Üzenet – Téma:

* Az okos ember épít, a bolond meg a vesz­tébe rohan.
* Az önbíráskodás nem megengedett.

Előzmények:

Saul Dávidot kereste Éngedi környékén. Egy barlangban különös módon találkoztak. Dávid levágta Saul köpenyének egyik sarkát, holott megölhette volna. Majd úgy beszélt Saullal, hogy a király elszégyellte magát, és elismerte, hogy Dávid jobb, mint ő. Azt is belátta, hogy Dávid lesz utána a király.

Bevezetés:

Sámuel próféta meghalt. Egész Izráel összegyűlt, meggyászolták, és eltemették otthonában, Rámában. A gyász érthető, hisz Sámuel az egyik legnehezebb időszakban volt Izráel bírája.

Élete utolsó éveit Sámuel nyugalomban töltötte, miközben Nájótban egy prófétaiskola ve­zetője volt. Bár Saul gyűlölte őt, mégis békében hagyta. Tudta, hogy Sámuel Dávidot pártol­ja, mégsem volt bátorsága ahhoz, hogy az öreg prófétát és bírót bántalmazza.

Történet:

Sámuel halála után Dávid elhagyta Éngedi sziklavárát, embereivel együtt Párán* pusztájába ment. Ez a terület Kánaán és a Sínai-félsziget határán van, a Holt-tengertől délre. Ott, Saultól távol, Dávid hasznossá tette magát azzal, hogy vigyázott a legelő jószágra. Kötelességének tar­totta, hogy védelmezze népe vagyonát a környéken levő rabló népek ellen.

A jószág a Káléb nemzetségéből* való Nábál* tulajdona volt, aki Máónban, Hebrón kö­zelében lakott. Sok jószága volt, háromezer juha és ezer kecskéje.

Nábál méltónak bizonyult a nevére, mert ostoba, durva, fukar ember volt, és rossz természetű. Felesége, Abigail* viszont értelmes és jó megjelenésű asszony volt.

Amikor eljött a juhnyírás ideje, azt a közelben levő Karmelben* végezték, s ünnepséget is tartottak az örömére.

Dávid és emberei szűkiben voltak az élelemnek. Valószínű, hogy bujdosásuk idején a ve­lük rokonszenvező júdaiaktól és a családtagoktól kaptak élelmet.

Dávid, amikor tudomást szerzett a készülő lakomáról, követeket küldött a gazdához. Némi enni- és innivalót akart csak kérni, ami meg is illette volna őket szolgálatukért. Ahogy Dávid meghagyta, azt mondták a követek Nábálnak: „Békesség néked, békesség házad népének, bé­kesség mindenednek! Hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, mi nem bántottuk pásztoraidat, amikor velünk voltak, és soha semmijük sem tűnt el, amíg Karmelban voltak. Kérdezd meg szolgáidat, ők is megerősítik ezt. Légy azért jóindulatú hozzánk, hiszen ünnepnapra jöttünk! Adj azért szolgáidnak, és fiadnak, Dávidnak (alázatos keleti szólásmód) valami ajándékot te­hetséged szerint.”

Nábál meghallgatta, amit Dávid követei mondtak. Aztán gúnyosan így válaszolt: „Ki az a Dávid, ki az az Isai fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók?”

Figyeljünk csak, Nábál „kenyeremről” stb. beszélt. A fukar beszél így a tulajdonáról. Nábál természetesen tudta, hogy Dávid annak idején megölte az óriás Góliátot, és ezzel megszabadította Izráelt a filiszteusoktól, és azt is tudta, hogy Dávid Saul veje. De Nábál Sault választotta, aki éppen olyan bolond volt, mint ő. Úgy tett, mintha nagyon becsületes lenne: Olyan emberekhez, akik hűtlenek lettek feljebbvalójukhoz, neki semmi köze.

Ezzel a gúnyos válasszal tértek vissza a követek Dávidhoz, s pontosan elmondtak neki mindent, amit Nábál mondott.

Dávid méltatlankodása és dühe nem ismert határokat. „Kösse fel mindenki a kardját!” – parancsolta mintegy négyszáz emberének. A többi kétszáznak ott kellett maradnia a fölszere­lésnél, hogy őrizze azt. Dávid ez alkalommal nem kért tanácsot Istentől. Most nem volt szüksége Ebjátárra, az úrímra és a tummímra, hanem dühös és indulatos szíve tanácsát követte. Nábál egyik szolgája megtudta, mit tervez Dávid, és gyorsan Abigailhez futott, hogy megmondja neki, Dávid négyszáz felfegyverzett emberrel közeledik.

Abigail megőrizte hidegvérét, amikor meghallotta, hogy Nábál bűne miatt forral most bosszút Dávid. A szolga elmondta, hogy Nábál leszidta Dávid követeit, amikor azok őt megáldották. Azt is elmondta, hogy Dávid és emberei milyen jól gondoskodtak a pásztorokról, és hogy ez alatt az idő alatt egy juh vagy kecske sem hiányzott a nyájból. „Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat. Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.”

Abigail sietett, hogy ajándékot készítsen Dávidnak: kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték (efa?) pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot (komplett ebéd, desszerttel). Ezt a fejedelmi ajándékot szamarakra rakta. És mintha egy fejedelem elé járulna, úgy tett: azt mondta szolgáinak, hogy menjenek előre az ajándékokkal. Ő is utánuk fog menni. (Így tett Jákób is, mikor testvérével, Ézsauval találkozott; lásd 1Móz 33; 29. lecke.)

Jó, hogy Abigail ilyen gyorsan cselekedett, mert Dávid határozott terve az volt, hogy Nábál családjának minden férfitagját és jószágát megöli, mivel hiába védte Nábál nyájait. Abigail okosan nem értesítette férjét a vállalkozásáról, nehogy az megakadályozza benne.

Amikor Abigail meglátta Dávidot, leszállt a szamaráról, és arcra esett előtte. Így tisztelte benne a hőst, a király vejét, a leendő királyt, és férje jószágának védelmezőjét. A gazdag asszony alázatosan ezt mondta: „Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. Most pedig, uram, az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy az Úr az, aki visszatartott téged a vérontástól, és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik vesztedre törnek, uram!” Így átkozta meg a férjét, tudva, hogy jót tesz vele, mert ha valaki úgy cselekszik, mint Nábál, nem méltó arra, hogy éljen. Alázatosan kínálta Abigail az ajándékát: „Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt!” Abigail Dávid bocsánatáért könyörgött… magának, azért a hibáért, melyet férje követett el. Aztán prófétai szavakat mondott: „A te házadat bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.” Majd figyelmeztette Dávidot, hogy ne maga szolgáltasson igazságot. „Ha majd az Úr véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd az Úr jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!”

Dávid haragja erre a beszédre, és az ajándékok miatt eltűnt, mint ahogy a hó, ha felsüt a nap. Nagyon hatott rá ennek a szép asszonynak a bátorsága és bölcsessége. „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban, és abban, hogy magam segítsek magamon. Bizony, az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna Nábálnak.” Ezután átvette Dávid Abigail ajándékát, és ezt mondta neki: „Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam szavadra, és megbocsátottam.”

Abigail visszament Nábálhoz, aki királyi lakomát rendezett a házában. Nábál jó hangulatban volt, és nagyon részeg, ezért nem mondott el neki semmit abból, ami történt.

Másnap reggel, amikor már kijózanodott, elmondta neki, hogy mi volt Dávid terve, és ő mit tett. Nábál úgy megijedt, hogy rosszul lett (agyvérzést kapott). Körülbelül tíz nap múlva az Úr megverte Nábált, és meghalt.

Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, így szólt: „Áldott az Úr, mert befejezte peremet Nábállal, aki gyalázott engem; visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította a gonoszságot Nábál fejére!” Nem sokkal azután – valószínűleg a kötelező gyászidő elteltével – Dávid követeket küldött Abigailhoz azzal a kérdéssel, hogy akar-e a felesége lenni. Amikor Abigail Dávid házassági ajánlatát meghallotta, fölállt, alázatosan meghajolt, és azt válaszolta a követeknek: „A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni.” Ez a Keleten szokásos beszédmód azt jelentette, hogy szívesen elfogadja Dávid házassági ajánlatát, és teljesen alárendeli magát akaratának. Abigail megtiszteltetésnek találta, hogy fáradozzék leendő férje és annak társai jólétéért.

Abigail egy pillanatig sem habozott, és sietve készülődött, hogy a követekkel Dávidhoz menjen. Nagyon szerethette Dávidot, hogy búcsút mondott gazdag, gondtalan életének, és követte őt. A menekültek életét választotta, de tudta, hogy az Úr Dáviddal van, és megígérte, hogy Dávid majd király lesz.

Dávidnak másik felesége* is volt, a júdai Jezréelből* való Ahinóam. Pedig Dávid már házasságot kötött Míkallal, Saul leányával. Saul viszont Dávid iránti gyűlöletében odáig ment, hogy Míkalt* egy másik férfinak, Paltinak (vagy Paltiélnak) adta feleségül.

Jegyzetek:

Párán – „Vájatok”, amiket a hirtelen megtelt patakok vájtak ki. Ez a kopár terület a Sínai puszta határától Beérseba pusztájáig és Júda hegyvidékéig terjedt. Dávid nem ment messze, mert Nábál nyájára vigyázott. Nábál Máónban lakott, és Karmelban nyíratta meg juhait, mind a két helység Hebrón közelében volt.

Káléb nemzetségéből való – Káléb leszármazottja. Azé a Kálébé, aki megpróbálta rábírni a népet Józsuéval együtt, hogy vonuljanak be Kánaánba (4Móz 13 – 14). Káléb Hebrónt és környékét kapta örökségül. A 2Sám 3,3 Nábált „karmeli”-nak nevezi, Karmel városáról, ahol a birtoka volt.

Nábál – „Bolond”. A Bibliában senki mást nem ismerünk, akinek ez a neve. Lehet, hogy azért hívták őt így, mert bolondként viselkedett. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy valaki a kisfiának ilyen nevet szánjon.

Abigail – „Az apa örül”. Az 1Krón 3,1 Abigailt „karmeli”-nek nevezi. Ez az elnevezés azt jelentheti, hogy egyetlen gyermek volt. Arra is lehet gondolni, hogy Nábál birtoka tulajdonképpen az ő öröksége volt, és hogy Nábál a vagyonáért vette őt feleségül. Ez nagyon ráillik Nábál jellemére. A történetből semmi sem utal arra, hogy bensőséges szerelmi kötelék lett volna Abigail és Nábál között. Abigail is bolondnak nevezte férjét. Dávid azzal, hogy Abigailt feleségül vette, egyszeriben nagy vagyonra tett szert. A jószág, amelyre olyan gondosan vigyázott, most az övé lett!
Abigail számára nagy változást jelentett, amikor gazdagságát otthagyva követte Dávidot barangolásaiban. (Csak találgathatunk, hogy ki gondozta a karmeli birtokot ez idő alatt. Talán egy sáfár, akiben Dávid megbízott.)
Dávid és Abigail fiát Kileábnak vagy Chileabnak hívták. A továbbiakban nem hallunk róla (lásd 2Sám 3,3). Az 1Krón 3,1-ben Dániel a neve, amelynek jelentése: „Isten az én bírám”. Lehet, hogy arra az ítéletre való emlékezésként adták neki, mellyel Isten elítélte Nábált.

Karmel – Ne keverjük össze a Karmel hegyével, amely Manassé területén volt a Földközi-tenger mellett.

Dávid feleségei – Dávid később még több nőt vett feleségül. A 2Sám 3,2–5-ben olvashatjuk a nevüket; később feleségül vette Betsabét is (2Sám 11,12–27). Lásd még 1Krón 3,1–9.

Jezréel – Egy másik Jezréelben volt később Aháb villája. Ez a helység Issakár országrészében volt a Tábór hegy mellett.

Míkal – Amikor Dávid király lett, visszakapta Míkalt Saul fiától, Isbósettől (2Sám 3,13–16).

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:2; 10:2–3.9; 26:1.9; 75:3–4; 236:1–2.7; 255:1–6; 467:3
Jertek, énekeljünk: 189; 228
Harangszó: 43; 44; 48:1; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 15:1.5–6; 18; 73; 82; 86:1–2; 94; 148
Erőm és énekem az Úr: 20; 62:1–2; 129

Megjegyzések:

Egy bolond ember – A „bolond” szónak mai nyelvhasználatunkban más érzelmi értéke van, akárcsak a „balgá”-nak. A Nábál féle „bolond ember”-re úgy kell gondolnunk, mint olyan valakire, aki nem törődik Isten parancsával, aki „durva és rossz természetű”, ahogy az 1Sám 25,3 mondja. A Példabeszédek és a Prédikátor könyvében is gyakran találkozunk a „bolond” szóval, mint a „bölcs” ellentétével. Pl.: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Péld 12,15) Az újszövetség példázatai is bemutatják ezt az ellentétet (Mt 7,24–27; 25,1–12).
Mindenütt vannak „bolond” férfiak, nők és gyermekek. Jobb őket elkerülni, viszont imádkozzunk azért, hogy bölcs szívhez jussanak.

„Jó eszű asszony” – Abigail példaképe az okos asszonynak, aki megpróbálja jó eszközökkel megelőzni azt, ami balul üthet ki. A megfontoltság az asszony ékessége, sokat jelenthet férje és családja számára. Az okos asszony áldás a családnak és a házasságban. Péld 19,14: „az Úrtól van az okos feleség”.
A gyermekek nevelése és a családról való gondoskodás gyakran nagyrészt az anya vállára nehezedik. Ha okos asszony, akkor jólétben él a család. Az „okost” bibliai értelemben, úgy kell tekinteni, mint „istenfélőt”. A Péld 31,10(–31) a „derék asszony” kifejezést használja.

Maga szolgáltat igazságot – Teljesen érthető, hogy Dávid elindult a bolond Nábál ellen, mégis visszaélt a hatalmával. Később nagyon halás volt azért, hogy az Úr Abigail által nem engedte, hogy maga bíráskodjék. Róma 12,19: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás, én megfizetek’ – így szól az Úr.”
Próbáljuk a gyerekeknek megmagyarázni, hogy mit jelent ez, és miért helytelen az önbíráskodás.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A bölcs és bolond viselkedés, magatartás indítékai, jellemzői és következményei (bibliai és mai életpéldákon keresztül):
  – Miért vezet tévútra a meggondolatlan beszéd, kapzsiság, kevélység, bosszúvágy, hirtelen harag stb.? (***)
  – Miért fontos és hogyan lehet bölcsen közbeavatkozni konfliktushelyzetekben? (***)
• Az asszony békességteremtő, konfliktuskezelő szerepe a házasságban, családban. (***)
• Az igazságszolgáltatás lehetőségei. Hogyan küzdhetünk a társadalmi igazságtalanságok ellen? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Szójáték bibliai nevekkel. (***)
• Magyar közmondások, bibliai példabeszédek a bolondság–bölcsesség témájában. (***)
• A bolond és bölcs emberi magatartás példái: beszélgetés, dramatizálás, elbeszélő fogalmazás írása. (***)
• Hogyan válik nevetségessé a kevélység, fösvénység, ostobaság Móra Ferenc: Kevély Kereki, ill. Málé Tót száz aranya c. elbeszélésében? (***)
• Egy groteszk gyerekvers az önbíráskodásról: Fecske Csaba: Félreértés. (***)

Vázlat:

Dávid és legényei
Párán pusztája
Nábál (bolond)
juhnyírási ünnep
étel és ital kérése
visszautasítás

Dávid: bosszú
Abigail: ajándék Dávidnak

Nábál meghal
Abigail férjhez megy Dávidhoz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Segítség a saját életünk kockáztatásával.
* Barátunkat (barátainkat) ne hagyjuk cser­ben!
* A besúgás és árulás megvetésre méltó.

Előzmények:

Dávid Saul elől először a nóbi szent sátorhoz menekült, ahol Ahimelek paptól áldozati kenye­reket kapott, és megkapta Góliát kardját is. Majd az Adullám-barlangban telepedett le, ahol négyszáz férfi csatlakozott hozzá, sőt a testvérei is családjukkal, meg a szülei. Dávid Móábba vitte a szüleit, és egy ideig ő is ott maradt. Azután visszatért Júdába. A nóbi papokat az edómi Dóég meggyilkolta. Ahimelek fia, Ebjátár Dávidhoz menekült.

Történet:

Dávid búvóhelyén hírt kapott arról, hogy a filiszteusok megtámadták a közeli Keilát, és kifosztották a csűröket. Keila Júda síkságán fekvő helység, a júdai fennsíktól nyugatra, nem messze az Adullám-barlangtól, s valószínűleg közel a hereti erdőhöz, ahol Dávid tartózkodott.

Dávid egy pillanatig sem habozott. Először megkérdezte az Urat, elmenjen-e Keilába, hogy megverje a filiszteusokat. Az Úr tudtára adta, hogy tegye meg, és szabadítsa fel a várost.

Dávid emberei ellenezték: „Még itt Júdában, a rejtekhelyünkön sem biztos az életünk; mennyivel inkább veszélybe kerülünk, ha elmegyünk Keilába a filiszteus sereg ellen!” Emberi szempontból igazuk volt; kevesen voltak ahhoz, hogy a filiszteusokat megtámadják, és ezzel a hadjárattal kiszolgáltatják magukat Saulnak.

Dávid bölcsen cselekedett: újból tanácsot kért az Úrtól. A válasz meggyőző és megnyugtató volt emberei számára: „Indulj, és menj Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat!”

Dávid erre embereivel, akiknek száma közben körülbelül hatszázra nőtt, megverte a filisz-teusokat, elvette jószágaikat, és sokat megölt közülük. Így szabadította fel Dávid Keilát.

Ebjátár eljött hozzá, s nála volt az efód, a főpapi ruhával meg a hósennel együtt, valamint az úrím és a tummím. Ezután Dávid Ebjátárral, az úrím és tummím segítségével kérhetett tanácsot az Úrtól.

Saul megtudta, hogy Dávid Keilában tartózkodik. Ahelyett, hogy hálás lett volna a győ­zelméért, arra gondolt, hogy most elfoghatja őt. Gyorsan összegyűjtötte készenlétben levő csapatait, hogy Keilába vonuljon, és Dávidot meg embereit körülzárja. Dávidnak, éppúgy, mint Saulnak, voltak kémjei. Megtudta, hogy Saul titokban Keila felé tart seregével. Kérte Ebjátárt, hogy vigye oda az efódot. Mikor a pap megérkezett az efóddal, Dávid megkérdezte az Urat: „Uram, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keilába, hogy elpusztítsa miattam a várost. Kiszolgáltatnak-e neki Keila polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? Uram, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak!”

Az Úr először Dávid utolsó kérdésére válaszolt*: „Idejön.”

Dávid még egyszer megkérdezte, hogy kiszolgáltatják-e Keila polgárai Saulnak.

Az Úr most azt válaszolta: „Kiszolgáltatnak.” Tehát ismerte Keila polgárainak gyávaságát és hálátlanságát.

Dávid gyorsan határozott: elmenekül Keilából.

Amikor Saul meghallotta, hogy Dávid eltűnt Keilából, abbahagyta a hadjáratot.

Dávid ismét megmenekült. Az Úr nem akarta, hogy felkentje elpusztuljon. Dávidnak meg kellett tanulnia, hogy higgyen ebben.

Dávid menedékhelyet talált Hakilá halmán Zif* pusztájában, egy kopár helyen, Hebróntól egy kissé délre. Elrejtőzött a vadonban. Valójában nem is tudta, hogy hol maradjon. Ide-oda bujdosott. Később majd azt mondja: „mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken”. Júda áthatol­hatatlan hegyvidéke nagyszerű rejtekhelyeket kínált. Saul még mindig kereste Dávidot. Olyan tapasztalt hadvezérnek, mint ő, igazán nem lett volna nehéz megtalálnia és legyőznie a bujdosó sereget, de Isten ebbe nem egyezett bele!

Dávidot Jónátánnak, a barátjának titkos látogatása megvigasztalta és bátorította. Az igazi barát keresi a lehetőséget, hogy társának segítsen.

Jónátán azt mondta Dávidnak, hogy bízzék Isten segítségében és védelmében. „Ne félj” – mondta –, „apám, Saul nem fog megtalálni téged, hanem te leszel Izráel királya, én pedig má­sodik ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz.” Ez volt az első alkalom, hogy Jónátán pontosan megmondta: nem ő, hanem Dávid lesz Saul utóda!

A két barát ismét megerősítette szövetségét, aztán Jónátán elbúcsúzott Dávidtól. Most ta­lálkoztak utoljára, bár ők ezt nem tudták.

A zifiek magas helyen levő lakóhelyükből jól látták az egész környéket, és felfedezték Dá­vidot is a Hakilá halmán az erdőségben. A zifiek ugyanazt tették, mint Keila polgárai. Saul bosszújától való félelmükben elárulták Dávidot. Hírül adták Saulnak, hogy Dávid náluk a he­gyen tartózkodik. Követeik elmondták Saulnak pontosan, hogy hol van Dávid, és hízelegve azt mondták: „Ha tehát az a legfőbb kívánságod, ó király, hogy eljöjj, akkor jöjj el.” Saját ér­dekükben még azt is hozzáfűzték: „A mi dolgunk, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak.” Ma-guknak akarták megszerezni a dicsőséget, hogy Dávidot elfogják. Saul azt felelte Zif követeinek: „Az Úr is megáld titeket, hogy megszántatok engem.”

Furcsa megnyilatkozás: Hogyan kérhette Saul ezekre az áru­lókra az Úr áldását? Hogy gondolhatta, hogy az Úr jóváhagyja a Dáviddal való rossz viszonyát?

És végül: Mit képzelt magáról! Mintha egy királynak nem kellene részvéttel lenni alattvalói iránt…

Aztán Saul kérte, a zifiek még jobban készítsék elő a dolgot, hogy értesíthessék mindarról, amit Dávid tesz, hol van a rejtekhelye, kik látták őt. „Ha az országban van, kikutatom őt Júda valamennyi nemzetsége közül” – fogadkozott Saul.

A zifi követek visszamentek városukba. De… Dávidnak is voltak kémei: azok észrevették, hogy a zifiek elárulták őt Saulnak. Ezért Dávid otthagyta Hakilá halmát, és Máón* pusztájába vonult, egy síkságra, még messzebb Júdától, délre.

Dávid a zifiek árulására hivatkozva írta a Zsolt 54-et: „A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye abból az időből, amikor a zifiek Saulhoz mentek, és ezt mondták ne­ki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?”

„Istenem, segíts meg neveddel!” A zifieket „idegenek”-nek nevezte , Sault pedig „erőszakos ember”-nek (5. v.). Dávid bízott Istenben: „De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (6. v.) Tudta, hogy az Úr azt a rosszat, melyet a zifi kémek ellene elkövettek, megtorolja: „semmisítsd meg őket igazságoddal” (7. v.). Megígérte, hogy készségesen áldozik az Úrnak, és magasztalja nevét. Dávid tudta, hogy Isten őt minden nyomorúságából kimentette.

Saulnak jelentették, hogy Dávid elhagyta Hakilá halmát. Gyors tempóban Máón felé ment, a pusztában lévő sziklához, ahol Dávid rejtőzött. De mikor ő a hegy egyik oldalán ment, Dávid már a másik oldalon volt, ahol igyekezett gyorsan menekülni.

Saulnak majdnem sikerült Dávidot és embereit bekeríteni. Készen állt, hogy elfogja őket. Akkor egy követ érkezett a hírrel, hogy a filiszteusok betörtek az országba. Annyi kötelességérzet még volt Saulban, hogy hagyja ott Dávidot, ahol van, és először a filiszteusok ellen vonuljon.

Dávid azt a helyet, ahol Saul őt elhagyta, menekülés kősziklájának nevezte, mivel ott vá­ratlanul megmenekült Saultól.

Jegyzetek:

Az Úr válasza – Figyeljünk rá, hogy az Úr milyen pontosan válaszolt mindkét kérdésre: először arra, hogy Saul eljön-e, aztán arra, hogy Keila emberei kiszolgáltatják-e Dávidot.

Zif – Az 1Krón 2,42 szerint a zifiek Káléb leszármazottai voltak. Káléb egyike volt annak a két kémnek, aki Józsuéval együtt sürgette, hogy vonuljanak be Kánaán földjére (lásd 4Móz 13 – 14; 59. lecke).

Máón – Máón a Józs 15,55 szerint város volt, mint Karmel és Zif. Zif és Máón pusztáját a helységek nevéről nevezték el. Ezek a városok Júda törzséé voltak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 28:1.5; 31:1.6; 54:1.2; 59:1.10; 91:1; 161:1.3.5; 236:1.5–7;
254:1.3; 384:1.4; 390
Jertek, énekeljünk: 49; 163:2–3; 166; 173
Harangszó: 17:1; 43; 44; 49:1.5–7; 52:3–4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 53:3–4; 68; 75; 87:1; 91:1–4; 95:1; 170
Erőm és énekem az Úr: 29; 37; 62:1; 119; 131:2–4

Megjegyzések:

Segítség a bajban saját életünk kockáztatásával – Dávid választás előtt állt: saját biz­tonsága, vagy Keila városának megszabadítása a filiszteusoktól. A másodikat választotta. Ha mi állnánk hasonló választás előtt, hogyan döntenénk? Gondoljunk egy fuldokló vízből való kimentésére, vagy arra, hogy egy gyermeket elrántunk az autó elől.

Barátunkat (barátainkat) ne hagyjuk cserben – Jónátán komoly veszélyt vállalt, amikor Dávidot megkereste. Apja nem akarta már őt megölni Dáviddal való barátsága miatt? Sok besúgó volt Saul környezetében, beárulhatták volna, és emiatt az élete nem volt biz­tonságban. Jónátán elhatározta, hogy szembeszáll a veszéllyel, és gondja volt arra, hogy barátját ne hagyja cserben.

Először az Úrtól kérni tanácsot – Amikor fontos döntés előtt állunk, először az Urat kér­dezzük meg, hogy mit tegyünk, vagy előbb mi döntünk, és utólag kérjük rá Isten áldását?

Beárulni valakit, hogy jobb színben tűnjünk fel – Gondoljunk arra, hogy viselkedtek a zifiek Dáviddal szemben, és azt akarták, hogy Saul ezért becsben tartsa őket. Az árulás mindig gyávaság, és aljas módja annak, hogy előnyhöz jussunk.
Saul szívesen fogadta a zifiek „segítségét”. Sőt még Isten áldását is kérte rájuk! Aki el­fogadja az árulást, az hamar aljasabb lesz, mint az áruló. Gondoljunk csak arra a mondásra: „egyik kutya, másik eb”. Háborús időkben gyakran történik árulás, anyagi vagy más elő­nyökért. Tudott dolog azonban, hogy az árulókat legtöbbször megvetik.
A hazaárulást háborús időben halállal büntetik.
Keila polgárai is bűnt követtek el azzal, hogy szándékukban állt Dávidot kiszolgáltatni Saulnak. Az Úr azonban belelátott szívükbe. Biztosan meg is tették volna, ha Dávid időben el nem hagyja a várost.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) /

• Segítségnyújtás bajba jutott társainknak, akár nehézségek árán is. (***)
• A barátság próbája: amikor a másik nehéz helyzetbe kerül. Barátunk erősítése, bátorítása a bajban. (***)

Történelem

• Az árulás, besúgás történelmi példái. Eszköz a hódításra, hatalomgyakorlásra. Az áruló indítékai. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének-zene

• Geréb árulása Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
• Ókori szállóigék a barátságról. (Összehasonlítás közmondásainkkal.) (***)
• Miklya Zsolt: Dávid éneke c. versének megismerése, ill. megzenésített változatának meghallgatása. (***)

Vázlat:

filiszteusok
Keila
Dávid felszabadítja a várost
Saul támadásra készül
árulás veszélye

Zif pusztája: Hakilá
Jónátán látogatása
megújított szövetség

zifiek árulása
Saul Dávid ellen indul – Máón pusztája
a filiszteusok betörnek az országba
Dávid megmenekül

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A barátság drága kincs. Áldozattal jár.
* Isten nélkül a rossz még rosszabbá válik.

Előzmények:

Miután Dávid Góliátot legyőzte, közte és Jó-nátán között szoros barátság szövődött. Saul irigykedett Dávidra, és félt, hogy királysága Dá­vidé lesz. Először lándzsával próbálta Dávidot megölni, aztán neki ígérte idősebbik lányát, Mérabot feleségül. Remélte, hogy a filiszteusok elleni harcban Dávid elesik. Miután Saul Mérabot Adriélhez adta, Dávid Míkalt vehette feleségül. Hozományul Dávidnak száz filiszteust kellett megölnie. Kétszázat ölt meg, aztán Míkal a felesége lett.

1. történet:

Saul egyre jobban félt Dávidtól. Az a reménye, hogy Dávid elesik a filiszteusok elleni harcban, nem teljesült. Ezért azt parancsolta Jónátánnak és szolgáinak, hogy öljék meg. Dá­vidot tehát törvényen kívül helyezték. Mindenki, akinek arra alkalma volt, büntetlenül meg­ölhette őt.

Jónátán, aki Dávid barátja volt, kötelességének tartotta, hogy Dávidot figyelmeztesse, ami­vel szembeszegült apja akaratának. „Apám meg akar ölni” – mondta. – „Rejtőzz el ma éjszaka a mezőn. Holnap reggel apámmal odamegyek, és rólad beszélek. Aztán majd elmondom, hogy mi volt a beszéd eredménye.”

Jónátán valóban beszélt apjával Dávid érdekében. Figyelmeztette a királyt, hogy ne vét­kezzék Dávid ellen, hiszen nem követett el semmi rosszat, sőt sok jót tett érte. Saját életét tette kockára, amikor legyőzte Góliátot, általa Isten nagy szabadulást szerzett Izráel számára. „Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dá­vidot?”

Saul hallgatott Jónátán szavára. Megesküdött: „Az élő Úrra mondom, hogy nem kell meg­halnia!”

Jónátán fölkereste Dávidot a rejtekhelyén, és elmondta neki Saul határozott ígéretét. Ba­rátját apjához vezette, s ekkor kibékültek… Dávid egy ideig nyugodtan mehetett a királyi ud­varba.

Dávid ismét hadba vonult a filiszteusok ellen, és nagy vereséget mért rájuk. A filiszteusok elmenekültek.

Sault pedig újból megszállta a gonosz lélek. Mialatt a király a házában ült, lándzsával a kezében, Dávid a hárfáján játszott. Saul hirtelen Dávid felé hajította lándzsáját, hogy a falhoz szögezze, de Dávid félrehajolt, a fegyver pedig a falba fúródott.

Dávid ezen az estén házába menekült.

Saul katonákat küldött Dávid házához, hogy őrizzék, és reggel öljék meg őt. Míkal, Dávid felesége felfedezte Saul embereit, és azt mondta a férjének: „Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod.” Míkal leeresztette Dávidot az ablakon át, majd fogott egy teráfimot*, beletette az ágyba, és betakarta a ruhájával, úgy tűnt, mintha Dávid feküdne ott.

Saul nem tudott reggelig várni, ezért katonákat küldött, hogy hozzák el Dávidot.

Míkal megpróbált időt nyerni, azt mondta, Dávid beteg. De Saul újabb követeket küldött, akik már bementek Dávid hálószobájába, s megtalálták a szobrot az ágyban. Dávid elmenekült!

Saul nagyon megharagudott a lányára. „Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön?”

Míkal, látva apja dühét, így mentegetőzött: „Ő (Dávid) mondta nekem: Engedj el, különben megöllek!” Ezzel a hazugsággal megmentette magát, ám a férjét még jobban meggyűlöltette Saullal. Ha őszintén szerette volna Dávidot, és hitt volna az Úrban, nem habozott volna meg­mondani az igazat.

Dávid az öreg Sámuelhez menekült Rámába, aki egykor őt királlyá kente. Elmondott neki mindent, amit Saul vele tett.

Az öreg próféta magával vitte Dávidot a Ráma melletti Nájótba, ahol a prófétaiskolában tanított. Ott Dávid védelmet és nyugalmat talált a jó környezetben.

A nyugalom azonban rövid ideig tartott, mert Saul megtudta, hogy Dávid Nájótban tartóz­kodik. Azonnal követeket küldött, hogy Dávidot elhozzák. Mikor megérkeztek, észrevették a próféták csoportját, akik Sámuellel, a vezetőjükkel együtt révületben voltak. Dicsőítették, ma­gasztalták Istent, és imádták Őt. Isten Lelke szállt akkor Saul követeire, úgyhogy ők is révü­letbe estek.

Amikor emberei nem jöttek vissza Dáviddal, Saul egy második, majd harmadik csoport kö­vetet küldött. Ezekkel is ugyanaz történt. Végül Saul is elhatározta, hogy elmegy Nájótba.

Isten Lelkével szemben azonban ő sem tehetett semmit, mert amikor megérkezett, Isten Lel­ke rászállt, és ugyanúgy révületbe esett, mint a többiek. Levetette királyi ruháját, és egész nap, sőt következő éjszaka is ott feküdt. Ezért terjedt el a mondás: „Hát már Saul is a próféták kö­zött van?” Ami valószínűleg arra céloz, hogy bárki megváltozhat (vö. 1Sám 10,12; 93. lec­ke). Dávid elfogásából tehát semmi sem lett. Az Úr a maga csodálatos módján védelmezte Dá­vidot, megmutatta, hogy minden ember, Saul is a hatalmában van, és semmit sem tehetnek akarata ellen.

2. történet:

Ezután Dávid elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból, és barátjához, Jónátánhoz ment, hogy Gibea mellett elrejtőzzék.

Amikor a barátok találkoztak, Dávid megkérdezte: „Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy életemre tör?”

Jónátán így felelt: „Semmiképpen sem fogsz meghalni! Tudod, hogy apám nem tesz sem­mit, amit titokban tartana előttem. Az nem lehet.” Jónátán jóhiszemű volt, mint azok az em­berek, akik senkit sem bántanak.

Dávid azonban biztos volt benne, hogy Saul titokban tartja tervét, s így gondolkodik: „Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik.” Majd azt mondta barátjának: „az élő Úrra mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól!”

Dávidnak volt egy terve. Másnap újhold ünnepe* volt, amikor az ünnepi vacsorát tartották. Ha ő holnapután estig elrejtőzik, Saulnak hiányozni fog. Akkor Jónátán mondja azt, hogy Dá­vidnak megengedte, menjen el Betlehembe, mivel ott egész nemzetsége az évenkénti áldozati lakomát tartja. Ha Saul azt mondja, jól van, akkor Dávid biztos lehet benne, hogy nem akarja többé megölni. De ha Saul nagyon dühös lesz, Dávid tudni fogja, hogy Saul még mindig az életére tör.

Dávid annyira szerette barátját, hogy szívesebben halt volna meg az ő kezétől, ha valóban gonoszságot követett el. Erről azonban szó sem volt.

Jónátán megesküdött az Úrra, Izráel Istenére, hogy Dávidot tudatja arról, vajon Saul meg akarja-e még ölni, vagy sem.

Jónátán nyilván tudta, hogy Dávidot nem láthatja többé a királyi udvarban. Ezért azt kérte, legyen Dávid jóindulattal iránta, és ne álljon bosszút rajta a rosszért, amit apja ellene elkövetett. Ő, a trónörökös könyörgött a menekülő Dávidnak, hogy kímélje meg a családját, ha az Úr Dávid minden ellenségét kiirtja is a földről.

Így a szövetséget, melyet Jónátán és Dávid már korábban megkötöttek, most örökre meg­erősítették. Jónátán az Urat hívta tanúnak, és megeskette Dávidot, hogy megtartja a szövetséget.

Dávid javaslatát, hogy három napig elrejtőzik, és megvárja, hogyan reagál Saul erre, Jónátán elfogadta, és tervet dolgozott ki, hogyan tudatja majd Dáviddal az eredményt. Dávid azonnal menjen Betlehembe, ahogy megbeszélték. Holnapután jöjjön vissza az Ezel* kő melletti rej­tekhelyére, ahol most rejtőzködött. Akkor az arra következő reggelen Jónátán egy gyermekkel jön a kőhöz. Ott három nyilat fog kilőni, mintha célba lőne. Aztán megkeresteti a gyermekkel a nyilakat. Ha nyomatékosan azt mondja a gyermeknek, hogy a nyilak a közelben vannak, az azt jelenti, hogy nem kell Dávidnak többé veszélytől félni. De ha Jónátán azt mondja a gyer­meknek, hogy messzebb keresse a nyilakat, akkor Dávidnak el kell mennie, mivel az Úr azt akarja, meneküljön. „Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanú közöttünk mindörökre!” – mondta Jónátán még egyszer.

Eljött az újhold. Saul a szokott helyén ült a falnál. Feltűnt, hogy Dávid nincs a megszokott helyén, mint vő és Góliát legyőzője. A király azt gondolta, Dávid azért nem jött, mert nem volt „tiszta”*. A mentséget Saul az első napon elfogadhatta, de a második napon megint hiányzott Dávid a vacsoráról. Saul ezért megkérdezte Jónátánt: „Miért nem jött el Isai fia (!) tegnap sem, ma sem az étkezéshez?” Jónátán kész volt a válasszal: „Dávid engedélyt kért tőlem, hogy elmehessen Betlehembe, mivel a családja áldozati lakomát tart, és testvérei megparancsolták,

hogy menjen. Kérte, mentsem fel az alól a kötelesség alól, hogy a király asztalához üljön. Ezért nem jött el.”

Saul dühöngve esett neki Jónátánnak: „Te romlott és engedetlen fajzat! (Ezzel még a fe­leségét is megsértette!) Nem tudod, hogy saját magad és anyád szégyenére pártolod Isai fiát? Biztos lehetsz, hogy amíg Isai fia él, nem lesz a királyságodból semmi! Azért hát, hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő!”

Jónátán élesen megkérdezte: „Miért kell meghalnia? Mit követett el?”

Saul dühbe gurult, fia felé dobta a lándzsáját, és át akarta ütni vele.

Szerencsére nem találta el Jónátánt, aki haragra gyúlva kelt fel az asztaltól, s nem vett töb­bé részt az étkezésen. Tudta már, hogy apja szilárdan elhatározta, megöli Dávidot. Nagyon bán­kódott barátja miatt, hogy apja olyan gyalázatosan bánt vele.

Másnap reggel Jónátán a megbeszélt időben kiment a mezőre egy kisgyermekkel az Ezel nevű kőhöz. Azt mondta a gyermeknek: „Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.” A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtte ki a nyilat, hogy túlment rajta. Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahol a nyíl volt, Jónátán utána kiáltott: „A nyíl még messzebb van!” Még egyszer kiáltott: „Fuss, siess, ne állj meg!” A gyermek fölkapta a nyilat, és semmit sem sejtve Jónátánhoz vitte, aki neki adta az íját és tegezét, s visszaküldte a városba.

Dávid ez után már tudta: baj van! Saul elhatározta, hogy meg kell halnia! Mikor a gyermek elment, Dávid felkelt a kő déli oldala mellől, leborult Jónátán előtt, és háromszor mélyen meg­hajolt. Ezt Jónatán iránt, mint trónörökös iránti tiszteletből tette, és hálás volt neki mindazért, amit érte tett.

Jónátán és Dávid megcsókolták egymást, és együtt sírtak bánatukban, amíg csak Dávid erőt nem vett magán. Akkor Jónátán azt mondta Dávidnak: „Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!”

Akkor Dávid fölállt, elment, Jónátán pedig visszatért a városba.

Jegyzetek:

Teráfim – Nem biztos, hogy itt bálványról van szó.
A teráfim ugyanis egy házi isten volt, melyet a pogány népek házukban azért tartottak, hogy megkérdezzék tőle a jövőjüket (vö. 1Móz 31,19.30–34; Bír 17,5; 18,14–20; Ez 11,21).

Újhold – Minden újholdkor megismétlődő ünnep. Akkor az áldozás után ünnepi lakomát tartottak.

Ezel szikla – „Útjelző”. A két barát mindig ott találkozott.

Nem tiszta – A régi Izráelben különböző okok miatt lehetett tisztátalan valaki: betegség, holttest megérintése, a nő tisztátalan volt a menstruáció idején stb. Olyankor nem volt szabad áldozati húst enni (lásd 3Móz 7,19–21), sőt tilos volt tisztátalanokkal érintkezni is.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 59:1–2; 200:1–6; 236:1.5–7; 270:8; 395:2–3; 426:1–2
Jertek, énekeljünk: 142:2–3; 143; 145:2–4; 146; 163:1–4
Harangszó: 49:1.5–7; 52:1.4; 53:5–6; 54:1
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1.3; 53:1.4; 75; 171:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 67:1–2; 116:1; 127
Ó és Új, 111 ének: 39:1; 87:1.3

Megjegyzések:

Mindent megtenni egymásért – Jónátán helyzete egyáltalán nem volt könnyű, ami ki is tűnt Saul asztala mellett. Amikor Dávidot védelmébe vette, kegyvesztett lett. Mégis vál­lalta ezt, és biztosította Dávidot, hogy mindent megtesz érte, amit kíván.
Így illik a barátokhoz: mindent megtenni egymásért.
Ez a 100. leckében tárgyalt „barátság” fogalomhoz új anyaggal szolgál. Használjuk ki, mert a Bibliában nem sok elbeszélés van, mely ennyire világosan beszél a témáról.

Az irigység megkeserít mindent – Ismét megismerkedünk annak az irigységnek a kö­vetkezményével, amely Sault emészti: még saját fiát is fenyegeti az a veszély, hogy ál­dozatául esik. Vizsgáljuk meg még egyszer: az irigység mindent megkeserít, mindent ki­kezd, még az apai szeretetet is. Könnyen válik gyűlöletté, s ebben az esetben még gyilkosságra is vezethet. Az irigység a tizedik parancsolat elleni vétek: „Ne kívánd…”

Istentől elhagyottnak lenni – Sault többé nem vezette Isten Lelke. Az Úr nem segítette többé. Saját vágyait és ösztöneit követte, anélkül, hogy tudakozta volna Isten törvényeit. Egyre gonoszabb lett. Őszintén kell sajnálnunk ezt az embert. Nem tudott megjavulni? Gondoljunk csak a prófétatanítványoknál való rövid tartózkodására Nájótban. Isten Lelke Sault is prófétálásra késztette. Azon a napon és éjszakán megtérhetett volna, de nem tette. Ehelyett kereste az alkalmat, hogy vetélytársát, Dávidot megölhesse. Készakarva szegült ellene Istennek, éppúgy, mint az egyiptomi fáraó.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Miről lehet megismerni a jó barátot? Te mit tennél a barátodért? Barátság-napok a csoportban. (*)
• Mit tudsz tenni, odaadni a barátodért? Hogyan erősödhet a barátság? Titkos-barát játék. (**)
• Az áldozatos barátság példái. (***)
• Barátság-naptár: a feledékeny barát segítőeszköze. (***)
• Irigység, hatalomféltés, gyűlölet, mint a gyilkosságok gyakori indítóokai. Példák a magyar történelemből: Salamon és Géza, László; V. László, Cillei Ulrik és a Hunyadiak. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Íráselőkészítés: vonalgyakorlatok, tájékozódás a munkalapon. (*)
• Szóbeli kifejezőkészség fejlesztése a történethez kapcsolódóan. (*)
• A barátság áldozattal jár:
  – Gergő ajándéka a kis bice-bócának Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. művében. (**)
  – Nemecsek Ernő bátor kiállása barátaiért Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
  – A barátság hétköznapi tettei József Attila: Kopogtatás nélkül c. versében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Testnevelés

• Tájékozódás a térben: távol és közel fogalmának tisztázása. (*)
• Babzsákgyakorlat: dobások közelre és távolra. (*)

Technika

• Papírmodell készítése a bibliai történethez: színezés, nyírás, ragasztás. (**)

Vázlat:

Saul
Dávid – Jónátán
lándzsa
bábu az ágyban
menekülés: Sámuel, Ráma
próféták
ünnep: újhold
nyilak
szövetség: Jónátán és Dávid

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Hit által nagy dolgok végezhetők el.

Előzmények:

Sault gonosz lélek szállta meg. Dávidot hív­ták, hogy a királynak lanton játsszon. Saul meg­kedvelte Dávidot, és a fegyverhordozójává tette.

Történet:

Dávid ismét elhagyta Saul udvarát, és hazament Betlehembe. Ott apjának, Isainak a juhait őrizte. Hogy miért nem maradt tovább az udvarnál, nem tudjuk. Saul fegyverhordozójává tették, de most, amikor a filiszteusok újra szemet vetettek Izráelre, Dávid nincs a seregben. Úgy tűnik, Saulnak nem volt rá többé szüksége. Talán hogy eltűnt búskomorsága, újra a sereg élére állhatott.

A filiszteusok Szókó és Azéká között ütöttek tábort, a Júda nyugati részén lévő két város közelében. Saul a seregét a közelben fekvő Élá völgyében hívta össze.

Reggelente és esténként a filiszteusok egy harcosa jött a völgybe, az óriás termetű Góliát. Ő az anákok fiai közé tartozott, akik megmaradtak a három filiszteus városban: Gázában, Gátban és Asdódban, miután többségüket kipusztította Józsué (vö. Józs 11,22). Góliát Gátból jött. Magassága hat könyök és egy arasz, vagyis kb. 3,5 méter. (Mérd ki a falon, s állj mellé összehasonlításként!) Fegyverzete egy réz sisak, egy pikkelyes páncél*, ami ötezer rézsekel súlyú, vagyis majdnem 70 kiló; lábai védelmére rézvértet viselt. Vállán rézből készült hajítódárdát hordott. Az óriás lándzsájának a nyele olyan hosszú és vastag volt, mint a szövőszék tartófája (erős gerenda, mely egy szövőszékre volt erősítve); ennek a hegye 600 sekel súlyú vas, ami körülbelül 8,5 kg. Egy pajzshordozó ment előtte, hogy védelmezze.

Ez a riadalmat keltő harcos naponta kihívta az izráelitákat, hátha jelentkezik valaki, aki ki mer állni ellene. Ha az izráelita legyőzi őt, akkor Izráelé a győzelem, ha pedig Góliát győz, attól kezdve az izráeliták a filiszteusokat szolgálják.

Saul és emberei holtra váltak, amikor hallották ezt az üvöltő óriást, akinek a hangja rendkívüli méretei miatt igen félelmetes lehetett. Ezt a kihívást senki sem merte elfogadni, még Jónátán sem, bármennyire is bizonyította korábban, hogy hit által nagy dolgokra képes. Mindenki menekült, amikor Góliát megjelent.

Saul azzal bátorította az izráelitákat, hogy aki a filiszteust legyőzi, azt nagy gazdagsággal jutalmazza meg, és a lányát hozzáadja feleségül. Ráadásul egész családja mentesül az adófizetéstől, és minden szolgálat alól.

Mégsem jelentkezett senki negyven napon keresztül.

Isai, Dávidnak és hét fiútestvérének az apja, öreg volt már ahhoz, hogy csatába vonuljon. Dávid is otthon maradt a juhokra vigyázni, négy másik testvérével. Az idősebb három, Eliáb, Abinádáb és Sammá csatlakozott Saul seregéhez.

Isai tudni szerette volna, hogyan van a három fia. Elküldte Dávidot a táborba, hogy vigyen nekik egy véka* pirított gabonát, és tíz kenyeret. Tíz sajtot ajándékul vitt az ezredesnek, aki alatt a testvérei szolgáltak.

Dávid útra kelt, pásztori felszerelését is magával vitte: botot, pásztortáskát, parittyát.

Amint a táborba ért (szekértábor), éppen csatasorba állt a két sereg egymással szemben, de ahelyett, hogy megtámadták volna egymást, vártak a bajvívó Góliátra. Dávid csomagját hátrahagyta a felszerelést őrzőnél, fölkereste a bátyjait, és megkérdezte, hogy vannak. Miközben velük beszélt, megérkezett Góliát a völgybe. Az izráeliták félve menekültek el. Csodálkozva követte őket Dávid, szerette volna tudni, mi történik. Azok így beszéltek: „Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól.”

Dávid nem tudta elrejteni felháborodását: „Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?” Felháborodása Isten iránti szeretetéből fakadt.

Újra elmondták Dávidnak, milyen jutalomra számíthat az, aki legyőzi Góliátot. Talán érezték, hogy olyan valaki ő, aki szembe mer szállni az óriással?

Éliáb, Dávid legidősebb testvére meghallotta, amit Dávid kérdezett. Haragosan mondta Dávidnak: „Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide.” (Éliáb megharagudott, ami mindannyiunkkal megtörténhet: Dávidot önmagával hasonlította össze, a saját gondolatait vetítette Dávidra.)

Dávid így válaszolt: „Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt.” Majd tovább kérdezgetett másokat is erről a dologról.

Saul fülébe jutott, hogy van egy fiatalember, aki meg akar küzdeni a filiszteussal. Magához hívatta Dávidot. Vajon nem ismerte fel a lantjátékost, akit saját fegyverhordozójává tett?*

Dávid bátorította a királyt. „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.”

Saul látva a fiatal Dávidot, megpróbálta lebeszélni. Tudta, hogy a fiú sosem harcolt még háborúban, Góliát pedig harcban edződött fiatalkora óta.

Dávid azonban elmesélte, hogy mikor apjának a juhait őrizte, néha jött egy oroszlán vagy medve, és elvitt egy bárányt a nyájból. „(Akkor) utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.”

Dávid mélységes hitét látva Saul is beleegyezett: „Menj el, az ÚR legyen veled!”

Felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába: láncruha, sisak és páncél. Dávid felkötötte Saul kardját is ruhája fölé, majd járni próbált, de érezte, alig tud mozogni ebben a nehéz felszerelésben. Jobbnak látta levetni magáról!

Miután elindult Dávid, Saul megkérdezte tisztjeit és Abnért, a hadsereg parancsnokát, kinek a fia ez a fiatalember. Abnér azonban nem tudta, és mások sem emlékeztek már a hajdani fegyverhordozó és lanton játszó fiatal fiúra.

Saját pásztorruhájában, botjával és parittyájával* a kezében ment Dávid a völgyön át a patakhoz. Ott kiválasztott öt sima kövecskét, és a tarisznyájába tette.

Amint Góliát meglátta Dávidot, a jó megjelenésű fiatalemberhez lekicsinylően beszélt: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” És szidni kezdte Dávidot, Istenével együtt: „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaradnak és a mezei vadaknak!”

Dávid azonban így válaszolt: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.”

E hittel mondott beszédre a filiszteus nem lépett vissza. Támadott, hogy a maga, népe és istenei becsületét mentse.

Míg Góliát támadásba lendült, Dávid feléje igyekezett. Elővett egyet a lapos kövek közül, a parittyájába tette, megforgatta, és elengedte. A lapos, éles kő az óriást a homlokán találta, ahova belefúródott. Góliát előrebukott a földre.

Dávid odasietett az elbukott óriáshoz, kihúzta annak kardját, és levágta a fejét. A filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott. Teljesen megzavarodva megfutamodtak.

Amint látták ezt az izráeliek és júdaiak, fölugrottak, és csatakiáltással üldözték őket Gátig és Ekrónig. Az út szélén mindenütt halottak feküdtek. Majd visszatértek az izráeliták, és kifosztották a filiszteusok táborát.

Amikor Dávid visszatért, Abnér Saulhoz vezette őt. Dávidnál ott volt Góliát feje.

Saul megkérdezte Dávidot: „Kinek a fia vagy, te ifjú?”

„Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok” – válaszolt Dávid. Saul láthatóan nem emlékezett, hogy Dávid járt nála az udvarban.

A megígért jutalomról szó sem esett…

Dávid Góliát fejét Jeruzsálembe vitte, fegyvereit pedig haza. Jeruzsálemben, amit Jebúsznak is neveztek, jebúsziak laktak ebben az időben. Talán elrettentő példaként mutatta meg nekik Dávid Góliát fejét. Góliát kardját később a nóbi szentélyben őrizték, ahol Dávid Ahimelek paptól kapta meg, amikor Saul elől menekült, és saját fegyvereit nem vihette magával (1Sám 21; 102. lecke)

Jegyzetek:

Pikkelyes páncél: rézlemezeket erősítettek tetőcserépszerűen bőr alapra.

Véka – Többnyire így fordítják az éfát. Gabonamérésre használt űrmérték: 36,9 liter.

Saul nem ismerte fel Dávidot? – Feltételezik, hogy évek teltek el azóta, hogy Dávid fegyverhordozóként lanton (hárfán) játszott Saulnak. Dávid az eltelt évek alatt ifjúból fiatalemberré nőtt. Talán ezért nem ismerték fel őt Saul és Abnér. Fegyverhordozóként többnyire fiatal fiúkat alkalmaztak. Gondoljunk csak Jónátán fegyverhordozójára, akinek a nyilakat kellett keresnie (1Sám 20,36kk; 101. lecke).

Parittya – Pásztorok által használt eszköz, az elkóborló bárányok visszaterelésére. Fegyverként is használták (vö. Bír 20,16). Vékony bőrszalag, a közepén kiszélesedik. Oda kell betenni egy kődarabot, és a vékony szalagot két végén összefogni. A pásztor körbeforgatja a parittyát, majd egy adott pillanatban a szalag egyik végét elengedi. Ekkor a kő kirepül, és ha jól célzott, eltalálja a bárányt, vagy az ellenfelet.

Énekek:

Református énekeskönyv: 60:7; 84:6; 144:4; 161:1.5; 236:5–7; 273:7–10; 380:1–3; 389:1–7
Jertek, énekeljünk: 163:3; 168; 202; 213; 230:2–3
Harangszó: 43; 44:1.3; 49:5–7
Dicsérjétek az Urat!: 48:7–10; 69; 75; 156
Erőm és énekem az Úr: 54; 84:1; 120:1; 131:4

Megjegyzések:

Dávid hite – Dávidot a Zsid 11,32 a hithősök közé sorolja. Ebben az elbeszélésben arról olvashatunk, ahogyan az oroszlánt, medvét és még Góliátot is legyőzte Dávid. Az ÚRnak, Izráel seregei Istenének a dicsősége neki mindent megért. A hit nem jellembeli tulajdonság, hanem Isten ereje: „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsolt 60,14 és 108,14); és „ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30). A hithős „címet” így nem a személy javára kell írnunk, hanem az ÚRnak: Soli Deo Gloria!

Istent gúnyolni (csúfolni) – Góliát bűne nem az volt, hogy az izráeliták egyik harcosát párviadalra hívta, hanem hogy az élő Isten seregét gúnyolta. Istennek ez a gúnyolása gyakran előfordul, és gyakran átkozódásba megy át. Istent kisebbítik meg ezzel; kételkednek benne, és kihívják, hogy mutassa meg hatalmát.
Komoly figyelmeztetésre van itt szükség: „Istent nem lehet megcsúfolni” (Gal 6,7). Előbb vagy utóbb megjön Isten válasza.
Közben Dávid kimondta, hogy Izráel serege valójában Isten serege. Amikor ezt átgondoljuk, arra a fölfedezésre jutunk, hogy tisztelettel kell beszélni Isten gyülekezetéről is.

Azzal a fegyverrel harcolni, amid van – Dávid az óriást a parittyájával meg egy lapos kővel győzte le. Ez példa számunkra: Nem szükséges hatalmas fegyverekkel hadba vonulnunk. Csak azt tegyük, ami kézenfekvő, ami valóban a mi feladatunk.
Példa a közelmúltból: A szovjet birodalmat függönyként vették körül a keleti blokk országai, hosszú éveken át bevehetetlen építménynek látszott. A keleti blokk országai összeomlottak mégis, a vasfüggöny eltűnt, és Oroszországban káosz van. Mindez háború nélkül történt!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A félelem. Mikor és mitől félünk? Mit teszünk, mit tehetünk ilyenkor? (*)
• A gúnyolódás veszélyei. A gúny veszélyes fegyver. (** ***)
• Önismereti problémák: Amire képesek vagyunk, és amire képessé tehet minket Isten. (***)

Történelem / Társadalmi ismeretek

• Bibliai történetek: Dávid és Góliát. Fegyverek az ókorban. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers és ének Dávidról és Góliátról. Rímelő sorvégek kiegészítése. (*)
• Dávid és Góliát történetének dramatizálása bábjáték formájában spontán szövegmondással vagy énekléssel. (**)
• Matthias Claudius: Góliáth, az óriás c. versének feldolgozása. (***)
• Egy bibliai párhuzam Petőfi Sándor: János vitéz c. verses meséjében: János legyőzi az óriáskirályt. (***)

Ének-zene / Dráma

• Ének Dávidról és Góliátról. Az ének követése mímes mozdulatokkal. (*)
• Ének Dávidról és Góliátról. Dramatizált éneklés (szólószerepek és kórus). (**)

Vizuális kultúra (Rajz–Művészettörténet) / Technika

• Térbe álítható papírmakett készítése a bibliai történethez. (* **)
• Bábkészítés a bibliai történet bábos feldolgozásához: sík-, fakanál- vagy termésbábok. (**)
• Dávid-ábrázolások a képzőművészetben: Michelangelo: Dávid; Caravaggio: Dávid és Góliát; Simon András: Dávid és Góliát. (***)
• Dávid és Góliát ábrázolása rajzolással, festéssel vagy formázással. (***)

Vázlat:

Saul
filiszteusok – bajvívó harcos
Góliát (3,5 m)
40 napon át gúnyol
jutalom:
– király lánya feleségül
– adó eltörölve
– gazdagság
Dávid – pásztori felszerelés:
bot – táska – parittya
győzelem

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!