grafika © Bódi Kati
Szentlélek, végy körül bennünket,
Szenteld meg szívünket,
Készíts neved imádására,
Magasztalására,
Hogy téged szívből imádhassunk,
Hálákat adhassunk:
Hisszük, a mi szánknak szózatja
Egeid meghatja.
Képforrás: 123RF
Tulajdonság-vásár
Milyen tulajdonságaim vannak? Milyen tulajdonságot szeretnék még? Milyen tulajdonságot tartok a legfontosabbnak, legértékesebbnek? – Ezek a kérdések kerülnek elő oldott formában az alábbi ön- és társismereti játékban:
Minden játékos ír egy listát, amiben felsorolja a saját legfontosabbnak tartott tulajdonságait. A listán szereplő tulajdonságok száma legalább 5, legfeljebb 10 legyen. A játékosok ezekből a tulajdonságokból fognak vásárolni egymástól a tulajdonságpiacon. A vásárláshoz mindenkinek azonos összeg áll rendelkezésére. Az eredeti játékszabály szerint 66 tallér (ezt egyszerűsíthetjük fejenként 10 tallérra).
A piac meghatározott ideig, pl. 20 percig van nyitva, ezalatt bárki bárkitől vásárolhat, legalább egy tulajdonságot. Olyan tulajdonságot vehet, amilyen neki nincs, de szeretné, ha lenne. Aki türelmetlen, az pl. vehet a másiktól türelmet. Hogy egy tulajdonságot ki mennyiért árul vagy vesz meg, arra alkudni lehet.
Az adásvétel adatait és a megszerzett új tulajdonságokat a gyerekek papíron rögzítsék: milyen tulajdonságot vásárolt és mennyiért, mit adott el és mennyiért. Vásárláskor a keretösszegnél többet senki sem adhat egy tulajdonságért. Ugyanakkor az eladott árucikk ára nem növeli a keretösszeget. Ha a keretösszeg elfogyott, nem vásárolhat többet. A tulajdonságpiac attól is különleges, hogy itt az „áru” nem fogy el. Tehát ugyanazt a tulajdonságot el lehet adni többször is.
Miután lejárt a vásárlási idő, kérdezzük meg:
Ki milyen tulajdonságokat vásárolt?
Mit adott el legtöbbször?
Melyik árucikke nem fogyott?
A legkeresettebb tulajdonságokat jegyezzük fel, majd értékeljük, mely tulajdonságok a legjellemzőbbek, illetve melyeket tartja a legértékesebbnek a csoport.
Válasszunk ki közülük hármat, amelyeket a csoport Top 3-as tulajdonságainak nevezhetünk.
Szuperképességek
Nevezhetjük a Top 3-as tulajdonságokat szuperképességeknek is?
Mikor lesz egy értékes tulajdonságból szuperképesség?
Pl. a türelem értékes tulajdonság. De azért sok türelmes ember van, és a türelmet mindenki gyakorolhatja. Hogyan válhat a türelem szuperképességgé (vagy szupererővé)? Keressünk ehhez megfelelő élethelyzetet, találjunk ki hozzá történetet. Ugyanezt megtehetjük valamennyi Top 3-as tulajdonsággal.
Milyen szuperhősöket ismernek a gyerekek? Nekik milyen szuperképességeik vannak? Ki milyen szuperképességet szeretne magának?
Ha nem került szóba, kérdezzük meg, ismerik-e Batmant, a Pókembert és a Denevérembert. Mi köze van a képességüknek a pókhoz és a denevérhez?
A Bárányember
Olvassuk fel Kiss Ottó A bárányember című meséjét (elérhető a címre kattintva). Itt milyen szuperképességekről van szó?
Beszélgessünk:
Miért a legszuperebb képesség a bárányember szuperképessége?
Ráismertek-e, hogy ki ő? Miről?
A történetben szereplő apa és kislánya miről ismerte meg?
Mi mindent kérdezett a bárányembertől a kislány? Mit válaszolt ezekre a bárányember?
Az állatokról is faggatni kezdte. Mit kérdezhetett?
Ti mit kérdeznétek még a bárányembertől? – Szuperképessége az is, hogy ő minden kérdést meghallgat. És a maga módján meg is válaszol.
Kép: 123RF
Ha van elég időnk, a gyerekek a kérdéseiket írásban is megfogalmazhatják. Bármilyen kérdést feltehetnek, ami az élettel, halállal, mennyországgal, hittel vagy a Bibliával, Isten létével, személyével kapcsolatos. A kérdéseket név nélkül beadhatja, aki szeretne ezekről a dolgokról beszélgetni. A kérdésekre a későbbi foglalkozások során is visszatérhetünk.
Képforrás: 123RF
Az ég ereszén már föllángolt a pirosság s az olajfák csikorogva ébredeztek az elfutamodó éjszaka utolsó sóhajában. Az Ember Fia kilépett a sziklabarlangból, ahová Nikodémus és az Arimateából való József eltemették. Első gondolatával rájuk mosolyodott.
– Anyám vetette meg az ágyamat gyolcsból s ők avatták azt be mirhával és aloéval, mert nem voltak ellenségei az igaznak.
Valamelyik majorban hajnali dalát harsogta a kakas, s neki Péter jutott eszébe, aki háromszor megtagadta őt az ijedelem óráiban.
– Kősziklának tettem, s ő meghajolt, mint szélben a nád. De megsiratta vétkét, s a kicsinyek és gyámoltalanok törvénye simulni azokhoz, akik hatalmasak és tehetősek.
Gyöngéden és vigyázatosan lépett át az őrállókon, a római katonákon, akik hátukat egymásnak vetve horkoltak a nagy áldomás után, amelyet kockára vetett varratlan köntösének árából csaptak. Az egyikben ráismert arra, aki az ecetbe és epébe mártott szivacsot felnyújtotta hozzá.
– Ó, te szegény – hajolt fölé, és ráigazította lecsúszott tunikáját, mert kezdett élesebben vágni a szél a Koponyák hegye felől, amely mint nagy fekete ököl meredt az égnek.
Tekintete megállt a három üres feszületen, amelyek némasága jajt kiáltott az eltűnő csillagok felé. A bal oldalin egy holló gubbasztott, fekete tolla vérszínt játszott a hajnalban. Ezen vonaglott végsőt a megátalkodott lator, ki nem kívánkozott vele lenni a paradicsomban. Hallotta rikácsolni a némát, akinek ő oldotta meg a nyelvét, hallotta suhogni a sánta mankóját, akit ő tett járóvá, megképzett előtte az inaszakadt, aki göröngyöt vágott hozzá, de legjobban fájt neki ez a kárhozott lélek, akit nem indított meg se a saját kínszenvedése, se az övé. A lator utolsó pillantásával is kigúnyolta a római centúriót, aki elsőnek tett mellette bizonyságot e világon, a megrendülés kiáltását hallatva:
– Ő valóban Isten fia volt!
Isten fiát megborzongatták az emlékek, s elfordítva fejét, a várost nézte, amely kezdett már fölismerszeni a naptámadat aranykosarában. A fölötte lebegő könnyű ködből már kivillantak a palota tornyai, amelyet Heródes épített, akinek pribékjei elől Egyiptus pálmái alá kellett menteni zsenge életét, mikor még anyja kebelén szunnyadott, s kikomorlott belőle a templom, ahol áldozatokat mutattak be az Atyának a Fiú haláláért. Elmélázott a házak fölött, tekintete megállt a Morija-hegy sarkán, a szökőkutas udvaron, ahol Pilátus megmosta kezeit, s végigsuhant a piszkos utcákon, amelyeken vére végigpatakzott, koncon marakodó éhes kutyák és üvöltő emberek falkái közt, vállán a gyalázat fájával. S megáldotta kínszenvedése minden stációját, mert az irgalmas lélekre gondolt, aki kendőjével letörölte vérverejtékes arcát.
Hátat fordított a városnak és megindult a kökörcsines úton, amely Emmausz felé vezet. A mezők liliomai lábához verődtek és körülcsicseregték az égi madarak. Kezein és lábain már nem fájtak a szöghelyek, halványra rózsaszínesedtek, mint pecsét az alabástromon. Oldala se sajgott már, ahol vérnek és víznek nyitott utat a dárda, fején is hajnali harmattá vált a töviskorona nyoma, az egész teremtés ujjongott és lelkesedett körülötte és benne.
Képforrás: 123RF
Új esztendő, vígságszerző
Most kezd újulni.
Újulása víg örömet
Szokott hirdetni.
Hirdeti már a Messiást
Eljöttnek lenni.
Légyetek a nagy Istennek
Igaz hívei!
Alsó kék ég, felső kék ég,
Dicsérd uradat;
Urad áldjad, menny, föld, tenger,
Te megtartódat!
Megtartódnak, táplálódnak
Mondj hozsannákat.
Hozsánna néked, Úr Jézus.
Mondj jónapokat!
Áldott Jézus, dicső Krisztus,
Kedvezz népednek!
Bor-, búzával, bő terméssel
Látogasd őket!
Ormánság (Baranya)
A Ghymes együttes feldogozásában, új szövegváltozattal
Képforrás: 123RF
Időtalálósok
A népi mondóka felteszi a kérdést:
Újév, újév,
Újesztendő,
Hány csemetéd van?
Te hogyan válaszolnál? – Hallgassuk meg a válaszötleteket.
Majd folytassuk a mondókát a válaszával:
Tizenkettő.
Kép: 123RF
Miből van tizenkettő egy évben? (Hónapokból.)
A következő mondókában mi mindennel találkozunk? Fejtsd meg!
Kerek istenfája, szép tizenkét ága,
tizenkét ágának ötvenkét virága,
ötvenkét virágán három aranyalma.
Megfejtések:
Forrás: Bihari gyermekmondókák (Kriterion, Bukarest, 1982, 118., 122.o.):
Hónapsorolók
Népi mondókáink között a hónapsorolók sokféle változata ismert. Az alábbi két változat azonos mondatszerkezettel, mégis más jelentésváltozattal él. Figyeljük meg, mi a különbség, mi az azonosság? A hónapok milyen tulajdonságait emelik ki a mondókák?
A képek a természet változásait tükrözik, néhol a hagyományos földművelő életmódra utalva (kendernyűvő = kendertépő, kaszasuhintó = arató).
Jégen járó január,
Havat fúvó február,
Hóolvasztó március,
Széllel bélelt április,
Virágnyitó május,
Kalászt érlelő június,
Kendernyűvő július,
Dinnyeszedő augusztus,
Szelet fúvó szeptember,
Szüretelő október,
Télelő november,
Didergő december.
***
Jégen járó január,
Fagyot fúvó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Május, május, virágdús,
Kalászérlelő június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres-daras december.
Forrás: Bihari gyermekmondókák (Kriterion, Bukarest, 1982, 122.o.):
Számotokra milyenek a hónapok? Milyen tulajdonságait emelhetnénk ki a hónapoknak? – Soroljunk a hónapokra jellemző tulajdonságokat egy-egy szókapcsolattal!
A felsorolt tulajdonságok segítségével alkossunk közösen egy új mondókaváltozatot!
Évkörmese
Kuckózzunk be a mesehallgatáshoz, és olvassuk fel a gyerekeknek Gazdag Erzsi: Szűkesztendő – Bőesztendő c. verses meséjét (kattints a címre).
Miért mentek el a hónapok otthonról? Hogyan távoztak a hónap-gyerekek?
Melyik hónap fiú, és melyik lány? Melyik lehetne mindkettő?
Hogyan tértek vissza a hónap-gyerekek? Kik az Év unokái?
Mit jelent a cím? Mikor volt szűkiben, és mikor volt bőviben az Esztendő? Mi volt számára szűken, és mi volt bőven?
És a mi számunkra? Mindenki gondolja végig, hogy neki miből jutott szűken, és miből jutott bőven ebben az évben?
Mit kívánunk a jövő évre? Miből legyen szűkség, és miből legyen bőség?
Születéskör, születésnaptár
Alakítsunk tizenkét székből egy kört. Minden szék egy hónapot jelöl az évben. Mindenki álljon a mögé a szék mögé, amelyik hónapban született!
Melyik hónapban születtek a legtöbben? – Ez a legbővebb hónapunk.
Melyik hónapban születtek legkevesebben (vagy nem született senki)? – Ez a legszűkebb hónapunk.
Készítsünk kör alakú naptárt tizenkét körcikkre osztva, amelyek a hónapokat jelentik. A megfelelő hónap sávjába írjuk be a gyerekek nevét és szülinapjának dátumát. (A névnapokat is jelölhetjük.)
grafika © Bódi Kati
Képforrás: 123RF
A kisbojtár ajándéka – magyar legendamese
Abban a régi időben a pásztorok kint legeltették a nyájakat a mezőkön, és maguk is ott aludtak a szabad ég alatt az állatokkal. Egy szép, csillagfényes éjszakán Betlehemtől nem messze megfényesedett az ég, és a pásztoroknak megjelent egy ragyogó angyal. Annyira megijedtek ezek a szegény pásztorok, hogy ijedtükben mind a földre borultak. De az angyal vigasztalta őket, és így szólt hozzájuk:
– Ne féljetek, nagy örömhírt hozok most nektek! Megszületett az üdvözítő Úr, Krisztus! Menjetek Betlehem városába, ott találjátok egy szegény istállóban, jászolban fekszik, barmok közt nyugszik.
Akkor nagyon megörültek a pásztorok, így hát mindjárt fölkerekedtek, hogy menjenek imádni a kis Jézust. Volt köztük egy szegény kisbojtár. Gyerek volt még, nem volt semmije, nemrég állott be a szolgálatba. Könyörgött a juhászgazdának:
– Gazduram, vigyél el engem is, nagyon szeretném látni a kis Jézust!
– Hát, jól van, gyere! De nem tudom, mit hozol magaddal, mert tenéked nincsen semmid. No, nem baj, meghúzódsz hátul, azért lássad te is a Megváltónkat!
A mese folytatása olvasható itt: Adventi mesék – A kisbojtár ajándéka
Kép: 123RF
Tóth Bálint: Egy kisfiú születésére
A lucfenyőn rigó fütyült,
a hegyen pásztorcsillag ült,
s három nagyfülű csöpp szamár
hátán jött a háromkirály.
A vers folytatása olvasható itt: Egy kisfiú születésére – animációval
A vers animált, hangzó változata is elérhető: Egy kisfiú születésére – hangoskönyv
Kép: 123RF
A vers és a mese is megtalálható az Angyalmese című irodalmi szöveggyűjteményben (Kálvin Kiadó, Bp, 2020, 55-57. o.)
Képforrás: 123RF
Kép: 123RF
A vándor fázósan húzta össze magán a köpenyét. Hidegen fújtak a szelek, a hóesés is feltámadt. Nem csoda, decemberben jártak már, közeledett a karácsony. Akkoriban, az ezerötszázas években még nem voltak hókotrók, autópályák, de még betonozott utak sem. Tavasztól őszig csak az merészkedett ki a városból, akinek nagyon muszáj volt. Hogy azon a téli éjszakán mit keresett Luther Márton Wittenberg falain kívül, ma már nem tudjuk. De a hagyomány úgy tartja, hogy egy viharos, téli éjszakán éppen hazafelé tartott. Az erős szélben alig tudott haladni, a hóvihar úgy ráncigálta, mintha az életét követelné. Luther éppen egy erdőn vágott keresztül, amikor a vihar hirtelen elcsitult. Hipp-hopp, eltűnt, mintha ott sem lett volna. A reformátor felfohászkodott Istenhez, hálát adva, hogy megmentette az életét. Míg imádkozott, az ég felé fordította a tekintetét, és úgy tűnt neki, hogy talán soha nem világítottak ilyen szépen a csillagok. Mikor befejezte az imádságot, körbenézett, és mit látott? A fenyőfák ágain úgy szikrázott a hó, mintha a csillagok leszálltak volna a földre. Luther elgondolkodva nézte a hófödte fenyőket. Majd gondolt egyet, levágott néhány terebélyesebb ágat, és elindult hazafelé.
Wittenbergben már izgatottan várta haza a családja.
– Jaj, azt hittem, odaveszel a hóviharban – szaladt elé Katalin asszony, és sorjáztak elő mind a csemeték is.
– Nézzétek, gyerekek, mit hoztam nektek – vette elő a fenyőágakat az apjuk.
– Fenyőgallyakat – húzta el a száját Johannes, aki már nagyobbacska fiú volt.
– Igen ám, de nem akármilyen fenyőgallyak ezek. Mesélő gallyak. Mégpedig a világ legeslegszebb történetét mesélik el. Katalin, hozz nekem gyertyát. Minél többet.
Katalin asszony összeráncolta a homlokát.
– Nem elég kiednek a mécses, ami az asztalon világít? Drága mulatság a gyertya, nem pazarolhatjuk. Kell az, ha majd olvasni akarnak.
– Nem is pazaroljuk! – nevetett Luther. – Hidd el, Katám, ma többet tanítunk meg a gyerekeknek, mintha akárhány könyvet elolvasnának.
Az asztalon a mécses halványan pislákolt. Luther lefektette a fenyőágakat az asztalra, és mesélni kezdett. Elmesélte mindazt, amit az erdőben átélt.
– Féltem és rettegtem – mesélt a gyerekeinek –, olyan sötét volt, hogy az orrom hegyéig sem láttam. Féltem, hogy meghalok, hogy sohasem jutok ki a rengetegből. Így van ez a bűneinkkel is. Amikor rosszat teszünk, olyan, mintha egy sötét erdőben bolyonganánk. Sötétség vesz körbe minket, és a lelkünk is sötét, mint most itt ez a szoba. De azután Istenhez kiáltottam, és ő meghallgatott engem. Kitisztult az ég, és felragyogtak a csillagok. Körülöttem a fákon pedig úgy ragyogott a hó, mintha csillagok szálltak volna le a földre. Ez történt az első karácsonykor is. Isten megbocsátotta a mi bűneinket, és az ég a földre jött. Isten Fia, Jézus Krisztus elhozta nekünk a világosságot. Ezt ünnepeljük karácsonykor – fejezte be a történetet Luther.
A hagyomány így őrizte meg, de hogy pontosan így történt-e a dolog, nem tudhatjuk. Az viszont bizonyos, hogy a karácsonyfa állításának szokása Németországból érkezett hozzánk.
Forrás ● Lásd még az Író Cimborák blogon
Karácsonyi lámpás
Egyszerű, mégis látványos asztali mécses- vagy gyertyatartót készíthetünk kisméretű befőttesüvegekből. Alul egy sóréteg a „hó”, amire a mécsest vagy alacsony gyertyát állítjuk, az üveg szájára pedig kendermadzagot kötünk. Az üveget egyéb kiegészítőkkel – pl. ágak, termések, gömbdíszek, szalagok, csipke – is díszíthetjük.
A forrásoldalon további ötleteket találunk: Asztali gyertyatartó
Képek: 123RF
A befőttesüveg oldalát körbevehetjük lyukacsos papírformával, amit egyszerűen elkészíthetünk fehér, világos vagy sötét alapszínű papírból. A papírból vágjunk ki akkora méretű lapot, hogy hengerformára hajtva a befőttesüvegre illeszkedjen. Mielőtt összeragasztanánk, vagdossunk bele csillagformákat ollóval vagy csillag alakú formanyomóval. Ezután a lyukacsos papírt ráragaszthatjuk vagy rákötözhetjük az üvegre. Megoldás az is, ha a papírlapból az üvegre illeszthető hengerformát állítunk össze.
Néhány ötletadó minta:
Karácsonyfa- és egyéb karácsonyi dekorációk
Képek: 123RF
grafika © Bódi Kati
Ódor Fanna böjti kötetét egy húsvéti írás zárja, és kacagó öröm.
Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak áldott Húsvétot.
Ódor Fanna
SZÍNE-VISSZÁJA
Böjti morzsák
Bódi Kati grafikáival
Ráhel nagyon boldog volt, hogy ők is felmennek az ünnepre a templomba. Talán ez lesz az utolsó, hogy a szüleivel mehet, jövőre már biztosan férjhez adják. Utoljára lehet a gyermekek között. Persze, a nagylányok között fog menni, és tudja, hogy a fiúk figyelni fogják őket, de úgy érezte, ez még gondtalan zarándoklat lesz. Édesapja nagyon féltette őt, mióta majdnem elveszítette, de sokáig nem várhat a férjhezmenetellel.
Jeruzsálemben előkelő szállást kaptak, hiszen édesapja mégiscsak egy zsinagógai elöljáró volt, még ha messzi kis városé is.
Ráhelt, aki a kicsi vidéki zsinagógához szokott, mindig lenyűgözte a templom pompája. Mégis távolabbinak érezte a Mindenhatót itt, mint otthon. Túl sok volt itt az ember, és túl nagy a zsivaj. Az áldozatbemutatásokat sem szerette. Kisebb korában el is ájult, amikor látta, ahogy a bárányokat levágják. Azt gondolta, hogy Isten egy kegyetlen gyilkos, és félt Tőle. Ezt persze senkinek nem merte elmondani. Nem értette, miért kell bárány az Istennek, hiszen minden az Övé. Nekik, embereknek, kell a hús, mert enniük kell, de Isten nem eszik.
A páskavacsorát viszont szerette. Igyekezett nem gondolni a hús eredetére. Szerette a szabadulás történetét, a finom ételeket, és hogy együtt van a család és a rokonok. A főváros zaját is szerette, csak Istent nem érezte.
Őt otthon érezte, Kapernaumban. Legjobban azt szerette, amikor hajnalban kiment a Galileai-tó partjára, és nézte a végtelenbe nyúló vizet. Mindig azt gondolta, hogy kicsiny életének búját, bánatát egy-egy hullám messzire sodorja tőle, és a távolban kisimítja. Bárhogyan is háborgott a szíve, mindig békességgel ment tovább. Hitte, hogy a Mindenhatóval találkozott. Azt képzelte, hogy egyszer ő is felfekszik a vízre a part közelében, becsukja a szemét, aztán a hullámok lassan beljebb viszik, és mikor újra kinyitja szemét, a hatalmas Isten ölelésében találja magát. Ilyenkor nem félt az Istentől.
Egyszer majdnem megtörtént. Beteg lett. Nagyon beteg. Mindenki kétségbeesett körülötte, de ő nem félt. Becsukta a szemét, és úgy érezte, a hullámokon fekszik… olyan békességes volt minden… aztán kinyitotta a szemét, és egy olyan szemet látott meg, amiben benne volt a végtelen. Azt érezte, hogy megérkezett. Aztán hallotta a hangot, érezte a kezekből belé áradó erőt, és tudta, hogy mindez valóság, hogy mindig is jól tudta, csak még nem most van az ideje. Nem ő ment az Istenhez, hanem az Isten jött el hozzá.
Most viszont teljesen összezavarodott. Édesapja, Jairus mesélte, hogy borzasztó dolog történt: azt a Jézus nevű rabbit, aki őt visszahozta a halálból, istenkáromlás vádjával elítélték. Már végre is hajtották az ítéletet, átadták Őt a rómaiaknak, akik keresztre feszítették.
Ráhel kirohant. Egyedül akart maradni a gondolataival. Szombat volt, messzire nem mehetett. És különben is hová menjen itt? Hol érezheti itt az Istent?
Korán lefeküdt, és amikor lehunyta szemét, megint azt képzelte, hogy a hullámokon fekszik, és egyre beljebb, beljebb viszi a víz. Minden olyan békességes volt, mint édesanyja ringatása gyermekkorában.
Amikor kinyitotta a szemét, még sötét volt, de a madarak már készülődtek az új nap köszöntésére. Hirtelen felpattant fekhelyéről, és kiosont a házból. Mennie kell. Kell találnia egy helyet, ahol ugyanezt érezheti. Itt sajnos nincsen tópart, de kicsi szíve húzta valahová.
A hűvös miatt magára kerítette felsőruháját, és elindult a néptelen városban. Úgy tervezte, visszaér, mire a családja felébred. Itt nem kellett korán kelni, mint otthon, hiszen nem volt semmi dolguk.
Tópart híján csendes ligetet vagy kertet keresett. Arrafelé vette útját, amerre ilyet látott.
Szívében a békességet meg-megzavarta a kétségbeesés egy-egy hulláma: ha Jézus meghalt, akkor semmi sem igaz abból, amit érez. Akkor ki fogja várni őt? Maguk alá fogják temetni a hullámok?
Még a könnye is kicsordult erre a gondolatra.
A következő hullám az értetlenségé volt: hogyan halhatna meg az, aki másokat visszahoz a halálból? Márpedig őt visszahozta. Már ott voltak a siratóasszonyok. Ő halott volt.
Arra eszmélt, hogy lábai a temetőkert felé viszik őt. Lassan jött fel a Nap. A távolban pár árny vált kivehetővé, asszonyoknak látszottak. Megnyugtatta a gondolat, hogy nincs teljesen egyedül, de nem akart csatlakozni senkihez.
Az út feletti kis dombon a pálmafák alatt pár fügefa virított. Ráhel gyomra nagyot kordult. Felkapaszkodott hát a dombra, óvatosan, hiszen a még harmatos füvön kissé csúszott a könnyed saru. Letépett egy fügét, letelepedett a fa alá, és nézte maga alatt az utat. Aztán elnézett a messzeségbe, látta megcsillanni a napot a templom arany tetején.
Beleharapott a fügébe. Szemét lehunyta, és arcán a Nap melegét érezte. A nyers, édes gyümölcshús jólesően áradt szét szájában, és valami különös örömmel töltötte el.
Kinyitotta szemét, hogy megnézze, milyen füge ez, és mi olyan különös ebben a napsütésben. Pillantása az útra esett, ahol egy fehér ruhás férfi állt. A ragyogás Tőle jött. A szeméből, amit Ráhel olyan jól ismert, hiszen egyszer nagyon közelről látta.
Amint a kislány felismerte, a férfi elmosolyodott. Szája nem mozdult, mégis hallatszott a hangja, éppen úgy, mint akkor:
– Leányka, kelj fel!
Majd áldásra emelve sebhelyes kezét, továbbment az úton.
Ráhel felpattant ültéből, és kacagva szaladt a szállásuk felé.
Ódor Fanna új könyvében is megszólalnak a Szívöltöztetés című adventi kötetből ismert Réka és Anya, Papa és Dédike. Rajtuk kívül még sok szereplő és nézőpont jelenik meg a böjti morzsaszedegetésben. A kötet önvizsgálatra és empátiára késztető írásai mindennapi olvasmányunkká válhatnak akár nagyböjt idején, akár más, elmélyülésre szolgáló, lelki csendességet kívánó időszakban. A gyereknézőpontot megszólaltató írások pedig alkalmasak otthon vagy hittanórán való felolvasásra is a gyerekek számára.
Alábbiakban a kötet két indító írását közöljük, ami a nagyböjti időszak indító egyházi hagyományához kapcsolódik.
Ódor Fanna: SZÍNE-VISSZÁJA
Böjti morzsák
Bódi Kati grafikáival
Parakletos Könyvesház, 2024
– Anya, mi az a húshagyó kedd?
– A böjt kezdete.
– És mi az a böjt?
– A húsvét előtti negyven nap, amikor igyekszünk még jobban Istenre figyelni.
– És ehhez el kell hagyni a húst?
– A böjt azt jelenti, hogy valami számunkra fontosat elhagyunk, lemondunk róla, hogy jobban tudjunk Istenre figyelni.
– Mert Isten nem figyel ránk, ha húst eszünk?
– De, Ő mindig figyel ránk. Inkább a mi figyelmünkről van szó.
– De én nem tudok jobban odafigyelni, ha nem eszem húst. És amikor éhes vagyok, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mikor eszünk már…
– Nem csak hússal lehet böjtölni. Régen ez volt a szokás. De bármit elhagyhatsz, amiről úgy érzed, hogy az segít közelebb kerülni Istenhez…
– Megvan!!!! Nekem ez hisztihagyó kedd lesz. Szerinted kibírom negyven napig, hogy ne hisztizzek meg ne nyafogjak?
– Ne tervezz olyan hosszan! Minden reggel határozd el, hogy MA nem teszem. Akkor naponta kibírhatod.
Kicsi Réka a lábát lógázva ült a kopott padon, és nézte, ahogyan nagyapja a hamarosan kezdődő kerti munkákhoz készíti elő a szerszámokat. Iskola után mindig Boldi papának mesélt először, hiszen a szülei estig dolgoztak.
– Képzeld, Papa, a katolikus hittanosokat ma elvitték a templomba, és mikor visszajöttek, maszatos volt a homlokuk. Szóltam Zsófinak, de azt mondta, hogy nem szabad lemosni. Hamuval rajzoltak a homlokukra keresztet, de nem tudta, hogy miért, csak azt, hogy még ne mossa le.
Boldizsár jóízűen mosolygott a megfogalmazáson, és letette az ásót, amit élezett, mert tudta, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz. A kislány mellé telepedve kezdte magyarázatát:
– Ma van hamvazó szerda. Tavalyi barka hamujával rajzolnak ilyenkor a katolikus papok.
– Hamuval? Miért nem csillámporral vagy liszttel? – kérdezte tágra nyitott szemmel a kislány.
– Hát a csillámpor elég furcsán venné ki magát – kacagott fel a férfi –, de a liszt nem rossz ötlet. Viszont a hamunak jelentése van. Ilyenkor ugyanis azt mondják: „Emlékezz rá, hogy porból lettél, és porrá leszel.”
– Az mit jelent?
– A Biblia azt írja, hogy Isten porból teremtette az első embert… és amikor meghalunk, a testünk elporlik – jött a magyarázat.
Réka egy kis időre elgondolkodott. A tavasz kezdete volt. A fák némelyike már rügyezett, a ház mögötti árnyékos részen hóvirágszőnyeg fehérlett, pár kismadár civódott hangosan a még csupasz ágak között. Nehéz volt a halálra gondolni, miközben az élettől pezsgő tájat nézte. Pár perc múlva megszólalt:
– Miért kell erre emlékezni? Azt szoktad mondani, hogy amikor meghalunk, az olyan, mint a tél, és utána jön az örök tavasz a Jóistennél. Akkor miért emlékezzünk a télre? Az szomorú lenne, ha nem lenne utána tavasz. Miért nem a tavaszra emlékezzünk?
– Te mire emlékeztetnéd az embereket, Kedves? – adta vissza a kérdést Boldizsár.
Réka szeme felcsillant. Úgy tűnik, már készen volt a válasz:
– Én szívecskét rajzolnék a kezükre, hogy mindig lássák. Arra emlékeztetné őket, hogy az Isten szeret minket.
– Remek ötlet! – mondta a férfi.
– Van is tetkós filcem, amivel a bőrünkre lehet írni – lelkesedett be a kislány.
– Kihozod? – kérdezte a nagyapja.
Réka eltátotta a száját, majd ujjongva mondta:
– Persze! És rajzolhatok rád szívet? Te meg nekem, jó?
– Naná! Hogy mindig emlékezzünk a legfontosabbra.
Képforrás: 123RF
Vízkereszt
Közeledik vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe, amit a római katolikus, evangélikus keresztények január 6-án ünnepelnek. Három eseményre emlékeztet az ünnep: a napkeleti bölcsek imádására, Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn.
De kik is a háromkirályok, akiket a néphagyomány így tart számon, és inkább a karácsony ünnepéhez sorol? Elevenítsük fel a gyerekekkel közösen a napkeleti bölcsek történetét (Máté 2,1–12):
Honnan jöttek? Mit követtek? Hol keresték először a kis Jézust? Hol találták meg? Miért volt ez furcsa? Milyen ajándékokat hoztak neki?
Az evangélium nem említi a bölcsek nevét, hogy hányan voltak, pontosan honnan érkeztek. Azt sem, hogy királyok lettek volna. A drága, uralkodókhoz illő ajándék alapján feltételezték, hogy uralkodók voltak, a hármas szám is a három ajándékból ered. Nevük az 5-6. századtól tűnik fel, egy ravennai mozaikon, majd egy 8. századi kódexben: Gaspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Mágusok voltak, tudós emberek, akik a csillagok tudományához is értettek. Feltételezhető az is, hogy Babilonból érkeztek, ahol az évszázadokkal korábban fogságba hurcolt zsidók nagy számban éltek, és így az Izráel népének adott régi próféciát is ismerhették: „Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből.” (4Mózes 24,17)
Szélsodorta mágusok
Hogy jelennek meg a mágusok Kovács András Ferenc Vízkereszt című versében? (Kattints a címre.)
Olvassuk el, és idézzük fel a vers alapján a három mágus alakját. Vajon miért ilyen furcsák ezek az alakok? Milyen kifejezéseket használ a költő?
Milyen szerepe van a neveknek? Milyen kapcsolat van a név és a versszakban szereplő többi szó között?
Gáspár és Boldizsár esetében könnyen felfedezhetjük a gyakori alliterációt, illetve hangfestést (az adott hang/betű a szó elején vagy belsejében ismétlődik). Gáspár és Boldizsár után Menyhért szakaszában is felfedezhetjük a hangfestés nyomait.
Keressük meg együtt az ismétlődő hangokat/betűket a három mágus versszakában:
Gáspár gajdolgat magába…
Menyhért elmerengve battyog…
Boldizsár balgán botorkál…
Mivé alakítja a hangokkal való játék ezt a három figurát? Milyen üzenetet hordoz ez a számunkra?
Belegondolhatunk abba is, hogy a bölcsek igen hosszú, kb. 1200-1500 km-es utat tettek meg, ha Babilonból érkeztek, ami teveháton is több hetes út lehetett. Ezalatt volt idő a töprengésre, merengésre, gajdolásra (éneklésre). Bár a költő inkább gyalogos zarándokoknak mutatja be őket, akik a hosszú úton bizonnyal elfáradtak, mégis kitartóan haladnak a céljuk felé.
Kovács András Ferenc Betlehemes című versében már megérkeznek és „királyul” hódolnak a kisded előtt (kattints a címre):
Három perzsa bölcs királyul
érkezik, s elébe járul,
hogy palásttal bétakarja!
Gáspár, Menyhárt s Boldizsár is
térdre hull hódolni máris –
Isten is, ha úgy akarja.
Mágus-bábok
A versek lapján milyennek képzelik a gyerekek a mágusokat? Készítsenek papír- vagy műanyagpohárból asztali bábokat, ami a mágusokat ábrázolja. Használhatnak színes papírt, textilt, fonalat, zseníliadrótot a bábkarakter alakításához. Az alábbi bábok és a kép alapmintaként szolgálhatnak:
A bábok bemutatkozhatnak a saját versszakuk felolvasásával, akár meg is tanulhatják a gyerekek a versszöveget.
Kép 123RF
