Üzenet – Téma:

* Az Úr védelmezi és segíti az övéit.
* A legnehezebb helyzetben is imádkozhatsz a társadért.
* Isten büntetése utoléri a gőgös embert.

Előzmények:

Pétert a római századoshoz, Kornéliuszhoz hívatták. Beszélt ott Joppéban nyert látomásáról, hogy pogányoknak is lehet hirdetni az evangéliumot! Kornéliusz és házanépe hitt az Úr Jézusban. Szentlélek szállt mindannyiukra, s megkeresztelkedtek.

Történet:

A történetünkben szereplő „Heródes király” Heródes Agrippa*, Nagy Heródes unokája. A nagyapa ölette meg Jézus születése után a betlehemi gyerekeket.

Heródes nemrég lett ura Júdeának. Most alkalmat keres, hogy a zsidókat a maga pártjára hangolja. Fölismerte a nagytanács nyugtalanságát Jézus követőinek sokasodása miatt. A népnek semmi baja nem volt az apostolokkal és a gyülekezettel, de vezetőik állandóan keresték a lehetőséget, hogy megnehezítsék az evangélium üzenetének átadását.

Heródesnek kapóra jött a szanhedrin békétlensége. A gyülekezet néhány tagját fogságba vettette, hogy „kegyetlenkedjen” velük. Közöttük Jakabot, Zebedeus egyik fiát, János testvérét.

Jakabot nem sokkal húsvét előtt karddal megölette. Hogy bíróság elé lett-e állítva előtte, az nem biztos*. Jakab apostol tehát kiitta a keserű poharat (lásd Mt 20,22-23; 286. lecke). Nem sokáig tanúskodhatott arról az üdvösségről, melyet egyedül Jézus Krisztusban lehet megtalálni.

Heródes látta, hogy a zsidóknak tetszik a gyülekezet elleni fellépése. Ezért újabb vezetőjüket fogatta el: Pétert. Ez épp a „kovásztalan kenyerek” ünnep idejére esett, a húsvét előtti hétre, amikor a zsidók kovász nélküli kenyeret ettek. (Péternek ez már a harmadik fogsága volt pünkösd, a Szentlélek kitöltetése óta.)

Heródesnek szándéka az volt, hogy Pétert húsvét után a nép elé állítja, ami után majd elítélik. Nyilvános eljárást akart tehát, valószínűleg azért, hogy megmutassa, milyen jól vigyáz a zsidók hitére.

Szigorúan őriztette Pétert. Legalább négy őrt* állítottak, az ajtó elé is, s Pétert magát is megláncolták, két őr közé. (Heródes talán tudott Péter előző szabadulásáról — vö. ApCsel 5,19; 325. lecke.)

Miközben Péter a börtönben az ítéletére várt, a gyülekezet — talán különböző helyeken, csoportokban együtt* — imádkozott.

Az imádság meghallgatásra talált…

Eltelt az ünnep, Heródes másnap elő akarta vezettetni Pétert. Péter éjszaka nyugodtan aludt. Alhatott is nyugodtan, mert bízott és bízhatott az Úrban. Egyszer csak egy angyal lépett hozzá. Oldalba lökte Pétert, hogy felébressze, és azt mondta: „Kelj fel gyorsan!”

Erre lehulltak Péter kezéről a bilincsek.

„Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” — folytatta az angyal. — „Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!”

Péter megtette, de nem tudta, hogy álmodik-e, vagy ébren van. Azt hitte, megint látomást lát.

Átmentek az első őrségen, majd a másodikon, s odaértek a vaskapuhoz, mely a városba vitt. A kapu magától megnyílt előttük! Végigmentek egy utcán, majd hirtelen eltávozott tőle az angyal.

Péter akkor magához tért, s így szólt „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt.”

Mit tegyen? Mária házához ment, a Márknak is nevezett János* anyjához. Ott sokan voltak együtt, hogy imádkozzanak Péterért.

Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé (`Rózsa’) nevű szolgálólány, megnézni, ki az. A kapu zárva volt. Péter fölfedte kilétét. Rodé felismerte a hangját, de örömében nem nyitott kaput, csak berohant gyorsan, hírül adni, hogy Péter áll odakint.

„Elment az eszed!” — torkolták le a házbeliek.

De Rodé csak bizonygatta, hogy ő az. Akkor azt mondták: „Az ő angyala az.”

Péter azonban tovább zörgetett. S mikor végre kinyitották a kaput, mindenki elámult. Aztán egyszerre kezdtek beszélni, Péternek kellett lecsendesítenie őket. Elmondta nekik, hogy vezette ki az Úr a börtönből.

Rögtön ezután el is búcsúzott tőlük, meghagyva, hogy mondják el mindezt Jakabnak* és a testvéreknek. (Ők valószínűleg egy másik helyen voltak együtt, hogy imádkozzanak érte.) Majd elment a városból egy másik helyre, aminek a szentíró nem említi a nevét.

Másnap reggel nem csekély riadalom támadt a katonák között, akiknek Pétert kellett őrizniük. Mi történhetett vele?

Heródes is hallott a szökésről. Kerestette Pétert az egész városban, de nem találták. Kihallgatták az őröket, ami bizonyára kemény vallatással járt. Majd börtönbe vetették őket. (Őrségben elaludni halálos ítéletet jelentett!) Valószínűleg elítélték mind a négy őrt, akik éjjel szolgálatban voltak.

Heródes Agrippa ezután Júdeából Cézáreába ment, és a palotájában maradt.

Kiegészítés:

Heródes király ellenséges indulattal volt a tírusziak és szi-dóniak iránt. Fönícia északnyugatra volt tőlük határos. A problémák oka egy félresikerült üzlet lehetett. A tengerparti Tírusz és Szidón városának lakói hajózásból és kereskedelemből éltek. A 20. versből következtethetjük, hogy cserekereskedelem folyt köztük a Heródes területéről származó élelmiszerért. Földjük kevésbé volt alkalmas mezőgazdaságra és állattenyésztésre. (Ezt már a salamoni templom építésének idejéből ismerjük: Hírám, Tírusz királya gondoskodott faanyagról, amiért Salamon liszttel, árpával és olajjal fizetett. Vö. 1Kir 5,24-25; 128. lecke).

A tírusziak és szidóniak féltek. Követséget küldtek Cézáreába, tartsák vissza Heródest erőszakos tervétől. Először csak a kamarásával beszéltek. Békét kértek, hogy népük továbbra is élelemhez jusson.

Heródes szólni akart a követekhez. Királyi viseletben jött be az ülésterembe, trónjára ült, s beszédet intézett hozzájuk.

A nép úgy meghatódott, hogy kiabálni kezdtek: „Isten hangja ez, és nem emberé!”

Heródesnek ez hízelgett, s mivel nem Istennek adott dicsőséget, az Úr angyala szörnyű betegséggel büntette meg. Férgek emésztették meg*, s meghalt (öt nappal az elviselhetetlen betegség kezdete után, jegyzi föl Josephus Flavius, a zsidó történetíró).

Jegyzetek:

I. Heródes Agrippa — Kr. u. 41-44 között uralkodott. Apja Aristobulos, Nagy Heródes legidősebb fia. Unokaöccse Heródes Antipas, Keresztelő János gyilkosa (vö. Mt 14,1-12), aki Heródiással élt együtt. Ez a Heródiás I. Heródes Agrippa nővére. Bereniké (vö. ApCsel 25,23) és Druzilla, Félix helytartó (vö. ApCsel 24,24) felesége is nővérei. Az az Agrippa pedig, akit az ApCsel 25,23 említ, a fia, vagyis II. Heródes Agrippa.
I. Heródes Agrippa Kr. u. 10-ben született. Amikor 6 éves volt, Rómába ment tanulni. Megbarátkozott Caligulával és Claudiusszal. Ezt a barátságot kihasználta. Caligula trónfoglalásakor Agrippa, a gyanakvó Tiberius császár parancsára börtönbe volt vetve, aki azzal vádolta, hogy Caligulát trónra akarta segíteni. Amikor Caligula tényleg császár lett, szabadon bocsátotta Agrippát, s megjutalmazta Trakhónitisz és Abiléné tartományokkal (Lk 3,1) s királyi címmel, később pedig Galileával és Pereával. A következő császár, Claudiusz is növelte a királyságát, mégpedig Júdeával és Samáriával, úgy, hogy Nagy Heródes teljes területe ismét egyesült unokája, I. Agrippa alatt. Nem sokáig tartott a dicsőség, mert három évvel később (Kr. u. 44-ben) I. Agrippa meghalt. Fia, II. Agrippa végül csak néhány északi provinciát kapott.
A három év alatt, amíg Júdeán uralkodott, ez a dicsőségre vágyó és pompaszerető király újabb falat építtetett Jeruzsálem köré, s egyéb javításokat is végeztetett a városban.
I. Agrippa nagyra értékelte a zsidókkal való jó kapcsolatot.

Törvényszék által elítélni? — Alexandriai Kelemen mesélte el — Euszebiosz egyháztör­ténetében írja le —, hogy az apostol vádlója annyira a hatása alá került Jakab bírák előtti bátor hitvallásának, hogy a bírák előtt állva ő is hívőnek vallotta magát. Elítélték, hogy Jakabbal együtt haljon meg. A kivégzőhelyre menet Jakab bocsánatát kérte, aki úgy válaszolt: „Béke veled!”, és átölelte. Mindkettőjüket lefejezték. A történetet már nem lehet kinyomozni. A Biblia mindenesetre hallgat erről.

Négy őr; első és második őrség — Ezek a katonák nem egyszerre álltak őrségben. Szol­gálatonként négy őr került sorra, valószínűleg hat óránként váltották egymást. Két katona Péter egy-egy oldalán, a harmadik valószínűleg a börtönajtóban, a negyedik a kapunál.

Imádkoztak együtt — Szükséges és jó dolog együtt imádkozni, amire Pál többek között a 2Kor 1,11-ben, az Ef 6,18-ban bátorít. Jakab is ír erről a Jak 5,16-ban.

János, akit Márknak is hívtak — Pál és Barnabás útitársa, de csak az első missziói úton (vö. ApCsel 12,25 — amikor Barnabás és Saul Jeruzsálemből elutaztak, János Márkot is magukkal vitték; 13,5 — 334. lecke; 15,37kk— 337. lecke). Barnabás unokaöccse (Kol 4,10). Mária, az anyja, Barnabás testvére. Az ApCsel 15,39-ben azt olvassuk, hogy Barnabás a Páltól való elválás után magával vitte Ciprusra, és ott csupán Márkként van említve. A Kol 4 is Márknak említi, Pál mellett látjuk újra Rómában (vö. 2Tim 4,11; Filemon 24). Az 1Pt 5,13-ban Péter is Márkról beszél, s „fiam”-ként említi. Kérdés, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, vagy két különbözőről. Miért fontos ez? Azért, mert ha János Márk és Márk az 1Pt 5,13-ból ugyanaz a személy, akkor ő volt Márk evangéliumának az írója. A legtöbb írásmagyarázó ezt fogadja el.
Egyébként régóta feltételezik, hogy Márk evangélista Péter „szájából” jegyezte le az evangéliumot (Rómában, Kr. u. 63 körül). A Mk 14,51-52 esete („de követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén: őt is elfogták, de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült”) is egyedül Márk előtt lehetett ismert.

Jakab — Jakabot, az Úr testvérét értik alatta (Gal 1,19). Az első üldözés után, amit Saul vezetett (vö. ApCsel 8,1; 326. lecke), a megmaradt jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője. Oszlopa volt a gyülekezetnek (vö. Gal 2,9), tekintélyes ember (vö. ApCsel 15,13kk; az apostolok gyűlése; 336. lecke). Igaznak nevezték. Minden valószínűség szerint ő írta a Jakab levelét. Lásd még: 1Kor 15,7.

Férgek emésztették meg — Feltűnő, hogy Krisztus egyházának más üldözői is haltak meg hasonló szörnyű halállal: többek között Antiochus Epiphanes és Nagy Heródes; a spanyol II. Fülöp és a francia IV. Lajos.

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1-2; 34:3-4; 91:1.6.8; 125:1-4; 254:1.3-5; 380:1-3.6
Jertek, énekeljünk: 153; 173; 174:1
Harangszó: 39; 44 (kezdhetjük így: Ki az Istent szereti, szavát hittel követi…); 47; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 18; 68; 75; 93; 168:1-2
Erőm és énekem az Úr: 12; 17; 19; 29; 30; 116

Megjegyzések:

Az Úr védi és segíti az ő gyermekeit — Feltűnő, hogy Jakab apostolt nem szabadította meg angyallal vagy másképpen az Úr, Istvánt sem, Pétert pedig igen. Tehát nem úgy van, hogy minden hívő kiszabadul a szorongató helyzetből. A hit sok vértanúja példázza ezt. Ugyanakkor az Úr a híveket nehéz helyzetükben lelkileg támogatja.
Miért szabadult ki Péter a börtönből? Nem tudjuk. Az Ézs 55,8-ban mondja az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.” Egy biztos: Péternek még volt elvégezni való munkája Isten Országáért.

Az Úr megbünteti a gőgös hitetleneket — Heródes büntetést kap gőgjéért. Hallgatói tetszésnyilvánítását túlságosan is szívesen hallgatta. Nem bizonyított, hogy minden gőgös, aki Istennel egyenlő magasságba helyezi magát, vagy magát többre becsüli Istennél, ilyen szörnyű büntetést kapna, mint Heródes. Ezzel kapcsolatban gondoljunk Nebukadneccarra, akit ugyancsak a gőgje miatt ért büntetés (vő. Dán 4; 187. lecke). Ő még kap lehetőséget, hogy megbánja bűneit.
A téma kisebbek számára még nehéz, csak felsősök számára javasoljuk a feldolgozását.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• A börtönélet példái a közelmúltból. (***)
• Történelmi példák a gőgös, öntelt uralkodó, vezető bűnhődésére. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Szerepjáték: lopakodás a börtönőrök között. (*)
• Kreatív szövegalkotás a történethez kapcsolódva: hír, imarészlet, párbeszéd. (**)
• A történet dramatizálása. Két fő helyszín, helyszín- és szerepváltás. (**)
• Nyelvi rejtvény: titkosírás forgatható kódráccsal. (***)
• Az isteni védelem, jelenlét ábrázolása Csiha Kálmán: Isten közel c. versében. (***)
• Szógyűjtés: a „gőgös” szinonimái. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Papírmakett készítése a történethez: színezés, kivágás, hajtogatás, ragasztás. (*)
• Kapu formájú, kinyitható, rajzolt igés lap készítése. (**)

Vázlat:

I. Heródes Agrippa —Nagy Heródes unokája
A zsidók kedvére akar tenni
Jakabot megölik (kard)

Pétert elfogják
Húsvét után akarják megölni
őrök veszik körül
angyal — lehullnak a láncok
ki a börtönből — az őrökön át
utca — az angyal eltűnik

Mária háza (János Márk anyja)
imádkoznak Péterért
kopognak a kapun — Rodé
el se hiszik először
Péter elmond mindent
meghallgatott imádság
Péter búcsút vesz

az őröket megbüntetik

Heródes büntetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/331. Péter kiszabadul a börtönből – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 472.86 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Isten jelekkel is megerősíti a szavát.
* Az ige magyarázata hitet ébreszt.

Előzmények:

Istvánt, a hét diakónus egyikét görögül beszélő zsidók vádolták káromló beszéddel, és a nagytanács elé vitték. István itt olyan beszédet tartott, melyben a tanácsot vádolta Jézus meggyil­kolásával. A haragvó tanácsosok rárohantak és megkövezték. A jeruzsálemi gyülekezet ezt követően üldözést szenved és szétszóratik.

1. történet:

Amint a jeruzsálemi gyülekezetet üldözni kezdték, a diakónus (és egyben evangélista*) Fülöp el tudott menekülni. Samária* városába ment, ott hirdette, hogy Jézus a Krisztus. Prédikálása gazdag áldást nyert. Sokan jutottak el hitvallásig. Hitüket erősítették azok a csodák, amik Fülöp által történtek: sok megszállott meggyógyult, sok béna és sánta egészséges lett. A samáriai emberek* öröme ezért igen nagyra nőtt.

Már jó ideje ott élt Samáriában egy bizonyos Simon* is, aki varázslásával ámulatba ejtette a város lakosságát. Ő magát igen nagyra tartotta, az emberek pedig azt mondták róla: „ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje”.

Sok férfi és nő keresztelkedett meg Fülöp szavára. Így keletkezett egy új gyülekezet. Simon maga is hívő lett, és részesült a keresztségben. Állandóan Fülöp közelében maradt, s mélyen a hatása alá került azoknak a csodáknak, amik Fülöp által történtek.

A Jeruzsálemben lévő apostolok hallották, hogy Samária elfogadta Isten igéjét. Pétert és Jánost küldték a városba, az új gyülekezetet meglátogatni. Megkeresztelt, de a Szentlelket még nem ismerő hívekkel találkozott a két apostol. Imádkoztak érte, hogy ők is kapjanak Szentlelket, majd kezüket rájuk téve a gyülekezet részesült a Szentlélek ajándékában.

Simon látta, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátételével adatik. Odament hát Péterhez és Jánoshoz, s pénzét felajánlva kérte: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket.” (Ezek szerint Simon hite nem volt teljes. Nem kapott Szentlelket!)

Péter felháborodottan válaszolt: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.”

Simon megrettent a büntetéstől, különösen az átoktól. Kérte az apostolokat: „Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.” Nem a bűnbánat, hanem a félelem beszélt belőle.

Péter és János még egy ideig Samáriában maradt, hogy az ifjú gyülekezetnek többet beszéljenek az evangéliumról. Majd visszatértek Jeruzsálembe. Útközben még sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.

2. történet:

Fülöp még Samáriában tartózkodott, mikor az Úr angyala így szólt hozzá: „Kelj fel, és menj dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen*.”

Fülöp fölkelt, és elindult. Egy előkelő etióp férfi utazott azon az úton, a kandaké*, az etiópok királynőjének fő komornyikja* (kamarása), kincseinek őrizője. Jeruzsálemet látogatta meg. Ami jelentheti azt, hogy prozelita volt, a zsidó hit ismerője. Valószínűleg zarándokúton volt az ősi templomvárosban, mert azt olvassuk, hogy imádkozni jött Jeruzsálembe. A komornyik Jeruzsálemben drága dolgot vásárolt: kézzel írott könyvtekercset Ézsaiás próféciáival. Útközben kocsijában ült és olvasott. (Ismerhette tehát az Ószövetség nyelvét, a hébert, vagy a görög fordítást, a Septuagintát* használta.)

A komornyik (esetleges) útitársaival odaért, ahol Fülöp várakozott. A Szentlélek ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” Fülöp a kocsihoz lépett, s hallotta, amint az ember Ézsaiást olvassa. Megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?”

„Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” — válaszolt a komornyik, s kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé a kocsiba.

Az olvasott szakasz a következő volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyia meg a száját A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel?” (Ézs 53,7-8 a Septuagintában.)

A komornyik megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”

Fülöp erre Jézus Krisztus evangéliumát hirdette neki az adott igeszakasz alapján. A komornyik hinni kezdett. Amikor vízhez érkezett a kocsi, így szólt: „Íme, itta víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?”

„Ha teljes szívből hiszel, akkor lehet.”

„Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”

Most már nem volt akadálya a komornyik megkeresztelkedésének. Megállította a kocsit, s beléptek a vízbe. Fülöp akkor megkeresztelte őt (alámerítve).

Amint kijöttek a vízből, a Lélek elragadta Fülöpöt*. A komornyik nem látta őt többé, mégis boldogan utazott tovább. Nem volt már szüksége Fülöpre, a szíve eltelt örömmel, hisz megismerte üdvözítőjét az Úr Jézust.

Hová lett Fülöp? Azótoszban került elő (régi filiszteus város, a Földközi-tenger partján: Asdód, Gázától mintegy 30 km-re). Onnan indult tovább hirdetni az evangéliumot minden városban, míg csak Cézáreába nem jutott*.

Jegyzetek:

Evangélista — Az ApCsel 21,8-ban „Fülöp evangélista” olvasható. Egyrészt így kapunk hírt arról, hogy diakónusból az ige hirdetőjévé lett; másrészt így tesznek különbséget közte és Fülöp apostol között. A Fülöp jelentése: „lovakat szerető”. Később Cézárea kikötővárosában lakott, ahol Pál őt Jeruzsálembe vezető útján meglátogatta. Volt négy hajadon lánya, akik prófétáltak (ApCsel 21,9).

Samária városa — A régi fővárosról van szó, mely Semer hegyén feküdt, arról nevezték el. A tíz törzs királya, Omri építtette. Nagy Heródes nevezte el Sebasténak. „Samária” lett a neve annak a földterületnek is, ahol a samaritánusok laktak. Voltak már hívők ezen a területen (3/ő. Jn 4; 224. lecke: „A samáriai asszony”).

Samaritánusok — Palesztina közepének e lakói nem tiszta vérű zsidók. Izráeliták, akik a tíz törzs fogságba vitele után más népekkel keverednek. (Vö. 2Kir 17,24kk) Utódaik Sikemben és környékén laknak. Monoteisták (egy istent imádnak), elismerik a Tórát (Mózes öt könyvét), gyakorolják a körülmetélkedést. Szent helyük a Garizim hegye. Várják a Messiás, a próféta eljövetelét, ahogy az 5Móz 18,15-19 megígérte.

Simon — Justinus Mártír (150 körül) szerint ez a Simon varázsló volt, aki Claudius uralkodása idején Rómába ment. Helena társaságában, aki korábban prostituált volt, és akit úgy tiszteltek, mint Istentől jött lelket. Iréneus szerint (180) úgy tisztelték őt ennek a varázslónak a követői, mint atyaistent, Jézust mint a fiút, és Helénát mint a szentlelket. Micsoda szemérmetlen társítás!
A „simónia” fogalma innen származik: „lelki ajándékok adás-vételét jelenti, beleértve egyházi felavatást és egyházi tisztségeket is”, ezért keményen elítélik. A Holland Történelmi Egyház alkotmánya szerint pl. hivatalból való felfüggesztés és elbocsátás a simónia büntetése.

Néptelen út — Gáza Kr. e. 96-ban elpusztult. Csak Kr. u. 66-ban építették újjá. Vagyis kicsi volt a forgalom. Elképzelhető, hogy a komornyik azért választotta ezt az utat, hogy teljes nyugalommal elmélkedhessen. Gázától a parti úton mehetett délnek. Fülöp ezen a csendes úton teljes nyugalommal magyarázhatta az igét a komornyiknak.

Kandaké, az etiópok királynője — A kandaké nem személynév, hanem rang, mint pl. a fáraó. A megjelölt terület általános neve az Egyiptomból délre eső országoknak. Kandaké a női uralkodója volt annak az országnak, amelyet most Etiópia néven ismerünk. Valószínűleg erről a tájról érkezett Sába királynője is. Föltételezik, hogy a zsidó vallás az ő Salamonnál történt látogatása óta ismert volt ebben az országban. Még ma is van zsidó közösség, a FALASHA, amely valószínűleg nem zsidó eredetű, hanem a zsidók hitére tért törzs. Közülük sok ember Izráelbe telepítéséről, s egy zsidó hitben nevelt fiú életéről szól az „Élj és boldogulj!” (2005.) c. film. (További magyarázat Izráel és Etiópia viszonyára: a „Sába királynője” c. lecke Jegyzeteiben; 129. lecke.)

Komornyik — A görögben itt „eunuch” áll, azaz herélt. A királynő mellett fontos szerepe volt. A komornyik éppen Ézsaiást olvasta! Az Ézs 56,3kk-ben ugyanis különleges ígéret szól idegennek és heréltnek: „Ne mondjon ilyet az az idegen, aki az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! … Ha … ragaszkodnak szövetségemhez, … elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak.”

Septuaginta — Lehet, hogy a komornyik a héber szöveget olvasta, de Lukács, aki az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet írta, a Septuagintából idézi a fordítást (hetvenek fordítása). A Septuaginta az Ószövetség legrégebbi görög fordítása, Kr. e. 250-130 között keletkezett. Legenda szerint e fordítást hetven zsidó bölcs Egyiptomban hetven nap alatt készítette el. A fordítás itt-ott eltér a héber szövegtől; apokrif könyveket is fölvettek bele. Két lehetőség van: a komornyik ismerte az Ószövetség nyelvét, a hébert (és Lukács idézi a Septuagintát), vagy épp ezt a görög fordítást vette meg, mivel tudott görögül (korának világnyelve). Legtöbb írásmagyarázó az utóbbit választja.

Az Úr Lelke elragadta Fülöpöt — E Lélek által való elragadás ismerős a Bibliából: 1Kir 18,12 (Óbadjáhu fél, hogy az Úr Lelke Illést elragadja); 2Kir 2,11 (Illés mennybemenetele); 1Thessz 4,17 (hívők elragadtatása).

Fülöp Cézáreában — Amikor Pál évekkel később Lukáccsal Cézáreába érkezik, Fülöp még ott lakik (ApCsel 21,8). Lukács, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv írója magától Fülöptől hallhatta a komornyikkal való találkozását.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4.6-7; 25:2; 119:1.53; 172; 229:1-2; 286:1-3(4-7); 295:1
Jertek, énekeljünk• 129; 169; 180; 184; 193; 203
Harangszó: 35; 43; 45; 47; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 5; 38; 62:1; 67; 70; 97
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 59; 66; 135:1-2; 136:1-2

Megjegyzések:

Isten megerősíti igéjét — Az Úr Jézus prédikált és csodákat tett. Az apostolok is prédikáltak és tettek csodákat Jeruzsálemben. Fülöp hasonlóképpen szolgált Samáriában. Miért kell a prédikáció mellé csoda? Csodával erősítette meg az Úr az igéjét. Így az emberek nem csak hallották, hanem látták is, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia.
A missziói mezőn, ahol az emberek először találkoztak az evangéliummal, gyakran történtek csodák. Ezzel akarja az Úr a Lelke által az IGE valódiságát hangsúlyozni.
Veszélyes, amikor az emberek a prédikátort, akin keresztül a csoda történik, csodatévőnek tekintik. Ezt a helyére kell tenni. Gondoljunk Pálra és Barnabásra, Lisztában, miután Pál egy bénát meggyógyított (vö. ApCsel 14,8-18; 335. lecke).

Sátán, mint Isten utánzója (majmolója) — Amit a sátán Simon által tett, azt a samáriaiak Isten munkájaként szemlélték. A pogányok gyakran démoni erőknek, okkult cselekmé­nyeknek adtak isteni státuszt. Az okkultizmus korunkban is sok embert megragad. Megszólítja az ember (tudatalatti és gyakran ismeretlen) tudását, miszerint lennie kell Istennek, aki mindent irányít.
Simon mágus samáriai emberekre való hatása megdöbbentő példa arra, hogy a sátán okkult dolgokon keresztül mekkora hatalommal avatkozhat be emberek életébe. Praktikáival egy egész várost elcsábított. Ám a megtérésekből azt is látjuk, hogy Krisztus hatalma sokkal nagyobb ennél.

Az ige magyarázatát hallva: hinni — A kamarás nem értette, mit jelentenek az Ézs 53 szavai. Csak amikor Fülöp magyarázta. Közben a Szentlélek megvilágította a szívét, s hitte, hogy Jézus Krisztus az ő Megmentője és Üdvözítője. Ez jó példa a gyerekeknek arra, hogy a prédikáció milyen fontos. Ma hol beszélik és magyarázzák Isten igéjét? A templomban, gyülekezeti alkalmakon, de a keresztyén családokban is. Nem csupán kötelesség vagy jó szokás tehát istentiszteletre járni, hanem nagyon is szükséges. Természetesen a Szentlélek más módon is tud hatni az ember szívére, mégis, legcélszerűbb mód az ige magyarázata. Ezt az apostolok prédikációinak hatását olvasva is látjuk. Gondoljunk Péter első prédikációjára pünkösdkor, majd azokra a beszédekre, amiket később a templomban tartott. Pál prédikálása is nagy erővel hatott.

Hit — hitvallás — keresztség — A komornyik hitt, aztán vallást tett hitéről, majd jött a keresztség. Ezt a vonalat követi a felnőttkeresztség. Gyermekkeresztségnél a hangsúly a szövetségre esik: hívő szülők gyermeke a keresztséggel Isten szövetségébe kerül, melyet Isten a gyülekezetével kötött. S csak amikor ezek a gyermekek idősebbek lesznek, jönnek, s amikor alkalmas, és hisznek, tesznek vallást a hitükről, s veszik a keresztséget magukra (saját felelősség).
Mégis van rá példa, hogy teljes családok megkeresztelkedtek, ahol voltak kisgyerekek is (ApCsel 10,47-48: Kornélius, 330. lecke; ApCsel 16,33: börtönőr Filippiben, 338. lecke).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Beszélgetés az utazás témájáról (közlekedési eszközök, külföldi út). (*)
• Térképhasználat: útvonal Etiópia és Jeruzsálem között. Vonalas mérték használata. Környező tájak, országok. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Olvasás, szövegértés: a bibliai történet leegyszerűsített változata. Szómagyarázatok. (*)
• A történet újrafogalmazása szóban — mint a megértés jele. (* **)
• Példatörténet a bibliaolvasásról. (**)
• A bibliai történet dramatizálása. (**) Mai párhuzamok. (***)
• Messiási próféciák a Bibliában. Hogyan magyarázod az igét? (***)

Ének-zene

• A „Főember az úton” kezdetű gyermekdal éneklése. Énektanulás játékos formában: óriás könyvtekercsből. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Könyvtekercs készítése papírból: színezés, nyírás, ragasztás. (*)
• A történet fázisainak rajzolása nagy méretű csomagolópapírra (könyvtekercsre). (*)

Vázlat:                                                  

1. történet
Fülöp – Samária
Simon varázsló
új gyülekezet
Péter és János
Szentlélek
Simon – Szentlelket vásárolni
Péter – átok és megtérésre hívás

2. történet
Fülöp – gázai út
Kandaké komornyikja
Jeruzsálem
Ézsaiás könyvtekercse
Fülöp magyarázata
„Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
megkeresztelve
a komornyik öröme
Fülöp eltűnik – Cézárea

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/327-328. Fülöp Samáriában; a főkomornyik megtérése – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 286.51 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* A hitvallás szenvedéssel jár.
* Istennek kell inkább engedni, mint az em­bereknek.

Előzmények:

Az első gyülekezetben minden közös volt. De Anániás és Szafira nem voltak becsületesek. Péter megbüntette őket, s azután meghaltak.

Történet:

Az apostolok és a gyülekezet általában a Salamon tornácában volt együtt. A Szentlélek az apostolokon keresztül különlegesen munkálkodott. Sok csoda és jel történt. Ezért a nép nagyra értékelte őket, annyira, hogy mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni.

Az Úrban hívők közül azonban egész sereg férfi és nő csatlakozott a gyülekezethez. Sok beteget vitt a nép az utcára azzal a reménnyel, hogy meggyógyulnak, amikor Péter arra jár, és árnyéka rájuk esik. Még a Jeruzsálem környéki településekről is sokan jöttek betegekkel és megszállottakkal a városba, hogy gyógyítsák meg őket az apostolok.

Mindez nem tetszett a főpapnak és kíséretének, akik főként szadduceusok voltak. Ők nem hittek a feltámadásban, és rendkívül zokon vették az apostoloktól, hogy azok Jézus feltámadásáról prédikáltak. Amint észrevették, hogy mekkora befolyásuk van a népre, gyűlöletük nem ismert többé határokat. Hatalmukat vetették latba, hogy Pétert és a többi apostolt elhallgattassák. Közönséges bűnözőkkel zárták őket egybe.

Az Úr azonban angyalt küldött éjjel a börtönbe, aki megnyitotta a börtön ajtaját. Kivezette az apostolokat az őrök mellett, akik mindebből semmit sem vettek észre. Az angyal azt mondta az apostoloknak: „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”

Az apostolok engedelmeskedtek a parancsnak. Kora reggel a templomba mentek, és tanították a népet, mintha mi sem történt volna.

Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a nagytanácsot, és Izráel véneit*. A cél az apostolok kihallgatása, s további működésük leállítása volt. Szolgákat küldtek a börtönbe az apostolokat elővezetni.

Ám a szolgák nem találták ott őket. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.” Tehát valami különlegesnek kellett történnie, hiszen a börtön ajtói zárva voltak, semmi sem utalt be- vagy kitörésre; az őrök is a helyükön álltak.

Ezt hallva a templomőrség parancsnoka és a főpapok igencsak meglepődtek. Nyugtalanul kérdezgették egymást, vajon mi történhetett. Isten közbelépése valahogy nem jutott eszükbe. Inkább a pozíciójukra gondoltak, ami eléggé megrendülhetett az apostolok fellépése miatt.

Bizonytalanságuk nem tartott sokáig, rövidesen hírrel jött valaki: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet!”

A parancsnok már ment is embereivel az apostolokért. Nem akart erőszakot alkalmazni, mert félt a néptől. Bevezette a tanácsterembe, és a nagytanács elé állította őket.

Annás főpap, az elnök egyetlen szót sem kérdezett szabadulásukról, bármilyen különleges volt is. És hiába volt feltűnő az is, hogy az apostolok nem hátráltak meg, hanem nyugodtan tanítottak a templomban, dühösen kérdezte tőlük: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” A főpap nem törődött a csodák eredetével, csak azzal, hogy milyen nyugtalanságot kelt az apostolok tanítása. Azzal vádolta az apostolokat, hogy a népet heccelik fől a nagytanács ellen, amikor őket teszik felelőssé Jézus haláláért.

Péter és társai nemigen kerültek a vádak hatása alá. Péter vihette a szót. Hangja nyugodt: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik enge­delmeskednek neki.”

Ez már sok volta nagytanácsnak! A bátor szavakon földühödtek, s arról beszéltek egymás közt, hogy megölik őket.

Akkor felállt egy farizeus, Gamáliél, az egész nép által tisztelt törvénytanító. Megparancsolta, hogy az apostolokat vezessék ki egy kis időre a teremből. Amint azok kimentek, így szólt a tanács tagjaihoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. Azután az összeírás idején* felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül: ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.”

Ez ellen a főpap és követői semmit sem tudtak szólni. Hagyták, hogy Gamáliél meggyőzze őket. Nem ölhetik meg most az apostolokat. Akkor elővezettették és megverették őket*, s megparancsolták, hogy ne szóljanak többet Jézus nevében. Aztán mehettek az útjukra.

Az apostolok örömmel távoztak a nagytanács elől, hisz méltónak bizonyultak Jézus nevéért a gyalázatra. És tanítottak, a tilalom ellenére is, nap mint nap a templomban és házaknál, kijelentve, hogy Jézus a Krisztus.

Jegyzetek:

Izráel vénei — A főpap és követői szükségesnek találták, hogy e kérdésben ne csupán a szanhedrin — melyet 70 vén alkotott — üljön össze, hanem a másik két bíróság is, melyek mindegyike 23 bíróból állt. Az egyik bíróság a külső templomkapunál ülésezett, melyet Ékes Kapunak neveztek. Így, mire mind egybegyűltek, legalább 116 tanácstag volt együtt az apostolokat elítélni! Ennyire fontosnak találták ezt a kérdést.

Összeírás — Archelaosnak, Nagy Heródes fiának az idejében történt, amikor királlyá lett Júdeában. A rómaiaknak akkor helytartója volt Júdeában; a népet újra megszámolták.

Megverették — Az Úr Jézus ezt előre megmondta, vö. Mt 10,17 és 23,34. Tettlegességük törvénytelen volt, hiszen a tanács nem mondott ítéletet az apostolokra. Úgy bántak velük, mintha rabszolgák lettek volna.
A rómaiak óvakodtak egy másik rómait megverni. Gondoljunk Páka, aki elkerült egy megkorbácsolást azzal, hogy az Antónia erődben elmondta a századosnak, ő római polgár (vö. ApCsel 22,25-26).

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1-4; 35:1.13; 42:7; 125:1-2; 254:1.3; 380:1-3; 466:1-4
Jertek, énekeljünk: 75; 120; 158; 160; 186
Harangszó: 46; 47; 49:5-7
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 88:1-4; 162
Erőm és énekem az Úr: 12; 30; 119; 120

Megjegyzés:

Szenvedni az Úr Jézusért — Jézus előre megmondta a tanítványainak, hogy szenvedniük kell majd érte, de fölösleges emiatt aggódniuk: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik… Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” Vagyis dicsőség érte szenvedni, mert az Üdvözítő is szenvedett az övéiért. „A tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél.” Az apostolok ezt jól megértették, hiszen örvendeztek, amikor az Úrért szenvedhettek. Emlékeztek szavaira: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Vö. Mt 10,17-33; Károli szerint)
Ma is van sok olyan keresztyén, akinek szenvednie kell az Úr Jézusért. Gondoljunk Kínára, Vietnamra, sok muzulmán országra, vagy akár közöttünk élő emberekre is, akiknek megnehezült az élete, mert hitvallók maradtak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet) / Dráma

• A szenvedés okai és hatása az életünkben. A hitért vállalt szenvedés. (** ***)
• Példák az egyháztörténetből a keresztyének szenvedésére:
• lelkészek a vésztörvényszék előtt, börtön, gályarabság vállalása;
• lelkészek a kommunista diktatúra börtöneiben (Visky Ferenc erdélyi lelkipásztor). (***)
• Mai élethelyzetek, amikor nehéz keresztyénnek megmaradni. Dramatizálás. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Íráselőkészítés: tájékozódás a papíron (labirintus), vonalvezetési gyakorlatok. (*)
• Szabadság — fogság közötti különbség egy-egy példatörténeten keresztül:
• Max Veldhuis: A fiú és a hal c. könyvéből (*);
• Szepes Mária: Csipp és csupp c. meséjéből (**).
• Engedetlenség — engedelmesség példája: Bob maci és Mama maci — tréfás bábjáték. (*)
• Nyelvi rejtvény: titkosírás forgatható kódráccsal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Börtönképek különböző technikákkal: rajz, festés; vagy papír-, textilkivágás és -ragasztás. (*)
• Mozgatható papírmakett készítése a történethez: színezés, kivágás, hajtogatás, ragasztás. (**)

Vázlat:

apostolok — jelek és csodák
gyarapodik a gyülekezet
szadduceusok — féltékenyek
az apostolok újra fogságban
angyal — „hirdessétek a népnek”

nagytanács — Annás: számonkérés
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
Gamáliél tanácsa
Jézusért szenvedni öröm

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/325. Az apostolok kiszabadulnak a börtönből – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 320.13 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* A csoda szíveket nyit meg.
* Inkább kell Istennek engedni, mint embe­reknek.

Előzmények:

Jézus Krisztus gyülekezete naponta növekedett Jeruzsálemben. A jeruzsálemiek tisztelték a fiatal közösséget.

1. történet:

Délután 3 óra volt, az imádság órája*. Péter és János apostol az Ékes-kapuhoz* érkeztek, mely a templom (elő)udvarába vezetett. Láttak ott ülni egy koldust*, aki születése óta sánta volt. Naponta elvitték a templom kapujába, odaültették, hogy alamizsnát, adományt kéregessen a templomba menőktől. Ő maga fogyatékossága miatt nem mehetett be a templomba.

Amikor e koldus látta, hogy Péter és János a templomba jön, alamizsnát kért tőlük.

A két apostol figyelmesen nézett a koldusra. Bizonyára azt akarták látni, fogékony-e ez az ember a csodára? Péter megszólította: „Nézz ránk!” Ő fölnézett rájuk; azt hitte, valamilyen adományt kap. Ám Péter így folytatta: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” Péter a jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája. Felugrott, talpra állt és járt. Bement velük együtt a templomba* is, Istent magasztalva, és örömmel ugrándozva. Először tehette be lábát a templomba!

Mindenki látta őt, amint járkál, és hallotta, amint dicséri Istent. Fölismerték, hogy ő az a koldus, aki több, mint negyven éve béna, és ott szokott ülni a templom Ékes-kapujában. Félelemmel telve csodálkoztak azon, ami történt.

Az emberek döbbenten követték az apostolokat a Salamon csarnokába*. Péter megértette, hogy szívesen hallanának közelebbi vallomást e csodálatos gyógyításról.

„Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” — kezdte Péter, majd megragadta a lehetőséget, hogy az evangéliumot hirdesse. — „Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az Ő nevébe vetett hitért erősítette meg az Ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.”

Innen kezdve Péter a jelenlévők lelkiismeretét akarta megszólítani. „Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így.

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.” Majd Jézus visszajöveteléről beszélt Péter, hogy bizonyságának igazságáról még jobban meggyőzze őket. Mózes próféciájára utalt e szavakkal: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr” (vő. 5Móz 18,18), aki nem figyel rá, az kiirtatik. Sok próféta tett bizonyságot az Ő eljöveteléről*. Majd arra emlékeztette hallgatóit, hogy ők is gyermekei annak a szövetségnek, amit Isten az atyáikkal kötött. „Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

2. történet:

Közben este lett. Mialatt Péter és János a néphez beszélt, a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok* megtámadták őket. Bosszankodtak nagyon, mivel az apostolok azt hirdették, hogy Jézus által van feltámadás a halálból.

Pétert és Jánost elfogták, s bezárták őket másnapig, mivel már túl késő volt őket kikérdezni. Ám sokan lettek hívőkké hallgatóik közül. Velük mintegy ötezerre nőtt a fiatal gyülekezet létszáma.

Másnap összeült a nagytanács. Annás főpap, és a főpapi család* tagjai, Kajafás, János és Sándor (Alexander) s mások is ott voltak.

Pétert és Jánost kihallgatásra vezették elő. „Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?” — kérdezték.

Péter, megtelve Szentlélekkel, így válaszolt: „Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból… Ez lett a sarokkő*, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

A tanács tagjai elcsodálkoztak Péter és János bátor beszédén, különösen, amikor megtudták, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek a nép tagjai közül. Felismerték bennük Jézus tanítványait, de mivel a meggyógyított koldus is velük volt, tudták, nem tehetnek ellenük semmit.

Majd azt parancsolták nekik, hogy odakint várjanak. Tanakodtak egymás közt, mit tegyenek velük. Mert hogy csoda történt, azt senki sem tagadhatja. De hogy ne terjedjen tovább a hír, tiltsák meg nekik, hogy Jézus nevében bárkinek is szóljanak.

Akkor újra behívták az apostolokat, s megparancsolták, hogy ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében többé.

Péter és János azonban így válaszolt: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” A tanács tagjai még fenyegetőztek ugyan, de aztán szabadon engedték őket, mivel a nép miatt nem láttak lehetőséget a büntetésre. Mindenki dicsőítette Istent a történtekért, mert a meggyógyított már negyven éves is elmúlt.
Péter és János szabadon bocsátásuk után barátaikhoz mentek, s elmondták, amit a főpapok és a vének parancsoltak. Majd egy szívvel és egy lélekkel imádkoztak az Úrhoz a Zsolt 2,1-2 szavaival: „Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az Ő Felkentje ellen.” Mert valóban, Heródes és Poncius Pilátus megegyezett Izráel vezetőivel, hogy végrehajtsák, amit Isten előre elrendelt. „Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.”

Az Úr meghallgatta kérésüket, amit különös módon mutatott meg: imádságuk után megmozdult a terem, ahol voltak, mintha földrengés lenne. Mindannyian megteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.

Jegyzetek:

Az imádság órája — Az imádkozásnak három rendszeres alkalma volta zsidóknál: reggel a harmadik óra (a mi időnk szerint 9 óra), a reggeli áldozat idején; délután a kilencedik óra (ami időnk szerint du. 3 óra); s este naplementekor (du. 6 körül, a mi időnk szerint).

Ékes kapu — Ez a kapu volt a templom főbejárata. Természetesen ott ültek a koldusok a templom bejáratánál, valószínűleg a Nikánor-kapunál, mely Salamon oszlopcsarnoka, a pogányok és az asszonyok udvara között volt.
A második templomot, mely a fogság után épült, Kr. e. 63-ban Pompeius római generális lerombolta. Kr. e. 18-ban Nagy Heródes elkezdte építeni az új templomot, hogy tetszést nyerjen a zsidóknál, s hogy a rómaiakra is hatással legyen. (Más források szerint csupán a Jeruzsálemet körülvevő harmadik falrendszert építtette, ugyancsak kapukkal). Az építkezés görög stílusban történt.
Az udvar keleti részén lévő kapun ajtó is volt, korinthusi réz borította, s ezzel még értékesebbé vált, mint a templom többi kapuja. Innen az elnevezés is: „Ékes”. Ez a harmadik templom bizonyára kétszer olyan nagy volt, mint Salamon idejében, s annyi arany és réz borította, hogy napsütésben szemet vakító látvány lehetett.

Koldus — Izráelben tilos volt a koldulás (3/ő. 5Móz 15,4).

Együtt mentek be a templomba — Fogyatékos nem mehetett be a templomba. Vagyis a meggyógyítottnak nemcsak az volt nagyszerű, hogy járhatott, hanem az is, hogy bejuthatott a templomba (a „férfiak udvarába”).

Salamon csarnoka — A Jn 10,23 is említi: Jézus ott járt. (Vagyis e koldust többször láthatta ő is!) Egy szép, bolthajtásos terem a templom keleti oldalán, azon a helyen, ahol Salamon templomának az (elő)udvara lehetett. A fiatal gyülekezet „egy akarattal” gyűlt oda (ApCsel 5,12).

Próféciák — Ti. az Ábrahámnak adott ígéretek beteljesedését láthatjuk a Messiás eljövetelével a Zsolt 22,6; Ézs 53; Jer 11,19; Dán 9,26; Zak 12,10-ben.

Szadduceusok — Befolyásos vallási párt, a papi arisztokrácia is közéjük tartozott. Ők csak a Tórában/Törvényben hittek, a feltámadásban nem.

Főpapi család — Feltűnő, hogy a főpap és családja ezt a kihallgatást olyan fontosnak találja! Úgy Kajafásnak, mint Annásnak rossz emlékei lehettek arról az éjszakáról, amikor a názáreti Jézust ártatlanul elítélték! Hogyan is gondolhatták, hogy Jézus halálra ítélésével véget ér a hatalma!
Annás ugyan korábban (Kr. u. 6-15 között) volt főpap, de nagy tekintélye miatt a címet továbbra is viselte, s döntő hatással volt a nagytanács tárgyalásaira. (Bővebben lásd a 301. lecke Kajafás c. jegyzetét!)

Sarokkő — Vö. Zsolt 118,22. Ezen a sarok- vagy alapkövön nyugodott a tető építményének nagy része.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1-3; 100:3-4; 162:1.4; 167:1-2; 380:1-3; 466:1-2
Jertek, énekeljünk: 68:1.5-6; 120; 153; 195; 197; 198:1
Harangszó: 15:1-3; 47; 49:5-7; 50:1-2; 51:1-2; 52
Dicsérjétek az Urat!: 6; 30; 35:1.5-6; 53; 55:1-2; 62:1-2; 156
Erőm és énekem az Úr: 12:1; 18:1-2; 29; 76; 77:1-2; 97; 124

Megjegyzések:

Csoda nyithat meg szíveket — Van, amikor a Szentlélek valamilyen csodát használ fel arra, hogy szívek nyíljanak meg az evangélium előtt. Egy evangélista mondta egyszer: „Legtöbbször Isten igéjének a kijelentése az, ami megnyitja a szíveket; ám csodát is használhat erre a Szentlélek. Ilyenkor a csodát mindig követi az örömüzenet kijelentése, azért, hogy megtérés következzen.”

Krisztus ellenségei — A papok és követőik esküdt ellenségei maradtak az Úr Jézusnak. Nem tudták elviselni, hogy valaki vetélytársuk legyen. S mivel most Jézus követői láthatóan nagy hatással vannak a népre, el kell hallgattatni őket. Ezért összefognak a római parancsnokkal, aki az Antónia-erődből felügyeli a templom nyugalmát.
Az egyház történetében sok vádbeszéd hangzik el keresztyének ellen. Gyakran látjuk, hogy a megvádoltak bátran védekeznek, és becsülettel tanúskodnak hitükről. Még mindig vannak, akik gyűlölik Jézus Krisztust és követőit, mert bennük a saját hatalmuk csorbítását féltik.
Egyedül a Szentlélek által lehet valaki az Úr Jézus ellenségéből az Ő tanítványává.

Inkább Istennek engedni, mint embereknek — A nagytanács (szanhedrin) volta legfőbb vallási hatalom Jeruzsálemben. Péter és János mégis azt mondja, hogy jobban kell Istennek engedelmeskedniük, minta fölébük helyezett Tanácsnak. Ez minden helyzetre igaz, ahol magas kézből jövő parancs ellenkezik Isten törvényével.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret (Osztályfőnöki)

• Mi biztosítja a megélhetést? Munkavégzés a családban. Akadályok a munkavégzésben, részleges vagy teljes munkaképtelenség. Segélyek. Koldulás, alamizsna. (* **)
• A lakóhely szerinti és gyülekezeti (egyházi) közösség, az osztály és hittancsoport közössége közötti különbség. (**)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet)

• A hit mint erőforrás betegség idején. Joni Aereckson életpéldája. (***)
• Az engedelmesség határa különböző döntéshelyzetekben. Mai és történelmi példák (pl. Luther Márton a birodalmi gyűlés előtt). (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Mit jelent betegnek lenni? Az egészséges és beteg lábú ember mozgása közötti különbség. (*)

Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai történet versben (mondókában) kifejezve. Verstanulás. (*)
• A bibliai történet három fő részének tömör (hírszerű) megfogalmazása írásban. (**)
• Példatörténet Rilke, német költő életéből: a koldusasszony és a rózsa. (**)
• Elbeszélő fogalmazás írása: „Amim van, azt adom neked” címmel. (**)
• Győri József: Az Ékes kapu előtt… c. versének értelmezése. (***)

Testnevelés / Ének-zene / Dráma

• Különböző, lábbal végezhető mozgásformák gyakorlása. Járások, futások, szökdelések versengéssel. (* **)
• Kapusjáték énekkel, mozgással. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Képek összehasonlítása, különbségek felfedezése: vizuális megfigyelőképesség fejlesztése. (*)

Vázlat:

du. 3 óra — Péter és János
Ékes-kapu — koldus: béna — 40 éve
„Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!”

Péter beszéde
Jézus él — térjetek meg

Papok — Péter és János fogoly
a nagytanács előtt
ne szóljanak Jézus nevében
„nem tehetjük, hogy ne mondjuk el”

a gyülekezet imádsága

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/323. A sánta meggyógyítása; Péter és János fogságban, és a nagytanács előtt – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 227.03 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet —Téma:

* Isten Szentlelke be akar tölteni minket.

Előzmények:

Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanít­ványok visszatértek Jeruzsálembe, hogy imádkoz­va várjanak a Szentlélek kitöltetésére. Közben Mátyást sorsvetéssel apostollá választották Júdás Iskáriótes megüresedett helyére.

Történet:

Pünkösd ünnepének* első napján az apostolok — más tanítványokkal együtt — abban a jeruzsálemi felsőházban várakoztak, ahol megszálltak.

Hirtelen hang hallatszott a mennyből, mely hatalmas szélrohamhoz* hasonlított. E hang betöltötte az egész házat, ahol voltak. Kettős tüzes lángnyelveket is láttak, amelyek leszálltak rájuk.

Közben az apostolok és minden jelenlévő beteljesedett Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek el szólni, ahogyan a Szentlélek adta nekik.

Az ünnepre sok istenfélő (kegyes) zsidó érkezett Jeruzsálembe, „akik a föld minden nemzete között éltek” (vagyis az akkor ismert világ, a Földközi-tenger partjain fekvő országokban).

Mikor a szélroham zúgása hallatszott, sokan összefutottak a ház elé, ahol az apostolok laktak.

Az apostolok kijöttek, az emberek pedig csodálkoztak, mert mindegyikük megértette őket, ki-ki a maga nyelvén hallotta beszédüket. (Az új földön majd egyszer így fog minden ember egy nyelvet beszélni, s egymást megérteni. A nyelvek összezavarása — vö. 1Móz 11,7; 8. lecke — így ér véget.)

Csodálkozva mondták egymásnak: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e*? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén*… halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Mindannyian álmélkodtak ezen a csodán, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Péter a többi apostollal együtt hallotta az emberek megjegyzéseit. Válaszolt is a népnek. (E beszédet részenként tárgyaljuk. Legjobb először végigolvasni a csoporttal együtt.)

14. v. : Péter a hallgatókat tudatosan zsidóként szólította meg, hiszen leginkább őket érintették a Jézussal történtek. Kérte, hogy jól figyeljenek, mert meg kell érteniük, amit mondani fog.

15. v.: Elmagyarázta, hogy ő és társai nem részegek, hiszen még csak három óra van (a mi időnk szerint de. 9 ó.). Zsidó szokás szerint ünnepnapon délig józannak kellett maradni. Vagyis még nem ettek, és biztosan nem ittak édes bort.

16-21. v.: Majd Jóel prófétát idézte (Jóel 3,1-5; Károli szerint 2,28-32) annak bizonyítására, hogy Isten az utolsó napokban (Krisztus mennybemenetele után) kitölti Szentlelkét minden emberre. A fiúk és lányok prófétálni fognak, azaz Istenről és tetteiről beszélni; az ifjak látomásokat látnak, vagyis látomásban Isten üzenetét fölismerik; az idősek álmokat álmodnak, amikben Isten kijelenti magát nekik. Sőt még a szolgák és szolgálólányok is nyernek Szentlelket, és prófétálnak majd.

Isten csodákat tesz az égen és a földön: vér, tűz és füst támad. A nap sötétté válik, a hold vérvörössé.

De mindazok, akik az Úr nevét segítségül hívják, megtartatnak (azaz mindazok, akik megtérnek, és az Úr Jézust várják; vö. Róm 10,13; Mt 24,13).

22-23. v.: Péter elmondta, hogy a názáreti Jézusról Isten tett előttük bizonyságot erők, csodatételek és jelek által. Tudták ezt, mégis keresztre szögezték, s megölték Pilátus és katonái közreműködésével. Bár Isten akaratából történt így, mindnyájan vétkesek.

24-28. v.: Isten azonban feltámasztotta Jézust, ahogy előre elhatározta. Lehetetlen volt, hogy a halálban maradjon, miként Dávid is prófétált erről.

29-36. v.: Isten tehát feltámasztotta Jézust, ahogyan Dávid megmondta előre, s ennek lettek tanúi a tanítványok. Jézus Isten jobbjára emeltetett, ők pedig vették a Szentlélek ígéretét. S most a Szentlélek kitöltetésének a jeleit látják és hallják az emberek.

Majd ismét Dávid próféciájára utalt Péter (Zsolt 110,1), ahol is Dávid, bár ő maga nem vitetett a mennybe, „látja”, amint Krisztus Isten jobbjára ül. Ahogy az Úr mondja neki: „… míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”.

37. v.: A figyelmesen hallgató zsidók ezt a szívükre vették, s megkérdezték az apostoloktól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Bűnösnek tudták magukat a názáreti Jézus halálában. Hittek Péter szavainak!

38-40. v.: Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Bátorságot öntött beléjük, felidézve Isten ígéretét, melyet Ábrahámnak tett népére, Izráelre, és a föld más népeire vonatkozóan (vö. 1Móz 12,2-3; 17,7; 22,18): „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

De Péter ennél is többet mondott: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” — vagyis szabaduljatok meg eme örömhír által a zsidó vezetőktől, akik a népet vallási téren kezükben tartják.

41. v.: Sokan fogadták örömmel Péter szavait és keresztelkedtek meg. E pünkösdi napon mintegy háromezren csatlakoztak az Úr Jézus apostolaihoz és többi követőjéhez.

Kapcsolódó igehelyek:

1Kor 12; Gal 5,16-26
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”

Jegyzetek:

Pünkösd ünnepe — A „pentekoste” görög szó „ötvenedik nap”-ot jelent; vagyis a pünkösd ünnepe a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik (vö. 3Móz 23,15-16). Pünkösd az esztendő második nagy ünnepe volt, amikor a termés(ek) első zsengéjét áldozták (vö. 4Móz 28,26). „Hetek ünnepének” (hét héttel húsvét után; vö. 5Móz 16,16) és „aratás ünnepének” (vö. 2Móz 23,16) is nevezték.
Páska idejére beérett Izráelben a gabona. Az első kévét a templomba vitték. A húsvét és pünkösd közötti hét héten a parasztok aratni mentek a földekre. Majd pünkösdkor két darab kovászos, frissen sütött új kenyeret nyújtottak át a papoknak.
Később ehhez az ünnephez kapcsolódott az emlékezés a Sínai-hegyi törvényadásra… A mi pünkösdünk a Szentlélek kitöltetésének ünnepe.

Szélroham — „A szél arra fúj, amerre akar” — kifejezést az Úr Jézus a Nikodémussal való beszélgetésében használja, annak kifejezésére, ahogy a Szentlélek dolgozik az emberi szívben (vö. Jn 3,8; 223. lecke).

Galileaiak — E korban a Galileából való embereket műveletlennek és modortalannak ítélték. Ruhájukon látni, beszédükön hallani lehetett, hogy ők a „megvetett” Galileából jöttek.

Mindenki a maga anyanyelvén:

Pártusok — Országuk a Kaszpi-tengertől délre feküdt, s virágkorában az Eufráteszig, keletre pedig az Indusig húzódott. Tehát ott is éltek zsidó száműzöttek. (Ma Irán része.)

Médek — Médeából származók; magasan fekvő terület Asszíriától keletre, Babilontól északra, a Kaszpi-tenger és a Perzsa-öböl között. (Ma Irán része.)

Elámiták — Élám Perzsia része volt, a Perzsa-öböl mellett, fővárosa Súsán (Súsán vára — ahol Ahasvérós palotája volt; vö. Eszt 1), Sém fiáról, Élámról elnevezve (1Móz 10,22; 1Krón 1,17). Az innen való zsidók tehát leszármazottai voltak azoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós, Hámán, Eszter és Mordokaj idejében laktak ott. (Ma Irán része.)

Mezopotámia — Régi ország a Tigris és Eufrátesz folyók között. (Mai Irak.)

Kappadócia — Akkoriban egy római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Kelet-Törökország.)

Pontusz — Kiterjedt, hegyes terület termékeny völgyekkel Kis-Ázsia észak-északkeleti részén, a Fekete-tenger mellett. (Ma Észak-Törökország.)

Ázsia — A Bibliában Ázsián nem a kontinenst értik, hanem a római ázsia-provinciát, mely akkor Kis-Ázsia nyugati részén volt. (Ma Észak-Törökország.)

Frígia — Akkoriban az egyik legnagyobb római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Törökország középső része.)

Pamfília — Keskeny, parti terület Kis-Ázsiában, a Taurus-hegytől délre, meleg és nedves terület. Pál meglátogatta itt Perge városát (ApCsel 13,13). (Ma Törökország déli része.)

Líbia, Ciréne — Észak-afrikai ország, Egyiptomtól nyugatra. Ciréne városából származik Cirénei Simon (vö. Mt 27,32; 311. lecke).

Krétaiak — A Földközi-tenger Kréta nevű szigetéről valók.

Arabok — A Biblia néhány helyen említi az „arabok” nevét, pl. a 2Krón 17,11; Neh 2,19-ben. Több olyan kis nép gyűjtőneve, mint a sábeusok, midjániak, kéniek, hóriak, mindannyian a Jordántól és a Holt-tengertől (Arábia) keletre, és a Sínai-félszigeten laktak. Ezeket az arab törzseket később Mohamed egyesítette, és az iszlámnak nyerte meg.

Zsidók és prozeliták — A száműzetés után nem minden zsidó tért vissza Palesztinába. Sokan maradtak ott a Babiloni, a későbbi Perzsa Birodalomban. Mások egyéb országokba vagy területekre emigráltak. A prozeliták pedig olyan pogányok, akik felvették a zsidó hitet, áttértek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:1.3; 65:1; 113:1-2; 118:12; 174; 188; 241; 368; 370; 373; 374
Jertek, énekeljünk: 42; 43; 44; 63; 66; 88; 236
Harangszó: 42; 48:2-4; 51:1.3; 52:1.5; 54:5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 46; 83:1; 97; 138; 140; 141; 142; 144
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 25; 26; 64; 80; 100:4; 132:1; 120; 129; 143:3-4

Megjegyzések:

Megteltek Szentlélekkel — A Pártfogó/Vigasztaló („Parakletos” = Szószóló) eljött, miután az apostolok és mások naponta imádkoztak érte. Nem csalódtak. Magyarázzuk el, hogy a Szentlélek nemcsak isteni erő, mely Istentől ered (árad). A Szentháromság — Atya, Fiú, Szentlélek — egyik személye, igazi és örök Isten. Az, hogy beköltözhet Krisztus követőinek a szívébe, az Úr Jézus munkája. Ő igérte meg a Pártfogót, hogy a gyülekezetben lakjon. A gyülekezet, azaz minden egyes hívő személy (3/ő. 1Kor 6,19) a Szentlélek temploma, akit Ő nem hagy többé el.
A Szentlélek itt nem egy-egy személynek adatott, mint az Ószövetség prófétáinak idején, hanem az egész gyülekezetnek. Még rabszolgákra és rabszolganőkre is kiáradt, ami abban az időben nagyon különös volt.
A Szentléleknek nem lehet ellenállni, ahogyan a viharos (forgó)szélnek sem. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé: átmelegít. Így melegszik át a hívő hideg szíve a Szentlélek által, tűzbe és lángba borulva Isten szolgálatáért. A tűz tisztít is. Így a Szentlélek az elferdült gondolatokat és a bűnös cselekedeteket elveszi.
Végül a Szentlélek a gyülekezet egységéről gondoskodik. A bizonyíték az idegen nyelveken szólásban volt, amivel mindenki meghallhatta az üdvösség üzenetét. A bábeli torony építése közben az emberek egysége megtört, többé nem értették egymást. Krisztus a földön alapítja meg királyságát, ahol minden nyelvből és nemzetből való emberek alattvalók lehetnek. Így Isten Lelke által újra egyesül, ami az ember bűne miatt ma megosztott. Gondoljunk a hitvallásra: ,Hiszek egy egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat.” A Jel 5,9-ben pedig ezt olvassuk: „…véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…”
Hálásnak kell lennünk a gyülekezetben a Szentlélek kitöltetéséért. A kérdés csak az, vajon közülünk mindenki részesedett-e személyesen a Szentlélek ajándékában?
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek a mi szívünkben is szállást vegyen!

Pünkösdi mozgalom — Az ún. pünkösdi mozgalomból különböző országokban évszázadok folyamán olyan gyülekezetek keletkeztek, melyek pünkösdi gyülekezetnek hívták magukat. E gyülekezetekben erősen hangsúlyozták a Szentlélek Isten ajándékát („Szentlélek keresztsége”). Különösen a nyelveken való szólás („nyelvek”) bizonyítja a Szentlélek jelenlétét, valamint a betegek gyógyítása és a prófétálás is. Országonként és csoportonként nagy különbség lehet a pünkösdista ill. karizmatikus gyülekezetek között.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Idegen országbeli emberek öltözködése, lakóhelye, viselkedése, nyelve. A megértés akadályai és lehetőségei. (*)
• Pünkösdi népszokások hazánkban, lakóhelyünk környékén. Pünkösd ünnepe ma. (** ***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• A Föld és lakói. Ismerkedés a Föld térképével: földrészek, tengerek, óceánok elhelyez­kedése. (**)

Magyar nyelv és irodalom

• Szegedi Kis István énekelt imádsága: a szöveg értelmezése. (***)
• Imádság megfogalmazása írásban. (***)

Ének-zene / Dráma

• Pünkösdi népszokások, és a hozzájuk kapcsolódó énekek megismerése. (* ** ***)
• Pünkösdi énekek tanulása. (* ** ***)
• Részlet megismerése Kodály Zoltán: Pünkösdölő c. kórusművéből. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika

• Kirakójáték készítése papírból (színezés, nyírás). Játék a kirakóval: vizuális megfigye­lőképesség, emlékezet fejlesztése. (*)
• Pünkösdi mozgókép készítése papírformák, cérna segítségével. (**)
• A Szentlelket, Szentháromságot jelentő jelképes ábrázolások megfigyelése: Simon András grafikái. Szentháromság-jelek. Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon. (***)
• Ajándéktárgy készítése (papírmunka, grafika) a Szentlélek vagy a Szentháromság jelképes ábrázolásával. (***)

Vázlat:

Pünkösd — aratóünnep apostolok
Jeruzsálem — felsőszoba Szentlélek
jelek:
erős szél
tüzes lángnyelvek
idegen nyelveken szólás

gúnyolódás: ,részegek”
Péter beszéde
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg”
3.000 megtérő
első keresztyén gyülekezet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/321. Pünkösd: A Szentlélek kitöltetése; első megtérők – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 825.60 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!