Képesség területek: nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, ének, zene, ritmus, mozgásos játék, képalkotás, vizualitás,
Szervezési formák: óvodai foglalkozás, hittanóra,
Tudomány területek: módszertani segédanyag,
Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: 4Mózes 6,24–26; Zsoltárok 52,10; 128,3; Ézsaiás 61,3; Lukács 2,21–38.40.52; Máté 2,1–12
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, zenei-ritmikus, testi-mozgásos, vizuális-térbeli, természeti
- Tevékenység: Személyes élmények, családi történetek mesélése a keresztelőről, beszélgetés; bibliai történet mesélése; áldásformulák, zsoltárversek megismerése, ritmikus mondogatása mozgással kísérve; sugárzó örömöt kifejező ablakkép készítése olajjal
Keresztelés-történetek (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)
Kérdezzük meg a gyerekektől: Ki látott már keresztelést? Ki vett részt keresztelőn?
Akinek van ilyen családi élménye, meséljen róla. Mi történik ilyenkor?
Ki az a gyerekek közül, aki meg van keresztelve? (Nem biztos, hogy mindenki tudja.)
Van-e valaki, aki emlékszik a saját keresztelőjére? (Mert nem csecsemőkorában, hanem később keresztelték meg.)
Emlékeztek-e rá, mit tesz és mit mond ilyenkor a lelkész, a pap?
Vizet csurgat a gyermek fejére, és ezt mondja: „(a gyerek neve, pl.) János, keresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe.” Aztán megáldja őt, hogy az élete Isten és emberek előtt kedves és boldog legyen.
A keresztelővel a gyermeket a család Istennek ajánlja, a lelkész Isten nevében fogadja, a szülők és keresztszülők pedig megígérik, hogy őt úgy nevelik, hogy Isten népéhez tartozhasson.
A beszélgetés után áttérhetünk a bibliai történetre azzal a fordulattal, hogy a csecsemő Jézussal is történt valami hasonló, az akkori szokások szerint.
Jézus bemutatása a templomban (Verbális-nyelvi, egzisztenciális)
Miután Jézus megszületett, még egy ideig Betlehemben maradt a kis család. A napkeleti bölcsek történetéből kiderül, hogy már egy házban laktak, nem az istállóban, ahol a kisbaba született. Azt is tudjuk, hogy a bölcsek messziről indultak, és eltelhetett egy bő hónap, mire Betlehembe értek (Máté 2,1–12). Lukács evangéliumából pedig megtudjuk, hogy a kisfiúnak nyolcnapos korában volt a névadója, és negyven nap után (amikor Mária tisztulásának napjai leteltek) elvitték a templomba, hogy „bemutassák az Úrnak”.
Jézus volt az első fiú a családban, ezért kellett őt elvinni a templomba. Meg kellett mutatni Istennek: „Nézd meg, Uram, milyen szép fiút kaptunk tőled!” Ajándékot is vittek: mivel szegények voltak, egy pár gerlicét (galambot) mutattak be áldozatul. A pap pedig megáldotta a gyermeket, jót kívánva neki.
Jézus bemutatása is így zajlott, mint bármelyik először született kisfiúé Izraelben. De Jézus Isten fia is volt, ami a templomban nem maradhatott titokban. Isten jól tudta, hogy van a városban egy idős férfi, Simeon, aki már régóta várja a Messiás, Isten Fia születését. Simeon bár öreg volt, ha tehette, elment a templomba imádkozni. Aznap izgatottan ébredt, és mintha Isten szólna hozzá, egy belső hang azt súgta neki: „Ma találkozni fogsz vele.” Simeon felkapta a fejét, hogy mi lehet ez: „Menj el a templomba, ma találkozni fogsz ott vele!” – hallotta újra. Hú, most lett csak izgatott igazán. Vele? Simeon máris indult. Olyan fürgén szedte a lábát, mintha még ifjú lenne. „Találkozni fogok VELE? Akire egész életemben vártam? Hála neked, Uram!”
A templomban mindig sokan voltak, főleg imádkozás idején. Miről fogja őt felismerni a tömegben? Kisbaba több is lehet a templomban, más családok is jöhetnek bemutatni fiukat az Úrnak. De Simeon megint hallotta a hangot: 
„Nézd, ott a fiam! Ugye, milyen gyönyörű?” Akkor az öreg odalépett, karjára vette a gyermeket, és áldotta érte Istent: „Köszönöm, Uram, hogy meglátta szemem a te ajándékod! Mert ez a fiú ajándék a világnak, világosság az emberek számára.” Majd Máriához fordult: „Ha bánat ér miatta, tudd meg, az is az emberek javát szolgálja.”
Nemsokára egy idős asszony, Anna is odalépett. Ő minden napját a templomban töltötte, Isten közelében. Anna is felismerte, hogy ki ez kisfiú. Hálát adott érte Istennek, és elmondta mindenkinek, hogy megszületett, akit úgy várnak, népük Megváltója (Szabadítója).
Képforrás: Sweet Publishing / FreeBibleimages.org
további képekkel a történethez
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.
A csoportok maguk találják ki, hogy milyen anyagokkal, kellékekkel alakítják, díszítik a lámpatartót. Hogy legyen miből választani, helyezzünk el bőven különböző dolgokat egy kellékpulton. A lámpatartó készülhet kis tányérra, tálkába, pohárba vagy befőttesüvegbe, de készülhet sólisztgyurmából is. Díszíthetik a gyerekek levelekkel, termésekkel, ágakkal, növényi részekkel, kavicsokkal, színes papírokkal, csipkés tortapapírral, fonalakkal, szalagokkal, gyöngyökkel, gombokkal stb., amit csak mozgósítani tudunk, és meg tudja mozgatni a gyerekek fantáziáját.
A hópelyhek kristályszerkezete jégrészecskékből alakul ki, és a csillagokra emlékeztet. Minden hópehely különböző, érdemes őket nézegetni. Lásd pl. ezt a fotógalériát: 
Hópihéket, hópihecsillagokat papírkivágással is készíthetünk változatos formákban, és az ablakokat behavazhatjuk velük addig is, amíg nem esik elég hó. Lásd többek között itt: 
Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait?
Az Orion csillagkép magyar népi nevei többek között: Bírópálca, Három Kaszás; Háromkirály csillagai, Koldusbot, Pásztorbot, Szent Péter pálcája.
Játék után üljünk le körben, és a Máté 2,1–12 alapján meséljük el, hogy kerülnek a királyok, vagyis a napkeleti bölcsek a történetbe. A bibliai történetben a bölcsek útjára helyezzük a hangsúlyt a csillagjel felismerésétől a Betlehemi házba lépésig és a kisded imádásáig. Mondjuk el, hogy a bölcsek valójában tudósok voltak, aki ismerték a csillagok járását és a csillagjelek üzenetét (