azaz, a gyermekkel jól kell bánni. Ebből látjuk, milyen fontosak a gyermekek Isten számára, hiszen a gyermek iránti szeretettel mutatja meg az ember az Úr Jézus és az Atya iránti szeretetét.
Ne botránkoztassuk meg a kicsinyeket
Ezután komoly figyelmeztetés következett: „Aki pedig megbotránkoztat* egyet e kicsinyek közül (azaz bármilyen módon is bajba keveri: megpróbálja bűnre csábítani), jobb annak, ha malomkövet* kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” Ez a bűn tehát nagyon súlyosnak számít.
Jézus „jaj”-t (átkot, bajt) mond azoknak, akik bűnre próbálják csábítani a benne hívő gyermekeket. „Szükséges, hogy botránkozások (csábítások) történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” – figyelmeztet Jézus. Aki azt gondolja, hogy ezt büntetés nélkül megteheti, előbb vagy utóbb (túl későn) rá fog ébredni, hogy Isten nem hagyja büntetlenül.
Jézus folytatja a tanítást. A botránkozások nemcsak kívülről származnak, hanem bennünk magunkban is születnek. Ezért beszél arról, hogy megbotránkoztathat bennünket a kezünk, a lábunk vagy a szemünk is. Azaz saját magunk (kezünk, lábunk, szemünk, különösen pedig a gondolataink) ronthatjuk meg magunkat, és távolodhatunk el Istentől. Ha ezt észrevesszük, amilyen gyorsan csak lehet, vessünk ennek véget, mintha levágnánk a kezünket, lábunkat, vagy kivájnánk szemünket. A keresztyén embernek a Szentlélek által kell harcolnia a benne levő bűn ellen.
„Jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mintha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre” – mondja komolyan az Úr Jézus. „Jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mintha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.”
Óv, hogy egyetlen egyet se vessünk meg a „kicsinyek” közül. „Mert angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” Az angyalok a mennyben mindig készek, hogy a gyermekeket megvédjék. (Lásd a „védőangyalok”-ról a Zsolt 91,11-et és az ApCsel 12,7.15-öt is.)
Az elveszett megmentése
Majd az Úr Jézus még egyszer világosan kijelenti, mi a feladata itt a földön: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Mint valami harsona, úgy zeng az örömhír!
Egy hasonlattal magyarázza meg ezt (lásd a 276. leckét is: az elveszett juh példázatát). „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” Ennyire fontos az Úr számára, hogy az elveszettet megtalálja.
Ha egy atyafi vétkezik
(Megjegyzés: Ezt a részt lehet a 263. leckével, a gonosz szolgáról szóló példázattal kapcsolatban is tárgyalni.)
Jézus ezután arról szólt, hogy meg kell a bocsátani annak az atyafinak, aki vétkezik. Ha egy hitben testvérünk vétkezik ellenünk, akkor el kell mennünk hozzá, hogy négyszemközt megintsük. Ha hallgat ránk, megnyertük azt a testvért magunk és a gyülekezet számára.
De ha nem akar ránk hallgatni, akkor egy vagy két másik atyafival menjünk el hozzá. „Hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.”
Ha még akkor sem hallgat ránk, akkor mondjuk meg ezt a gyülekezetnek.
És ha a gyülekezetre sem hallgat, akkor tekintsük olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt (azaz ne is érintkezzünk vele). Nyilvános és arcátlan bűnei által kizárja magát a gyülekezetből.
Amit a hívők megkötnek a földön, a mennyben is kötve lesz, és amit feloldanak a földön, oldva lesz a mennyben is. Ez azt jelenti, hogy Isten egyetért a dolgoknak ezzel a menetével (legalábbis, ha minden teljesen becsületesen és szeretetben történik).
Jézus szerint ahol ketten vagy hárman egyetértenek, tehát ha legalább két hívő egyetért valami fontos dologban, akkor az akaratuk szerint fog megtörténni. Az Atya megadja kérésüket.
Jézus ezt így mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (A zsidó rabbik azt mondták: „Ha ketten együtt vannak, és a tóra szavairól beszélnek, akkor a Seginah /=Isten lakása/ köztük van.”) Tehát, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ige köré, ott van Jézus köztük.
Jegyzetek.
Botránkozni; botránkozások – Az eredeti görög szövegben „skandalisei” van, ami azt jelenti „megbotlatni”. A „skandalon” egy lépes bot, mellyel madarakat fognak. Ezért a „skandalisei”-t lehet úgy is fordítani, hogy „csapdába ejteni”.
Malomkő – A gabonamalom Keleten két kerek malomkő, melyek között a gabonát összemorzsolják. Az őrlés nehéz munka volt, melyet főleg rabszolgák és foglyok végeztek (pl. Sámson – Bír 16,21; JSir 5,13) és kiváltképpen rabnők, asszonyok (2Móz 11,5; Ézs 47,2; Mt 24,41; Lk 17,35). A nagy malmokat szamarak hajtották. A két malomkövet, vagy a felső követ, az 5Móz 24,6 szerint nem volt szabad zálogba elvenni, mert ezzel megakadályozták a liszt őrlését, s ezzel a napi eledel elkészítését.
Énekek:
Református énekeskönyv: 51:8; 133; 395; 455:7; 479:1; 502:5
Jertek, énekeljünk: 194
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 139; 153.1–2.4
Erőm és énekem az Úr: 12:2–3; 53:1; 67; 127
Megjegyzések:
Olyannak lenni, mint a gyermek – Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy hívő gyermetegen vagy gyerekesen viselkedjék, hanem azt, hogy tudja, mennyei Atyjától függ; és teljesen bízik benne.
Isten gyermekei védettségben élnek – E történetből világosan kitűnik, hogy a mennyei Atya védelmébe veszi a gyermekeket. Angyalait mozgósítja miattuk.
Összehasonlításul szolgálnak a következő textusok: Mk 9,36–37.42 és Mt 18,3–6.10. Aki egy gyermeket rosszra csábít, nagy bűnt követ el. A gyermekek erősen befolyásolhatók, nyitottak az evangélium előtt, de a rosszra is könnyen rávehetők. A velük való foglalkozás nagyon felelősségteljes munka.
Gyermekek, akik hisznek az Úr Jézusban: a gyermekek hitét nagyon komolyan kell venni, mert Jézus is komolyan veszi azt.
Nem szabad megvetni őket: A gyermekek elhanyagolása és lelki bántalmazása is a megvetés egyik formája (megvetni = értéktelennek tartani).
Angyalaik mindenkor látják az Atya arcát: a hívő gyermekek a mennyei Atya különös őrizete alatt vannak.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
Kapernaum
Jézus – tanítványok
„Ki a nagyobb?”
Olyannak lenni, mint egy gyermek
– Istenben bízni
– Krisztust követni
Jézus keresi az elveszettet
1. az eltévedt juh megkeresése
2. a vétkes atyafi fölkeresése
365/262. Ki a nagyobb? – tanári segédlet és feladatlapok egyben
261. Jézus és a templomadó
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Szabadságunk ne legyen botránkozás, mások javát szolgálja!
* Adakozzunk jó szívvel az egyház számára!
Előzmények:
Az Úr Jézus a hegyen történt megdicsőülése után meggyógyította a holdkóros fiút.
Bevezetés:
Mt 17,22–23: Miközben Jézus átment tanítványaival Galileán, megjövendölte, hogy az Emberfia az emberek kezébe adatik, akik meg fogják ölni, de a harmadik napon feltámad.
Másodszor szólt szenvedéséről. A tanítványok igen elszomorodtak, amikor ezt hallották. Elkerülte a figyelmüket, hogy a harmadik napon fel fog támadni.
Történet:
Amikor Jézus tanítványaival Kapernaumba érkezett, néhány férfi megszólította Pétert. „A ti mesteretek nem fizet templomadót*?” – kérdezték tőle.
Ezt az adót minden zsidónak évente meg kellett fizetnie.
Miért fordultak ezzel a kérdéssel Péterhez? Kapernaumi lakos volt, és amikor Jézus a városban tartózkodott, Péternél lakott. Általa akarták Jézust a kötelességére figyelmeztetni. Eddig kétségtelenül mindig megfizette az adót, de most Galileát járva elmaradt vele.
Vajon az adószedők rosszindulattal tették fel a kérdést? Némely magyarázók szerint okot kerestek arra, hogy Jézust sarokba szorítsák. Ha Ő és követői megtagadnák a templomadó fizetését, akkor bevádolhatnák őket. Mások úgy vélik, hogy az adószedők kérdése nagyon is udvarias és szerény volt. Ugyanis előfordulhatott, hogy valaki fel volt mentve az adófizetés kötelezettsége alól.
Péter habozás nélkül azt felelte: „De igen.”
Majd bement a házba. Ott azonban Jézus megelőzte, és megkérdezte tőle: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot* vagy adót*: fiaiktól-e vagy az idegenektől?” A „fiak”-kal a király fiaira célzott Jézus, az „idegenek”-kel pedig az alattvalóira (lásd a „sarc” jegyzetet).
Péter így válaszolt: „Az idegenektől.”
Jézus levonta a logikus következtetést: „Akkor tehát a fiak szabadok (az adófizetéstől)”. Ő Isten Fia, tehát nem köteles fizetni Atyja tiszteletéért! A templomi szolgák (papok és léviták) föl voltak mentve a templomadó alól. Ha ez érvényes a templomszolgákra, akkor biztosan érvényes az Úr Jézusra, Isten Fiára is!
Ám ezzel nem fejeződött be a dolog, mert Jézus így folytatta: „De hogy ne botránkoztassuk meg őket…” Hasonló akart lenni mindenben az emberekhez, így a templomadó fizetésében is. Nem akart botránkozást okozni. Itt a következő textusokra gondolhatunk: „asszonytól született a törvénynek alávetve” (Gal 4,4); „szolgai formát vett fel” (Fil 2,7); „emberekhez hasonlóvá lett”(Fil 2,7); „az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot” (Mt 3,15).
A 2Móz 30,15-ben az istentiszteleti hozzájárulást „váltságdíjnak” nevezi az új fordítás, de talán jobban kifejezi a lényegét a Károli fordítás: „engesztelésül a ti lelketekért”. Akármelyiket fogadjuk is el, Jézusnak nem volt szüksége sem váltságdíjra, sem engesztelési pénzre, mint ahogy arra sem, hogy Keresztelő János megkeresztelje (lásd többek közt Mt 3,13–17; 218. lecke). Mégsem akarta alóla kivonni magát.
Péter most azt a feladatot kapta, hogy menjen a tengerhez, és vesse be a horgot. Az első kifogott halnak nyissa fel a száját, abban talál egy ezüstpénzt* (Károli fordítás: státért). Azt vegye ki, és adja az adószedőknek Jézusért és saját magáért. Ahogy Jézus mondta, úgy történt (Isten Fia számára a mondás és a cselekvés egyet jelent!)
Csoda történt tehát. Jézus megmutatta, hogy mindenható és mindentudó. Minden teremtmény alá volt vetve neki, a hal is. Ismét láthatóvá válik, hogy Jézus eszközöket (horgot és magát a halat) használt fel. Végül: a hal szájában levő ezüstpénz éppen két személy templomadóját fedezte. Jézus nemcsak magáról gondoskodott, hanem Péterről is.
Jegyzetek:
Templomadó – A 2Móz 30,11–16 ír először a kötelező templomadóról, a „felajánlás”-ról. Minden „számba vett” (családfő) egy fél sekelt kellett hogy adjon évente az istentisztelet céljára. Minden 19 évesnél idősebb izraelitának, gazdagnak és szegénynek egyaránt ugyanannyit kellett adnia.
A Neh 10,33–34-ben van szó megint a templomadóról. Minden évben egyharmad sekelt kellett adni „Istenünk házának a szolgálatára”. A bevételt a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra, és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, minden más szent ügyre és a templom berendezésére fordították. Csak a templomi szolgálattevők voltak ez alól felmentve.
Sok egyházban, így nálunk Magyarországon is gyakorolják az évi önkéntes egyházfenntartói járulék fizetését.
Vám – Mi is ismerjük a vám fogalmát. Ha egy bizonyos összegen felüli értékben hozunk be valamit magunkkal külföldről, vámot kell érte fizetnünk. A teherárukat is megvámolják a határon. Az autópályákon fizetendő pályadíjak is voltaképpen vámok. Az egyes árukon levő „zárcédulák” és a fogyasztási adók is ez alá a fogalom alá esnek.
Sarc – Az adó egy fajtájának régi neve. Az emberek „sarc fizetésére kötelezett”-ek voltak. Sarcot a legyőzött népek fizettek évente a fejedelemnek, főleg természetben (jószágot, gabonát, aranyat és drágaköveket stb.). Jézus valószínűleg erre célzott, de gondolhatunk a király alattvalóinak az adójára is, amely alól, természetesen, a királyfiak föl voltak mentve. Az eredeti szövegben „telos” van: ismétlődő adó, főleg a vagyon után; és „kensos” („census” is: „szabad személyek” fejadója).
Ezüstpénz, státér – Az ezüstpénz, a státér négy drahma értékű görög pénz, mely Jézus korában Palesztinában forgalomban volt. Értékét a mai inflációs világban nehéz meghatározni. A templomadó egy személy számára így két drahma volt. Súlya mintegy 4 gramm.
A Neh 10,33-ban azt olvassuk, hogy akkor a templomadó egyharmad sekel volt. Egy ezüst sekel súlya 14,55 gramm. Tehát a templomadó értéke akkor és Jézus korában csaknem azonos volt. Egy drahma, egy negyed sekel abban az időben egy napi napszámot jelentett. A görög pénzeket Jézus napjaiban be lehetett váltani (nyereséggel a pénzváltók számára) „szent sekelre” (2Móz 30,13; 38,26). Ezt a Jn 2,12–22-ből (lásd 222. lecke) és többek közt a Mt 21,12–17-ből (293. lecke) tudjuk.
Énekek:
Református énekeskönyv: 119:1; 201:1.6
Jertek, énekeljünk: 179
Harangszó: 43; 44:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 21; 155:1
Erőm és énekem az Úr: 134:1–2
Megjegyzések:
Az egyház anyagi terheinek hordozása – Kötelességünk gondoskodni arról, hogy a gyülekezetben, melyhez tartozunk, minden rendben történjen. Ehhez szükség van pénzre is, aminek biztosítására szolgál a perselypénz, a különféle adományok és az évi vagy havi önkéntes egyházfenntartói járulék.
Az Úr Jézus tudta, hogy a templomi szolgálat az Ő napjaiban többé nem jól működik. A templomot „kalmárkodás házá”-nak (Jn 2,16; 222. lecke), és „rablók barlangjá”-nak (Mt 21,13; 293. lecke) nevezte. Ennek ellenére mindig megfizette a templomadót. Ez lecke számunkra. Ha az egyház nem végzi jól a feladatát, akkor sem tagadhatjuk meg tőle anyagi támogatásunkat.
Ne legyen botránkozás – Hogy Jézus az Isten Fia, nem tudták a templomadó beszedői és a nép. Jézus egyelőre titokban akarta tartani (bár többször is fellebbentette kicsit róla a fátylat), ezért határozta el, hogy kifizeti a két drahmát.
A keresztyéneknek vigyázniuk kell arra, hogy kötelességüket mindig teljesítsék, nehogy a másként gondolkozók megbotránkozzanak rajtuk!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Könyvtárhasználat
Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Vázlat:
Kapernaum
Péter
templomadó
király: idegenek – fiak?
Jézus: Isten Fia
horgászás
hal – ezüstpénz
fizetés: Péterért és Jézusért
365/261. Jézus és a templomadó – tanári segédlet és feladatlapok egyben
260. A holdkóros fiú meggyógyítása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet — Téma:
* Isten a hitben is őszinteséget vár tőlünk.
* A hit Isten ereje bennünk.
Előzmények:
Az Úr Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte egy magas hegyre. Ott alakja elváltozott és ruhája fehéren tündökölt. Illés és Mózes beszéltek vele. Péter három sátrat akart készíteni. Mennyei hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”
Történet:
Jézust és három tanítványát a többi kilenc már nagyon várta. Nagy bajban voltak. Miért? Sokan állták körül őket. Volt ott néhány írástudó is, akik a tanítványokkal vitatkoztak. Amikor az emberek meglátták Jézust, eléje futottak és köszöntötték.
Jézus megkérdezte az írástudókat, miért veszekednek a tanítványaival? Az írástudók nem válaszoltak. A tanítványok sem adtak felvilágosítást.
Egy ember azonban a sokaságból térdre borult Jézus előtt, és azt mondta: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma (és süket; lásd Mk 9,25) lélek van, és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt; hogy tajtékzik*, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” (A gonosz lelket, démont valószínűleg „némának” és „süketnek” nevezték, mivel ő akadályozta meg, hogy a fiú beszéljen és halljon.) A Mt 17,15-ben azt olvassuk, hogy a fiú „holdkóros”* volt.
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Így dorgálta meg Jézus nemcsak az apát és az írástudókat, hanem a tehetetlen tanítványokat is.
A fiút Jézushoz vitték. A tisztátalan lélek vesztét érezve megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esett, tajtékzott és dobálta magát. Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?”
Erre ő azt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor vetette (a néma lélek) tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus meg tudja tenni azt, amit a tanítványok nem tudtak? Az apa még kételkedett ebben.
Jézus így válaszolt: „Ha lehet valamit tennem? — Minden lehetséges annak, aki hisz.”
Az apa könnyek közt kiáltotta: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Ez a látszólagos ellentmondás mindannyiunk őszinte vallomása lehetne. Hitünket csak az Úr Jézus erősítheti meg.
Ő pedig látta, hogy az emberek összetódultak, s nem akart még nagyobb csődületet. Megdorgálta a tisztátalan lelket: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!”
Akart vagy nem, az ördögi léleknek engedelmeskednie kellett az isteni parancsnak. De a gonosz lélek még utoljára megkínozta zsákmányát. Legszívesebben megölte volna a fiút. Dühösen ordítva, tombolva ment ki belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, azt gondolták, vége van. Képes lesz Jézus arra, hogy magához térítse és meggyógyítsa?
S mi történt: az Úr Jézus megragadta a fiú kezét, és talpra állította. Teljesen meggyógyult.
Ezután Jézus bement egy házba. Tanítványai megkérdezték tőle, miért nem tudták kiűzni azt a néma lelket? Hiszen korábban már űztek ki tisztátalan lelkeket.
Jézus azt felelte: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! — odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ez a fajta (a tisztátalan lélek) pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”
Nem olyan könnyű munkálkodni az Isten országában. Teljes odaszentelésre van szükség. Az imádság és böjtölés* az alkalmas eszközök erre. (Ez minden keresztyénre vonatkozik ma is.)
Jegyzetek:
Tajtékzik — Epilepsziás rohamról lehet szó, melyet régen „eskór”-nak hívtak. De nem szabad minden további nélkül összekapcsolnunk ezt a betegséget és a megszállottságot. Régen gyakran megtették, s ezért az e betegségben szenvedőket elszigetelték.
Holdkórosság — Ez olyan betegség, amely a hold változásaitól függően jelentkezik, például a telihold idején. (Hasonlítsuk össze az angol „lunacy” szóval, mely „elmebajt” jelent, a szó a „lune” (hold) szóból származik.)
Régen az eskórt és az alvajárást a holdkórossághoz sorolták. A betegség magyarázatánál szó van tűzről és vízről is. Ez a rendellenesség gyakran előfordul („fototrope epilepsie”).
Imádság és böjtölés — Az imádságot ezzel kapcsolatban úgy tekinthetjük, mint „Istenre való lelki koncentrációt”; a böjtölés pedig „a földiekről való lemondás” azzal a céllal, hogy így jobban lehessen Istenre figyelni. Ezáltal erőteljesebben Isten felé fordulunk, és mind életünkben, mind halálunkban teljesen rábízzuk magunkat.
Énekek:
Református énekeskönyv: 34:1-3; 130; 215:4; 238:5-7; 479
Jertek, énekeljünk: 174:1
Harangszó: 18; 37:1.3; 49:3.7
Dicsérjétek az Urat!: 35:5; 87
Erőm és énekem az Úr: 53; 54
Megjegyzés:
Minden lehetséges annak, aki hisz — Az Úr Jézus egész földi vándorlása idején, ha más szavakkal is, újra és újra megismételte: „Minden lehetséges annak, aki hisz”. E történetben ennek két oldalát látjuk: a tanítványok nem hitték, hogy ki tudják űzni a tisztátalan lelket, ezért az nem is „sikerült”; még az apa sem hitte, hogy Jézus meg tudja azt tenni. A hit Isten ereje (1Kor 2,5), amelyet a Szentlélek munkál a hívőben. De ha a hit hitetlenség által erőtlenné lesz, nem végezheti a „munkáját”. A hívő nem tud hegyeket elmozdítani (lásd Mt 17,20). A hitetlenség akadályozza Isten erejét is, úgyszólván eltakarja a szívet Isten kegyelme és a Szentlélek munkája elől, aki az ige hallgatása és olvasása által hitet ébreszt és azt megerősíti. Ezzel kapcsolatban gondoljunk arra, hogy Jézus Názáretben nem tudott csodát tenni lakói hitetlensége miatt (Mk 6,1-6). A hit nem varázserő, amely által az emberek csodákat cselekedhetnek, hanem feltétlen bizalom Isten munkájában.
A hit nemcsak bizonyos ismeret, mely által mindent igaznak tartok, amit Isten igéjében kijelentett, hanem erős bizalom is, hogy nemcsak másoknak, de nekem is adatott a bűnök bocsánata Jézus Krisztus által.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Biológia és egészségtan
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
Jézus
a hegy lábánál
tanítványok — írástudók — vitatkozás
az apa és a beteg gyermek
– ördögtől megszállott
– holdkóros
az apa: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”
ördög — engedelmeskednie kell
mustármagnyi hit
365/260. A holdkóros fiú meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
259. Jézus megdicsőülése
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet — Téma:
* Jézus útmutatására hallgass!
* Semmiképpen se akadályozd az Ő munkáját!
Előzmények:
A farizeusok mennyei jelet kértek Jézustól. Szólt a tanítványok hitetlenségéről, és Bétsaidában meggyógyított egy vakot.
Bevezetés:
Máté 16,13-28; Márk 8,27-9,1; Lk 9,18-27: Először foglalkozzunk röviden az Úr Jézusnak tanítványaival folytatott fontos beszélgetésével Cézárea Filippiben*.
Amikor a tanítványoktól megkérdezte, kinek mondják Őt az emberek, azt felelték, hogy némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek és ismét mások egynek a próféták közül. Ebből is kitűnik, hogy az emberek Jézust nemcsak egy átlagos tanítónak látták.
Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?”
Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus!” Ezt azonban a tanítványok még nem mondhatták el senkinek. Az Úr Jézus tehát elismerte, hogy Ő a Krisztus.
Aztán Jézus először szólt arról, hogy szenvedés vár rá. Nyíltan beszélt róla.
Az Emberfiának (lásd Dániel 7,13) sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól (ők a sanhedrinnek, a zsidó nagytanácsnak tagjai voltak Jeruzsálemben), és végül meg kell öletnie (lásd Zsolt 118,22 és Ézs 53).
Péter félrevonta Mesterét és megdorgálta emiatt. De az Úr szigorúan rászólt Péterre: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Péter nem állhatott Krisztus munkájának az útjába. Jézus visszautasította ezt a sátáni gondolatot.
Ekkor Jézus magához hívta a sokaságot a tanítványaival együtt, és ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét*, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt! Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”
Aztán figyelmeztetett: „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
Végül arról beszélt, hogy lesznek néhányan a tanítványai közül, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. Úgy is történt: az apostolok közül némelyek megérték és átélhették az evangélium szétáradását.
Három tanítvány pedig megláthatott valamit abból a dicsőségből, melyben az Úr Jézusnak mennybemenetele után része lesz.
Történet:
Hat nappal a fenti beszélgetés után (Lukácsnál: „E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva”)* az Úr Jézus maga mellé vette Pétert, és a két testvért, Jakabot és Jánost, s felvitte őket egy magas hegyre*. Valószínűleg éjszaka* volt.
A hegyen a tanítványok elaludtak. Amikor fölébredtek, azt látták, hogy Jézus szemük láttára elváltozott (Lukács azt írja: „arca elváltozott”), a ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyent egy „ruhafestő”* sem tud fehéríteni a földön. Majd hirtelen két férfi jelent meg Jézus mellett, Illés és Mózes*.
Jézussal élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. Azaz: mint szenvedő közbenjárónak az utolsó tettéről, szenvedéséről és haláláról. (Hogy a tanítványok honnan tudták, hogy Mesterükkel Illés és Mózes volt, arról nincs szó. Lásd a jegyzetben: „Illés és Mózes”-t!)
Péter, Jakab és János nagyon megijedtek. Péter azt mondta: „Mester, jó nékünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” De nem tudta, mit beszél, annyira megrettent.
Fényes felhő * támadt, mely beárnyékolta a három alakot. A felhőből hang hallatszott, Isten hangja: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”
Amikor a tanítványok körülnéztek, senki mást nem láttak, csak az Úr Jézust.
Jézus azután három tanítványával lement a hegyről. Útközben megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak. Majd csak akkor, amikor az Emberfia feltámadt a halottak közül. Ha előbb elmondanák, fő/manna az a veszély, hogy a nép vezérének kiáltaná ki Jézust, mint Dávid király utódát. Ez elzárná a kereszthez vezető utat.
Tanítványai engedelmeskedtek, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent „feltámadni a halottak közül”.
Ezért megkérdezték Mesterüket: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” (Lásd Mal 3,23-24!)
Jézus így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”
Péter csak később értette meg ezt: lásd 2Pét 1,16.19.
Néhány megjegyzés a történethez:
A tanítványok most nem gondolták, hogy Mesterük kísértet, mint amikor a tengeren járt. Elváltozása nem volt hátborzongató, hanem nagyszerű élmény. János később azt írja (Jn
1,14): „és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. Milyen nehéz lehetett számukra később szenvedései közt látni!
A tanítványok tudták, hogy a két férfi Jézus mellett Mózes és Illés. Természetesen sohasem látták őket, ezt csak a Szentlélek által tudhatták. Vagy pedig a Jézus, Mózes és Illés közti beszélgetésből következtettek erre.
Mózes és Illés beszélt Jézussal. Ez azt jelenti, hogy a szentek, akik mára mennyben vannak, beszélnek egymással.
Bár az Úr Jézus megdicsőült állapotban volt, Péter mégis beszélhetett vele. Feltámadása után is sokat beszélgetett tanítványaival. Ez bátorítás a számunkra, hogy mi is megszólíthatjuk Őt, aki mosta mennyei Atya jobbján ül. A hívők általa mindig bizalommal járulhatnak „a kegyelem trónusához” (Zsid 4,16).
Péter szerette volna Mestere dicsőséges állapotát állandósítani azzal, hogy a hegyen sátrakat építenek. Ezt nem lehetett, mert Jézus munkájának folytatódnia kellett. Ahogy a tanítványoknak megmondta, előbb szenvednie kell és meghalnia az övéiért.
Isten Fiának ismerte el Jézust. Mózes és Illés voltak ennek a tanúi, és a három tanítvány is, akik később, mint Krisztus apostolai fognak róla bizonyságot tenni.
Nagy bátorítást jelentett a tanítványok számára, hogy Jézus velük maradt, miután a felhő, Mózes és Illés eltűntek. Az Úr Jézus mindig az övéivel van!
A tanítványok csak Jézus feltámadása után beszélhettek erről az élményről. Mint annyi mást, ezt a tiltást is később értették meg. Nehogy a csodálatos élmény miatt nagyobbnak tudják magukat! Sokat kell még tanulniuk, bár tanúi voltak a megdicsőülésnek.
A három tanítvány nem tudta elképzelni, hogy a Messiás meg fog halni, hát még azt, hogy a halálból föl fog támadni.
Mit jelent, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Az írástudók a Mal 3,23-ra (Károli fordításban Mal 4,5) utaltak: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Vagyis egy Illéshez hasonló próféta fog jönni. Ez az előhírnök Keresztelő János volt. Ő nemcsak Krisztus eljövetelét hirdette, de komolyan figyelmeztetett is, hogy bíróként jön, s az ítélet napján megítéli az élőket és halottakat: „Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét” (Mt 3,12).
Azt is megjövendölték az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és meg fogják vetni (lásd Ézs 53).
Jegyzetek:
Cézárea Filippi — Ez a helység a Hermon lábánál feküdt, Palesztina nyugati határán, és eredetileg Panearnak hívták. Ez a név Pánnak, a természetistennek nevéből származott, a várost neki szentelték. Később Cézárea Filippinek nevezték el, hogy ezzel különböztessék meg a Földközi-tenger mellett fekvő nagyobb Cézáreától.
Nagy Heródes egy templomot emelt Augustus császár tiszteletére. Jézus kétszer is volt ott.
Kereszt — A „kereszt” fogalma abban az időben sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint most, amikor csak átvitt értelemben használjuk. A zsidók jól ismerték a római keresztre feszítést. A római Varus, Flavius Josephus tudósítása szerint, például 2000 zsidót feszíttetett meg egyszerre.
Hat vagy mintegy nyolc nap — Egyszerűen kétféle számítás; az egyik pontosan megadja a napok számát, a másik csak körülbelüli időmeghatározást ad.
Hegy — A tradíció szerint a galileai Tábor-hegy volta megdicsőülés hegye. Ez azonban nem valószínű. A Cézárea Filippiben lezajlott beszélgetés után Jézus és tanítványai tovább folytatták az útjukat, a megdicsőülés után pedig arról olvasunk, hogy keresztülmentek Galileán (Mk 9,30). Inkább a Hermon-hegység egyik csúcsára kell gondolnunk.
Éjszaka— Valószínűleg éjszaka volt, erre Lukácsnak azon szavaiból (37.v.) következtethetünk, hogy másnap jöttek le a hegyről. Továbbá abból, hogy a tanítványok elaludtak. És Jézus éjszaka szokott imádkozni.
Ruhafestő — A vásznat, a gyapjút és a ruhákat tisztította. Ehhez „kallóföld”-et használt, mely különleges fehér színt adott. A vásznat (gyolcsot) taposták, sulykolták és szappanozták. Használták hozzá szóda, vizelet(!), kallóföld, hamu és lúgot tartalmazó növények kivonatának a keverékét is. (Lásd 2Kir 18,17; Ézs 7,3 és Mal 3,2!)
Illés és Mózes — Kétségtelenül Illést és Mózest látta a három tanítvány. Mindkettőjük élete különös módon végződött (lásd 5Móz 34,5-6; 66. lecke; 2Kir 2,1-13; 145. lecke).
Fényes felhő— A „fényes” szó görög eredetije a „phótos” = fény szóból származik. (Fotokémia a fény kémiai hatásának a tana.)
A felhő, mely Jézust, Mózest és Illést beárnyékolta, Isten dicsőségének árnyékképe volt. Így töltötte be Salamon idejében is templomszenteléskor a templomot egy felhő, a „sechina”, amely az Ószövetségben Isten jelenlétének jelképe volt (lásd többek közt 2Móz 14,19; 40,34; 1Kir 8,10).
Énekek:
Református énekeskönyv: 89:3; 164; 234:2-3; 240:1-2; 241:1-4
Jertek, énekeljünk: 63; 70; 86; 185; 226
Harangszó: 35; 42; 43; 48
Dicsérjétek az Urat!: 1; 33; 45:1.4; 71; 166:1
Erőm és énekem az Úr: 77:1.4; 78; 80; 110; 132:1-2
Megjegyzések:
Krisztus munkáját akadályozzák — Pétert ezért dorgálta meg az Úr Jézus. Különféle módon lehet itt a földön Krisztus munkáját akadályozni. Néhányat megemlítünk: tévtan, üldözés, tagadás, gyűlölet. Az egyház és a külmisszió történetéből való példákat a napi hírekből is felhozhatunk. Megtárgyalhatjuk például a reformáció után történteket is. Találkoztak a mindennapi életben is ilyen dolgokkal a gyerekek?
Aki Krisztusban hisz, az később mint megdicsőültet látja Őt — A három tanítvány a hegyen egy parányit láthatott Krisztus felmagasztalásából, megdicsőüléséből. Egyszer mindenki, aki hisz benne, megláthatja majd Őt megdicsőült alakjában. Ez reménység, bátorítás minden keresztyén számára. Mondjuk el ezt a gyerekeknek, bár még sok kérdés fog fölvetődni bennük.
Péter a hegyen átélt szent perceket a maga számára akarta megőrizni? Akinek életében ilyen különleges élményben van része, szeretné, ha maradandó lenne számára. Ez azonban ebben az életben nem lehetséges, csak az örök életben válik majd valóra.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
Cézárea Filippi
Jézus kérdése: „Kinek mondanak engem?”
– Keresztelő János
– Illés
– egy a próféták közül
Péter: „Te vagy a Krisztus.”
Jézust követni = önmagunkat megtagadni
Péter — Jakab — János
magas hegy
Jézus ruhája tündöklő fehér
Illés — Mózes
Péter: három sátor
hang a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”
365/259. Jézus megdicsőülése – tanári segédlet és feladatlapok egyben
258. A vak meggyógyítása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Helytelen kérésekre nem a válasz.
* Jézus lelki látást akar adni.
Előzmények:
Tízváros vidékén egy Galileai-tenger melletti hegyen az Úr Jézus sok beteget meggyógyított, aztán mintegy négyezer embert, akik három napig vele voltak, megvendégelt kenyérrel és hallal.
Bevezetés:
Mielőtt a vak meggyógyításának történetét elmondanánk, először két beszélgetésről szólunk: az egyik Jézus néhány farizeussal való beszélgetése, a másik a beszélgetés magyarázata a tanítványok számára.
Jézus a csodálatos megvendégelés után elbocsátotta az embereket, Ő pedig hajóba szállt tanítványaival, és átkelt a tengeren. Dalmanuta vidékére mentek. Dalmanuta valószínűleg Magadán (Magdala) közelében levő helység volt, nem messze Tibériástól, ahol Heródes Antipász palotája állt.
Történet:
1. A farizeusok jelt kívánnak
Odaérkezésük után Jézust megszólította néhány farizeus. Már vártak rá, hogy vitázzanak vele. Azt kérték, mutasson mennyei jelt nekik. Csodáit – a sok gyógyítást, a kenyér- és halszaporítást – jól ismerték; de azok semmi hatással nem voltak rájuk. Ezeket nem tekintették mennyei jeleknek, hanem csak egyfajta természetfölötti történéseknek. Most valami különlegeset vártak tőle, s mennyei bizonyítékot arra, hogy Ő, amint előzőleg mondta: valóban az élet kenyere, mely a mennyből szállt alá (lásd Jn 6,58; 253.lecke). Egyébként nem vártak sokat tőle, aki a názáreti József és Mária fia, s éppen olyan ember, mint ők. Úgysem tud ilyen jelet mutatni. Akkor aztán kiderül, hogy csaló.
Az Úr Jézus lelke mélyéből felsóhajtott. Szomorú volt hitetlenségük miatt. Aztán így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek*.” Ellenségei nem méltók arra, hogy mennyei jelet kapjanak. Így ítélte el ellenségeskedésüket, s egyúttal csodálkozását és megdöbbenését fejezte ki hitetlenségük miatt.
A Mt 16,1–4 bővebb változatát nyújtja Jézus válaszának: Jézus azt mondta a farizeusoknak és a szadduceusoknak*, miután mennyei jelet kértek tőle: „Amikor esteledik, ezt mondjátok: szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” Az idők teljessége ugyanis, amelyről a próféták jövendöltek, most jött el. Előttetek áll, aki a vakok szemét, a süketek fülét megnyitja, és meggyógyítja a sántákat. Ti csak Jónás jelét kapjátok, de ezt sem fogjátok megérteni.
Az Úr Jézus ezzel arra célzott, hogy Ő három nap és három éjjel lesz majd a sírban, mint amennyi időt Jónás a hal gyomrában töltött (lásd többek közt a Mt 12,39–40; Lk 11,29-et is).
2. A kovász
E válasz után Jézus otthagyta őket, és hajóba szállt. Áthajóztak a túlsó partra, Bétsaidába.
Útközben a tanítványok rájöttek, hogy elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. (A hét kosár maradékot valószínűleg a hegyen hagyták a sokaság számára útravalónak.) Csak egy kenyér volt velük a hajóban.
Jézus erre azt mondta: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától és a Heródes kovászától!” Tudjuk, hogy a kovász az egész tésztát megkeleszti (lásd a 242. leckét). Ezt teszi a farizeusok és szadduceusok tanítása is. Olyan hatással van a népre, hogy Krisztus munkája számára nem marad hely. Heródes Antipász pedig, aki Tibériásban lakik, nem rokonszenvezik a zsidó néppel, csak a saját hatalmával és dicsőségével van elfoglalva. Ő és követői, a Heródes-pártiak, szövetkeztek a farizeusokkal (lásd Mk 3,6; 12,13). Mivel Keresztelő Jánost lefejeztette (lásd 250. lecke), lelkiismerete nem hagyta nyugton. Kereste az alkalmat, hogy Jézussal találkozzék, kíváncsi volt rá a csodái miatt. A babonás Heródes azt gondolta, hogy Jézus a meggyilkolt Keresztelő János, aki feltámadt (lásd Mk 6,14.16; Lk 23,8). Ez a furcsa elképzelés szintén hatással volt a népre, s nyilván úgy átjárta a nép lelkét, mint a kovász.
Tehát kétféle kovásztól óvott az Úr Jézus: a látszatkegyességétől és a világétól. Mindkettő évszázadokon át hatott a hívőkre.
A tanítványok azonban nem értették a figyelmeztetést. Azt gondolták, Jézus a kenyerükről beszél. „Tanakodtak” egymás közt. Ez itt azt jelenti, hogy „veszekedtek”, egymást okolták.
Jézus tudta, mit gondolnak. Megdorgálta őket, hogy nem hisznek a hatalmában. „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek?” – kérdezte szigorúan. Tehát semmit sem értettek abból, ami történt? Még mindig kemény a szívük? Volt szemük, és mégsem láttak? Nem emlékeztek, hogy öt kenyeret tört meg az ötezernek, és akkor hány kosarat szedtek tele kenyérdarabokkal?
De igen, a tanítványok még nagyon jól emlékeztek. „Tizenkettőt” – mondták.
„És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?”
„Hetet” – felelték a tanítványok.
„Még mindig nem értitek?” – kérdezte tőlük Jézus.
A két csoda nem Isten mindenhatóságának a jele volt? A tanítványok is kételkedtek Jézus isteni hatalmában, mint a farizeusok és szadduceusok? Míg a tanítványok testi állapotuk miatt aggódtak (éhesek voltak és alig volt kenyerük), az Úr Jézus arra mutatott rá, amiért sokkal jobban kell aggódniuk: a lelki üdvükre.
3. A bétsaidai vak
Jézus a hajóval Bétsaidába érkezett.
Ott egy vakot hoztak hozzá. Kérték, hogy gyógyítsa meg.
Jézus megfogta a vak kezét, és kivezette a faluból. Ott szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte tőle, lát-e valamit?
A vak fölnézett, és azt mondta: „Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.”
Jézus ismét rátette kezét a szemére, ő pedig föltekintetett. Most már tisztán látott.
Jézus hazaküldte őt, és megparancsolta: „Még a faluba se menj be!”
Néhány megjegyzés a gyógyítással kapcsolatban:
Jézus nem a faluban akarta a vakot meggyógyítani. Megint alázatosságát látjuk, nem akart föltűnést kelteni. Igéje a fontos – akkor is, most is!
A bétsaidaiak nem lettek Jézus igazi követői, Ő mondta ki az ítéletet: „Jaj neked Korazin! Jaj neked Bétsaida!” (Mt 11,21). Tehát nem tartott sokáig a csodák hatása. Ezért nem mehetett be a megygógyított ember a falujába?
Az Úr Jézus itt, éppúgy mint a süketnémánál (lásd 256. leckét), jeleket használt: rátette kezét a vak szemére és beleköpött. Az ilyen testi érintés a beteg bizalmát erősíti.
A gyógyulás két fokozatban történt. A beteg először fáknak látta az embereket, talán a távolság miatt. Az is lehet, hogy még homályos maradt a látása.
A második kézrátétel után már mindent tisztán látott.
Jézus természetesen szavával is teljesen meggyógyíthatta volna. Lehet, hogy így akarta vele tudatosítani, hogy Ő a gyógyító. De azt is tudjuk, hogy kivel-kivel „testre szabottan” bánt. Nem egyformák a gyógyításai sem. Itt, mint egy orvosi kezelés folyamán, fokozatosan állt be a gyógyulás. (Embertani szempont: Először a szem, tehát a látás szerve gyógyult meg, majd a nagyon finom agytevékenységek jöttek működésbe, melyek ahhoz szükségesek, hogy tisztán lássunk.)
Jézus megparancsolta, hogy ne menjen vissza a faluba, de azt nem tiltotta meg – mint oly sokszor –, hogy beszéljen gyógyulásáról.
Jegyzetek:
Nemzedék – Máté „gonosz és parázna nemzedék”-ről szól. Lásd ehhez az 5Móz 32,5-öt („fonák és hamis nemzedék”), és 20-at („állhatatlan nemzedék”), valamint a Zsolt 95,10-et is.
Szadduceusok – Befolyásos vallási csoport tagjai, köztük sok pappal és arisztokratával. Türelmesek voltak a rómaiakkal szemben, nem idegenkedtek a hellén kultúrától. Élesen szemben álltak a farizeusokkal, tudni sem akartak a hagyományokról, csak Mózes törvényeit tartották meg. Egyedül azt fogadták el, amit meg tudtak érteni. Ezért tagadták többek közt a halottak feltámadását (lásd Mt 22,23; Mk 12,18), és azt, hogy van angyal és lélek (ApCsel 23,8).
Valójában pragmatikus, józan gondolkodású emberek voltak, koruk liberálisai. Ilyen emberek ma is vannak. Keresztyéneknek neveztetik ugyan magukat, de a Bibliából csak azt fogadják el, amit ésszel fel tudnak fogni.
Énekek:
Református énekeskönyv: 146:6; 164:1–3; 165:4–6; 460:4; 485:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 75:1.3; 189; 233
Harangszó: 24:1.4–6; 31:4; 37:1; 54:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 2:1–2; 35:2.5; 62; 87:1; 74:1.3
Erőm és énekem az Úr: 18; 56:1.3; 78; 110
Megjegyzések:
Nincs válasz téves vagy bűnös kérdésekre – A farizeusok Jézushoz intézett kérése ellenségeskedésből fakadt. Istent kísértő, álnok, öncélú kérdésekre nem kapunk választ. Ha imádkozunk, tegyük fel előbb magunknak a kérdést: Kérésünk Isten dicsőségét és felebarátunk javát szolgálja?
Jézus vakokat gyógyít – A vak meggyógyítását lelki területre is alkalmazhatjuk. Jézus annak idején a názáreti zsinagógában (lásd Lk 4,16–21; 226.lecke) felolvasta Ézsaiás próféciáját, hogy a vakok szemei megnyittatnak (Ézs 61,1–2; vö. Ézs 42,7). Eljövetelével ez a prófécia beteljesedett. Ő ad lelki látást, hogy felismerjük benne a Megváltót. Szabad ezért is imádkozni.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan / Fizika
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Jézus a hajóban
Galileai-tenger
Farizeusok – jelet kérnek
– hitetlenség
Bétsaida
– kovász
Heródes Antipász – Tibériás
– Keresztelő János
Bétsaidai vak
– a falun kívül
– Jézus köp
– kezét a szemére teszi (2x)
– gyógyulás
– ne menjen be a faluba
365/258. A vak meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
257. Négyezer ember megvendégelése
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Aki az Urat keresi, nem szűkölködik.
Előzmények:
Tízvárosban az Úr Jézus egy süketnémát gyógyított meg.
Történet:
Jézus még mindig Tízváros* vidékén tartózkodott. A Galileai-tenger menti hegyoldalban telepedett le. Vele voltak a tanítványai. Hajójukat a közelben kötötték ki.
A vidék lakói hallottak Jézus csodáiról. A süketnéma meggyógyításának híre futótűzként elterjedt az egész környéken. Mikor megtudták, hogy Jézus a közelben van, ezrek siettek hozzá. Vitték a bénákat, sántákat, vakokat, süketeket és sok más nyomorékot. Mennyi fáradságba került a családtagoknak és barátoknak a betegeket fölvinni a meredek hegyoldalon! De szívesen megtették. A betegeket Jézus lába elé tették. Milyen megható látvány lehetett ez!
És az Úr Jézus meggyógyította a nyomorékokat mind.
Amikor az emberek látták, hogy a némák beszélnek, a bénák és a sánták járnak, a vakok látnak, nagyon csodálkoztak. Dicsőítették és magasztalták Izráel Istenét. Tízvárosban túlnyomórészt pogányok laktak. Tudtak ugyan Izráel Istenéről, de nem szolgálták Őt. Jézus, a zsidó rabbi csodái azonban bebizonyították nekik, hogy Izráel Istene hatalmas. Hogy Jézus a Messiás, az nem jutott eszükbe. Csak a názáreti gyógyítót látták benne.
Három napig maradtak az emberek Jézussal. A magukkal hozott élelem elfogyott. Eljött az ideje, hogy hazamenjenek.
Az Úr Jézus természetesen észrevette problémájukat. Azt mondta tanítványainak: „Szánakozom a sokaságon, mert három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.”
A tanítványok így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” Ugyanis körülbelül négyezer ember volt ott!
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”
Ők így feleltek: „Hét.”
Jézus megparancsolta az embereknek, hogy telepedjenek le a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte* és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig az embereknek.
Mindenkinek jutott.
Volt ott pár hal is. Jézus azokat is megáldotta, és a tanítványai szétosztották.
Mindenki jóllakott. A maradék darabokkal hét kosarat* töltöttek meg.
Ezek után Jézus elbocsátotta az embereket.
Jegyzetek:
Tízváros – Ennek a vidéknek a lakói túlnyomórészt hellén (görög) kultúrájú emberek voltak. De tudtak Izráel Istenéről. A Mt 4,25-ben azt olvassuk, hogy Jézus fellépése kezdetén a Tízvárosból is jöttek hozzá és követték Őt. A meggyógyult megszállott elterjesztette Jézus hírét ezen a vidéken (lásd Mk 5,20, 246. lecke).
Hálaadás a kenyérért és annak megtörése – Itt gondoljunk az úrvacsorára, annál is inkább, mert arra a görög „eucharisteo” szót használják, szó szerint „eucharistésas”, azaz „hálát adva”.
Kosarak – Görögül: „spuridas”; a „spuris” nagy, fonott kosár volt. Ilyen kosárban eresztették le Pált Damaszkusz várfalán (lásd ApCsel 9,25; 322. lecke). A Mk 6,43-ban, az első megvendégelés alkalmával „kophinos”-ról volt szó, azaz kis hátikosárról.
Énekek:
Református énekeskönyv: 136:23.25–26; 145:5; 172; 254:1.5; 501
Jertek, énekeljünk: 68; 80; 171; 218; 219; 255–257
Harangszó: 24:1.5; 37; 53:5.7–8; 54:2–5
Dicsérjétek az Urat!: 10–13; 44:1.3; 50:5–7; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 46; 48; 99:2
Megjegyzések:
Egy újabb megvendégelés-történet – Ez a történet a második kenyérrel és hallal való megvendégelés. Hasonlíttassuk ezt össze az ötezer ember megvendégeléséről szóló történettel (251. lecke)!
Fontos, hogy itt Jézus a kezdeményező; az elsőnél a tanítványok voltak.
Az emberek itt három napig voltak vele, akkor csak egyig.
Végül az első alkalommal Izráel üdvösségéről volt szó, most a pogányokéról (lásd a „Kosarak” jegyzetet).
Aki az Urat keresi, nem szűkölködik – Ennél a témánál a Zsolt 34,11-re gondoljunk: „Akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.” Ha Isten a károgó holló-fiakat is táplálja (Zsolt 147,9), akkor engedné, hogy szükséget lásson az ember, aki hozzá jön segítségért? Ha éhségben vagy szükségben megtanulnánk, kihez forduljunk, sokkal jobbak lennének a kilátásaink. Ezért olyan fontos anyagi és lelki segítséget egyaránt nyújtani. Sok keresztyén szervezet tudja ezt, és szerte a világon végzi a segítségnyújtás mindkét formáját. Nekünk is tudnunk kell, hogy mindennapi életünkben tőle függünk. Nem véletlenül hangzik a legtökéletesebb imádság, a Mi Atyánk egyik kérése így: „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
A világban levő szegénységet nekünk magunknak kell megszüntetni. Ha megtesszük, amit tennünk kell, kevesebb lesz a nélkülözés.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Magyar nyelv és irodalom
Matematika
Természetismeret (Környezetismeret)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Jézus
hegyoldal
betegek gyógyítása
7 kenyér és néhány hal
mindenki evett (4000 ember)
7 kosár maradék
365/257. Négyezer ember megvendégelése – tanári segédlet és feladatlapok egyben
256. A süketnéma meggyógyítása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jót tenni úgy, hogy senki se lássa.
* Érzékszerveinket is Istentől kaptuk, használjuk az Ő dicsőségére!
Előzmények:
Sziro-Föníciában az Úr Jézus megszabadította egy kánaáni asszony leányát a tisztátalan lélektől, mely hatalmában tartotta. Jézus megdicsérte az asszonyt nagy hitéért.
Történet:
Jézus és tanítványai ismét elhagyták Főníciát. Megérkeztek Tízváros vidékére, mely városok nagyrészt a Galileai-tenger és a Jordán túlsó partján terültek el (Damaszkusz is közéjük tartozott – bővebben lásd a térképet és a 246. lecke Decapolis c. jegyzetét).
Egy süketnéma* embert vittek Jézushoz, aki süketsége miatt nagyon nehezen beszélt. Az emberek kérték Jézust, tegye rá a kezét, hogy meggyógyuljon.
Az Úr Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból. Ujját a süket fülébe dugta, majd az ujjára köpve* megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata”, ami azt jelenti: „Nyílj meg!”
Erre az ember azonnal hallott és beszélt, éppen úgy, mint bárki más.
Jézus megparancsolta az embereknek, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak hatalmán. „Mindent helyesen (jól) cselekedett” – mondták –, „a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”
Néhány gondolat a történettel kapcsolatban:
Megint azt látjuk, hogy az Úr Jézus minden beteget vagy nyomorékot meggyógyított, akit hozzá vittek. Mindig könyörületességre indult.
Itt nincs szó a süketnéma személyes hitéről. Ez azt mutatja, hogy Jézus a nem hívőkön is segíteni akar.
Hogy a süketnémát egymagában félrevonta, arra mutat, hogy Jézus a gyógyításokkal nem a maga dicsőségét kereste. Nem csinált belőlük „mutatványt”, ahogy azt az imádsággal gyógyítók teszik gyakran, amikor teli teremben fellépnek. Alázatosságát bizonyítja, amikor megtiltja, hogy ne híreszteljék ezt.
Cselekedetei jelképesek. Természetesen ezt az embert látható jelek nélkül is meg tudta volna gyógyítani, hiszen Ő Isten. Itt azt akarta megmutatni, hogy az isteni erő, mely által a gyógyulás történt, belőle áradt. Hiszen saját ujját és nyálát használta.
Látjuk, hogy az Úr Jézus először „kapcsolatba lépett” mennyei Atyjával. Nem volt szüksége arra, hogy a mennyből kérjen erőt, mivel Ő is Isten. Itt ugyanaz a helyzet, mint a vakon született meggyógyításánál: Isten cselekedeteinek kell nyilvánvalókká lenni. Isten dicsőségéről van szó! Ez a süketnéma számára is példa. Az embernek mindig Istenre kell föltekinteni, és minden segítséget tőle várni.
Jézus fohászkodása természetesen nem a tehetetlenség érzését jelenti. Az emberek közti szenvedés miatt való a szomorúság megnyilvánulása, mely szenvedés a bűn következménye.
A görög „effata” szót („nyílj meg!”) Jézus nem varázsszóként használta, nem afféle „szézám, nyílj ki!” ez. Szavának hatalma van, mint mikor bekiált a sírba Lázárnak: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,43; 284.lecke).
Minden gyógyítás annak bizonysága, hogy Jézus a várt Messiás. E süketnéma meggyógyítása szintén, kiváltképpen, ha Ézsaiás próféciájára gondolunk: a vakok látni, a süketek hallani és a némák ujjongani fognak (Ézs 35,5–6; lásd még az Ézs 29,18-at és 32,3–4-et is).
Az emberek reakciója mutatja, mennyire hatott rájuk a csoda. A felkiáltás: „Mindent helyesen cselekedett”, azt is jelenti, ámulnak, hogy Jézus nem szűnik meg állandóan jót cselekedni, bár sokan gyűlölik és üldözik.
Gondoljunk arra is, hogy a süketnéma meggyógyítása nem csupán egy emberrel való jótett volt, hanem a környezetével is: a családjával és barátaival! Tudtak már egymással beszélgetni, és sokkal jobban megérthették egymást.
Jegyzetek:
Süket és néma – Mielőtt feltalálták a modern hallásjavító készülékeket, a süket ember nagyon magányos volt. Ehhez járult még az is, hogy alig vagy egyáltalán nem tudott megtanulni beszélni, legfeljebb hangokat adni. A század eleje óta különleges eszközökkel elérték, hogy sok süket tud beszélni. Továbbá jelbeszéddel is megértethetik magukat. Ezzel kapcsolatban az amerikai Helen Kellerre (szül. 1880-ban) gondolunk, aki vakon és süketen (ezért némán is) született. Tanítónőjétől, Ann Sulivantól megtanult beszélni, olvasni és írni, tanult a Harvard egyetemen is, és ismert írónő lett. Ann Sulivan úgy tanította Helent, hogy a tenyerébe koppantva különböző jelzéseket adott.
Önéletrajz: „The story of my life” („Életem története”), 1902.
Nyál – Keleten a nyálnak általában nagy gyógyító erőt tulajdonítottak. Az ún. rabbinuskönyvek több példát is közölnek erről.
Énekek:
Református énekeskönyv: 9:1; 145:1–2; 167:1; 450:1–2
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 75:1.3; 189
Harangszó: 51:1; 47
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 62:1–2
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 110
Megjegyzés:
Jót tenni anélkül, hogy azt valaki észrevenné – Már sokat beszéltünk a gyermekeknek az Úr Jézus gyógyításairól. Most azt a tényt hangsúlyozzuk, hogy Jézusnak ez a csodálatos gyógyítása úgy történt, hogy a süketnémát félrevonta a sokaságból.
Itt azt tanuljuk meg Krisztustól, hogy ne a magunk dicsőségéért cselekedjünk jót másokkal. Ne nagyképűsködjünk jó szolgálatainkkal mások előtt! Mindennel, amit teszünk, Istent dicsőítsük! Egy romániai látogatás alkalmával feltűnt, hogy egy öreg romániai keresztyén mindig ezt gyakorolta. Ha például megköszöntük az ételt, fölfelé mutatott, és azt mondta: „Istené a dicsőség”.
Sajnos, gyakran hallunk jó tettekkel való dicsekedést. Ez nem méltó egy keresztyénhez.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan / Fizika
Vázlat:
Jézus
Tízváros
Galileai-tenger
süket ember
nyál -> „Effata” = „Nyílj meg!”
365/256. A süketnéma meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
255. A kánaáni asszony
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Nagy hitet dicsér meg Jézus.
* Az imádság Isten iránti bizalomból fakad.
Előzmények:
Néhány farizeus és írástudó megfeddte az Úr Jézus tanítványait, mivel mosdatlan kézzel ettek. Jézus képmutatással vádolta őket.
Történet:
Több, mint egy évig volt az Úr Jézus Galileában. Számos beteget gyógyított meg, ördögöket űzött ki. Sok ezren hallgatták az üdvösségről szóló tanítását. S végül is mi történt? Sokan elhagyták Őt.
Jézus azután tanítványaival együtt elment Galileából Tírusz és Szidón területére, azaz Sziro-Fönícába*. Egy háznál szállt meg, s azt akarta, hogy senki ne tudjon róla, de ottléte nem maradhatott titokban.
Egy asszony kereste fel. Máté kánanáni (a Károli fordításban: kananeus) asszonynak* nevezi, míg Márk azt mondja, hogy görög* (a Károli fordításban: pogány) volt, sziro-föníciai származású.
Az asszony távolról így kiáltott hozzá: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!”
Honnan tudta, hogy Jézus Dávid Fia, a Messiás? Csak sejthetjük. A Mk 3,8-ból tudjuk, hogy Tírusz és Szidón környékéről is sokan mentek Jézushoz, amikor hallották, hogy milyen csodákat cselekedett. Ki tudja, hogy nem volt-e köztük ez az asszony is?
Az Úr Jézus azonban nem válaszolt neki. Amikor az asszony nem ment el, a tanítványok kérték Jézust: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” Ezzel nem az volt a szándékuk, hogy Jézus küldje el az asszonyt, hanem hogy segítsen rajta, s ő mehessen az útjára.
De Jézus így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel (Jákób) házának (népének) elveszett juhaihoz.”
Az asszony közelebb jött Jézushoz, és leborult előtte (valószínűleg letérdelt). „Uram, segíts rajtam!” – esdekelte (a hit egyik tanújele a kitartó imádkozás).
Jézus azonban így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” A „gyermekek” a szövetség népe, Izráel; a „kutyák” ebben az esetben a pogányok.
Az asszony teljesen egyetértett ezzel. De nem nyugodott bele, hanem így folytatta: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.”
Azaz ő megelégedne Isten kegyelmének ama morzsáival, melyeket Jézus már megmutatott csodái által Izráelnek.
Ekkor Jézus így válaszolt neki: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! Leányodból kiment az ördög.” Az Úr Jézus isteni hatalommal parancsolt, és a gonosz lélek engedelmeskedett akaratának.
Amikor az asszony hazaért, leányát gyógyultan találta.
Jegyzetek:
Kánaáni asszony – Tírusz és Szidón lakóit a kánaáni népek közé sorolták (Bír 1,31–32; 3,3: szidóniak). Mivel ez az asszony ott lakott, ezért nevezték így.
Sziro-Fönícia – A föníciaiak Kánaán őslakosságához tartoztak. Területüket Áser törzsének osztották ki, de az nem tudta birtokba venni. Az Ószövetség úgy említi őket, mint annak a vidéknek a lakóit, ahol Tírusz és Szidón volt, és szidóniaknak is nevezi őket, nem annyira Szidón városáról, inkább ősükről, Szidónról, Hám fiáról, akinek a kánaániak országa a tulajdona volt (lásd 1Móz 10,19).
A föníciaiak nemcsak Tírusz és Szidón környékén laktak, hanem gyarmatot létesítettek Karthágóban, Afrika nyugati partján, Szicília szigetével szemben, amely ebben az időben szintén az ő tulajdonukban volt. Karthágóból behajózták az egész Földközi-tengert, és sok kikötővárossal álltak kereskedelmi kapcsolatban. Ezek között a karthágói föníciaiak és a rómaiak között háborúk dúltak. Át kellett engedniük Szicíliát a rómaiaknak. Karthágó legismertebb hadvezére Hannibál volt, aki 40.000 főnyi seregével és 37 elefánttal átkelt az Alpokon, s legyőzte a rómaiakat. A Róma és Karthágó közti három pun (föníciai) háború (Kr.e. 264–241, 218–201 és 149–146) Karthágó hatalmát nagyon meggyengítette, míg végül Róma lett a győztes. Karthágót a földdel tették egyenlővé, területének egy részét Kr.e. 146-ban, mint Afrika provinciát, a Római Birodalomhoz csatolták.
De miért Sziro-Fönícia? Ezt a Földközi-tenger partja menti területet, miután a rómaiak Kr.e. 64-ben Tíruszt elfoglalták, Palesztina maradék részével együtt Szíria római provinciának nevezték el (lásd Lk 2,2).
Görög – Az asszony görög volt, de Föníciában született. Ez azért volt lehetséges, mert sok görög maradt Föníciában a római uralom alatt is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 5:1–2; 145:5–6; 287:1–2; 474; 475:1
Jertek, énekeljünk: 55; 113; 149:1; 174
Harangszó: 37; 49:5.7
Dicsérjétek az Urat!: 55; 62; 76; 93; 168:1–2
Erőm és énekem az Úr: 18; 46; 111; 119
Megjegyzés:
Nagy hitet dicsér meg Jézus – A kánaáni asszony hitét az Úr Jézus „nagy”-nak nevezte, és ezért megdicsérte. Figyeljük meg, hogy Jézus nem az asszonyt dicséri meg, hanem a hitét. A hit nem érdem, hanem kegyelem. Hite által tartott ki az asszony a könyörgésében. Az Úr Jézusba, mint segítőjébe kapaszkodott. Hite által tudott neki jó választ adni. Végül: hite által nyert meghallgatást, amikor lánya számára segítséget kért.
Figyeljük meg, hogy az Úr Jézus csak kétszer szól olyan valakiről, akinek nagy a hite: a római századosról (lásd Mt 8,10; 237. lecke) és erről a kánaáni asszonyról. Mindketten pogányok voltak!
Kenyér és morzsák – Mit jelent a képes beszéd?
Kenyérre mindnyájunknak szükségünk van, különösen a gyermekeknek. A gyermekek itt Izráel népét, a kenyér pedig Isten Izráelnek tett ígéretét jelenti: az Úr Jézus az, aki eljött az övéi közé. (A kenyér a fő eledel a Földközi-tenger körüli országokban. Az emberek ott nem esznek burgonyát és rizst.)
Az asszony azt válaszolta: a kutyák is esznek a morzsákból. Ezzel arra célzott, hogy a pogányok is kaphatnak valamit abból a boldogságból, ami az Úr Jézus által a földre érkezett.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Történelem
Vázlat:
Tírusz és Szidón
a kánaáni asszony
leányát nagyon gyötri a gonosz lélek
kenyér – zsidók („gyermekek”)
morzsák – pogányok („kutyák”)
nagy hit
a leány meggyógyult
365/255. A kánaáni asszony – tanári segédlet és feladatlapok egyben