Üzenet – Téma:
Szilárd alapra építés.
Előzmények:
A Hegyi Beszédben az Úr Jézus sok mindenről tanított, melyet egy példázattal fejezett be.
Bevezetés:
Rövid összefoglalása a Hegyi Beszéd „Miatyánk” után következő részeinek, melyekről még nem volt szó:
A böjtölés
A „Miatyánk” után az Úr Jézus a böjtölésről* beszélt (Mt 6,16–18). Böjtölni jó dolog, de vidám arccal kell azt végezni. Nem úgy, ahogy a képmutatók teszik. Mindenkinek mutatják, hogy éheznek. Ha te böjtölsz, vigyázz, hogy ne lássák azt az emberek. A mennyei Atya úgyis tud róla.
Senki sem szolgálhat két úrnak!
A Mt 6,19–24-ben arról van szó, hogy ne igyekezz földi kincseket gyűjteni. Inkább mennyei kincseket gyűjts! Ugyanis nem szolgálhatsz két úrnak: Istennek és a mammonnak (a pénzistennek) egyszerre. A „mammon” a vagyont, a nyereséget, a pénzt jelenti itt, amelyben, mint valami istenben, bíznak az emberek (vö. Péld 10,15; 18,11).
Ne aggódjatok!
Mt 6,25–34: A keresztyéneknek nem kell aggódniuk eledelük, ruhájuk stb. miatt. Nézzétek meg az égi madarakat*, azok is gondtalanok! Figyeljétek meg a mezei liliomokat; nem fáradoznak, és mégis sokkal szebbek, mint a gazdag Salamon!
A mennyei Atya gondoskodni fog rólatok. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek”, mondja az Úr Jézus.
Ne ítéljetek!
Mt 7,1–5: A szálkáról és gerendáról szóló példázattal azt mondta el az Úr Jézus, hogy ne siessük el mások elítélését. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Ahogy te gondolkodsz és beszélsz másról, úgy fog ő – és mások is úgy fognak – rólad beszélni! Vigyázz hát az ítélkezéssel! Először inkább a magad hibáit nézd! Valaki másnak a szemében a szálka egyáltalán nem olyan rossz, mint a gerenda a te szemedben. Vedd ki először azt a saját szemedből! (lásd még Lk 6,37.41–42; 234. lecke)
Szabad ítélni, pl. hamis tanítást, de itt az Úr Jézus embertársaink elítéléséről beszél, amikor valójában jobbnak tartjuk magunkat a másiknál. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7b) (Lásd különösen az 1Kor 13-at!)
Az imádkozásról
Mt 7,7–12: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Ezekkel a szavakkal szólítja fel az Úr Jézus az embereket arra, hogy imádkozzanak. Példát is mond: Ha egy fiú az apjától kenyeret kér, az apa követ ad neki? És ha halat kér, kígyót ad neki? Az emberek általában jól gondoskodnak gyermekeikről. A mennyei Atya még jobban gondoskodik gyermekeiről! Amit azok kérnek tőle, biztosan megadja nekik!
A széles út és a szoros kapu
A Mt 7,13–14-ben egy sokatmondó felszólítás van. A mennyek országába a szoros, a szűk kapun kell bemennünk. Ez vezet az életre. A tágas kapu és a széles út a kárhozatba, a pusztulásba visz. Sajnos sokan a tágas kapun próbálnak majd bemenni. Ez arra utal, ne gondoljuk, hogy ebben az életben minden örömet megízlelhetünk, és aztán mégis bejutunk a mennybe. Meg kell gyűlölnünk a bűnt, és meg kell próbálnunk Isten akarata szerint élni. Ez csak a keskeny úton lehetséges. Az Úr Jézus is azt mondja: „Menjetek be!” A keskeny úton csak a Szentlélek ereje, imádság és bibliaolvasás által maradhatunk meg. A kapu ráadásul olyan szoros, hogy semmit sem vihetünk azon át magunkkal. A keskeny úton nem könnyű a keresztyén ember élete, de a vége az örök üdvösség!
Óvakodás a hamis prófétáktól
A Mt 7,15–23-ban az Úr Jézus a hamis prófétáktól óv. Ezzel azokra céloz, akik megpróbálják az embereket mindenféle téves koholmánnyal eltéríteni az igazságtól. Juhoknak tettetik magukat, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismerhetitek meg őket. A tüskebokor nem terem szőlőt, és a bogáncs fügét (lásd még Lk 6,43–46; 234. lecke; és Mt 12,33–35; 233. lecke). Ez az eset a hamis tanítókkal is. De nem kerülhetik el a büntetésüket: amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Az Úr Jézus mindenkinek, aki azt mondja, hogy az Ő nevében prófétált (beszélt) és ördögöket űzött ki, de nem cselekedte Atyja akaratát, azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
A hamis próféták első látásra a kegyes, őszinte emberekre hasonlítanak. Juhoknak látszanak, de belül farkasok. A hamis próféta egyáltalán nem beszél a keskeny útról és a szoros kapuról. Azt állítja, hogy az emberek elégedettek, és a bűnös szíve szerint beszél. Azt hirdeti, hogy „béke, béke és nincs veszély”, minden jól végződik mindenki számára.
Példázat:
Az emberek kétféleképpen hallgathatják azt, amit az Úr Jézus a Hegyi Beszédben tanítványainak mondott: vagy cselekszik azokat, vagy nem. Az Úr Jézus a végén egy példázattal szemléltette ezt. Aki hallgatja az Úr Jézus szavait, beszédét, és cselekszi azokat, azt ahhoz az emberhez hasonlítja, aki a kősziklára építette a házát. Azt pedig, aki hallja az Ő beszédét, de nem cselekszi azokat, ahhoz az emberhez, aki homokra építette a házát. Külsőleg nem látod, melyik ház épült kősziklára és melyik homokra. Látszólag pontosan egyformák. A különbség majd akkor derül ki, amikor nehézségek támadnak…
A kőszikla Krisztus. Egyik neve „Erős Isten” (Ézs 9,5). Ő a szilárd alap, melyre házunk fundamentumát el kell helyeznünk. Csodálatos kegyelem az, hogy Isten a Fiát adta, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Kősziklára építeni gondot és fáradságot jelent. Időt, energiát, megfontolást igényel, hogy megfelelő helyet keressünk az építéshez. Először le kell ásni a kőszikláig. Csak aztán lehet ráhelyezni arra a ház alapját. (Palesztinában a sziklás talajt sok helyen vékony rétegben tengerparti föveny lepte.)
Ha aztán záporeső esik, a víz árvízzé duzzad, és nekiütközik a háznak, ha heves zivatar dől neki, a bölcs építő háza szilárdan és biztosan áll. Az örvénylő víz nem tudja összedönteni, és a ház dacol a zivatarral. Nem omlik össze, mert kősziklára van alapozva.
Krisztusra, a kősziklára építés eredménye, hogy sem záporeső, sem zivatar nem tudja a bölcs építő házát összedönteni. A hívőt az életben sok baj érheti, sok próbát kell kiállnia, de azok nem árthatnak neki. A szikla, Jézus Krisztus örökké szilárdan tartja! Egészen más a helyzet a bolond embernél. Ő homokra építi a házát, csak úgy a talajra, anélkül, hogy szilárd alapot keresne. Azt gondolja, nem szükséges először leásni a biztos alapig a háza számára. Ő sokkal hamarabb kész, mint az, akinek először fárasztó munkával kőszikláig kell lejutnia. Amikor a ház kész, egész tartósnak látszik.
Ilyen az, aki nem értékeli a kősziklát, Jézus Krisztust, és nem hisz benne, akit az Atya azért küldött, hogy megtartsa azt, ami nélküle elvesznék. Életének háza egészen jónak tűnik, de az csak látszat. Mert ha záporeső ömlik, árvíz ostromolja a bolond ember házát, széllökések érik, kártyavárként omlik össze. A laza homok, melyre a ház épült, nem tud ellenállni a természeti erőknek.
A bolond építő, az az ember, aki azt gondolja, hogy lehet felületes keresztyén életet élni, most megtapasztalja, hogy alapja nem megbízható. Az ilyen bolond építő képmutató, olyan valaki, aki hamis reményeket táplál. Látszólag keresztyén, de nem tért meg őszintén Istenhez, nem született újjá. Nem tud megküzdeni a nehézségekkel és próbákkal, amelyek érik. És amikor végre meghal, kitűnik, hogy a bolond építőnek nincs semmi oltalma.
„És teljesen elpusztult.” Azt jelenti ez, hogy az esztelen építő házából semmi használható sem maradt. Nem nyújt már védelmet a háza a bolond, meggondolatlan lakónak. Védtelenül áll a próbákkal és bajokkal szemben. Nagy a csalódása, kára és szégyene. Reménye összetört.
Az Úr Jézus azt kéri, hogy térjünk meg hozzá, mert az ember csak így építhet igéjére, és hihet abban, s így élhet azután.
Az Úr Jézus beszéde végén a hallgatói álmélkodtak tanításán. Teljesen másként beszélt, mint az írástudók. Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, azaz tekintélyt parancsoló módon. Tanításai törvények voltak, szavai parancsok. Szíven találták az embereket.
Jegyzetek:
Böjtölés – Eledeltől, különösen a hústól való tartózkodás a bűnbánat jeleként vagy lelkigyakorlatként. Izráelben a böjt csak a nagy engesztelési napon volt kötelező (lásd 3Móz 16,29; 23,27; 4Móz 29,7). Önkéntes böjt is előfordult (lásd 1Sám 1,7; 31,13), rendkívüli esetekben, mint amikor Mózes az Úrral volt a hegyen (2Móz 34,28); ínséges napokon, mint Jósáfát (2Krón 20,3kk) vagy Súsán várában Eszter és a zsidók (Eszter 4,16kk) tették; hogy Isten kegyelmét kérjék, mint Nehémiás a perzsa király udvarában (Neh 1,4). A fogság idején és azután évente négy böjtnapot tartottak (lásd Zak 7,3.5; 8,19). A zsidók a böjtöt egyre inkább érdemszerző cselekedetnek kezdték tekinteni. A farizeusok a hét második és ötödik napján sok külső formasággal böjtöltek (lásd Mt 6,16; 9,14; Lk 18,12). Az Úr Jézus elítélte a helytelen gyakorlatot, de a helyeset akarta. (Lásd még Mt 4,2; ApCsel 9,9; 13,2–3; 14,23; 2Kor 6,5!)
A böjtöléssel az ember nem szerez érdemeket, azért teszi, hogy jobban tudjon koncentrálni Isten szolgálatára, vagy hogy jobban megérthesse az Ő parancsát egy speciális helyzetben. A böjtölés sohasem cél, hanem mindig csak eszköz.
A Kr. u. 3. század óta ismét törvényes érdemszerző cselekedetként kezdték gyakorolni a keresztyén egyházban a böjtöt. A róm. kat. egyházban böjti nap a péntek, negyven nap húsvét előtt (melyet a farsang előz meg, végén a húshagyókeddel) és még egyéb alkalmak. Akkor naponta csak egyszer étkeznek teljes étrenddel, amikor bizonyos ételek, különösen hús, nem kerülnek az asztalra. (Péntek halnap!)
A reformáció ismét helyesen értelmezte a böjtöt, amikor azt mondta, hogy az eszköz a test megfékezésére, előkészület az imádkozásra, megalázkodás Isten előtt. Jelenleg a keresztyén egyház megint majdnem teljesen megfeledkezett a böjtről, bár bizonyos körökben újra gyakorolják.
Madarak – A madarak gondtalan életével kapcsolatban gondoljunk azért arra, hogy egész nap táplálékot keresnek. Maguk is tevékenyek, és Isten ezt azzal jutalmazza, hogy megtalálják élelmüket. Tehát nekünk sem szabad tétlenül várnunk, hanem szorgalmasan kell munkálkodnunk, teljesen rábízva magunkat Isten nélkülözhetetlen áldására. Mindig „ora et labora”: imádkozzál és dolgozzál! (Lásd Fil 4,6–7-t is!)
Énekek:
Református énekeskönyv: 90:1; 127:1; 270:6; 274:1; 278:5–6
Jertek, énekeljünk: 126; 171; 176:1–2; 177; 192; 201:1–3
Harangszó: 25; 29; 44; 49
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 76; 97:1; 156
Erőm és énekem az Úr: 61; 119:1–2; 126:1–3
Megjegyzések:
Szilárd alapra építés – Mindig jó gondoskodni arról, hogy biztonságban éljünk. Azoknak az élete, akik máról holnapra élnek, bizonytalan. Különösen a lelki életben fontos nagyon, hogy életünket az egyetlen szilárd alapra, az Erős Kősziklára, Jézus Krisztusra építsük. Beszélgessünk erről részletesen a gyermekekkel! Ugyanis ők még csak most kezdik az életet. Nagyon fontos, hogy tudják, életük csak akkor lehet biztos, ha azt Krisztusra, a Kősziklára építik.
Magyarázzuk meg a gyermekeknek, hogy külsőleg a két ház nem különbözik egymástól. Mind a kettő nagyon szép. Ugyanígy kétféle keresztyén van: hívő építők, akik Krisztusra, a Kősziklára építették életüket, és olyan „keresztyének”, akik rendes életet élnek, templomba is járnak, de mindig csak felületesek maradnak, nem tértek meg. Nem kértek új szívet. A „házak” közti különbség majd a „viharban” és „árvíz” alkalmával mutatkozik meg, pl. nagy bajok között, üldöztetés idején, betegségben, halál alkalmával, az utolsó ítéletkor.
A Bevezetés tanításai – Ne akarjuk ezt a hét tanítást bezsúfolni egyetlen hittanórára, ráadásul együtt a feldolgozandó példázattal. Nehogy sokat markoljunk, és keveset fogjunk! Viszont, ha egyet kiemelünk a hét közül, az alkalmas lehet egy ráhangoló beszélgetés témájául. A választott tanításon keresztül szemléltethetjük, hogyan lehet azt kétféleképpen hallgatni: cselekvő engedelmességgel vagy passzív közömbösséggel, netán ellenségesen.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)
- Lakóházak régen és ma, lakóhelyünkön, hazánkban és különböző országokban. A lakóházak alakja, rendeltetése, és az éghajlat, talaj, természeti környezet közötti kapcsolat. (** ***)
- Árvizek, természeti katasztrófák. Szemléltetés modellezéssel, képekkel. (** ***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
A bolond-okos ellentétes fogalompár elmélyítése különböző nyelvi feladatokkal, játékokkal:
- Bábjáték improvizatív elemekkel: párbeszéd a tanító, a „bábu” és a gyerekek között. (*)
- Mesetípusok: a „bolondmese”. „Bolondmese” alkotása lánc-meséléssel. „Bolondmese” átalakítása „okos-mesévé” szóban, írásban. (**)
- A „bolond” és az „okos” szinonimái. Szólások, közmondások a magyar nyelvben a „bolond” és az „okos” fogalmakkal. (***)
- A gondolatritmus egyik fajtája, az ellentétes gondolatpárhuzam. A bolond-okos ellentétére épülő gondolatpárhuzamok gyűjtése a Példabeszédek könyvéből. A példázat tanulságának megfogalmazása ellentétes gondolatritmussal. (***)
- A példázat bővítése elbeszélő fogalmazássá. (***)
Technika / Vizuális kultúra (Rajz)
- A házépítés munkafolyamata: kiemelten a tervezés, alapozás. Építőanyagok, építési technikák régen és ma, hazánkban és más népek körében. (* ** ***)
- A lakóházak alakja, rendeltetése, és az éghajlat, talaj, természeti környezet közötti kapcsolat. (** ***)
- Szemléltetés könyvek, képek segítségével. Lakóházakról, építkezésről képek gyűjtése; tablókészítés. (** ***)
- Tanulmányi séta, kirándulás egy építkezéshez. (* **)
- Építés, konstruálás:
– Modellépítés játékkockákból, építőelemekből. (* **)
– Lakóház készítése papírdobozokból. (* **)
– Lakóház belső terei: rajzzal (*), beépítéssel (**).
– Papírhajtogatás: lakóház modellje. (*)
– Házmodell építése agyag vagy kő, gipsz segítségével. (** ***)
- Lakóház terveinek elkészítése rajzzal (alaprajz, nézeti rajzok, látszati rajz) és formázással (tömegvázlat). (***)
Matematika
- Számlálás, számolás tízes számkörben. (*)
- Egyszerű geometriai alakzatok: négyzet, téglalap felismerése. (*)
Vázlat:
Jézus
Hegyi Beszéd:
– böjt
– nem lehet két úrnak szolgálni
– ne aggodalmaskodjunk
– imádkozás
– széles út, szoros kapu
– hamis próféták
Példázat:
2 építő
– kősziklára – az Úr Jézusra – megmarad
– homokra – az Úr jézus nélkül – összeomlik
bajok:
– szélvihar
– árvíz
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
244. A halászháló
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
A gonoszok és igazak kiválogatása.
Előzmények:
A 243. leckében kettőt tárgyaltunk a mennyek országáról szóló hét példázat közül, melyeket az Úr Jézus a tanítványainak mondott: „Az elrejtett kincs” és „az igazgyöngy” példázatát.
Példázat és magyarázat:
A mennyek országát az Úr Jézus a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz* hasonlította, mely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, a halászok kivonják a partra. Aztán leülnek, és a jó halakat edényekbe (kosarakba, hordókba) gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
Így lesz a világ végén (azaz az utolsó napon, az ítélet napján) is; eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat (azokat, akik nem tisztelték Istent) az igazak (akik őszintén tisztelték Istent) közül, (azaz külön teszik). Az gonoszokat a tüzes kemencébe* (azaz a pokolba) dobják; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Ez a rövid példázat nagyon érthető volt a tanítványok számára. Egy részük ugyanis halász volt. Gondoljunk Péterre, Andrásra, Jakabra és Jánosra! Iskáriótes Júdás kivételével, aki Júdeából származott, a többiek a Galileai-tenger környékén laktak.
A példázat jelentése majdnem azonos „A búza és a konkoly”-éval (lásd Jézus arról szóló magyarázatát a Mt 13,36–43-ban; 241. lecke). Ez a példázat nem „emberhalászat”-ról szól, ahol az evangélium a „háló” és a tanítványok az „emberhalászok” (lásd Mt 4,19; Mk 1,17 és Lk 5,10; 227. lecke). Itt az ítéletnapról van szó.
A példázatbeli halászok munkája az angyalok ítéletnapi munkáját példázza. Az emberek utolsó napon való összegyűjtése az angyalok feladata. Ők válogatják ki azokat, akik őszintén tisztelik az Urat, és azokat, akik nem tisztelik.
A kerítőhálóban hitvány és jó halak vannak együtt. Ugyanígy az egyházban is az „igazak” (a hívő keresztyének) között vannak „gonoszok” (képmutatók, névleges keresztyének). Figyeljünk csak arra, hogy a gonoszokat válogatják ki „az igazak közül”! Tehát a gonoszok vannak az igazak között, és nem fordítva.
A kiválogatás a „világ végén” történik majd, és nem előbb. Tehát nem helyes már most ezt a kiválogatást a gyülekezetben végrehajtani. De ne reméljük, hogy a háló jó halakkal lesz majd tele! A kiválogatás után a hordók telnek meg majd jó halakkal. Azokban nem lesz már egyetlen hitvány sem.
A példázatban az Úr Jézus nem nevezte meg azt a helyet, ahova a gonoszokat dobják. Csak a magyarázatban szólt a „tüzes kemencé”-ről. Ez a poklot jelenti. Örök nyomorúság és kín lesz a része a gonoszoknak, akik az igazak közt élnek. Ott a „gonoszok” sírnak és a fogukat csikorgatják, de nem azért, mert bánják bűneiket, hisz akkor már az túl késő lenne, hanem kínjukban, s azért, mert gyűlölik Istent és az Ő Fiát.
Megjegyzés: Olvassuk el ezzel kapcsolatban a Jel 20,11–15-öt, mely az utolsó ítéletről szól!
Miután elmondta a példázatot és annak magyarázatát, az Úr Jézus megkérdezte tanítványaitól: „Megértettétek mindezt?” A „mindez”-zel Jézus nemcsak erre a példázatra célzott, hanem az előzőekre is, melyek a mennyek országáról szólnak. Ezzel a kérdéssel azt bizonyította, hogy számára sohasem volt túl terhes, hogy a tanítását közelebbről is megmagyarázza. Így kell nekünk is türelmesen megismertetni az evangéliumot a gyermekekkel.
A tanítványok azt felelték: „Igen.”
E válasz után az Úr Jézus egy rövid példázatot mondott a „gazdá”-ról. A tanítványok elegendő tanítást kaptak a témáról. Rabbijuk megdicsérte őket: „írástudók, akik tanítványaivá lettek a mennyek országának.”
Ezért hasonlította őket „gazdá”-hoz (birtokoshoz, akinek szántóföldjei, szőlője, jószága stb. van. Vö. többek közt a Mt 20,1-gyel, ahol szőlősgazdáról van szó.) A gazda „éléskamrájából” „újat és ót” hoz elő. Ennek és az előző évnek a termése (gondoljunk az élelem elraktározására, a bor tárolására) arra szolgál, hogy őt, családját és vendégeit ellássa. Nem lenne helyes, ha azok a csűrben vagy a borospincében maradnának. El kell fogyasztani azokat.
A tanítványok feladata: Jézus apostolaiként („küldötteiként”) tegyék hasznossá, amit tőle kaptak. Itt különösen arra a feladatra kell gondolnunk, melyet később bízott rájuk: hirdessék az evangéliumot az egész világon (Mk 16,15). Nemcsak az ószövetségi iratok alapján kell szólniuk, hanem főleg mindarról, amit Mesterüktől hallottak és láttak, és az ígéretek beteljesedéséről, ti., hogy Jézus Krisztus a Szabadító.
Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment „onnan”, valószínűleg Kapernaumból, a „házból” (lásd Mt 13,1.36).
Kiegészítés: (Lásd még a Lk 4,14–30-at: 226. lecke!)
Jézus azután elment „hazájába”, Názáretbe, ahol a zsinagógában tanította az embereket. Tanítása hatással volt rájuk, de nem pozitív módon. Azt kérdezték magukban, honnan van benne ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hiszen Ő az ácsnak (Józsefnek) a fia, mondták egymásnak, Mária az anyja, testvérei pedig Jakab, József, Simon és Júdás. És a nővérei is a városukban laknak. Ugyan honnan van akkor benne mindez? És megbotránkoztak benne. Az ugyanis lehetetlen, hogy ilyen alacsony származású valakinek ilyen különleges, Istentől származó tehetsége legyen, gondolták. Az Úr Jézus tudta, hogyan vélekednek róla, és azt mondta: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” Az Úr Jézus nem is tett Názáretben sok csodát a hitetlenségük miatt.
Jegyzetek:
Kerítőháló – A Genezáret-tó halászai többféle hálót használtak. Ezek részletes leírását lásd a 227. lecke (A csodálatos halfogás) Jegyzeteiben!
Tüzes kemence – A pokol más nevei „kénnel égő tűz tava” (többek közt Jel 19,20), „tüzes és kénes tó” (Jel 20,10) és a „tűzzel és kénnel égő tó” (Jel 21,8). A „pokol” szó a „gyehenna” szóból származik, ez pedig a Jeruzsálemtől délkeletre fekvő „Gé-Hinnóm”-ból – Hinnóm völgyéből. Itt áldozta fel Áház és Manassé király a gyermekeit Moloknak. Később odahordták a szemetet, és ott elégették. Szüntelenül égett benne a tűz.
Énekek:
Református énekeskönyv: 25:2; 40:2; 235:1–3; 236:1.3.5
Jertek, énekeljünk: 228; 253
Harangszó: 40:3; 48; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 9; 51:2–3; 53:1.4; 83:3; 158
Erőm és énekem az Úr: 52;121
Ó és Új 111 ének: 74:1 és 10
Megjegyzés:
A gonoszok és igazak kiválogatása – Helyes, ha rágondolunk, és elmondjuk, hogy a gonoszok az igazak közt élnek, sokszor anélkül, hogy fel lehetne ismerni őket. Majd csak az ítélet napján derül ki, kik Isten gyermekei és kik nem. A mennyek országában, sajnos, mindkét csoport megtalálható. Az igehirdetés a „Jézus Krisztus gyülekezetéhez” kell, hogy szóljon, tehát a gyülekezet minden tagjához, ezért nem szabad arra gondolni, hogy közöttük vannak olyanok, akiknek semmi közük Krisztushoz. Ebben a példázatban az Úr Jézus világosan megmondja, hogy a kiválogatás majd az ítélet napján fog megtörténni. Gyümölcséről lehet megismerni a fát; legtöbbször a hit és megtérés gyümölcseiről tudható meg, hogy valaki igaz-e vagy sem.
Isten mindenkinek felkínálja a kegyelmet, de nem mindenki üdvözül. Ezért kell, hogy minden igehirdetésben elhangozzék a megtérésre való felhívás.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Természetismeret / Földrajz / Biológia
Magyar nyelv és irodalom
Vizuális kultúra (Rajz)
Testnevelés
Vázlat:
példázat: a halászháló
az utolsó ítélet
kiválogatás
– angyalok
– igazak
– gonoszok
tanítványok – feladat: az evangélium hirdetése
365/244. A halászháló – tanári segédlet és feladatlapok egyben
243. Két példázat: az elrejtett kincs és az igazgyöngy
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Hogyan találjuk meg Jézust?
* Isten országáért mindent oda kell adni.
Előzmények:
Az Úr Jézus „A mustármag” és „A kovász” példázatát mondta el tanítványainak. Kérésükre megmagyarázta „A búza és a konkoly” példázatának értelmét is (lásd 241. lecke).
Példázat:
Az Úr Jézus tovább folytatta a mennyek országa különböző megjelenési formáinak magyarázatát. Ismét a tanítványok voltak hallgatói.
Jézus a következőket mondta a mennyek országáról: A szántóföldben kincs van elrejtve. Az ember, miután megtalálja, elrejti. Örömében hazamegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a helyzet a gyöngykereskedővel is, aki nagyon szép, tehát különleges gyöngyöket keres*. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál – talán egy kereskedőnél vagy gyöngyhalásznál –, ő is hazamegy, és eladja mindenét. A kapott pénzből megvásárolja a gyöngyöt.
Magyarázat:
Először a szántóföldben elrejtett kincs példázatának magyarázatára figyeljünk!
A kincs az Úr Jézus. Benne bőséges lelki gazdagságot találunk. Amikor Ő minket tulajdonának nevez, az azt jelenti, hogy mindez a gazdagság a mienk lesz. Gondoljunk csak a „bölcsesség és ismeret minden kincsé”-re (Kol 2,3), mely Krisztusban van elrejtve.
A szántóföld, melyben ez a kincs el van rejtve, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben levő evangélium. A szántóföld nyílt terület, ahova Izráelben szabadon be lehetett menni, mint nálunk is, és nem egy zárt, bekerített kert. Gondoljunk csak arra, amikor a tanítványok kalászt tépdestek (Lk 6,1; 232. lecke). Így az evangélium is nyitva van mindenki számára.
A kincs a szántóföldben volt elrejtve. Hogy azt megtalálja az ember, először ásnia kellett a földben. Így van szükség a Biblia tanulmányozására is, hogy a benne levő kincset meg lehessen találni. Ha közömbösen olvassuk a Bibliát, nem „ásunk” igazán bele, nem fogjuk megtalálni a kincset. Hiszen a példázatbeli kincset sem a szántóföld felszínén lehetett látni.
Aki az evangéliumban felfedezi a kincset, nem fog nyugodni, hanem eladja, odaadja érte mindenét.
A példázatbeli ember nagyon örült a talált kincsnek. Ezt az örömet mindenki ismeri, aki megtalálta Krisztust. De ez a kincs még nem a tulajdona! Ezért előbb mindenét, amije van, pénzzé kell tennie. Saját magától az ember az Úr Jézust sohasem találja meg. Azért útra kell kelnie. Ezt tette a példázatbeli ember is. Eladta mindenét, csak akkor tudta megvásárolni a szántóföldet és a kincset is, mely abban volt elrejtve.
Az igazgyöngy példázatában a hely, ahol megtalálták, nem fontos. Mégis egy különleges emberi tulajdonság rejlik benne. Az emberek ugyanis „igazgyöngyöket” keresnek. Ez jelentheti mindazt, amit ez az élet nekünk nyújthat: szerencse, gazdagság, fényűzés, dicsőség, tudás, és lehetne még sorolni tovább. De ezek a „gyöngyök”, bármilyen szépek és drágák is, csak múló értékűek. Az örök élet számára értéktelenek. Csak egy Igazgyöngy, az Úr Jézus, örök tulajdon, egyetlen tulajdon, ami lelkileg gazdaggá tesz. Ahogy az előző példázatbeli ember, úgy a kereskedő is eladja egész vagyonát. Így tudja megvenni a különlegesen értékes gyöngyöt. Ezt kell nekünk is tenni: mindent, ami kevesebbet ér, mint az Úr Jézus, fel kell áldozni, hogy Ő minket tulajdonának nevezhessen. Ahogyan Pál apostol is tette (lásd Fil 3,7–8). Ezt a „vásárt” sohasem bánjuk meg.
Ezek a hasonlatok még mást is tartalmaznak: Isten országának és ezzel Jézus Krisztusnak a meglepő felfedezését! Ez nagyon hirtelen történik, ugyanúgy, mint ahogy az az ember váratlanul akadt rá a kincsre, és a kereskedő meglepetésszerűen találta meg azt a különleges gyöngyöt. Az, hogy az ember a kincset elrejtette, a kereskedő pedig sietett, hogy a gyöngyöt megvegye, azt mutatja, milyen fontosak voltak ezek a számukra. E felfedezés után nem kímélték a fáradságot, hogy pénzzé tegyenek mindent, amit előbb gyűjtöttek. Ez magától értetődő volt számukra. Jézus Krisztus országának a felfedezése is ilyen magától értetődő cselekvésre késztet. Akkor minden, ami régi, elveszti vonzerejét.
Jegyzet:
Gyöngy – Gömb alakú vagy hosszúkás kalcium karbonát-rög, melyet néhány kagylófajta választ ki a köpeny alá kerülő idegen testecske (pl. homokszem) körül, és vékony gyöngyházzal von be. A szabályosan fejlődő igazgyöngy nagyon lassan növekszik. Értéke függ a nagyságától, színétől, finomságától, csillogásától. Régen a gyöngyöt díszként használták (lásd 1Tim 2,9; Jel 17,4; 18,12; 21,21). Hogy milyen értékesek voltak, kitűnik ebből a példázatból is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 19:5; 167:2; 289:3.8; 296:1–2.7; 449:4; 472:4
Jertek, énekeljünk: 177; 183
Harangszó: 29; 50:1–2; 51:2–3
Dicsérjétek az Urat!: 67; 92:3; 146; 158; 159
Erőm és énekem az Úr: 75; 77:1; 126
Ó és Új 111 ének: 39
Megjegyzések:
Hogyan találjuk meg Jézust? – Egyedül a Biblián keresztül találhatjuk meg Jézus Krisztust (Jn 5,39). Minden más könyvnek és írásnak, melyben Róla írtak, ha az jó, a Biblia a forrása. De sohasem helyettesíthetik a Bibliát.
Ezzel kapcsolatban mutassunk rá a bibliaolvasás és a bibliatanulmányozás fontosságára. A bibliai elbeszélésnek is mindig a Biblia alapján kell készülnie, és teljesen azon kell alapulnia. Nagyon fontos az elbeszélésekben a „vörös fonal”-at követni, azaz Krisztusra, mint egyetlen Kincsre és Gyöngyre mutatni. Ugyanis csak benne és általa nyerhetjük el az üdvösséget!
Isten országáért mindent oda kell adni – Mutassunk rá a gyermekeknek arra, hogy milyen nagyszerű dolog felfedezni az Isten országát és benne Jézus Krisztust! Akkor minden, ami mi magunktól van, értékét veszti, semmivé válik.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Magyar nyelv és irodalom
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
kincs = Jézus – mennyek országa – gyöngy = Jézus
Biblia: evangélium – szántóföld
365/243. Két példázat: az elrejtett kincs és az igazgyöngy – tanári segédlet és feladatlapok egyben
242. Két példázat: a mustármag és a kovász
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Isten országa lenyűgözően nagy lesz.
* Isten igéje, az evangélium erőteljesen munkálkodik.
Előzmények:
Az Úr Jézus a mennyek országáról (Isten országának is nevezik) szóló hét példázat közül kettőt mondott el: A magvető (lásd 240. lecke) és A konkoly a búza között (lásd 241. lecke) példázatát.
Példázat és magyarázat:
Az Úr Jézus az Isten országát mustármaghoz* és a három mérce lisztbe kevert kovászhoz* hasonlította.
Ezzel azt akarta megmagyarázni, hogyan terjed a mennyek országa az evangélium hirdetése által, és hogy az evangélium mindent áthat, amivel kapcsolatba kerül.
A mustármag nagyon kicsi. Jézus a legkisebb magnak nevezte. Alig egy milliméter átmérőjű. De ha valaki a kertjében elveti, fává lesz, nagyobb minden kerti veteménynél, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.
Az Úr Jézus ezzel azt akarta mondani, hogy Isten országa is ilyen kicsi kezdetben. De hatalmasan kiterjed, évszázadokon át mind az egész földön, mind abban a szívben, amelybe az evangéliumot elvetik.
Óriási bátorítás volt ez Jézus tanítványai számára, ugyanis a tanítványok még nagyon keveset láttak Jézus királyságának elterjedéséből. Ez súlyos próbára tette belé vetett hitüket és bizalmukat.
De még életükben meg fogják látni, hogy Mesterüknek ezek a szavai igazak voltak. Gondoljunk csak a gyülekezet gyors növekedésére pünkösdkor, és röviddel utána (lásd ApCsel 2; 321. lecke).
A mennyek országát az Úr Jézus kovászhoz is hasonlította, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe*, míg végül az egész megkel.
Ezzel a példázattal az Isten országának egy különleges tulajdonságára mutatott rá. Az evangélium hirdetése, mely Krisztusra, a mennyek országának Királyára mutat, csendben és láthatatlanul végzi munkáját, de jó eredménnyel. Gondoljunk itt a Szentlélek erejére és hatalmára.
Vigyázzunk: a kovászt nem száraz lisztbe keverik! A három mérce lisztet először vízzel vagy tejjel tésztává dagasztják. Azután tesznek bele egy darab kovászt. A kovász átjárja az egész tésztát, amíg az megkel. Az ember számára ez azt jelenti, hogy előbb neki is elő kell készíttetnie arra, hogy Isten országához tartozzék.
Az evangélium hirdetése Jézus parancsa, hogy ezzel az embert az Ő országába bevezessék. Ahogy a kovász egyre jobban átjárja a tésztát, ugyanez a hatása az evangélium hirdetésének is.
Újból látjuk, hogyan bátorította az Úr Jézus a tanítványait ezzel a példázattal. Igehirdetésük sohasem lesz hiábavaló. Az Ő országa, éppen úgy, mint a kovász, hosszú idő alatt hatja át a szíveket.
Amikor az asszony a kovászt belekeveri a tésztába, azt azért teszi, hogy ízt és illatot adjon annak. Így tesz az Isten igéje is, hogy egészen áthassa a szívet.
A kovász egyik tulajdonsága, hogy keleszt. A kelesztés élő folyamat. Ugyanígy az evangélium is „élő és ható”, írja Pál apostol a Zsid 4,12-ben.
A kovász is csendben és észrevétlenül működik. A Mk 4,26–29-ben olvasunk ugyan erről a magvetőről szóló (másik) példázatban. Szóljunk róla itt röviden: Az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag kicsírázik, sarjad és a növény nő, anélkül, hogy a magvető tudná, hogyan. A föld ugyanis magától terem, először zöld sarjat, azután kalászt, majd érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés érett, azonnal lesarlózza, mert itt az aratás.
Ugyanez az eset az Isten országának kovászával is. Hat, anélkül hogy bármit is észrevennénk belőle. De egyszer az egész tészta megkel, és kész arra, hogy kenyeret süssenek belőle: az az ember is, akit az evangélium megérintett, és „megdolgozott”, kész, hogy Isten és felebarátja szolgálatára legyen.
Figyeljünk még arra, hogy maga a tészta alapanyagában nem változik meg! Ugyanaz a szubsztancia marad. Csak a szerkezete alakul át: az erjedő kovászban keletkező gázok hatására megduzzad, megdagad. Új minőség keletkezik. Ugyanígy van az újjászületett emberrel is: ember volta nem változik meg, belül mégis átalakul, belső embere megújul (2Kor 4,16). A folyamat eredménye pedig az, hogy az emberből más „illat” árad. Ezt a környezete is észreveszi. És ő maga? Egészen más embernek érzi magát. Ettől kezdve szent örömét leli abban, hogy Krisztusé.
Kenyérnek lenni Isten előtt, mint amilyenek a szent kenyerek voltak a szent hajlékban és a templomban, ez az újjászületett ember célja. De kovászos kenyérnek lenni, amivel együtt járhat a tüzes kemencében való megpróbáltatás, a megtisztulás ideje is.
Megjegyzés: Látjuk, hogy egy példázat magyarázata nagyon megköveteli, hogy a tanító és a gyermekek képesek legyenek beleélni magukat abba. Ez csak úgy lehetséges, ha „szemléletesen” mondjuk el, és a képeknek helyes lelki tartalmat próbálunk adni. Ne gondoljuk, hogy a gyermekek még nem képesek arra! Hiszen játékukban az „elképzelt” mindig nagy szerepet játszik.
Jegyzetek:
Mustármag – A mustár a keresztesvirágúak („cruciferae”) családjába tartozik. A „sinapis”, meg a „brassica” neméhez sorolják. Termelik, de vadon is előfordul. Főleg a sárga és fehér mustárt termelik a „mustár”-ért. A magot megőrölik, és „mustárt”-t készítenek belőle ízéért és illatáért.
A növény 1,50–4 méterre is megnőhet.
Kovász – Az izráeliták általában kovászos kenyeret sütöttek, így tovább friss maradt. A kovász a kenyérsütéshez használt kelesztőanyag; nyers, erjesztett tészta, liszt és víz erjedésével készült. Ma élesztőt is tesznek bele, ami kissé más, mint a kovász.
Figyelem! A „kovász”-t a Biblia sokszor negatív értelemben használja, mint pl. a Mt 16,6-ban: a farizeusok és szadduceusok kovásza; lásd az 1Kor 5,6–7-et is.
Három mérce – Valószínűleg három ómer. A 2Móz 16,16 említi az ómert, amely egy személy manna-adagja. Egy ómer az éfa tizedrésze. Az éfa száraz áruk mérésekor használt űrmérték. Űrtartalma kb. 36 liter; tehát 3 ómer 3×3,6 liter = 10,8 liter; egy jó vödörnyi.
Énekek:
Református énekeskönyv : 65:1–4; 99:2–3.8; 165:4–5; 215:4; 379:1–2
Jertek, énekeljünk: 163; 171; 177; 184
Harangszó: 40:4; 52:2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 24:1; 26; 53:2
Erőm és énekem az Úr: 16; 18:1; 126
Ó és Új 111 ének: 84
Megjegyzések:
Az Isten országa lenyűgözően nagy lesz – A gyermekek nőnek. Ezt nagyszerűn fel lehet használni arra példaként, hogy hogyan növekedik az Isten országa.
A növekedés lehetősége Isten teremtett világának egyik nagy titka és csodája. A hitben való növekedés is kifürkészhetetlen titok, mely csak Isten Lelke által mehet végbe. Ebből a szempontból a mustármagról szóló példázat egyaránt vonatkozik az Isten országa növekedésére és az ember hitének növekedésére. Valójában a kettő ugyanaz, mivel a mennyek országát annak fiai alkotják, akik mind hitben növekedtek.
Az Isten országához való tartozás hatással van az egész életre és minden helyzetre. Nemcsak a vasárnapi vagy időnkénti bibliaórán, hanem a játékban, a barátokkal való érintkezésben, a pénzügyekben stb. is.
Isten igéje, az evangélium erőteljesen munkálkodik – A kovásznak a tésztában való hatása bizonyára beszélgetésre indít. Vizsgáljuk meg a gyermekekkel a kovász különféle tulajdonságait! Rá fognak jönni, hogy ebben is a hit kifejlődésének a magyarázata rejlik. Itt azonban olyan valamiről van szó, ami az ember szívébe, lelkébe jut, ti. Isten igéjéről, az evangéliumról. Az munkálkodik benne. Nagyon fontos tehát, hogy ne zárkózzunk el az ige elől, hanem engedjük be a szívünkbe! Beszélgethetünk minden olyan alkalomról, amikor az igét hallhatjuk vagy olvashatjuk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Természetismeret / Biológia
Háztartástan (Technika)
Vázlat:
Isten országa
– mustármag: kicsiből nagy lesz
– kovász: láthatalanul mindent áthat
365/242. Két példázat: a mustármag és a kovász – tanári segédlet és feladatlapok egyben
241. Konkoly a búza között
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az ördög cselfogásai.
* Isten gyermekeinek nagyszerű jövője.
Előzmények:
Jézus példázatokkal tanított. Elmondta és megmagyarázta tanítványainak a magvetőről szóló példázatot.
Példázat:
Egy másik példázatot is mondott az Úr Jézus. Ez ismét a mennyek országáról szólt, Isten országáról, melynek Királya Krisztus. Az ország alattvalója mindenki, aki hisz Őbenne, és akit Isten kegyelmébe fogadott. Az ország tehát már létezik.
A Sátán a mennyek országában is tevékenykedik, ne becsüljük hát le a hatalmát. Erről szól ez a példázat.
Az Úr Jézus a mennyek országát ahhoz az emberhez – egy földműveshez – hasonlította, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. Aztán, mikor az emberek aludtak, tehát éjszaka, eljött az ellensége, és konkolyt* vetett a búza közé, majd elment. Senki sem vette észre.
Később, amikor a mag kicsírázott, és a zöld vetés szárba szökött, s már magot hozott, a gazda és szolgái észrevették a búza között a konkolyt. Az tehát sokáig a búzára hasonlított (lásd a jegyzetben a „konkoly”-t).
A tulajdonos szolgái megkérdezték gazdájuktól: „Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?”
„Ellenség tette ezt!” – felelte nekik.
A szolgák megkérdezték tőle, hogy összeszedjék-e a konkolyt.
A gazda azonban így válaszolt: „Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. (A különbséget lehetett látni, de a növények gyökere és szára összefonódott egymással.) Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”
A példázat magyarázata:
Miután az Úr Jézus a sokaságot elbocsátotta, hazament. Ott a tanítványok kérték Őt, hogy magyarázza meg nekik a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.
Figyeljünk erre a magyarázatra!
Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, az Úr Jézus. A szántóföld a világ. Tehát nem a mennyek országa, mint a magvetőről szóló példázatban.
Az Úr Jézus, a nagy Magvető, ebben a világban vet.
A jó mag a mennyek országának a fiai*. Azok, akik az Úr Jézust elfogadják és hisznek benne. Ők a gabona, ők az „igazak”, akik a hit és megtérés jó gyümölcseit termik.
A konkoly a Sátán fiai. Őket azért veti az ördög ebben a világba, hogy ott kárt okozzanak. Ők a „nem igazak”. Megvetik az Úr Jézust, és nem hisznek benne. Megpróbálnak másokat is hitetlenné tenni.
Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Ő az, aki állandóan károsan befolyásolja az embereket. Ezt Isten és az Ő Fia elleni gyűlöletből teszi. Mindent megtesz azért, hogy kárt okozzon a mennyek országának és fiainak.
Az aratás a világ vége, az ítélet (vö. Jel 14,14–16). Amíg a világ fennáll, lesz konkoly a búza között. De ha eljön a világ vége, végük lesz azonnal a gonosz fiainak is.
Az aratók az angyalok. Nekik, Isten szolgáinak lesz a feladatuk a világ végén, hogy összegyűjtsék, kévébe kössék, és a tüzes kemencébe dobják a konkolyt, a hitetleneket, a nem igazakat. A tüzes kemence a pokol. Tehát szörnyű végük lesz mindazoknak, akik gonoszt cselekszenek.
Ahogy a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy pusztulnak el a gonosztevők. Együtt nőttek fel a búzával, de mérges termést hoztak. „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?” – olvassuk a Zsid 2,3-ban. A hitetlenek nem vették komolyan a Jézus Krisztusban található üdvösséget. Ezért örök nyomorúság a sorsuk: „sírás és fogcsikorgatás”. Ez a kárhozat, az Istentől való teljes elszakadás állapota. Tehát nagyon fontos a Jézus Krisztusban található üdvösség hirdetése.
Szólni kell arról is, hogy a konkoly miért nem tűnik fel a gabona, a hívők között. A két „növény” között kevés a különbség. Az igazak, ahogy Pál a kolosséiaknak írta: „azokat keresik, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.” Azokkal törődnek és nem a földiekkel. (Kol 3,1–2) Erről lehet felismerni őket.
Másrészt a gonoszok, az ördög vezetésével, olyan jónak mutatkoznak, mint a mennyek országának fiai, úgyhogy a Magvető szolgái alig veszik észre a különbséget.
Végül a búzát csűrbe takarítják. A világ végén az aratók a hívőket Krisztus közvetlen közelébe viszik. Ott ők, az Ő gabonája, örökre vele lehetnek! Akkor majd ők fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.
Jegyzetek:
Konkoly – Latin neve: Lolium lemulentum. Termése mérgező, tehát veszélyes, ha a gabona közé keveredik. Palesztinában a konkolyt a búza megromlott fajtájának tekintették. A két növény ugyanis annyira hasonlít egymásra, hogy fejlődése közben sokáig meg sem lehet különböztetni. Sok konkoly található a Földközi-tenger körüli országokban.
Az ellenségnek, mielőtt a konkolyt elvetette a búzaföldbe, előbb össze kellett gyűjtenie ennek a vadnövénynek a termését, a magját. Jellemző ez a Sátán kártevő munkamódszerére!
A mennyek országának fiai – A Mt 8,12-ben ezt olvassuk : „akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat” (lásd a 237. leckét). Ők azok a zsidók, akik az Úr Jézust megvetették, és nem hittek benne úgy, ahogy a kapernaumi százados. Ebben van az ellentét az egész világon azok között, akik hitük által Isten országához tartoznak; s a zsidók, Ábrahám, Izsák és Jákób utódai között, akik születésük által tartoznak oda, de hitetlenségük miatt kivettetnek. Ez a példázat a hívők és hitetlenek közti különbségről szól.
Énekek:
Református énekeskönyv: 34:5–7; 235:1; 364:3; 366:3–5; 388:7; 393:2; 485:4
Jertek, énekeljünk: 124; 165; 226; 252
Harangszó: 37; 48; 50:1.3
Dicsérjétek az Urat!: 12; 83:2–3; 158
Erőm és énekem az Úr: 38; 79; 132
Megjegyzések:
Az ördög cselvetései – Nem szabad a gyermekeket az ördöggel és a pokollal ijeszteni. De meg kell nekik magyarázni, hogy komolyan vegyék a Sátán hatalmát. A példázat teljesen elég arra, hogy megértessük velük: Krisztus hatalma sokkal nagyobb az ördögnél. Biztos, hogy Ő győz.
A dolog másik oldala viszont az, hogy a Sátán hitetlen emberekkel minket is csábíthat. Az, hogy a konkoly, melyről Jézus beszélt, annyira hasonlít a búzára, óvatossá kell, hogy tegyen bennünket. Csak azt fogadhatjuk el, mint igazságot és helyes magatartást az életben, amely Isten igéjén alapul. Az őszintén hívőknek életük folyamán csak jó gyümölcsöket szabad teremniük. Végül: a humanista és a New Age eszmék, azok festészetben, zenében stb. való megnyilatkozásai felületesen nézve egészen jónak tűnhetnek. De óvakodjunk a „mérgező konkoly”-tól!
Isten országa gyermekeinek dicsőséges jövője – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy „Isten országának gyermeke” mindenki, aki hisz az Úr Jézusban, és Őt engedelmes szívvel szereti. Ezáltal lettek Isten gyermekei, és tartoznak az Ő országához. Főleg a mennyek országa fiainak dicsőséges jövőjéről beszéljünk a gyermekeknek: „Isten csűrébe takaríttatnak”. Ezt Jézus egy másik képpel „ünnepi lakomá”-nak mondja (Mt 25,21).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Társadalmi ismeretek / Történelem / Technika
Természetismeret / Biológia
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
példázat: konkoly a búza között
szántóföld: a világ
jó mag: azok, akik a mennyek országába tartoznak
konkoly: a hitetlenek
ellenség: a Sátán
aratás: a jó és a rossz szétválasztása
kemence: a pokol
igazak: fénylenek, mint a nap
365/241. Konkoly a búza között – tanári segédlet és feladatlapok egyben
240. A magvető
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
Hittel hallgassuk Isten igéjét!
Előzmények:
Az Úr Jézust meghívta a farizeus Simon, hogy egyék vele. Egy bűnös nő ment be, könnyeivel öntözte, hajával törölte meg Jézus lábát, aztán megkente kenettel. Jézus beszélt Simonnal, és megfeddte, mivel nem fogadta Őt illően.
Bevezetés:
Az Úr Jézus kiment a házból (Kapernaumban) a tengerpartra (a Galileai-tó partjára). Amikor ott leült, nagy sokaság gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy hajóba, hogy szóljon azokhoz, akik a parton álltak. Azután példázatokkal* sok mindenre tanította őket az Isten országáról. Öt leckében foglalkozunk ezekkel (240–244. lecke).
A magvetőről szóló példázattal és annak magyarázatával kezdjük. A szántóföldek * Izráelben a domboldalakon voltak. Néhol köves volt a talaj a vékony termőföld alatt. Keskeny út is vezetett a szántóföldeken át vagy azok mellett. Főleg a tövises gyomnövények akadályozhatták a növények növekedését.
Példázat és magyarázat:
Kiment a magvető vetni.*
Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Madarak jöttek oda, és fölkapkodták azokat.
Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. Amikor azonban a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
Megint mások tövisek közé estek. Amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit, tehát sokkal többet, mint amennyi mag a termőföldbe esett.
A tanítványok szerették volna tudni, mit jelent ez a példázat. Az Úr Jézus megmagyarázta nekik. Ezt a magyarázatot most az Ő saját szavaival mondjuk el.
A magvető az igét veti. Most Jézus a Magvető, de később majd a szolgái munkálkodnak az Ő országában, és vetik prédikálva az Ő igéjét.
A mag Isten igéje, a Biblia, melyben a termés a csírában van elrejtve. A Mt 13,19 azt mondja, hogy a mag „a mennyek országának igéje”.
A szántóföld, amelyről Jézus szól, a mennyek országa, nem pedig a világ, mint a Mt 13,38-ban. Mondhatjuk úgy is: az emberek szíve az, melyre az ige hull. Ez a szántóföld nagyon különböző lehet: kemény út, sziklás helyek, fölnövő tövisek és végül szerencsére jó föld is. Külsőleg nem sok különbség látszik azokon, akik az igét hallgatják, de az aratás majd megmutatja azt végül.
Az útfélre esett mag: az út, az ösvény, mely a szántóföld mellett vagy azon át visz, kemény. A mag rajta marad. Nem tud meggyökerezni. Föl tudják kapkodni a madarak. Az ige hallgatóira vonatkoztatva ez azt jelenti: ha az emberek a mennyek országának igéjét – Isten igéjét, az evangéliumot, a Biblia szavait hallják, és szívükkel nem értik, jön a gonosz (a Sátán), és elragadja azt, ami a szívükbe van vetve. Természetesen ők is felelősek a hitetlenségükért, de a Sátán az, aki kiragadja az igét. Ne becsüljük le a hatalmát! Főleg a közömbös hallgatókkal foglalkozik. Szinte az orruk elől ragadja el az ige magját. Gyámoltalanul hagyják, hogy elvegye az igét, mely egy életen át előttük van.
A sziklás talajra hullott mag: vékony termőföld takarja a sziklatalajt. A mag ugyan ki tud csírázni, de a gyönge palánták nem tudnak gyökeret verni. Ez azt jelenti: vannak emberek, akik hallják az igét, és azonnal örömmel fogadják. De hitüknek nincs mélysége, ezért nem „gyökerezik meg”. Hitük csak ideig való (ún. „időleges hit”). Ha üldözés vagy nyomorúság támad az ige miatt, azonnal eltántorodnak, az ige magja elszárad. Nem küzdenek többé azért, hogy bemenjenek Isten országába. Talán továbbra is az igazi hívőkre hasonlítanak, de szívükben hitetlenség lakik. (Gondolj a homokra épített házra!)
A tövisek közé hullott mag: a tövisek még nem bújtak elő, amikor a magvető vet. Tehát még nem láthatók. A szántóföldnek ez a része is jónak tűnik. De ez csak látszat. Az ige hallgatói közé tartoznak, ami azt jelenti: hallgatják némelyek az igét, de hagyják, hogy az élet gondjai, a gazdagság csábítása és más kívánatos dolgok – a tövisek, amelyek a magnál nagyobbra nőnek, az ige magját megfojtsák. Számukra tehát az ige meghal. Kihajt, de aztán elsorvad. Így nem termi a hit gyümölcsét. A földi dolgok jobban vonzzák őket, mint a mennyeiek.
Végül a jó földbe hullott mag: a jó föld befogadja a magot. Az kicsírázik, felnő és termést hoz. Ez azokat az igehallgatókat jelenti, akik, amikor az ige a szívükig jut, készek azt hittel befogadni. Ott az a hit gyümölcseit termi („az üdvözítő hit”). A Szentlélek vezetésével fejlődik. A hit mértéke az igazi hívőknél különböző lehet, azért van a százannyi, hatvanannyi és harmincannyi termés. Tehát nemcsak az a fontos, hogy az ige gyümölcsöt termett-e, hanem az is, hogy mennyi a hit gyümölcse. Ezeket a gyümölcsöket a Gal 5,22–23 sorolja föl: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Természetesen minden hívőnek arra kell törekednie, hogy a hit gyümölcseit teljes mértékben megteremje (százannyit).
Mégis vannak, akik kevesebb gyümölcsöt teremnek (hatvanannyit, harmincannyit). De ők nem kevesebbek Isten számára, szintén az Övéi közé tartoznak, még ha hitükkel nem is tudnak többet tenni Isten országában és az Ő Uruk, Jézus Krisztus dicsőségéért.
Nem mindenki fog tehát bemenni az Isten országába, aki hallgatja az igét. De mindig lesznek őszinte hívők, amíg az igét hirdetik, akiknek élete megtermi a hit gyümölcseit.
Jegyzetek:
Példázatok – A példázat tulajdonképpen elbeszéléssé bővített hasonlat, melyben egy hétköznapi esemény vagy kép valamilyen tanítást világosít meg. Jézus nagyon szerette ezt az elbeszélő, oktató formát, legtöbb tanítását példázatokban mondta el.
Szántóföldek – Palesztinában a sivatag és a Judeai-hegyvidék közötti dombok, valamint a Galileai-hegyvidék dombhátai szántóföldek, illetve szőlők voltak. Laza szerkezetű, vulkanikus eredetű talaj tette ezeket termékennyé. Jellegzetes talajtípusa a terra rossa (vörös föld). Ha lehet, mutassunk a gyerekeknek képeket a közel-keleti országok, nevezetesen Izráel szántóföldjeiről!
Vetés – A föld megművelése a vetéshez csak az őszi vagy a tavaszi esőzések idején történhetett, amikor az eső feláztatta a kemény, kiégett talajt. A munka szántással kezdődött, melyet kezdetleges, kerék nélküli, vasheggyel ellátott faekével végeztek, mely elé legtöbbször két ökröt fogtak. A szántó fél kézzel az eke szarvát fogta, és teljes súlyával ránehezedett. A vetőmagot kézzel szórták szét, amit boronálás követett. Előfordult, hogy először vetettek, szétszórták a magot a földre, utána szántották alá azt. A kenyérnek való búzán és árpán kívül vetettek még babot, lencsét, kölest, különböző fűszernövényeket is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 65:6–7; 67:3; 164:1; 165:1.4; 172; 174; 377:3
Jertek, énekeljünk: 178; 183:1–2; 184; 209
Harangszó: 40:4; 50:1–2; 52:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 76; 88; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 56:1–2; 66:1; 128:1
Megjegyzések:
Hittel hallgassuk az igét – Láttuk a mennyek országa igéjének különféle hallgatói közti különbséget. Vegyük sorra, hogyan hallgassuk az igét! Hallgassuk szívvel, és értsük is! Hallgassuk engedelmesen: tegyük, amit mond! Gondoljunk a kősziklára épített házra (Mt 7,24–25; 236 lecke): okos ember az, aki hallja Jézus beszédeit, és cselekszi is azokat. Lehet hallgatni úgy, hogy az válasz egy kérdésre, az Úr Jézus kérdésére, vajon szeretjük-e Őt, és őszintén akarjuk-e követni. Az ige magvetésére mindig szükség van. Ha eleresztjük a fülünk mellett, nem mondhatjuk, hogy az ige nem jó, vagy nem jól vetették, hanem a szívünk nem volt elkészítve, hogy befogadja, és termést hozzon.
Mutassunk rá a gyermekeknek arra, hogy milyen fontos a jó hallgatás! Ha figyelmesen hallgatjuk az igét, érdeklődéssel olvassuk és tanulmányozzuk, emberileg szólva már sokat elértünk. Mutassunk rá ezzel kapcsolatban, hogyan figyeljünk a hittanórán, az istentiszteleten, a konfirmáció előkészítőn, az ifjúsági bibliaórán, otthoni bibliaolvasáskor stb.!
Lehet szólni arról is, milyen fontos imádkozni azért, hogy nyíljék meg előttünk az ige, és azért is, hogy táruljon fel a szívünk az ige előtt. A szívet a Szentlélek teszi késszé.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Társadalmi ismeretek / Történelem / Technika
Természetismeret / Biológia
(Rajz) – Művészettörténet
Vázlat:
Jézus – Galileai-tenger – Kapernaum
Példázat:
a magvető: Jézus
szántóföld: a mennyek országa
mag (az ige)
Jelentés:
Ének a magvetőről
Magvető a szántóföldjén
magocskáit hinti széjjel,
szórja erre, szórja arra,
néhány mag útfélre hullik.
Jaj, az útra, út szélére
égi madarak röpülnek,
kemény földről felkapkodják
a magot, mi odahullott.
Magvető a szántóföldjén
magocskáit hinti széjjel,
szórja maga köré egyre,
azok köves helyre esnek.
Jaj, azon a köves földön
kihajt a mag, szárba szökken,
ám hiába, gyökér nélkül,
napsütésben majd elszárad.
Magvető a szántóföldjén
magocskáit hinti széjjel,
telt marokkal szórja-szórja,
tövises talajra hullnak.
Jaj, a tövis felnövekszik,
gabonánál is nagyobb lesz,
elvesz napfényt, táplálékot,
a kis növény mind elpusztul.
Magvető a szántóföldjén
magocskáit hinti széjjel,
szórja egyre, hinti-szórja,
és azok jó földbe esnek.
Kihajtanak, nyújtózkodnak,
száraikon telt kalász nő,
napsütésben érlelődnek,
bő termést hoz valamennyi.
A mag az Isten igéje.
Vajon milyen földbe hullik?
Ha a szívedet bezárod,
nem hallgatsz az intő szóra,
akkor a mag nem hajthat ki,
vagy ha kihajt, nem fejlődik.
De ha szíved befogadja,
s megőrzi az ige magvát,
ha figyelsz Jézus szavára,
akkor bő terméssel áld meg
(Ans de Boer nyomán)
365/240. A magvető – tanári segédlet és feladatlapok egyben
239. A bűnös nő megkeni Jézus lábát
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus szeretetének megvetése megkeményedést eredményez.
* Az őszinte hit Jézus szolgálatára késztet.
Előzmények:
A naini ifjú feltámasztása még ismertebbé tette Jézust, mind Galileában, mind Júdeában. A nép nagy része elismerte, hogy Ő nagy próféta, akit Isten küldött. Mások kételkedtek küldetésében. Még Keresztelő János is elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg, Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak?
Bevezetés:
Lk 7,24–34: Miután Jézus elmondta válaszát Keresztelő János két tanítványának, azok távozása után a sokaságnak még arról szólt, hogy milyen fontos szerepet játszott Keresztelő János, mint Krisztus előfutára.
Megkérdezte az emberektől: Miért mentek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? (Olyan valakit, aki nem biztos a dolgában?) Vagy puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotában vannak. (János nem úgy nézett ki, mint aki előkelően él, hanem csak hivatásához illő módon.) Akkor miért mentek ki? Prófétát látni? „Sőt – mondom nektek – prófétánál is nagyobbat”, mondta az Úr Jézus. Meg is magyarázta: János az, akiről Malakiás próféta ezt mondta (Mal 3,1): „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” Itt világosan Krisztus előfutáráról van szó.
Aztán Jézus azt is mondta, hogy Keresztelő Jánosnál nagyobb, jelentősebb próféta nem született. De aki legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. Mire célzott ezzel Jézus? János meg fog halni, mielőtt kezdetét venné Krisztus királysága (az Ő feltámadása és mennybemenetele után). Krisztus legkisebb szolgája, aki akkor prédikálni fog majd, ezért nagyobb lesz, mint János.
Mindazok, még a vámszedők is, akiket János megkeresztelt, és meghallgatták Jézusnak e szavait, igazat adtak Istennek, aki olyan prófétát küldött, mint János.
De – a most következő történetből majd kitűnik – a jelen levő farizeusok és törvénytudók „elvetették Isten akaratát”, mivel akkor nem akartak megkeresztelkedni János által. Ezzel azt bizonyították, hogy nem bánták meg bűneiket. Úgy gondolták, hogy nincs szükségük Messiásra, aki megszabadítja őket bűneikből. Így Isten jótettét, akaratát nélkülözték. Valójában kizárták magukat Isten kegyelméből.
Jézus piacon játszó gyermekekhez hasonlítja őket, akik az ismert „éneket” kiáltják egymásnak: „Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem sírtatok.” (Ahogy a mai gyerekek, úgy játszottak az akkori izráelita gyerekek is ilyen fajta játékokat. Játékukkal a felnőtteket utánozták.) Így szólította fel János is ezeket a zsidó rabbikat, hogy örüljenek Krisztus eljövetelének, és szomorkodjanak bűneik miatt, de ezek a farizeusok és törvénytudók nem akartak rá hallgatni. Úgy tettek, mintha János hálára és megtérésre való felszólítása csak tréfa, játék volna.
Még az is megtörtént, mondta Jézus, hogy Keresztelő Jánosról azt mondták, ördög van benne, mert nem eszik kenyeret, és nem iszik bort, ugyanis nagyon egyszerűen sáskán és vadmézen élt. János számukra túlságosan komor volt; ezért nem kellett nekik. Az Emberfiáról, azaz Jézusról, aki eszik és iszik, – tehát úgy él, mint bárki más, – meg azt mondták, falánk és részeges ember. Azon is bosszankodtak, hogy a vámszedők és bűnösök barátja. Tehát mindig volt mit bíráljanak. A következő esemény megmutatja, hogyan bánt egy farizeus Jézussal, és azt is, hogy méltóságán alulinak tartotta, hogy egy bűnöst felebarátjának elfogadjon.
Történet:
Egy Simon nevű farizeus, aki hallgatta Jézus szavait, arra kérte Őt, hogy egyék vele. Lukács nem szól arról, hogy melyik városban. Jézus beleegyezett. Simon nem fogadta vendégét kellő tisztelettel*. Nem üdvözölte csókkal, nem mosatta meg lábát, és nem kente meg fejét olajjal.
Amikor Simon házánál asztalhoz telepedett, (egy kereveten, fekvő helyzetben, ahogy az szokás volt), egy asszony jött be. A városban úgy ismerték, hogy bűnös. Megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van. Merőben szokatlan, hogy egy nő csak úgy belépjen egy helyiségbe, ahol férfiak vannak. Tisztességes nő ezt sohasem tette volna. Ezt az asszonyt azonban feslettnek tartották. Ezen kívül meg nem is volt más lehetősége, hogy Jézussal találkozzék.
Az asszony egy alabástromtartóban mirhát* hozott magával. Célja volt ezzel. Mint valami alázatos rabnő, megállt az Úr Jézus mögött. Tehát nem nézett rá. Sírva kezdte könnyeivel öntözni a lábát. Aztán hosszú hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül a magával hozott kenettel megkente.
Az asszony, talán egy prostituált*, ezzel azt mutatta, hogy megtért bűnös életéből. Bizonyára Jézus prédikációjának hatására. Jézus valóban a vámszedők és bűnösök barátja volt, anélkül, hogy helyeselte volna tetteiket. Ez az asszony azonban többet is tett. Elismerte Jézust Mesterének, és szeretetből mindent megtett érte. Simon, a farizeus azt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” Simon tehát kételkedett abban, hogy Jézus próféta, akit Isten küldött. Valójában akkor abban is kételkedett, hogy Jézus Isten erejével gyógyított, és azzal támasztotta fel a naini ifjút is. Ez azt jelenti, hogy azt hitte, Jézus ezt a hatalmat a Sátántól, a Belzebubtól kapta, ahogy azt már előbb a jeruzsálemi írástudók állították (lásd Márk 3,22).
Másképp hogy tűrné, hogy ez a bűnös asszony hozzáérjen? Ő, Simon, még a közelébe sem engedné ezt az asszonyt! Az Úr Jézus tudta, mit gondol Simon. Azt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked”. Simon így szólt: „Mester, mondd!”
Erre azt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” A farizeus így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ezzel Simon magát ítélte el, de vajon tudta-e? Jézus pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” És az asszony felé fordulva, aki még mindig mögötte állt, beszélt tovább Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Az asszonynak pedig azt mondta az Úr Jézus: „Megbocsáttattak a te bűneid.”
Megjegyzés: Vigyázzunk! Nem az Úr Jézus iránti szeretete tartotta meg ezt az asszonyt, hanem a hite. A Jézus iránti szeretet és a szeretetből származó cselekedet a hitből ered!
A többi vendég ezt mondta magában: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” Nem jutott eszükbe, hogy akkor Jézus a Messiás, az Isten Fia, hanem nyakasan kitartottak amellett, hogy Ő közönséges ember, akinek nem szabad ilyet mondani.
Jézus azonban azt mondta az asszonynak: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”. Tehát tudta, hogy az asszony hitt benne. Nem fog többé vétkezni, és Krisztusnak fogja szentelni az életét. Így nyugodtan és békességgel elmehet.
Megjegyzés: Hasonlítsd össze ezt a megkenést azzal, amit Mária tett a Jn 12,3-ban.
Jegyzetek:
A vendég tisztelettel fogadása – A vendéget Keleten még mindig szertartásosan fogadják. Ez volt a szokás Izráelben is. A vendéget érkezéskor megcsókolták, hagyták, hogy megmossa a lábát, vagy egy szolgával mosatták meg. Illatos olajat adtak neki, hogy azzal dörzsölje be a fejét. Aztán a főhelyre vezették, és először mindig őt szolgálták ki. Természetesen a vendégnek alázatosan kellett viselkednie, és a vendéglátójának is meg kellett adnia minden tiszteletet. Simon szándékosan mulasztotta el vendéglátói kötelességét, hogy ezzel megmutassa, lenézi Jézust. Talán azért is hívta meg, hogy ezzel megsérthesse?
Mirha alabástromtartóban – Elképzelhetjük, hogy az asszony nem volt szegény, ha egy alabástromtartónyi mirhával jött Jézushoz. Az ilyen kenet drága volt. Gondoljunk csak arra a nárdus kenetre, mellyel Mária, Márta és Lázár nővére kente meg Jézust (lásd többek közt Mt 26,6–13; 290. lecke). Bűnös élete tehát jól jövedelmezett. Ezért mondhatjuk, hogy ez egy bűnért bemutatott olyan áldozat volt, mint amilyet a vámszedő Zákeus is hozott, amikor megígérte, hogy mindent, amit lopott, négyszeresen fog visszafizetni (lásd Lk 19,1–10; 288. lecke).
Prostituált – A nagyobb gyerekekkel talán lehet beszélni arról, mi az, hogy „prostituált” és „kurva”. Legtöbbjük bizonyára már tisztában van ezzel. (A „kurva” eléggé „kedvelt” szitkozódás!) Arra is rá lehet mutatni, hogy azok a férfiak, akik ilyen nőkkel érintkeznek, éppen olyan rosszak, mint azok a nők. És arra is, hogy az Úr férfit és nőt teremtett, s hogy csak a házasságban megengedett az, amit sokan lelkiismeretfurdalás nélkül tesznek. Nők és férfiak váltogatják a partnereiket, és így nem sokkal jobbak, mint a prostituáltak. Jó szólni ezzel kapcsolatban az ilyen élet higiéniai veszélyeiről is: nemibetegségek, aids!
Főleg arra mutassunk rá, hogy az Úr Jézus éppen ezzel az asszonnyal beszélt nagy szeretettel és komolyan, de arra is, hogy aztán megbocsátotta a bűneit!
Énekek:
Református énekeskönyv: 51:1–2.4; 130:1–3; 460:1–6; 469:1–5
Jertek, énekeljünk: 132; 160; 174; 198:1–3
Harangszó: 36; 40:1.5–6; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 38; 55:1.3; 60; 63; 64; 67; 85; 159:1–3; 161; 163
Erőm és énekem az Úr: 8:1–3; 23; 98; 110; 130; 133
Megjegyzések:
Jézus szeretetének megvetése megkeményedést eredményez – Simon, a farizeus azoknak az embereknek a példája, akik közelről ismerik ugyan Jézust, de nem akarják hittel átölelni. Az Üdvözítőnek egy bűnbánó bűnös iránti szeretete bosszantja ezeket az embereket. Így szívük megkeményedik, és emberileg szólva, magukra vannak hagyatva. Kizárták magukat Krisztus szeretetéből. Jól jegyezzük meg, hogy Simon vallásos ember volt. A külső vallásosság nem garancia arra, hogy valakinek őszinte hite van! Gondoljunk csak arra az emberre, aki házát saját kegyessége homokjára építette! Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy sohase vessék meg Jézus szeretetét!
Az őszinte hit Jézus szolgálatára késztet – Hogy megváltozott ez a bűnös nő! Hitből jött Jézushoz. Miért szerette meg Őt? Mert hitte, hogy meg tud neki bocsátani! Annyira szerette és tisztelte Őt, hogy könnyeivel öntözte és hajával törölte meg a lábát, s aztán a magával hozott kenettel megkente. Az, hogy kenetet vitt magával, azt mutatja, nem véletlenül jutott Jézus közelébe, és ment oda hozzá. A kenetet készakarva hozta, hogy így mutassa meg tiszteletét. Ez hitből fakadó cselekedet volt, melyet Jézus is annak tartott és ismert el. Az ilyen alabástromtartó egy vagyonba került. Tehát nagyon sokat adott az Úr Jézusnak, talán mindenét, amije volt.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Matematika
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Vázlat:
Jézus – Keresztelő János
Simon, a farizeus
étkezés
egy asszony
Jézus megkenetése
két adós: sok adósság, kevés adósság
„Megbocsáttattak a te bűneid.”
365/239. A bűnös nő megkeni Jézus lábát – tanári segédlet és feladatlapok egyben
238. Jézus feltámasztja a naini ifjút
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
Az Úrnak hatalma van a halálon is.
Előzmények:
Kapernaumban az Úr Jézus meggyógyította a római százados szolgáját.
Történet:
Másnap a Úr Jézus elhagyta Kapernaumot, és a galileai Nain* nevű városba ment, amelyik a Samárián át Jeruzsálembe vivő kereskedelmi út mellett feküdt. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt.
Amikor közeledett a város kapujához, egy másik menet jött kifelé a városból. Egy nagy gyászmenet. A halottat, egy özvegyasszony egyetlen fiát, koporsóban hozták. A szomorú édesanyával együtt nagy sokaság követte a koporsót.
Amikor az Úr Jézus meglátta a gyászoló anyát, „megszánta”. „Ne sírj!” mondta neki.
Jézus odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
Erre a halott felült, és elkezdett beszélni.
Az Úr Jézus pedig átadta az ifjút az anyjának.
Az, ami történt, nagy hatással volt az emberekre: „Félelem fogta el mindnyájukat.” Dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk; és meglátogatta Isten az ő népét!”
Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken. Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai.
Magyarázat:
Az esetnek sok szemtanúja volt. Meglepő, hogy a négy evangélista közül csak Lukács ír erről, aki nem is volt ott. Igaz, Máté írja, hogy Jézus János két tanítványának azt mondta: „halottak támadnak fel” (Mt 11,5). Ez egyúttal arra is utal, hogy ez után a feltámadás után legalább még egy valaki feltámadt, nevezetesen Jairus leánya (Mt 9,18–26; 247. lecke).
Az elhunyt még fiatal volt, Lukács azt írta, hogy ifjú. Tehát még nőtlen. Izráelben abban az időben korán nősültek, tehát az ifjú feltehetően nem volt több tizenöt évesnél.
Mindig rendkívüli eset, ha valaki nagyon fiatalon hal meg. Ez megrázóbb, nagyobb részvétet kelt a közvetlen környezetben, mint ha egy idősebb valaki hal meg. Látjuk, hogy Nainból is sokan vettek részt a temetésen*. Lehet, hogy az egész falu népe ott volt. Ez így helyes. Mindenki vigasztalni akarta a szegény özvegyet, és vele akart gyászolni.
Hiszen szörnyű, hogy ez az asszony nemcsak a fiát vesztette el, hanem fia halálával teljesen egyedül maradt, és öregségében nem lesz majd senki támasza.
Hogy Jézus „megszánta”, az azt jelenti, hogy nemcsak mély részvétet érzett iránta, hanem segíteni is akart rajta. Ha Isten megszán valakit, az sohasem eredménytelen. Ő mindig segít, még ha nem is kérik. Itt is ez az eset. Jézus szavai: „Ne sírj!”, csak hiábavaló tanács lett volna, ha
nem követi azt egy csodatett. Soha ne tanácsoljuk annak, aki nagyon szomorú, hogy ne sírjon! Azt csak az Úr Jézus mondhatta, mert tudta, hogy föltámasztja az ifjút, és visszaadja az anyjának. Nem kell siratnia halott fiát, mert élő fiút fog visszakapni! Ez azt juttatja eszünkbe: A keresztyén embernek Isten egy gyermeke elvesztése miatti szomorúsága egészen más, mint annak a halála miatti szomorúsága, aki nem Jézusban aludt el. Szabad szomorkodnunk Isten gyermekének elhunyta miatt, de nem úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. Az ifjú meghalt, és Jézus mégis azt mondta, hogy keljen fel. Hogyan teljesíthet a halott parancsot? Az lehetetlen. De az Úr Jézus számára ebben nem volt semmi különös. Lelke ereje által az ifjú teljesíthette a parancsot. Gondoljunk itt erre az igére: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14), ez lelki halálos álomról szól; a meg nem tért embert szólítja fel a megtérésre. Élő emberek tehát lehetnek „halottak” a bűnben s nyomorúságban, viszont, akik Krisztusban hisznek, ha meghalnak is, „élnek” általa (lásd Jn 11,25).
A halott ifjú magától felült. Isten ereje feltámasztotta. Elkezdett beszélni is. Ennél nincs jobb bizonysága annak, hogy valaki él. Hogy mit mondott, nem tudjuk. Isten dicsőítése volt az? Vagy édesanyját hívta?
Jézus átadta az anyjának. Az ifjúnak nem Jézussal kellett maradnia, hanem az édesanyjához kellett mennie, akinek szüksége volt rá, és aki szerette. Együtt lehettek, amíg éltek, és mélységes hálával gondolhattak vissza erre a csodára.
Az, hogy „félelem fogta el mindnyájukat”, érthető. Lenyűgöző kellett, hogy legyen, amikor egy halott visszatért az életbe, de egyúttal arra is késztetett, hogy Istent dicsőítsék. Ezt meg is tették, akik ott voltak. De csak annyit tudtak mondani, hogy nagy próféta támadt köztük, és meglátogatta Isten az Ő népét. Természetesen dicséretes az bennük, hogy hálásak voltak Istennek, és elismerték azt, hogy a csodák, melyeket Jézus tett, Isten munkája. De azt nem tették meg, hogy Jézust Üdvözítőjüknek ismerjék el.
Ez a hír elterjedt egész Júdeában és az egész környéken. De arról nem olvasunk, hogy ez a halottak közül való feltámasztás az embereket a lelki halál állapotából is feltámasztotta.
Ezzel a halálból való feltámasztással az Úr Jézus földi munkájának külön „fejezete” kezdődött el. Le fogja győzni a halált. Már most ízelítőt lehetett látni belőle. Nem közönséges próféta, hanem a megígért legnagyobb Próféta jelent meg! Róla prófétálta Ézsaiás (Ézs 25,8): „Véget vet a halálnak örökre!” (Lásd 1Kor 15,55–57-et is!)
Kiegészítés:
Lukács 7,18–23: Ennek a feltámasztásnak a híre eljutott a Heródes Antipás börtönében levő Keresztelő Jánoshoz is. Tanítványai mondták el neki. A 250. leckében majd szólunk arról, hogyan került Keresztelő János börtönbe.
János elküldte két tanítványát Jézushoz, kérdezzék meg tőle, hogy Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak. Amikor a két tanítvány odaérkezett Jézushoz, Ő éppen betegeket gyógyított. Gonosz lelkeket űzött ki, és vakoknak adta vissza a látását. Jézus azt válaszolta a két tanítványnak, menjenek vissza Jánoshoz, és mondják el neki, amit látnak. Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”, mondja az Úr Jézus. Ez figyelmeztetés Jánosnak, hogy ne kételkedjék Jézusban, a Messiásban.
Jegyzetek:
Nain – „Kedves”. A mai szegényes kis falu, Nain, kétségtelenül az egykori Nain. A még ma is látható romok azt bizonyítják, hogy valamikor fallal kerített, kapukkal zárható város volt. A helység csak 4–5 km-re feküdt Názárettől. Így bizonyosan ismerték ott Jézust. A mai Nain határában az egykori város keleti kapuja előtt még sok barlangsír látható.
Meglepő, hogy régebben Elizeus próféta a súnemi asszony fiát támasztotta fel. Súnem ugyanis csak pár kilométerre van Naintól délre.
Temetés – A meleg éghajlat miatt keleten szokás volt (és sok helyen ma is), hogy a halottat lehetőleg még aznap, naplemente előtt eltemették. A holttestet megmosták, a család anyagi erejéhez mérten illatos kenőccsel kenték be, lepelbe takarták, arcát kendővel bekötötték, és „szentmihálylován” (halottszállító hordágy), menetben vitték a barlangsírhoz, hogy ott egy a sziklából kifaragott padra helyezzék.
Énekek:
Református énekeskönyv: 30:1–2; 400:1–7; 404:1–8; 415:1–4
Jertek, énekeljünk: 127; 174
Harangszó: 26; 37:1.3; 51:1–2; 52:1–2; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 35; 50:1.5–6; 51; 53:1–2; 55:1–2; 62
Erőm és énekem az Úr: 6; 18:2–3; 106
Megjegyzés:
Az Úrnak hatalma van még a halálon is – A halál az ember számára félelmetes és megváltoztathatatlan. Hogy Isten hatalma a halottakat megelevenítheti, nagyon vigasztaló. Vigyázzunk azonban arra, hogy a gyerekek ne gondolják, minden elhunyt azonnal megelevenedhet. Arra mutassunk inkább rá, hogy a halottak egyszer majd feltámadnak, és hogy Krisztus legyőzte a halált. Ez mindenki számára, aki hisz, óriási vigasztalás és bátorítás. Így a gyermekek nem gondolnak olyan félve a halálra, hanem inkább kívánnak Krisztussal lenni.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Összehasonlíthatjuk ezt más népek, nemzetiségek szokásaival, hagyományaival.
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
Jézus
Nain – gyászmenet
„Ne sírj!”
„Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
„Nagy próféta”
Keresztelő János
365/238. Jézus feltámasztja a naini ifjút – tanári segédlet és feladatlapok egyben
237. Jézus meggyógyítja a százados szolgáját
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
Jézus megdicsérte a százados nagy hitét.
Előzmények:
Az Úr Jézus tizenkét apostolt választott, és elmondta a Hegyi Beszédet.
Bevezetés:
Mt 8,1–4: Jézus lejött a hegyről, hallgatói pedig követték. A Kapernaumba vezető úton egy leprás ment hozzá. Leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”
Jézus kinyújtotta a kezét, s – a körülötte állók csodálkozására – megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” A beteg azonnal meggyógyult.
Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”
Lehet, hogy a leprás távolról hallgatta az Úr Jézus beszédét, és hitte, hogy meg tudja gyógyítani őt. Hiszen úgy beszélt, mint akinek hatalma van! Hatalma volt a betegség felett, nem kellett félnie, hogy megfertőződik. Ezzel egyúttal azt is megmutatta, hogy senkit sem becsül le. Beszélgetett Ő a vámszedőkkel és a bűnösökkel is. Milyen vigasztalást és bátorítást jelent ez minden bűnösnek.
A gyógyulás nem fokozatosan történt, hanem azonnal és teljesen. Ha azokra a szörnyű eltorzulásokra gondolunk, melyeket a lepra előrehaladott állapotában okoz, akkor ez érthetetlen.
A meggyógyult embernek hallgatnia kellett a csodáról, és előbb el kellett mennie a paphoz, hogy az jelentse ki egészségesnek, és néhány galambot kellett vinnie, mint köteles áldozatot. A csodának azonban ki kellett tudódnia, hogy az emberek csodálkozzanak azon, és ismerjék el, van Valaki, aki tudja azt, amit a főpap sem tud, tudniillik gyógyítani a leprát.
Történet:
Az Úr Jézus Kapernaumba („Náhum faluja”) ment, abba a városkába, ahol lakott.
Egy római százados* elküldte a zsidók véneit Jézushoz azzal az üzenettel: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” (Máté szerint a százados ment oda hozzá.) Meglepő, hogy a százados semmit sem kért Jézustól, hanem csak közölte vele, hogy mi a helyzet. A százados nagyon szerette volna, ha szolgája meggyógyul, mivel nagyon becsülte és szerette hűségéért, szorgalmáért.
Csodálkozásra késztet bennünket, hogy a zsidók vénei vállalkoztak arra, hogy átadják ezt az üzenetet. Ők maguk magyarázták meg az okát. Könyörögtek, hogy Jézus gyorsan jöjjön a szolgát meggyógyítani. „Mert szereti (a százados) a népünket, ő építtette a zsinagógát* is nekünk!” Ez arra enged következtetni, hogy a római tiszt felvette a zsidó vallást, vagy legalábbis nagyon tisztelte azt.
Meglepő, hogy (Lukács szerint) nem maga a százados ment Jézushoz. Háttérben maradt, bár előkelő ember volt. Tudta, hogy pogány származású.
Jézus elindult a zsidók véneivel a római százados házához. Amikor már nem volt messze onnan, a százados néhány barátját küldte hozzá, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra*, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.” A százados ezzel arra célzott, hogy Jézusnak volt hatalma megparancsolni a betegségnek, távozzon a szolgából. Amikor Jézus ezt hallotta, az Őt követő sokasághoz fordult, és csodálkozva mondta: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És a szolga meggyógyult még abban az órában. Amikor a százados barátai visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Jegyzetek:
Százados – A rómaiak hadseregüket kis részlegekre, ún. „cohors”-okra osztották. Erre főleg azért volt szükség, hogy a sok leigázott országban levő helyőrségeket legénységgel lássák el. Minden száz emberből álló cohors élén egy „centurio”, „százados” állt („Cent” 1/100-ad rész), akit a legénységi állományból emeltek ki. Egy olyan tiszt, mint a kapernaumi helyőrség századosa, nem sok katonának parancsolt ugyan, de egyúttal a rómaiak ügyvivője volt a városban, és annak környékén (vö. a „helyőrségparancsnok” ranggal). Befolyása tehát nagyon nagy volt. Bőségesen lehetett pénze, hogy a zsidóknak zsinagógát építsen a városban.
Zsinagóga – Az egyik kapernaumi zsinagóga homlokzatán találtak egy követ, melybe a következő szavak voltak bevésve (szabadon fordítva): „Egy római tiszt Izráel Istene iránti hálából!” Arra gondolnak, hogy ezt a követ vagy a királyi tisztviselő (lásd Jn 4,46–54; 225. lecke) vagy a százados helyezte oda. Az utóbbi a legvalószínűbb, mivel ő építtetett zsinagógát Kapernaumban.
Nem méltó – A római százados tudta, a kegyes zsidó vonakodik attól, hogy bemenjen egy pogány házába. Ezzel el akarták kerülni, hogy rituálisan tisztátalanok legyenek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 72:1.10; 226:1; 238:5–7; 479:3
Jertek, énekeljünk: 79:1.3; 127:1; 146:1.4
Harangszó: 24:1.4–6; 37:1.3; 52:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 32:1–2.5; 53:1–3; 62
Erőm és énekem az Úr: 18:2–3; 29:1; 53:3; 54
Megjegyzés:
Az Úr dicsérte a százados nagy hitét – A legmeglepőbb ebben a történetben az, ahogy az Úr Jézus a százados nagy hitét dicsérte. Csodálkozott rajta. Jézus dicsérte a vérfolyásos asszony hitét is (Mt 9,22; 247. lecke). Vannak a hitnek fokozatai (lásd Róm 12,3). Az Úr Jézus beszélt olyan hitről is, amely „akkora … mint egy mustármag” (Mt 17,20 és Lk 17,6). A kis hit elegendő, de nem elég. A tanítványok azt kérték Jézustól: „Növeld a hitünket!” (Lk 17,5). A hit sebezhető, ahogy azt az Úr Jézus Péternek mondta, imádkozott Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite (Lk 22,32). A keresztyénnek növekednie kell a hitben (2Thessz 1,3). A hitet lehet erősíteni (lásd Róm 4,19–20). Nagyon fontos, hogy a keresztyén mindig tegye magát próbára, igazán hisz-e (lásd 2Kor 13,5).
A „hit” fogalmánál az „üdvözítő hitből” és „az ész-hitből” kell kiindulni. Az első meggyengülhet, de el nem múlhat, a második igen (lásd többek közt 1Tim 4,1).
Ha mindezt figyelembe vesszük, nem csoda, hogy az Úr Jézus dicsérte ennek a római századosnak a hitét, és csodálkozott azon. Beszélhetünk a gyermekeknek arról is, hogy harcolják meg „a hit nemes harcát” (1Tim 6,12). Az imádság, a Biblia olvasása és tanulmányozása, a hittanórákra, konfirmációi előkészítőre és az istentiszteletekre való hűséges járás ehhez a legfontosabb „fegyverek”.
Megjegyzés: Az Úr Jézus egyszer a názáretiek hitetlenségén is csodálkozott (lásd Mk 6,6).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
– A kapernaumi százados tulajdonságainak megfigyelése, összegyűjtése. (** ***) – Jellemzés írásban, a százados egyik barátja nevében. (***)
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Rajz / Technika
Vázlat:
lepra (bélpoklosság)
„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”
„Akarom. Tisztulj meg!”
pap – áldozati ajándék
Kapernaum
római százados
szeretett szolga – szörnyű kínok
„Elmegyek, és meggyógyítom.”
nem méltó – csak egy szót szólj
a megdicsért nagy hit
a szolga meggyógyult
365/237. Jézus meggyógyítja a százados szolgáját – tanári segédlet és feladatlapok egyben
236. A kősziklára és a homokra épített ház
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
Szilárd alapra építés.
Előzmények:
A Hegyi Beszédben az Úr Jézus sok mindenről tanított, melyet egy példázattal fejezett be.
Bevezetés:
Rövid összefoglalása a Hegyi Beszéd „Miatyánk” után következő részeinek, melyekről még nem volt szó:
A böjtölés
A „Miatyánk” után az Úr Jézus a böjtölésről* beszélt (Mt 6,16–18). Böjtölni jó dolog, de vidám arccal kell azt végezni. Nem úgy, ahogy a képmutatók teszik. Mindenkinek mutatják, hogy éheznek. Ha te böjtölsz, vigyázz, hogy ne lássák azt az emberek. A mennyei Atya úgyis tud róla.
Senki sem szolgálhat két úrnak!
A Mt 6,19–24-ben arról van szó, hogy ne igyekezz földi kincseket gyűjteni. Inkább mennyei kincseket gyűjts! Ugyanis nem szolgálhatsz két úrnak: Istennek és a mammonnak (a pénzistennek) egyszerre. A „mammon” a vagyont, a nyereséget, a pénzt jelenti itt, amelyben, mint valami istenben, bíznak az emberek (vö. Péld 10,15; 18,11).
Ne aggódjatok!
Mt 6,25–34: A keresztyéneknek nem kell aggódniuk eledelük, ruhájuk stb. miatt. Nézzétek meg az égi madarakat*, azok is gondtalanok! Figyeljétek meg a mezei liliomokat; nem fáradoznak, és mégis sokkal szebbek, mint a gazdag Salamon!
A mennyei Atya gondoskodni fog rólatok. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek”, mondja az Úr Jézus.
Ne ítéljetek!
Mt 7,1–5: A szálkáról és gerendáról szóló példázattal azt mondta el az Úr Jézus, hogy ne siessük el mások elítélését. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Ahogy te gondolkodsz és beszélsz másról, úgy fog ő – és mások is úgy fognak – rólad beszélni! Vigyázz hát az ítélkezéssel! Először inkább a magad hibáit nézd! Valaki másnak a szemében a szálka egyáltalán nem olyan rossz, mint a gerenda a te szemedben. Vedd ki először azt a saját szemedből! (lásd még Lk 6,37.41–42; 234. lecke)
Szabad ítélni, pl. hamis tanítást, de itt az Úr Jézus embertársaink elítéléséről beszél, amikor valójában jobbnak tartjuk magunkat a másiknál. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7b) (Lásd különösen az 1Kor 13-at!)
Az imádkozásról
Mt 7,7–12: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Ezekkel a szavakkal szólítja fel az Úr Jézus az embereket arra, hogy imádkozzanak. Példát is mond: Ha egy fiú az apjától kenyeret kér, az apa követ ad neki? És ha halat kér, kígyót ad neki? Az emberek általában jól gondoskodnak gyermekeikről. A mennyei Atya még jobban gondoskodik gyermekeiről! Amit azok kérnek tőle, biztosan megadja nekik!
A széles út és a szoros kapu
A Mt 7,13–14-ben egy sokatmondó felszólítás van. A mennyek országába a szoros, a szűk kapun kell bemennünk. Ez vezet az életre. A tágas kapu és a széles út a kárhozatba, a pusztulásba visz. Sajnos sokan a tágas kapun próbálnak majd bemenni. Ez arra utal, ne gondoljuk, hogy ebben az életben minden örömet megízlelhetünk, és aztán mégis bejutunk a mennybe. Meg kell gyűlölnünk a bűnt, és meg kell próbálnunk Isten akarata szerint élni. Ez csak a keskeny úton lehetséges. Az Úr Jézus is azt mondja: „Menjetek be!” A keskeny úton csak a Szentlélek ereje, imádság és bibliaolvasás által maradhatunk meg. A kapu ráadásul olyan szoros, hogy semmit sem vihetünk azon át magunkkal. A keskeny úton nem könnyű a keresztyén ember élete, de a vége az örök üdvösség!
Óvakodás a hamis prófétáktól
A Mt 7,15–23-ban az Úr Jézus a hamis prófétáktól óv. Ezzel azokra céloz, akik megpróbálják az embereket mindenféle téves koholmánnyal eltéríteni az igazságtól. Juhoknak tettetik magukat, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismerhetitek meg őket. A tüskebokor nem terem szőlőt, és a bogáncs fügét (lásd még Lk 6,43–46; 234. lecke; és Mt 12,33–35; 233. lecke). Ez az eset a hamis tanítókkal is. De nem kerülhetik el a büntetésüket: amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Az Úr Jézus mindenkinek, aki azt mondja, hogy az Ő nevében prófétált (beszélt) és ördögöket űzött ki, de nem cselekedte Atyja akaratát, azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
A hamis próféták első látásra a kegyes, őszinte emberekre hasonlítanak. Juhoknak látszanak, de belül farkasok. A hamis próféta egyáltalán nem beszél a keskeny útról és a szoros kapuról. Azt állítja, hogy az emberek elégedettek, és a bűnös szíve szerint beszél. Azt hirdeti, hogy „béke, béke és nincs veszély”, minden jól végződik mindenki számára.
Példázat:
Az emberek kétféleképpen hallgathatják azt, amit az Úr Jézus a Hegyi Beszédben tanítványainak mondott: vagy cselekszik azokat, vagy nem. Az Úr Jézus a végén egy példázattal szemléltette ezt. Aki hallgatja az Úr Jézus szavait, beszédét, és cselekszi azokat, azt ahhoz az emberhez hasonlítja, aki a kősziklára építette a házát. Azt pedig, aki hallja az Ő beszédét, de nem cselekszi azokat, ahhoz az emberhez, aki homokra építette a házát. Külsőleg nem látod, melyik ház épült kősziklára és melyik homokra. Látszólag pontosan egyformák. A különbség majd akkor derül ki, amikor nehézségek támadnak…
A kőszikla Krisztus. Egyik neve „Erős Isten” (Ézs 9,5). Ő a szilárd alap, melyre házunk fundamentumát el kell helyeznünk. Csodálatos kegyelem az, hogy Isten a Fiát adta, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Kősziklára építeni gondot és fáradságot jelent. Időt, energiát, megfontolást igényel, hogy megfelelő helyet keressünk az építéshez. Először le kell ásni a kőszikláig. Csak aztán lehet ráhelyezni arra a ház alapját. (Palesztinában a sziklás talajt sok helyen vékony rétegben tengerparti föveny lepte.)
Ha aztán záporeső esik, a víz árvízzé duzzad, és nekiütközik a háznak, ha heves zivatar dől neki, a bölcs építő háza szilárdan és biztosan áll. Az örvénylő víz nem tudja összedönteni, és a ház dacol a zivatarral. Nem omlik össze, mert kősziklára van alapozva.
Krisztusra, a kősziklára építés eredménye, hogy sem záporeső, sem zivatar nem tudja a bölcs építő házát összedönteni. A hívőt az életben sok baj érheti, sok próbát kell kiállnia, de azok nem árthatnak neki. A szikla, Jézus Krisztus örökké szilárdan tartja! Egészen más a helyzet a bolond embernél. Ő homokra építi a házát, csak úgy a talajra, anélkül, hogy szilárd alapot keresne. Azt gondolja, nem szükséges először leásni a biztos alapig a háza számára. Ő sokkal hamarabb kész, mint az, akinek először fárasztó munkával kőszikláig kell lejutnia. Amikor a ház kész, egész tartósnak látszik.
Ilyen az, aki nem értékeli a kősziklát, Jézus Krisztust, és nem hisz benne, akit az Atya azért küldött, hogy megtartsa azt, ami nélküle elvesznék. Életének háza egészen jónak tűnik, de az csak látszat. Mert ha záporeső ömlik, árvíz ostromolja a bolond ember házát, széllökések érik, kártyavárként omlik össze. A laza homok, melyre a ház épült, nem tud ellenállni a természeti erőknek.
A bolond építő, az az ember, aki azt gondolja, hogy lehet felületes keresztyén életet élni, most megtapasztalja, hogy alapja nem megbízható. Az ilyen bolond építő képmutató, olyan valaki, aki hamis reményeket táplál. Látszólag keresztyén, de nem tért meg őszintén Istenhez, nem született újjá. Nem tud megküzdeni a nehézségekkel és próbákkal, amelyek érik. És amikor végre meghal, kitűnik, hogy a bolond építőnek nincs semmi oltalma.
„És teljesen elpusztult.” Azt jelenti ez, hogy az esztelen építő házából semmi használható sem maradt. Nem nyújt már védelmet a háza a bolond, meggondolatlan lakónak. Védtelenül áll a próbákkal és bajokkal szemben. Nagy a csalódása, kára és szégyene. Reménye összetört.
Az Úr Jézus azt kéri, hogy térjünk meg hozzá, mert az ember csak így építhet igéjére, és hihet abban, s így élhet azután.
Az Úr Jézus beszéde végén a hallgatói álmélkodtak tanításán. Teljesen másként beszélt, mint az írástudók. Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, azaz tekintélyt parancsoló módon. Tanításai törvények voltak, szavai parancsok. Szíven találták az embereket.
Jegyzetek:
Böjtölés – Eledeltől, különösen a hústól való tartózkodás a bűnbánat jeleként vagy lelkigyakorlatként. Izráelben a böjt csak a nagy engesztelési napon volt kötelező (lásd 3Móz 16,29; 23,27; 4Móz 29,7). Önkéntes böjt is előfordult (lásd 1Sám 1,7; 31,13), rendkívüli esetekben, mint amikor Mózes az Úrral volt a hegyen (2Móz 34,28); ínséges napokon, mint Jósáfát (2Krón 20,3kk) vagy Súsán várában Eszter és a zsidók (Eszter 4,16kk) tették; hogy Isten kegyelmét kérjék, mint Nehémiás a perzsa király udvarában (Neh 1,4). A fogság idején és azután évente négy böjtnapot tartottak (lásd Zak 7,3.5; 8,19). A zsidók a böjtöt egyre inkább érdemszerző cselekedetnek kezdték tekinteni. A farizeusok a hét második és ötödik napján sok külső formasággal böjtöltek (lásd Mt 6,16; 9,14; Lk 18,12). Az Úr Jézus elítélte a helytelen gyakorlatot, de a helyeset akarta. (Lásd még Mt 4,2; ApCsel 9,9; 13,2–3; 14,23; 2Kor 6,5!)
A böjtöléssel az ember nem szerez érdemeket, azért teszi, hogy jobban tudjon koncentrálni Isten szolgálatára, vagy hogy jobban megérthesse az Ő parancsát egy speciális helyzetben. A böjtölés sohasem cél, hanem mindig csak eszköz.
A Kr. u. 3. század óta ismét törvényes érdemszerző cselekedetként kezdték gyakorolni a keresztyén egyházban a böjtöt. A róm. kat. egyházban böjti nap a péntek, negyven nap húsvét előtt (melyet a farsang előz meg, végén a húshagyókeddel) és még egyéb alkalmak. Akkor naponta csak egyszer étkeznek teljes étrenddel, amikor bizonyos ételek, különösen hús, nem kerülnek az asztalra. (Péntek halnap!)
A reformáció ismét helyesen értelmezte a böjtöt, amikor azt mondta, hogy az eszköz a test megfékezésére, előkészület az imádkozásra, megalázkodás Isten előtt. Jelenleg a keresztyén egyház megint majdnem teljesen megfeledkezett a böjtről, bár bizonyos körökben újra gyakorolják.
Madarak – A madarak gondtalan életével kapcsolatban gondoljunk azért arra, hogy egész nap táplálékot keresnek. Maguk is tevékenyek, és Isten ezt azzal jutalmazza, hogy megtalálják élelmüket. Tehát nekünk sem szabad tétlenül várnunk, hanem szorgalmasan kell munkálkodnunk, teljesen rábízva magunkat Isten nélkülözhetetlen áldására. Mindig „ora et labora”: imádkozzál és dolgozzál! (Lásd Fil 4,6–7-t is!)
Énekek:
Református énekeskönyv: 90:1; 127:1; 270:6; 274:1; 278:5–6
Jertek, énekeljünk: 126; 171; 176:1–2; 177; 192; 201:1–3
Harangszó: 25; 29; 44; 49
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 76; 97:1; 156
Erőm és énekem az Úr: 61; 119:1–2; 126:1–3
Megjegyzések:
Szilárd alapra építés – Mindig jó gondoskodni arról, hogy biztonságban éljünk. Azoknak az élete, akik máról holnapra élnek, bizonytalan. Különösen a lelki életben fontos nagyon, hogy életünket az egyetlen szilárd alapra, az Erős Kősziklára, Jézus Krisztusra építsük. Beszélgessünk erről részletesen a gyermekekkel! Ugyanis ők még csak most kezdik az életet. Nagyon fontos, hogy tudják, életük csak akkor lehet biztos, ha azt Krisztusra, a Kősziklára építik.
Magyarázzuk meg a gyermekeknek, hogy külsőleg a két ház nem különbözik egymástól. Mind a kettő nagyon szép. Ugyanígy kétféle keresztyén van: hívő építők, akik Krisztusra, a Kősziklára építették életüket, és olyan „keresztyének”, akik rendes életet élnek, templomba is járnak, de mindig csak felületesek maradnak, nem tértek meg. Nem kértek új szívet. A „házak” közti különbség majd a „viharban” és „árvíz” alkalmával mutatkozik meg, pl. nagy bajok között, üldöztetés idején, betegségben, halál alkalmával, az utolsó ítéletkor.
A Bevezetés tanításai – Ne akarjuk ezt a hét tanítást bezsúfolni egyetlen hittanórára, ráadásul együtt a feldolgozandó példázattal. Nehogy sokat markoljunk, és keveset fogjunk! Viszont, ha egyet kiemelünk a hét közül, az alkalmas lehet egy ráhangoló beszélgetés témájául. A választott tanításon keresztül szemléltethetjük, hogyan lehet azt kétféleképpen hallgatni: cselekvő engedelmességgel vagy passzív közömbösséggel, netán ellenségesen.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
A bolond-okos ellentétes fogalompár elmélyítése különböző nyelvi feladatokkal, játékokkal:
Technika / Vizuális kultúra (Rajz)
– Modellépítés játékkockákból, építőelemekből. (* **)
– Lakóház készítése papírdobozokból. (* **)
– Lakóház belső terei: rajzzal (*), beépítéssel (**).
– Papírhajtogatás: lakóház modellje. (*)
– Házmodell építése agyag vagy kő, gipsz segítségével. (** ***)
Matematika
Vázlat:
Jézus
Hegyi Beszéd:
– böjt
– nem lehet két úrnak szolgálni
– ne aggodalmaskodjunk
– imádkozás
– széles út, szoros kapu
– hamis próféták
Példázat:
2 építő
– kősziklára – az Úr Jézusra – megmarad
– homokra – az Úr jézus nélkül – összeomlik
bajok:
– szélvihar
– árvíz
365/236. A kősziklára és a homokra épített ház – tanári segédlet és feladatlapok egyben
235. A MIATYÁNK
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Imádkozás az Atyához.
Előzmények:
A hegyen ülve az Úr Jézus tanította a tizenkét apostolt. A tanítást Hegyi Beszédnek nevezték el.
Bevezetés:
A Hegyi Beszéd egyik legfontosabb része az, amely az imádkozásról szól. Az Úr Jézus már beszélt arról, hogy nem szabad képmutató módon imádkozni, úgy, ahogyan az Ő idejében tették némelyek, akik feltűnően a zsinagógákban vagy az utcasarkokon állva imádkoztak (lásd Mt 6,5; 234. lecke).
A Példabeszédek könyve 28,9-ben azt olvassuk: „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.” A képmutatás az imádkozásban utálatos Isten előtt.
Megjegyzés: A „Miatyánk” tárgyalásánál okos dolog a nagyok számára egyúttal a Heidelbergi Káté 45. úrnapi kérdéseit is megbeszélni. Ennek a leckének a magyarázata is többek között azon alapszik.
Történet:
Az Úr Jézus arra tanította az apostolokat, hogy belső szobájukban imádkozzanak. Ez a ház egyik ablaktalan helyisége. Biztonság okáért csukd be még az ajtót is, mert nincs arra szükség, hogy bárki is tudja, te imádkozol.
Imádkozz tehát titkon az Atya Istenhez, aki lát téged még akkor is, ha titkon imádkozol, és megfizet neked.
Szükség van itt némi magyarázatra. Természetesen nem mindig a „belső szobánkban” kell imádkozni. Minden hely jó erre. A legjobb, ha van egy hely, ahol semmi sem zavar. A magányos imádkozáskor nem tüntetsz az imádkozásoddal, mint ahogy azt a képmutatók tették Jézus idejében.
Néhány példa a Bibliából: Izsák a mezőre ment ki imádkozni (lásd 1Móz 24,63; 22. lecke). Az Úr Jézus gyakran keresett egy csendes helyet valamelyik hegyen, hogy ott imádkozzék (lásd többek között Lk 6,12; 234. lecke). Péter Joppéban Simon tímár házának tetején imádkozott (lásd ApCsel 10,9; 330. lecke).
Persze szükség van arra is, hogy olyan helyen imádkozzunk, ahol sokan vannak. De azt ne tegyük feltűnően és hosszan, hogy azzal másoknak bosszúságot okozzunk, vagy ezzel mutogassuk, milyen jók is vagyunk. Semmi esetre se mulasszuk el az étkezés előtti és utáni imádkozást, még ha az a hely nem is látszik alkalmasnak rá. Azzal ugyanis, hogy áldást kérünk ételünkre, arról teszünk bizonyságot, hogy elismerjük a Teremtőtől való függőségünket! Nem nélkülözhetjük áldását, még az egyszerű kenyérrel kapcsolatban sem.
A mennyei Atya is titkon van, olvassuk a Károli fordításban, azaz mindenütt ott van, csak az ember számára láthatatlanul. Tehát ott van még a legtitkosabb helyen is, ahol imádkozunk. Tudja mindig, hogy hol vagyunk, és mit imádkozunk.
Hogy a titkon mondott imádságot az Atya Isten nyilván fizeti meg (Károli szerint), az azt jelenti, hogy a legtitkosabb imádságainkat is meghallgatja úgy, hogy a körülöttünk levők azt észre sem veszik.
Amikor imádkozunk, ne legyünk „bőbeszédűek”. Ezt a pogányok teszik, amikor isteneikhez imádkoznak. Állandóan ugyanazokat a szavakat ismétlik, és hosszúra nyújtják az imádságukat, így megpróbálják magukra vonni istenük figyelmét, hogy hallgassa meg őket. Az Úr Istennél erre nincs szükség. Ő azonnal és tökéletesen meghallja az imádságot. Az kételkedés az Ő mindenhatóságában, ha túl bőbeszédűek vagyunk az imádságunkban, és ez azt bizonyítja, hogy nem tiszteljük eléggé az Ő isteni fenségét. Mi nem is kényszeríthetjük az Atya Istent nyomorúságos imádsággal valamire. Ő nem az imádságunkért hallgat meg.
Az Úr Jézus azt mondja, hogy ne úgy imádkozzunk, mint a pogányok, mert mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. Ezt gyakran tapasztaljuk is: Imádkozunk valamiért, mondjuk egy levélért, melyben fontos hír lesz a számunkra. Egy óra múlva megkapjuk a levelet. Ez azt jelenti, hogy azt a levelet már előbb elküldték, mint ahogy mi azért imádkoztunk. (Ézs 65,24: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”)
A zsidók imádsága általában nem volt őszintének mondható. Ezért tanítja az Úr Jézus tanítványainak és nekünk is a „Miatyánk”-ot, melyet a „legeslegtökéletesebb imádságnak” és „Úri imának” is neveznek. Jézus azt mondja, hogy a tanítványok így imádkozzanak, és aztán a „Miatyánk” következik, az az imádság, melyet minden igazi keresztyén elmondhat.
Először arról szólunk, hogyan kezdődik az imádság, aztán külön a hat kérésről.
Az első három kérés különösen Istenre és az Ő dicsőségére vonatkozik; a három utolsó a mi lelki és mulandó dolgainkról szól. Az imádság dicsőítéssel és „ámen”-nel végződik.
Az imádság így kezdődik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. Isten az Ő gyermekeinek Atyja. Az Úr Jézus Krisztus, az Isten Fia által nevezhetjük Istent Atyánknak. Ez egyúttal az igazi keresztyént megtanítja, hogy Istent, mint Atyát gyermekként félje. Úgy kell tisztelnie, mint gyermeknek az apját, de még nagyobb hódolattal is, mivel Isten nem követhet el hibát, sem bűnt. Ő szent és tiszta.
Végül az igazi keresztyén ezáltal megtanulja, hogy Isten olyan szeretettel gondoskodik gyermekeiről, mint ahogy egy földi apának kell gyermekeiről gondoskodnia, de még annál is tökéletesebben.
Az „aki a mennyekben vagy” szavak nagy jelentőségűek az imádságban, mert ez az imádkozót mindig arra figyelmezteti, hogy Isten mennyei Felség. Tehát soha sem szabad Istenről földi módon gondolkodni és beszélni. Az is kitűnik ezekből a szavakból, hogy Ő mindenható, aki a test és lélek minden szükségéről tud gondoskodni.
Gondolatai, szavai, és minden, amit a keresztyén tesz, Őt dicsérje és magasztalja. Ha nem így van, akkor szégyen éri az Ő szent nevét. Azok, akik azt hallják, hogy a keresztyén ember rosszul szól róla, ezen megbotránkoznak, vagy szavai és tettei által egyre jobban megvetik Őt.
A keresztyén ember gondolatainak is szentnek kell lennie, mert azokkal is meggyalázhatja Isten nevét. Ez az első kérés tehát nagyon fontos, és jó éppen erre nagy gondot fordítani, ha hozzá imádkozunk.
Másodszor Isten országának a megőrzését és terjedését kéri vele. Ez a kérés is világosan jelzi, hogy az Úrnak nagy jövője van.
Továbbá az is benne foglaltatik ebben a kérésben, hogy az Atya Isten mindent, ami az Ő országát feldúlni akarja, semmisítsen meg. Különösen az ördög munkáját kell megakadályozni.
Itt ezzel a keresztyén ember Isten egyházának, az Ő országának a tisztaságáért is imádkozik. Vagyis azért, hogy az Atya védje meg gyermekeit minden rossz, külső és belső befolyástól. Gondolunk itt a tévtanokra, a Biblia helytelen magyarázatára, s Istennek és igéjének a kigúnyolására.
Ez a kérés a földi életre vonatkozólag azt kívánja, hogy ez a földi kor legyen rövid, és a mennyek országa jöjjön el minél előbb.
Végül azt kéri a keresztyén ember ebben a kérésben, hogy megérhesse Isten országának a megvalósulását, melyben Istent, mint Atyát tiszteli mindenki mindenben.
Mi már nagyon jól tudjuk, hogy még a jó keresztyének sem engedelmeskednek mindig Isten akaratának. Mennyivel inkább ellenszegülnek hát annak azok, akik Őt nem ismerik.
Ez a kérés tehát könyörgés az emberek megtéréséért, s magának a keresztyén embernek és keresztyén társainak naponkénti megtéréséért is.
Jó példa ennek a kérésnek az illusztrálására „Ábrahám áldozata a Mória hegyén” (1Móz 22,1–19; 20. lecke).
Ennek az első három kérésnek eszkatológikus jellege van, azaz meghallgatása akkor lesz teljes, ha Isten országa eljön majd a maga dicsőségében.
Továbbá ebben a kérésben nem bőséget kérünk, hanem Ágúrral szólva: „Adj annyi eledelt, amennyi szükséges” (Péld 30,8). Így értelmezhetjük Lukács evangéliumának eltérését is, ahol a „ma” helyett ez áll: „naponként”. Naponként, tehát minden napra annyit adj, amennyi elegendő.
Végül, a keresztyén ember nemcsak a maga számára kér, hanem Isten minden gyermeke, tehát távoli testvérei számára is, mindent, ami a test fenntartásához kell.
Istennel szemben végtelen nagy az adósságunk a bűn miatt. Mindennap növekszik az adósságunk. Azért olyan szükséges, hogy állandóan kérjük bűneink bocsánatát. A keresztyén ezt azért kérheti, mert az Úr Jézus szenvedett, meghalt és eltemettetett Övéi bűneiért! Másként sohasem közeledhetne egy keresztyén sem ezzel a kéréssel Istenhez.
„Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, azt jelenti, hogy a keresztyén is meg kell hogy tudjon és akarjon bocsátani felebarátjának.
Most e kérésben azért könyörgünk az Atyához, hogy Szentlelke által védelmezze és erősítse övéit ezen halálos ellenségek elleni küzdelemben. Kérjük azt is, hogy ebben a lelki küzdelemben ne maradjunk alul, tehát ne veszítsük azt el. Erőt is kérünk ahhoz, hogy a küzdelemben ellene tudjunk állni a kísértők nagy hatalmának. Ez a harc addig folyik, amíg a keresztyén élete végén Krisztusban győzelmet nem arat.
Az imádság befejezése így hangzik: „Mert tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen.” Ez azt jelenti, hogy egyedül Istené a dicsőség. Mindazt, amit ebben az imádságban kérünk, csak a mennyei Atya ajándékozhatja nekünk. Ő a Király az országában, ezért csak Ő adhat kegyelmet. Egyedül neki van hatalma arra, hogy mindazt a jót, amit az imádságban kérünk, nekünk ajándékozza. Tehát nem emberé a dicsőség, hanem Istené, akinek nevét örökké dicsőítjük.
Az „ámen” szó azt jelenti: „ez igazán és bizonyosan meglesz.” Amikor a keresztyén ember imádkozik, bizonyos lehet abban, hogy a mennyei Atya meghallotta. Ezzel az „ámen”-nel még egyszer az Atyának adja a dicsőséget, ami Őt megilleti, mert Isten azt akarja, hogy Őt imádják. Az Úr Jézus az egyik kérést, az ötödiket külön is megmagyarázta. Bizonyára azért, mert ismerte az embert; nem könnyen bocsátja meg a vétkeket, amiket a másik ellene elkövet.
Ha megbocsátjátok – ez elsősorban a tanítványoknak szól – az embereknek a vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a tiéteket. Ez keményen hangzik, de milyen egyszerű! Később az Úr Jézus ezt még egyszer megmagyarázta az adós szolgáról szóló példázatában (Mt 18,21–35; 263. lecke).
Kiegészítés:
A „Miatyánk” a Lk 11-ben.
Amikor az Úr Jézus egy helyen imádkozott, és azt befejezte, egyik tanítványa azt kérte tőle: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” Ő pedig mondta nékik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok…” Majd az „Úri imá”-val folytatta. Ez a változat több helyen eltér a Máté evangéliumában olvasható „Miatyánk”-tól:
– A megszólítás csak így hangzik: Atyánk.
– A harmadik kérés: „legyen meg a te akaratod”, hiányzik. Ez benne van a második kérésben: „jöjjön el a te országod”.
– A negyedik kérésben (Máté szerint) a „ma” szó helyett „naponként” áll, így egyértelmű, hogy egy napi táplálékról van szó.
– Az ötödik kérésben „vétkeink” helyett „bűneink” áll először.
– Az utolsó kérés második fele: „de szabadíts meg a gonosztól”, szintén hiányzik. Ez is benne foglaltatik ebben: „ne vígy minket kísértésbe”.
– A záró dicsőítés (doxológia) és az Ámen is hiányzik. Ez egy évszázados liturgikus forma (lásd 1Krón 29,11), melyet a gyülekezet mondott válaszképpen az imádságra. A legősibb kéziratok fel se jegyezték. A róm. kat. egyház ma is külön használja liturgiájában.
Amint láthatjuk, a „Miatyánk” két változata között csak formai eltérések vannak, tartalmában teljesen azonos a két imádság. Az Úr Jézus tehát nem liturgiai formát adott, hanem példát a helyes imádságra. Ezen a mintán érthetjük meg, hogy mit és hogyan kell kérnünk.
Utána az Úr Jézus két példázatot mondott el az imádkozásról, melyekről a 270. leckében szólunk.
Énekek:
Református énekeskönyv: 141:1–2; 482:1–10; 483:1–18; 484:1–3
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 64; 80
Harangszó: 18; 40:1.5–6; 41; 42; 52:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 12; 30; 31:1–4; 33; 53:1.5; 71; 72; 76; 156
Erőm és énekem az Úr: 27:1; 38; 46; 48:1–3; 80:1; 111
Megjegyzés:
Imádkozás az Atyához – Nem mindenki mer Istenhez, mint „Mi Atyánk”-hoz szólni. Az igazi keresztyének ezt mégis megtehetik az Úr Jézus Krisztus, a Közbenjáró, az Isten Fia által. Más szóval: Az igazi hívő mondhatja, van menetelünk az Atyához, mivel Jézus Krisztus szószólónk az Atyánál. Ő imádkozik értünk. Ha bűnbánattal járulunk Istenhez, úgy tekinthetünk rá, mint Atyánkra, ahogy a tékozló fiú tette a róla szóló példázatban. Szabad és lehet kegyelmet kérni az Atyától, mivel Jézus Krisztus gondoskodott arról, hogy legyen megbékélés köztünk és az Ő Atyja között.
De nem ez a „legeslegtökéletesebb imádság” az egyetlen, amit imádkozni szabad. Ez egy „mintaimádság”, mely példa arra, hogyan kell imádkoznunk.
Feltűnő, hogy ebben az „Úri imá”-ban nem Jézus nevében imádkozunk. Pedig a Jn 16,23–24 azt tanítja a tanítványoknak és nekünk: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” A Jézus nevében való imádkozás „szabadon mondott imádság”-ot jelent, azt az imádságot, amit minden keresztyén rendkívüli nyomorúságában magáért mond, és olyan valakinek az imádságát, aki egy csoportért (családért, osztályért, összejövetelen stb.) imádkozik, és természetesen az egész gyülekezet imádságát, az úgynevezett liturgikus imádságot.
A „Miatyánk”-ot, ezt a „mintaimádság”-ot kívülről is mondhatjuk. Ezért vigyáznunk kell, hogy ez a különleges imádság ne legyen „megszokott imádság”, melyet ráfigyelés nélkül mondunk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Társadalmi ismeretek / Történelem
A „Miatyánk”-ot a keresztyén egyházban évszázadokon át imádkozzák, hivatalosan többé -kevésbé a harmadik század óta.
Élő idegen nyelv
Idegen nyelvet tanuló 11-12 éves gyerekek számára hasznos lehet, ha ismerős bibliai részeket a tanult nyelven olvasnak.
Vázlat:
Imádkozás a belső szobában A „Miatyánk”:
– „Úri ima”
– „legtökéletesebb ima”
365/235. A MIATYÁNK – tanári segédlet és feladatlapok egyben