Ézs 42,5–13 Az ember szemét, szívét betölti mindaz, ami körülötte van. Ezek alapján gondolkodik, viszonyít, értelmez. A körülöttünk levő világ valóban tele van csodákkal – elég mostanában egy krókuszra rácsodálkoznunk. De mindezek az anyagi valósághoz tartoznak, s a világ mérhetetlenül több, mint a benne lévő anyagok összessége! Hiszen, ha az udvarra összehordunk egy teherautónyi téglát, […]

Zsolt 115,1–11 Ebben a parancsolatban nem csupán arról van szó, hogy ne próbáljuk meg kiábrázolni valamilyen szobor formájában a láthatatlan Istent, hanem hogy semmiféle „kezünkcsinálmányát” ne tekintsük imádat tárgyának! Mindezek csak általunk élnek, félelmeinket vagy épp reménységünket ábrázolják ki, de nincs közük az élő Istenhez! Ha elővesszük egy öt éves korunkból való fényképünket – egy […]

Zsolt 104,1–9 Az ember azt érzi igazán a magáénak, aminek magalkotásában valamilyen mértékben részt vett. S egyik legnagyobb sikere, ha ezt mások is értékelik. Amikor embereket dicsérünk, dicsőítünk, akkor mindig nagy veszélybe kerülnek. Eltolódhatnak a mértékek, és értékesebbnek látunk egyeseket, mint másokat. S az ember a sikert nem sokáig képes elviselni. Eltorzul tőle. Ugyanakkor a […]