06-1. Áldás és öröm

, Életkorok:  óvodás, alsós, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, ének, zene, ritmus, mozgásos játék, képalkotás, vizualitás, 
Szervezési formák:  óvodai foglalkozás, hittanóra, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
  • Bibliai történet: 4Mózes 6,24–26; Zsoltárok 52,10; 128,3; Ézsaiás 61,3; Lukács 2,21–38.40.52; Máté 2,1–12
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, zenei-ritmikus, testi-mozgásos, vizuális-térbeli, természeti
  • Tevékenység: Személyes élmények, családi történetek mesélése a keresztelőről, beszélgetés; bibliai történet mesélése; áldásformulák, zsoltárversek megismerése, ritmikus mondogatása mozgással kísérve; sugárzó örömöt kifejező ablakkép készítése olajjal

 

Keresztelés-történetek (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)

Kérdezzük meg a gyerekektől: Ki látott már keresztelést? Ki vett részt keresztelőn?

Akinek van ilyen családi élménye, meséljen róla. Mi történik ilyenkor?

Ki az a gyerekek közül, aki meg van keresztelve? (Nem biztos, hogy mindenki tudja.)

Van-e valaki, aki emlékszik a saját keresztelőjére? (Mert nem csecsemőkorában, hanem később keresztelték meg.)

Emlékeztek-e rá, mit tesz és mit mond ilyenkor a lelkész, a pap?

Vizet csurgat a gyermek fejére, és ezt mondja: „(a gyerek neve, pl.) János, keresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe.” Aztán megáldja őt, hogy az élete Isten és emberek előtt kedves és boldog legyen.

A keresztelővel a gyermeket a család Istennek ajánlja, a lelkész Isten nevében fogadja, a szülők és keresztszülők pedig megígérik, hogy őt úgy nevelik, hogy Isten népéhez tartozhasson.

A beszélgetés után áttérhetünk a bibliai történetre azzal a fordulattal, hogy a csecsemő Jézussal is történt valami hasonló, az akkori szokások szerint.

 

Jézus bemutatása a templomban (Verbális-nyelvi, egzisztenciális)

Miután Jézus megszületett, még egy ideig Betlehemben maradt a kis család. A napkeleti bölcsek történetéből kiderül, hogy már egy házban laktak, nem az istállóban, ahol a kisbaba született. Azt is tudjuk, hogy a bölcsek messziről indultak, és eltelhetett egy bő hónap, mire Betlehembe értek (Máté 2,1–12). Lukács evangéliumából pedig megtudjuk, hogy a kisfiúnak nyolcnapos korában volt a névadója, és negyven nap után (amikor Mária tisztulásának napjai leteltek) elvitték a templomba, hogy „bemutassák az Úrnak”.

Jézus volt az első fiú a családban, ezért kellett őt elvinni a templomba. Meg kellett mutatni Istennek: „Nézd meg, Uram, milyen szép fiút kaptunk tőled!” Ajándékot is vittek: mivel szegények voltak, egy pár gerlicét (galambot) mutattak be áldozatul. A pap pedig megáldotta a gyermeket, jót kívánva neki.

Jézus bemutatása is így zajlott, mint bármelyik először született kisfiúé Izraelben. De Jézus Isten fia is volt, ami a templomban nem maradhatott titokban. Isten jól tudta, hogy van a városban egy idős férfi, Simeon, aki már régóta várja a Messiás, Isten Fia születését. Simeon bár öreg volt, ha tehette, elment a templomba imádkozni. Aznap izgatottan ébredt, és mintha Isten szólna hozzá, egy belső hang azt súgta neki: „Ma találkozni fogsz vele.” Simeon felkapta a fejét, hogy mi lehet ez: „Menj el a templomba, ma találkozni fogsz ott vele!” – hallotta újra. Hú, most lett csak izgatott igazán. Vele? Simeon máris indult. Olyan fürgén szedte a lábát, mintha még ifjú lenne. „Találkozni fogok VELE? Akire egész életemben vártam? Hála neked, Uram!”

A kővágószőlősi Mária-kert domborműve, Varga Gábor keramikus alkotása. Forrás

A templomban mindig sokan voltak, főleg imádkozás idején. Miről fogja őt felismerni a tömegben? Kisbaba több is lehet a templomban, más családok is jöhetnek bemutatni fiukat az Úrnak. De Simeon megint hallotta a hangot: „Nézd, ott a fiam! Ugye, milyen gyönyörű?” Akkor az öreg odalépett, karjára vette a gyermeket, és áldotta érte Istent: „Köszönöm, Uram, hogy meglátta szemem a te ajándékod! Mert ez a fiú ajándék a világnak, világosság az emberek számára.” Majd Máriához fordult: „Ha bánat ér miatta, tudd meg, az is az emberek javát szolgálja.”

Nemsokára egy idős asszony, Anna is odalépett. Ő minden napját a templomban töltötte, Isten közelében. Anna is felismerte, hogy ki ez kisfiú. Hálát adott érte Istennek, és elmondta mindenkinek, hogy megszületett, akit úgy várnak, népük Megváltója (Szabadítója).

 

 

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Kuckóév menüpont alatt.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .