2Kor 6,1–10 Egyértelmű figyelmeztetés: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét”! A „hiába” szó önmagában hordozza az ítéletünket. Olyan, mintha valaki maga alatt vágná a fát. Bármi érhet minket is, mint minden embert. Nem vagyunk védettek semmiféle veszedelemmel szemben. Egyetlen lehetőségünk van: mindenben, mint Isten szolgái ajánlani magunkat. A felsoroltak sok hullámvölgyet […]

2Kor 5,16–21 Pál azt mondja: „mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint” – ez az első feltétel már rögtön nem működik, mert nagyon jól tudjuk a másik minden rossz tulajdonságát, őrizgetjük, s ahol tehetjük, felrójuk. Ismerjük a szavajárását, a gesztikulációját, s elegünk van belőle. „Ha ő nem lenne, egész jó lenne a közösség!” – gondoljuk […]

2Kor 5,11–15 A régi rómaiak használták azt a képet a katonák felkészítésénél, hogy egy nyílvesszőt el lehet törni, de egy köteget aligha! Így szorulunk mi össze, Isten gyermekei Jézus kezében. Szeretettel szorongat minket, mert rá akar venni követésére, de szorongat, mert más szóból nem értünk. S a „szorongatás” a másik által is történik. Nem tudunk […]