Képforrás: 123RF

• Bibliai történet: Lukács 10,38–42; János 11,1–54
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, vizuális-térbeli, természeti
• Tevékenység: A bibliai történet elmesélése szóban vagy írásban különböző nézőpontból; Lázár-képmás alkotása, beszélgetés a temetés és gyász szokásairól; emlékezés veszteségeinkre, kép- és szövegalkotás, történetolvasás

 

Csoda Betániában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)

A Bibliában Lázár feltámasztásának története után azt olvassuk, hogy ezután sokan hittek Jézusban, mások viszont elvitték a hírt a farizeusokhoz, akik a főpapokkal összehívták a Nagytanácsot. Itt mondták ki, hogy Jézus népszerűsége veszélyes, és meg kell őt ölni. (János 11,45–54)

Nagyon fontos hát, hogy Lázár feltámasztásának hírét ki hogyan adta tovább. Merthogy elterjedt Jeruzsálemben és szerte Júdeában, az egészen biztos.

A gyerekek kis csoportokban képzeljenek el, és játsszanak is el egy-egy élethelyzetet, amiben valaki hírül viszi, Jézus hogyan támasztotta fel Lázárt. Pl.:

• egy tanítvány Jézus Jeruzsálemben élő híveinek,
• Mária vagy Márta a szomszédaiknak,
• a vigasztaló szemtanúk közül valaki otthon a családjának,
• Lázár a barátainak,
• egy aggódó írástudó a papoknak,
• egy feltámadásban hívő farizeus a társainak,
• egy gyerek, aki ott volt a gyászolók között, a barátainak, stb.

Írásban is meg lehet fogalmazni a hírt vagy reflexiót egy képzelt szereplő nevében. Pl.:

• Mária, Márta vagy Lázár hálaimája,
• a betániai rabbi feljegyzése a csodák gyűjteményébe,
• egy vigasztaló szemtanú levele távol élő szeretteinek,
• egy tanítvány titkos naplója,
• egy farizeus jelentése a főpapnak vagy a Nagytanácsnak, stb.

 

Lázár-képmás és beszélgetés (Vizuális-térbeli, verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

Készítsünk a gyerekekkel Lázár-képmást az alábbi lehetőségek közül választva:

• Lázár-alak gézzel, fáslival betekerve
• Lázár-ikon egy ikonkép ihletésére

Az alak mellé a sírbolt makettjét vagy képét is elkészíthetjük.

A képen egy ősi sír rekonstrukciója az izraeli Yad Hashmonában, a Bibliai Kertben. Bővebben lásd itt: Yad Hashmona.

Kép: 123RF

A képalkotás után beszélgessünk:

Tudjátok-e, milyen temetkezési szokások voltak, hogyan gyászolták a halottakat az ókori Izraelben és más ókori népeknél?
Milyen hagyományai voltak hazánkban a temetésnek és a gyásznak?
Hogyan zajlik le ma egy temetés? Hogyan gyászoljuk a halottainkat?
Milyen szerepe volt régen a halott siratásának? Mit jelent a sírás a gyászoló számára?
Milyen szerepe van a vigasztalásnak a gyászoló számára? Hogyan tudunk mi jól vigasztalni? Mi lehet a legnagyobb vigasztalás annak, aki elvesztette a hozzátartozóját?

Kép: 123RF

 

Vigasztaló emlékek (Vizuális-térbeli, verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, természeti, egzisztenciális)

Mindannyiunknak vannak veszteségei, a gyerekeknek is. Egy hozzátartozónk meghal, vagy elköltözik, és messzire kerül. Vagy egy kedves háziállatunk elpusztul. Annyira fáj a veszteség, hogy sírva is fakadunk, és sokáig őrizzük az emlékét. Előfordul, hogy beszélni sem tudunk róla, az emléke mégis nagyon erősen él bennünk.

Te kire emlékszel ilyen fájdalommal? Rajzold le őt vagy egy hozzá kapcsolódó emlékedet. Írásban is megfogalmazhatod a gondolataidat.

Egyéni munka után beszélgessünk: aki szeretné, mutassa meg a rajzát, és meséljen róla, vagy olvassa fel, amit írt. A vigasztaláshoz tartozik az is, ha kibeszélhetjük a fájdalmunkat, vagy elmesélhetjük az emlékeinket. Ilyenkor a szeretett személy vagy lény az emlékeinkben újra él.

 

Erről szól Tasnádi Emese Útravaló Dzsundzsinak, a Hörcsögnek, a Nagy Útra című írása is, a hozzá csatolt rajzokkal és levéllel együtt.

Olvassuk fel a párbeszédes történetet és a mellékelt levelet (elérhető a címre kattintva), majd kérdezzük meg: Hova ment Dzsundzsi? Kik beszélgetnek róla ebben a beszélgetős történetben?

Beszélgessünk mi is arról, hogy kinek halt már meg kisállata? Meséljenek el a gyerekek egy-egy történetet, ami vele esett meg.

 

 

 

[/elofizeto]

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Újszövetség menüpont alatt.

Képforrás: 123RF

• Bibliai történet: 3Mózes 13,45–46; Zsoltárok 103,1–5; Máté 8,1–4; Lukács 17,11–19
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, vizuális-térbeli, természeti
• Tevékenység: Szubjektív történetmesélés írásban egy szereplő nevében; textilkollázs készítése, szemléletes történetmesélés; mai köszönöm-történetek dramatizálása, háladoboz, hálacédulák gyűjtése; ismeretbővítés: tudnivalók a lepráról

 

Történet fejben (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális)

„Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak!” – Jézus tanácsa egyszerűnek tűnik, mégsem lehetett olyan egyszerű megtenni. Hiszen a templom, ahol ezt meg kellett tenni, Jeruzsálemben volt, több mint 100 km-re a találkozás helyétől. Beteg embereknek napokig eltarthatott az út, a gyógyulás felé vezető zarándoklat. Jó, de ki tudhatta előre, mi fog történni? Mit élhetett át a tíz leprás ezalatt? Mi járhatott a fejükben?

S miután kiderült, hogy meggyógyultak, az kire hogy hatott? Mi járhatott akkor a fejükben? Ki milyen döntésre jutott, és mit tett?

A gyerekek válasszanak ki egyet szabadon a tíz leprás közül, képzeljék bele magukat a helyzetébe, és írjanak a nevében az esetről egy beszámolót.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Újszövetség menüpont alatt.

Grafika © Kelemen Czakó Rita

• Bibliai történet: 1Mózes 27,1; Zsoltárok 121,1–4; Márk 10,46–52; Lukács 4,18–19; 18,35–43
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, zenei-ritmikus
• Tevékenység: Képzeletjáték: benyomások egy vak koldus helyzetében; bibliai történetmesélés: A vak Bartimeus meggyógyítása; a történethez kapcsolódó kérdések, beszélgetés, hálaének

 

Belső szemmel (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális)

Legutóbb a vakon született ember meggyógyításáról volt szó. Mivel a szembetegségeket Jézus korában nem tudták gyógyítani, sokan voltak vakok vagy gyengén látók, akiknek „meghomályosodott a szeme” (vö. 1Mózes 27,1). Munkát végezni nem nagyon tudtak, és sokan közülük az út szélére kényszerültek, könyöradományokból éltek. Milyen élete lehet egy ilyen embernek? Képzeljük bele magunkat a helyzetébe, legalább pár percre.

A gyerekek hunyják le a szemüket, tenyerükkel is eltakarhatják, és lehajthatják fejüket az asztalra. Képzeljék el, hogy ők most vak koldusok, és ott ülnek a többi koldus közt a városkapu mellett. Sokan járnak arra, vándorok, kereskedők, földművesek vagy éppen zarándokok. Sok ember és sok állat. Van, ki rá sem néz a nyomorultakra. Van, aki megszánja őket, és dob-egy-két fillért, aztán továbbsiet. És előfordul, hogy valaki meg is szólítja őket. De csak nagyon ritkán. Képzeld el, hogy mit élsz át vak koldusként a városkapu mellett. Mit hallasz, milyen szagokat érzel, hogy érzed magad?

Adjunk időt a belső szemlélődésre, figyelemre, akár több percet is. Amikor érzékeljük, hogy lazul a figyelem, többen mocorogni kezdenek, kérjük meg a gyerekeket, hogy emeljék fel a fejüket, és meséljenek a benyomásaikról:

Milyen hangokat hallottatok? Milyen illatok terjengtek a levegőben? Milyen volt az idő? Fújt-e a szél? Meleg volt, vagy inkább hűvös? Hogy bírtátok a napsütést? Volt-e ott valamilyen árnyék? Szólt-e valaki hozzátok? Szóltatok-e egymáshoz? Mit láttatok a „belső” szemetekkel? Mire gondoltatok? Stb.

Miután belehelyezkedtünk kicsit egy vak koldus élethelyzetébe, hallgassuk meg új bibliai történetünket, ami egy ilyen koldusról szól.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Újszövetség menüpont alatt.

Grafika © Kelemen Czakó Rita

• Bibliai történet: János 9,1–41
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, zenei-ritmikus
• Tevékenység: Szólások, közmondások értelmezése: a szem, a látás szerepe; bibliai történetmesélés: A vakon született meggyógyítása; a történethez kapcsolódó kérdések, beszélgetés, hálaadó ének

 

Mit látnak szemeim! (Verbális-nyelvi, önismereti)

„Mit látnak szemeim!” – Mikor mondjuk ezt? Nem arról van szó, hogy nem ismerjük fel a tárgyat vagy jelenséget. Nagyon is jól látjuk. De csodálkozunk, hogy itt van, hogy ez megtörténik. A kérdő jelleg csodálkozóvá alakul át, ezt fejezi ki a felkiáltójel is a végén.

A szólásokban, közmondásokban mindig van egy kis csavar, nyelvi játék. Ezzel irányítja figyelmünket a lényegre: hogy amiről szól, az nem azonos a szó szerinti, konkrét jelentéssel.

Fejtsük meg együtt, miről szólnak az alábbi szólások, közmondások:

• Nem lát a szemétől.
• A vak is láthatja.
• Megnyílt a szeme.
• Néha a vak többet lát a szemesnél.
• Nem hisz a szemének.
• Vak vezet világtalant.
• A szem a lélek tükre.

A szemünkkel látunk, de hogy mit látunk, és hogy mit fogunk fel a látványból, az nem csak a szemünkön múlik. Létezik belső, lelki látás is, ami igazabb képet mutathat, mint a testi. De akinek a testi látása sérült, akinek a szeme beteg, az minden bizonnyal egészséges szemre vágyik.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Újszövetség menüpont alatt.