Üzenet – Téma:

* Örök életed a Jézus Krisztusban való hit által van.
* A hitetlenség elválaszt Krisztustól.

Előzmények:

Az ötezer ember megvendégelése utáni éjszakán Jézus a tengeren járva ment tanít­ványaihoz, akik a széllel és hullámokkal küsz­ködtek. Péter elindult a vízen Jézushoz, de megijedt, süllyedni kezdett, Jézus azonban meg­mentette. „Ő valóban Isten Fia” – mondták nagy tisztelettel a tanítványok. Miután megérkeztek Genezáret földjére, az Úr Jézus sok beteget meggyógyított.

Történet:

Mikor másnap Bétsaida-Júliában felébredtek az emberek, látták, hogy Jézus, aki tegnap oly csodálatos módon megvendégelte őket, már nincs ott. Míg egymással tanakodtak, Tibériásból egy kis hajóraj* érkezett. A tulajdonosok hajlandóak voltak mindenkit elvinni Kapernaumba, így nem kellett gyalog megtenni a hosszú utat.

Kapernaumba érkezve keresni kezdték Jézust. Amikor megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” Ő tudta, hogy csak azért keresik, mert ettek a kenyerekből és jóllaktak. Nem isteni hatalmát, hanem csak a bámulatos „csodát” vették észre. Intette őket, hogy ne a mulandó ételt kívánják, hanem az örök életre megmaradó eledelt keressék. Ezt az Ember fia (maga Jézus) adhatja nekik, mert Őt az Atya Isten „pecsételte el”*, azaz „választotta ki” erre.

Az emberek akkor megkérdezték Jézust: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?”

Ő megadta az egyetlen helyes választ: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyenek Őbenne, akit Isten küldött.

Az ott lévők azonban különös jelet kértek, hogy hihessenek neki. Atyáik a pusztában a mennyei kenyeret, a mannát ették, melyet Mózes adott nekik. Ezzel arra céloztak, hogy az előző napi nem volt ilyen különös. Jézus azonban megmondta nekik, hogy nem Mózes, „hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Az Úr Jézus itt magáról beszélt, de nem értették meg, mert azt kérték tőle: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Továbbra is földi és nem lelki módon gondolkodtak.

Az Úr Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

Látták Őt (és csodáit ), mégsem hittek benne. De akit az Atya neki adott, hozzá fog jönni, és Ő soha nem küldi el őket. Nem azért szállt le a mennyből, hogy a maga akaratát tegye, hanem az Atyjáét. Isten akarata az, hogy senki, aki a Fiát látja és hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen, és feltámadjon az utolsó napon.

Ez egyáltalán nem tetszett a zsidóknak. Jézus ugyan azt mondta, hogy Ő az élet kenyere, de mit érnek vele? Zúgolódtak: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?” Jézusban csupán csak egy mindennapi embert láttak.

Az Úr tovább tanította őket: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.”

Erről jövendölt már Ézsaiás próféta is: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek” (vö.: Ézs 54,13). Jézus ezt mindjárt meg is magyarázta: „Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.”

Még egyszer megmagyarázta: az atyák ugyan a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. „De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.” Majd megismételte: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”

A zsidók erre vitatkozni kezdtek: „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”

Az Úr Jézus válaszolt kétségükre: „Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.” Aztán magára mutatott, és így folytatta: „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.”

Azaz csak szenvedése és halála által nyerhetik el övéi az üdvösséget. Ő az igazi húsvéti bárány, melynek meg kell öletnie.

Azok, akik Őt eleinte csodái miatt követték és szívesen hallgatták, most nagyon elégedetlenek voltak. „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” Inni a vérét? Ki hallott ilyet? És hogy őt Isten küldte le a mennyből, azt egyáltalán nem hiszik el.

Jézus hallotta zúgolódásukat, és megkérdezte: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?” Arra figyelmeztette őket, hogy ne csak a földi, tehát a „testi” életükre gondoljanak. Tanuljanak meg lelkileg gondolkodni, és tanuljanak meg hinni a szavaiban. Csak a Szentlélek taníthatja ezt meg nekik.

Az Úr Jézus pontosan tudta, kik nem hittek benne. Sőt azt is tudta, hogy tanítványai közül egy majd elárulja Őt! Azt mondta a népnek: „De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.”

Erre aztán sok embernek elege lett Jézusból. Elhatározták, hogy visszavonulnak tőle, és nem járnak vele többé: a több mint ötezer követőből csak tizenkettő maradt.

Kiegészítés (János 6,67–71):

Miután sokan elhagyták, Jézus azt mondta tizenkét tanítványának: „Vajon ti is el akartok menni?”

Simon Péter a többiek nevében is így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje!”

Az Úr Jézus tudta, amit Péter még nem tudhatott, hogy egyikük el fogja árulni. Ezért mondta: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.” János hozzáteszi, hogy Jézus ezt Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta, mert ő fogja később Jézust elárulni.

Jegyzetek:

Kis hajó – A görög szövegben a Jn 6,17-ben „ploion”-t találunk, ami „hajó”-t jelent, a 6,22-ben pedig „ploiarion”-t, ami „kis hajó, hajócska, csónak.” Azok a hajók is, melyek később Tibériásból jöttek, „ploiarion”-ok, tehát kis hajók voltak. Eszerint a tanítványok a nagy hajóval mentek el. Ez a hajó esetleg nem tudott a part közelébe jönni, úgy hogy ők egy kisebb hajóval jutottak oda, és azt lehorgonyozva a part közelében hagyták. Talán azt gondolták, hogy Mesterük azzal jön majd utánuk, ami azonban nem történt meg.

Pecsétjével igazolta – Egy fejedelem vagy más magas rangú személy különleges parancsot vagy rendeletet tartalmazó levelét pecséttel látta el. Ez a helyzet Jézus Krisztussal is: Atyja különleges rendelettel küldte Őt a földre. Pecsétjével igazolta Őt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 105:1.24; 239; 437:1.3.5; 438:6–7
Jertek, énekeljünk: 66; 104
Harangszó: 35; 37; 46; 49:3–5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 57; 77
Erőm és énekem az Úr: 48; 66; 136

Megjegyzések:

Örök élet a Jézus Krisztusban való hit által – Ennek az Úr Jézus és követői között lezajló párbeszédnek megragadó a tartalma. Megtanuljuk belőle, hogy csak általa és benne nyerjük el az üdvösséget, melynek a benne való hit a feltétele. Tanítsuk meg a gyerekeket erre az igazságra!

Hit nélkül nincs megtartatás – Aki nem hisz Jézus Krisztusban, mint az élet kenyerében, az kiesik Isten kegyelméből. A hitetlenség a legnagyobb akadály ember és Isten között. Láthattuk, hogy éppen a materialista, földi, önmagukra irányuló gondolkodás tartja vissza az embereket, hogy higgyenek az Úrban. Aki nem nyílik meg – a Szentlélek által vezetve – a Jézus Krisztusban ajándékozott kegyelem előtt, az idegen marad attól.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem)

• Milyen a jó vezető? A szavak és a tettek összhangja. Példák a történelemből és a jelen politikai életből. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Interjú készítése szóban vagy írásban a bibliai történet egyik szereplőjével. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Jézus
nagy sokaság – csodák
„Én vagyok az élet kenyere”
Mózes – manna
az emberek csalódtak – elhagyják Jézust
tanítványok: „Te vagy az Istennek Szentje.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/253. Sokan elhagyják Jézust – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 157.69 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Az Úr felhasználja a mindennapi dolgokat.
* A kisgyermekeket is használni tudja.

Előzmények:

Az Úr Jézus tanítványaival félrevonult a Galileai-tenger mellett fekvő Bétsaida közelében egy lakatlan helyre. A környékről tódultak hozzá az emberek.

Történet:

Nagy sokaság közeledett. Az emberek olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és Jézus megszánta őket. Segíteni akart rajtuk. Meggyógyította betegeiket és tanította őket. Beesteledett. A népnek enni kellett, és még a sötétség beállta előtt hazatérni.

A tanítványok emiatt aggódva fordultak Jézushoz: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.”

Jézus végignézett a sokaságon, és azt mondta tanítványainak: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” Majd Fülöphöz fordult, hogy próbára tegye: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” (Jézus ezt azért mondta, mert Ő már tudta, mit fog tenni.) A tanítványok csodálkoztak. Csak kétszáz dénárjuk* volt. Fülöp meg is mondta: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.”

Mintegy ötezer férfi volt ott az asszonyokon és gyermekeken kívül.

„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt Jézus. Nemsokára jött András és elmondta, hogy talált egy gyermeket, akinél van öt árpakenyér és két hal. „De” – tette hozzá – „mi ez ennyinek?”

Jézus akkor megparancsolta, hogy ültessék le az embereket százas és ötvenes csoportokban a fűre. Amikor már mindenki ült, Jézus vette a kenyereket és a halakat, s hálát adott Atyjának az ételért.

Aztán megáldotta* és megtörte* a kenyereket, majd a tanítványoknak adta, hogy osszák szét, ugyanígy a halakat is*.

Az emberek ettek és jóllaktak.

A maradékot össze kellett szedni, hogy semmi ne vesszen kárba. Tizenkét kosár telt meg velük. Az emberek nem győztek csodálkozni. „Ez valóban az a próféta*, akinek el kellett jönnie a világba.” – mondták lelkesülten egymásnak.

Az Úr Jézus tudta, mi a céljuk: magukkal akarják vinni, hogy királlyá tegyék. Ezért ismét felment a hegyre egymagában. Nem akart „kenyérkirály” lenni.

Jegyzetek:

Dénár – Egy római dénár egy szolga napi bére (Mt 20,2), mintegy négy gramm súlyú ezüstpénz volt. (A mai infláció mellett nehéz meghatározni az értékét). Valószínűleg éppen kétszáz dénárja volt a tanítványoknak. A Jn 12,6-ból tudjuk, hogy Iskáriótés Júdásnál volt az erszény.

Megáldotta a kenyereket – A Jn 6,11-ben azt olvassuk, hogy Jézus hálát adott a kenyerekért és a halakért. A Mt 26,26–27-ben az utolsó vacsora alkalmával Jézus megáldotta a kenyeret és hálát adott a borért. A Mt 14,19; Mk 6,41; Lk 9,16 és Mt 26,26 az „eulogeo” görög szót használja, amely egyaránt jelenti azt, hogy „áldani” és „hálát adni”.
A Mt 26,27-ben és a Jn 6,11-ben az „eucharisteo” szót találjuk, ami „hálát adni” jelentésű (gondoljunk a róm. kat. misében szereplő eucharistiára). Nálunk többnyire az a szokás, hogy evés előtt áldást kérünk az ételre, evés után pedig hálát adunk érte.

A kenyér megtörése – Izráelben általában a családapa, a társaság legidősebb tagja előbb megáldotta a kenyeret, majd megtörte és szétosztotta.

A kenyér és a hal kiosztása – Nem tudjuk megmagyarázni a kenyerek és halak megsokasításának csodáját. Hasonló csodáról olvasunk a 2Kir 4,5-ben (148. lecke) az özvegy olajával kapcsolatban: az olaj folyik mindaddig, amíg minden edény meg nem telik. Jobb, ha nem próbáljuk a csodákat megmagyarázni. Inkább csak csodálkozzunk rajtuk!

Próféta– Az 5Móz 18,15-ben Mózes azt jövendöli: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok!” Az 5Móz 18,18-ban az Úr ezt megerősíti: „Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1; 105:1–2; 136:3.25; 196:1.3; 379:1–2
Jertek, énekeljünk: 80; 145:1; 171; 218; 219; 255–257
Harangszó: 37:2; 51:1–2; 53:7
Dicsérjétek az Urat!: 7:1; 10–13; 44:1.3; 50:3.6
Erőm és énekem az Úr: 15:1; 48; 99:2

Megjegyzések:

Az Úr felhasználja a mindennapi dolgokat – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy Jézus nem különleges eszközökkel cselekedte ezt a csodát! Nem használt semmiféle „varázseszközt”. Az ott levő kenyerek és halak voltak az eszközök ehhez a csodához. Ő tehát a mindennapi dolgokat használja fel, hogy segítsen rajtunk.
Beszédes példája ennek: Corrie ten Boom és nővére Betsy koncentrációs táborban voltak. Corrie-nak volt egy üveg vitamincsöppje. A többi asszonnyal együtt mindennap bevettek pár csöppet. Mindaddig tartott a vitamin, míg egy napon vitamincsöppeket osztottak szét. Akkor kiderült, hogy az üvegecske kiürült.
Különbség van a kenyér és hal evése és egy jel észrevétele közt is (lásd Jn 6,26). Az emberek jóllaktak, s eszükbe sem jutott, hogy csodát láttak, Jézus isteni hatalmának a jelét. Így tekinthetünk mi is mindent, amit Istentől kapunk, „egészen mindennapi”-nak. Csodálko­zunk-e azon, hogy mindennap ehetünk, tető van a fejünk fölött, van mibe öltöznünk stb.?

Az Úr és a kisgyermekek – A „nagyok”, a felnőttek gyakran átnéznek a gyerekeken, nem érnek rá, nem figyelnek igazán rájuk. Jézus különösen is szerette őket. Keményen rászólt a tanítványokra, mikor azok el akarták a gyerekeket távolítani a közeléből, s példaként állította eléjük őszinteségüket, bizalmukat. Itt is egy gyerek ajánlja fel bizalommal szegényes útravalóját Jézusnak ahelyett, hogy maga igyekezett volna belőle jóllakni csupán. Feltételezhetjük, hogy meglátta Jézusban a „prófétát”, akinek mindenre van hatalma. Milyen megtiszteltetés és öröm lehetett a számára, mikor látta, hogy az ő kevese hogy szaporodik. Bizony, a gyerekek is szolgálhatják az Urat (Tip és lámpása, Tom cédulái c. könyvek stb.).

A kísértés – Helyénvaló, hogy összehasonlítsuk az itt történteket Jézusnak a pusztai megkísértésével. Ott arra biztatta Őt a Sátán, változtassa a köveket kenyerekké, hogy éhségét csillapítsa. Jézus azonban elutasította a kísértőt. Az Ő küldetésének elsődleges célja lelki szükségünk kielégítése, de a testiről sem feledkezik meg.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Étkezési szokások a családban. Terítés otthon.(*)
• Mikor van szükség arra, hogy ételünket, egyéb javainkat megosszuk másokkal? Mit tudnak a gyerekek odaadni, megosztani? (* **)

Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai történet verses feldolgozása. Hangos versolvasás. (*)
• A gyerekek mindennapi életéhez kapcsolódó vers feldolgozása. (*)
• Beszélgetés Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk c. elbeszélése alapján. A kenyér megosztása mai élethelyzetekben – dramatizálás. (**)
• Étkezéshez kapcsolódó imádságok. Robert Burns asztali áldása. (**) Erdélyi népi imádság a bibliai történet felhasználásával. (***)
• Étkezéshez kapcsolódó imádság írása prózában vagy versben. (** ***)

Matematika

• Számlálás húszas számkörben rajzok alapján. Számjegyek írása. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia

• Honnan származnak az ételeink? Hogyan kerülnek a boltba? Hogyan készül a kenyér? (*)
• A teremtett világ csodái körülöttünk. (***)

Ének-zene

• Étkezéshez kapcsolódó énekes imádságok megismerése és éneklése. (* ** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika / Háztartástan (Technika)

• A terítéshez szükséges eszközök. A terítés módja (rajz alapján és a gyakorlatban). (*)
• Különböző ételek kivágása és ragasztása papírból papírtányérra és -tálcára. (*)
• Kosarak és belevaló (kenyér, hal, egyéb mai ételek) formázása agyagból vagy gyurmából. „Terítés” zöld textílián. (**)
• Színes kompozíció készítése kenyerek, halak, kosár leegyszerűsített formáival. Papírkivágás és -ragasztás. Kiállítás zöld drapérián. (***)

Vázlat:

Úr Jézus – Galileai-tenger
nagy sokaság – betegek gyógyítása
5000 ember
Fülöp
200 dénár
András + fiú: 5 árpakenyér – 2 hal
hálaadás – áldás
a kenyér és hal megtörése
12 kosár maradék
„Ez valóban az a próféta.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/251. Ötezer ember megvendégelése – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 678.09 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus apostolai az Ő követei.
* Ő ma is keresi, kit küldhet el követeként az emberek közé.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus először két vaknak adta vissza a szeme világát, azután egy némát szabadított meg egy tisztátalan lélektől, úgy, hogy a néma megszólalt.

Történet:

Az Úr Jézus tanítványaival bejárta Galileát. Mindenütt tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, melyben igazság és irgalmasság uralkodik. Meggyógyította a betegeket is. Látva a szegényeket és a nyomorultakat, megszánta* őket, könyörületességre indult irántuk. Elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Tudta, hogy rá, a jó Pásztorra van szükségük, hogy el ne vesszenek. Milyen tudatlanok és gondatlanok voltak, teljes bizonytalanságban éltek. Az írástudók és farizeusok nyújtottak ugyan nekik némi lelki segítséget, de megterhelték őket törvényeikkel, és nem tanították nekik, hogy csak a Messiásnál találnak oltalmat.

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta az Úr Jézus a tanítványainak. A népnek szüksége van jó igehirdetőkre, akik betelve Szentlélekkel, megmutatják nekik a jó utat.

A tanítványok számára nagy bátorítás volt, hogy „az aratnivaló sok”. A földműves örül, ha a szántóföldeken bőven termett a gabona. A tanítványoknak, mint Jézus követeinek, apostolainak* sok lesz az aratnivalójuk.

Az Úr Jézus magához hívta tizenkét tanítványát. Kiküldte őket kettesével, hogy járják be az országot. Hatalmat adott nekik, hogy a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Felhatalmazta őket, hogy mindenféle betegséget és erőtlenséget gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, és leprásokat tisztítsanak meg. Hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelített a mennyek országa!

Megbízatásuk végleges, de most még csak tanulják az apostolságot. Igazi munkájuk majd csak pünkösd után kezdődik, amikor a Szentlélek eljön rájuk (lásd ApCsel 2; 321.lecke).

A tizenkét apostol neve pedig ez: Simon Péter és testvére, András; Fülöp és Bertalan (Nátánáel); Tamás és Máté (az egykori vámszedő, Lévi); Jakab, az Alfeus fia és Taddeus; Simon, a Kananeus (vagy Zélóta) és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta Őt.

Ez a tizenkét ember most Jézus apostola. Mesterük utasításokkal látja el őket.

Nem szabad a pogányokhoz menniük, sem a samáriaiak városaiba betérniük, csak Izráel házának elveszett juhaihoz menjenek.

Az apostoloknak útközben nagyon egyszerűen kell élniük. Nem vihetnek magukkal az erszényükben se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt, se tarisznyát az ételnek, se két alsóruhát, se sarut, se botot. „Mert méltó a munkás a kenyerére”, azaz Isten gondoskodni fog róluk.

Azt is megmondja nekik Jézus, hogy hogyan viselkedjenek az emberekkel szemben. Ha bemennek egy városba vagy faluba, először tudják meg, hogy ki méltó ott arra, hogy annál megszálljanak. Ha elmennek ahhoz a házhoz, mondják azt: „Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5) Ha méltó rá a ház, békesség száll rá*, ha pedig nem méltó, a békesség visszatér a tanítványokra. Ott maradjanak, egyenek és igyanak velük. Ne menjenek házról házra!* Ha pedig valaki nem akarja befogadni őket, vagy nem hallgatja meg szavukat, menjenek ki a házból vagy városból, és még a port is verjék le a lábukról. Sodoma és Gomora földjének (lásd 1Móz 19; 17. lecke) elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Jézus úgy küldi el a tizenkettőt, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjanak az emberektől! Át fogják őket adni a törvényszékeknek, és megkorbácsolják a zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolják őket, mivel Jézus követői. Így lesznek Uruk tanúbizonyságai mind a föld nagyjai, mind a pogányok előtt.

De bátorítja is tanítványait: Amikor átadják őket a bíróknak, ne aggódjanak, hogy miképpen vagy mit mondjanak, mert megadatik nekik abban az órában. Ugyanis nem ők lesznek, akik beszélnek, hanem Atyjuk Lelke szól általuk. Sok gyűlölet és irigység támad majd amiatt, amit hirdetnek. Testvér a testvér ellen támad, az apa pedig a gyermeke ellen, a gyermekek a szüleik ellen, és megöletik őket. Az apostolokat is gyűlölni fogja majd mindenki Jézus nevéért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Még egy tanácsot kapnak: Ha az egyik városban üldözik őket, meneküljenek a másikba, mert még végig sem járják Izráel minden városát, mire eljön az embernek Fia.

A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere. Ugyanis, ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét. (Itt az Úr Jézus többek között azoknak az írástudóknak a szavaira céloz, akik azért jöttek Kapernaumba, hogy Őt letartóztassák, azt állítva, hogy Belzebub* a mestere (lásd Márk 3,22). Az apostoloknak nem kell rettegniük, mert nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit Jézus a sötétségben mond nekik, azt mondják el a világosságban; amit fülbe súgva hallanak, azt a háztetőkről hirdessék. Ne féljenek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljenek, aki a lelket is meg a testet is elvesztheti a pokolban.

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Isten számára értékesek a tanít­ványok, és védelmébe veszi őket. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Jézus nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre. Azért jött, hogy kardot, azaz harcot hozzon. Hogyan? Miatta az emberek küzdeni és veszekedni fognak. A fiú szembeszáll apjával, a lány az anyjával, a meny az anyósával. Így az embernek ellensége lesz a háza népe, amikor az egyik követni akarja az Úr Jézust, a másik nem. Jézus azt mondja, hogy aki jobban szereti apját vagy anyját, fiát vagy lányát, mint Őt, nem méltó hozzá. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követi Őt, nem méltó hozzá. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt.” Ami annyit jelent: aki azt hiszi, hogy megtarthatja életét Krisztus nélkül, az ezért fog elveszni. „Aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

„Aki titeket befogad, engem fogad be” – mondja az Úr Jézus – „és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” Ha Krisztus által fogad be az ember valakit, az Atyát is befogadja. Aki „egynek e kicsinyek közül”, azaz az apostoloknak – és mindenkinek, aki az Ő nevében az evangéliumot hirdeti – csak egyetlen pohár friss vizet ad inni, mert az tanítvány, azt Jézus meg fogja jutalmazni.

A tanítványok útnak indultak, az Úr Jézus pedig a környékbeli városokban hirdette az igét. Az apostolok pontosan teljesítették Jézus parancsát. Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Gonosz lelkeket is űztek ki, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

Nincs szó arról, hogy az apostolok meddig voltak távol. Visszatérve beszámoltak Jézusnak körútjukról. (Márk 6,30)

Jegyzetek:

Szánalom – Az itt használt „megszánni” ige többet jelent a törődésnél. Azt jelenti: irgalmasságot gyakorolni valakivel, megkönyörülni valakin, szánalomból nyújtani segítséget és védelmet. Mindezt szeretetből, mely cselekedetekben nyilvánul meg. Dávid Fia irgalmasságáról már a Zsolt 72,12–13 is jövendölt.

Apostolok – Máté és Márk evangéliuma csak itt nevezi a tanítványokat „apostolok”-nak: Mt 10,2 és Mk 6,30. Lukács többször is használja ezt az elnevezést: Lk 6,13; 9,10; 11,49; 17,5; 22,14 és 24,10. Lukács a Lk 6,13-ban közbevetőlegesen azt írja, hogy Jézus a tizenkét tanítványt „apostolok”-nak is nevezte.
Az Apostolok Cselekedetei mindig „apostolok”-nak nevezi, és azóta is így említik őket. Amikor „tanítvány(ok)”-ról van szó, ő(k) mindig Jézus Krisztus (így az apostolok) új követője/követői, pl. az ApCsel 6,1.7-ben „nőtt a tanítványok száma”, és az ApCsel 19,1-ben: Pál Efézusban „néhány tanítványra talált”. Kedves, hogy egyszer az ApCsel 9,36-ban a „nőtanítvány” szó is előfordul: ő Tábita (Dorkász).
Az „apostol” szó azt jelenti: „küldött” vagy „követ”. Ez a szó az Újszövetségben főként a tizenkét apostolt jelenti, akik közül árulása és öngyilkossága miatt kivált Iskáriótes Júdás. Helyére Mátyás került (lásd ApCsel 1,26). Később Pál is Jézus Krisztus apostola lett, őt is az Úr Jézus Krisztus hívta el. Apostolnak nevezték még Barnabást is (lásd ApCsel 14,14). Másokat, mint pl. Epafrodituszt a Fil 2,25-ben „küldött”-ként említik. A görögben ez is „apostol” („apostolos”), egy kissé más jelentéssel, t.i. őket egy gyülekezet „küldi”, hogy üzenetet adjanak át. A Zsid 3,1 magát Krisztust is „apostol”-nak nevezi: „hitvallásunk apostola és főpapja”.
Látjuk tehát, hogy az „apostol” nem mindig címet jelent. Péter, amikor az Úr Jézus mennybemenetele után arról szólt, hogy ki kell egészíteni az apostolok számát, azt mondta, olyat válasszanak apostollá, aki egész idő alatt együtt járt velük, kezdve a János keresztségétől, és tanúja volt az Ő feltámadásának. Erre az utolsó feltételre hivatkozott Pál, amikor apostoli tekintélyét védte (1Kor 9,1). Ugyanis Saul a damaszkuszi úton a feltámadott Úr Jézust hallotta (lásd ApCsel 9,1–7; 332. lecke).

Békeüdvözlet – Általános izráelita köszöntés a Zsolt 134,3-ból: „Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”

Ne menjenek házról házra – Az első látogatás alkalmával a háziak általában a legjobb ételeket teszik az asztalra a vendég iránti tiszteletből. Ha az apostolok állandóan más családhoz mennének, ez mindig megismétlődnék. Ez nem felelne meg annak az egyszerű életmódnak, melyet Mesterük megparancsolt nekik.

Belzebub – Eredetileg Baál-Zebub, azaz a „ház ura” és a „legyek ura” is, a filiszteus Ekron istene (lásd 2Kir 1,2). Ez az isten védett a legyek ellen, és elő is hívhatta azokat. Belzebub a „ház ura” is, és azé a házé is, ahol a démonok laknak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 78:1–2; 107:1.11; 378:6–7; 396; 397
Jertek, énekeljünk: 239
Harangszó: 45; 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 12:3; 78:1.3; 115; 128; 129

Megjegyzés:

Mit jelent az Úr Jézus apostolának lenni? – Hallhattuk, hogyan képzelte el az Úr Jézus az apostolságot. Kinek lenne hozzá kedve? Mégsem olvasunk arról, hogy az apostolok visszarettentek volna tőle. Bátran indultak útnak. A Szentlélek segítsége nélkül az nem lett volna lehetséges.
Bár nem vagyunk apostolok, mégis Jézus Krisztus gyülekezete minden tagjának feladata, hogy küldötteként bizonyságot tegyen róla. Hogy ez nehéz, azt már sokan megtapasztalták az elmúlt századok folyamán. Szó szerint beteljesedett, amit az Úr Jézus mondott: nem fogadják be, kigúnyolják, bebörtönzik, elítélik, sőt meg is ölik őket. De mégis, aki igazán keresztyén akar lenni, nem habozik bizonyságot tenni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban talált meg!
Gondoljunk itt különösen azokra a lelkipásztorokra, misszionáriusokra és evangelizátorokra, akiknek minden körülmények között el kell végezniük a munkájukat.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Jeles személyek az egyház- és missziótörténetből. Hozzájuk fűződő történetek. (***)
• Mit jelent ma az evangélium? Misszió ma. Kapcsolat keresztyének és nem keresztyének között. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Az evangélium üzenetének megfogalmazása újsághír formájában. (***)
• Dramatizálás a bibliai történethez vagy mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: a jó hír, az evangélium továbbadása. (***)

Vázlat:

Galilea
tanítványok: apostolok – kettesével
Jézusról bizonyságot tenni
hatalom

Péter és András
Jakab és János
Fülöp és Bertalan (Nátánáel)
Tamás és Máté (Lévi)
Jakab, az Alfeus fia és Taddeus
Simon, a Kananeus (Zélóta)
Júdás, az Iskáriótes

Jézusért elindulni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/249. Jézus kiküldi tizenkét tanítványát – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 121.33 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Jézusnak hatalma van a betegségeken és a halálon.
* A hit Isten ajándéka, mely Hozzá nyit utat.

Előzmények:

A gadaraiak földjén, a Galileai-tenger túlsó partján az Úr Jézus megszabadított egy meg­szállottat.

Történet:

Amikor Jézus kiszállt a hajóból, Kapernaumban már nagy sokaság várta.

Jairus*, az egyik zsinagógai elöljáró jött azonnal hozzá. Egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, nagyon beteg, haldoklik. Jairus mégis hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Hitt Jézus isteni hatalmában.

Leborult a lába elé, és esedezve kérte: „Kislányom halálán van*, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”

Jézus elindult Jairussal. A sokaság is követte Őt, és körülötte tolongott.

Volt köztük egy beteg asszony is, aki vérfolyástól szenvedett. (A törvény szerint ez tisztátalanságnak számított, úgyhogy nem mehetett sem a templomba, sem a zsinagógába!) Már tizenkét éve volt beteg. Sok doktornál járt, de csak elszegényedett, állapota pedig egyre romlott. Hallotta, hogy Jézus sok embert meggyógyított. Azt gondolta magában: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” Ilyen nagy hite volt.

Valóban meg is érintette hátulról Jézus ruháját, és azonnal érezte, hogy teljesen meggyógyult! Jézus is nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle. Megkérdezte: „Ki érintett engem?” A tanítványai így feleltek: „Látod, hogyan tolonganak körülötted, és ezt kérdezed?”

Jézus erre körülnézett, hogy lássa, ki tette. Tudta, ki volt az, mégis várt.

Az asszonyt nagyon megrendítette, ami vele történt. Remegve borult le Jézus előtt, és elmondott neki mindent. Jézus pedig így felelt: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Még beszélgettek, amikor szomorú hírrel jöttek Jairushoz: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!”

Jézus ezt hallva így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul!” S útnak indultak Jairus házához. Csak három tanítványa, Péter, Jakab és János mehettek be vele. Ők lesznek tanúi az eseményeknek.

A házban a siratóasszonyok* hangos jajveszékelése, és a gyászzenét fúvó fuvolások lármája fogadta. Így szólt a siránkozókhoz: „Miért csináltok ilyen zűrzavart és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik!”

Azok kinevették, mert tudták, hogy a leányka meghalt! Jézus mindenkit kiküldött, s a szülőkkel és a három tanítvánnyal bement a halottas szobába. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talitha* kúmi!”, ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!”

A leányka azonnal felkelt. Teljesen meggyógyult!

Jézus szigorúan megparancsolta a szülőknek, hogy ezt senki meg ne tudja. Adjanak most enni a leánykának, így láthatják, hogy teljesen egészséges. Mindazok, akik látták a csodát, nem tudtak hova lenni az ámulattól.

Jegyzetek:

Jairus – „Jáir” görög alakja, annyit jelent „Ő megvilágosít”.

…halálán van – A Mt 9,18-ban azt olvassuk, hogy a leányka már meghalt, amikor Jairus Jézushoz ment: „Az én leányom éppen most halt meg”. Márk azonban azt írja, hogy a gyermek „halálán van”, Lukács pedig szintén, hogy „halálán volt”. Az „arti” görög szót lehet „most”-nak, „éppen most”-nak, de „mindjárt”-nak is fordítani. Az látszik a leghelyesebbnek, ha „mindjárt”-tal fordítjuk. A hírt hozók különben nem jöttek volna Jairus házából, hogy hírül adják a leányka halálát! Amikor Jairus Jézussal találkozott, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a gyermeke még él. Leányát haldokolva hagyta ott, hogy Jézust hittel segítségül hívja.

Siratóasszonyok – A Bibliában csak egyszer van szó siratóasszonyokról: a Jer 9,16-ban. Tudott dolog, hogy Palesztinában és más közép-keleti országokban a gyászoló család siratóasszonyokat fogadott fel (és néhol fogad fel még ma is). Ez volt a foglalkozásuk. Kihullott könnyeiket korsócskákban megőrizték (gondoljunk csak a Zsolt 56,9-re: „…szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-e azoknak számát?” – Károli fordítás), hogy bizonyítsák, jól végezték munkájukat.
Elképzelhető hát, hogy Jairusnál is voltak siratóasszonyok. Talán a zenészekkel együtt ők is kinevették Jézust, ezzel is bizonyítva, hogy szomorúságuk nem igazi, hanem foglalkozásszerű. Ha a leány élne, akkor talán elesnének a fizetésüktől. Mindezt azonban nem tudjuk bizonyosan.

Talitha – Fiatal lány kedveskedő megszólítása arám népi dialektusban.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:7; 30:1–2; 226:1; 238:5–7
Jertek, énekeljünk: 127; 174; 217
Harangszó: 26:6; 36; 51:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 2:5; 51:1; 55:2; 87:1.5; 168
Erőm és énekem az Úr: 74:1–2; 83

Megjegyzések:

Minden lehetséges a hívőnek – Mind a beteg asszony, mind Jairus hittel ment az Úr Jézushoz. A hit nélkülözhetetlen kapocs, melyet csak Jézus adhat. Tőle jön a segítség, de a hit az az út, melyen hatalma a hívőhöz érkezik. Az evangéliumok gyakran írnak erről. Gondoljunk többek között a Mt 8,13-ra, ahol Jézus azt mondja a kapernaumi századosnak: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” A Mk 11,24-ben pedig azt mondja tanítványainak: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” Röviden összefoglalva: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23) Így gyógyult meg a beteg asszony, és kapta vissza Jairus élve leánykáját. Mindketten hit által kapták meg az áldást, melyet Krisztustól vártak.
Mutassunk rá arra, hogy imádságunkhoz hitre van szükség. Más szóval: hit nélkül nincs imádság-meghallgatás. A hit olyan, mint a kulcs, mellyel az ajtót kinyitjuk. De a hit Isten ajándéka, s Tőle függ az is, hogyan s mikor hallgatja meg kérésünket.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

• Gyász a családban, a helyi közösség életében. (* ** ***) A gyászhoz kapcsolódó szokások régen és ma. (** ***) A gyász szokásai más népek körében. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers feldolgozása beszélgetéssel. Téma: kedvenc állatom elvesztése. (*)
• A bibliai történet részekre osztása, címadás részenként. A történet újra elmondása a vázlat segítségével. (**)
• A bibliai történet valamelyik eseményének személyes elbeszélése valamelyik szereplő nevében szóban vagy írásban. (**)
• A bibliai történet jelenetekre osztása. Jelenetenként: címadás; szereplők, helyszín, párbeszédek megfigyelése; dramatizálás. (***)
• A bibliai történet elbeszélése írásban valamelyik szereplő nevében. (***)
• Kreatív szövegalkotás: imádság, hálaadó ének megfogalmazása bibliai szereplő (Jairus) nevében. (** ***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Az élőlények jellemzői, életjelenségek. Beszélgetés képek alapján. Élőlények és élettelen dolgok megkülönböztetése, csoportosítása. Tablókészítés. (*)
• A halál, pusztulás természetes okai. Különböző élőlények pusztulása. (*)

Biológia és egészségtan / Háztartástan (Technika)

• A menstruáció. Jelentkezése és zavarai. A menstruációval kapcsolatos személyi higiénia. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Arckifejezések ábrázolása: szomorú-vidám. (*)
• A bibliai történet nyújtotta élmény képi feldolgozása. Öröm kifejezése színekkel, arckifejezésekkel. (**)

Vázlat:

Kapernaum
Jairus – a zsinagógai elöljáró
leánya – 12 éves – beteg

asszony – 12 éve beteg – megérinti Jézus ruháját
nagy hit

hírnökök – Jairus leánya meghalt
Péter, Jakab, János
siratóasszonyok
„Alszik”
„Talitha kúmi” – „Leányka, ébredj fel” evés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/247. Jairus leányának feltámasztása (a beteg asszony meggyógyítása) – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 328.79 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés